A nyugdíjak késve érkez(t|n)ek.
Pont. Nagyjából ez az, amit tudunk. A többi szinte kivétel nélkül találgatás.
Amely találgatás-cunamiban kétségtelenül lehetne egy kicsit fixebb kavics, ha a
miniszterelnök kiállna, és mondana valamit. A magyar, egyetemleges felelősséget
takaró, berendezkedés alapján akár bocsánatot is kérhetne a nyugdíjasoktól.
Ahogy azt a DK
is felvetette.
Ez még akkor is egy
gerinces, ha tetszik polgári, lépés lenne Orbán Viktortól, ha tetszőleges
technikai, műszaki, illetve emberi okai vannak a késedelemnek. Azt azonban,
hogy a miniszterelnök milyen képzetekkel rendelkezik a gerincről, mint olyanról
azt jól mutatja a DK felvetésére született zsigeri válasz. Ami kimerül abban,
hogy a DK bezzeg elvett egy havi nyugdíjat. Miközben elfeledkeznek pár
dologról. Még arra az esetre is tekintettel, ha a megállapításuk helytálló
lenne. Ezek egyik legfontosabbika az idő-faktor. Nevezetesen azt, hogy kilencedik
évébe fordult Orbán Viktor kormányzása. Így a bezzegező visszamutatás már nem
annyira okszerű, mint nevetséges. A másik, hogy a Gyurcsány-kormányt egy
választás leváltotta annak idején. Ha tetszik, a választók megbüntették a
hibákért, hiányosságokért.
Ha az Orbán-csapat a
visszamutogatásban látja az okokat, és a megoldások helyett a bűnbakot keresi
az elődjében, abból csak egy dolog következhet. Nevezetesen az, hogy a
jelenlegi kormány valós teljesítménye semmivel nem jobb az elődjénél. Ellenben
rosszabb ettől még lehet. A győzelmi kommunikáció ellenére. Illetve, talán
éppen azért. Ha ugyanis a körülmények látványosan javulnak, akkor nincs az a
zsákfalú, amelyben ezt nem vesziu észre valaki magától is. Ha folyamatosan bele
kell verni az emberek orrát egy-egy kommunikációs kampányba, akkor mégsem lehet
annyira látványos a haladás, hogy ezt észrevegyék az emberek. Nem a kormányfő
baráti körében, hanem általában az országban. Talán nem véletlen, hogy a
győzelmi jelentésekkel való kampányolás, a saját hatalmukat megtapsoltató
gyűlések szervezése az olyan kormányzatok sajátja, amelyekben az erő
fitogtatása észrevehetőbb a teli asztalnál.
De térjünk vissza a
nyugdíjak kése körül kialakult lózungváltásokra. Orbán kiállhatott, és bocsánatot
kérhetett volna. Azonban alig hiszem, hogy akár a DK-ban is, de bárki komolyan
gondolta, hogy erre sor fog kerülni. Ugyanakkor az, hogy Orbán mondja meg, hogy
ennek mik a valós okai, az szintén egy naiv elvárás. Ha az okok gazdaságiak,
akkor azért nem fogja megmondani, mert nem foglalkozik az üzleti világgal. A
saját üzleteinek bonyolítására strómant tart. A családira ott van a felesége.
Országosan pedig van egy dedikált miniszter. Az a különben talán jobb sorsra,
és jobb kormányfőre érdemes Varga Mihály, aki nyomokban még szakértelmet is
tartalmaz. Nem is értem, hogy mit keres még a kormányban, és miért nem Mészáros
Lőrinc ül a helyén. Abban az esetben esetleg valószínűbb lenne az a kép, amely
államcsőd-közeli helyzetet vizionál a kifizetések késedelme mögé.
Akkor is, ha ez a késedelem
a GIRO Zrt. péntek esti közleménye alapján csak fél nap. Azt ugyanis az Index
összefoglalója is jelzi, hogy a banki rendszeren való átfutás még korántsem
jelenti azt, hogy a nyugdíjas számlájára rá is kerül a bankjánál a pénz. Az
ugyanis a saját bankjának a rendszerétől is függ. Azt a képet ugyanis nyugodtan
hessentse el mindenki, hogy akár a pénzek feladásakor, akár azok számlára
könyvelésekor serény kisasszonyok körmölgetik a feladóvevényeket, és csörgő-hörgő
pénztárgépeken gépelik be a számlavezetés napi átutalásait. Valójában éppen az
teszi kétségessé a magyarázkodások egy részét, hogy nem így van. Valószínűbb
ugyanis, hogy időzített, kötegelt átutalással indul el a pénz egy olyan
listára, amely lista mögött részben az informatikai rendszerben nyilvántartott
fogadó oldali folyószámla, illetve ennek hiányában fizikai postacím van. Tekintettel
arra, hogy az informatikai rendszerek képesek a dátumok automatizált kezelésére, a
megfelelő értéknap szabály-alapú kiválasztására, még az értéknap ellenőrzés
néllküli hibás kiválasztása is kérdéses lehet. Az, ami állítólag hivatkozási
alap lehet.
Természetesen ettől még
előfordulhatnak akár informatikai, akár emberi hibák a rendszerekben és a
rendszerek üzemeltetésében. Ha azonban ez a helyzet, akkor az, akinek
pesszimistább a szemlélete, nehéz lenne erről a pesszimizmusról lebeszélni.
Mert vagy a rendszer belső ellenőrzést végző alrendszereivel, az automatizmusok
kezelésével, illetve az informatikai minőségével van probléma, vagy az
üzemeltetését végzők szakértelmével. De bármelyik is legyen ezek közül a valós
ok, elég fedezetlen ígéret lenne az, hogy soha többet nem fog ilyen eset
előfordulni. Miközben az, aki conteo-érzékeny, akár főpróbának is tekintheti a
jelenlegi esetet. Annak tesztelésére, hogy amennyiben egy költségvetési csőd, netán
egy kis fél-egynapos költségvetési spekuláció, miatt állnának le az állami
kifizetések, akkor milyen lenne társadalmi reakció.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése