Bolond-kérdések

A közelmúlt merítéséből két megnyilatkozás összehasonlítása Szele Tamástól érkezett. Az egyik, mint olvashatjuk, Pannónia Géniuszától származik. Míg a másik egy közveszélyes idiótától. A megfogalmazási különbségek dacára megmutatkozó szellemtestvérséget nem boncolnám. Az említett szerző megvillantotta ezt. Nekem inkább az jutott eszembe, hogy immár öt éve is nyilvánvaló jelek mutattak potenciális problémák potenciális meglétének lehetőségére. Nem a hangok súgták, hanem az Ország Hangjának viselkedése sugallta. Az tehát nem újdonság, hogy a miniszterelnökön egész tünetsorokat lehet megtekinteni. Az sem, hogy a gyógyszer elgurulása nagy bajhoz vezethet.

Mintegy öt éve is elmondhattuk: „Alighanem a korábbi kijelentései sem mindig fedték a valóságot és a valóság helyes értelmezését”. Inkább egy alternatív világot sejtetett az a „tudathasadt állapot, hogy egyszerre beszél európai demokráciáról, és az unió elnáspángolásáról. Esetleg arról, hogy ő itt áll a szirten egyedül, de majd az egész világ róla vesz példát. Mert jön Orbán Viktor, és az ő mesevilágában Istenként egy szemöldökráncolással megoldja a világ bajait. Bünteti az érdemteleneket és üdvözíti az arra érdemeseket. Feltéve, hogy kellő puhasággal, nyálmennyiséggel tudták lengőbordáig betolni nyelvüket a Vezér ősszájába.

A problémát az okozza csupán, hogy a világ ezt nem igazolja vissza. Mint fentebb írtam, beszivárog a rózsaszín papírmasé házacskába. S előbb utóbb rávilágít arra az egyszerű tényre, hogy gyermekdednek lenni lehet jó az egyénnek, de lehet közveszélyes a társadalomnak, ha egy infantilis akarnok hatalmat kap. Mert aki papírmasé világban él, ne fenyegetődzék lángszóróval. Különösen akkor ne, ha ebbe a személyes művilágába kényszerítette be korábban az ország gazdaságát. Talán jobb lenne, ha a gyermeki őrületbe beleálmodna valaki egy olyan gyógyszert, amitől a gyermek felnő, felveszi az ő kikészített muszájdzsekijét, és békében beül a hideg zuhany alá. Amíg a romok közt még akad egy olyan épületszárny, amibe kapaszkodva meg lehet próbálni újraépíteni azt a romhalmazt, ami maradt utána”.

A baj az, hogy ez az öt éve még csak sejthető tendencia mára állapotleírássá érett. Annyira, hogy Rogán idei kijelentései mögé már a várható (ön)provokációt is nyugodtan odasejthettük. Amire legutóbb Lendvai Ildikó is figyelmeztet. Ami azonban két másik, szintén korábbról ismert, kérdést is felértékel. Az egyik, a frissebb az, hogy az MSZP miniszterelnök jelöltje miért a DK, egy másik párt elnökét, és miért nem Orbánt akarja leváltani? A másik, a régebbi az, hogy az ellenzék vajon miért nem követeli ki, hogy a miniszterelnököt független alkalmassági vizsgálatnak vessék alá? Vagy akár csak megszólaltassanak egy mérvadó, és hivatkozható, függetlennek is hihető szakértőt a miniszterelnök állapotáról? Azaz, miért is közlelettelen Orbán Viktor?

Ha erre az a válasz, hogy félnek: az ellenzék miniszterelnök-jelöltjei, netán miniszterelnökei is csapdába kerülhetnek, akkor szeretném a magam szerény szavával megnyugtatni az ellenzéki pártokat. Személy szerint egyáltalán nem zavarna, ha a pozíciót megbízhatóan, pszichológiailag is alkalmas személy töltené be. Adott esetben sokkal kevésbé zavarna, mint egy potenciálisan közveszélyes, személyiségzavaros figura.

Andrew_s

Pszichológuskamara: Receptre?

Balog Zoltán, a Nemzeti Humán-elemügyi Minisztérium főpátere, leporolta azt a korábbi ötletet, hogy centrálisan felügyeljék a pszichológusokat. Kapnának egy szép, felülről irányított kamarát, mint a pedagógusok. Nem is értem, hogy mi bajuk lehet. Főleg azt követően, hogy kiderült: Orbán Viktor kezében van a valós döntés.

