Iszlamofóbia helyett, hamasztalanítást

Az egyre korbácsoltabb habokat látva sajnos beigazolódni látszik az a félelmem, gyanúm, lázálmom (nem kívántat szívesen törölném), hogy a hamaszisták mészár-céhe utat nyithat az európai szélsőségesekkel való kézfogás, és általában a fasizálódás felé. Egyben, és nem is mindig csak a sötétségből kikiabálók részéről, elindult egy vallási intoleranciát mutató szál is. Holott az emberformájú veszélyes hulladékoknak a vallás legtöbbször nem több kanócnál.

Legtöbbször nem egy hitrendszer tehet arról, ha felhasználják a nagyon is világi célok érdekében. S itt le is választanám a hitrendszert, az abból megélni kívánó egyházakról, és az azt, hatalmuk céljaikra is felhasználni akarókról. Mert ez utóbbiak egyáltalán nem vétlenek abban, ha a vallással fanatizálhatókat fanatizálják. A fanatizáláshoz még szorosan vett vallás sem kell. Legfeljebb egy egészen vékony mázként. Ahogy a nácizmus sem volt vallás a szó szoros értelmében, de fanatizálásban iegn jól, mondhatni halálosan jól teljesített.

Ugyanakkor a zsidó gyökerekkel rendelkező Jézus tanításai nevében irtottak ki, de mentettek is meg embereket. Ami szintén jól mutatja, hogy sokkal inkább az emberi cselekedetek játszanak a kérdésben. Miközben elfeledkeznek sokan arról, hogy Isten szabad akaratot adott az emberi teremtményeinek. Így az egyént semmilyen vallási lózung nem mentesíti a cselekedetinek a következményei alól. A Hamasz mészárosainak tettéért a vezetőiket, és őket magukat terheli felelősség. Vagy akár a hitet erre használó imámokat, és azokat is, akik hallgatólagosan, vagy tevőlegesen támogatták ezt a szervezetet. Gondolattal, szóval, cselekedettel és mulasztással, ahogy a liturgikus szöveg mondja. Márpedig az ilyen támogatók sem voltak kevesen.

A Hamasz kétségtelenül egy olyan ideológiát képvisel, ami az iszlám talaján alakult ki. De annak alapján megítélni a vallást olyan lenne, mintha az eretnek mozgalmak elleni fellépés alapján itélné meg valaki Jézus tanításait. Miközben pragmatikusan szemlélve: nagyon kevés vallás, hit tűnt el vallásháborúk, pogromok nyomán. Pedig törekvés jó párszor volt rá a történelemben. Gyanítom, hogy maga az iszlám hitrendszer nem fog eltűnni még akkor sem, ha a jelen helyzet hamaszista felelőseit lassú tűzön megpirítják.

Andrew_s

Demagógisztáni napló: Lakitelki demonstráció

Guido Reni: Európa és a bika

Ahogy az MTI jelenti: Lakitelek Népfőiskolán zajlik a Kárpát-medencei Nemzetpolitikai Szabadegyetem. Ugyaninnen tudjuk, hogy igen komoly demagógiai bemutató zajlott ennek keretében. Valószínűleg átütő demonstrációs erővel érzékeltetve a féligazságokon alapuló félhazugságok, és csúsztatások erejét.

A demonstrációt Fülöp Attila tartotta, és az egyházak szerepén keresztül mutatta be, hogy miként lehet bárhonnan eljutni a migránsozáshoz, és a kereszténység jelszavakban megnyilvánuló, de a lényeget mellőző fetisizálásához. Mármint a kereszténység lényegét, illetve Jézus tanításait mellőzve. Ahogy a Jézust követő Ferenc-pápa sem a szíve csücske sokaknak. A kormányban, és uszályában egyaránt. Igaz, erről eszembe jut, hogy mi az ökör-uszály. De ez másfele vezetne. Hagyjuk is. Mert a helyettes államtitkár mást főzött. A tudósítás szerint. Amelynek felvezetője egy kétségtelen igazságot fogalmaz meg. Írván, hogy „az egyházak olyan közösségszervező erővel bírnak - függetlenül bármilyen kormánytól és államtól -, amely évszázadok óta megismételhetetlen”. Amely megfogalmazást legfeljebb azzal egészíthetnénk ki, hogy az egyházak képviselte vallástól, és nem egy esetben a társadalomtól is függetlenül. Amennyiben az egyház egy külön papi kaszt közösségeként fogható fel. Amelyre nem egy vallás esetében volt már példa a történelem során.

