A diktátor besúgásügyi székfoglalója

Orbán legutóbbi beszédéből a Magyar Narancs azt gondolta kiemelni, hogy indul a saját kémközpont szervezése. Nekem meg egy régi drezdai pap intelme jutott erről az eszembe. Valamint Tuskó Hopkins. Valamint azok a tendenciák amelyek alapján a mostani bejelentés elmaradása lett volna a meglepőbb. Ha a megfogalmazáson lehet is vitatkozni.

Az előzmények kicsiben kezdődtek. Ahogy Orbán sok más területen is apránként próbálta meg felpuhítani a rendszert. Annyira kicsiben, hogy szinte fel sem tünt. Holott a sorok között már ott lapult az ördög. 2015-ben is, amikor a Fidelitas akciójával már egész közel jártak a jelmezes főpróbához. Alágyújtva a kondérnak. Úgy, hogy még akár szimpla ostobaságnak is „eladható” lett volna, ha szükséges. Nem igazán volt szükséges. Noha akkor az egész Fidesz-frakció bemozdult az ifjú ügynöklista-készítők bevédésére. Aztán, közel egy év elteltével, a taxizók elleni kirohanás sem keltett túl nagy felháborodást. Talán azért, mert az Uber hiánya nem igazán karcolt meg tömegeket. Egyébként a besúgórendszer kapcsán nem is az Uber felszámolása a lényeges, hanem a telekocsizás elleni fellépés.

A szolgáltatás jellege miatt. Amikor meghirdették az ez elleni fellépést, akkor már világos volt, hogy ezt csak olyan, jobbára önkéntes bejelentőkkel lehet eredményre vinni, akik a szomszédjuk besúgására is hajlandóak. Így 2016 őszére már világos volt: a jogcímtől függetlenül, de épül a Nemzeti Besúgás Rendszere (NBR). Amelynek alapjai idén tavaszra már egészen biztosan álltak. Elég Orbán márciusi fenyegetődzésére gondolni. Részben a Soros-ügynöközésre, részben a későbbi, nagypénteki, kinyilatkoztatásaira. Így tulajdonképpen már március idusán bejelentette: az NBR köszöni, jól van, elkészült.

Amikor tehát pénteken azt mondta Orbán, hogy saját, központosított államot hoz létre az államban, és az közvetlenül alá lesz rendelve. Kihasználva a társadalom, nem kis részben neki köszönhető, megosztottságát, gyakorlatilag egy diktátori székfoglalót hallhattunk. A történelem során nem egy esetben volt megfigyelhető, hogy a diktátorok kifejezett hajlamot éreztek egy csak nekik szolgáló, csak nekik hűséggel tartozó, és számára minden piszkos munkát is elvégző szervezet, illetve hálózat kialakítására. Az, hogy ezt időnként testőrségnek, időnként elhárításnak, időnként nemzetvédelmi hatóságnak hívták, az gyakorlatilag részletkérdés. Attól, hogy hazánkban nem fogják hivatalosan is Nemzeti Besúgók Rendszerének hívni, attól még az lesz. Legalább azokkal, akik minden korban igyekeztek a maguk morzsányi hatalmát a lehető leggazemberebb módon demonstrálni.

Feljelentve a szomszédot, rokont, ismerőst, munkatársat, barátot, bárkit. Személyes bosszúból, a házastárs megszerzéséért, a vagyonka töredékéért, vagy egyszerűen „csak”. Csak, mert megtehetik. Miközben tudhatjuk: ennek hazánkban is komoly hagyománya van. Annak a megfogalmazásnak is, hogy a „nép ellensége” ellen kell fellépni. Amely ellenségek mindig azok voltak, akire a nemzeti pókháló közepéből ráuszították a hálózatot. Ellenzékiek, zsidók, kulákok... Mikor, kik. A besúgók pedig munkába lendültek, és közben valószínűleg nagyon bíztak benne, hogy mindig azon az oldalon lehetnek, ahol Tuskó Hopkins. Bízva abban, hogy ők olvashatják, illetve állíthatják össze a névsort. Elkerülve azt, hogy rajta legyenek. Akkor is, ha tudjuk, hogy nagyon sokszor kerültek fel névsorokra a korábbi lelkes árulkodók. Abban pedig nem mindig lehetett bízni, hogy az ügynöklisták titkosak maradnak. Ha pedig, mint hazánkban, alapvetően töketlenkedés indul a későbbiekben, akkor biztosak lehetünk benne: csak a hatalom változott, de a rendszer a mélyben nem.

