A következő címkéjű bejegyzések mutatása: conteo. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: conteo. Összes bejegyzés megjelenítése

2026. július 22., szerda

Conteo for president

Polgár Judit Facebook-on bejelentett miniszterelnöki kiválasztása élt egy napot (se). Magyar Péter homokot szórt a fejére, illetve egy keveset a hívei szemébe, és legfeljebb duzzog kicsit, mert elvették a Tisza-logós kislapátját. Pedig milyen jól eltervezte. De mi van, ha nagy vonalakban pont így tervezte?

  • Sulyok eltávolításával megnyílt az út, hogy a tiszások lelkes csapata szavazhassa meg az új köztársasági elnököt;
  • Ideiglenes jelleggel a miniszterelnöknek kényelmes pártkatona veszi át a helyét;
  • „Talál” egy olyan ajánlást, melynek célszemélye vagy tud az ajánlásról, vagy nem;
  • Az ajánlott, mivel ismeri egykori pártját, és holdudvarát, kiszámíthatóan alkalmatlan a konszenzuális szerepre;
  • Még formalitásokra sem adva saját személyes döntésként jelenti be a közösségi médiában;
  • Ez biztosítja, hogy egy magára valamit adó, és önértéken is VALAKI, inkább ne fogadja el a szerepet;
  • Ez utóbbi dupla haszon, mert bejelentés módjával megszondáztatja, hogy a hívei, illetve a „külsős” jelölt mennyire nyeli le az orbanista békát (ezt elbukja), másrészt a várható bukta esetén kommunikációs bakiként kezelhető (ezt láthattuk);
  • A várható elutasítás, valamint a jelölés ismert módja, és a korábban már keringő nevek feletti vita biztosítja, hogy valójában nincs konszenzusos jelölt;
  • Ebben a zavarosban minden további nélkül jelölheti a neki kedves golyóstollat, mert valakit kell jelölni, és mindenki más óellenzéki, vagy öreg, vagy alkalmatlan, vagy „csak.


Ezzel Magyar Péter számára majdnem olyan kényelmes helyzet alakítható ki, mint Orbánnak Sulyok regnálása lehetett. Apró bökkenő, hogy egy ilyen szintű tervezés kinézhető-e egy alapvetően autoriter, a stílusa alapján erőszakos, inkább hisztire, mint megfontolásra alkalmasnak tűnő személyből? Valójában, inkább nem nézném ki Magyar Péterből. Ugyanakkor a szürke eminenciásai között lehet olyan, aki erre képes, illetve akár a miniszterelnököt is manipulálhatja. Például a hiúságán keresztül. >

Minősített conteo-ként a fideszes királycsinálók lízingelése is szóba kerülhet. A láthatóan inkább messziről kerülgetett, semmint komolyan kárt szenvedő olyan egykori NER-társakról már nem is szólva, akiből egy fenti forgatókönyvet szintén simán kinézhetnénk. (például akár a szürke eminánciásként már bizonyított Rogán? Hmmmm....).

Andrew_s

2024. augusztus 14., szerda

Fotel-conteo az ukrán támadáshoz

Forrás: liveuamap.com
Az ukrán támadások érthetően felcsigázták a fórumokat. Tekintettel arra, hogy a kommunikációban még Zelenszkijnek is visszanyalhat ez a fagyi, a találgatások is érthetőek. Magam pusztán ezek tárházát gondoltam bővíteni. Már csak azért is, mert a hasonló információs szinten levők egyikéből sem nézem ki a telepátiát. A hivatalos hírforrásokból, a hárborús helyzet okán érthetően, a teljes őszinteséget.

De tegyük fel, hogy korábban, mondjuk a 2021. év vége fele olyan tárgyalások indulnak meg, mely egyfajta koreai típusú megosztást eredményezett volna a Krím kapcsán. Mielőtt a háború azon fegyveres szakasza elindul, ami nem független az orosz tiltakozások ellenére elindult nyugati fegyverszállításoktól 2022. januárjában, és ami számtalan áldozatot követelve változtatta véressé az elmúlt éveket. Természetesen nem tudom, hogy létezhetett-e volna az említett, kevesebb halottal járó forgatókönyv, de talán igen. A jelen helyzetet azonban ismerjük.

Ugyanakkor nagyjából az is tudható, hogy a Nyugat támogatása nélkül Zelenszkij talán a szomszéd sarokig tudna elhatolni. Mely támogatás, nem kicsit az USA esetleges kihátrálása miatt, korántsem biztos, hogy végtelen. Ez pedig azt jelentheti, hogy muszáj lesz tárgyalni. Ebben az esetben a jelen, akár a Nyugat hallgatólagos biztatásával indult, támadással elérhető, hogy a Krím ugyan marad az oroszoké, de az ukránok visszavonulásáért cserébe a jelenleg orosz erőktől átjárt megyékből egy kölcsönös fennhatóságú demilitarizált zónát alakítanak ki.

Ahol senki sem úr, de nemzetközi a hatalomgyakorlás. Ismert recept. Ideig-óráig olykor még működik is. Ez megnyitja az utat az újjáépítési pénzek előtt. No meg levegőhöz juttatja az érintetteket. S persze pozícióhoz juttathatja akár Kínát is. Mert egy ilyen helyzetben olyan egyezség aligha fog működni, ahol csak a Nyugat ad rendfenntartót. Mert abba az oroszok aligha mennének bele.

S akkor kialakul az a koreai típusú megosztás a Krím kapcsán, amit említettem. Az, ami esetleg sokkal kisebb területi kompromisszumokkal 2022 januárja előtt is talán elérhető lett volna. Kevesebb áldozattal is. De hát a pénz beszél, a karaván halad.

Andrew_s

2024. február 11., vasárnap

Pedonerisztikus mellékzöngék

Novák Katalin, illetve Varga Judit pillanatnyilag távozott a közéletből. Ugyanakkor a Facebookon megjelent egy írás, amit aláírása szerint Kónya Endre, a kegyelemben részesült, jegyez. Ami a kirobban kegyelmi ügy pár mellékhatására, mellékszálára is ráüti a figyelemre méltóság bélyegét.

Az egyik ilyen tényező nyilvánvalóan az, amit korábban is emlegettem. A kegyelmi kérelem eljárásban részt vevő előkészítők sora. Akik közül korántsem biztosan az a legérintettebb, akivel elvitették a balhét. Még akkor sem, ha pozíciójukat tekintve sem Novák Katalin, sem Varga Judit után nem fogok hangosan zokogva a kardomba dőlni. A NER minden hájjal megkent, szervilista katonái voltak. A NER használta, majd Orbán eldobta őket.

Azonban talán érdemes elgondolkodni azon is, ahogy az ügy kirobbant, majd meglepő gyorsasággal lezajlott, és még az orbáni évértékelő előtt nyugvópontra jutott annyira, hogy esélyes legyen a harmadnapos feledésre. Holott a kegyelmi ügyben érintett lista már „forgalomban” volt. Budaházy is kegyelmet kapott, majd ellovagolt. Nem rémlik, hogy akár a média, akár az ellenzék olyan nagyon rászervezett volna jelentős akciókat arra az esetre. Vagy csak nyom nélkül elültek.

Így, miközben a kegyelmet kapott Kónya Endre kapcsán elég gyorsan kezdtek előkerülni a NER-kapcsolatok, a leleplezés kapcsolati hálója mintha kicsit érdektelen lenne. Holott a majd’ egy éves késedelem a kiderülésben csak felveti a „miért éppen most” kérdését. Sajátos bukét adna a történetnek, ha a kiderítő esetében is kiderülne némi ide-oda kötöttség. Elvégre még éppen időben derült ki, hogy gyorsított eljárásban lemondassák a NER hölgyeit, és ne nagyon zavarjon bele az orbáni évérték optikájába.

Miközben az is furcsa, hogy miért nem került ki a kegyelmi kérvény, ha azt az érintettek megalapozottnak gondolták. Talán nem is olvasták, és olvasatlanul nem akartak rá hivatkozni? Netán a damaszkuszi útra tért tanácsadók adták azt a tanácsot, hogy jobb nem feszegetni? Netán olyan magasról érkezett a kegyelmi, majd a hallgatási parancs, amit a NER rendszerében nem csak nem illik, de nem is tanácsos megkérdőjelezni?

Amúgy ez az utóbbi egy másik kérdést is felvet. Mert a 444 korábban, a jelek szerint megpróbálta az érintettet megszólaltani, ami a sajtóetikai minimum. A Facebook-ra azonban csak tegnap dél körül került ki a Kónya Endre aláírással jegyzett szöveg. Ami vagy hamisítvány, ahogy az ATV írja, vagy van némi köze az igazihoz. A benne levő olyan hivatkozás, miszerint felfüggesztett büntetéssel is meg lehetett úszni pedofil tettet, érdemes lehetne az ellenőrzésre akkor is, ha hamisítvány. De mindenképpen, különösen, ha igazi, alkalmas lehetne kicsit egy másik szemszögből is megvilágítani a kérdést. Vajon azért akkor, amikor, mert addigra már elintézett tény volt Novák és Varga lemondása? Azért, mert így már lényegében hatástalanként, akkor kapott a szerző zöld lámpát azoktól, akiknek még az önvédelemhez való jog feladása árán sem tanácsos ellent mondani? Esetleg az említett FB-poszt szerzője nem is az érintett, és az egész nem több egy hangulatmanipulációs kezdeményezésnél?

Azt nem tudom, hogy a kérdésekre érdemes-e választ keresni? De azt gyanítom, hogy a kérdések zömére nem lesz válasz. Vagy kint leszünk a válaszokkal az összes vízből.

Andrew_s

2023. október 23., hétfő

Conteo? - Palesztin-barátság és olaj-szolidaritás

Korábban azt írtam, hogy közel-keleti helyzetnek korántsem lesznek, illetve lehetnek elhanyagolhatók az európai hatásai. Írtam ezt annak kapcsán is, hogy a Hamasz által elkövetett támadást, és az abban megnyilvánult mészárlást pártoló megmozdulásokról érkeztek hírek. Majd ezeket a tüntetéseket mára követték az Izrael-elleni Palesztin-barát megnyilvánulások.

Közben lezajlott az, amit akár kórház-incidensként emlegethetnénk, és egyike lett a gyermekeket lefejezők píár-akciójának. Alkalmasint az etikai sajtómocsár nagyobb dicsőségét képviselő média-munkásoknak. Mert újságírónak nem igazán nevezhető az, aki simán beveszi, megrágja, majd blikkfangosan tálalja egy hír egyoldalú olvasatát. Márpedig napokig másról sem lehetett hallani, olvasni a Al-Ahli Hospital kapcsán, mint azt, amit a Hamasz tálalt fel a nagyérdeműnek. S ami izraeli csapásnak állította be az esetet. Holott talán érdemes lett volna megvárni a tényleges elemzéseket. Amelyek alapján elég erős jelek mutatnak arra, hogy a palesztinok egyik saját rakétája okozta a tragédiát. A történtek ezen megfejtése mintha kisebb port kavart volna a médiumokban, mint a korábbi, Izraelt egyoldalúan vádoló forgatókönyv.

Ami alapján akár a média-munkások burkolt antiszemitizmusát is feltételezhetnénk. De, velük ellentétben, nem ülök fel a kényelmes látszatnak, és nem teszem. Ahogy továbbra is igen igyekszem nem a társadalmak antiszemitizmusával magyarázni a palesztin-barátnak hirdetett, de megnyilvánulásaiban inkább Izrael-ellenes tüntetéseket. Amelyeken, például az angliain készült képek alapján, gyermekek is részt vettek. Ami nyomán ismét felvetődik a kérdés bennem, hogy azok, akik az izraeli gyermekeket lemészárló akció után Izrael ellen tüntetnek, miként tekinthetnek a saját gyermekeikre? Bár azt hiszem, inkább nem szeretném tudni.

Ahogy azt sem, hogy a szarajevói, angliai, párizsi, vagy bármelyik másik tüntetésen hányan voltak jelen olyanok, akiknek nagyjából semmilyen személyes kötődésük nincs Gázához, a palesztinokhoz, és az arab világhoz általában. Ellenben jó oknak érzik a „Hamasz népével” való szolidaritást a saját, akár történelmileg bedrótozott antiszemitizmusuk kifejezésére.

A „Hamasz népe” szókapcsolathoz pedig hozzátenném, hogy egyáltalán nem vagyok a kollektív bűnösség híve. Ezért is az idézőjel. Ám még mindig nem találtam utalást arra, amit korábban felvetettem. Nevezetesen arra, hogy a Hamasz létszámát többszörösen meghaladó gázai lakosság hány hamaszistát fogott le, és vetett ki magából. A jólértesültek erről is mondhatnának végre valamit.

Azon is el lehetne persze gondolkodni, hogy az európai kormányok miért vacillálnak a tüntetések kezelése kapcsán. Annak ellenére, hogy egy nép elleni gyűlölet kifejezése aligha tekinthető a szólás szabadságába sorolandónak. A hezitálás okait az egyik oldalon lehetne kulturális hagyománynak tekinteni. Ennek illusztrálására elég azt felidézni, hogy Spanyolországban 1968-ig érvényben volt a zsidókat kirekesztő törvény.

Ugyanakkor azt gyanítom, hogy mégsem annyira az i.sz. IV-V. század határán élt Hippói Szent Ágoston (Tractatus adversus Iudaeos), amúgy is vitatható, késői hatása tehet a vacillálásokról, mint egy annál sokkal földhöz ragadtabb tényező. Az, hogy az Oroszországot érintő szankciók után kurva nehéz lenne Európának feltörni azt a diót, ami az arab olajszállítások elapadásával kerülne a gazdasági kalapácsa alá. Akár egy újabb, de a korábbinál kiterjedtebb iráni statuálás kapcsán.

Így miközben az ENSZ is igen mérsékelt habzással lép fel a gyermekek, illetve bárkik biopajzsként való használata ellen, az európai politikusok is a hamaszistákkal láthatóan szolidárisokkal látszódnak szolidárisak lenni. Jeligeként akár azt is kitűzve, hogy az olajunk barátainak barátai a mi barátaink is.

