 |
| Forrás: Varánusz |
Most, hogy az előirányzatokkal baj van, nagyon
úgy tűnik, hogy a B-tervek korát éli a hazai politika. Az ellenzéki
összefogással kapcsolatos előirányzatokkal kapcsolatban Gyurcsány Ferenc
hirdette meg pártja B-tervét.
A gazdasági előirányzatokkal szemben pedig Varga Mihály. Bejelentve sarcigényét
a bankoknak. Elvégre el sem tudjuk képzelni, hogy miként merészelt a
tranzakciós illetékből kevesebb pénz befolyni a költségvetésbe, mint amennyit
beterveztek kivenni onnan a szétcsorgó közbeszerzési csatornák segedelmével.
A bankoknak tehát két lehetőségük maradt.
Fizetnek, vagy fizetnek. Mármint befele a költségvetésbe. Varga Mihály gazdasági
miniszter, az ő arkangyali mosolyával, benyújtott egy módosítót,
melyben ott van az ominózus mondat: „A
pénzforgalmi szolgáltató (ide nem értve a kincstárat) 2013-ban a tranzakciós
illeték elmaradását pótló egyszeri befizetésre kötelezett”. Ráadásul az
első év-harmadra, a január-április hónapokra együttesen megállapított
tranzakciós illeték 208 százalékát. Amely megoldásról azért mégis csak Hofi
Géza emlékezetes műsora jut az ember eszébe a disznókról és a
tervteljesítésről. A mosolyhoz tehát pallos is társul. Világosan kihasználva
annak demagógiának a hatását, amivel bemagyarázzák az embereknek, hogy a bankok
a szemetek. Alkalmasint persze világos, hogy a tőkekivonás továbbra is a vállalkozásoknak
adandó, akár csak áthidaló hiteleknél azonnal megbosszulja magát. S az is, hogy
a költségvetés ostorának a végén mindenképpen a lakosság áll. De a közvetlen
demagógia azért hat.
Különösen, mivel a lakosság felé továbbra
is folyik a porhintés a rezsivel, illetve a megemelt szocpol-pénzekkel
kapcsolatban. Ahogy azonban már Hofi Géza kiemelte, a semmiből akkor sem lehet
kiosztani a valamit, ha előtte megbeszélik a disznókkal. Így a költségvetések
kormányzatilag éppen úgy célszerű lenne megcélozni a nulla összegű, vagy
pozitív hozadékú megoldást, ahogy a versenyszféra vállalkozásai sem működnek
másként. Ezért aztán a szolgáltatók értelemszerűen továbbhárítják a
költségvetési terheket. Vagy beszüntetik a működésüket. Felszabadítva a piaci
terepet az államosítási szándékok, illetve a kormányközeli befektetők előtt. Amely
utóbbi lehet nyilvánvaló cél, amelynek megvalósítása után szinte
borítékolhatóan megszűnne a kormányzat hadjárata a szolgáltatók ellen.
Egyszerűen azért, mert az energiahordozók nemzetközi árára, valamint a
kockázati befektetők által az állampapírokon elvárt kamathozamra nézve a
kormánynak kevés befolyása van. Nagyjából a kambodzsai, vagy az angol
alkotmánnyal kapcsolatos befolyásolási képességgel azonos. Lehet róla
véleménye, és aztán fizetni kell.
Igaz, a teljes folyamathoz, a teljes
szolgáltatói szektor kormányzati, vagy ahhoz közeli befolyásba vételéhez idő
kell. Nem véletlen tehát, hogy Orbán Viktor, és csapata szinte állandóan a
jelen kormányzati erők évtizedes uralmát igyekeznek sulykolni. Még olyan
kérdések megközelítésében is, amely esetében a szakmai ostobaság szinte
nyilvánvaló. A legutóbbi hír ebben a sorban Simicskó Istvánnak, az Emberi
Erőforrások Minisztériumának (Emmi) sportért és ifjúságért felelős államtitkárának
a megnyilatkozása
volt. A kábítószer-ellenes világnapon azt találta mondani, hogy 2020-ig
teljesen visszaszorítanák a kábítószer-fogyasztást Magyarországon. Amiből az
évszámot is érdemes figyelni, mivel bőven túlmutat a jelenlegi kormányzati
cikluson. De a következőn is. A szakmaiságot is lehetne természetesen számon kérni,
mivel a kábítószerek, illetve általában a szenvedélybetegségek kérdése aligha
egy államtitkári leirat tárgykörét képezik. Annál lényegesen komplexebb kérdések. Különösen
azt követően, hogy a szenvedélybetegek, például a dohányosok, pénzéből kívánják
kistafírozni a hatalmi ismerősök egy részét.
Azonban a szándék kézenfekvő az Emmi-nyilatkozatban.
Folyamatosan ismételgetni: „esélyetek
sincs, mi nyerünk”. Mert ellentétben azzal, hogy a gyurcsányi B-terv
lehetet egy taktikai húzás-sorozat része, a vargai B-terv nagyon is lehet egy kézzel
fogható, és megvalósítandó terv része. Olyan, amit keresztül kellene
mindenképpen hajtani a vezéri, és közgépi elképzeléscsomagok teljesülése
érdekében. Ebben az esetben Varga Mihály emberi arcának tényleg nem lesz kegyelem.
Ahogy a pénzintézeteknek sem. Mert ahol az adóprés jelenti a normát, ott
fizetni kell. Most és azonnal. A jövő meg nem számít. Számítva arra, hogy
akinek közel teljhatalmat sorsolt a demokrácia rulettje, annak a hatalom megtartását
is biztosítja majd a sors. Meg a B-közép.
Andrew_s
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése