Oktatásügyi szakóca-államtitkárságunk remeke

A minap, azt hiszem, az oktatáspolitikai csúcsnak sikerült felállítani egy ostobasági rekordot. Úgy van! Arról a kijelentésrőlvan szó, ami eszerint a humántudományoknak gyakorlatilag semmi értelme, és legfeljebb szórakoztatásra alkalmas. Az idézet nem szó szerinti, de a Klinghammer-i lényeget, azt hiszem, visszaadja. A kijelentés mögötti tartalom szellemi színvonalán aligha kell vitatkozni.

Az alacsony színvonal érzékeltetése érdekében, arra szeretnék kitérni, hogy annak idején a filozófia is a kertbe sétálók önszórakoztatásának tűnhetett. Azért a valamikori görög filozófia különböző ágazatai igen csak értéktermelőnek bizonyultak az idők során. Ha másért nem,akkor azért, mert a filozófia művelői például megtanultak vitatkozni. Nem lebarmolni, lehengerelni, lenézni, hanem vitatkozni. Érvekkel, a nézőpontokat ütköztetve, a dogmákban kétséget ébresztve. Márpedig egy tudományterület sem igazán lehet meg ezek nélkül. Illetve, de. Meg lehet vita, kétségek nélkül, de akkor előbb utóbb vége a fejlődésének, és dogmatikussá válik. Ha pedig mindig mindenki azt mondta volna, hogy a szellemi tudományoknak semmi értelme, akkor ma is máglyára léphetne az, aki szerint a Föld nem egy lapostányér Isten asztalán. Alkalmasint persze az, hogy a Föld nem feltétlenül az egyedüli égitest a világban, szintén filozófiai, ha tetszik elméleti, humántudományi síkon merült fel.

Ahogy ennek a szemléletnek az az extrapolációja is, ami Fontanelle-nek a világok sokaságáról írt művében csúcsosodik ki. Szigorúan elvi alapon jutva el oda, amit a ma fizikája sem tart teljesen kizártnak. Igaz, az elméleti fizika, mivel ma nincs kvantummotoros térugró űrhajónk. Viszont még a gagyi, kémiai motor sem alakult volna ki talán, mivel a lapostányér-elméletben megcsontosodva értelmetlen lett volna az egész űrkutatás. Maradjunk is mindjárt az űrutazásnál. Nyilvánvalóan a számok és a kémia világa. A számok közül pedig nyilvánvalóan vannak azok a számok, amelyek nélkül nem igazán tudnánk ma meglenni. S nem csak azért, mert a gazdasági recesszió indokolja a negatív tartományok alapos ismeretét. A nulla sem igazán olyan szám, amit másként, mint a humántudományok oldaláról tudnánk megkülönböztetni. A semmi ugyanis nem a hétköznapok fizikai kategóriája. Még jelzése is talán a leglogikusabb számmá teszi. A nulla-jelünk aligha más, mint a körbekerített semmi. De persze a logika is a humán-tudományok része. Értéktelen, vacak. Az mai magyar oktatáspolitikának legfeljebb.

Ám emlegettem a kémiát is. Az atom-elmélet őse, köztudottan a görög filozófiában ver gyökeret. Tudom, nem lenne atombomba, ha ma is a négy alap-elemen keresztül látnánk a világot. Viszont sok más sem lenne. Alkalmasint Röntgen-gép sem. De az atom-elméleten kívül is érdemes elidőzni a kémiánál. Lévén, hogy nem csak, hogy elméleti, hanem egyenesen ezoterikus tudományként kezdte életét. Az alkímiát ugyanis aligha sorolnánk ma be az egyetemi tananyagok közé. Hacsak nem valami kuriózumként a tudománytörténet terén. Ellenben azok, akik igen komolyan művelték, hatalmas tudásanyaggal járultak hozzá a ma tudományához. Nyilván nem az aranycsinálás terén, de az anyagok megismerése, a labortechnológiák terén mindenképpen. De, mivel aranyat a sajátkorukban sem sikerült előállítaniuk az akkori módszerekkel, tulajdonképpen hulladék volt annak idején az egész. Még szerencse, hogy akkor nem a mai magyar oktatáspolitikusok kezében volt a tudományirányítás. Így eljuthatott a világ a modern orvostudományhoz, az abban használt, nem egyszer életmentő vegyületekhez. Nem kis részben egy filozófiai, elméleti megközelítés eredményeként.

Az ugyanis egy teljesen elméleti, a humántudományok kanapébiológiájához tartozó szemléletként indult, hogy az élővilág egységes. Abból a szempontból, hogy ugyanazok az anyagok építik fel az egyes élőlényeket. Így eljutva oda, hogy amennyiben ugyanazok az anyagok mérgezők minden élőlényre, akkor gyógyítani is egyaránt képesek lehetnek. Biológiailag megalapozva azt, hogy az ember sem más, mint a bioszféra egyik tagja. Ami akkor is igaz, ha ezt a bioszféra szívesen ki kérné talán magának. Akkor biztosan, ha az Emmi államtitkárai képviselnék a bioszférát. Megállapítva, hogy a környezetszennyező Homo sapiens egy teljesen értelmetlen izé csupán. Nem vitatva, hogy ez a megközelítés is elméleti, ha tetszik önszórakoztató humántudomány. Ahogy az irodalom is. Beleértve azt a fantasztikus irodalmat is, amelynek visszacsatolása már többször, bizonyítottan járult hozzá a technológiai fejlődéshez. Legékesebb, klasszikus példái lehetnek ennek a műholdak, melyek nélkül az államtitkár kedvenc földtudománya sem lenne sehol. Pusztán önszórakoztatásként.

Miközben a fentiek kiragadott példák csupán, persze az sem baj, ha valami csak úgy van. Például az átlagos boldogságszint emeléséhez járul hozzá. Elég keserves lehet az élete annak, akinek az elméleti tudomány, a gondolkodás, egy jó könyv, egy jó beszélgetés, az emberek megismerését segítő megannyi más szakág nem képvisel értéket. Azt sejtetve, hogy kevés önálló gondolata lehetett a pályafutása során. S az a kevés is mindig szabályok közé szorítva, a sablonokat kitöltve alakult ki. Holott a tanulás, az oktatás a szárnyalásról, a szemléletekről szólna. Ellenkező esetben máig a szakóca pattintása képviselné a haszonelvűség csúcsát. Vagy az sem. Szerencse, hogy már őseink közül sem mindenki kapta volna meg a ma politikusainak szegénységi bizonyítványát.

Andrew_s