2019. szeptember 28., szombat

SZER-vezető Kádárnál! Ja, nem

A ma 50-es körüli korosztály, és az idősebbek még talán emlékeznek a SZER, alias Szabad Európa Rádió, műsoraira. Alkalmasint a hírműsoraira is, illetve azokra a rövid hírsorokra, amelyek a zenés műsorok zeneszámai közé is belefértek. Nem is igen szerette a hazai hatalom. Az idők azonban változnak. Az itt járt kedves vezetője képviselte vezetői mentalitás is a jelek szerint.

Azon, mondjuk, akár komolyan is el lehetne vitatkozni, hogy a SZER-nek mekkora szerepe volt az 1989-1990-es, lezsírozott, gengszterváltásban. Szerintem nem sok. De elfogadom, hogy egyesek szerint sok. Gondolom, főleg azok szerint volt sok, akik ma is valami külső hatalomtól várják az ország megváltását az korrupto-oligarchia regnálásától. Elvégre a cselekvésképtelenségig bénító csodavárásnak, és az ezzel társuló felelősségátruházásnak mindig is nagy piaca volt. Nem véletlenül tudja Orbán is ezt, az nagy népi cár-komplexust meglovagolni. De snitt! Ez nem a SZER-ről szól.

A SZER kapcsán ugyebár az az aktuális hír, hogy itt járt a SZER vezetője Budapesten. Annak az országnak a fővárosában, ahol a sajtó szabadság néhány korlátozottan elérhető rádió-adásban, a talán feszültséglevezetőnek gondolt, és ezért békén hagyott néhány sajtó-megnyilvánulásban testesül meg. Amely megtestesülés a „nincs” eufémisztikus megközelítéseként is értelmezhető. A tudósítás szerint most „a magyarországi sajtószabadság körüli súlyos problémák miatt vetődött fel a SZER magyar adásának gondolata”. Amely megállapítás fényében akár furcsálhatnánk is, hogy Twitter-post tanúsága szerint a jövőben indítandó adásról a kormány képviselőivel, köztük a CEU-ellenes, ám CEU-n végzett Kovács Zoltán kormányszócsővel is egyeztetett. Aki furcsálja ezt, az tegye nyugodtan.

Azért érdekelne, mert annak idején nem kevés figyelmet fordítván a SZER mindennapjaira, elkerülte a figyelmemet, hogy a SZER vezetősége hányszor tárgyalt az adásairól Kádár Jánossal, vagy az akkori kormányhatalom akármelyik képviselőjével. Nem a gulyásleves receptjéről, hanem az adásokról. Mert, ha az emlékeim nem nagyot csalnak, akkor annak idején éppen az (is) adta a SZER nimbuszát, hogy nem a hazai kormány-tisztviselőknél járkáltak meghallgatásra (sem), és pláne nem az adások egyeztetése miatt. De változnak az idők, és a hátsók. Csak a biológia változik lassan. Így a nyelv továbbra is az egyik legizmosabb szerv. Legfeljebb a SZER lesz kicsit hiteltelen. A nyelvcsapásokkal szignifikáns mértékben.

Andrew_s

Comments on Facebook

2019. szeptember 15., vasárnap

Kásler esete az erőszakos térítéssel

Miközben Szekszárdon a vélemény- és gondolatcenzúra mellett tették le az iskolai voksot, Kásler Miklós szerint az államalapítónak tartott király óta nem volt annyira jól fejlesztve az oktatás, mint mostanság. Erről érdekes lenne I. István véleményét is tudni, de talán a jelen vegzáló kormány nagy szerencséjére erre nincs mód. Kásler Miklósnak azonban nagyon elgurult a könyvespolca.

Azt ugyanis aligha lehet kétségbe vonni, hogy Szent István szervezői, illetve katonai munkássága nélkül a magyar törzsek valami történelmi, régészeti lábjegyzetté váltak volna. Legfeljebb. Számos és számtalan legenda mellett, illetve ellenére mégsem a nagy oktatási reformerként vonult be a történelembe. Talán nem is egészen véletlenül. Egyszerűen nem volt ideje, energiája és lehetősége széles körű közoktatást szervezni. Akkortájt nem is igazán volt divat. Annyira nem, hogy az ennek oktatáselméleti megalapozását is adó, Johannes Amos Comenius megszületése is fél évszázaddal későbbre datálható. Ahogy a saját korában oktatási reformernek is beillő Aquinói Szent Tamás is vagy két évszázaddal követte Szent István korát.

Ugyanakkor azt elég igazoltnak tekinthető, hogy Szent István komoly belső ellentétekkel küzdött, és később a neje rokonságával is viszályba került. Miközben a tömeges kényszer-keresztelések tényét sem nagyon szokták hitelt érdemlően cáfolni. Azt meg a kor általános ismertéből tudhatjuk, hogy a korlátozott oktatás az egyház kezében volt. Jobbára a saját utánpótlás csapatát kinevelendő. A kulturális kényszer alkalmazása, illetve egy elitnek szánt kör ideológiai egyenirányítása az oktatásban aligha tekinthető előremutatónak. Akkor sem, ha jelenleg divat a kereszténységre hivatkozni, gyakorlatilag kötelezővé tenni hittant, és egyre inkább az elitoktatást tenni a fókuszba.

Alkalmasint arról sem árt megfeledkezni, hogy a nyitottabb egyetemek létrejöttének az egyik oka éppen az volt, hogy a tudományokra odafigyelő uralkodók, művészek, mecénások felismerték a zártkörű, és ideológiailag is bezárt oktatás hibáit. Elég a XV. század nagy magyar, reneszánsz uralkodóra, Corvin Mátyásra, illetve könyvtárára gondolni. Mindez nem jelenti azt, hogy kisebbíteni kellene azt, mit a saját korában Szent István tett. De pont oktatási reformerként nem kellene kezelni.