Andrew_s

2023. október 8., vasárnap

Conteo – Izrael-Hamasz-Irán-Ukrajna

Az 1987-ben, Gázában alapított Hamasz tegnap, 2023. október 7.-én támadást indított Izrael ellen. Ezt tudjuk. A hírek folyamatosan érkeznek. A híreket meg sokan magyarázzák, értelmezik szerte a neten. Nem egyszer olyanok is, akiknek aligha van több információjuk a történésekről, mint bárki másnak. Így legfeljebb egy emeltebb ívű conteo mentén magyaráznak. Amiből itt is következik egy, Vagy mégsem.

Az ismert, vagy éppen csak felkapott, egy-egy médiumszálacska mentén ismertebb magyarázók sem mehetnek el persze néhány olyan adat mellett, amit akár tényként, de legalább is erős sejtésként kezelhetünk. Az egyik ilyen az, hogy több ezer rakétát lőttek ki Izraelre, és kisebb-nagyobb fegyveres csoportok is átlépték az izraeli határt. Túszokat hurcoltak el, foglyokat ejtettek. Az izraeli erők pedig megindították a saját hadműveleteiket.

Az áldozatok száma szinte tudósításonként változik, ahogy a túszok, fogságba esetettek számát is inkább csak becsléssel merném illetni. De a túszejtés tényét mindkét oldal elismerte. Aziránt meg vannak fenntartásaim, hogy önálló, a kajapénzből felfegyverkező önképző csoportok egyszerre megvilágosuló, és spontán, kiszámíthatatlan tevékenysége tűnik összehangolt tevékenységnek. A fegyverek eredetét illetően az általános vélelem az, hogy Irán szánta meg a Hamaszt pár kevésbé humanitárius segélycsomaggal.

Mely pontnál, mármint a fegyvereknél, mindjárt le is ragadhatunk kicsit. Egyébként mindkét oldalon. Hol jobban, hol kevésbé. Irán, mint fegyverszállító, neve nem csak a Hamasz kapcsán juthat az eszünkbe. Az Irán és Izrael közti, a Natanzban működő urándúsító körül is kiéleződött, konfliktus sem újdonság. De emlékezhetünk, például, arra is, hogy az Orosz-Ukrán háború kapcsán is emlegették, mint Oroszország drón-, illetve rakéta-szállítóját. Ha esetleg a Hamasz operatív központjain kívül, vagy a túszok kímélése okán részben helytettük is iráni célpontokat is támadna Izrael, az Oroszországnak is fájhatna. Ha nem kezdett volna tárgyalni Észak-Koreával is.

A túloldalon ugyanakkor ismert, hogy az USA tradicionálisan támogatja Izraelt. Ahogy azonnal megjelentek az ilyen irányú megnyilvánulások a mostani támadások kapcsán is. Mely támogatás egyáltalán nem mutat olyan kifáradási tüneteket, mint amilyen az ukrán fronton elégő dollármilliók okán esetleg előtérbe kerülhetnek az USA-ban, de akár Nyugat-Európa országaiban. Ha tehát nem egy napok alatt lezajló konfliktus alakulna ki a Közel-Keleten, akkor az az ukránoknak is fájhat. Ha pedig ez egy koreai jellegű, Ukrajnát akár a Krím határainál kettéosztó békét hozna közelebb, akkor ez Zelenszkijnek különösen fájhat. A haszonélvezők között pedig ott találhatjuk a szélső-jobb szerveződéseit Európában. A korántsem homogén, de rámutatással akként kezelhető "arabok", s az eddig sem éppen problémamentes integráció-viszonyok okán.

Andrew_s

2022. április 8., péntek

Conteo - 2018 és 2022 forgatókönyvei

Az ellenzéki bukást szép lassan el kellene tudni engedni. Egyszerűen azért, mert erre is igaz: aki állandóan hátrafele néz, az hasra esik. Esetleg hanyatt. Ami nem jelenti azt, hogy a tanulságokat nem kellene levonni. Vagy mindent, illetve mindenkit, a tanulságok levonása nélkül kellene elengedni. Még akkor is lehet levonandó tanulság, ha valaki ballag magától. Például Márki-Zay Péter.

Rajta hirtelen kitört a lokálpatriotizmus, és ráébredt: polgármester. Korábban is ráébredhetett volna. Mielőtt a fatornyos hazájában le nem szavazzák. Nem kicsit, hanem elég alaposan ahhoz, hogy Lázárnak igaza lehessen a politikai hullasággal kapcsolatban. S igen. MZP. Egyszerűen azért, mert az ellenzék arcaként szerepelt a választási kampánynak nevezett nemtudommiben. Alkalmasint leszerepelt az ellenzék nevében, de azért ehhez az ellenzék többi pártja is kellett. Nem csak azok a hibahatárpártok, akiknek a nagyok elnézték, hogy a kutyát csóváló farkak szerepét játsszák el, és a hátukra felmászva pár képviselőjüknek jó fizetést lobbizzanak ki. De azok is, akik ezt, és MZP szerepléseit is benyelték, illetve mentegették. Amelyek a többiek hátán ugyan beevickéltettek melegedni pár képviselőt, de különben igazi antimatematikus csapat. Se nem osztanak, se nem szoroznak.

Azért persze MZP is megérdemli a pénzét. Ha nem is tudjuk, kinek, illetve kiét. Elvégre már a 2017-2018-as kampányidőszakra nézve sem sokan tudják szerintem, én biztos nem, hogy Botka ámokfutása kinek és mit ért. Amikor az ellenzék akár közösen is kibontakoztatható megbeszéléseit sikerült hosszú hónapokra lebénítania a szegedi polgármesternek az önjelöltségével, és azzal, hogy folyamatosan a potenciális szövetséges vezetőjét, és nem Orbánt, akarta leváltani. Sok hasznot hozva a kormánypártnak, és keveset az ellenzéknek. Majd, huss! Lemondott. Ujhelyi István az MSZP akkori alelnöke is lemondott. Azzal, hogy „Orbánisztán egyértelműen befurakodott az ellenzéki erők sorai közé, beépítette embereit majd minden potens mozgalomba”. Mindezt a párhuzamok miatt hozom fel.

MZP nem mondott le a kampány közben, de az állandóan megmagyarázandó „botlásai”, a belső hatalmi helyosztók provokálása, mint az „alapítok pártot”, majd a „ki üljön a meg sem alakult frakciókba” mozgalom, aligha vitathatóan kedvezett a kormánynak, és aligha használt az ellenzéknek. Októbertől szinte folyamatosan. Majd az „i”-re a koronát, és a megnyilatkozásokra a pontot MZP is feltette, amikor elkezdett Fidesz-ügynöközni. Kínosan hasonló forgatókönyv, mint 2018-ban.

Még a gyurcsányozás tényében sem sok eltérés volt a két kampány között. Csak tematizáltságában. Botka folyamatosan Gyurcsány Ferencet akarta leváltani. MZP inkább az aljas célozgatásnál maradt, és kerülő úton házalt a 2010 előtti elszámoltatással. 2021. novemberében. Épp időben. Nem azért, mintha bármi bizonyítéka lett volna bármire. S szerintem egészen kivételes idiótának kell lennie valakinek ahhoz, hogy azt gondolja: ha lehetett volna, akkor az Orbán fenekéből táplálkozó legfőbb ügyészség nem találta volna meg. De azért, hogy bebizonyítsa, hogy milyen jól teljesít ebben, pár napja még egyszer berúgta a Gyurcsány-motort.

