2013. június 5., szerda

Orbán nélkül a víz másként ár

Forrás: Propeller
Orbán Viktor személyes jelenlétével emelte az árvíz fényét. Legutóbb Komáromban felügyelte személyesen a védekezési munkálatokat. A helyzetet mérlegelve azt hiszem valami nagy baj van. Immár mintha már felszínesen sem figyelnének oda a kommunikációra. Arra, hogy vannak olyan történelmi áthallások, amiket nem lenn okvetlenül szükséges hangsúlyosabbá tenni, mint amennyire amúgy is kiverik az ember szemét.

S mielőtt bárki azt hinné, hogy a homokzsákot hiányolom a miniszterelnök kezéből, az tévedne. Egyáltalán nem. Leonardo da Vinci sem okvetlenül értett mindhez. Hiába volt igazán polihisztor. Lehet, hogy szükség esetén meg tudott csinálni egy sarut, de talán elismerte, hogy a sarukészítő jobban és gyorsabban megoldja. Igaz, hogy az ő korában nem volt internet, de még nyomtatott sajtó sem olyan mértékben, hogy érdemes lett volna valakit megörökíteni kalásznézegetés közben. Ezek a népszerűség-hajhászó megoldások kétségtelenül a technikai vívmányokkal terjedtek el. Miközben nem egy esetben inkább visszás hatást válthatnak ki. Az a vezető ugyanis, aki azt hiszi, hogy mindenhez ért, az alighanem semmihez nem ért. De a saját képességeinek határait biztosan nem érzi. Holott nem kell ahhoz vezetőnek lenni, hogy egy idő után megértse valaki: nem érthet mindenhez, és főleg nem érthet mindenhez jobban. Nem érdemes tehát olyan kommunikációt folytatnia, mintha a futballtól, a színházigazgatók kiválasztásán, és a szenvedélybetegségek elleni küzdelmen keresztül, a gátmesterségig mindenütt ott lenne a csúcson. Egyszerűen azért, mert nevetségessé válik.

Pontosan úgy, ahogy a korábbi személyi kultuszok központi alakjairól is pontosan tudta mindenki, hogy lényegében sok mindenhez lövése sincs, amibe azért belebeszél. Legfeljebb nem olyanokkal vették körül magukat, akik ezt megmondhatták volna nekik. Így aztán titokban elsuttogott viccek szóltak az inkompetenciáról. A krumplileves legyen krumplileves. A vezető meg ismerje azt a szakácsot, aki a legjobban ért a krumplileveshez. Az, hogy a miniszterelnök személyesen elmegy szemmel verni a Dunát, az emberileg érthető. Ha kíváncsi, nézze meg. Ha égető szükségét érzi, hogy meglátogassa a gáton dolgozókat, akkor futólag tegye meg. Bár ezen a ponton már lehet, hogy egy igazán jó vezető leküzdi ezt az ingerenciáját. A jelenléte ugyanis mindenképpen fennakadást okozhat. Vigyázni kell rá, vagy mások vigyázzák. Kerülgetni kell, miközben aligha vízügyi szakértő, és nem az adott folyószakasz teljes körű ismeretével felvértezett szereplője sem a védekezésnek. Márpedig már a régi görögök alapelvként lefektették, hogy amennyiben segíteni nem tudsz, legalább ne árts.

A vezető legyen képes kiválasztani azt, aki képes szakszerűen, és hatékonyan levezetni azt a tevékenységet, amit szükséghelyzetben muszáj. Ha erre képtelen, akkor a személyes jelenléte sem pótolja ezt hiányosságot. Akár a lelkiismerete furdalása, akár kíváncsisága, akár csak a kommunikációs feltűnésre való igény, vagy a félreértett kommunikációs előny lenne is a sarkalló tényező. Amennyiben alkalmatlan embert tett a lényegi posztra, akkor így járt. S korrigálja azzal, hogy felmenti, lecseréli az emberét. A helyzeten az sem segít, ha lapátot ragad, és jól dokumentáltan belapátol néhány homokzsákot. Ezért sem hiányolom, hogy Orbán Viktor homokot lapátoljon. Nem ez a feladata. Ahogy az sem, hogy személyesen hizlalja a gazda szemével a jószágot. Nyugodtan hagyhatja az embereket dolgozni, tenni a dolgukat. Különösen akkor, ha a megfelelő ember van a megfelelő helyen. Ebben az esetben ugyanis a felsőbb vezető általi megszakértése a helyzetnek az sugallja, hogy nem bíznak a munkájában. Márpedig ez önmagában is lehet a hatékonyságot romboló. S persze elvezet ahhoz is, hogy: ha akkora az arcod, ne, csináld. De ehhez persze az adott vezetőnek nem csak egy biztonsági szűrőn kellene tudni látni az embereket.

Arról már nem is beszélve, hogy aminek eddig a megvédéséről szólt eddig a kormánykommunikáció, arról a magánynyugdíjak jutnak az ember eszébe. S elkezd aggódni akkor, amikor Selmeczi Gabriella szólítja gátra az embereket, vagy Orbán Viktort látja a munkálatokba belebeszélni, illetve szúrós szemmel elgondolkozni a tennivalókon. Bár, meg lehetne próbálni különadót kivetni az árvízre. Csak azt nem lehet tudni, hogy a halpénzzel fizető folyó adományával mit kezdenének a trafikokban. Még az is lehet, hogy esetleg komolyan meg lehetne próbálni ilyen módon ellene menni az árnak. De annál talán még a miniszterelnök is jobban ért a fizikához, hogy ezen a módon árvizet még nem sikerült elhárítani. Még akkor sem, ha személyes jelenlétével, és annak szétkürtölésével az sugallja, hogy nélküle ember meg nem találná a lapátot, és talán még a víz is felfele folyna.

Andrew_s

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Comments on Facebook