2020. július 5., vasárnap

Egy pocsék színház az egész

Mostanában azon megy az össznépi, most éppen a kultúrát félteni hivatott, nyüszögés, hogy mi történik a színészeti, és mozgóképipari segédmunkásképzés környékén. Félre értés ne legyen! Tőlem nyugodtan tekintheti bárki alanyi jogon tehetségesnek, vagy akár zseninek, a végzetteket. A jegypénztárnál még sosem kérdeztem meg, hogy milyen papírjai vannak a szereplőknek. Akár látszó, akár technikai szereplő az illető. S gyanítom, maradok az a bináris kultúrproli, aki voltam.

Számomra két típusú film, illetve színészet, színház létezik. Olyan, ami tetszik. Illetve olyan ami nem tetszik. De igaz ez a zenére, a festészetre, irodalomra, de minden másra is, ami alapvetően egy szubjektív értékítélet mentén jelent értéket, vagy silányságot. Ugyanakkor van egy olyan absztrakt érték, aminek a társadalmi megítélése, elfogadása, valamint az ebből fakadó támogatási, szolidaritási hajlam nem kevésbé egy szubjektív megítélés kérdése. Ez nem más, mint a „tudás”, mint olyan. Így az, ami most látszik, az alapvetően nem más, mint „csak” egy tünet. Az egész oktatáspolitikát, nem, az egész társadalmat átszövő, évtizedek óta tartó pusztítás aktuálisan utolsó tünetei. Olyan ez, mint amikor hegyek tűnnek el. Vagy, talán inkább, mint az elhíresült drezdai pap-vélemény. Vagy a kettő együtt.

Az első elhordott földdért, majd ez első háznyi kőért nem szólt senki, mert talán fel sem tűnik. Vagy olyan szép, esetleg olyan globális bűnbakot, felmentést kínál a magyarázat. A sivatagra meg már mindenki legyint. A közben kialakult földcsuszamlásokért, homokviharokért pedig annak fáj a feje, akit éppen ott, és akkor eltemet. Mert a közben felépült ronda házak, értelmetlen ültetvények már rég elvették mindenki kedvét. A magyarázatok, illetve a magyarázatokat pótló cselekvések zajai már rég betömték a füleket. Miközben ezer más problémával kell, nem egyszer a korábbi kis csuszamlások hatásaiként is, naponta megküzdeniük az embereknek.

Lefordítom. A tudás társadalmi presztízsét gondos megfeszített munkával verték szét. Nem is elsősorban Orbánék. Mert már ez a politikai haszonleső-klub is ennek a „terméke”, haszonélvezője. Generációk nőttek úgy fel, hogy a tudás társadalmilag nem érték. A pozíciót a lokál-isten osztja, bunkónak lenni trendi, és hülyének lenni érdem. Ergo: a tudást közvetítő ember csak társadalmi nyűg, a tudást közvetítő intézet felesleges cafrang, a gyerek meg majd csak eltölti benne az idejét valahogy. Aztán a semmire kapott, semmit nem igazoló, semmit nem érő papírral majd csak megtámogatják. A rokonok, ismerősök, szomszédok, szeretők, vagy az, aki éppen gondolja. Pénzzel kapcsolatokkal, a karriert biztosító fenekek felismerésének képességével, netán a megmutatásukra utaló magatartással, a nagy társadalmi felszopás ágyaival, stb.

Ha pedig egy-egy tanár, netán intézmény ennek keresztbe fekszik, majd megverjük, ellehetetlenítjük, kicsináljuk. Szó szerint, vagy átvitt értelemben. Mikor, hogy. Jól látszik ez a különböző helyeken. Szó szerint vagy átvitt értelemben. Anno a tanártüntiknél is pont az volt a bajom, hogy szó nem esett arról, hogy milyen értéket lennének képesek, akarnának közvetíteni. Nem maguknak, hanem társadalmilag. A vágyak kimerültek a ketrecbe kapott párnák számának bővítésében, a „mi vagyunk az alanyi zsenik” ismételgetésében, és a tettek az ökölrázásban.

Ezzel a társadalomnak még az a része sem vállalt számos mértékben szolidaritást, amelynek tagja a gyermeküknek nem a szellemi szolgaságot szánná, hanem azt a valós értelmiségi létet, ami már jó ideje megvetés tárgya hazánkban. Amely értelmiségi lét már akkor is alárendelt szereppel bírt a pártkapcsolatokkal szemben, amikor a jelen kormánytagok szocializálódtak. De meg is látszik.

Andrew_s
Comments on Facebook

2020. június 19., péntek

Orbán gyíkember?

