Apátok helyett álmodó államod

Az „állam” szó hallatán, olvastán sokféle kép jelenhet meg az emberek fejében. Az utóbbi időben kicsit túl sokszor kezdtem hallani, illetve olvasni a „gondoskodó állam” kifejezést, ami kétségtelenül sajátosan jelzős szerkezet. Aztán egy ismerős a Facebookon hívott fel arra, hogy: ’Ízlelgessétek a szavakat: " gondoskodó állam” ’. Engedtem a felhívásnak. Már csak a nála olvasható zárógondolat okán is: „Én sem kiskorú nem vagyok, se szellemi fogyatékos akinek gondoskodás kell”.

Valamikor régen, középiskolában, a történelmet tanító igazgatóhelyettes tanárnő azt véste a diákok fejébe, hogy „Az állam a mindenkori uralkodó osztály erőszak-szerve”. Ami akkortájt a munkásosztály uralmát jelentette, de ez a megfogalmazás ettől még lehet általános. Ha az „uralkodó osztályt” lecseréljük „hatalmi körre”, akkor egy még általánosabb fogalomhoz jutunk. S ne szépítsük: szerintem ez van. Az államot képviselő kormány, mint hatalmi kör, és az általa kiválasztottak kezében van az az operatív irányítás, amivel kézben tarthatók a reguláris, és állami fenntartású fegyveres testületek, szabályozható a fegyverviselés, a megengedett erőszak, és még az a pár dolog, ami része, illetve kiszolgálója ennek a halmaznak. Noha nyilván nem mindegy, hogy az illető hatalmi kör mi módon jut ehhez a lehetőséghez, illetve milyen szabályozók mentén, és milyen határidővel.

Amikor ebből a „magasságból” kezdenek „gondoskodni”, az nagyjából olyan lehet, mint amikor a magas tekintetű, magasról letekintő nagyságos úr ebédet osztogat. Lehet, hogy azon segít, aki éhes, és ezt ostobaság lenne vitatni. De van benne egy nagy adag esetlegesség, megalázó kegygyakorlat. Amikor pedig egy politikus kezd ilyesmivel kampányolni, akkor megjelenik, megjelenthet a „cáratyuska” ígérete. Márpedig előfordulhat, hogy „az anyátok helyett is apátok leszek” (vagy fordítva) képzete nem mindenkinek szimpatikus. Nekem sem. Már csak azért sem, mert a kormány esetében a legkevésbé valószínű, hogy megszaggatják köntöseiket, és az utolsó petákjukat is szétosztanák a szegények között.

Nekem a „helyt álló” állam sokkal szimpatikusabb lenne. A pénzemből, a pénzünkből megfizetett azon szakpolitika, amelynek képviselői helyt képesek állni a szakmaisággal, általuk képviselt kompetenciákért. Ahogy az általam megfizetett csatornákhoz értő szerelőtől is elvárom, hogy távozása után ne jöjjön fel a szar. S igen! A szakpolitikába természetesen a szociális szakpolitika is beletartozik. A gyermekvédelemtől az elesettek sorsának, rinyálás- és tarhálásmentes, kezeléséig. Mert ez is egy szakma. Amit a tanárképzésben, legalább is annak idején még, és legalább részben, mint Gyermek és ifjúságvédelmi szakpedagógia, ismertek. Talán még most is ismerik.

Ennek keretében, ha úgy adódik, és kell, akkor az ésszerűség határáig a közösen összedobott pénzből álljon helyt az állam azok helyett, akik önerőből, illetve önképességből, ott és akkor, nem tudnak. De nem gondoskodás címén, nem pofára, és így nem kegyet osztva, illetve szívességet gyakorolva, hanem mert a „dolga”. Annak a, sokszor inkább csak absztrakt, entitásnak, amit államnak hívunk.

Amit a mindenkori hatalmat gyakorló kormányzó erő képvisel.