Andrew_s

Comments on Facebook

2019. szeptember 14., szombat

Marton a kétségeket is magával vitte

Fotó: Czimbal Gyula/MTI/MTVA
A hír viszonylag rövid volt. Elhunyt Marton László. A rendezéseit és egész munkásságát gyakorlatilag ignorálta egy időben, hogy ő lett a hazai „me too” kampány egyik negatív hőse. Alkalmasint úgy, hogy gyakorlatilag még valószínűsíteni is csak hézagosan sikerült a vádakat. Bár nyilván nem volt szent. Az erőszak meg ne is maradjon büntetlenül. Azért az ítélethez nem árt, ha nem bemondásra zajlik a bizonyítás.

A bemondásos gyanúsítást, a pillanatnyi népszerűséget jelentő, az ingyenreklám ígéretét jó lett volna akkor is mellőzni, és remélhetőleg a jövőben mások esetében is sikerül. Marton László felett immár egy magasabb törvényszék ítélkezik. Az, amely előtt nincs titok. Ott valószínűleg bizonyítást nyer, ha elkövetett bármit is. Miközben arra gondoltam, hogy a nem is olyan régen még mindent és mindenkit letaposni vágyók reakcióit. Leginkább Sárosdi Lilla, a színpadon maszturbáló „művésznő” reakciója érdekelt volna. De nem találtam. De talán csak rosszul kerestem. Talán a kutya sem gondolta megkérdezni a média-munkások közül. Azt is megérteném.

A halálhír nem alkalmas a mindennapi acsarkodás-igények kielégítésére. Valószínűleg ezt mérték fel többen is, akik nem voltak kíváncsiak az aktuális mocsok-lerakatra. Meg különben is. Marton munkásságára külön reklám nélkül is sokan fognak emlékezni. A többi? Egyszer sem ítélték el bizonyítékokkal alátámasztva. A percéletű ingyen-népszerűségek pedig percéletűek.

Andrew_s

Comments on Facebook

2019. szeptember 8., vasárnap

Tarlós a cirkuszba sem való

Utánakeresve a neten kiderült., hogy már napok óta elindult a Fidelitas örömittas kampánya annak a jegyében, hogy szerintük „Budapest nem cirkusz!”. Nekem ma jött szembe az utcán. Talán mert most volt csak kedvem megnézni a hirdetőoszlopot, amin ott világított a plakát. Aztán láttam, hogy felettébb hiányos plakátról van szó.

Az egy dolog, hogy a főváros mindennapjai nem kellene, hogy a cirkusz jegyében kövessék egymást. Azt sem vitatom, hogy a plakáton szereplő triumvirátus, Karácsony Gergely, Puzsér Róbert és Berki Krisztián, nem minden tagját tartom személy szerint sem alkalmasnak a városvezetésre. Azért Karácsony esetében még ezen is elgondolkodnék. Tarlósnak a helyezkedési képességén kívül ugyanis szintén egy lokális polgármesterség volt az egyetlen referenciája, amikor a Pannon Géniusz fenekéből előviharzott. Ahova volt SZDSZ-esként viharzott be annak idején. Hogy most megpróbálja előadni azt, hogy őt az isten és annak Orbán Viktorja is főpolgármesterségre teremtette. Meg persze azt is, hogy abcúg SZDSZ!. Amit nyilván elhihetünk neki. Elvégre a tagja volt.

Így a plakátról Tarlós nagyon hiányzik. Akár csak a porondmester szerepében is. Miközben persze a mindennapok tapasztalata alapján is nyugodtan felkerülhetne a Fidelitas plakátjára. A rendszeres városlezárásokkal, körúti forgalomzavarásokkal, fairtásokkal, és azok ideiglenes elhalasztásával Tarlós nyugodtan pályázhatna akár címhelyre is azon a plakáton, amin Budapest cirkuszmentesítését gondolja az állampárt utánpótláscsapata meghirdetni. De talán mégsem. Egyszerűen azért, mert Tarlós ténykedése lehet sírnivaló. Lehet sírnivalóan röhejes. Azonban mégsem lenne egyetlen cirkuszban sem porondképes. Feltéve, hogy a fellépők, illetve a közönség is emberekből áll.

Egy cirkuszi előadáson ugyanis lehet, hogy a bohóc elbotlik a cipőjében, és ezen mindenki kacag. Lehet, hogy a légtornász elvéti a fogást, és leesik. Ha mázlija van egy hálóban landolva. Azonban e nézőtéren tudjuk, hogy a bohóc szerepet játszik, és elhisszük, hogy a légtornász felkészült az ugrásra, beleadott mindent, és őszintén sajnálhatjuk, hogy csak erre telik.

A főváros, illetve nem egy kerület, jelen vezetése esetén legfeljebb azt látjuk, hogy a bohóc ugyan elbotlik, de nagyon ügyesen mindig a zsebünkbe kapaszkodva áll talpra. A légtornász pedig úgy esik pofára, hogy tudhatjuk: meg sem próbált felkészülni az ugrásra. Utána pedig még meg is magyarázza, hogy minden olyan légtornász csaló, aki nem esik le. Márpedig egy valós cirkusz porondján sok minden beleférhet az előadásba. Egy azonban szinte biztosan nem. Az öncélú, valóságtorzító, mesterkélt hazudozás.

Így az egykor a milliárdos emberét kereső plakátjával is házaló Fidelitas talán nem is véletlenül, hanem gondos megfontolásból hagyta le Tarlóst a plakátról. Valóban nem is való oda. Ahogy a városvezetésbe sem.

Andrew_s

Comments on Facebook