Miközben magát az egyházat az emberi közösségek hozzák létre a saját hitviláguk, és az abból táplálkozó vallások reguláris képviseletére. Úgy nagyjából. Nagyjából azóta, amióta az első sámánt és tanítványát elfogadta a törzsének tagsága közvetítőnek maguk, és a mennydörgés között. Vagy bármi más között. A különböző egyházak tehát valójában szimbiotikus kapcsolatban állnak az őket, nem egyszer szó szerint is, tápláló közösségekkel. Elemi érdekévé téve az egyházaknak a közösségek megszervezését. Legyenek akár azok politikai erővel bírók, vagy csak adakozók. Fülöp Attila tehát egy alapvetően igazolható, elég nagy igazságtartalommal rendelkező állításra alapozta a mondandóját.

Aztán, a közlemény szerint nem is túl nagy vargabetűvel jutott el odáig Fülöp Attila, hogy számára az „egyházak” köre gyakorlatilag csak egy egészen speciális körre szűkül. Arra a szervezetre, „amely megtartja kereszténynek és magyarnak az embereket”. Ami még a meglehetősen soknemzetiségű, és történelmileg is soknemzetiségű Kárpát-medencére sem igaz. Így ez a kijelentés legfeljebb arra alkalmas, hogy a rendezvény nevét helyezze kicsit más dimenzióba. Jelezve, hogy a „Kárpát-medencei Nemzetpolitikai Szabadegyetem” valójában a teljes Kárpát-medence magyar egyházi befolyás alá helyezésének célzó bázispontként is értelmezhető. Különösen a határon túli egyházi szervezetekbe öntött, és a vallások egyikével sem közeli kapcsolatot tartók adójából is herdált, pénztömegek tükrében.

De azért, hogy a migráncsozás, és az unió fikázása se maradjon ki, ott fityeg az MTI közleményében, hogy „Európa kimondottan hibás abban, hogy az elmúlt években olyan légüres teret teremtett a keletről nyugat felé igyekvő kultúrának, vallásnak, ahova az benyomulhat”. Amiben azért a demagóg frázis mögött azért megfigyelhető egy finom különbségtétel. A keletről érkezőknek lehet kultúrájuk, és lehet vallásuk is. De közösségépítő egyházuk nem. Ami azért egy kicsit karcolgatni látszik a szabad vallásgyakorlás jogának sértegetését is. Azzal együtt, hogy ebből a szempontból simán kimagyarázható lehet az említett kitétel. Abból a szempontból már kifejezetten ostobának is tűnhet, hogy tőlünk keletre, Záhonytól Tokióig és tovább, igen változatos a vallási térkép. Alkalmasint saját egyházakkal, és azok saját közösségteremtő funkcióival és az egyházakkal kapcsolatot tartó társadalmakkal.

Amelyekkel szembeállítva Európa maga a vákuum. Ha Agénór lánya ezt megérhette volna. De legalább tudjuk, hogy a bika miért zuhant beléje ott Keleten. Ráadásul a jelenkort is jobban megérthetjük. Elvégre innentől a vákuum, és nem a gazdasági exodus kormánya, tehet arról is, hogy magyarok százezrei mennek nyugatra.

Andrew_s

Balog: Szakértelem helyett ima kell

Fotó: Czeglédi Zsolt / MTI

Debrecenben megszervezték a Magyar Baptisták Világtalálkozóját (MABAVIT). Az MTI pedig arról tudósít, hogy Balog Zoltán, az Emmi felkent minisztere fellépett ezen. Ezen akár meg is lepődhetnénk. Azonban, miután az első meglepetéseken túltesszük magunkat, megpróbálhatjuk megőrizni a komolyságunkat az általa mondottak kapcsán is. Hátha sikerül.

Az első meglepődést azért érezhetjük, mert a baptisták és reformátusok között nem mondható történelminek a jó viszony. De Luther kora már rég volt, és hazánkban nem is oly régi a református és baptista egyház közti hittanóra-hasznosítási együttműködés. Ami kétségtelenül az egyházi szembenállás erózióját mutatja. Amiért nem kár, és akár üdvözülhetőnek is tekinthetjük. Ugyanakkor egy erősen hierarchizált, személyi kultuszba hajló kormány minisztereként tevékenykedő református lelkész fellépése az alulról szerveződő közösségi elveket valló hit világtalálkozóján még tekinthető meglepőnek. Mármint akkor, ha mindkét oldalon megtartják a saját normarendszerüket. De ettől még a baptisták tekinthetik célszerűnek a jó viszony fenntartását a kormányzati erőkkel általában, illetve az oktatásügyi pénzek felett diszponáló miniszterrel is. Az egyre kevésbé szekularizált állam minisztere pedig szintén elmehet, és lehajolhat azért a pár szavazatért. Közeledvén a választásokhoz. Így Balog Zoltán vendégszereplése akár értelmet is nyerhet.