Az egész kicsit olyan, mintha a két kampány fővezéri forgatókönyvét azonos tollak szerkesztették volna. Az időközbeni lemondás bakiját (Botka) kiköszörülve. Végig pozícióban tartva a tuti figurát, aki belülről tud bizalmatlanságot szítani, hülyeségeket beszélni, és megosztani. Tényleg véletlen lenne?

Függetlenül attól, hogy nyilvánvalóan az sem a morál csúcsa, hogy miközben korábban hatalmas arccal hencegett, hogy vele aztán akkorát nyernek, hogy csak na, most igyekszik MZP körbe-körbe rugdalni mindenkit. S vajon csak a szokásos sületlenségek egyikeként értelmezhető a szinte nyílt beállása Orbán mögé?


Amivel kapcsolatban nagyon szeretném, ha félreértés lenne. Ami a 24.hu interpretácója szerint talán nem is kizárt. Nem azért, mintha felemelő lenne beigazolva látni, hogy egy kommunikációs analfabétát tartottak az ellenzék arcának. De még mindig jobb, mint egy olyan valaki, akinek a gerince egy takonnyal töltött óvszer szilárdságával vetekszik csupán.

Andrew_s

MNB-től pofonig

Forrás: Abbcenter
Az MNB tegnapra, 2022. 04. 07.-re, a várakozások ellenére, nem emelt kamatot. Tehát nincs hosszabb távú pozitív várakozása. Azaz a magyar nemzeti "házikassza" gyakorlatilag üres.

A HUF gyengült, tehát a pénzpiac leárazta Orbánt, illetve azt a gazdaságpolitikát, ami az országot jellemzi.

Nos, a valószínűleg megszaladó infláció a Fidesz híveit is fogja érinteni. Minél szegényebb annál inkább. Márpedig a szegényebb területeken az átlagnál is több szavazatot kapott Orbán kormánya. Megérthető módon. A leronygolódott koldus szavazata a gyermekének adható másnapi ebéddel megvehető. A világ információitól pedig elvágott, az ellenzék által is legfeljebb lesajnált.

Egyébként ez az a társadalmi réteg, amelyik demagóg lózungokkal radikalizálható.

Anno, tőlünk keletre, mintha a nem túl gazdag, és ezért is elkeseredett, bányászokat vitték volna rá a renitens városokra.

Conteo? Az. Még.

Andrew_s

2022. február 27., vasárnap

Conteo -- Avagy a háborús háttér hatalma

Forrás: Wikipedia
Ukrajna területén folyik a háború. A háború, ami továbbra sem videojáték. Putyin tárgyalni hívta az ukránokat. Egy fehéroroszországi asztalhoz. Amely helyszínt először nem fogadta el az ukrán vezetés. Majd a hírek szerint mégis. Közben folyik a háború, amellyel kapcsolatban szinte biztosan legalább annyi dezinformáció kering a nagyvilágban, mint ahány valós információmorzsa is szóródik a bit-szelek szárnyán. Teret engedve a találgatásoknak és conteo-knak. A következő sorok az utóbbiakat kedvelők szólnak. Egyként a lehetségesek közül.

Ehhez ragadjunk ki pár olyan részletet, amellyel kapcsolatban nagyjából konszenzus látszik az említett morzsa-kavarodásban. Az egyik, hogy az oroszok által indított háborút számos elemző villámháborús („blitzkrieg”, „блицкриг”, „молниеносной войны”) szándékúnak írta, illetve írja le. Annak ellenére, hogy nem igazán kering olyan Putyin-nyilatkozat, amiben ezt maga az orosz vezető állította. De ettől lehet, hogy tényleg így gondolta, és lehet, hogy tényleg van ilyen nyilatkozata. Számos jel alapján így is gondolhatta. Vagy sem.

A „vagy sem” opciót látszik erősíteni, hogy egyáltalán nem egy tatárjárás-szerű, totális lerohanásról szóltak a hírek. Így akár azt is elhihetjük, hogy tényleg minimalizálni szerették volna civil áldozatok számát. Mert abban, még a szakértők zöme is egyet ért, hogy az orosz és az ukrán hadsereg nem egy súlycsoport. Azt pedig sajnos a történelmi párhuzamok mutatják, hogy ilyen alapos súlycsoport-különbségnél a hősies ellenállás leginkább a hősi halottak számát gyarapítja. Amivel egyáltalán nem szeretném kisebbíteni a saját haza védelmében elesettek, megnyomorodottak önfeláldozását. Sem annak értékét. De azért érdemes lehet megjegyezni, mert az internet fotel-stratégái sokszor, szinte túl sokszor emlegetik ezt a hősies ellenállást a lassú orosz térfoglalás kizárólagos okaként.

Mely lassú térfoglalás a sorok közét olvasók szerint meglepte az orosz vezetést. Mondván, hogy villámháborúra, napokon belüli fegyverletételre, és orosz-párti demonstrációkra készültek. Amely elvárást egyébként szintén nem igazán lehet tetten érni tényszerűen Putyin kommunikációjából. Ha lehántjuk a felszínt és figyelembe vesszük, hogy elég kevés háborús agresszor szokott olyan nyilatkozatot tenni, hogy kicsik vagyunk, gyengék vagyunk, sokáig akarunk harcolni, és ezért háborút indítunk. S ez még akkor is igaz, ha Putyin kétségtelenül többször felszólította az ukrán katonákat fegyverletételre. Alkalmasint egy olyan hadseregre támaszkodva, amire sok minden mondható, de az nem igazán, hogy kicsi és gyenge lenne.

S itt bizony tetten érhető némi ellentmondás. Annyira, hogy a magukat szakértőnek tekintőket is meglepte. Az sem kizárt, hogy jobban, mint az orosz vezetést. Miközben azt sem felejtik megemlíteni, hogy az eddig feltűnt orosz csapatokban feltűnően sok a fiatal, képzetlennek tűnő katona. Amit, ha hatalmas cinizmussal közelítenénk a kérdéshez, egyfajta szándékos áldozatnak is tekinthetnénk. Végtelen sajnálattal a húsdarálóba hajított fiatalok és családjuk iránt.

Most pedig, előszedve az említett cinizmust, tegyünk egy gondolatkísérletet az akár conteo-nak tűnő magyarázatra. Tegyük fel, hogy Putyin elsődleges céljai közt nem szerepel egy világháború, de még egy kiterjedt lokális háború elindítása sem. Az világos, hogy egy azonnali, erőteljes, a legmodernebb technikával megindított, ám kétségtelenül sok civil áldozattal járó csapássorozat szinte azonnali összezárást válthatott volna ki, és erőteljes katonai segítséget Ukrajnának. Ezzel szinte azonnal elindítva egy olyan eszkalációs spirált, aminek ki tudja, hogy hol a vége. Bár azért elképzelhetjük. De inkább nem szeretném.

Ugyanakkor az sem új taktika a háborúk, de már a nomád lovasrohamok történetében sem, hogy egy gyengének látszó rohammal előcsalogassák az ellenfelet. Akár egyfajta hamis önbizalmat biztosítva, de mindenképpen felfedve a csapatokat, irányítási pontokat, és katonai képességeket. Erre a szerepre a jelenleg bevetett orosz csapatok láthatóan alkalmasak, miközben egy azonnali, mindent elsöprőnek ígérkező támadás nem annyira. Az infrastruktúrában esett károkról nem is szólva.

