2019. február 14., csütörtök

Párt-tagkönyvet a tök mellé

A tudomány, illetve a tudás a jelek szerint kicsiben is valami sanyarú állapotokat kiváltó métely lehet a kormánypárt politikai megbízottjainak a szemében. Ezt mutathatja, hogy Bálint György kertészmérnök díszpolgársága rémesen csípheti a szemét a Fidesz szavazógépezete lokális csavarkáinak. A legutóbbi hírek szerint minden esetre leszavazták a díszpolgárság megadását.

Talán azért, mert a Bálint-gazdaként ismert ismeretterjesztő kertésznek volt egy SZDSZ-közeli politikai korszaka. Ami a kormánypárt kerületi szavazógépezetének tagjai szerint nyilván károsan befolyásolja mindazon almafák növekedését, amelyeket Bálint György tanácsai alapján kezelnek. Annyira, hogy talán ugyanezen figuránsai a politikai mutogatóknak még bevásárolni is ennek a szellemében járnak. Minden egyes krumpli, alma, répa, illetve tök mellé elkérik a fényképet arról, hogy a termelőjük kire, illetve melyik pártra szavazott. Ha véletlenül el sem ment szavazni, illetve akkor, ha nem a kormánypártra szavazott, akkor nem veszik meg a terményt. Egyébként azt, aki szerint a mezőgazdasági termények előállítása, illetve az előállításukhoz szükséges szakismeret politikai állásfoglalás kérdése, azokból ki is nézem az említett vásárlási szokást.

Ami természetesen mit sem von le Bálint György életművéből. Abból, hogy a maholnap száz éves szakember generációknak adott szaktanácsot a kertészet tárgyköréből. Ahogy szinte biztos vagyok benne, hogy sokaknak esetleg pont ő keltette fel az érdeklődését az alkalmazott biológiaként is felfogható mezőgazdaság, illetve azon belül a kertészet iránt. Márpedig azok, akik Bálint-gazdaként ismerik, illetve szeretik a kertészeti tudományokat népszerűsítő embert alighanem számosabbak vannak, mint akik párttagkönyvet lobogtatva járják a piacot. Így aztán az a helyzet is elképzelhető, hogy a díszpolgárságot ugyan a pillanat politikusai adományozzák mégsem az odaítélése a nagyobb dicsőség. Egy olyan személyiség esetében, mint Bálint György még az sem kizárt, hogy alapvetően nemcsak neki, hanem az adományozónak is megtiszteltetés, ha elfogadja valaki a díszpolgárságot.

Különösen azért, mert a politikai nyaloncságért adományozott tisztségek viselőitől eltérően nem azért lenne közismert Bálint György, mert néhány, a kerületen kívül, de talán már a szomszéd utcában sem ismert, nevenincs politikus hozzávág valami plecsnit. Inkább fordítva. Az említett politikai izék kapnának sajtót, ha tetszik ingyen reklámot, az átadáskor. Talán éppen ezért nem is szavazták meg. Talán nem is olyan büszkék annyira, hogy szem előtt legyenek, mint a Fidesz pártkatonái.

Andrew_s

Comments on Facebook

2019. február 8., péntek

Palkovics a kápó?

Fotó: Index.hu
Az utóbbi napokban sokan csacsognak azon, hogy Palkovics, a miniszter, kiszervezné az MTA kutatóintézeteit az MTA kereteiből. Biztos talál rá még vagy száz magyarázatot. Végső soron bármit meg lehet magyarázni, és kellő hangerővel és sokszor mondva az igazságtartalma is mellékessé válik. Ahogy azt egy német birodalmi propagandaminiszter már bebizonyította.

A leginkább égető kérdésként azonban az motozz a nyakamon levő csontbuborékban, hogy kinek tetszett meg vajon, az MTA székháza? Mert annyira hülye, magától, még Palkovics, a miniszter, sem lehet, hogy az MTA de facto megszüntetése mögött ne is sejtse: egy kiüresített, saját kutatói hálózat nélkül maradt szervezetnek nem kell akkora székház. Miközben persze egy pillanatig sem vitatom, hogy az akadémiai rendszerre valószínűleg ráfért, illetve ráfért volna egy átszervezés. Az ilyesmi sosem árt néha egy hiperhierarchiát mutató és ezért kontraszelekcióra hajlamos szervezetnél. Márpedig az MTA ilyen. Elvégre nehéz azt mondani, hogy akinek nem tetszik az akadémiai rendszer, az menjen át egy másikba. Nem lévén hazánkban másik. Külföldön persze van, de az mégsem egy alternatív MTA, hanem valami egészen más. Na, mindegy. Ezen polemizáljanak a tudománypolitikusok.

Már csak azért is, mert a saját, korántsem felhőtlen emlékeim az akadémiai rendszerről lassan három évtizedesek. Akkor, az ezerkilencszáz nyolcvanas években, kifejezetten az volt az érzésem, hogy alapvetően a kutató pályán megfeneklett pártkáderek intenzív osztálya. Akadémiai minősítésekkel, és olykor igen érdekes világszemlélettel. Leginkább azon fáradozva, hogy a szervezeti hatalmuk megtartásával intenzíven titkolják a saját inkompetenciájukat. De ez egy nagyon szubjektív, és nem is teljesen igazságos kép. Számos olyan embert ismertem meg a kutatásban, akik ismeretségére mai is büszke vagyok. Még akkor is, ha sokaknak közülük már csak az emlékét őrizhetem. Igaz, ezek többsége nem az akadémia székházában töltötte a mindennapokat, hanem a kutatóintézetekben. Még akkor is, ha birtokoltak valamilyen bizottsági tagságot. Ám magam sem ismertem, ismerhettem mindenkit. Így nyugodtan zárójelbe is tehető mindez.

