Conteo: Az ELTE és a gender

ELTE-ben a csepp, és benne a tenger. Illetve a gender. Illetve a gender-szak. A kormánynak a gender fogalmával kapcsolatban lila gőzöket sem ápoló, de a lelkesen homofób hívőiket megszólítani képes tervezetével kapcsolatban az ELTE reakciója gyakorlatilag a pihe-puha popsipucolás volt. Mára kiderült, hogy mindenki félreértette az egyetemet. Talán ők maguk is önmagukat? Ki tudja?

Minden esetre kiadtak egy sajtóközleményt arról, hogy most éppen miként értik az egészet. Ebben gyakorlatilag azzal indítanak, hogy a szak megszüntetésére hivatalos megkeresést nem kaptak, és az Egyetem különben is kifejezetten kifejti egyet nem értését a megszüntetéssel kapcsolatban. Az indoklás szerint a főhely nem a felsőoktatás autonómiájának a sérelme, hanem az, „hogy az előterjesztés nem tartalmaz indokolást a társadalmi nemek tanulmánya mesterszak megszüntetésével kapcsolatban”. Amit érthetünk úgy, hogy amennyiben kapnak egy vezéri indoklást, akkor szinte már nincs gond a dologgal. Illetve de, mert azért a harmadik lépcsőben emlegetnek valami olyasmit, hogy a rendeleti szakmegszüntetés sértheti az alaptörvényt.

Amelyről tudjuk: nagyjából fél nap alatt fogja a hatalom átszabni, ha kedve van hozzá. Majd beleírják legfeljebb, hogy ezt követően a vezér olyan szakokat hozhat létre, és olyanokat szüntethet meg, ami éppen az eszébe villan. Az ELTE is megkapja a maga indoklását, és helyre is billen a világ orbanista rendje az egyetemi vezetőség számára. Igen, látom. Megpróbálkoztak az ELTE részéről holmi szakmai indoklást is elővezetni, hogy miért lenne ostobaság a nemi szerepekkel kapcsolatos szociológiai képzés megszüntetése. De szerintem talán ők sem gondolták komolyan, hogy ennek bármi értelme van. A gyakorlatban inkább azt hiszem, hogy amennyiben Orbán a homofób híveinek ezzel akar gesztust gyakorolni, akkor meg fogja tenni. Nem azért, mert szakamilag indokolt, hanem mert neki szavazatok kellenek. A sík hülye szélsőségesek, és velük a szavazataik, pedig többen vannak. Orbánnak tehát teljesen megfelelhet a gender-szak megszüntetése, ha az említett híveknek ez szimpatikus. A szakmaiság már a saját szakdolgozatában sem nagyon környékezte meg.

Alkalmasint azt is az ELTE közelében védte annak idején a miniszterelnök. Az egykori konzulense, Fellegi Tamás, egy ideig, különböző pozíciókban, szem előtt volt. Majd látszólag eltűnt, de még 2014-ben is az igencsak befolyásos emberek közt tartották számon. Alkalmasint persze szintén az ELTE volt az, ahol Semjén Zsolt igencsak kérdéses dolgozatát bevédték annak idején. Aztán inkább agyonhallgatták az ügyet. Nem kis gesztust gyakorolva a hatalom felé. Talán kéz-kezet sikál alapon. Ahogy a „Pistának jó lesz” gólyabotrány villámgyorsan kikerült a fókuszból. Ahogy a Kende-eset is. Nem mintha bárki krokodil-könnyeket hullajtana.

Amiért érdemes volt talán egyáltalán felidézni ezeket, az még csak nem is a felmelegítésük vágya. Inkább csak annak árnyalása, hogy a regnáló orbanizmus, és az ELTE kapcsolata elég baráti is tud lenni. Az egyik oldalon. A másikon az ELTE talán nem is az a tudományos fellegvár, ahol csalhatatlan hitelességgel tudnának kiállni egy hatalmi döntéssel szemben. Márpedig ebben az esetben az igencsak óvatos, elutasítása a rendeleti szakbetiltásnak felveti azt, hogy ezt vajon melyik kormányzati szereplővel egyeztették? Netán az Orbán-csapat egyfajta kommunikációs főpróbát tartott, és most megengedték az ELTE-nek, hogy tiltakozzon? Alapot szolgáltatva arra, hogy majd erre hivatkozva vonhassák vissza az ötletet?