Andrew_s

Orbán októberre engedélyezi a vírusok második hullámát

A COVID-19 kapcsán a magyar hatalmi mutyisták számos, de inkább számtalan olyan dobást megengedtek maguknak, aminél kevesebbért is mondtak már le politikusok. Azért itt ilyen veszély nem fenyegeti Otbánt és nacsalnyikjait. Ez egy következmények nélküli ország. Szinte biztosra vehető, hogy mire elmozdíthatók lesznek, addigra már rég a gazdaság torkán fogják tartani az oligarchák a kést.

De lehet, hogy azok, akik azt hiszik: nem lesz semmi háttéralku egy hatalomváltás esetén, azok szintén kereshetnek valami kevésbé ártalmas anyagot. Mert a jelenlegi már nagyon meg látszik ártani esetleg. De azért inkább kanyarodjunk vissza a járványra. Ennek kapcsán ugyebár tapasztalhattuk, hogy a tisztifőnagyi szerint tulajdonképpen nem kell maszk, de azért aztán mégis inkább javasolták. Talán mert közben kiderült: akár jó üzlet is lehet pár millió maszk haveri depózása a pánikkeltések alkalmából. A gondos apuka kormánya meg is rendelte, és apuci el is ment a reptérre átvenni. Maszk nélkül pózolva a keletről, a vírus óhazájából érkező szállítmányhoz. Apuka kedves gyermekei pedig tapsikáltak. Ahelyett, hogy sikítva röhögtek volna.

Ahogy valószínűleg azon sem fakadtak sírva, amikor a vezéri kórház-látogatás alkalmából a betegekkel találkozó orvoson rosszabb minőségű maszk volt, mint a gátlapátolási főfelelősön, aki esetleg semmi keresni valója nem volt a kórházban. Hacsak nem egy azzal egyenértékű média-gesztus, mint amikor őfőméltósága meglátogatta a hadikórházat, vagy mit, annak idején. Igen. A király nélküli királyság tenger nélküli tengernagya. De Orbán egyedül is képes volt a villámgyors gondolatcserére. Elvégre szerinte nem kellett bezárni a gyermek-intézményeket, míg aztán pár órával később mégis bezáratta. Nem mintha kár lett volna a bezárásokért, elvégre a haza parancsolt és lakáskaranténba kényszerített szülőknek mégis csak kellett valami elfoglaltságot biztosítani. Ha már a satufékkel megállított gazdaság nem rendelkezik akkora tartalékokkal, hogy az oligarchák extra pénzei mellett még a robogni hazudott gazdaság fékezésének kárvallottjain is érdemben segítsen. Nem majd egyszer, hanem ott, és akkor.

De állítólag a satuféket indokolta a járvány. Szerintem egy fenét, és inkább a járvány körüli hajcihőt indokolta az amúgy is zajló válság. Ez azonban egy vélemény. Az viszont szinte biztos, hogy a megbetegedések mértékét illetően a hatalom mikrofon-virtuózai elfelejtettek egyeztetni. Miközben még mindig csak pár ezer fertőzöttről rebesgetnek a hivatalos számok, addig Orbán már jóval korábban több százezres ellátási kapacitást emlegetett. Ugyan kinek? Mármint akkor, ha Cili-néne nem hazudik. Meg a hivatalos számok. Amik nem indokolták a Kásler-féle eutanázia-programot sem. Ami kapcsán nem győztek magyarázkodni, hogy magatehetetlen, folyamatos ellátásra szoruló emberek esetében csakis az ő érdekükben tették ki őket a kórházakból. Amiért talán még a gondatlan veszélyeztetés is megállna. Ha lenne olyan ügyészség, ami megállna. A saját gerincét, és nem egy házatlan csigáét, használva belső támaszul.