Ami még nem véd meg attól, hogy furcsán nézzünk ki a fejünkből akkor, ha néhány általa mondottat olvassunk az MTI interpretációjában. Leginkább azért, mert pár ponton eléggé elszólás-szaga van a közleménynek. Így például megemlékezik arról, amikor „a kommunista Magyarországon evangelizálhatott Billy Graham a tahi táborban”. Amiből részben az következik, hogy a kádárizmusról legfeljebb hallomásból visszamaradt ködös képei vannak a miniszternek. Azt ugyanis a leninizmus iránt hivatalból fogékony Kádár János sem említette, hogy Magyarországon kommunizmus lett volna. A komcsizás azóta van terjedőben. Különösen olyan kormány-, és Fidesz-tagok részéről, akik nem egy esetben igencsak érdekeltek voltak az MSZMP-ben. Akár csak olyan mértékben is, hogy az életben nem tanulhattak volna tovább a nyolc általánosnál, ha a szülők egyike-másika nem pártfunkcionárius. Ugyanakkor Balog kijelentésének másik fele is érdekes. Mert akkor ezek szerint mégsem voltak olyan nagyon elnyomva az egyházak, és kiközösítve az Istenben hívők, mint amennyire azt a Rétvári-osztályú figurák hirdetni szeretnék. Noha az is lehet, hogy Balog felszólalása óta már gőzerővel dolgozik a habonyi boszorkánykonyha Billy Graham kommunista ügynökként, illetve Soros-bérencként való azonosításán.

De nem kevésbé az őszinteség hangja szólhatott a miniszterből akkor, amikor olyanokat mondott, hogy bár „sok mindent nem jól csinálunk, de akik imádkoznak, arra kérik a mindenható Istent, a megváltót, hogy igazítsa ki, adjon jó tanácsokat, hogy jó irányba menjenek a dolgok". Mert ezzel a napnál világosabban jelzi a nagyközönség felé, hogy a kormányzati szakértelem fabatkát sem ér. Annyira nem, hogy az országon a kormány már nem, legfeljebb az ima, és az ennek nyomán megvalósuló isteni csoda segíthet. Amitől Balog azt várja, hogy „a nemzet ügye jó irányba menjen”. Mert a kormányának áldástalan tevékenysége, a jelek szerint már a miniszter szerint is, csak út a szakadékba. Ugyanakkor a világi viszonyokra nézve is világos beszéd. Világosan jelezve, hogy a jelenlegi Orbán-kormány semmi szín alatt át nem adja a hatalmat. Isten meg segítse ki őket, ha akarja.

Balog vendégszereplése a MABAVIT-on tehát csak megerősíti azt a korábbi véleményt, hogy az ellenzék tulajdonképpen hálás lehet azoknak a Fidesz-közeli megszólalóknak, akik IQ-tesztekkel inkompatibilisen kapnak mikrofont. Az egykori rezsibiztos, Kósa, Balog és még néhányuk megszólalása sokszor leleplezőbb, mint az ellenzék, egyébként elég vérszegény, aktivizmusa.

Andrew_s

Lázár: vess keresztet, ómagyar gyermek

Forrás: chyl.org

A rejtett tanterv mindig és mindenkor létezett. Legfeljebb nem beszéltek róla. Mára, Lázár János jóvoltából kinyilvánítottá vált, hogy Orbánia egész oktatásügyére nézve létezett ilyen rejtett tanterv. Amiről egyébként beszéltek is. Csak valamiért nem vitte át az ingerküszöböt.

Az, amit 2013-ban már látszott: az oktatást álszekularizált rendszerben képzeli a hatalom. Ha pedig valaki azt hiszi, hogy a Fidesz klerikális lobbi-platformjából delegált Hoffmann Rózsánál emiatt élénken tiltakoztak, az olvassa vissza az akkori híreket. Valamint az az azóta történteket. Volt némi felületi karcolgatás az erkölcs, a hittan, az etika oktatása kapcsán, de nem rémlik országos tiltakozó akció. Alkalmasint ez az országos tiltakozások kibontakozásakor sem volt téma. Érthetően: nem akarták megbántani a vallásos embereket. No meg persze ezzel elveszteni a vasárnapi istenhívők, decibelben is mérhető, támogatását. De ez valószínűleg egy egészen másik, sokkal inkább a kommunikációs képességeket, illetve a napi kommunikációt érintő szándékok, és célok halmazát érintő történet.

