Mészáros gazdasági coming out-ja

Fotó: MTI / Bodnár Boglárka

Több helyen olvasható volt az MTI híre alapján, hogy Mészáros Lőrinc kamionos pihenőt adott át. Mégpedig saját kezűleg vágva át azt a szalagot, amelynek tartásában Palkovics László, az innováció és technológia minisztere is segédkezett. Szó szerint. Óbaroknál.

Azt, hogy ténylegesen ott sertepertélt a miniszter azért érdemes megjegyezni, mert még valaki azt hinné, hogy a segédkezést úgy értettem, hogy segített összelapátolni a pénzt a beruházásra. De nem. Mészáros Lőrinc, az Autohof Óbarok tulajdonosa ugyanis kiemelendőnek érezte, hogy az 1,1 milliárd forintból megépült parkoló, „teljesen saját forrásból, hitel és támogatások nélkül” valósult meg. Amely fél mondatnak valószínűleg nagyobb a hírértéke, mint az egész sajtóhírnek. Miniszterestől, kamionostól. Már csak azért is, mert a vezér falubarátjának szalagot tartani igenis kitüntetés egy miniszter számára. Különösen, ha az innovációkból momentán kevesebb tapad a nevéhez, mint a felsőoktatás szétveréséből. Még államtitkár korából. De most miniszter és ez töretlen karrierutat jelent számára. Amelyen egy fenékkel több, vagy kevesebb, már talán nem is számít. Akkor sem, ha Mészárosé az esedékes.

Naszóval. Amiért az a bizonyos pár szócska külön gondolatokat érdemel az a kijelentés jelzésértéke. Az ugyanis világos, hogy az orbáni oligarcha-poltika is nagyjából abban a szellemiségben fogant, hogy az első milliók eredetét nem illik feszegetni. Pontosan tudva, hogy a történelemben nem viselnek ebben úttörő szerepet. Nem az elsők azok közül, akik a más irányú forrásokat, a gazdaságon kívüli hatalmat a gazdaságban, vállalkozásokban bevonva kamatoztatják. Ha sikerül a törvényi környezetet is ennek érdekében kialakítani, akkor még pénzmosásnak, síbolásnak sem tekinthető. Egy-két generáció elmúltával, ha sikerül addig kibekkelni, már a kutya sem fog foglalkozni a részletekkel, mert a milliárdok önmagukért fognak beszélni. Amikor tehát az orbáni klikk valamelyik tagja már jelentős önerős beruházásokra képes, akkor ez egyfajta „coming out” az említett úton.

Mészáros Lőrinc kijelentése is jelzés értékkel bírhat ebből a szempontból. Függetlenül attól, hogy milyen rögös, fényesre nyalt, vagy napraforgómagos út is vezetett idáig. Végső soron bejelentette: a gazdasági hatalommá konvertálás első lépése megtörtént. Amely persze azt is jelentheti, hogy esetleg rátévedhet a Simicska-ösvényre is. Különösen, ha igazat állítanak azok, akik szerint Mészáros pénze valójában nem Orbán pénze, hanem külön kasszán vannak. Ebben az esetben jelenthet némi veszélyt az, ha valaki önálló hatalmi tényezőként kezdi magát definiálni. Márpedig a tőkefelhalmozás kísérő média-birtoklások fényében a nemzeti gázszerelő is beleeshet ebbe a hibába. De még akkor is rávetülhet a vezéri gyanú, ha nem fitogtatja a hatalma megerősödését.

Orbán hatalomféltésének még ebben az esetben is áldozatává válhat. Alkalmasint akkor is, ha vezéri strómanként működött ezidáig. A vagyon ugyanis a jog előtt azé, akinek a nevén szerepel. Ha papíron nem Orbán Viktor nevén szerepel, akkor nem Orbán Viktoré. Függetlenül attól, hogy a kormányközeli kerekasztal fura lovagjai milyen kardokat szegeznek esetleg egymás torkának a háttérben. Könnyedén előfordulhat, hogy Mészáros kijelentése arról a bizonyos saját erőről önveszélyessé válhat ebből a szempontból. Még akkor is, ha elsőre nem tűnik rossz kommunikációs fogásnak. Annak igazolására, hogy az orbáncsinálta milliárdos nem orbáncsinálta milliárdos. Elvégre mindenki láthatja ezennel, hogy milyen befektető, illetve gazdasági lángész az udvari gázcső-varázsló. Talán persze érdekes lenne tudni, hogy a Simicska-ösvény elkerülésére milyen garanciális feltételek állnak fenn. Milyen garanciákat kaphatott a vezértől, illetve Orbán mivel tarthatja a kezében, ha mégis csak egy stróman.

