Fordítva ülés az Elios-bilin

Egy hónapos hírünk a világban

Mostanában sokat emlegetik Orbán Viktor vejét, illetve az OLAF jelentését. Annak kapcsán, hogy az Eu csalásokkal foglalkozó hivatala mérsékelt dícsérettel, és a visszaélés gyanújával látszott lezárni a Elios Innovatív Zrt. –t is érintő vizsgálatot. A Legfőbb ügyészség pedig magyarázkodni kezdett. Láthatólag mindent bevetve.

Leginkább azt, hogy politikai támadásnak minősítette, és csipőből visszautasította malmozásukra vonatkozó feltételezést. Ez teljesen konform azzal, hogy Orbán szerint is mindenki ellenség, és minden bozótban az ő személyes problémái üldögélnek. Olykor talán össze is súgnak, és ürgebőrbe öltöznek. Aztán el is mennek üzletet kötni. Amiről ő természetesen nem tud, de tudna se tehetne. Ahogy a jelek szerint az ügyészség sem tehet semmiről. Mert ők eddig is „alkotmányosan, az objektív igazság kiderítése céljával végezték” a munkájukat.

Amellyel kapcsolatban olcsó poén lenne lecsapni a labdát azzal, hogy az alkotmány helyett egy ideje mintha egy testreszabottan változó alaptörvény lenne hatályban. Az OLAF pedig csak az adminisztratív szabálytalanságokkal foglalkozik, és bűnügyi bizonyítást nem végez. Amely védekezés azért hajlik a vicces kategória irányában, mert a legtöbb sikkasztás, illetve számlacsalás is alapvetően adminisztratív szabálytalanságként jelentkezik. Először. Egy kis fedezetlen számla itt, egy kis kerekítési szabálytalanság ott, vagy valami ilyesmi. Aztán valahogy mégis büntetőüggyé alakulnak ezek a történések. Mármint akkor, ha nincs komoly politikai, esetleg gazdasági, nyomás az elsikálás irányába.

A Legfőbb Ügyészség érvrendszere is itt látszik megbicsaklani. A feltárt, és a már a nemzetközi sajtóból is visszaköszönő, „szabálytalanságok” kapcsán a legegyszerűbb védekezésnek az tűnt volna, ha az elmúlt egy hónap vizsgálatai kapcsán maguk hívnak össze egy sajtótájékoztatót. Amelyen beszámolnak arról, hogy az elmúlt egy hónapban milyen vizsgálatokat folytattak le, illetve kezdeményeztek az OLAF jelentése alapján. Mert az anglia Express már egy hónapja is Orbán vejéről és az OLAF-jelentésről cikkezett. Az ügyészségnek teljesen felesleges a hülyét adni, és úgy csinálni, mintha tegnap hallottak volna erről először. Illetve, lehet, hogy tegnap hallottak erről először, de akkor az egy igen komoly szegénységi bizonyítvány. Miközben az említett sajtótájékozatóval elébe mehettek volna a lassan előtüremkedő botránynak, és legalább a jóhiszeműségüket igazolta volna. Amellett, talán, Lázárt is megóvta volna, hogy ráégjen az Elios-ügy.

De, talán, még a mostani kirohanás helyett is jobb lett volna, ha az elmúlt egy hónap munkájáról számolnak be. Mert így igencsak nyitva marad a kérdés, hogy az eddigi hallgatásnak, illetve a mostani mellébeszélésnek mi lehet a valódi oka? Mert egy sikkasztó könyvelő esetében, mint említettem a szabálytalanságok feltárását törvényszerűen nyomozás, illetve rendőri eljárás illik, hogy kísérje. A jelen esetben az OLAF feltárta a szabálytalanságokat. Ha ezt követően a jelentés nem a nyomozóknál, hanem egy asztalfiókban landolt, akkor valójában nem a mostani kérdések vetik fel a politikai nyomásgyakorlás, a politikai visszélés gyanúját, hanem az aktákat fiókba süllyesztő aktus.

De, remélhetőleg, a következő tájékoztató a Legfőbb Ügyészség kezdeményezte nyomozásokról, az Elios és a tulajdonosi kör teljes átvilágításáról fog szólni. Igazolva, hogy ott aztán semmilyen, még kormányhoz közeli, nyomásgyakorlás sem lehetséges.

