Szívhangtól vakcináig

Hegedűs Zsolt frissen kinevezett egészségügyi miniszter kapcsán, pontosabban a szívhangrendeletnek nevezett embertelenség kapcsán többször olvastam véleményt a kérdés-, illetve konfliktuskezelő stílusáról. Ez szerintem nem miniszterhez méltó, de konform a miniszterelnök inkább hisztis, mint okszerű reagálásival. Kinek-kinek ízlése szerint. Azonban azért nem csak a stílusról van szó, és nem is csak erről a rendeletről.

Mely utóbbival kapcsolatban most azt hallottam a Klubrádióban, hogy Hegedűs Zsolt szerint a szakmai kollégium vezetője korábban inkább hallgatott, illetve nem adott választ a rendelet kapcsán feltett kérdésekről. De most, úgymind az egzisztenciális nyomás alól felszabadulva, már kifejti a rendelet inkább politikai tartalmát. A rendeletet magát továbbra is embertelennek tartom. De azt a szakmai kollégiumot, vezetőt, aki a hatalom politikai szele alapján formál véleményt, illetve hallgat, azt ugyanakkor orvostalannak, szakmai szervezet vezetésére alkalmatlannak tartom. Mert innen vékony lehet a határ, hogy az általános ellátásban is a politikum kap szerepet a szakma helyett.

Ugyanakkor az interpellációkban szó esett a COVID elleni vakcinákról is. A sorok között a kínai vakcina gyorsított engedélyezési kérdéseiről is. Helyes. Vizsgálják ki. De akkor vizsgálják ki azt is, hogy azok, akik egy fehérköpenyes porszívóügynökök vehemenciájával hájpolták a Pfizer-típusú vakcinákat mennyire voltak személyükben, esetleg családilag érdekeltek a forgalmazásban. S lehetőleg ne egy olyan miniszter intézkedjen ebben, aki a vakcinálásról adott etikai irányelveket annak idején. Mert esetleg politikai prejudikálás is történhet.

Amit nem zárok ki olyan szakmai szervezetek esetében, ahol a véleményt, vagy hallgatást a politikai szél határozza meg.

Andrew_s

A politika húzzon a keringésből

A COVID-19 kódon futó koronavírus kapcsán a kezdetektől túlpolitizáltnak tartottam az alapvetően biológiai kérdés kezelését. Ez nem jelenti azt, hogy ne lennének politikai kérdések. Bőven vannak. Az elkapkodott intézkedések, például a sebtében hazaküldött ápoltak esete, okozta következményes halálozások, a beszerzések körülményei, és hasonlók. De a vírus törzsképzési hajlama, az egyes emberek immunreakciói biztosan nem politikai kérdések.

Az a kezdetektől tudható volt, hogy a koronavírusok általában hajlamosak törzsképződésre. Nem azért, mert a politika szeretné, vagy nem szeretné, hanem mert biológiájuk ilyen. Az, hogy az egyes emberek immunválasza ugyanarra a vakcinára sem egyforma, szintén nem újdonság. Gyerekként emlékszem, hogy beadták a tüdővész elleni oltást. Majd időnként kaptunk a hátunkra egy tapaszt. Akinek meg nem jött be, azt újraoltották. Az orvosok. Nem a politikusok. Nem rémlik, hogy ebből, akár csak szűk családi körben, de politikai élményt generáltak volna az emberek.

Ezzel szemben mostanság mintha divat lenne, hogy nem egészen összehasonlítható adatokat összehasonlítva politikusok generálnak kampánytémát a kérdésből. Ilyen a COVID-19 elleni védettség esete is. Nem vitatom, hogy a szűréseken kapott adatok azok, amik. Azonban azt még a szűrést végzők is elismerik, hogy az adatok nem reprezentatívak. S különösen nem azok az egyes vakcinákra. Mert nem ugyanazokat oltották, ugyanakkor, és korántsem azonos egészségügyi státuszban. Ettől függetlenül, mintegy ezen tényektől sem zavartatva magukat, azért kiállnak politikusok szájat tépni. Most éppen a kínai vakcinát fikázva. Amellyel kapcsolatban továbbra, is van olyan érzésem, hogy ha a leosztás fordított lenne, akkor ma a teljes vírust tartalmazó vakcinát hájpolná a politika. Mondjuk akkor, ha egy német gyógyszergyár egy Pasteur-típusú vakcinával, és a kínaiak egy mRNS alapúval. Biztos, hogy akkor ma nem arról szólna a politika, hogy az európai mögött százéves tapasztalat van, míg bezzeg a kínai GMO-vakcináról semmi?