Mert kellő garanciák nélkül még eljöhet Mészáros „G-napja” is egyszer. Orbán látható pánikreakcióit látva nem is feltétlenül a távoli jövőben. Ami persze legyen az ő problémája. Bízva, hogy a következő, jelzésértékkel bíró hír nem az lesz, hogy egy emeleti, erkély nélküli lakás erkélyén kell friss levegőt szívnia.

Andrew_s

Unatkozik? Éhezzen!

Forrás: 168ora.hu

Unatkozik? Éhezzen! Elvégre, mint azt Harrach Pétertől, a kutyát csóváló farok végén levő bolttól tudjuk, a gyermek számára az éhezés életmód kérdése. Nyilván azért, mert számára diétát írt elő az orvosa. A beszedendő pirulák mellé. Vagy azok helyett. Minden esetre a Fidesz most nagy lépéssel jutott közelebb a jelzett életmódhoz való jog biztosításához.

Az történt ugyanis, hogy a PM elő merészelt terjeszteni egy javaslatot arról, hogy a téli szünet közel fél hónapos tartama alatt is lehessen mód a gyermekek napi egyszeri étkeztetésére. Szabó Tímea, a PM társelnökének közleménye szerint ezt akár az Országvédelmi Alap terhére elköltött pénzből is fedezni lehetett volna. Amire nyilván azért van szükség, mármint az említett alapra, hogy krízishelyzetekben segítsen. Márpedig nehéz nagyobb krízist elképzelni egy ember életében, mint amikor gyermekként nem jut kielégítő táplálékhoz. Tekintettel arra, hogy a közelmúlt adatai alapján az ország jól, sőt kiválóan, teljesít a gyermekszegénység terén, az egész jövő generációt érintő krízis lehet a felnövő nemzedékek nélkülözése. Ezt, világos pillanataiban, talán a kormánypárt klerikális tagozatának rinocérosza is elismeri. Amikor nem éppen az éhezéshez, mint életmódhoz való jog lebeg a vasárnap is zárva tartó szellemisége centrumában.

Szabó Timea közleménye szerint s PM említett javaslatát különben a Fidesz simán leszavazta. Valószínűleg azért, mert úgy gondolták, hogy annak a pénznek ők sokkal jobb helyét tudják. Meg különben is. Szokja meg az a suttyó kölök, hogy a szülei szegénységén akkor sem fog túllábalni, ha beledöglik. Legfeljebb annyiban, hogy még szegényebb lesz. Mert a közrabszolgasággal hajtott elszegényítési spirálon csak lefele szabad az út. Felfele zsírosodó pénztárcák, és hatalmas, szorgosan kinyalandó fenekek állják, ülik el az utat. Megannyi párthaver és oligarcha-tesó, akiket jól kell lakatni. Elvégre jövőre is kell még avatni néhány stadiont, talán még ötször a Várkert-bazárt, és minden kilométernyi új utat is legalább kétszer. Amellett ott vannak a külön pénzben részesítendők. Csupa lekenyerezendő kartárs és kartársnő, akik nem énekelnek elég lelkesen a karban, ha nem tömik tele a zsebüket. Ha meg nem énekelnek, akkor esetleg fütyülnek. Hallgatni. Ami mégis csak tűrhetetlen lenne.

Így inkább a gyermekek éhezzenek. Meg akár a közrabszolgák is. A lényeg, hogy a megfelelő emberek a megfelelő sifonérban üljenek. De leginkább tartsák a szájukat. Talán ez az oka annak, hogy a nemzet legújabb sportnyikhajának, a másolótoll-díjas Schmitt Pálnak is inkább odaítélte a minden becsületes sportolót lealjasító, tisztséget a Fidesz elnöke. Ki tudná jobban, mint Orbán Viktor, hogy mi mindent tudhat a hatalmasat zakózott államfő. Akár róla, akár a pártjáról. Azon kívül, hogy nyilvánvaló erődemonstrációt hajtott végre a kinevezéssel, nyilván lehet némi elképzelése arról, hogy mit takarhat a plágiumbotrány hősének cselédlány-andalító mosolya. Valószínűleg olyasmit, amihez képest a szegény gyermekek a fasorban sincsenek. Legfeljebb koldusként. A stadionba vezető út mellett. Ha nem zavarják el a „biztonsági erők”, mint vezérkép-rontó tényezőket.