Andrew_s

Conteo: állatkínzástól az őszig

Vannak hírek, amelyek nyomán az ember komoly kétségek közé keveredik. Mert az egyik oldalon kavarognak az érzelmek. A másikon meg a realitásérzék megőrzésének a vágya. Aztán egyszer csak gyanút fog, hogy miért is keverednek elé látszólag gyakrabban egyes hírtípusok. Mostanában az állatkínzásokkal kapcsolatos hírekkel jutottam el erre a pontra.

Napokkal ezelőtt az volt a hír, hogy Óbudán elevenen megnyúztak egy kiscicát. Gyanúsított is akadt. Azt, hogy az interneten ki mit javasolt tenni az elkövetőkkel, azt inkább nem részletezném. Mert az indulatokat az is táplálta, hogy hogy számos tanulmány szerint az állatkínzók közül nem egy fejezi be gyilkosként, gyermekbántalmazóként a véres „karriert”. Az is nyilvánvalónak tűnhet, hogy ez nem véletlen. Mert az állatok ellen valószínűleg azok követnek el ilyen cselekményeket, akik a saját lelki nyomorukat a nekik kiszolgáltatottakon élik ki. S igen komoly szemforgató álszentség kell ahhoz, ha valaki egy élőlény halálra kínzását a vágóállatok leölésével gondolja menthetőnek. Már csak azért is, mert egyre komolyabb az elszánás, hogy ha már megölnek egy állatot, az minél kevesebbet szenvedjen. Miközben egy házi kedvenc megölése nem egy esetben a gazdájának is lelki sérülést okoz.

Most azonban arról jött híradás, hogy a macskakínzókat mégsem dugták rács mögé. Mert Fővárosi Főügyészség ellentmondásokat vélt találni a bizonyítékokban. Valamint a vádlottak is tagadtak. Amit különben nem csodálok. Azt azonban már igen, hogy a rendőrség mit tekinthet megalapozott gyanúnak, ha ezeket az alapokat az ügyészég mégsem tudja ezen a szinten kezelni? Ugyanakkor természetesen elvárom az igazságszolgáltatástól, hogy csak akkor vonjon valakit eljárás alá, ha a vádak valóban megalapozottak, és véletlenül sem férhet kétség az okszerű eljáráshoz. A baj csak az ezzel, hogy sajnos az ügyészség esetében ott toporog a kisördög. Az, amelyik képes olyan kérdéseket feszegetni, hogy vajon, ha Orbán képét levizelik a cselekmény közben akkor is megalapozatlannak érezték volna a rendőrség megalapozott gyanúját? Minősítő tényezőként felvetve, hogy a kormányzati oligarcha-lobbi valamelyikének anyagi érdekét is sérti. Miközben természetesen tudom: egy állat szenvedése nem tartozik az előbbiek közé. Ameddig nem valamelyik kormány-csemete házi kedvencét belezik ki elevenen. Mert akkor szinte biztosan gyorsított eljárással lendülne mozgásba a Polt-gépezet. De azért továbbra is igyekeznék abban hinni, hogy az „átlagos” állatkínzók is megkapják a nekik kijáró büntetést. Annak ellenére, hogy állatkínzás-gyanús képet polgármesterről is láttunk már.

Ugyanakkor, talán csak szubjektív benyomásként, de mintha szaporodnának a védtelen jószágok sérelmére elkövetett galádságokról szóló magyar hírek. Külföldi és belföldi galádságokról egyaránt. Mintha a hazai média vadászná az ilyen hireket. Amelyeket látva nagyon szeretném remélni, hogy a látszólagos gyakoriság tényleg csak látszólagos. Mert azt a történelemből tudjuk, hogy az etnikai, társadalmi leszámolásokat sokszor vezeti be az érintettek dehumanizálása. A véres hírek gyakoriságának növekedése, ráadásul a látszólagos büntetlenségük hordoz a sorok közt egy olyan üzenetet, hogy „nem-emberek” rovására nyugodtan lehet élvezkedni. Azt is tudjuk, hogy a Fidesz több politikusa nyílt provokációkat ígért. Márpedig nem lenne jó, ha olyan célt tételezhetnénk fel az említett hírekkel, mint a kommunikációs kifárasztás. Annak elérése, hogy sokan akár egy pogromközeli helyzetre is csak legyintsenek

Andrew_s

Menekültek vegzálása: bátorítva

A HVG értesülése szerint felmentettek egy menekültekkel üvöltőző sofőrt az ellene hozott vádak alól. Kis vigasz, hogy nem a bíróság mentette fel, hanem az ügyészség, illetve a rendőrség jutott erre a következtetésre. Valószínűleg azért, mert csak fenyegetődzött kézigránáttal, és nem volt nála.