Már csak azért is, mert világos, hogy miközben több százezres egyidejű megbetegedésre ürítettek ki kórházakat, az érettségit csak meg fogják tartani, és a Orbán bejelentette a szigorítások enyhítését. Ami a kórház-ürítési akciót még jobba átszínezi. Színezheti barnára is, ha feltételezzük: valójában nem a betegeknek, hanem a lakosságot szükség esetén sakkban tartani képes karhatalomnak kellett a hely. Potenciális felvonulási altatóhelyként. De színezheti vörösre is. Amennyiben arra gondolunk, hogy a hazaküldött betegekkel egyszerre több legyet lehetett ütni. Egyrészt, aki járulékos betegségektől szenved, az könnyebben hal bele egy esetleges fertőzésbe. Ha ezt otthon teszi, akkor nem az egészségügy statisztikáját rontja. Ha otthon teszi, akkor nem feltétlenül jön boncolás, amikor esetleg egy vírustesztet is elvégeznek. Így a járvány-halálozási statisztikát is lehet kicsit fényezni. Ha otthon, és pláne korábban teszik, mint ellátva, akkor nem kerülnek annyiba. Megtakarítható az ellátási költség egy része. A nyugdíjé is. Meg bebizonyítható, hogy az ország kevesebb kórházi férőhellyel és kivándorolt orvosokkal is üzemeltethető.

Most pedig bejelentette a vezér, a pannon géniusz, a delfi-osztályú jós, hogy ősszel jön a következő hullám. Valószínűleg neki szóltak a hangok. Esetleg a keleti széllel susogva: várd a következő hullámot és ne mondj le a hatalomról. Habár az kétségtelen, hogy a lakáskarantén lazításával simán jöhet a következő hullám. De alig hiszem, hogy ez Orbán előjegyzési naptára szerint fog bekövetkezni. Jön, amikor körülmények indokolni fogják. Azért persze lehet, hogy a miniszterelnöknek előre súgtak a hangok. Mert a hangok már csak ilyenek. Csak legalább egyeztetnék, hogy ki mit hazudik fedősztorinak. Miközben, ha a gazdaság állapota indokolja, akkor pár dolog ebből is következik. Olyanok, hogy:

A dübörgő gazdaságban valójában nincs hosszabb távra működési tartalék;

A szociális ellátórendszer képtelen megbirkózni a gazdasági visszaesés áldozatai keltette problémával;

A tartalék hiánya nem kis részben annak is köszönhető, hogy a pénzt a hatalom önmagára és látvány-beruházásokra, nem pedig termelő, hasznot hozó célokra költötte;

Igaz, ameddig a tömegbázisnak beállított passzív sokaság esetleg sem akar kovácsost játszani a hatalom képviselőivel, addig játszhatnak vezéresdit.

Andrew_s

Rabszolgarendőri kérdés

A mai nap slágertémájává vált, hogy az ellenzéki képviselők egy csoportja bejutott a királyi televízió épületében, és ott a biztonsági őrökkel találták magukat szembe. Az lehet kérdéses, hogy ezen őrök halmaza milyen közös halmazzal bír az olyan korábbi birtokvédőkkel, mint akik felléptek a diákokkal szemben a Fidesz székházánál, vagy a ligetet védőkkel szemben. Van egy röpke kérdés azonban, ami rendőrséggel kapcsolatban kezdett csiklandozni.

Nem az, hogy a karhatalom fellépése esetleg hagyhat némi kívánnivalót maga után. Ezt a képviselőket megillető védelem, illetve a biztonsági őrök fellépése kapcsán bárki megítélheti. Azonban az a kérdés érdekesebb lehet, hogy a rendőrség kirendelt állományának tagjai a normál szolgálati időben, vagy azon túlmenően is köteles-e a hatalom rendelkezésére állni? Nem ismerve a szolgálati szabályzat részleteit, pusztán a biztonságérzet szülte véleményem alapján az utóbbi lehet az igaz. Még akkor is, ha a vezénylő parancsnok nem biztosítja a vörösköd-effektussal küzdő biztonsági személyzet hangulatának a lehűtését. Ha azonban feltesszük, hogy a rendőrség tagjai túlmunkában is szolgálni tartoznak a rend védelmét, akkor vélhetőleg ezért némi rekompenzáció, például némi többletjövedelem is járhat nekik.