Persze, ezt eddig is sejthettük. A szükségességét a lépésnek pedig igazán beláthatjuk. Különösen most, hogy közelednek a választások. Ilyenkor igazán az hiányzik legkevésbé, hogy holmi bölcsészek feszegetni kezdjék a hatalmi mámorban fetrengő vezérkar lelki felépítését. Még akkor sem, ha nem írhatnak fel gyógyszert. Annak helyette, amelyik sokszor látszik elgurult állapotban leledzeni. A miniszterelnöknél okvetlen. De a nyilatkozatok alapján több bennfentes fideszes küzdhet hasonló gondokkal. Ez azonban az az út lenne, amelyen valamiért még az ellenzék sem szeret megállni egy-két kérdés, elemzés erejéig. Nem mostanában, hanem évek óta. Ők tudják miért. Talán mert nekik a hatalomgyakorlás így szép, és így jó? Erre a kérdésre sincs igazán válasz. Mármint valójában.

Ellentétben azzal, amiért jó lehet a pszichológusokat, illetve klinikai kollegáikat, a pszichiátereket ellenőrzés alatt tartani. Ilyen olyan kamarákkal. Például. Ha másért nem, akkor azért, mert az egyik veretes elméletekkel szolgálhat arról, hogy miért rendelkezik valami sajátos lelki alkattal az, akinek nem tetszik Orbán rendszere. A másik, ennek alapján máris siethet, és megtámogathatja azt, hogy miért lenne jó a fent nevezetteket kezelés alá vonni. Mert nyilvánvaló, hogy csak hülye lehet, akinek nem tetszik Magyarország, mint hűbéri birtokrendszer. Orbánia vezérlő csillagának a személyes birtokaként. Márpedig ebben az esetben az illető saját személyes érdeke, a társadalom érdekéről már nem is beszélve, hogy megfelelő beutalókkal a megfelelő lelki tanácsadók kezébe helyeződjék a sorsa. Az pedig csak természetes, hogy ezt olyan intézményekben kell majd megoldani, ahonnan nem lehet csak úgy, ki és bejárkálva, megzavarni a terápia sikerét.

Aki némileg ismeri a történelmet, az azt is tudja, hogy volt olyan ország, és volt olyan korszak, ahol, és amikor haladó hagyományt teremtettek ezen a téren. Annyira, hogy talán sosem lesznek pontos számadatok az egykor baráti Szovjetunióban kényszergyógykezeléssel diliházba zártak pontos létszámát illetően. Mármint azok létszámát illetően, akiknek a kórtünete nagyjából összefoglalható volt azzal, hogy nem tetszett a rendszer. Az is valószínű, hogy ehhez kétségtelenül olyan elmekarbantartó szakapparátus is kell, amelyik mindezt végrehajtja. S, ha kell, akkor „lepapírozza”.

Csak aztán a végén ki ne derüljön, hogy a Paks II terveit, pénzügy számításait tartalmazó keleti dossziéban, az egykori Szovjetunió ezirányú tudásbázisának néhány lapja is megbújik. Ami kapóra jöhet abban az esetben, ha a választások eredménye túl szorosra sikerülne. Miközben addig sem kell esetleg Orbán, ki sem töltött, látleleteivel foglalkozni. Sem a lelki működés, sem a terápia szempontjából. No, meg Balogéval sem.

Andrew_s

Jogászati toprongyászat

A Fideszhez közeli vértakony-felelős korábbi irományával kapcsolatban, annak idején, feljelentés született. Mára az is kiderült, hogy hiába. Mert az Origo-n megjelent információk alapján a Budapesti Rendőr-főkapitányság (BRFK) elutasította Szél Bernadett feljelentését az áprilisi szövegekkel kapcsolatban. Ami különösen akkor lesz még érdekesebb, ha a civilekkel kapcsolatos legújabb kirohanása nyomán született állásfoglalás is ismert lesz majd.

Vagy mégsem lesz érdekesebb. Azt majd akkor meglátjuk. Addig pedig az tekinthető mérvadónak, hogy nem tekinthető fenyegetőnek, ha valakinek az üldözöttség és fenyegetettség megtapasztalását helyezik kilátásban. Legalább is abban a megfogalmazásban, ahogy B. Zs. alulszocializált magyar állampolgár internetre vetette: „aztán majd megtapasztaljátok, milyen érzés üldözöttnek és fenyegetettnek lenni”. Még akkor sem, ha előtte de facto a saját jelenlétével felékesített kivonulással kapcsolta össze. Mármint az utcára való kivonulással összekapcsoltan. Mert az a kutyát sem érdekli, hogy egy elgörbült éjszaka után hova vonul az alulszocializált állampolgárok bármelyike. A mostani állásfoglalás nyomán különben azt okvetlenül érdekes lenne tudni, hogy a döntést hozók láttak-e az életben olyan könyvet, amelyik a pszichológiával foglalkozik és Herbart koránál egy kicsit frissebb kiadást képvisel. S nem a könyvet tároló polcról egy grafikai ábrázolást, hanem magát a könyvet. Kinyitva. Mondjuk a fenyegetés címszónál. Ebben az esetben ugyanis tudhatnák, hogy a hasonló indirekt fenyegetést kinyilvánító fogalmazványokat miért ellenjavalják a nevelés pszichológiájával foglalkozók.

