2021. október 22., péntek

Párbeszédüzenet: Akciózok, fizessetek

Nem is olyan régen, húsz napja, volt egy indiai jogász, Mohandász Karamcsand Gandhi, születésnapja. Aligha volt tökéletes, és egészen biztosan hozott olyan döntéseket, amelyek történelmileg nem igazán bizonyultak időt állónak. Ugyanakkor, eltekintve a hazájának tett szolgálattól, az, aki látta az életéről szóló filmet, az talán emlékszik, hogy számos esetben személyes kockázatot vállalt a döntéseivel.

Bevallom becsülettel, hogy ez előbb jutott az eszembe, és csak ezt követően láttam, hogy nem is olyan régen volt a születésnapja. Amiért pedig a kockázatvállalás eszembe jutott, az Szabó Tímea sorok közti felhívása. Arra, hogy dobják már neki össze a parlamenti bírság összegét. Egy egészen demagóg megközelítése ennek az lehetne, hogy egy képviselő nagyjából két hónapos alapfizetése az, amit egy minimálbéren foglalkoztatott dolgozó egy év alatt keres. De ezzel ezt a szálat el is engedném.

A történetnek ugyanis van egy másik vetülete is, ami egyébként a bírság összegétől teljesen független. Ebben a vetületben a képlet az, hogy Szabó Tímeának volt egy politikai gesztusa. Ezt, ami egyébként az éppen neki adott államtitkári választ gátolta, nyilván van, aki bunkónak, és van, aki helytállónak tekintheti. Erre a házszabályi határokat feszegető politikai fesztusra megszületett egy válasz. Az ominózus bírság formájában. Majd az a bizonyos gesztus, amit nyugodtan tekinthetünk kunyerálásnak, tarhálásnak, vagy csak egyszerűen kérésnek.

S itt kezdődik az a bizonyos vetület. Az, hogy a személyes politikai gesztus következményének a viselése már nem annyira szimpatikus, mint a végrehajtása. Ami valójában éppen azt a következménynélküliséget üzeni, ami miatt az eddigi „elszámoltatások” lózungjait életre hívta. Ha tetszik, akkor leegyszerűsítve Szabó Tímea, aki Karácsony Gergely pártjának a frakcióvezetője, azt üzeni, hogy „én csinálok, amit gondolok, de a következmény a Tietek”. Ami alig különbözik attól, csak kicsiben, hogy „összeveszek az Unióval, de az áthidaló hitelt, majd fizessétek ki Ti”.

Összességében pedig csak erősíti azt, hogy a mai magyar politika egy olyan bennfentes játék, ahol személyes kockázatot senki sem vállal, és a nép, illetve a követők fizetik a számlát. Pártfüggetlenül. Mindenkiét. S aztán a politikusok egy része is kerek szemekkel csodálkozik, hogy az emberek közel harmada szarik az urak és úrhölgyek politikai játékaira a közvetített személyes példák alapján.

Andrew_s

2021. október 17., vasárnap

Bővebb válasz Jávor Benedeknek (is)

Jávor Benedek, aki Karácsony Gergely pártjának a politikusa, egy Facebook-posztban értetlenkedett az előválasztás előzetes eredményei nyomán született kommentek hangvételével kapcsolatban. Nem állítom, hogy olvasva az időnkénti mélyrepüléseket nem oszthatnám néha a véleményét. Van azonban egy kitétel az írásában, amin talán érdemes alaposabban polemizálni. Mint írja, azt írja, hogy reméli: „bármi is lesz a második forduló végeredménye, aki alulmarad, az, és annak a szavazói - bár jogosan csalódottak lesznek - véletlenül se fogják megkérdőjelezni az eredményt”.

Ami engem illet, nem kérdőjelezem meg az eredményt. Azok az emberek, akik elmentek az előválasztásra, a jelek szerinti láthatósággal úgy döntöttek, hogy vezért szeretnének. Vezető helyett. Ez attól is igaz lehet még, hogy az előválasztás közjogilag annyit ér, mint a mackósajt brummogás-tartalma. Bár, személy szerint kicsit várom, hogy mikor alakul párttá a Márki-Zay -féle mozgalom, ami pont annyira lesz etikus, mint amikor a Momentum párttá hazudta magát az Olimpia-ellenző aláírások mennyiségére hivatkozva.