Így viszont előállhat az a sajátos helyzet, hogy a rendőrség egyes tagjai most az az elleni törvény ellen tüntetőket szívatják, akik éppen azt szeretnék elérni, hogy ne legyenek pótlékmentes túlmunkára kényszeríthetők. Ugyanis, van egy olyan érzésem, hogy az államhatalom is munkáltató. Munkáltatója a rendőrség, a honvédelem, a tűzoltóság, illetve valamennyi hatóság tagjainak. Ebben az esetben a kivezényelt állomány is érintettje lehet annak, hogy ő is három évig kuncsoroghat a pótlékaiért a törvény alapján. Eközben rémlenek olyan korábbi hangok is, amelyek szerint a „gyalogrendőr” korántsem tartozik a több milliós fizetéssel alkalmazott rétegbe.

Így érdekes lehet az a kérdés, hogy rendőrség egyes tagjai a „rabszolgatörvénynek” nevezett jogszabály életbe lépésében, vagy az az elleni tiltakozás esetleges eredményességében érdekeltebbek-e jobban? Ha pedig a tiltakozás sikerében érintettek inkább, akkor vajon mikor fog elkövetkezni az átfordulás? Amikor leteszik a pajzsot és hazamennek a legények. Miközben az sem kizárt, hogy a politikai erők ilyen-olyanságát emlegetők is rájönnek arra, hogy nem kell szeretni egyik ellenzéki pártot sem ahhoz, hogy utálják a társadalom nem kis részét provokáló, diktatórikus hatalomgyakorlást.

Andrew_s

... és provokátorok

Fotó: Bődey János / Index

Volt egy tüntetés az orosz befolyás növekedése ellen. S a jelek, pontosabban a tudósítások, és a felvételek alapján szinte menetrend szerűen megjelentek a provokátorok. A tudósítások és a felvételek alapján pedig tulajdonképpen elismerés illetné meg a rendőröket, amiért nem nyomultak rá a tüntetőkre. Mert akkor nem csak a provokátorok válnak mócsinggá.

Márpedig a tüntetés, pontosabban egy alapvetően békés alaphangú tüntetés ezt nem érdemli meg. Még akkor sem, ha a részt vevők láthatóan nem akarnak, illetve nem tudnak mit kezdeni a provokátorokkal. A rendezők pedig hasonló szerepzavarban lehettek. Nem először. Holott a CEU-tüntetések során már megtörtént a „jelmezes főpróba”. Provokátorilag. Szerintem mindkét oldalon. S amennyiben igazam lenne, hogy Gulyás valójában előre megfontolt, megkomponált, és legfeljebb nem egészen a történtekre tervezett provokációt hajtott végre, akkor a tüntetők bénultsága egy kicsit az ő sara is. Mert óhatatlanul azt a dilemmát veti fel, hogy kinek a provokátora provokátorabb, mint a másiké. Ha Gulyás tényleg provokált.... De az általa lejátszottakhoz hasonló forgatókönyvek akkor is elbizonytalaníthatják még a szervezőket is, ha csak felmerül a provokáció gyanúja. Az ön-mártírképzés szándéka, vagy bármi más, a hitelességet kikezdő körülmény.

Ugyanakkor a rendezőknek, szervezőknek egyértelmű a felelőssége. Nem okvetlenül az, hogy személyesen emeljék ki a tömegből és vezessék el a nyakánál fogva azokat, akik a „balhét mindenáron” jelszavával érkeznek. De az igen, hogy legyen előre kommunikálható forgatókönyv, és egy felszólítás: „Ne üljetek fel azoknak, akik mást mondva, cselekedve balhét akarnak”. A sok évvel ezelőtti diáktüntetéseknél ez a felszólítás jól megtapasztalhatóan működött. Valószínűleg most is működne. De szükség is lenne rá, mert az orosz nagykövetségnél világosan látszott, hogy van olyan csoport, ami a rendőrök és a tüntetők összeugrasztásában érdekelt. Demonstrálandó a hatalmi szócsövek hívőinek: a mostani tüntetések nem békések. Valamint alkalmat adva arra, hogy a tüntetéseknek hatalmi szóval vessenek véget. Akkor is, ha mint mások leszögezték: a valódi törésvonal nem az objektumvédelmet ellátó rendőrök, és az objektum által szimbolizált rendszer ellen tüntetők között van.