Alkalmasint éppen azért, mert tartós, és alapvetően tárgytalan, tehát a tehetetlenséggel is frusztráló fenyegetést jelentenek. Ugyanakkor, talán éppen ezért, a hatóság szerint ez teljesen rendben van. Akkor azonban nyilván a hasonlóan indirekt ellenzéki gesztusok is rendben kellene, hogy legyenek. Akikkel kapcsolatban, egy bíró fogalmazott meg olyan tényállást megvalósultnak tekintő ítéletet, amely tényállást korábban ő maga címkézett baromságnak. Mint olyat. Így aztán jó lenne, ha legalább a testületeken belül lenne némi egység. Azon az egységen kívül, amelyet a hatalomnak csontig benyaló talárosok képzetes egylete látszik képviselni. Tisztelet a kivételnek! Akár azon az áron is, hogy önmaguk korábbi munkásságát köpik szemközt. Így aztán még az is lehet, hogy a Fidesz-barát taknyász ügyében döntést hozó is ellentétes véleményen volt mostanáig. Akármi megtörténhet.

Az is előfordulhat, hogy valaki esetleg arra lesz kíváncsi, hogy milyen lehet egy bádogesernyő egy fenyegetéskereskedő ősszájában kinyitva. Mert mit lehet tudni, hogy ki mikor mire lesz kíváncsi. Van, aki erre, és van, aki arra. B. Zs. például arra, hogy miként csúszik egy civil a vérén és a taknyán. De az is nyilvánvaló, hogy az ő kíváncsiságának is határt szab a környezet. Valószínű, hogy csak a lelkükben barnán pestisesek gyűrűjével megerősített szellemi körben ilyen kíváncsi. Különösen addig, amíg a kormányfő megvédi. Mely védelem legalább világossá teszi, hogy Orbán legalább hallgatólagosan egyet ért talán az ellenzéket fizikailag megsemmisíteni vágyókkal. Valószínűleg felülve annak, hogy B. Zs. szerint a világon bárhol máshol ugyanígy bánnak el az ellenzéki tüntetőkkel. Amiből valószínűleg az is következik, hogy B. Zs. perfekt beszéli a koreai nyelv északi dialektusát. Viszont a hazai történelem hírei elkerülhették. Mert fogalma sincs arról, hogy Rákosi elvtárs már egy ideje nincs hatalomban. Az általa használt takonybasznádi dialektust különben az sem menti, ha mások, másutt ugyancsak tahó módon nyilatkoznak meg.

Ugyanúgy nem menti fel, ahogy a jelen kleptoligarchkus korruptokráciáját sem menti fel senki más lopása, csalása, korrupciója. Ellenkező esetben ugyanis akár a nemi erőszakot elkövetőket is felmenthetnék. Elvégre számos nemi erőszak fordul elő a nagyvilágban. De azért alig hiszem, hogy az orbanistákat a korábbi kormányok csibészségeivel mentegető fórum-huszárok felmentenék a nejüket, a lányukat, vagy az őket magukat megerőszakolót az említett indokkal. Így az alulszocializált publicistát sem menti semmi az, hogy más is tud baromságokat írni. De akár mondani is. Miközben persze a BRFK-n döntést hozó véleménye abban az esetben is érdekes lenne, ha valóban kivonulnának az utcára B. Zs. elvtársai, és a különben békés tüntetőket véresre vernék. Vajon elítélné-e a békés tüntetők inzultálását? Vajon, legalább utólag elismerné, hogy tévedett? Vagy elégedetten csettintene? S mit szólna, ha a békés tüntetők közpénzt játszanának? Azaz, elvesztenék a békés jellegüket, és a földdel tennék egyenlővé B. Zs. cinkosait. Lehet, hogy akkor csettintene elégedetten? Keresve egy sürgősen kinyalandó feneket?

Andrew_s