Az azonban aligha, hogy maga az intézményi hálózat jelenti a tulajdonképpeni akadémiát. Nem a vízfejet, illetve a kirakatot, hanem a tényleges tudomány szövetét. A napi munkakapcsolatokkal, a formális és informális emberi hálózatokkal. A napi mosolyokkal, az eltört kémcsövekkel, és olykor az anyázásokkal. Ez aligha változott az évtizedek folyamán. Nem azért, mert a tudomány olyan, amilyen, hanem azért, mert az emberek olyanok, amilyenek. Korántsem véletlen, hogy egy igazán merev hierarchia elsősorban az emberi kapcsolatokat igyekszik lezúzni. Mert azt a legostobább vezető is tudja: nem a termelési értekezletek színes grafikonjai dolgoznak, hanem az emberek. A legostobábbak azonban ehhez mindig hozzágondolják, és ritkán ok nélkül, hogy a beszélgetések a büfében, egy konferencia szünetében veszélyesek. A hülyékre.

A most teritéken levő intézkedéscsomag így két legyet is üthet. Egyrészt okafogyottá teszi az önálló székházat. Másrészt igyekszik egymás ellen fordítani azokat is, akik eddig még nem hozták volna az utálati normát. Legfeljebb az jelentkezik bökkenőként, hogy Palkovics, a miniszter, maga is kutató volt. De talán éppen ezért tudja, hogy hova kell ütni a vezér szolgálatában. Azt is lehetne persze mondani, hogy „van az a pénz”. Szerintem nincs. Ha valaki csak egy kicsit kutató volt a büdös életben, és nem csak egy volt a kutatói székbe hullott párt-forgácsok közül, annak nincs az a pénz. Ettől még Palkovics, a miniszter, lehet a kontraszelektált rendszer állatorvosi akadémikusa. Némi kápó-mentalitással. Esetleg megzsarolva.

Andrew_s

Comments on Facebook

2019. február 2., szombat

Havasi cáfol: Orbán nem járul a pápa elé Csíksomlyón

Néha egy hír cáfolatán legalább úgy el lehet gondolkodni, mint magán a híren. Ilyen lehet az, hogy cáfolták: Orbán akarná fogadni a pápát Csíksomlyón. Az alaphírt egy napilap blogrovatában közölték. Állítólag egy püspök kijelentésére hivatkozva. A cáfolat Havasi Bertalan, a kormányfő sajtófőnöke részérő annyi, hogy a pápa fogadása Orbán részéről sajtókacsa, amivel nem kívánnak foglalkozni.

Havasi Bertalannak mindezt a legteljesebb mértékben elhihetjük. Még akkor is, ha Orbán esetleg mégis találkozna a pápával Csíksomlyón. Egyszerűen azért, mert Csíksomlyón Orbán annyi közjogi státusszal rendelkezik, mint bármelyik turista, aki arra jár. Még akkor is, ha a bátrak bátrát több tucat további, vállas és kisportolt turista kísérné. Természetesen nem azért, mert a pánikot kívánnák csökkenteni, hanem baráti szívjóságból. Mi másért? Ellenben Orbán Viktor a zarándok turista legfeljebb elé járulhat a pápának, és nem fogadhatja Ferencet. Márpedig ezzel a státuszhelyzettel elhiszem, hogy a hatalmi sajtókabinet nem akar, még az esetleges megvalósulása esetén sem, foglalkozni. Aligha illene bele Orbán Viktor azon önképébe, hogy akkora nagy harcos, hogy a bokájánál vergődik az Isten, és mindenki más csak lejjebb lehet.

Ugyanakkor az sem biztos, hogy Ferenc hivatalosan fogadná egy harmadik országban, mint magyar miniszterelnököt. Ennél a pápa valószínűleg jobb politikus. Amellett pár éve elég világosan meg látszott üzenni, hogy hivatalosan elhatárolódik attól a decibelkereszténységtől, amit az Orbán-Erdő tálalt fel a menekültválság kapcsán, illetve azt követőleg. Márpedig azóta csak gyarapodtak azok a gesztusok, amelyek megerősítették: Orbán kereszténységfelfogása igencsak eltér attól, amit az egyházfő vall Jézus tanításairól. Márpedig kettejük közül a pápa, messzemenően humanista, nézőpontja tűnik közelebbi viszonyban lenni az egykori tanítónak a Bibliában lejegyzett tanításaival. Akkor is, ha a Fideszhez közeli szájtépők a pápát is megpróbálták egy kicsit megkaraktergyilkolni. Mely kísérleten talán elég jól elszórakoztak a Vatikánban ahhoz, hogy Orbán elnyerje a pápa bocsánatát. Ha szépen kéri.

Még az is előfordulhatna ebben az esetben, hogy a vitathatóan elhangzott „Csuhások! Térdre, imához!” mondat úgy módosulna, hogy „Térdre fiam! Kézcsókra!” Amire azért volt már példa a történelemben. Az észak-itáliai Canossa váránál.

Andrew_s

Comments on Facebook