De valójában nincs jelentősége. Orbán valószínűleg hatalomban fog maradni. Mert Márki-Zay Péter tipikusan egy másnapos politikai futamot folytatott le. Minden másnap elnézést kért, illetve magyarázkodott valamiért, amit tett, illetve mondott. Így azok, akiket Márki-Zay Péter vagy Karácsony Gergely, akárcsak vélten is, de megsértett, és akik nem hisznek a másnaponkénti bocsánatkérésekben, valószínűbb, hogy otthon maradnak, mintsem elmenjenek szavazni egy olyan formációra, amit olyasvalaki vezet, aki beletörölte szerintük a lábát mindenbe és mindenkibe. Legyen az DK-szimpatizáns, nő, baloldali, liberális, vagy bárki, aki szembe jött, és éppen nem a neki(k) tetsző ovációval ünnepelték a puszta megjelenését a porondon.

Úgyhogy nem kérdőjelezem meg az eredményt. Mert minek? Valószínűleg más sem fogja jelentősebben. Mert minek? Ez van, illetve ez lett. Az előválasztáson sikerült a Márki-Zay Péter - Karácsony Gergely ámokfutással felszalámizni az összefogást, sebeket osztani oda, ahol nem várták, árkot nyitni ott is, ahol korábban nem volt (ebben, ahogy elnézem a biciklis vs. nembiciklis árokpolitikát Budapesten, Karácsony Gergely rutinja elvitathatatlan). Ebben egyébként az a legszomorúbb, hogy lehetett volna más is. Nem is okvetlenül a végeredmény, hanem az ahhoz vezető út. Lehet, hogy egy vagdalkozás, és sértegetés, nélküli előválasztás is hasonló eredményt hozott volna. Olyat, amit a közös eredményért tevők fenntartás nélkül elfogadnak, és ezzel tiszta forrása lehetett volna a következő, úgy valószínűleg kormányváltó, választás legitimációjának. Eközben, az említett ámokfutással, valamint azzal a felvetéssel, hogy Márki-Zay Fidesz-aktivistákat gondolt a DK szavazói helyébe, ezt a forrást sikerült megmérgezni. Mert ez az utóbbi fegyver is olyan, ami mind a két oldalra ráfogható, ha arra gondolunk, hogy az MMM szavazói hirtelen sokkal többen lettek. Miközben visszaüthetnek a Barta-baleset mellékkörülményei is, ha igazak.

Végül a kormányváltást egy megoldáskeresés helyetti hatalomkeresés ködébe sikerült burkolni. Így viszont a Fidesz egyértelmű haszonélvezője lehet a történetnek. Akkor is, ha egy kvázi-Fideszt sikerül megalakítani Márki-Zay Péter vezetésével, és a „csalódott fideszesek” részvételével gyakorlatilag újrahuzalozni a NER-t egy következő választáshoz. Akármilyen néven, csak Orbán nélkül. Ha tetszik, egy csendes vezérváltással.

Andrew_s

2021. október 12., kedd

MZP esete a helikopterizmussal

Az ellenzéki előválasztás második fordulója még szinte el sem indult, de már zajlik a könyöklés. Az kétségtelen, hogy alig telik el nap, hogy Márki-Zay Péterről ne esne szó. Az előjelekkel azonban bajok vannak. Mert egyre jobban hasonlít a történet egy olyan forgatókönyvre, amely egyre jobban beszűkíti az ellenzék játékterét, miközben egyre többen érezhetik úgy, hogy ez az egész tényleg csak a kis piros lapátról szól az ovi udvarában.

A történet látszólag ott indult, hogy a polgármesterek vetélkedőjéből Karácsony Gergely kétségtelenül kiszállt. Ezzel a hibahatáron támogatott párt jelöltje döntéskényszerbe hozta a többi pártot is, akik támogatták. De ez legyen az ő problémájuk. Ami az előválasztást iolleti, arra nézve az a tendencia látszott érvényesülni, hogy az érintett pártok tagsága nem egy emberként állt Márki-Zay Péter mögé. Így az előválasztás veszteseinek, már győzelmi pozícióosztásba önmagát beleélő szereplője kezdhette a levegő elfogyásának megélni a kialakult helyzetet. Így a hisztis gyerekek módszertanával betámadta Jakab Pétert és a Jobbikot. Valószínűleg bízva abban, hogy sikerül a párt támogatóit leszakítani a pártról, illetve a párt tagságát a párt elnökéről. Kicsit emlkékeztetve arra, mint amikor annak idején Botka próbálta a DK vezetőjéről leszakítani a pártot, és leváltani Gyurcsányt a DK éléről. Az akcióval kapcsolatban Jakab Péter egy felnőtt nyugalmával, és igen udvarias következetességgel küldte el Petikét a bánatba. Amivel, bár a Jobbik nekem sem a szívem csücske, mindenképpen Jakab Péter képviselte józanabb erőt.