A mindennapi kommunikáció természetesen nem független Lázár mondandójától sem. Ugyanakkor az oktatáspolitika, normális esetben, egy generációkra túlmutató, illetve ható, törekvés-együttes. Jól tudták azok is, akik annak idején iskolákat létesítettek a missziókon, és a gyermekek oktatását vették át a pogányoknak kinevezett embercsoportoknál. Ennek fényében azonban az is érthető, hogy a gyarmatosításnak miért volt igen komoly tartópillére volt a szellemi befolyásolás, az ideológiai gyarmatosítás. Lázár János ugyancsak tartópillérnek nevezte meg az egyházi oktatást Mezőtúron. Olyan általános, a református iskola avatásán igencsak túlmutató, a kormány oktatáspolitikáját jellemző kijelentéssel, hogy: „A kormány meggyőződése szerint a legtöbb, amit egy diáknak adni lehet, hogy jó keresztényt, illetve keresztyént és jó magyart nevelnek belőle”. Ami alapjaiban egy igencsak demagóg, és nem kis részben véres emlékeket idéző kijelentés.

Az természetesen lehet egy gusztustalan demagógia, hogy a kormány mit gondol. A kormány ugyanis egy absztrakció. A hatalmat gyakorló, demokráciában a népet képviselő, és a nevükben a közhatalmat gyakorló embereket összefoglaló absztrakció. Az egyes tagjai gondolhatnak egy, s mást. A gondolataikért nem, de a gondolataik alapján tett dolgaikért felelősséggel tartozva. A kormány gondolataira hivatkozni a felelősség elkenése. Ellenkező esetben, és akkor nem demagógia, hanem beismerés, a demokrácia halála, ha a „kormány gondol” bármit is. Azt jelenti ugyanis, hogy egyszemélyi vezetés van. A miniszterelnök gondol valami, és a kormánytagok kesztyűsbábként végrehajtják. Sűrű bólogatások közepette. Ez a konstrukció azonban már nem nevezhető demokráciának.

De azt el lehet fogadni, hogy ebben a konstrukcióban a legtöbb, amit a kormány nyújtani hajlandó, az a keresztet felmutató néhány, a kormányt hazánkban kiszolgáló egyház hatalmának biztosítása a gyermekek lelke felett. Az ugyanis baromság, hogy a diáknak ez lenne a legjobb, amit nyújtani lehet. A diáknak a jövőkép az, amit nyújtani kell tudnia az iskolának, ha a jövőkép az, hogy „járj templomba, és a papok mindenek előtt”, az analóg az egykori gyarmatosítók hatalombiztosítási gyakorlatától. Valójában a gyermek gondolkodásának beszűkítését és nem kitágítását szolgálja. Cserébe azt sem lehet mondani, hogy ettől jobb ember lesz. A szó humanista értelmében. A beszűkült gondolkodású fanatikusoknál sokkal emberibb embereket is ismerünk a történelemből. Még ezt sem vitatva, hogy a vallás segíthet embernek abban, hogy Ember legyen. Különösen az a fajta vallási felfogás, amit II. János Pál, illetve most Ferenc pápa képvisel. S amitől a kormány, valamint Erdő Péter is fényévekre eltávolodott. Márpedig akkor, ha az iskolákban az utóbbiak szemléletében faragnak embert a diákokból, akkor az olyan ajándék, ami kívül csillog, de belül rothadt.

Ellenben kiválóan kiteljesíthetik azt a szemléletet, amit Lázár üzen: csak a kereszt szolgái lehetnek jó magyarok. Ami természetesen szintén nem igaz. A „jó magyar”, ha végignézzük a történelmet, akkor szintén egy igencsak plasztikus fogalom. Az aradi vértanúkról nehéz lenne azt mondani, hogy nem szolgálták a magyarok ügyét. Nemzetiségüktől és vallási gondolataiktól függetlenül. A keretlegényekről ez aligha mondható el. Noha keresztény jó magyarnak titulálták valamennyit. Miközben a regnáló hatalom érdekeit szolgálták. Az a hatalmi szemlélet, amely szerint a „jó magyar” elsősorban a kereszt papsága által esztergált szellemiségű pillér-tégla az utóbbihoz áll közelebb.

Andrew_s