Még az sem biztos, hogy a válaszoktól jobb lesz nekünk. Vagy az ELTE-nek.

Andrew_s

Logopédusok a Taigetosz ösvényein

Miután már a Magyar Köztársaság nélküli köztársasági elnök aláírta a „Taigetosz-törvénynek” elkeresztelt jogalkotási selejtet kezd oszlani a homály. Mármint abban a tekintetben, hogy most, amikor már szinte mindegy, előmerészkednek a szakma nagy megmondó-szervezeti. Mármint azok, akik szerint tulajdonképpen semmi baj nincs az egésszel. Például a Magyar Logopédusok Szakmai Szövetsége Egyesület (MLSZSZ).

A Facebook-on azzal vezetik fel a magukét, hogy „Íme az MLSZSZ és az ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Kar (ELTE BGGYK) Logopédiai Szakcsoport szakmai állásfoglalása”. Mely felvezető máris azt sugallja, hogy ott, az ELTE BGGYK berkeiben is ráférne a szembe nézés. Egymással. A folyosón. Ha eközben beszédbe is elegyednek egymással a kartársak. A Logopédiai Szakcsoport nyilván közismert, és csak általam nem kellően feltérképezett, igen neves vezetése, illetve tagsága talán könnyebben tartaná a szinkront magával a kari vezetéssel. Legalább a tájékoztatások, illetve állásfoglalások szintjén. Ártani valószínűleg inkább használna. Talán ezt követően még a nevek, aláírók is kikerülhetnének egy állásfoglalás alá. Mert attól, hogy a Facebook-on jelenik meg egy, a felelősséget közösre kenő szöveg, attól még pont olyan ismeretlen marad az értelmi szerző.

Mindamellett szakmailag talán még megfontolandó is lenne az állásfoglalás számos gondolata. Amelyek nagy vonalakban arra a szálra fűzhetők fel, hogy:

1.    A BTMN-kategória fenntartása, annak jelenlegi formájában: baromság;

2.    A BTMN-kategória megállapítása egy gyermek esetében: tudománytalan ráolvasás;

3.    A tantárgyi értékelés alóli felmentése, az adott, nem egy esetben krízishelyzetben levő gyermeknek: ostobaság;

A legutolsó pont kapcsán egyébként kétségtelenül megjegyzik, hogy a támogatásuk megoldható lenne egy „differenciált prevenciós, illetve felzárkóztató oktatást biztosító rendszerben”. Amiről sokan tudni vélik, hogy Magyarországon nem igazán kiforrott állapotban van. Egyébként az, aki szerint egy krízishelyzetben levő gyermek támogatása feleslegessé tenné a kudarcélmények gyarapításának elkerülését, az nem biztos, hogy kidugta a fejét életében a karrier-burokból. De túl sok emberi krízist biztos nem élt meg. Nem át, hanem meg. Ami természetesen lehet egyfajta nevelési melléktermék. Gondolatkísérletileg vegyünk ugyanis két gyermeket, akiknek meghalt a nagyijuk. Az egyikhez részt vevően, együttérzéssel közelítsünk. A másikat meg csaján pofon, ha sírni mer, mert „tudja legalább, hogy mi baja”. Arra szinte mérget lehet venni, hogy a két gyermeknek más lesz a készsége arra, hogy empatikusan viszonyuljon a bajban levőkhöz. Lesznek ugyan kivételek, de azért a tendencia megtippelhető.