De Török Mónika azon kijelentésével is nehéz lenne vitázni, hogy a provokátorok sokkal kevésbé lennének bátra, ha az orosz karhatalommal állnának farkasszemezve. Mert „ha az orosz rendőrséggel állnának szemben, az nagyon fájna”. Amiről viszont eszembe jutnak a 2000-es évek egyéb eseményei, és a sokkal korábbi, más jellegű emlékek. Olyan víziókkal villanva fel, hogy az Erzsébet-híd lezárása nyomán, esetleg, akkor is néhány kiflibe hajlított autóval lehettek volna gazdagabbak a szétkergetett tüntetők, ha az 1970-es évek katonai rendészetével találkoznak. Ahogy pár évtizeddel korábban a TV-székház védelmét irányító parancsnok is elég sokáig lapátolta volna a sódert, ha akkor is egy gyakorlatilag szimpla sorfallal gondolta volna megoldani a problémát. Miközben a hangadók határozott kiemelése, izolálása igen sokszor alkalmas a mesterségesen felkorbácsolt decibelek lehalkítására. De ez egy másik történet és kár lenne a fotelszakértőség hibájába esni.

S valószínűleg mindenki jobban jár azzal, ha a provokátorok otthon maradnak. Vagy nagyon gyorsan elizolálódnak. Akár olyan áron is, ha szervezők az amúgy is ott levő karhatalomtól kérnek ehhez segítséget. Jól artikulálva, hogy szervezőként és a rendezvény valós kereteinek, céljainak érdekében teszik. Már akkor, ha a szervezésnek nem célja a provokátorok buksijának simogatása, és a „majd csak lesz valahogy” szintjénél kicsit komolyabb elképzelései vannak a tüntetésszervezés felelősségéről. Mert még a tüntetésben megjelenő véleménynyilvánítási joghoz is tartozhat némi kötelezettség, felelősség is.

Andrew_s

Conteo: Kell a felkészületlen határvadász

Tuzson Bence bejelentése nem mai darab, de azért csak felcsigázhatta a kíváncsiságot, ha szinte conteo-gyanús találgatások születtek a háromezerre nagyobb határvédelmi létszám „előállítása” terén. Nem véletlenül. Mert a fegyveres testület tagjai aligha fognak csettintésre előpattanni Orbán Viktor fejéből. Legfeljebb az ötlet a bevetésükre. Akár felkészületlenül is.

Mely ötlet korántsem feltétlenül újdonság. A katonasággal biztosított, felkészületlen rendőrállomány bevetésének víziója már közel egy éve is napirenden volt. S már akkor felmerülhetett, hogy alapvetően egyfajta előkészületi mérkőzésről van szó. Annak előkészítésére, hogy miként is lehet megmérkőzni a realitásokkal, és a nyílt szükségállapot-kihirdetést esetleg nem virágesővel köszöntő városi lakossággal. Alkalmasint persze azt sem feledve, hogy az elégtelennek bizonyuló katonai jelenlét, és a vele, vagy akár az őket támogató, rendőri állomány kiváló válságok lehet másik szempontból is. Az önkéntesek spontán segítségét lehet kérni. Amely legalizálná a paramilitáns önképzőköröket. A torna- és sportegyelteket, valamint az izomagyúak klubjait. Mind a határon, mind a városi járőrözésben. Ami persze még mindig elég sokaknak nem tetszhet, de ezen úrrá lehet lenni egy olyan határincidenssel, amely az ország mélységében is hatással bír.