Forrás: Index.hu
A hazai kormány feje, a Kárpátok Önjelölt Bozótharcosa, kezd felkészülni a nyári kommunikációs kampányra. Ehhez azonban olyan vezérszólamot talált, ami jelenleg üres halmaz. Azonban, a szokásos korábbi baromságokhoz hasonlóan, nyilván hamarosan előkerülnek a naftalinból a szokásos szereplők. Annak érdekében, hogy feltöltsék olyan tartalommal, amelybe kapaszkodva a híveik menthetik azt, ami a kognitív disszonanciáik rohamai után megmaradt a személyiségük roncsaiból. Mert, azt hiszem, komoly intellektuális megalkuvás kellhetett eddig is ahhoz, hogy akár csak fizetésért is, de lelkes trollja legyen valaki a kedvetlen vezetőnek.

Mert kedvetlennek nagyon kedvetlen lehet. Szinte már sajnálni valóan kedvetlen. 2015-ben nem jött össze még az sem, hogy a menekülteket felduzzasztották a fővárosban, és még az ultrák szerepbe helyezése sem volt képes egy kis zavargást kiprovokálni a Keleti pályaudvar környékén. Most pedig a WHO bemondásos licitje dacára is csak egy tömeges fertőződés alakult ki világszerte. Ami nem csökkenti a betegek fájdalmát, és a meghaltak utáni gyászt. De még ez a valószínűleg felértékelt, és a korai nemzetközi prognózisoknál kisebb fertőződést okozó betegséghullám is folyamatosan összeomlott. Nem Magyarországon, hanem világszinten. Akkor is, ha tudom, hallani még, és még sokáig hallani lehet majd lokális, akár országnyi gócokról. Visszatérő mutánsokról. Ahogy az influenza esetében is vannak fellángolások.

Ennek a világszinten tapasztalható tendenciának az ismeretében pont akkora bemondás a sikeres védekezésről kántálni, mint a szovjet csapatok kivonását követelni annak idején. Tudva, hogy a csapatok kivonása hónapok óta le van papírozva. A sikeres védekezés a személyes olvasatomban úgy indul, hogy a betegekkel szembesülő orvos jobb eszközöket birtokol, mint a fotós-kiránduláson levő, a kórházba csak betévedő miniszterelnök. Aztán ott folytatódik, hogy nem küldenek haza ok nélkül olyan betegeket, akiknek az otthoni ellátása nem kellően megoldott. Mert Kásler az Orbán szerint sikeres, amúgy tízparancsolati ráolvasással gyógyító, miniszter ilyen utasítása ismertnek beállított. Függetlenül attól, hogy Korózs egy politikai balfék-e, vagy sem. A tartós pánikhelyzet fenntarthatatlansága, és talán az, hogy a nemzetközi elfogadhatóság terepén is erősen bűzlött a nyilvánvaló hatalom-mánia, erősen megviselhette Orbán Viktort. Talán ezzel magyarázható, hogy szinte már a lapos Földön randalírozó gyíkembereket gyanítja minden belső fájdalma mögött. Eljutva odáig, hogy Orbán szerint „bizonyos bírói ítéletekből kiolvashatók háttérhatalmi szervezkedések”. A gyíkemberek a miniszterelnök szerint egyébként egy „liberális imperializmus” nevű fedőszervezetbe tömörültek. Erről lehet, hogy Orbán Viktoron kívül csak beszédírói tudnak pillanatnyilag, de a trollok, fórumrombolóktól Rezsiszilárdig valószínűleg már kivont billentyűzettel állnak.

Nyelv liheg. Nyak merev. Fej forog. Szem fürgén jár. Fórum, illetve mikrofon-felderítő üzemmódba kapcsolva. Olvasás alól felmentve. Mert ellenkező esetben esetleg még elolvasnák, hogy Orbán Viktor közel nyolc éven át volt a Liberális Internacionálé egyik alalnöke, majd elnökséghez közeli tagja.

Lehet, hogy Orbán Viktor egy gyíkember, és mégis lapos a Föld?

Andrew_s

Comments on Facebook

2020. június 9., kedd

Korózs és a Fidesznek aranyat érő videó

A kórházak erőltetett ágyfelszabadításának embertelen voltát nem igazán vitattam korábban. Ahogy szép lassan csak igazolódni látszott, hogy Kásler mégis inkább parancsba adta, mint sem. Ilyen esetben, amikor a kormányfő által nemrég fellegekbe dicsért jósa, aki a megérzések nagydoktora, egyre cikibb helyzetbe kerül, akkor egyre nehezebb ezt jól kommunikálni. Feltéve, ha csak a saját hozott anyagokra kell támaszkodni. Ilyenkor érhet aranyat a máshonnan hozott anyag.