Ezt követően alighanem az lett volna az értelmesen politikus reakció, ha a vagdalkozás helyett a megfontolva haladás kerül a fókuszba Márki-Zay esetében. Már csak azért is, mert az előválasztás tétje legfeljebb egy preferencia-sorrend felállítása és nem a tényleges miniszterelnöki választás. Ez azonban meddő várakozásba fulladt. Annyiban mindenképpen, hogy az immár második helyrőlinduló jelölt egyfajta előzetes kommunikációval kezdte meghekkelni az előválasztást. Bár utólag biztos mindenmásként volt, de a hírek mégis arról szóltak, hogy Márki-Zay Péter szükségét látta bocsánatot kérni azért, amiért lendületből árulózott egy jót. Mintegy előre megmagyarázva, hogy veresége csak annak lesz köszönhető, hogy a Dobrevre szavazók potenciális árulók. Illetve, ha mégsem,akkor a Fidesz szavaztatott Dobrevre. Igen, mindezt nagyon óvatosan, és csak a sugallmazás szintjén. De nem kizárva azt a kommunikációt, összekacsinást, hogy „nem illik nyilvánosan mondani, és bocsánatot is kértem, de azért MI tudjuk, hogy...”.

Amit nem igazán cáfol, hogy a futólagos dobrevezést összekötötte egy kis fejpénz-ajánlattal az fideszes csalások leleplezőinek. Ami, önmagában, meg is állna, ám a szövegösszefüggés mégis felér azzal, hogy „mindenki, aki a DK-ra szavaz, az fideszes, és jó pénzért keresünk rá bizonyítékot”. Ami, így első ránézésre elég gusztustalan sorok közti üzenetnek tűnik. Második ránézésre is. Amely kapcsán az sem vígasztalóbb, hogy Hódmezővásárhely polgármestere már áprilisban is árulózós becsípődéssel bírt. Ami azt is sugallhatja, hogy már eleve arra készült, hogy más nyakába varrja a saját bukását.

Egy választáson eleve megmagyarázni a vereséget, és előre közölni, hogy veresége esetén az csak az ellenség kezének a hatása lehet, az egy nagyon pitiáner gesztus. S akkor, ha valaki, bárki, aki részt vesz egy versenyben, a második előfutam elején, ha tetszik, már a startpisztoly eldördültekor azt kezdi megmagyarázni, hogy ő miért fog veszíteni, az megérett a bukásra. Akkor is, ha a hívei ezerrel fogják harsogni az előre hangoztatott mentséget. S nem azért érett meg a bukásra, mert második lesz esetleg, hanem azért, mert képtelen elviselni egy tiszta verseny esetleg rá kedvezőtlen eredményét. Ettől még beállhat mögé támogatni. Elvégre a támogatóinak a véleménye is szabad. Arról is, hogy miközben azzal házalt hosszan, hogy Dobrev Klárával nemlehet nyerni, most mégis Márki-Zay kiabál negatív kampány ellen.

A megnyilatkozások metszéspontjánál, azonban talán érdemes mérlegelni azt az ismeretet, ami alapján elég pontosan tudjuk, hogy a vereséget előre bűnbakkal magyarázó, a mindenhez bűnbakot kereső személyiséggel milyen jelenségek kíséretében vezet valaki országot. A gyakorlatból. Tessék csak a mindig valaki másban hibát kereső, bűnbakképző, illetve az ezekkel szemben állandóan hadban álló, Orbán Viktorra gondolni.

De a legnagyobb probléma, azt hiszem, hogy Márki-Zay Péter valójában felégette maga mögött a hidakat. S így számára, bárhogy is adja majd elő, valójában egy irány maradt. Ehhez pedig egyetlen módszer. Stabilizálni, legalább látszólag, a felszínt, illetve a sorok között az egész pályás roham megüzenése a híveinek. Legyenek azok akárkik is.

Most úgy gondolom, hogy:
  • Két hónapja talán még úriember maradhatott volna, illetve tisztes polgármester, azzal, hogy számára a városa is elég nagy kihívás;
  • Két hete, még tisztességgel lehetett volna harmadik egy valamikori közös listán, amit a Karácsonnyal elindított, majd Dobrev Klára ellen fordított ámokfutással eljátszott;
  • Ha most megáll, akkor a saját hiúságával kivert kutyaként, sebzett önérzettel kellene visszavonulnia, amit emberileg aligha enged meg magának;
  • Ha pedig mégis, akkor olyan szövetséges marad, akinek épeszű ismerős nem fordít hátat;

  • Andrew_s

    2021. október 9., szombat

    Rétvári a forgatókönyvről?