S mielőtt bárki félreértené: nem Orbánon, hanem a menekülteken múlt eddig is, hogy erre nem került sor. A hatalom provokálta már 2015 nyarán is a menekülteket. Felduzzasztották a fővárosi pályaudvarokon, átverték őket a szállításukkal kapcsolatban. Vagy, például, hosszas gyalogútra kényszerítettek tömegeket. Az, hogy ezen közben, és a menekültek szinte folyamatos, és tömeges szívatásának hatására nem alakultak ki olyan állapotok, amelyek a rendkívüli állapot kihirdetését megokolhatták volna, azt alighanem Orbán sajnálja legjobban. Akármilyen rizsát szór a nép erősen megválogatott, és tapsra kész képviselői közé. Mert a szemforgatás valósága a határzónából kitiltott segélyszervezetek, az egyes hírek szerint fizikailag is bántalmazott menekültek idősíkján zajlik. Amely idősíkon, az említett hatások alkalmasak a feltorlódott, és dehumanizálódó tömeg frusztrálására. Mely dehumanizálódásért nem kis részben felelős a hazai kormányzat.

A másik oldalon éppen a fizikai bántalmazások jelzik, hogy milyen mértékben alkalmatlan erőket vetnek be „határvédelem” címén. Amelyen mit sem változtat, ha néhány ezernyi kényszer, akár csak informális kényszer, hatására odavonult friss hús kerül a darálóba. Az azonban szinte biztos, hogy minél kevésbé jókedvükben mennek oda az új határvadászok, és minél kevésbé felkészültek, annál könnyebben alakulhat ki bennük fellépési kényszer. A növekvő frusztráció, és a hatalmi kommunikáció hatására akkor is kialakulhat megtámadottság-érzés, ha erre racionális ok különben nincs. Innen pedig már minden mehet, mint a karikacsapás. Egy aránytalan, vagy indokolatlan fegyveres fellépés hatására a robbanásig frusztrált menekülttömeg bizony robbanhat. A felkészületlen határvédelem pedig esetleg nem képes megállítani a tömeget.

A hatalom ebben az esetben megkaphatja, amire régóta vágyik. A háromezer felkészületlen határvédő árán esetleg sikerül végre elérni egy olyan állapotot, amikor a tömegek elviselik azt a különleges felhatalmazásukat, amelyre különben éppen a tömegek ellen lenne szükség. Ha nem is a menekülttömegek ellen, hanem az orbáni ámokfutást ellenzők ellen. Akár néhány, homokzsáknak kiszemelt kényszer-újonc feláldozása árán is. S szinte biztos, hogy ebben az esetben számítani lehetne az egész jobboldali politikai holding összezárására. A Jobbiktól jobbfele lemorzsolt, és a cukisági optikát jelenleg veszélyeztető figuráktól, a sokszor most is a Fidesz középszárnyaként működő LMP-ig.

Andrew_s

Vádemelés a (bábeli) megafonos ellen is

A pirézek lovaglása

Szeptemberben Orbán Viktor már tudni vélte: terroristák márpedig voltak Röszkén. Az ügyészség nagy nehezen összeszedte magát, és vádat emeltek a röszkei zavargásokkal kapcsolatban. Azonban a vádpontok közül a terrorizmus hiányzik. Jogilag, és a jelenlegi jogi környezetben is cáfolva azt a tézist, hogy az illegális határátlépő azonos lenne a terroristával.

Márpedig a Szegedi Járási és Nyomozó Ügyészség tiltott átlépésének bűntettével vádolta meg a kilenc szíriai és az egy iraki állampolgárt. Ami azért nem egészen terror-cselekménynek tűnik. Még akkor sem, ha alig lehetnek kétségeink: szükség esetén megoldják. Ül annyi rasszista decibelvitéz a parlamentben, hogy seperc alatt törvénybe iktathatják azt a passzust, ami mindent terrorizmusnak nyilvánít, ami ellentmondani látszik a felcsúti kiválóság pillanatnyi nyilatkozatának. Addig azonban az a helyzet, hogy a Bakondival megtámogatott Orbán Viktor egy hámozott luftballonnal egyenértékű kijelentéssel házalt a híveinél szeptemberben. S ezen az sem változtat, ha a menekültek számához képest elenyésző számú, de kétségtelenül veszélyes kisebbségről kiderült, hogy valóban a dzsihadistákkal szimpatizál. Mely lehetőséget, különben, magam sem zártam ki korábban. Azzal, hogy ezek kiszűrésére fel kellett volna tudni készülni. Mely felkészüléshez valószínűleg elegendő idő állt rendelkezésre 2015 januárját követően. Valószínűleg, és a történések alapján a szándék hiányzott. Pontosan tudva: a provokált tömegek sokkal erőteljesebb jobboldali, szélsőjobboldali hangulatkeltő elemeket tartogatnak, mint a helyzet szelektív, ám humánus megoldása.