Mert annak idején bejárta az internetet az a videó, amin egy szlovák rendszámú autóval közlekedő vadbarom üvöltözik azért másokkal, hogy azok miért vesznek fel menekülteket az autójukba. Elvégre hogy is képzelik azt, hogy Mária keresztény országában könyörületes emberként viselkedjenek. Bárkivel is. Nem igaz. Mária fia alighanem leköpött volna ezekre a státuszkeresztény decibelmagyarokra. Már akkor, ha nem lett volna alapvetően liberális humanista. Mely két szóból a „liberális” a hatalom gyűlöletének céltáblája lett az utóbbi években. A humanizmus pedig megrekedt ott, ahol a kereszténységet rongyos palásttá gyalázó párt egyik embere rossz szokásnak titulálta a gyermekek, szegénység okozta éhezését. Holott már 2011-ben sem találtam, például, a Bibliában olyan utalást, hogy „vesd meg fele-barátaidat, ha nincs lakásuk”.

Alkalmasint persze megnézném én a Fidesz, a Jobbik, a KDNP, és társszervezeteik aktivistáinak szabadságelutasítását, ha ők lennének egy üldözött menetben, illetve ők élnének egy helyi kiskirály uralta zsákfaluban. Ahova, a nyugodtabb életet biztosítandó, elküldeném az összes üvöltőző gárdistát, sofőrt és társaikat. Miközben persze tudjuk: a gerinc az olyasmi, ami vagy van, vagy nincs. Néhányakban az erős nyomás dacára van. Ők azok, akik szerint akkor is a jobbikos felvonulók kelthettek a menekülteknél nagyobb riadalmat Körmenden, ha a miniszterelnök akarja az ellenkezőjét látni a faliújságon. Mely miniszterelnök már évekkel korábban bepróbálkozott azzal, hogy az ő kegyétől függjön az éppen aktuális cselekvési lehetőség. Akkor egy provokatív menet betiltása kapcsán élve a keggyel. Miközben ugyanannak a logikának a másik oldala, hogy Körmenden az ő kegyéből vonulhatott a Jobbik.

Netán az ő kegyéből, de legalább is a hatalom hallgatólagos támogatását élvezve dönthettek úgy: babakocsis menekültekkel üvöltözni, azokat megfenyegetni, az őket felvevőkkel is izomagyú barmot játszani teljesen rendben van. Megállapítva, hogy nem irányult közösség ellen. Az egyes emberek védelme, ha az illető menekült, akkor pedig nem tartozik a karhatalomra. Az pedig, hogy mikor ki minősül szövet-idegennek, a hatalom számára szőtt rabszolga-szőttesben: miniszterelnöki kegy. Most a Keletről jött menekültek szívták meg leginkább. Noha keleti származású az a Jézus is, akinek a nevében elutasítják az embereket Pannóniában. Hatalmilag, s akár karhatalmilag is. Azon a peremen botladozva, amely alig választja el menekültek problémáját kezelő programokat, és a felheccelt tömegek által elkövetett pogromokat. Mely utóbbira alighanem lassan egy éve ácsingózik a hatalom. Annyira, hogy Trócsányi már az ISIS-hez csatlakozó romákról is vizionálni próbált.

A hatalom vágya azóta látható, amióta előre megfontolt szándékkal kezdett provokálni mindenkit a menekültekkel kapcsolatban. A menekülteket, hogy majd csak elpattanjon a cérna. Hallgatólagos elviseléssel a fasisztákat, hogy majd csak kiosztanak néhány pofont, a lakosságot, hogy majd csak bepánikol a pályaudvaron mesterségesen duzzasztott tömegtől. S persze az uniót, amelynek az ország önként lett tagja, de amelyet a magyar vezetés morális nullaként szúrt hátba. Amikor kiderült: buszokkal viszik át a tömegeket az országon. Amellyel persze a kerítések pártolására heccelteket is elárulta a vezetés. Alig várva, hogy bárhol, de égjen már ki egy biztosíték. Okot adva a rég vágyott rendkívüli állapot-kihirdetésre, a rendpárti hatalomátvételre, és a nyílt diktatúra bevezetésére.