    Az ellenzéki előválasztás lassan nyugvópontra jut. Nem azért, mert annyira sikeres, hanem azért, mert az első fordulóban lemaradt önjelölt messiások szép csendben kinyírták egymást. Karácsony Gergely bejelentette lemondását, míg Márki-Zay Péter egyre közelebb kerül ahhoz, hogy végérvényesen kiírja magát a politikai közéletből.

    Ez utóbbiban lehet szerepe annak, hogy egy belső karaktergyilkosság egyik lépéseként, a Fidesz jól bevált módszertanát követve egy régi, két évnél régebbi, interjú kiragadott részleteit kezdik páran lobogtatni. Akik között, gondolom, egy sincs, aki a Fidesz 2006-os akciója, illetve gyurcsányozós kirohanásai nyomán azt reklamálnák, hogy az egykori beszédből csak mondatokat ragadtak ki. Ugyanakkor hajlamos vagyok Oszkó Péterrel is egyet érteni, hogy Márki-Zay Péter megnyilatkozásai ettől függetlenül is egyre kínosabbak. Miközben az az érzésem, hogy az egész kialakult helyzetben van valami groteszk. S nem azért, mert nem kellene esetleg hegymozgató erőt tulajdonítani egy modell-értékkel alig, közjogi szereppel pedig alig sem bíró előválasztás fordulóinak.

    Sokkal inkább azért, mert akkor, ha megpróbáljuk a helyén kezelni a kérdést, akkor is megbicsaklik a történet. Az előválasztásnak nagyon is helye lenne akkor, ha alkalmas lenne egy választói preferenciasorrend kialakítására. Azzal, hogy a választáson egységesen, egy politikai entitásként megjelenő ellenzéki blokk közös listáján ki, illetve milyen sorrendben jelenjen meg. Ehhez nyilvánvalóan az kellene, az kellett volna, hogy az egyes fordulókon ugyanaz a szereplő-gárda vegyen részt. Akik, az első forduló tanulságait mérlegelve a második forduló eredményeivel ezt a sorrendet végleges formában tudják megalkottatni a választókkal. Ezzel szemben azt tapaszthattuk, hogy két, az első fordulón kevesebb szavazatot szerzett jelölt először összeszövetkezett a harmadik kilökésére a pályáról. Majd azt követően, hogy ez nem aratott osztatlan helyeslést elkezdték egymást lökdösni a homokozóban.

    Igen kérem. Nem a vezető harmadikkal közös koalíciós előegyeztetésbe kezdtek, hanem elindultak kézen fogva a politikai önmegsemmisítés felé. Amolyan szövetséget alkotva, hogy ki tud még nagyobb kárt tenni a politikai közéletben. Nagyjából azt a receptet követve, hogy miközben az önkormányzati választáson annak idején rá voksolókat cserbe hagyó fő-polgármester, illetve az egyre kevésbé vállalható polgármester elvonul, még bemennek a porcelán-boltba egy-egy baseball-ütővel. Fura, de ez az önjelölt messiásosdi, amelynek során nem a regnáló hatalomgyakorlót, hanem egymást akarják leváltani, szinte kísértetiesen hasonlít arra, amikor Botka annak idején, 2017-ben, inkább Gyurcsányt akarta leváltani, mint Orbánt.

    Arról sem feledkezve meg, hogy a Fidesz részéről Gulyás, noha később elnézést kért, forgatókönyvet, előre tervezett játékot emlegetett. Elszólta volna magát? Aztán ott van a fideszes „stop-kampány”, melynek során a regnáló hatalom gyűjt aláírást az ellenzék ellen. Ezt most egy Rétvári Bence nevű Facebook-profil segíthet helyre tenni. Ahol ez olvasható: „STOP Gyurcsány! STOP Karácsony! Karácsonyt megállítottuk, a munka fele elvégezve. De mi nem végzünk félmunkát!” Felvetve azt a kérdést, hogy ez a Rétvári Bence az a Rétvári Bence? Ha pedig igen, akkor lehet, hogy elszólás arra nézve, hogy Márki-Zay Péter kinek a kottájából játszik?

    Andrew_s

    2021. október 6., szerda

    Demagógisztáni napló: Jelentés a homokozóból

    Azt nem lehet mondani, hogy Karácsony Gergely és Márki-Zay Péter hagyta volna leülepedni az általuk felkavart vizet. Talán tengernek hiszik, de valójában aligha tekinthető annak. Bár egy amőbának egy pocsolya is maga lehet a tenger. Úgyhogy ezt inkább ne firtassuk. Maradjunk egy emberközelibb megközelítésnél. Mondjuk az óvodánál. Mert a mai nap eseményeiről inkább az jutott eszembe.