De a lényeg, hogy jőve a Karácsony és ezzel az ajándékozás ideje. Szinte biztos, hogy a Fidesz háza táján is divat az ajándékozás. Schmitt Pál már megkapta a neki szánt kitüntetést. Egy tétel tehát kipipálva. De még hosszú lehet a névsor. Leendő disznófarm-tulajdonosok és Turul-táptenyésztők felkészülnek. Zsebtágításra. Miközben a kormányzati tisztségviselők szülei és nagyszülei is tollat élezhetnek. Azért, hogy kellő fedezetet nyújthassanak családi és baráti kölcsönök terén. Arra az esetre, ha valamely, nyilván rémesen kényszerdiétázó Fidesz-rokon házát, kocsiját, aranyóráját, és toronyláncát illetnék gyanúval.

Mert a szegényeknek az éhezéshez van életmódvédelmi joguk, míg a nagyságos uraknak ahhoz, hogy mindenki hátára tollakat vizionáljanak.

Andrew_s

Jó diktátor kerestetik

Orbán Viktort a Fidesz életének és halálának uraként aposztrofálják sokszor. De mindig ott settenkedhet a kisördög kérdése, hogy vajon tényleg így van-e? Egy második pólus megjelenésére a Fidesz legutóbbi kongresszusán már világos jelek mutattak. A kígyótojásban már régen ott tekereg. Fussunk neki egy alternatív hatalmi forgatókönyvnek.

Nem olyan régen olvastam egy rácsodálkozó jellegű értekezést arról, hogy a Fideszen belül hatalmi harc lehet. Ez szinte a hatalom természetes működéséhez, természetrajzához tartozó jelenség. Amellett a Fideszen belül sem újdonság. A tényleges helyzetet nem a felszín, hanem a mélyben húzódó valós erővonalak fogják meghatározni. Ennek vagy a kirakatban matató vezér a valós középpontja, vagy nem. A Fidesz esetében a vagy nem forgatókönyve a valószínűbb. Még akkor is, ha Orbán Viktor, ténylegesen meglevő, személyes kvalitásait nem kívánom kétségbe vonni. Az ő szerepét nem lehet eljátszani karizma és vastag bőr nélkül. Neki pedig mindebből kijutott. Ám mégis! Próbálkozzunk mással.

Eszerint adva van egy valós hatalmi kör, amely a maga gazdasági és társadalmi befolyásával képes formálisan vagy informálisan befolyásolni akár egy párt belső ügyeit is. Ehhez nem kell „zsidóvilágösszeesküvés” -szerű ostobaságokban gondolkodni. Társadalmi befolyás a személyes ismeretségeken és üzleti kapcsolaton alapuló személyes háló kivetése is. A gazdasági haszon, a gazdasági befolyás rögzítése és az így szerzett informális hatalom konszolidálása érdekében. Ennek érdekében nyilvánvalóan két dolog mindenképpen kell. Az egyik a közjogi hatalom. A másik egy olyan hatalomgyakorló kör, amelyik képes és alkalmas az előbbit használva a jogi környezet stabil kialakítására. Olyan rendszer kialakítására, amelyik a létrehozók személyétől függetlenül is működőképes. A közjogi hatalom megszerzéséhez pénz, a jogszabályi környezet átalakításához gátlástalanság, pofátlanság és hatalomvágy kell. A pénzt egy gazdasági lobbi-kör simán össze tudja szedni. A későbbi megbízásokon keresztül megtérülő befektetés. A gond talán az utóbbival lehet.