Ebben a közegben a menekültekkel üvöltözés szinte elvárt viselkedési forma lehet valakinek, aki esélytelen lenne egy banánhámozási versenyben. Aki csak azt látja, elvárás belerúgni a gyengébe, a kiszolgáltatottba, az idegenbe. Lehet tehát, hogy az elfogulatlan ügyészségnek, és a rendőrnyomozóknak igazuk van. A szlovák rendszámú Porschéjából kiugró üvöltő figura talán nem is annyira bűnös. Neki erre futja. Empátiából, intelligenciából, humánumból. Egy olyan közegtől felbátorodva, amely politikává tette az empátia hiányát, az intelligencia, a köztudás letörését, és a keresztényi humánum eltörlését. Az egyik, az üvöltő ugyanúgy csak hozta a formáját, mint a lágerek szadista őrei. De aligha bűntelen az a hatalom, amely bátorítja az ilyen humanoid objektumokat. Akár egy felmentéssel is. Kormánykitüntetésre felkészül: L. Petra.

Andrew_s

Ügyészségi reklám az ellenzéknek

Úrfej-felmutatás 2013
Fotó: HVG / Túry Gergely

Az M1 híradója szerint vádat emeltek Dopeman ellen egy 2013-as fejbe-rugásért. A vád: garázdaság. Még akkor is, ha a fej ugyan Orbán Viktoré volt, de „hungarocellből” készült. Ráadásul egy tüntetésen, egy kormány-, illetve Orbán-ellenestüntetésen esett meg az a bizonyos rúgás. Ugyanakkor, a vád minden visszássága dacára előfordulhat, hogy az ellenzék hálás lehet Polt Péter hivatalának.

Ha ugyanis véletlenszerűen megszólítunk járókelőket az utcán, akkor valószínűleg elég szegényes képet kaphatunk a Szolidaritás Mozgalom ismertségét illetően. Annak ellenére, hogy azt a bizonyos, és korántsem százezreket megmozgató, szoboravató tüntetést ők szervezték. Mert a szobor ledöntése előtt felavatták a kormányfő, Sztálin-stílusú mását. Nem bronzból, de szegény országnak rászoruló ellenzéke van. A szobor-döntés jelképes aktusához meg teljes mértékben megfelelt így is. A részt vevők aligha értették félre, hogy a kiépülő diktatúra jelképe a szobor. Arról sincs hír, hogy ezt követően megugrott volna a pszichológusoknál előforduló pánikbetegek száma. Annak ellenére, hogy az ügyészség szerint a vádemelést a szobordöntés riadalmat okozó volta indokolja. Többek között. Miközben ott, és akkor, 2013. szeptemberében ez egy sokkal inkább kontraproduktív előadásnak tűnhetett.

Közben az ellenzék elbukott néhány választást, és önmaga szétszalámizásával is tett néhány szívességet a hatalomnak. Az akkori szobordöntést szép lassan eltemették a hétköznapok. Pityinger László is szép lassan feledésbe merült, és a Szolidaritás és békésen porosodhatna tovább. Azzal a bizonyos habosított műanyag-fejjel egyetemben, ha meg nem rágták az egerek. Ám van, aki ezek szerint nem felejt. Illetve, van olyan szervezet, ami nem felejt. Például az ügyészség. Ők vádat emeltek, mert ezzel is szolgálni gondoltak. Talán éppen Orbán Viktornak. Elvégre az sosem árthat, ha demonstrálják: még a képmását sem lehet büntetlenül bántalmazni. Különösen nem egy olyan időszakban, amikor Rijádtól Varsóig a szobor modelljét rugdalják körbe. Ha nem is szó szerint, csak képletesen. De annál nyilvánvalóbban. Ilyenkor igazán megérdemel egy kis önbizalom-erősítő gesztust a kedves vezető. Az legyen Polt Péter gondja, hogy miért nem vett inkább egy doboz cukorkát, és zárta le csendben a Dopeman-aktát. De még az is lehet, hogy nem a legfőbb ügyész a hunyó.