Az rendszer, amelyik nagyban támaszkodik a hálózatra. Amely ellen ugyan fel lehetne lépni, de azt a drezdai intelemből tudjuk: az emberek többségét csak az zavarja, ha őt akarják elvinni. Ha pedig a társadalmi szalámizást profi módon, kellően előkészítve végzik, akkor nem nagy az ellenkezés. Márpedig Orbán csapatára sok mindent lehet mondani, de azt nem, hogy kommunikációa matőrök lennének. Még akkor sem, ha a végeken némethszilárd-szintű figurák nyomják le a maguk hülyeségeit. Amíg ugyanis rajtuk pörög a média, addig a háttérben a valós hatalmi tényezők vidáman sütögetik a pecsenyéjüket. Az egymásnak ugrasztott emberek indulatainak lángjánál, a társadalom zsírjára sütve.

Andrew_s

Orbán nagypénteki Júdás-vallomása

Giotto di Bondone: Júdás csókja

Orbán Viktor miniszterelnök úr megtartotta a szokásos Orbán-beszédet az Ő népének Nagypénteken is. Az Ő kommunikációs irodája kiadta az Ő beszédét Nagypénteken is. Jézus pedig megfordul a mennyben, bosszúsan legyint és nem érti az egész kereszthalál ügyet. Függetlenül attól, hogy Orbán tulajdonképpen csak a politikai póker egyik újabb tétjét tette meg.

A tét egyik része kétségtelenül a totális állami kontroll- és besúgórendszer bejelentése. Nagyjából. Mert nagyjából név szerint tudnak, ismernek mindenkit. A történelem nem túl régi korszakából ismerjük azt, amikor nagyjából tudott a besúgó valamit. Besúgta, mert ezért fizették. A maradékot meg megoldották a szolgálatok. Gestapo-tól ÁVH-ig. Legfeljebb addig verték a nagyjából ismert besúgót, amíg inkább besúgó lett. Esetleg belehalt. Orbán tehát Jézus kereszthalálára meglehetősen sajátosan, ha úgy tetszik, Júdás-perspektívából emlékezett meg. A morális bányászbéka hozzá képest a hegytetőn ücsörgő kétéltű. A gyakorlatilag burkolatlan fenyegetés mellett a több baromság amiről beszélt, szinte szóra sem érdemes. Pedig, de.

Nem az igazságtartalma miatt, hanem azért mert az a réteg, akire bizton számíthat a szavazáson eszi, mint a cukrot. Mert pont annyira gondolják végig, mint Kósa a pénzügyeit. Felszínes, demagóg mondásokkal megszólíthatóan. Különösen akkor, ha néhány fizetett aktivista a közösségi csatornákon, ismeretségi körben még rá is erősít. Nekik, az embertelenség kisembereinek is köszönhető, hogy egy olyan plakáton, amelyen mindössze egy „STOP”-tábla van, már más szöveg nem is hiányzik a gyűlöletkeltéshez. Amely tábla kapcsán „csak” azt felejti el a Pannon Géniusz, hogy már a Homo sapiens sem őshonos Európában. A jóval későbbi honfoglalásról meg kifejezetten érdekes lenne Orbán véleménye. Valószínűleg pont olyan szelektíven értelmezi a történelmet, mint az alacsony, kis barna bajszú, nagy szőke ősgermán. Annak idején. Berlinben. Akinek a hívei szintén elfelejtettek pár dolgot. Így azt is, hogy az ember elsősorban Ember. Embertelen baromként mindegy, hol ejtette el a gólya.

Orbán szövege pedig alapvetően nem Soros-ellenes, és még kevésbé migráns-ellenes. Alapvetően népellenes és emberellenes. Bejelentve a besúgók nemzeti rendszerét. Az a besúgórendszer, amelynek tagjai „nagyjából” bárkiről, bármilyen információt hajlandó összeseperni pont az, ami. Egy besúgórendszer. Egy olyan ügynöki hálózat, amely semmivel nem jobb, semmivel nem nemesebb és semmivel sem áll morálisan magasabban, mint az egykori belső elhárítás. Az a III/III, amelyről sokat pofáztak, de amelynek kartotékaiból valószínűleg már régen kimazsolázták a hatalomhoz szükséges zsarolási alapokat. Orbán tehát valójában erről rántotta le a leplet. A maga belső elhárításáról.

Nagypénteken. Sajátos megemlékezésként arra a mártírra, aki az emberséget hirdette, de a besúgások, a demagóg hangulatkeltés áldozata lett.

Andrew_s

PÖCS-ölő média

Az eduline.hu jóvoltából nagy hír-keletje lett a „PÖCS”-nek, mint mozaikszónak, mely mögött nem a Polgári Öntevékeny Csoportot, hanem Pedagógus Önértékelési Csoportot kell érteni. Az előbbi különben is egy párt neve volt, mint Polgári Öntevékeny Csoport Párt. Az utóbbit pedig a tanári besúgórendszer hírnökeként aposztrofálta a média.

Amely média-beharangozót már csak azért is hihetőként olvashatunk, mert már évekkel korábban is előfordult besúgás-alapút sejtető felmondás egyes tanároknak. Ugyanakkor a jelen helyzet kicsit visszás. Egyszerűen azért, mert az, aki a tanárképzésben tanultakra megpróbál előítélet nélkül visszaemlékezni, annak talán rémlik egy olyan fogalom, hogy „önreflexió”. De arra az esetre, ha nem, akkor pusztán némi gondolatiságra szeretnék hivatkozni. Nevezetesen arra, hogy a tanórák zömében a „levezető elnök” szerepében tündöklő, vagy szenvedő pedagógus önmaga képviseli a tanári kart a tanórán. Következésképpen önmaga tudhatja legjobban, hogy mit tett, vagy mit nem tett a tanórán. De azért, mert az ember leghatékonyabb felmentője sokszor önmaga, az önértékeléshez nem árt némi szamárvezető. Ez különben annyira nem újdonság, hogy az iskolai minőségbiztosítás érintőleges oktatásakor már vagy tíz éve is hallani lehetett erről.

Az tehát valószínűleg a kisebb borzasztóságok közé tartozik, hogy a jelen hírben olyasmit olvashatunk, miszerint: „Az Oktatási Hivatal által kidolgozott, az ''önértékelési standardokat'' tartalmazó kézikönyvek már elérhetőek az interneten”. Mellékelve azt a hivatkozást is, amelyről ezek elérhetők. Melyről némileg különben a szerkesztő előszó elérhető, és onnan elkalandozva az egyes iskolatípusoknak ajánlott önértékelési kézikönyvek. Amelyek közül, például a gimnáziumok számára készültben rákerestem a „Pedagógus Önértékelési Csoport” kifejzeésre, és nem akart előbukkanni. Holott az „Önértékelési Csoport”, mint olyan leírása megtalálható a kiadványban. Közben olyasmiket olvastam, hogy „Támop”, meg „uniós projekt”, meg ilyesmi. Alkalmasint a "Pedagógus Önértékelési Csoport" és "oktatas.hu" kifejezésekre együttesen rákeresve a neten nem sikerült eredményre lelni. Így, bár nem vitatom, hogy az eduline glosszaírója megtalálta az Oktatási Hivatal honlapján az említett összetett kifejezést, de én nem jártam sikerrel. Ugyanakkor a felbontott keresés olyan, kézikönyvekre utaló, találatokat is mutat, amelyekről már áprilisban is tudott az internet.

Egyébként a gimnáziumi kézikönyvön kívül a szakszolgálati és az általános iskolai sem tud az említett PÖCS-feloldásról. Holott a pedagógiai szakszolgálatoknál kiemelten lényeges kérdés lehet a pedagógus munkájának minősége, mert hozzájuk tartoznak a „problémás esetek” is. Az általános iskoláknak szántakat pedig azért tekintettem meg, mert a netes keresés egyedül egy általános iskola, a „Pétervásárai Tamási Áron Általános Iskola”, munkatervében jelezte a „Pedagógus Önértékelési Csoport” létét. Mely iskolát azért, hogy súlyt fektet a tanári munka minőségének alakulására, felmérésére, értékelésére, kár lenne meghurcolni, leszólni.

