A kormányszóvivő szerepében: Lázár János

Az egyes megnyilatkozások során olybá tűnhet, hogy kormányzati megszólalók egyfajta szerepcserét hajtanak végre. Beleértve a Fidesz szóvivőit is. A jelenség végső soron annak is betudható, hogy a szóvivők nagymértékben erodálódnak, fulladnak bele az ellentmondásokba. Olyan mértékben, ami egyre inkább a tekintély mellécsatolását igényli a megnyilatkozásokhoz. Ahhoz, hogy legalább a hívek hitelt adjanak a mondatoknak.

Az erózió egyik biztos jele például, hogy Selmeczi Gabriella egyre kevesebbet szólal meg, miközben a Fidesz segédszóvivői egyre inkább előtérbe kerülnek. Azonban alighanem hamarosan még újabb arcok állhatnak majd csatasorba, mivel már Zsigó Róbert is egyre előrébb csusszan a borotva élén. Amin tudjuk, a csigák gond nélkül átjutnak, de a szóvivők akkor sem okvetlenül csigák, ha különben csúsznak-másznak az eszme előtt. A tényeknél maradva ugyanis azt olvashatjuk, hogy Zsigó Róbert ismét nekiment Bajnai Gordonnak a Hajdú-Bét kapcsán. Egy olyan régmúltban lezajlott ügy kapcsán, amivel kapcsolatban Bajnai Gordon sorra nyerte a pereket, és egyre nehezebb számba venni a megnyert helyreigazítási ügyeket is. Alkalmasint most ismét egy újságcikkre hivatkozva szólalt meg a Fidesz, miközben az „oknyomozó” riportok egyik alapkelléke az igazolhatóság. A nyilvános vádaskodáshoz legalább ezt illene megvárni. Ellenkező esetben könnyedén a koncepciós perek világát idézheti az ügy. Azt, amit egy másik, véletlenül szintén éppen Bajnai Gordont támadó, újságcikk alapján is emlegettem. Azt: „Amikor iratnak valakivel egy meg nem nevezett, és meg nem erősített forrásra hivatkozó tudósítást, amit senki meg nem tud erősíteni, és a bizonytalan forrás miatt cáfolni is értelmetlen. Majd erre hivatkozva beperelik azt, akit nevesíteni kértek a „tudósításban”. Biztosítva azt, hogy a választások környékén kicsit kivonják a forgalomból.”

Azonban a teljes pályán játszó Fidesz-sportklub egy másik tagja, jelesül a kormány szóvivője szintén nekiment a falnak egy kicsit. Bajnai Gordont ugyan sikeresen kikerülte, de a nem is oly régen bejelentett Varga-csomag kapcsán mégsem tudott időben lefékezni. A csomag indoklásaként Giró-Szász András kormányszóvivő ugyanis az Európai Unió eljárását hozta fel. Kinevezve az EU-t bűnbaknak, amiért duplájára növelik a tranzakciós illetéket, illetve amiért emelik a bányajáradékot, és amiért a vállalatoknak drágább lesz a telefonálás. A kormányszóvivő hitelessége élt egy napot ebben az ügyben. A Világgazdaság ugyanis olyan információhoz jutott hozzá, hogy az Európai Bizottságnak köze sincs Varga Mihály csomagjához. A hasonló bakikból nem tudni mennyi kell egy kormányszóvivő formális lecseréléséhez, de az informális csere úgy tűnik megindult. Még akkor is, ha Lázár János legutóbb formálisan a Kárpát-medencei Szabadegyetem plenáris ülésén szólalt fel.

Az MTI által szerteszórt szöveg alapján ugyanis sokkal inkább olyan propagandaszöveg hangzott el, ami inkább szóvivői feladattá tette volna elmondását. Beleértve azt a kijelentést is, ami szerint a kormány ellenzékére az jellemző, hogy „azok a politikai pocsolyához tartoznak”. Miközben a kormányzat nagy erejét abban látja, hogy nem kötöttek kompromisszumokat. Mely utóbbi kapcsán tulajdonképpen hálás lehet, amiért az EB meghazudtolta Giró-Szász Andrást. Ellenkező esetben nehéz lenne megmagyarázni a kompromisszumok elkerülését és a Varga-csomaggal való behódolást egyszerre. Bár, belegondolva, értelmezhető akkor, ha a feltétel nélküli behódolást értjük alatta. Ugyanis az sem kompromisszum. Normális esetben azonban a tárgyaló felek akkor tudnak mindkét fél számára előnyös helyzetet előállítani, ha kompromisszum-készek. Ellenkező esetben diktátumok vetélkedése zajlik. Márpedig a kormány ebből a versenyből az ország és az EU gazdasági erejének arányában tud kijönni. Lehet tehát, hogy az országnak mégis jobb lenne a kompromisszumos megoldások halmaza. Még akkor is, ha ez nem kedvezne Orbán Viktor hatalmi komplexusainak.

A jobboldali pocsolyalakókkal kapcsolatban Lázár János a radikális Jobbikot „totális káosznak” nevezte. Megjegyezve, hogy az általuk keltett, „félelmet jelentő erőszak” a kommunistákéval azonos. Ennek kapcsán nem mennék bele abba, hogy a kommunizmus az egy ideológia, és még Sztálin sem állította a kommunizmus megvalósulását. Ellenben jó lenne tudni, hogy amennyiben a kormány minisztere ezt komolyan gondolja, akkor miként kell szerinte értelmezni a radikális jobboldalnak tett gesztusokat. Például Orbán Viktor távolmaradását a jobbikos képviselő felszólalása miatt szervezett nagygyűlésről, Pintér semmit nem szavatoló megnyilatkozását Gyöngyöspatán, a belügyi erők passzivitását a gárda eskütételén. Bár lehet, hogy Lázár szerint a félelemkeltést csak a számára, illetve a kormányzat számára értelmezhető félelem szintjén kell értelmezni. Ebben az esetben lehet a lakossági csendőrnosztalgiára való rájátszás, a hétköznapi radikalizálódás nem félelemkeltő, miközben pánikot okozhatott a Jobbik legutóbbi akciója a Parlamentben.

Az pedig legfeljebb csak a kormánypárti elszólások tárát bővíti, hogy Lázár János szerint 2010-ig a „demokratikus rendszerváltozás zsákutcába vezetett bennünket”. Megerősítve Orbán Viktor korábbi megnyilatkozását arról, hogy semmi baja nem volt a rendszerváltás előtti diktatúrával, melyhez 2010 után vissza is szeretne térni. S ebből a szempontból semmit nem jelent, hogy a kormány „jogállami keretek között működik”. Ugyanis a parlamenti kétharmaddal olyan törvényt hozhatnak maguknak, biztosítva önnön jogállami kereteit, amilyet akar. Alkalmasint pont ezt hívják diktatúrának. Így, miközben a hivatalos szóvivők erodálódnak, a szerepükbe beugró Lázár János legalább segít tisztábban látni a valós kormányirányítási rendszer-célokat.

Andrew_s