Ebből a szempontból nem túl bíztató, ha a logopédus-egylet szószólói a pofon pártján állnak. S akkor sem biztató, ha teljesen konform az orbániai „szívjon csak a kopasz” oktatáspolitikai mentalitással. S akkor sem, ha a mostani közlemény alapján ők annyira, de annyira szerették volna, ha „a törvénymódosításhoz egy jól összehangolt intézkedéscsomagban azonnal hozzákapcsolódnak azok a proaktív lépések is, melyek a tanulók nehézségeinek megsegítésére irányulnak”. Annyira szerették volna, hogy tiltakozásuktól volt csendes a nyári éjek sora. Meg a nappalok is. Nem győzve hangsúlyozottan elhallgatni azt, hogy még az említett intézkedéscsomag megvalósulásakor is azt követően, és nem azt megelőzően kellett volna szerintük a felmentéses rendszert megszüntetni. Ja! Nem. Szerintük párhuzamosan. Ami így első olvasatra ostobaságnak tűnik. Már csak azért is, mert egy valós támogatói rendszer megvalósulása adott volna valós szakmai alapot annak eldöntésére, hogy indokolt, vagy nem indokolt a felmentések megszüntetése.

Lehet, hogy igen. De lehet, hogy nem. Ha a kiváló „proaktív lépések” csomagjainak nyomán évekig nem kell senkit felmenteni, akkor szinte magától megoldódott volna a kérdés. A záróakkord az állásfoglalásban:

„Támogatjuk tehát a felmentések kivezetését a fentiekben javasolt szakmai fejlesztések összehangolt megindításával együtt annak érdekében, hogy a törvénymódosítást követően megújuló ellátórendszer jobb feltételeket teremtsen az érintett gyermekek/tanulók és családjaik számára. Munkánkat ennek érdekében fogjuk folytatni.”

Azért az utóbbi kijelentéstől kicsit félek. Mert akkor, ha továbbra is a „következmény előre fuss” szemléletében fognak dolgozni, akkor esetleg ez fog elterjedni. S akkor a biológiaoktatásban esetleg megjelenhet majd a „Rántottából Naposcsibét” mozgalom, és annak támogatása is. Már akkor, ha ki tudják mondani a szavakat.

Andrew_s

IKSZ-re vett demográfia

A kormánypárt klerikális lobbi-tagozata a vasárnapi boltbezárást követően újabb társadalmi szintű támadási felületet jelölt meg a kommunikáció számára. Egy örök témát, ami az első őscickány óta kísérti a Föld szőrös lényeit. S már a dinoszauruszoknak is életbe vágó volt. Csak az ősgyíkok nem nyilatkoztak róla. Tudtunkkal legalább is.

Mert nem maradtak fenn olyan barlangrajzok, és iszapba kapart nyomok, amelyek alapján akár csak az ősember a nemiséget, a nemi viselkedést ne valami létező társadalmi, emberi tényezőnek kezelte volna. De ettől természetesen még előfordulhattak a legkülönbözőbb, akár az egész társadalmat átszövő viszonyulási rendszerek. Ahogy a már, csomóírástól a betűkaparásig, írott történelemből ismert világban is előfordultak a nemiséggel kapcsolatban is eltérően működő társadalmi modellek. Ezek mögött olykor állt valami vezérideológia, olykor pedig nem. A mindennapi életben pedig általában fütyültek a hivatalos álláspontokra, és az emberek élték a mindennapokat. Amire a legjobb bizonyíték az, hogy Európában folyamatosan éltek emberek a középkorban is. Mert abban az esetben, ha az egyház nemiség-felfogását, valamint a gazdasági felhalmozást szolgáló elit-beltenyésztés szabályait követték volna, akkor simán kihalt volna lakosság. S éppen az egyház „pereiből”, haj-, és körömtépéseiből tudjuk, hogy az olyan nemiséggel kapcsolatos jelenségek is folyamatosan előfordultak, mint a homoszexualitás.