Márpedig az utóbbi kategóriába tartoznak olyanok is, amelyek pénzt hoznak. De a szénhidrogénekre gondolva azt is állíthatjuk, hogy nem csak az oroszoknak. Miközben az ellátás megszűnése Európa több gazdaságát is megrendítheti. Nem csak a magyar, hanem a német, a francia gazdaságot is a példa kedvéért. Nem vitatva, hogy drágábban, és részlegesen, más forrásokból is pótolható szállítások is szóba jöhetnek.

Ezen a ponton legyünk még conteo-sabbak, és végképpen térjünk át a fantázia világába. Nem feledve, hogy nem csak Orbán Viktor látogatta meg Putyint, és a telefont is feltalálták már egy ideje. De ezt sem hagyva figyelmen kívül, hogy Berlin vagy Párizs hírei nem az energetikai pánikot látszanak a központba állítani. Esetleg azért, mert egyfajta biztosítékot kaptak az ellátás esetleg csökkentett, de csökkentetten folyamatos voltára Putyintól? Amiből az is következhetne, hogy a tervezet támadásról,és annak nagy vonalakban felvázolt forgatókönyvéről kicsit előbb is tudhattak, mint ahogy az első lövések eldördültek.

Itt, ennél a kilométerkőnél, két régóta ismert célt, fogalmat is elővehetünk. Az egyik a kétsebességes Európa gondolata. A másik az USE, az Európai Egyesült Államok eszméje. Egy korlátozott, a potenciális mag-államoktól távolabb zajló, de a leszakítandó, az USE-víziót zsigerből elutasító vezetéssel megvert, periféria szomszédságát érintő háború meggyorsíthatja az említett két pont teljesülését. Indok lehet a közös politikai, illetve katonai vezetéssel bíró mag-államok összezárásának fokozására, és ezzel ott egy proto-birodalom kialakítására. Az ezt amúgy is elutasító periféria pedig megmarad egyfajta ütköző-zónaként. Az, hogy Ukrajna orosz érdekszférában marad, valószínűleg indifferens ebből a szempontból, mivel eddig sehova sem siették el a felvételét.

Itt most természetesen lehetne arra egy külön szálat nyitni, hogy hazánkban mennyire lehet az utolsó esély a jövő évekről szóló választás az USE-maghoz tartozás kérdésének legalább nyitva tartására. De az messzebbre vezetne. A jelen conteo is csak egyfajta felvillantása annak, hogy az éremnek még egy ilyen, egyfajta EU-Putyin háttéralkuval tarkított oldala is lehet. Amely indokolhat egy képességeihez mérten gyengébb orosz csapásmérést. De azt is, ha ennek megértésével az ukrán vezetés inkább a tárgyaló-asztalt választja.

Andrew_s

2020. november 3., kedd

Conteo: Választási járványkampány?

A fórumokon, miközben a média-csatornákon rendre megjelennek a sokkolónak szánt számok a halálozásokról, sorra bukkannak fel az olyan történetek, amelyek kritikával illetik a COVID-19 kezelésének mindennapjait. Megkésett teszteket, soha nem érkező ellenőrzéseket, olykor alig működő ellenőrztéseket emlegetve. Odáig merészkedve, hogy a kormány politikai kudarcát sem átallanak emlegetni. Holott ez korántsem biztosan van így.

Mert azért érdemes lehet tekintetbe venni azt, hogy az országnak már a tavaszi satufékes gazdaságpolitikához sem volt valószínűleg elég tartaléka. Alig valószínű, hogy most több lenne. Amelynek a fényében most háborogni, és újabb állami segélyeket hiányolni elég fedezet nélkül óhaj. Tekintettel arra, hogy az egész kleptoligarchia sem tudná megfinanszírozni a segélyvágyakat. S bár a stadionok legfeljebb a szurkolóknak, illetve szükségállapot esetén a karhatalomnak hiányozhatnának, azzal sem lenne senki ma már kisegítve, ha elbontanák. Ott állnak, és kész. Ha minden náthás kapna belőlük egy betonkockát, azzal sem lenne senki beljebb. Legfeljebb lejjebb, ha a betonkockát nyakláncnak használja.

Ellenben, lehet ugyan azt mondani, hogy a pánik rossz tanácsadó, de ez sem okvetlenül igaz. Annak, akit egy égő moziból kifele igyekvők halálra taposnak, annak a pánik kétségtelenül az életébe kerül. A járvány-kommunikációval gerjesztett pánik ennél kicsit alattomosabb. Így a hatalom számára korántsem biztosan káros. Olyan felhatalmazások eléréséhez vezethet például, amilyeneket egyébként talán nem is adnának olyan könnyen. Legutóbb, például, a kijárási tilalmat, és a rendkívüli jogrendet nyomják le az emberek torkán. Amelynek az egyik következménye azt, hogy az amúgy sem túl erélyes tiltakozások lángját még lejjebb lehet csavarni.

Ugyanakkor a hiányos tesztelések, a felszínes kontaktkutatások akár hasznosnak is bizonyulhatnak. Aki nincs karanténban, az például lélegeztető gépen tarthatja a gazdaság egy részét. Aki terjesztheti a fertőzést, az hozzájárul a nyáj-immunitás kialakulásához. Lesz, aki belehal, de azt nyilvánvalóan nem kell ellátni, és a táppénz-, illetve nyugdíj-jogosultságukat is elveszti. A többiek azonban egy fertőzési felfutást követően majd csak kilábalnak valahogy. Talán még éhen sem halnak közben.

Azzal eközben bátran számolhat a hatalom, hogy a politikai emlékezet rövid távú memória. A diktatórikus intézkedéseket, különösen, ha időközben konszolidálódik a helyzet, majd nagy kegyesen feloldják. Legalább részben. Nyilván akkor, ha a kialakuló nyájimmunitásnak is köszönhetően a tömeges elhalálozások már nem lesznek jellemzőek. Ehhez pedig nyilvánvalóan idő kell. De egy éven belül valószínűleg lezajlik. Ha sikerül elérni, hogy az amúgy is megfázás-gazdag őszi-téli időszakban felfussanak a fertőzések, akkor van esély arra, hogy a tömeges megbetegedések görbéje jövő őszig letörik.

Ha ez bejönne a tömeges immunizálódás hatására, akkor ez egybe eshet az amúgy permanens pártállami kampány választásra fordulásával. Afelől pedig aligha lehet kétsége bárkinek, hogy egy ilyen számítás esetén a kormányfő azonnal a nemzet megmentőjének fényezné magát. Az is biztos, hogy elegen lesznek a túlélők között olyanok, akik ezt el is fogják hinni. Különösen az egyébként spontán múló fertőzési csúcs nyomán. Ha meg nem? Akkor legfeljebb marad a rendkívüli állapot. Aztán majd csak találnak bűnbakot hozzá. Ebben elég nagy a rutinja a miniszterelnöki csapatnak.

Andrew_s

2020. június 19., péntek

Orbán gyíkember?