Vegyük tehát a kormányt és az ágyfelszabadítást. Az világos, hogy a kommunikációba kiengedett beteglétszám, és a felszabadított ágyak aránya között már az intézkedés meghozatalakor is jelentős szakadék látszott. Annyira, hogy akár conteot is lehetett a beteg nélküli ágyak köré keríteni. Alkalmasint a szakadék mindaddig látszani fog a térképen, amíg nem lesznek nyilvánosak az adatok, hogy mennyi volt a ténylegesen teszteltek száma az országban. De ezt illetően nyugodtan lehetünk szkeptikusak. A hatalomnak egyre kevésbé érdeke a valós adatok „bemondása”, miközben szépen el is halkul a vihar. Függetlenül attól, hogy a valós fertőzöttség a lakosság 5 vagy 50 százalékát érintette esetleg. Tehát ágyak. S kórház. Illetve a miniszteri döntés mérsékelten humánus volta.

A kommunikációban, mivel ez mégis csak szép nagy támadási felület, lehet a témát agyonhallgatni, és lehet előre menekülni. Az agyonhallgatás valójában az ellenzéknek ad ilyenkor muníciót, és ezt a kormányfő, illetve a demagógiában igencsak jártas tanácsadói valószínűleg maguktól is tudják. Marad az előre menekülés. A halálesetek adottak, azzal nem nagyon lehet mit tenni. Azonban lehet olyan körülményeket teremteni, ami a tényleges halálesetek közlését hitelteleníti. Ezzel szubjektíven, alárendeltté lehet tenni a szakmai megközelítést. A politikai dagonyában pedig Orbánnak és csapatának hatalmas rutinja van. Ezt ostobaság is lenne elvitatni tőlük. Kell tehát keríteni valakit, aki hajlandó úgy előadni a haláleseteknek legalább egy részt, hogy arra rácsapjon az ellenzék, mint gyöngytyúk a közmondásos orrváladékra. Ehhez persze kell egy ellenzékinek tekinthető interpretátor, aki ezt felvezeti. Mindezt olyan körülmények között, hogy ezt követően simán lehessen az egész sztorit kétségessé tenni.

S akkor jött Korózs Lajos. Sebtében forgatott egy videót. Főszerepben egy nővel, aki a hírek szerint is az Országos Mentőszolgálat székháza előtt mondta azt, hogy mentőtiszt. Világos, hogy ezzel kimondatlanul, de a körülményekkel azt sugallva, hogy ott dolgozik. Ha már mentős. Imígyen közölve a nagyérdeművel, hogy az általa gondozottak közül aránytalanul sokan haltak bele a normatív gyógyítás varázslatával való hazaküldésben. A látszatkeltés akkor is áll, ha Korózs aztán fülbe-gyónta, hogy a megszólaló Németh Athinát nem az OMSZ, hanem egy magánmentős cég köreiből sikerült videósítania. Innentől a Fidesz részéről a helyzet kipipálható, és sikerült egy hiteltelenségi zsugorfóliába csomagolni az egészet. Korózs esetlben pedig lehet találgatni, hogy politikailag sík hülye és felültették, szakmailag képtelen felfogni a politikai kommunikáció mibenlevőségét, vagy a Fidesztől kapott megbízást a helyzet előállításáért. Ha figyelembe vesszük, hogy az MSZP-t a Botka-féle hatökrészet dacára is sokan ellenzékinek tekintik, egyik verzió sem szívderítő. Ezen pedig már az sem segít, ha holnap eltűnik a politika színpadáról.

Az, hogy az említett eltünés, az Emmi pere, a videó, állítólag az OMSZ „érzékenysége” okán elkövetett, levakarásaa netről, vagy mi zajlik a végjátékban, már szinte mindegy is. Ha bárki szóba fogja hozni ezt követően a kórházi ágyfelszabadításokat, akkor sokan csak legyintenek majd azzal, hogy: Ja! A Korózs, meg az a spiné! Ugyan már!

Holott az egészségügy kapcsán, amikor sokan nem tudta, vagy egyszerűen nem mertek orvoshoz menni, amikor az ágyakat de facto felszabadították, amikor a szakellátásokat, műtéteket több pletyka szerint korlátozták, amikor... Amikor bőven lehetne beszélni arról, hogy az így késve ellátottak, esetleg ellátatlanul maradtak révén mennyivel várható majd a következményes elhalálozás, esetleg egyes esetekben, például lábon kihordott trombózisok, elhalasztott szűrővizsgálatok miatt az későbbi radikális beavatkozások szükségességének növekedése. Na, kérem! Akkor fog majd aranyat érni Korózs videójának az emléke. A Fidesznek. Akkor is, ha az MSZP addigra már csak emlék, bedarált minoritás lesz a Fidesz-térképen.

Andrew_s
Comments on Facebook