Alkalmasint az egyház intézményeiben is előfordult, és előfordul a mai napig. Ahogy a lakosság körében is előfordul. Ami ellen fel lehet egy hivatalos ideológia nevében lépni, de baromság. Ha a fellépés diszkriminál, akkor embertelenség is. Azoknak pedig, akik szerint genetikai defektet képvisel, javaslom az evolúciós törvények olvasgatását. Az evolúció ugyanis könyörtelenül kiszelektálja az olyan genotípusokat, amelyek a faj populációjának fennmaradását gátolják. Az emberi faj pedig elég régóta társadalmasodott ahhoz, hogy lássuk: a homoszexualitás jelenléte minimum indifferens a társadalomban. Ha a művészeti, az alkotó világot vagy a sokáig a tudomány fellegvárainak számító zárt kollégiumokat tekintjük, akkor társadalmi szinten tetten érhető lehet az is, hogy az evolúció miért nem „foglalkozott” a kérdéssel. Ellentétben azokkal, akikről olykor nehéz eldönteni, hogy valójában tényleg ellenzik, vagy csak irigylik. Mint amikor a KDNP-s politikusok, Harrach és Rétvári, színpadiasan, egy sajtótájékoztatón írnak alá egy olyan kezdeményezést, amely megtagadná a párkapcsolat jogát a saját nemüket preferáló polgároktól.

Alkalmasint Harrach egy nappal később már igyekezett tompítani az idiotizmus kiszögelléseit. Amikor a családi csődvédelemmel kapcsolatos sajtótájékoztatón kijelentette, hogy: „Nem vagyunk homofóbok”. Amire persze vissza lehetnek kérdezni: „Akkor meg mit ugattok bele?”. De nem kérdezünk vissza. Mert tudjuk. Olykor a KDNP-nek egyszerűen muszáj valami ügybe belebeszélniük. Minél kevésbé van közük hozzá, annál inkább. Különben a kutya sem tudná, hogy világon vannak. A világ meg jól el lenne ezzel az ismerethiánnyal. Alapvetően a magyar társadalom is. Viszont akkor Harrach és társasága mikrofon nélkül maradna. Néhányuk képviselői fizetés nélkül is. Amit a társadalom szintén elviselne. Az egyes tagok társadalmi nemétől, a társadalomban betöltött nemi szerepétől függetlenül. Ellenben a klerikális frakció képviselőinek családja esetleg hajléktalan szállón kötne ki. Ha még egyszer az életben dolgozniuk kellene. Ennyire meg nem lehetünk embertelenek. Nem igaz? Elvégre valakinek Jézus tanításait is képviselni kell. Ha már a KDNP nem ér rá. A nagy szerepkeresésben.

S hogy a társadalom nemi szerepeit más se keresse, ezért már Harrach Péter 2017. február 15-én kifejtette az ELTE-n induló gender mesterszakról: „ha ez a nemek közötti viszonyról szól, akkor nincs semmi probléma, de ha mindarról, amit a gender név takar, akkor az egy dekadens világnézetet képvisel”. Namármost. Harrachnak vagy fogalma nincs arról, hogy a gender-kutatás miről szól, vagy van, de nem foglalkozik vele. A híveknek is megüzenve: ti se foglalkozzatok vele, mert dekadens világnézetet képvisel. Oszt’jónapot. Ja, bocs. Az egy másik elmeroggyant szavajárása. A hívek, legalább a párt hívei, szintén nekiálltak nem foglalkozni a valósággal. Így a való világtól mit sem zavartatva magukat nyílt levelet írtak az ELTE-nek. Mert, miként a KDNP, akként az ifjúsági tagozat (IKSZ) is rég hallatott magáról. Nem mintha hiányoztak volna az olyan ötletek után, mint amilyen majdnem egy évvel ezelőtti „örömkommandók” ötlete.

Most, a Nacsa Lőrinc jegyezte, nyílt levelükben közlik, hogy az országnak nem tesz jót, ha lesznek a társadalmi nemekkel foglalkozó diplomásai. Mindezt pár nappal Harrach megszólalását követően. IKSZ-ileg leszögezve: „Égető problémánk a demográfiai kérdés, ami nem a szexuális kisebbségek tanulmányozásával és a feminista filozófia elmélyítésével fog megoldódni”. Amellyel kapcsolatban leszögezhetők a következők:

• A társadalom demográfiai problémájában jelenleg legnagyobb szerepe a nemzedékeket „exportáló” gazdasági exodus kormányának van. Amely kormánynak jelenleg a KDNP is széltolója.
• Nacsa Lőrinc égető demográfiai kérdéseit pedig lesz kedves ő maga, otthon a saját, szabadon választott párjával megválaszolni.