Forrás: Index.hu
A hazai kormány feje, a Kárpátok Önjelölt Bozótharcosa, kezd felkészülni a nyári kommunikációs kampányra. Ehhez azonban olyan vezérszólamot talált, ami jelenleg üres halmaz. Azonban, a szokásos korábbi baromságokhoz hasonlóan, nyilván hamarosan előkerülnek a naftalinból a szokásos szereplők. Annak érdekében, hogy feltöltsék olyan tartalommal, amelybe kapaszkodva a híveik menthetik azt, ami a kognitív disszonanciáik rohamai után megmaradt a személyiségük roncsaiból. Mert, azt hiszem, komoly intellektuális megalkuvás kellhetett eddig is ahhoz, hogy akár csak fizetésért is, de lelkes trollja legyen valaki a kedvetlen vezetőnek.

Mert kedvetlennek nagyon kedvetlen lehet. Szinte már sajnálni valóan kedvetlen. 2015-ben nem jött össze még az sem, hogy a menekülteket felduzzasztották a fővárosban, és még az ultrák szerepbe helyezése sem volt képes egy kis zavargást kiprovokálni a Keleti pályaudvar környékén. Most pedig a WHO bemondásos licitje dacára is csak egy tömeges fertőződés alakult ki világszerte. Ami nem csökkenti a betegek fájdalmát, és a meghaltak utáni gyászt. De még ez a valószínűleg felértékelt, és a korai nemzetközi prognózisoknál kisebb fertőződést okozó betegséghullám is folyamatosan összeomlott. Nem Magyarországon, hanem világszinten. Akkor is, ha tudom, hallani még, és még sokáig hallani lehet majd lokális, akár országnyi gócokról. Visszatérő mutánsokról. Ahogy az influenza esetében is vannak fellángolások.

Ennek a világszinten tapasztalható tendenciának az ismeretében pont akkora bemondás a sikeres védekezésről kántálni, mint a szovjet csapatok kivonását követelni annak idején. Tudva, hogy a csapatok kivonása hónapok óta le van papírozva. A sikeres védekezés a személyes olvasatomban úgy indul, hogy a betegekkel szembesülő orvos jobb eszközöket birtokol, mint a fotós-kiránduláson levő, a kórházba csak betévedő miniszterelnök. Aztán ott folytatódik, hogy nem küldenek haza ok nélkül olyan betegeket, akiknek az otthoni ellátása nem kellően megoldott. Mert Kásler az Orbán szerint sikeres, amúgy tízparancsolati ráolvasással gyógyító, miniszter ilyen utasítása ismertnek beállított. Függetlenül attól, hogy Korózs egy politikai balfék-e, vagy sem. A tartós pánikhelyzet fenntarthatatlansága, és talán az, hogy a nemzetközi elfogadhatóság terepén is erősen bűzlött a nyilvánvaló hatalom-mánia, erősen megviselhette Orbán Viktort. Talán ezzel magyarázható, hogy szinte már a lapos Földön randalírozó gyíkembereket gyanítja minden belső fájdalma mögött. Eljutva odáig, hogy Orbán szerint „bizonyos bírói ítéletekből kiolvashatók háttérhatalmi szervezkedések”. A gyíkemberek a miniszterelnök szerint egyébként egy „liberális imperializmus” nevű fedőszervezetbe tömörültek. Erről lehet, hogy Orbán Viktoron kívül csak beszédírói tudnak pillanatnyilag, de a trollok, fórumrombolóktól Rezsiszilárdig valószínűleg már kivont billentyűzettel állnak.

Nyelv liheg. Nyak merev. Fej forog. Szem fürgén jár. Fórum, illetve mikrofon-felderítő üzemmódba kapcsolva. Olvasás alól felmentve. Mert ellenkező esetben esetleg még elolvasnák, hogy Orbán Viktor közel nyolc éven át volt a Liberális Internacionálé egyik alalnöke, majd elnökséghez közeli tagja.

Lehet, hogy Orbán Viktor egy gyíkember, és mégis lapos a Föld?

Andrew_s

2020. április 16., csütörtök

Conteo: Kinek kellhet az ágy orvos nélkül?

Az utóbbi napok egyik hírcsokra volt az, hogy az Emmi vezetője, kórházi vezetőket távolított el a beosztásukból. Ebbe a csokorba tehetők azok a hírek is, amelyek a felszabadítandó kórházi férőhelyekről szólnak általában és harmincezret meghaladó számosságban. De nehéz elválasztani ettől azt sem, hogy Kásler külföldre toboroz egészségügyi személyzetet. Az itt vélelmezhető kettősség azonban nem új.

Korábban, nem is olyan régen a fertőzöttek várható számával kapcsolatban jelentkezett némi, akár nagyságrendnyi eltérés az Orbán Viktor nyilatkozatából és a Müller Cecília által képviselt mantrából levezethető prognózisok között. Az ágyszámok, illetve az ellátási potenciálok ugyanis nem az összes megbetegedésre, hanem az egyidejűleg ellátásra szorulók számára kellenek. Ha harmincezernél több ágyat tartanak készenlétben, akkor ez ennyi, egy időben jelentkező, és ellátásra érdemesített létszámot jelent. Függetlenül attól, hogy a járvány majdan elismert végénél milyen összes fertőzöttséget jelentenek majd be. Azonban most egy pillanatra engedjük el ezt a szálat.

Annak érdekében, hogy egy pillanatra a kórházak, illetve a várható járványpavilonok általános helyére, körülményeire vessünk egy pillantást. Nem a sokat emlegetett egészségügyi helyzetére, hanem a fizikaira. A kórházakat általában a környezetüktől többé-kevésbé izolált, de jól megközelíthető helyeken találjuk. A járványpavilonok kialakítására nyilván még a kórházakon belül is egyfajta izolációs területen kerülhet sor. Egy izolált épületszárnyban, vagy épületben. Úgy, hogy oda nyilvánvalóan csak nagyon ritkásan vetődhet idegen, beavatatlan szemlélő. Ráadásul egyfajta készenléti helyek, hiszen senki nem mondja, hogy akár jelenleg is harmincezer egyidejű fertőzött lenne. Ami indokolná a hirtelen ágy-kiürítéseket. De a helyek ott lesznek, ha fektetni kellene sokakat. Ha pedig valaki nagyon ellenkezik, akkor elbocsátják, vagy egyszerűen a kórházakhoz kirendelt katonai parancsnok alá osztják be. Mint vezényelhető egészségügyest.

Akkor most vegyük sorra azt, hogy egy készenléti felvonuláshoz mi kellhet. Kell egy hely, ahol folyamatos rendelkezésre állással biztosítható bármikor az ellátás. Mind fekvőhellyel, mind raktárral, illetve fogyasztási raktárkészlettel. Ennek a helynek nyilvánvalóan izoláltnak kell lennie, és olyannak, ami könnyen megközelíthető. Elvégre jelentősebb létszámot kellhet mozgatni. Az sem baj, illetve előny, ha ezek a helyek fizikailag nincsenek messze azoktól a gócpontoktól, városoktól, városrészektől, amelyeket adott esetben kontroll alatt kell tartani. Bármely okból. Az, hogy egy, az egyes településeket esetleg katonai kontroll alatt tartani képes létszám bármikori elszállásolására alkalmas objektumok vélt követelményei nagy átfedésben vannak a kórházaktól elvárt szállás-biztosítások szintén vélt adottságaival, nyilván a képzelet műve.

Azért minden esetre érdekes, hogy miközben az egyik pillanatban Kásler egy szállásbiztosítási parancsot küld, a másik pillanatban orvosokat, személyzetet toboroz külföldre. Mintha az egyik pillanatban nagy ellátandó létszámról vizionálna, míg a másikban ezt a létszámot nem betegeknek képzelné. Arról nincs hír, hogy a miniszter tudat-hasadt lenne.

Andrew_s

2020. március 20., péntek

COVID-19: Gazdaság, statisztika, conteo

Conteo-érzékenyeknek most szólok: ne olvassanak tovább. Mert conteo jön. Coronaviridae kivitelben. Ami, a szabályok szerint azt jelenti, hogy azért közileg ismerhető közismereteket is fog azért tartalmazni. Meg kérdéseket. Betegségről, statisztikákról, gazdaságról. Meg a ló túloldalát is. Hátha segít a ló hátát is megtalálni. Egyszer. Majd. De vágjunk bele.

A koronavírusok, mint olyan nem most jöttek közénk. Ezt azért érdemes figyelembe venni, mert a reakciók sokszor olyanok, mintha az Androméda-törzsről lenne szó. Mely könyv olvasását, illetve az abból, az 1970-es években készült filmet, ajánlom mindenki szíves figyelmébe. Nem a COVID-19 miatt, hanem azért mert jók. Azért persze a COVID-19 kapcsán sem árt elolvasni, mert abban leírják, hogy milyen egy biztosan letális, gyakorlatilag nulla lappangási idejű fertőzés. Miközben a COVID-19 kórokozója nem ilyen. Tudjuk, hogy nem ilyen. Azt is tudjuk, hogy a rokonsága régóta ismert a közönséges nátha környékéről. Amikor tehát statisztikákat kezdünk böngészni, akkor nem árt, ha nem az említett fiktív vírushoz, hanem inkább a náthához hasonlítjuk. Egy olyan náthához, ami influenza-szerű tüneteket képes produkálni, s ami ellen jelenleg nincs széleskörű szerzett védettsége a tömegeknek.

Azoknak a tömegeknek, akik nyugodtan beletörődhetnek: meg fognak fertőződni. Mert le lehet állítani az életet, levegőt azért még mindenki fog venni. Márpedig a cseppfertőzés éppen azt jelenti, hogy a vírus a levegőben van. Szó szerint is. Ahogy amúgy a nátha is. Nem érdeklik az ajtók, határok, párt-állások, napidíjak. Meg sok minden más. Aztán lehet mérlegelni, hogy vajon a nátha, mint olyan mennyire szokott nagyarányú pánikot okozni. Meg azt is, hogy vajon tudja-e az emberek zöme, hogy hordozza-e a vírust? Valószínűleg nem. Egyszerűen azért, mert enyhe tünetekkel reagálnak, amit a náthás korszakok kapcsán megtanultak beárazni. Netán érdemi tüneteket nem is mutatnak, és egy kis reggeli torokkaparástól nem gondolják halálosan betegnek magukat. Ahogy a SARS-CoV-2 esetében sem valószínű, hogy a tünetmentes, vagy enyhe tünetekkel rendelkezők számáról pontos adataink lennének. Elvégre ez is alapvetően a náthához és nem az említett Androméda-törzshöz áll közelebb. Hazánkban a helyzet felmérését nehezíti a vezetés vezérsége, és a kézileg vezérelt központi idiotizmus. De ez leginkább csak hab a tortán.

Az is világos, hogy mindazon statisztika, ami a kórházi ápolásra szorulók számát, és a közülük meghaltak arányát nem a teljes, és jobbára ismeretlen mértékű, fertőzöttségre vetítik: csalnak. Akarva vagy akaratlanul. Ha pedig becsülni akarnak valamit, akkor becsülhetik nyugodtan a lakosság felét, mint fertőzött bázis. A lappangási időt, átfertőződési rátát pedig kéretik, mint említettem a náthához viszonyítani. Nem a szezonális influenzához, mint amit például a blikkfang-ipar nem egyszer alkalmaz. Ahogy a Qubit mindent elmondónak ígért ábrája kapcsán is megtették. De még retorikailag is galádkodva kicsit. Ugyanis influenza esetén sem a szezonális, hanem az immunrendszer által nem ismert új törzsekhez kellene viszonyítani. Ha már. Mondjuk a spanyol-nátha, vagy akár a ’60-as évek vége felé begyűrűzött járványhoz. Igaz, akkor még az is kiderülne, hogy a mostani fertőződés nem is annyira különbözik az influenza viselkedésétől. Amibe még szezonális alapon is többen halnak meg. A fokozott diszpozíció okozta elhalálozás esetén, pedig könnyen lehet, hogy szintén nem kiugróak az adatok. Akkor, amikor az egyéb betegségek miatt bármilyen magas lázzal, fertőzéssel, immunológiai sokkal járó betegség halálos lehet. A statisztikák tehát nyugodtan torzíthatnak. Valós részadatok alapján is.

Azért persze alkalmasak lehetnek a tömeghangulat befolyásolására. Aminek egyik mellékvágánya, hogy a diktátorok könnyebben nyomják le a népek torkán a megszorításokat. Mutogatva a többiekre, hogy ott is vannak megszorítások. Ahogy lesz munkanélküliség és gazdasági válság is. Csakhogy. Az utóbbiak kapcsán azért érdemes elmélázni pár más tényezőn is. Az egyik ilyen, hogy a Kína-USA gazdasági háború nem a járvány után, hanem jóval előtte elkezdődött. Korántsem használva a világ gazdasági potenciálját meghatározó két állam saját gazdaságának. Egyiknek sem. De arra is emlékezhetünk, hogy a Kína gazdasági növekedése sem a járvány kirobbanását követően lassult le, hanem jóval előtte. Ahogy az európai gazdaságoknak is voltak gondjai számosak korábban. Aminek a brexit szintén nem használt. S amely brexitnek szintén semmi köze nem volt a COVID-19 járványos előfordulásához. A lónak ezen oldaláról nézve sokkal inkább olyan a helyzet, hogy az amúgy is komoly gondokkal küzdő államok vezetői kapva kaptak a víruson. Nem kell többé mellébeszélni, nem kell gazdasági dübörgésről hablatyolni, nem kell titkolni, hogy nagy a baj. A vírus okozta pánikra, a vírus okozta vélt, illetve valós veszélyre lehet hivatkozni. Lovak közé dobva a válság-gyeplőt. Fellélegezve.

Ehhez nem kell világ-összeesküvéseket feltételezni. Minden érintett, vírusban és gazdasági bajban egyaránt érintett ország vezetése egyaránt kihasználhatja, és a jelek szerint ki is használja a lehetőséget. Ráadásul úgy teheti meg, hogy a pánik miatt nem lesznek százezres tüntetések. Így, akár a konvergens evolúció alapján is, közös érdekké válhat a pánik magasabbra korbácsolása, mint a félelem indokolná, illetve szabadjára engedése. Ami persze azt is jelenti, hogy az enyhe tünetes esetek fokozott ellátása, az egészségügyi ellátórendszer túlterhelése a tényleges rászorulókat, az indokoltan kezelendőket is kiszoríthatja az ellátásból. De egy háborúban vannak veszteségek. A vesztesek pedig általában a lövészárokban vannak. Nem a vezetésben.

A gazdasági és egészségügyi pánik kapcsán azért érdemes lehet feltenni azt a pár kérdést, hogy a korábbi SARS-járvány okozott-e világpánikot és gazdasági világválságot? Tudtommal nem. Gazdasági világválságot még az I. világháborút megnyerő spanyol-nátha sem okozott, amennyiben a válság jóval később, az amerikai tőzsde piramisjátékának összeomlásakor következett be. Ahogy össznépi pánikot eddig még a fel-felbukkanó európai ebola-esetek sem okoztak. Holott halálosabbak. De a szezonális, velünk élő, megszokott influenzától eltérő új törzsek sem szoktak ilyen mértékű intézkedéseket involválni, mint a COVID-19. Akkor biztos, hogy a most kialakult reakciók, ebben a formában és mértékben indokoltak? Igen, indokoltak lehetnek. De nem okvetlenül a vírus miatt.

Andrew_s

2018. november 13., kedd

Conteo: Eliostól lőtávolig

Barátpéldasági kézfogó
Forrás: 24.hu
Gyors Elios-ügyi áttekintés gyanánt leszögezhetjük, hogy a Főnix Mozgalom szervezett egy tüntetést, ami nem mozgatott meg milliókat. Ellentétben azzal, hogy még az uniós vizsgálódások szerint is milliárdok mozdultak meg az ügyben korábban. Alkalmasint maradjunk is ennél a szónál: korábban. Mert érdemes talán más szálakon is eltűnődni a korábban történtekről.

Az egyik ilyen szál a tüntetések várható jövője. Nem azért, mert a szervezők elbénázzák, hanem azért, mert a hatalom beszabályozza. Illetve, Semjénnel adatják be törvénymódosítás gyanánt. Talán azért, mert a rénszarvasokból hiány van Budapesten, és valamit mégis kell csinálnia a nemzeti fővadásznak. A kommunikáció szerint az ünnepek méltóságát megőrzendő. Más vélemények szerint a kiemelt, a tüntetések lehetséges helyszíneinek listájából most kiemelt területeket is megvédeni szándékozva. Köztük a Kossuth teret is kiemelve a listából. Amiről a nem egészen napjainkban születettek tudhatják, hogy a Nagy Őszi Pisis Forradalom alkalmából olyan mértékben elszennyezték az ott táborozók, hogy a tér átalakítása meg sem állt a szinte teljes betonozásig. Azt a megmozdulást papíron ugyan nem a Fidesz szervezte, de azért a Kossuth téren megjelentek, beszédet mondani, olyan szereplők, mint a Fideszhez egyértelműen köthető, köztársasági elnökként megbukó nemzeti másolóbajnok, és Wittner Mária. Orbán kordonbontós képét most nem is említve a térrel kapcsolatban.

A még kevésbé most születettek, illetve a történelemkönyvek olvasói arra is emlékezhetnek, hogy volt olyan eset, amikor sortűzzel üdvözölték az itt felvonuló tömegeket. Egyfajta hatalmi pánikreakcióként. Ami nem ritka azoknál a diktatúráknál, ahol a széles támogatottság legfeljebb a különböző erőszak-eszközökkel felszerelt, fegyveresnek látszó erők széles rétegének a támogatását jelenti. Kezdetben. Mert az ellenzők megfélemlítése, illetve elfogyasztása után akár teljes is lehet a látszó, és közvéleményileg kikutatott támogatottság. Az újabb generációk agymosása után pedig már az erőszakra sem, csak a látszata fenntartására is bizton lehet építeni. Amely utóbbihoz nyilvánvalóan meg kell szállni, illetve központi ellenőrzés alá kell vonni az iskolákat, illetve az ifjúsági szervezeteket. Amely központosítás gyakorlatilag folytatólagosan folyik Orbániában.

A nyílt erőszakhoz természetesen nem lehet „csak úgy” folyamodni. Mármint akkor nem lehet, ha a valós társadalmi támogatottság közepesnél kisebb. Ellenben muszáj ehhez folyamodni akkor, ha a vezetési pánik a közepesnél nem kicsit nagyobb. Ebben a cselekvési sávban jelennek meg a szinte már kóros ellenségkép-festések, és az olyan lépések, amelyek a képét is úgy mutatják be, hogy alábeszélik a harci elefántot. Érthető tehát, hogy mi lökte rá már három éve is Orbánt arra a vágányra, amely potenciális ellenséget látott még a keresztény vallású háborús menekültekben is. Látványos gyűlöletet keltve a menekültek felé, miközben a háttérben vidáman üzleteltek a letelepedési kötvényekkel, és a határon túlra játszották a hazai politikai döntések választói lehetőségének egy részét. Megérlelve azt a helyzetet, hogy már 2015 őszére megteremtsék a válsághelyzet kihirdetésének a lehetőségét. A következő év elején pedig már alaptörvényesítették a szükségállapot tetszőleges kihirdethetőségét. Csak emlékeztetőként: a Jobbik és az LMP teljes támogatásával. Annyira, hogy Novák Előd jóvoltából intézkedési terveket is szivárogtattak a köztudatba. Mostanra pedig a honvédelmi törvényig is szétszivárogva.

Az így kialakult kép nem vidám, de laglább sötét. Az egyik oldalon gyakorlatilag leszorítják a feszültséget is levezető tüntetések felett a fedőt. A másik oldalon pedig adottak a formális jognak megfelelő törvényi keretek egy szükségállapot kihirdetéséhez. Mely utóbbihoz még mindig kellhet a casus belli. A migránsozás láthatóan a kezdetektől befulladt ebből a szempontból. Mert növelte ugyan az általános idegengyűlölet mértékét, de még akkor sem váltott ki komolyabb reakciót, amikor Budapesten felduzzasztották a menekültek jelenlétét. Valószínűleg pont a Fidesz hatalmát biztosítani hivatott, az ellenzék megosztására épített stratégia nyal vissza azóta is. A megosztottság nem szült olyan tömegreakciót, ami elegendő lenne a karhatalom, és a velük „spontán” fellépő gárdák, esetleg az ultrák, bevetésére. Nem véletlen tehát a kommunikációs fókuszváltás.

A cafetéria ügyei és társai olyan kérdések, amelyek szinte pártállástól függetlenül alkalmasak az emberek froclizására. Az sem biztosan véletlen, hogy az internetes fórumokon az utóbbi időben elszaporodni látszanak a nyilvánvalóan provokatív, illetve az esedékes gyűlöletszólamokat szajkózó trollok. Eljátszhatunk azzal a gondolattal is, hogy vajon mi tudna megállítani több százezer embert, ha a saját méltóságuk megvédése érdekében elindulnának a Kossuth tér felé. Akár a pártoktól is teljesen függetlenül. A gondolatkísérlet könnyen arra az eredményre vezethetne, hogy leginkább a tömeget üdvözlő lövések. Fejmagasságban. Melynek megelőzésére, természetesen csakis a tiltakozók védelme érdekében ki is hirdetnék azt a rendkívüli állapotot, amelynek a kihirdetése végre, legalább látszatában legitim, teljhatalmat biztosítana az Orbán-körnek.

Valószínűleg alig várják már néhányan, hogy a nyugdíjak, a cafetéria, az Elios-ügyhöz hasonló gyanúsnak tűnő ügyletek valamelyike, vagy bármi más miatt tömegekben pattanjon el a cérna.

Andrew_s