Az is lehet, hogy valaki, suttyomban, rémesen utálhatja Orbán Viktort. Ezért, a látszólagos szervilizmus lázrohamában elindította a vádemelést. Ezzel a szinte elfeledett politikai csoport, szinte észrevehetetlen akcióját, és annak hősét hirtelen beemelte a napi hírfolyamba. Azok után, hogy Simicska jelezte: Orbánt simán és nagy nyilvánosság előtt le lehet gecizni, igazán kellhetett az emlékeztető. Arra, hogy hungarocell-feje már 2013-ban is rugnivaló volt. Különösen azért is időszerű volt erre emlékeztetni, mert az eltelt időszak ismeretében mindenki felállíthatja a diktatúra-számláló jelen állásáról a saját kis röpdiagnózisát. A mostani vádemelés, különösen, mert a királyi csatornák, mint egyfajta elrettentő erődemonstrációt szórják is a nép közé a hírét komoly reklámértékkel bír.

Közvetve leporolva Gyurcsány jelképes akasztásának emlékét is. De leginkább Sztálinét, és az egykori, nem kevésbé öntömjéneztető diktátorét. S természetesen a Szolidaritásnak, Dopeman-nek, és az egykori, már-már elfeledett szobordöntésnek is akkora reklámot biztosítva a köz-kanálisokban, amekkorát önerőből akkor sem értek volna el, ha megfeszülnek.

Andrew_s

Rogán házhoz rendeli a bíróságot

Rogán Antalnak nem ment el otthon a szél, és ezért nyilvánosan gondolta elengedni a demagóg buborékot. Azzal kapcsolatban, hogy micsoda dolog Eva Rezesova házi őrizete. S lássunk csodát, hirtelen vissza is vitték az előzetesbe. Demonstrálandó, hogy milyen az, amikor egy nyikhaj politikus adhat büntetésvégrehajtási megrendelést a jogállam sírgödrének a szélén.

Önmagában lehet azt vitatni, hogy az ítélet, amivel a részegen vezető, majd több ember halálát követelő balesetbe szálló milliomosnőt „megkínálták” arányos-e a tettel, amivel vádolták. Az is nyilvánvaló, hogy sokak szerint nem, míg mások szerint igen. S szinte biztosan van arra mód, hogy az ügyészség akár súlyosbításért fellebbezzen. Munkaköri lehetőségeivel élve, és nem azért, mert egy politikus elböffenti magát. Mármint egy valóban független ügyészség esetében. Függetlenül tehát attól, hogy az ügyészség utólag miként „papírozza le” az esetet, Rogán Antalnak, a felkorbácsolt közhangulat szellemlovasának a feltűnéséig volt egy érvényes bírósági döntés. Arról, hogy a gyermekeit is ideköltöztető nőt házi őrizetben elég megőrizni a végleges ítéletig. Az, hogy az élet körülményei milyenek, az mindaddig nem kellene, hogy számítson, amíg jog előtti egyenlőségről, illetve a koncepciós, politikai megrendelésekkel befolyásolt eljárások mellőzéséről beszélhetünk. S amíg beszélhetünk.

A jelen eset tehát legalább kétfelé választható. Az egyik az elkövető tette, és életkörülményei, melyet a közvélemény akár egymással is súlyozva megítél. Nem egy esetben a médián keresztül manipuláltan. Az elkövető életkörülményei ugyanis megfizethetővé teszik a luxusautót, a piát, és a legjobb ügyvédeket. Azonban nem csak milliomosok szeme elé ereszkedik le vörös köd, ha isznak. S ebből a szempontból pontosan annyira kár az úton kiégett autóban meghalt négy emberért, mint a kocsmai késelések áldozataiért. A jogegységi kívánalom jogosan igényelne azonos elbírálást. Ehhez nem Rogán Antal, és a mögötte lihegve tapsoló kormányzati gombnyomogatók kellenének, hanem egy egységesen működő jogrend. S ez van a másik kupacban. Miközben a két részkupac jobbára független egymástól. De nem Rogán Antal hatalmi pávatáncától.

Az, amikor egy kormánypárti, a kialakult jogrendért felelős politikus házhoz megy tüntetni a kialakult helyzet ellen, akkor világos, hogy magát a jogrendet támadja. Mely támadást hatékonnyá tesz az a mellékkörülmény, hogy kezében a parlamenti csákány a jogrend alapjainak a felszedéséhez is. Visszaélve a kialakult közhangulattal, és látszólag a tömeg nyomásának engedve. Valójában a saját és vezére mozgásterét még csökkentő lehetőségek réseit egyre bezárva. Kihasználva egyben azt a kommunikációs lehetőséget, hogy amennyiben az ellenzék felszólal az ügyben, akkor a bűnösök védnökeként lehet a jogrendért megszólalókat feltüntetni. Ellenük fordítva a közvéleményt. Az pedig ebből a szempontból nem játszik, hogy ezzel a szélsőjobb eszközkészletéhez zárkózik. Boldog tudatlanságot mímelve, és mosolyogva a történelmi tanulságokon. Azon, hogy a szélsőségeket nem lehet büntetlenül felhasználni a személyes hatalom érdekében.

