 |
A nemzeti, bocsánat, NEMZETI barackfa terméséből a jelek
szerint lassan már pálinkát sem fognak főzni. Mármint akkor, ha külföldön
kereslet támad a magyar pálinkafőzőkre. Vagy felhagyva a kezdődő
májelégtelenség ápolásával, a pálinka ivói néznek munka után. Ott ahol van.
Külföldön. Ahonnan 2013. vége felé hatalmas eredményként sikerült is
visszacsalogatni a kitávozottak 0,0042%-át. De most a
kormány új akcióba lendül. Énekeltet.
Nem először kísérletezve azzal, hogy valami népnemzeti
kottaolvasást rendezzen. A barackfát
megéneklő rigmus kottája is elérhető.
Arról meg a világért le nem beszélnék senkit, hogy énekelgesse. Legfeljebb
előtte szóljon a szomszédoknak. Az semmiképpen nem árthat. Biztos, ami biztos. Habár
ez az összetartozósdi nem nagyon jöhetett be, ha a gazdasági exodus mértékét
tekintjük. S persze azt a visszatérési arányt, ami nagyjából megfelel a
munkaerőpiacon megbukottak vélhető arányának. Elvégre ott, ahol dolgozni kell,
és nem alanyi jogon, a megfelelő előszobában végrehajtott tapsolásért jár a
kolbász-kerítés, előfordul, hogy valaki nem jár sikerrel. De azt sem vonom
kétségbe, hogy tényleg felbuzdul valakiben a honvágy annyira, amely mérték a
közrabszolgasággal is dacol, és hazakerget. Ahogy az is cudar, aki tagadja:
lehetnek visszatérő vállalkozók is. Nagyjából ezek a csoportok tehetik ki annak
a sokasságnak a gerincét, amelyről a Gyere Haza Fiatal programjának keretében ekként emlékeztek
meg: „A program által hazatért fiatalok száma hónapról-hónapra növekszik,
több száz fiatallal tartják munkatársaink a kapcsolatot, és több ezer fő
regisztrált a programunkba”. De érdemes talán azt is figyelembe venni, hogy a
kapcsolattartás és a regisztrálás pusztán gondolkodóba esést is jelenthet.
Amellett, hogy a „több ezer” fiatal hazatérése nagyjából
a távozottak egy ezrelékének, illetve legfeljebb egy százalékának,
visszatérését jelentené. A többieket, regisztrálni sem regisztráló, mintegy 99%
-ot, illetve világ különböző pontjain élő magyarokat általában, célozza meg az Örökségünk
mozgalom. Beharangozója Potápi Árpád János nemzetpolitikai államtitkár
volt. Egészségére. Azt a dalt is, amelynek népszerűsítésére indult a mozgalom,
ha igaz. Ha nem, hát nem. Ellenben a kezdeményezés kétségtelenül figyelemre
méltó. Különösen a hazai politikai körülmények, és a hazai
kivándorlás-történelem ismeretében. Akár csak az utóbbi szemelvényes
ismertében. A Magyarországról eltávozott, külföldön sikert, tudományos karriert
kivívó magyarokra például töretlen büszkeséggel, és kidüllesztett mellkassal emlékeznek
meg sokan. Azok is a különleges magyar géniuszt emlegetve velük kapcsolatban,
akiknek ideológiai előfutárai elől menekültek el az országból. Mert akkor, ha
ott maradnak, jó, ha egyáltalán életben maradnak. De ahogy más földrészekre értek,
rögtön a nemzeti büszkeség tárgyává váltak.
A történelemmel, valamint napjaink politikájával, a
horthyzmus reneszánszával, hallgatólagos kormányzati támogatásával, a gazdasági
exodushoz vezető egzisztenciális pangással szembeénekelni azért mégis érdekes
kezdeményezés. Bár lehet, hogy a rasszizmus visszaszorítása, az
egzisztenciális-, és létbizonytalanság felszámolása, az évtizedekre átlátható
gazdaságpolitika többet használna. Azért persze még lehet énekelni is. Ahogy az
idősebbek emlékezhetnek azokra a remek filmekre, amikor a hősnek nem volt mit
ennie, gyógyszer híján belehalhatott egy karcolásba, de azért lelkesen énekelve
lobogtatta a párt zászlaját, és kezét-lábát törte, hogy beléphessen a kolhozba,
illetve TSz-be. Mielőtt tényleg kezét-lábát törik. Amellett a HVG-ben
bemutatott felvétel szereplőitől sem irigylem az éneklést. Különösen a gyermekektől
nem. Akik remélem jól érezték magukat a felvétel közben. De akkor sem, ha esetleg a KDNP által hibás szokásnak aposztrofált gyermekkori,
étkezési depriváció alanyai. Mely esetben legalább azt remélem, hogy az énekért
cserében jóllakhattak.
Ebben a reményben, üsse kavics, meghallgatom a felvételt.
Szemet hunyva afelett, hogy a gitáros énekesnek a hangterjedelme elfér két
zárójel között, és gyermeklányoknak mossák bele a fejébe, hogy a gyermekeiknek
mit adjanak tovább. A menekülni-vágyáson kívül.
Andrew_s