Ettől függetlenül nem kizárt, hogy vannak különbségek. Mármint akkor is, ha tényleges összehasonlítást végeznek a vakcinák között. Az is valószínű, hogy szükség lehet további oltásokra. Az új törzsek okán is akár. Ahogy influenza ellen is évente oltanak.Amire nincs szükség az az, hogy vezéri kegyként kezeljék a vakcinálást, és ellenzéki kampányszlogenként az összehasonlításra alkalmatlan részadatokat. A politika legyen kedves kitakarodni a vérkeringésemből.

Andrew_s

Vakcina: Magad dönts, és informálódj előtte

Bőszen mennek a viták, és olvasom is némelyiket. Nos! Senkit sem szeretnék lebeszélni a vakcinákról. Az oltások embermilliók életét védték, mentették meg eddig is. Tehát mindenki oltassa be magát, akinél ez orvosilag nem ellenjavalt.

Két dolgot szorgalmazok csak.

Mindenki választhassa azt a vakcinát, amelyikben a legjobban bízik. Már csak azért is, mert a fals híreszteléseknek is elejét veheti. Meg mindenki nyugodtabb, ha bízik abban, amit kap;

Ne politikai, vagy gazdasági vélemények, ítéletek, előítéletek mentén szülessen az egyén döntése. Mert igen: a gazdasági nyomásgyakorlás korrumpáló erejét sem becsülöm kisebbre, mint a politikait. Csak másként működik.

Tehát: mindenki maga hozza meg a döntését. A döntése előtt pedig a lehetősége, képessége, érdeklődése függvényében, de minél alaposabban járjon utána a híreknek. Akár csak egy középiskolai biológia-tankönyv mélységéig, ha úgy adódik. A tekintély alapú döntések, az ezeknek való feltétlen behódolás, az információk hiánya, az apróbetűs részek el nem olvasása is tett már tönkre életeket.... Olykor másokét is.

Andrew_s

COVID-Vakcinákok és hitek

Mostanában, a COVID-19 kapcsán, egyre inkább a vakcinák körüli polémiáké vált a napi kommunikáció terepe. Ettől még persze a horror-híradó számszaki adatai sem maradnak el. De elég a fórumokba beleolvasni ahhoz, hogy lassan éppen olyan hitelvi vita alakul ki a „melyik vakcina a tuti” kérdésköre körül, mint akár a sörmárkákba vetett bizalom és ízlés körül. Csak a tétje egy kicsit nagyobb. Nem is olyan kicsit, mint amennyire alaposan. A gondok virágoskertje egyébként éppen az alaposság körül kezd elburjánzani.

De ne fussunk ennyire előre. Mielőtt most valaki oltás-szkeptikus fanyalgásba élné bele magát leszögezem: a tömeges fertőzési hullámok összeomlása a nyájimmunitástól várható. Ezt eddig is emlegettem, és a véleményem mit sem változott. Arról sem, hogy ezt vagy a tömeges fertőzés, vagy a tömeges vakcinálás valósíthatja meg. Ez nem politikai kérdés, mert a legjobb tudomásom szerint a vírus viszonylag kevés politikai pamfletet olvas. Ahogy elmekórtani szakkönyveket sem. Így a fertőzésének az esélyét sem a vallási, sem a pártállás nem igazán befolyásolja. Ahogy azt sem, hogy valaki a lapos Föld gyíkembereiben hisz, vagy minden bozótban Soros-bérenc migráns liberális ellenséget keres. A biológia ilyen szempontból elég demokratikus. Ahogy a halál intézménye sem különben. Amennyiben eddig még az eddig élt emberek többsége meghalt, és a jelen generációkra sem vár más.