Azonban ezen utóbbi gondolatok kapcsán nem lehet elhallgatni az ellenzék felelősségét. Azt, hogy a szélsőséges erők által feldobott féligazságokra nem adott a gazságoktól mentes alternatív válaszokat. Hagyva a szélesre tárt ajtót a csendőrnosztalgiás gárdavonulások előtt. S teret engedve annak az aljas politikának, ami az emberi jogokért, a jogrendért való kiállást az ellenzék bűnösmentő akcióiként akarja láttatni. Mely folyamatban visszaütnek azok az esetek, mint amikor az MSZP a jobbik malmára engedte a vizet a NAV-vizsgálatokkal kapcsolatban. Mely kapcsán az újabban feldobott labda is elszállt a magasba. Kocsis Máté, részben a korábbi nem-aláírásra hivatkozva telt orcával nyilatkozik arról, hogy az ellenzék miatt nem lehet vizsgálódni a milliárdok után. Miközben egyetlen ellenzéki erő nem reagál azonnal. Azzal, hogy „Öcsisajt, a kétharmaddal Ti obstruáltátok a meghallgatást, és ugyanezzel a kétharmaddal miért nem ezen törpöltök Rogán népszerűség-haknijának helyette? He!” Pedig még itt is volna mit keresnie az ellenzéknek. Az emberek megszólítása ugyanis aligha megy másként, mint az embereknek beszélve.

Akkor talán az ellenzék feltehetné azokat a kérdéseket, melyek ott vibrálnak a neten is. Például, hogy vajon indokolt volt-e a Vizoviczki-csapat büntetését enyhíteni? Vajon Rogán Antal ebben az ügyben is fel kíván lépni? Vagy a Debrecenben is korrupciógyanúba keveredett vállalkozó és csapata esetén tiszteletre méltóbb a jogrend a Fidesz frakcióvezetője számára? Esetleg a belvárosi polgármester nem kapott vezérétől felhatalmazást a diszkókirály ügyében? S bár ezek a kérdések talán szintén a jogrend politikai meghágásáról szólnak, azért a Fidesz-politikusok válaszolhatnának rájuk talán. Elvégre a frakcióvezető már úgyis lendületben van a fűnyíróval. Aki ugyanakkor elérte, hogy Rezesova bármilyen ítéletsúlyosbítást üldöztetésként, politikai koncepciós eljárásként tüntessen fel. Elmenve a nemzetközi bíróságokra és ezzel megúszva sok mindent csapolhatja meg az adófizetők pénztárcáját. Köszönjük EmeseTóni!

Romhányi József: Állati jogok

Törvényről és jogról vijjogott a héja,

és ettől égnek állt a jérce taréja.

Mert tudta, hogy ebből származnak a bajok.

Ez a törvény vérzik, és ez a jog sajog.

Andrew_s

Garázda-áldozat-tan

A Lendvay utcában savazással fenyegetődző bácsi ellen eljárást kezdeményeztek, és kihallgatták. Az izraeli zászlót elégető jobbikos képviselő ellen ugyancsak elindult valami. Ez lehet természetesen az emlékezetes két pofonnal jelképezett heteken belüli hazazavarása a szélsőségeknek. Annak értelmezve a garázdaságot, ami. Miközben tényleg nem árt kiemelni, hogy nem a szélsőségek ellen általában, hanem egyes emberek ellen indult eljárás.

A savazást ígérgető bácsi esetében ez különösen szembeötlő, mivel a fellépése önmagában alig veszélyesebb, mint a szomszédjával összekapó nyugdíjasé. Elfajulhat, és akkor természetesen veszélyes is lehet. De alapvetően nem más, mint a feszültség, a megfelelni akarás kipüfögése abba az irányba, amerre a hatalom éppen támogatást sejtet. Jól látszott ez az esetről készült felvételen, amikor is a kirohanása után nagyon gyorsan visszasorolt a tömegbe. Szinte megrémülve a saját bátorságától. S bár egy más ország zászlójának elégetése egyáltalán nem udvarias gesztus, és valóban érdemes a hivatalos megtorlásra, a közösségek elleni fellépésnek sokkal nagyobb erőt ad az, ha a parlamenti hatalom tűri, vagy támogatja. S ebből a szempontból kormányzati pártfogást sejtet a miniszterelnök távolmaradása egy, szintén jobbikos megnyilvánulásra választ adó, antifasiszta nagygyűlésről. Különösen, ha másnap burkolt, a rasszistáknak tett, gesztussal reagál a Parlamentben.

