2024. március 15., péntek

Rákay Kálmán Philip esete a zacskóval

Rákay Kálmán Philip néhány, az általa gründolt filmet érő, kritika szerint nem érti az 1848-as forradalmat. Lehet. 1848-ban nem éltem, és a Petőfi-filmet sem láttam. Ami biztosnak látszik, az az, hogy R. K. Philipke nagyjából semmit sem ért, ami túlmutat azon, hogy kisorsolt statisztáknak felmutassák a táblát: "Taps".

Amúgy volt taps? Volt. Számított? Nem. A műsort nézőket nem a közjáték érdekelte. A műsoron táblára tapsolók meg célfeladatként, a kisorsolt részvétel lényegtelen mellékhatásaként élték meg. De R. K. Philipke ezt sem érti valószínűleg. Neki a taps hozott valamit a konyhára, és neki itt vége volt a történetnek. Ahogy az anno bemondott kétmilliós részvétel is nyilván hozott neki valamit a zsebébe. Azon meg túlemelkedett, hogy azóta is rajta röhög bárki, aki csak a gondolkodás látszatával viszonyul a tér és ember viszonyához. Most feltette a táblát: "Hazafias kötelesség". Mármint megnézni a filmjét.

Lehet azzá tenni? Lehet. Táblákat lehet mutogatni. Meg lehet tölteni így mozikat? Tudjuk, hogy igen. Számít? Nem. Illetve, de. Számít. Csak kontraproduktívan. A film, tegyük fel, hogy jó. Eddig mi volt a hazai kötelezőségek sorsa? Kiüresedés. Aki még emléksztik az egykor volt kötelező mozi-, és színházlátogatásokra, az talán igazolhatja. A filmekre figyelt oda legkevésbé a publikum, és lélekben már a kötelezőség miatt is megutálta az egészet. Akár jó volt a műsor, akár nem. Akár hivatalból filmes R. K. Philip, akár nem.

Mert azért Rákay-kartárs nem egy Szergej Mihajlovics Eizenstein, de még csak Mihail Konsztantyinovics Kalatozov sem. S itt nem a név eltérése a lényeg, hanem a tehetségé. Mely összehasonlításból aligha R. K. Philip jönne ki győztesen. Amivel szemben gyenge kísérlet az a szöveg, hogy bezzeg az említettek kötelezősége baloldali volt, ám a Rákay Kétmillás Philip kötelezősége jobboldali. Amitől az sokkal jobb lesz.

Nem lesz jobb. Amin csak ronthat az, ha a film tényleg rossz. Mert lehet a szart színes zacskóba csomagoltatni, az attól, még pont olyan büdös marad.

Andrew_s

2024. március 2., szombat

Sulyok seggnyaló és/vagy hazug nácibarát

Orbán előterjesztette a soros golyóstollát Sulyok Tamás személyében. Talán azért, mert felmérte, hogy még mindig jobb ma egy Sulyok, mint holnap egy Kövér. Aztán mostanában az is kiderült, hogy még ez sem egészen biztos. Tekintettel a papára. Nem is annyira a papája miatt, hanem Sulyok Tamás miatt.

Mert a történetnek csak az egyik része az, hogy Karsai László történész megállapítása szerint Sulyok Tamás apja nemzetiszocialista, szélsőjobboldali és antiszemita vidéki ügyvéd volt. Elvégre a koránt sem szegény alkotmánybíró, és most elnökjelölt, nem tehet arról, hogy a kedves papa mennyire volt csirkefogó. Arról azonban már igen, ha ezt úgy akarja beállítani, hogy az apja a kommunista terror áldozata volt.

Még akkor is, ha elfogadom a gyermekkorban hallott családi félmondatok későbbi megértését. Ahogy a holocaust áldozatainak családjában sem ritka a borzalmak részleteinek elhallgatása, úgy az elkövetők és szimpatizánsaik családjában is lehetséges talán. Sulyok Tamás azonban, remélhetőleg, nem egy szellemileg éretlen kiskorú. Korántsem fiatal kora alapján akár még a családi félmondatok rendbe szedését is kinézhetnénk belőle. Azt is, hogy érdekli a saját családjának a története. Ahogy azt a kinevezőtől, illetve a megszavazóitól is, elvárhatnánk, hogy egy ügydöntő pozícióba nem egy félmondatokkal is zsarolható pojácát neveznek ki.

Alkalmasint ez a fajta átvilágítás már alkotmánybíróként is dukálhatott volna. Mert Sulyok Tamás azzal talán nem megfogható, hogy az apja mit követett el. De a hazugsággal erről már igen. Így, miközben kicsit furcsa, hogy Karsai Lászlónak eddig nem volt publikációs ingerenciája a témában, a történész tulajdonképpen szívességet tett a nemzet új golyóstollának. Nem kell többet hazudnia. Bátran kiállhat a Fidesz jobbszárnya elé, és büszkén vállalhatja, hogy ő már családi alapon is a szélsőjobb embere, aki szerint Szálasi is lehetett akár egy baloldali elhajló is.

Vagy még bátrabban kiállhat, és elismerheti, hogy jóhiszeműen hazudott, mert életében nem beszélgetett az apjával, ahogy egyik felmenőjével sem. Illetve, soha nem érdekelte a családja, és soha nem érdekelte tulajdonképpen semmi. Kivéve az embermegvető gyávasággal harcoló miniszterelnök ősszáját. Amibe, a saját karrierje érdekében, lengőbordáig képes nyelvet ölteni, ha kell.

Kinyitva ezzel az értelmezési tartományt, hogy Orbán esedékes köztársasági elnöke vagy egy hazug nácibarát, vagy egy seggnyaló szellemi kiskorú. Esetleg mindkettő.

Andrew_s

2024. február 26., hétfő

Tüntetés a LeVaTiSzaP erősítésért

Megvolt az ellenzék tüntetése. Pipa. Ennyi. A tudósítások szerint nem volt túl nagy zsúfoltság. Fanyalogjunk? Minek? Ez van. Erre futja. Valójában még csak meglepődni sincs min. Az ellenzék jó ideje egy maga teremtette kommunikációs vákumban van, és a jelek szerint jól érzi ott magát.

A beharangozó nyolc embert sorolt fel a színpadra. Ez közel másfél óra lózungot vetített előre. S ebből a szempontból szinte mindegy, hogy végül hányan, és mennyit beszéltek. A Klubrádióban elhangzott előzetesek alapján ketten is, Varjú László és Fekete-Győr András is a több éve húzódott bírósági ügyeivel gondolt foglalkozni. Amellett az alapvetően közjogi kérdés mellett, amely kérdéskörről az emberek már megszokták, hogy a fejük feletti folyamatos politikai mutyik tárgykörébe tartozik.

Az ellenzék tehát szervezett egy eleve inkább érdektelen, de lagalább hosszúnak ígért tüntetést. Érintve egy olyan témát, a pedofiliát, is, amellyel kapcsolatban nem rárepülnie kellett volna egy korábbi tüntetésre, hanem azt megelőzve, elsőként kilépni a fényre, és élére állni egy, az egész társadalmat megérintő politikai mozgalomnak.

Sebaj. Majd legközelebb. Ha lesz tényleges, és nem őfelsége ellenzékeként működő, ellenzék. Olyan, amelyik nem gyarapítani akarja a hazai legnagyobb politikai csoportot, hanem megszólítani szeretné, a LeVaTiSzaP (Le Vagytok Ti Szarva Párt) tagjait.

Andrew_s