Az érem egyik oldalán tehát ott áll a hangzatosan beharangozott PÖCS, mint lehallgató-hálózati eszköz. A másik oldalon, a média-szólamoktól eltekintve, a jelzett fogalomnak egy elég szegényes előfordulása az eduline.hu –n is hivatkozott Oktatási Hivatal háza táján. Legalább is a publikus információk körében. Az érem peremén pedig ott fut körbe az a hatalmi tendencia, ami kétségtelenül kedvez a besúgásoknak, a helyi személyi kultuszkák kialakulásának, a központi nyaloncnyilvántarási rendszereknek. S az, ha a média ez utóbbiakról lerántja a leplet: jól teszi. De biztosan jó, ha a hangzatos címek kedvéért kicsit előre hiteltelenné válik az, ha okkal verik el a port egy-egy jelenségen?

Andrew_s

Muzsikás, nóta, elhúzás, súgás, besúgás

A Muzsikás együttest évtizedek óta ismerem. Ez, mint megannyi más hasonló, életkori adottsághoz kapcsolódó tény, nem érdemet, hanem helyzetet, állapotot jelent. Míg más tényeket ma már jobbára történelemkönyvekből ismerek. Ez is egy állapot. A zsinagógabeli koncert lemondása, lemondatása kapcsán pedig úgy érzem, hogy ezek az állapotterek látszódnak összemosódni.

Az együttes honlapján ennyi olvasható az esemény kapcsán: „Sajnálattal közöljük, hogy az alábbi hangversenyt a Muzsikás együttes kénytelen volt lemondani”. A kénytelenség nyilvánvalóan nem önkéntes. Az ok valószínűleg az, hogy jobbára igaztalan állításokkal, mintegy „megfúrták” a fellépést. Azaz a MAZSIHISZ lemondta. A helyzetet Radnóti Zoltán (Zolirabbi) a legtöbb szempontot említve és részletesen körbejárva elemezte. Az írása éppen olyan gondolatébresztő, mint amennyire a hallgatóságra figyelve tudott beszélni évekkel korábban is a zsidó vallás néhány alapvető kérdéséről. Rabbiként, ugyanakkor, ezerszer jobban ismeri azokat a nézőpontokat, amelyek a zsidóságon, a zsidó valláson alapulva teszik lehetővé a kialakult helyzet áttekintését. Amelyben a szervezők megvezetése éppen úgy benne van, mint az LMP emblematikus emberének Schiffer Andrásnak a melldöngető kiállása ebben az ügyben az ifj. Hegedős Loránt képviselte nézetek mellett. Amely legfeljebb azokat lepheti meg, aki Fidesz-vezérrel közös csoportból kiemelkedett Vona Gábor vezette pártot vagy a sokszor a Fidesz balszárnyaként viselkedő LMP-t túl messze helyezte el egymástól, illetve a Fidesztől a politika hazai koordinátatengelyei közt.

S persze a MAZSIHISZ. A maga kiegyezéseivel, vezetőinek gazsulációival, ki nem állásával, és hasonlókkal. Mint például azzal, hogy teret engedtek Orbán antiszemita megnyilatkozásának egy zsidó temetőben, és utólag is hallgattak. Most azonban példás gyorsasággal reagáltak egy, a Népszavában megjelent olvasói levél levélre, amely Petrás Mária szélsőjobbos kötődéseit elemezte. S amelyek egy részéről kiderült: nem egészen igazak. Miközben a vitákban előkerült a Muzsikás együttes énekesnőjének szinte minden fellépése, és „természetesen” annak a férfinek a szélsőséges kötődése is, akivel együtt él. Erőteljes vitákat generálva több internetes fórumon, hogy akkor most ki is az ostoba, ki lépett helyesen, és ki helytelenül. Jórészt névtelenül, nick-nevek mögül lövöldözve. Felállítva az unalomig ismert, és a többséget legfeljebb a közöny egyre mélyebb mocsarába taszító szekértáborokat.