Miközben természetesen nem érdemes szem elől téveszteni azt sem, hogy a Lendvay utca eseményei között nem a savat emlegető bácsika volt a legerősebb. Szó szerint sem. A fegyvertelen diákok ellen erőszakkal fellépő, és jogilag szintén civilnek minősülő, hős védők elleni eljárásról ugyanakkor nem igazán hallunk. Miközben természetesen nem feledkezhetünk meg arról a kettősségről sem, ami a szélsőségesekkel szembeni fellépéseket jellemzi. A motoros felvonulás orbáni betiltásának előzményeként azért ott van a Hősök terén lezajlott gárda-esemény, és a belügyminiszter, nagyjából óvodai ejnye-bejnye erősségű, fellépése Gyöngyöspatán. Márpedig ezek az utóbb említett események azt sejtetik, hogy a miniszterelnök személyes, és pillanatnyi ötletei nagyobb erővel esnek latba, mint következetes fellépésre való törekvés. Így aztán sajnos motozhat a gyanú, hogy a jelenlegi, izolált, és inkább személyek ellen indult eljárások sem feltétlenül egy következetes pálfordulás nyitányát jelzik.

A szélsőséges eszmék térnyerése ugyanis nem mindenki számára szimpatikus folyamat. Ugyanakkor Orbán Viktor pávatáncainak egyik kísérő mítosza kifele, hogy ő lenne a biztosíték a Jobbik vezette radikális jobboldal fékezettebb szájhabzására. Ezért a miniszterelnöknek nagyon is jól jön a felszín azon kapirgálása, hogy kirakateljárásokat indítsanak néhány, a médiában nagyobb hanggal emlegetett fellépés ellen. Bízhat ugyanis abban, hogy az említett, garázdasággal való hivatalos meggyanúsítások szintén nagy visszhangot keltenek. Különösen, ha szóvivőit és a fórumokon aktív híveit is mozgósítja annak bizonygatására, hogy: „Ím’ a bizonyság minden előtt, megfékezte Orbán a menetelőt”. Miközben a menetelést szervezőkkel, a tényleges hangadókkal, a hangadók mögött álló politikai erőkkel továbbra is a távolról támogatás gesztusnyelve alkalmazható.

Ezzel párhuzamosan tulajdonképpen egyfajta erődemonstráció is meghúzódhat a hátérben. A kevésbé rendpárti, de a „rend” iránt mégis igénnyel rendelkezők számára alkalmas Orbánt, illetve Polt-féle ügyészséget bemutatni abban a szerepben, akik hazaküldik a radikálisokat. Mindezt komoly vezéráldozat nélkül. A pesszimista forgatókönyv tehát szólhat úgy, hogy Orbán betüremkedik a radikálisok felé a jobboldalra, és ezt megpróbálja úgy eladni kifele, hogy ő tartja féken a szélsőségek előretörését. Alkalmasint akár sikeres eladási kísérlettel. Ugyanakkor burkolt fenyegetést is életbe léptetve akár mindenkivel szemben, aki nem tapsol elég hangosan. Mondván: „ha leváltotok, elszabadul a szélsőjobb az utcán”. Ami nyilvánvaló előremenekülés is lehet a részéről. Előre bejelentve azt, hogy amennyiben veszít, akkor az utcán számítani lehet a feketeruhások felvonulásaira éppen úgy, mint az ultrák gyújtogatásaira. Hasonlóan ahhoz, ahogy Bajnaival közölték, hogy bemehet ugyan Felcsútra, de nem garantálják a biztonságát. Ami a konkrét esetben lehet nevetséges. Indokként éppen úgy, ahogy Bajnai sem potens politikusként mutatkozott be a visszavonulással. Ellenben retorikai főpróbának bevált.

Márpedig a recept nagybani beválása esetén egy-két személyes áldozat igazán nem lehet nagy ár a kormányfő szemében. S persze az eljárásokat is el lehet húzni a választások utánig. Aztán majd csak találnak valamit, ami alapján megszüntetik azokat.

Andrew_s