A menekültek közé épített dzsihadista provokátorok azonban mégis átjutottak valahogy Párizsig (is). Amiből az következik, hogy miközben tíz tiltott határátlépővel izmoztak a hatóságok, addig a valóban veszélyes elemek számára meglehetősen átjárhatónak bizonyult az a rendszer, amivel Orbán Viktor szerint egész Európát, és a világ kultúráját védték. Inkább azt igazolva, hogy aminek a megvédését a magyar miniszterelnök elkezdi hangoztatni, annak kapcsán lehet gőzerővel aggódni.

S ez független attól, hogy részletek közé pislantva az ügyészségi vádemelésről szóló közlemény is tartalmaz olyan állításokat, amelyek akár furcsának is tűnhetnek. Az egyes részeseményekkel kapcsolatban is vannak a vádemelés szövegétől eltérő emléknyomok. Ahogy, például, az újságírókat „megrendszabályozó” karhatalmi játékosok elleni vádemelésektől sem volt túl hangos a média. Talán azért, mert Orbán Viktor elmulasztotta azt nyilatkozni, hogy a karhatalmi provokációk, túlkapások sem tartoznak a bocsánatos bűnök közé. Kellő cinizmussal azt is mondhatnánk, hogy az egész terroristázás azért kellett Röszke esetében, hogy a közvélemény szemében enyhítse a karhatalmi fellépés erőszakosabb vadhajtásainak tüskés képét. No meg előkészítse a közhangulatot az éppen esedékes harcához az éjjeliben. Az eltelt hónapok után meg mér annyi minden történt, hogy szinte a kutya sem figyel a mostani vádemelésre.

Pedig már csak azért érdemes lenne, mert megtudhatjuk belőle, hogy milyen sok nyelven beszélő karhatalmi erők vonultak le Röszkéhez. A jelenlevők akkori tudósításai szerint, azokon a nyelveken, amelyeken értenek, az elhíresült megafonos nyugtatni és nem irányítva heccelni próbálta a tömeget. Ezzel szemben most azt olvashatjuk, hogy: „A vádlottak egyike megafonnal a kezében különböző nyelveken beszédeket tartott, és megpróbálta irányítani a magyar rendőrökkel szemben fenyegetően fellépő tömeget”. Ez nyilván csak akkor értelmezhető, ha a jelenlevő, nyilván tanúként szereplő karhatalmi dolgozók minden nyelven pontosan értették, és értelmezték az ott elhangzottakat. Illetve, igen jó minőségű felvételek készítésében jártasak, és az ügyészi szakértőgárdában hemzsegnek a polihisztor nyelvészek. De fogadjuk el, hogy így van.

Ebben az esetben már csak az a kérdés marad nyitva, hogy mely nyelveken irányította a rendőrök ellen a tömeget, és mely nyelveken nyugtatgatta a menekülteket. Mert csak így, a különböző nyelvek váltogatásával értelmezhető, hogy a senki által nem értett nyelvek egyikén uszított, míg a tudósítók által értett nyelveken az indulatokat akarta csillapítani. A kérdésre a tudósításban nincs válasz. Ennek fényében nincs más dolgunk, mint elfogadni, hogy Bábel minden nyelvén beszélt a megafonos, és az ügyészségi szakértők minden szavát értették. Mert ott még pirézül is anyanyelvi szinten értenek.

Andrew_s