Az azonban furcsa, vagy időnként akár komikus is, ahogy egymásnak feszülnek az orosz vakcinában hívők, és az azt elutasítók. Itt szintén előre leszögezném: egyáltalán nem hiszem, hogy az orosz vakcina abszolút tökéletes lenne. De a többiből sem nézek ki sokkal többet. Amiért még senkit sem beszélek le a hitvitákról, a politikai meggyőződésük, az egyes államok elutasítása, illetve feltétlen elfogadása iránti politikai vágyaik megéléséről. Miért tenném? Miközben azért egy dolgot azért érdemes lenne leszögezni. Azt, hogy ha eltekintünk a biológiai fegyvereket emlegető conteoktól, akkor nagyjából minden kutatócsoport ugyanakkor állt a rajtkőre. Majd ugrott fejest a versenybe. Így egyik vakcina esetében sem igazán van információ egy 15-20 éves, több tízezer embert lefedő megfigyelési adatsorról a vakcinák hosszú távú következményeit illetően.

Mondjuk, senki sem állította, hogy ilyen adatsora lenne. De azok a híradások, amik az orosz vakcina ellen fellépő orosz kutatókra, orvosokra hivatkoznak, azok sem ezek hiányát hánytorgatják fel. Az sem például, amelyik szerint, közel egy hónapja jelent meg, kínos hír érkezett az orosz oltásról, és a Napi.hu közölte. Mert abban is inkább van szó egyfajta politikai ellenzékiség vakcinálásba fordításáról, az orvosokat ért, és vakcinálásukat célzó munkajogi, illetve kommunikációs nyomásgyakorlásról. Ezek azonban szerény mértékben tekinthetők olyannak, amelyek egy virológiával, illetve immunológiával foglalkozó akadémiai folyóiratban szakmai érvnek minősülnének.

Miközben természetesen egy cseppnyi kételyem sincs arról, hogy a piaci versenyben kergetődző gyógyszeripari cégek, és a mögöttük természetesen nem álló politikai lobbi sem határidővel, sem a mielőbbi mennyiségi értékesítés elvárásával sem zaklatja a velük kapcsolatban állókat. Így aztán az ott serénykedők minden ilyen nyomás nélkül gyűjthetik a több tízezres adatsorokat az eljövendő 15-20 éveben, miközben a vakcinájuk engedélyeztetésre vár. Vagy mégsem? Elvégre közel egy időben jelentek meg a piacon. Most akkor nyugaton gyorsabban dolgoznak a sejttenyészetek, az ultra-centrifugák? Vagy mittudoménmik, amik kellenek ehhez? Vagy a conteo-hívőknek lenne igazuk? Mely esetben egyes laborok előbb ismerték a vírus genetikáját, illetve az immunizálás lehetőségét, mintsem az felbukkant volna?

Habár. azért feltennék egy további, igen bátortalan kérdést is. A vírus biológiájából az következik, hogy a törzsképződés igen gyors is lehet. Miközben az elsődleges immunválaszt vélhetőleg az esetleg, ezzel párhuzamosan, gyorsan változó köpeny kellene, hogy kiváltsa. Tegyük fel, hogy két oltóanyagféleségünk van. Az egyik a köpeny egy igen konzervatív szakaszára „lő”, és tartós védelmet ad a változó törzsek viharaiban is. A másik egy adott törzsre, illetve törzscsoportra többé kevésbé specifikus. Így a védelem „vírusfordulónként” lejár. Amiből gyakori, vakcinára irányuló, piaci megrendelés is következik. A vakciafejlesztésre kérhető támogatásból, a vakcina-eladásból élő piaci szereplőknek vajon melyik érné meg jobban? Ha mindkét típus rendelkezésre állna. Mert persze korántsem biztos, hogy mindkét lehetőség adott.

Az azonban jelenleg biztosnak látszik, hogy pillanatnyilag bármely vakcináról elmondható, hogy egyformán keveset tudunk. Viszont 15-20 évünk sincs kivárni a tutit. De erről a kivárásról sem szeretnék lebeszélni senkit. Legfeljebb arról, hogy ne hitviták, politikai vagy gazdasági elvárások, -előítéletek mentén döntsön. Erről meg valószínűleg úgysem fogok tudni lebeszélni sokakat. Elvégre még az sem kizárt, hogy egy alapvetően biológiai rendszer mégis olvas politikai pamfleteket.