Miközben az ember személyes történelme fentebb említett állapotterek összessége. A személyes és a történelemkönyvekből, családi hagyományokból ismert mozzanatok mozaikja. Ennek egyik kockája jelenleg az az olvasói levél, majd a szinte anonim megjegyzések hulláma, amik megtöltötték az étert. Mintha elfeledkeznénk arról, hogy a különböző eseményeket önként lekáderezők a történelem nem egy korszakában igencsak önként váltottak színt, és csak a szemlélet maradt. A pillanatnyi hatalom, vagy a pillanatnyi személyes indíttatás okán megmondani valakiről valamit. Szinte mindegy, hogy mit. VALAMIT. Csupa nagybetűvel. A Muzsikás-ügyben óhatatlanul felmerül, hogy megjelentek a káderezők, a feljelentők, a feljelentőket lekáderező megfigyelők és az őket megfigyelő feljelentők. Igazi nemzeti hagyományként. Bár, most, az olvasói levelet nem anonim szerző, hanem egy „Lovas Tamás Budapest” szignó jegyzi. Azért, bárkit is takar a „Lovas Tamás Budapest” aláírás erősen gondolkodóba esnék, ha futnom, ha bújnom kellene. Reá, például, egész biztosan nem bíznám magam.

Neki azonban még lehet biztos karrierje az eljövendőkben. Egy országban, ahol épül a nagy testvér hálózata, ahol önkéntes határvadász mámik nyomdokában halad a hatalom, ahol már évekkel korábban rúgtak ki tanárokat azért, mert az őket megfigyelő nem találta elég ájtatosnak az arcukat, kellenek a káderezők, mint egy falat kenyér. Mert ki más szólna egy rendezvény szervezőinek? Még ha kicsit meg is vezetve, hangulatot keltve. A szervezőktől meg miért várnánk el, azt hogy a műsor összeállításánál mérlegeljenek, egy kapott plusz információt pedig ellenőrizzenek? Az olyan időt rabló és izés lenne. Meg miért pont ők? Vagy miért pont egy szerkesztőség? Elvégre, amikor a horgosi kamut vették át a portálok, akkor sem burjánzott túl a szerkesztői felelősségtudat.

Úgyhogy még tiszta szerencse, hogy vannak, akik kötelességüknek érzik, hogy látcsővel kémleljék a határokat, olvasói leveleket írjanak, és figyeljék az ablakukból az éjszakai utcát. Igaz, ők akkor is leveleket írtak, és az ablakból figyelték az utcát, amikor azokon embereket hajtottak, mint barmokat a vágóhídra, a Duna-partra. De mennyivel egyszerűbb levelet írni, mintsem aktív bojkottot hirdetni. Megszervezve, hogy ne menjen senki el egy koncertre, aki nem ért egyet a fellépőkkel, a szervezőkkel. De szólni VALAKINEK, és aztán csendben figyelni a gesztenye kikapirgálását nyilván sokkal kényelmesebb, mint odamenni, és tenni VALAMIT.

Éljenek tehát a káderezők, a feljelentők, a feljelentőket lekáderező megfigyelők és az őket megfigyelő feljelentők. Közönyösen, Gyáván. Sunnyogva.

Andrew_s

Fidelitas: Ostobaság vagy Ügynöklista-gyűjtés

MTI Fotó: Marjai János

Próbáltam, de nem megy. Mármint megállni azt, hogy a nemzeti besúgás-kampány kapcsán ne mondjak semmit. Mert ki tudja, ki olvassa. Nem igaz? Tehát induljunk ki abból, hogy ifjan amatőrnek tűnő besúgóink hajnalpír-ártatlanságúak. Megilleti őket is az ártatlanság vélelme. Még akkor is, ha például a Fidelitas felnőtt-pártjának vezetője, a brókerügyben, előbb emlegetett bilincskattintást, mintsem az megtörtént volna.