Andrew_s

G. Fodor: Etikexit

Forrás: 24.hu

Olvasom, hogy az ELTE-t hatalmas veszteség érte. Nem kérem, nem egy neves professzor halálhíre a téma. Hanem az, hogy az egyetemet otthagyta G. Fodor Gábor. Az ok pedig az, hogy az egyetem etikai bizottsága elmarasztalta. Jobbára azért, mert több olyan, morálisan és etikailag is kifogásolható akcióhoz hozzáragadt a neve, mint például Tóbiás József feleségének és kislányának a lejáratási kísérlete.

A pletykák szerint olyan orgánumokban tett rossz fát a tűzre, amelyek Habony Árpádhoz kötődnek. Úgyhogy még az sem kizárt, hogy a következő hír az lesz: az ELTE etikai bizottságát menesztették. Esetleg az intézmény rektorát is. Ahogy pár napja az volt a hír, hogy a Habonyról érdeklődő papot menesztette az egyházi főnöke. Mert Habonyról jót vagy semmit. De inkább semmit. Még ibizai reklámvideót sem. Szóval: lehet, hogy az egyetem rektora kezdhet félni. Elvégre ő kezdeményezte az etikai eljárást. Arra is hivatkozva, hogy a docens által az egyetemhez köthető írások „megjelentetése az egyetem társadalmi megítélésére és hírnevére is negatívan hatott”. Amiben talán van igazság. De talán nincs. Ezt ki-ki megítélheti. Ahogy azt, hogy G. Fodor „védekezésében” mennyi az igazság.

Mármint abban, hogy miközben őt szívatja az etikai bizottság, „számos, valóban indokolt esetekben az Egyetem néma maradt”. Amely esetekről lehet, hogy többet tud, mint amennyi kiszivárgott. Akár arról az eseménysorozatról is, amely végül Semjén egyfajta bevédéséhez vezetett. S amellyel kapcsolatban az ELTE hírneve szintén negatív aurával gazdagodhatott. Tekintettel arra, hogy dékáni szintig érintve volt a KDNP vezérfiguráját érintő ügy elsimításában. Így aztán előfordulhat, hogy G. Fodor, különben teljesen érthető, és akár példamutatónak tekinthető, számon kérését követően felborul még pár éjjeli az egyetem környékén, illetve az egyes bársonyszékek alatt. Amely helyzetért különben nem lenne nagy kár. Valószínű, hogy jó néhány olyan pohár van ott szakdolgozati, doktori, és egyéb címkékkel felmatricázva, amelyekbe időszerű lenne tiszta vizet tölteni.

Sok szempontból különben nem is igazán van más lehetősége a rektornak. Ha ugyanis nem azt akarja igazolni, hogy G. Fodor ellen politikai döntést hoztak, akkor egy olyan útra lépett az intézmény vezetése, amin célszerű végigmenni. Már csak azért is, mert a politikai támadások kivédése mellett tényleg példát mutathatna a többi felsőoktatási intézménynek. Morálból, illetve etikából. Is. Valamint függetlenségből is. Jelezve, akár a politikának is, hogy egy határt az oligarchikus ejtőernyősök és titán-elvtársak sem léphetnek át. Már akkor, ha az egyetem küszöbét is át akarják lépni.

Úgyhogy, G. Fodor távozásától függetlenül, kíváncsian várom a fejleményeket. Azokban az esetekben is, amelyek már szellőztek egyet az ELTE kapcsán, és azokban is, amelyek a jelen eset nyomán kerülnek majd napvilágra. Az említett út következetes végigjárása nyomán. G. Fodorért meg addig is, szinte biztosan, krokodilkönnyeket hullat a hallgatóság.

Andrew_s