Andrew_s

Conteo: Választási járványkampány?

A fórumokon, miközben a média-csatornákon rendre megjelennek a sokkolónak szánt számok a halálozásokról, sorra bukkannak fel az olyan történetek, amelyek kritikával illetik a COVID-19 kezelésének mindennapjait. Megkésett teszteket, soha nem érkező ellenőrzéseket, olykor alig működő ellenőrztéseket emlegetve. Odáig merészkedve, hogy a kormány politikai kudarcát sem átallanak emlegetni. Holott ez korántsem biztosan van így.

Mert azért érdemes lehet tekintetbe venni azt, hogy az országnak már a tavaszi satufékes gazdaságpolitikához sem volt valószínűleg elég tartaléka. Alig valószínű, hogy most több lenne. Amelynek a fényében most háborogni, és újabb állami segélyeket hiányolni elég fedezet nélkül óhaj. Tekintettel arra, hogy az egész kleptoligarchia sem tudná megfinanszírozni a segélyvágyakat. S bár a stadionok legfeljebb a szurkolóknak, illetve szükségállapot esetén a karhatalomnak hiányozhatnának, azzal sem lenne senki ma már kisegítve, ha elbontanák. Ott állnak, és kész. Ha minden náthás kapna belőlük egy betonkockát, azzal sem lenne senki beljebb. Legfeljebb lejjebb, ha a betonkockát nyakláncnak használja.

Ellenben, lehet ugyan azt mondani, hogy a pánik rossz tanácsadó, de ez sem okvetlenül igaz. Annak, akit egy égő moziból kifele igyekvők halálra taposnak, annak a pánik kétségtelenül az életébe kerül. A járvány-kommunikációval gerjesztett pánik ennél kicsit alattomosabb. Így a hatalom számára korántsem biztosan káros. Olyan felhatalmazások eléréséhez vezethet például, amilyeneket egyébként talán nem is adnának olyan könnyen. Legutóbb, például, a kijárási tilalmat, és a rendkívüli jogrendet nyomják le az emberek torkán. Amelynek az egyik következménye azt, hogy az amúgy sem túl erélyes tiltakozások lángját még lejjebb lehet csavarni.

Ugyanakkor a hiányos tesztelések, a felszínes kontaktkutatások akár hasznosnak is bizonyulhatnak. Aki nincs karanténban, az például lélegeztető gépen tarthatja a gazdaság egy részét. Aki terjesztheti a fertőzést, az hozzájárul a nyáj-immunitás kialakulásához. Lesz, aki belehal, de azt nyilvánvalóan nem kell ellátni, és a táppénz-, illetve nyugdíj-jogosultságukat is elveszti. A többiek azonban egy fertőzési felfutást követően majd csak kilábalnak valahogy. Talán még éhen sem halnak közben.

Azzal eközben bátran számolhat a hatalom, hogy a politikai emlékezet rövid távú memória. A diktatórikus intézkedéseket, különösen, ha időközben konszolidálódik a helyzet, majd nagy kegyesen feloldják. Legalább részben. Nyilván akkor, ha a kialakuló nyájimmunitásnak is köszönhetően a tömeges elhalálozások már nem lesznek jellemzőek. Ehhez pedig nyilvánvalóan idő kell. De egy éven belül valószínűleg lezajlik. Ha sikerül elérni, hogy az amúgy is megfázás-gazdag őszi-téli időszakban felfussanak a fertőzések, akkor van esély arra, hogy a tömeges megbetegedések görbéje jövő őszig letörik.

Ha ez bejönne a tömeges immunizálódás hatására, akkor ez egybe eshet az amúgy permanens pártállami kampány választásra fordulásával. Afelől pedig aligha lehet kétsége bárkinek, hogy egy ilyen számítás esetén a kormányfő azonnal a nemzet megmentőjének fényezné magát. Az is biztos, hogy elegen lesznek a túlélők között olyanok, akik ezt el is fogják hinni. Különösen az egyébként spontán múló fertőzési csúcs nyomán. Ha meg nem? Akkor legfeljebb marad a rendkívüli állapot. Aztán majd csak találnak bűnbakot hozzá. Ebben elég nagy a rutinja a miniszterelnöki csapatnak.

Andrew_s