Az ifjak tehát ártatlanok. Véljük őket annak. Annyira ártatlanok, hogy a történelemkönyvek elolvasásával sem vádolom meg őket. Kár is lenne. Nyilvánvalóan csak azért tartják a könyvespolcon, mert jól megy a tapétához. Ahhoz a szép narancssárga színűhöz, amelyet csak olykor szakít meg Orbán Viktor markáns arcának férfias éle. Természetesen napjainkból, mert az a korszak, amikor a miniszterelnök, akkor még ellenzékben akár kordonbontással is provokálta az akkori ország-vezetést nyilvánvalóan nem szerepel a Fidelitas-tagok kötelező ismeretei között. Ahogy az sem, amikor a Fidesz-tagok minden erővel próbáltak megzavarni állami-, és nemzeti ünnepeket. Az pedig, amikor Göncz Árpádot fütyülték ki egy ’56-os megemlékezésen, meg sem történt. Meg különben is. Azt az akkori szélsőségek, például a MIÉP számlájára lehet írni. Ja, hogy egykori MIÉP-tagok most a Fidesz-ben is előfordulnak? A fideszessé vált miépes már nem is annyira miépes. S különben is. Orbán Viktor mondja meg, hogy ki a jó fideszes. A Fidelitas tagjai meg nyilvánvalóan jól akarnak seperni.

Ezzel természetesen nem azt állítom, hogy „fentről” jött az ötlet a provokátor-figyelő besúgóiskola beindítására. Még akkor sem, ha a Fidesz-frakció bevédte a besúgó-toborzókat. Az ártatlanság vélelme okán, senkit sem szabad ilyen, különben törvénytelen, ötlet kapcsán felbujtással gyanúsítgatni. Nem is teszem. Tudomásul veszem, hogy a Fidesz vezetésének semmi köze a nagyszerű ötlethez. Amelyhez még olyan szép Facebook-oldalt is indítottak, hogy csak na. Igaz, azt meg bezárták. Nem mintha kár lenne érte. De azzal sem gyanúsítom meg a Fidelitas-t, hogy ne lennének makacs fiatalok. Így könnyedén előfordulhat, hogy a Facebook-bezárásra előre számítottak. Ebben az esetben az nem más, mint egy nyilvánvaló elterelés. A bezárás pedig legfeljebb elaltatja a naivitásból jeles járókelők figyelmét. Mert aligha valószínű, hogy a besúgás-orientált népmozgalmat ettől még megszüntetnék. Már akkor, ha valóban működtetni akarják. Márpedig valószínűleg működtetni akarják, mert a homályosan ráutaló bizonytalanságkeltés kellhet az önbizalmát vesztett hatalomnak, mint egy falat kenyér.

A történelem-tudással meg nem gyanúsítható ifjúság pedig szalad, lohol, nyelvel és liheg. Ugyanabban a túlteljesítési lázban égve, amellyel annak idején a Gestapo igényeit igyekeztek sokan kiszolgálni Magyarországon. Híresen magasra csapó bejelentés-lavinát indítva útjára. Szinte „természetesen” névtelenül. Ahogy később az AVH is bizton számíthatott az akkor éppen öntudatos kommunistává vedlett, de alapvetően továbbra is csak túlkompenzáltan szervilista senkik segítségére. Valószínűleg nem csak az épületet átvéve az Andrássy úton, hanem sokat örökölve a már kialakított kapcsolati hálóból is. Mert a rendszerek jönnek-mennek, de a besúgó örök érték. Azonban a rendszerek jövése-menése közepette legtöbbször éppen a beszervezők, a felső körök kerülnek megrostálásra. Olykor rostaszerűen meglyuggatva egy-egy kivégző-sortűz által. A történelem pedig arra taníthatná a Fidesz ifjú utánpótlását, hogy a rendszerek márpedig jönnek és mennek.

A ma felbujtói nagyon gyorsan kerülhetnek a bot másik, számukra nem feltétlenül előnyös oldalára. S már csak ezért is inkább választom azt a megközelítést, hogy a Fidelitas besúgótoborzói nem ismerik a történelemkönyvek borítók közti tartalmát. Ebben az esetben csak szimplán ostobák. Máskülönben például arra számíthatnak, hogy az orbanizmus örök. Ami szintén az irracionalizmus felé tendáló hit. De ez még mindig hízelgő lenne ahhoz képest, hogy más számításokat tételezünk fel. Például azt, hogy a történelem ismeretében előre felkészülnek egy esetleges radikalizálódásra, amikor a saját hatalmuk, vagy akár a túlélésük záloga lehet a zsebben hordott, maguk toborozta ügynökök névsora.

Andrew_s