Orbán Viktor és köre azonban kielégíti az említetteket. Orbán Viktor hatalomvágya közismert, és azon, valamint a felelősségpánikon keresztül manipulálható. Az erős hatalomvágy biztosítja az ennek gátat szabó gátlások lebontását is. A nyilatkozatonként változó „őszinte” vélemények alapján pofátlanságból sincs hiány. A falak lebontásában pedig régi harcostársként ott van Kövér László, akiben a szellemi felkészültséget kellő agresszivitás egészíti ki. Ha pedig Lázár Jánosra tekintünk, akkor igazi utánpótlása lehetne Orbán Viktornak. Szemtelen, gátlástalan és hatalomvágyó. Jól mutatja ezt az a mód, ahogy a tényleges operatív hatalmat pillanatok alatt összegereblyézte. Látszólag igazi álomcsapat. Még abban is jól teljesített az Orbán vezette rendszer, hogy a jogi környezetet átszabta. A 2. Orbán-kormány gyakorlatilag biztosította a saját hatalmi rendszerét, valamint a haveroknak sok-sok pénzt osztó csatornákat. Az utolsó gyenge pont lehet az önkormányzati választások biztosítása. Azonban látható az erőfeszítések sora ennek a bebiztosítására. S kár lenne kétségeket ápolni arról, hogy menni fog a fiúknak.

Orbán Viktor különben jó érzékkel megpróbált egy saját oligarchiát is kialakítani. Érthető okokból, mivel a hatalmát biztosító erők által rárakott gazdasági kantárt csak a mészároslőrincek, a neki elkötelezett, neki hálával tartozók erejével próbálhatta lerázni. De legalább lazítani. Ennek Lázár János felemelése, illetve felemelkedésének engedése sem mond ellent. Hozva a formát és a saját ismerősöket. Orbán Viktor, ezen közben, akár meg is lehet győződve arról, hogy ő a nagy machinátor. Még érdemes is meghagyni ebben a hitben. Mert hitelesebb marad. Lassan azonban a csapat túljátssza a szerepét. Mert nem tehet mást. Diktatúrát nem lehet selyemsálban szervezni. Legfeljebb selyemzsinórral fenyegetve. Orbán és csapata tehát jött, látott, és elvégezte a piszkos munkát. Nagyon piszkosat, de nagyon alaposan. Ősszel a szerepük azonban kifulladhat. A vesztüket pont az okozhatja, hogy saját oligarchiát akart a Vezér. A saját köreiből. Hozott anyagból. Ami azonban ehhez gyenge. Szellemileg, de gazdaságilag is. Még. S itt lehet a kulcs.

Ahhoz, hogy Orbán a szerepe teljesítésekor elmozdítható legyen, ahhoz hiba lenne biztos támaszokat hagyni alatta. A mészároslőrinceket tehát meg kell gyengíteni. Hogy tökremenetelük, de legalább is gazdasági pangásuk ne keltsen szimpátiát. Talán teljesen véletlen, hogy éppen most ugrott neki az RTL-klub a felcsúti polgármesternek. Mostanáig nagy ívben fütyülve az orbáni oligarchizmus tobzódására. Ahogy Lázár hiteltelenítése sem árthat meg. Orbán ugyanis egyre vállalhatatlanabb. Régóta vitatott mentális egészségi állapota, és az elszaladó magas ló egyaránt egyre kínosabbá teszi a személyét. Kövér László is egyre magabiztosabban fut neki olykor a falnak. Ott döngetve a falakat, ahol nagyon közeli az önégetés. Lázár is túlzásba viszi a kaparást, és képtelen fékezni hisztit.

A piszkos munkát elvégző csapat leváltása tehát egyre időszerűbb. Nem az ellenzék részéről, mert az a jelen állapotában ehhez harmatosan gyenge. A valós gazdasági befolyást gyakorlók számára azonban időszerű lehet a „jó diktátor” bevetése. Orbánt saját kérésére bedugva egy orvosi intézménybe, a többieket pedig félredobva a hitelüket és arcukat vesztett kupacba. Eközben az Orbán Viktor által kialakított narancs-pacnis hatalmi brand akár maradhat is. Az egyszerűbb, rezsicsökkentett tömegek számára bevezetett márkajelzése a hatalomnak, ami ellen ne ugass. A konszolidált diktatúrába pedig „jó rendőr” kerestetik. Látszólag a Pokorni-Rogán duó jöhet számításba. Vagy csak Pokorni, aki jó ideje készül a háttérben. Helyi hatalommal és az oktatáspolitikában már kipróbálva a „jó fideszes” szerepét.

Andrew_s