    Karácsony Gergely és Márki-Zay Péter is tartott ugyanis némi beszédet. Természetesen arról a miniszterelnökségről, mely tisztségbe amúgy senkit nem választanak a jelenleg érvényes választási rendszer alapján. De egy vérbeli politikus egy ismérve talán éppen az, hogy nem hagyja magát a tényektől zavartatni. A tapasztalható tények okaitól meg aztán végképpen minek. Aki nem hiszi, hallgasson sokat Orbán Viktort, illetve a kormánypárti mesét az inflációval és keresztárfolyam-csökkenésekkel övezett gazdasági dübörgésről. Aki egyébként azt hiszi, hogy az ellenzék nevezett egyedei ezen esetről szeretett volna beszélni, az téved. Ők egymásról sokkal szívesebben beszélnek. Amikor éppen nem Dobrev Klára ellen kampányolnak. Legalább is a jelek erre mutatnak.

    Először Karácsony Gergely, aki már a jelöltség elfogadásával, szerintem, már jó előre biztosította a fővárosiakat arról, hogy jelentős ívben tesz az egykori, őt székhez juttató szavazatikra, közölte a visszalépéstelenségi szándékát. Mármint a közjogi tartalommal alig büszkélkedő előválasztás második fordulójában. Mely bejelentését mély hallgatással ünnepelte a nemzetközi sajtóvisszhang dübörgése. Budapest, jelenlegi leginkább-polgármestere kifejtette, hogy ő nem visszalép, hanem előre. Amiről nekem azok a ma „mém”-nek nevezhető egykori ábrázolások jutottak eszembe, ahol a kapitalizmus a szakadék szélén áll, de a szocialista tábor egy lépéssel megelőzi. Mert az, aki elment a falig, az nem biztos, hogy egy lendületes előre-lépéssel messzire jut. Igaz, a hatalom ígéretével beködlött szemmel nehéz lehet látni a falat.

    De a lényeg, hogy Karácsony szerint ő annyira, de annyira alkalmas a programcsírácska megvalósítására, hogy nem lép vissza. Viszont várja a szövetségeseket. Viszont, az én olvasatomban, a szövetségessel beszélgetni, alkotni, közösen tervezni szoktak. Ellentétben azzal, hogy Karácsony kiáll, mond valamit, és ehhez szabad csatlakozni. Bár, ezt is lehet szövetségnek hívni. Hívható lecsónak is. Bár lecsó sem lesz.

    Válaszul a másik önmagát nagyon-alkalmasnak tekintő is közölte, hogy ő sem lép vissza, és Karácsony amúgy sem alkalmas Dobrev Klára, illetve Orbán Viktor legyőzésére. Hogy miért pont Dobrev Klára az elsődleges célpont, és miért nem szövetség ennek érdekében az a szövetség, amit annak hívnak? Csak. Még az is lehet, hogy Márki-Zay Péter annyira várja a támogatói közé a szerinte kiábrándult fideszeseket, ami már a retorikáján is meglátszik.

    Egy baj van ezzel az egésszel. Az, hogy a két politikai kiscsoportos láthatóan nem tudta eldönteni, hogy a piros lapátkán, vagy a zöld kisautón akarnak-e megosztozni. Eközben a narancs mintha kikerült volna a látóterükből. Viszont egyikük sem enged a sajátjából. Ja, és úgy mellesleg: nem az előválasztás győztesei vitatkoznak ezzel a hogyan továbbról, hanem a két lemaradó marakodik a homokozóban. Azon is megsértődve, hogy az ott elől, hogy képzelte előttük végezni az első fordulóban. Amikor pedig ők sokkal inkább alkalmasak bármire is. Akár Orbán hatalomban-tartására is.

    Andrew_s

    2021. október 3., vasárnap

    A kép tisztul. Sajnos!

    Az elmúlt napok során megszületett az ellenzéki előválasztás eredménylistája. A helyi eredmények, illetve a miniszterelnök-jelöltre adott szavazatok szülte sorrend szintén ismert. Az utóbbiban jelenleg, az első forduló után Dobrev Klára vezet, illetve, Karácsony Gergely és Márki-Zay Péter is továbbjutott. A legutóbbi hír az utóbbi szereplőkkel kapcsolatos. Ha az újdonságértéke talán nem is nagy.

    Az újdonságértéke talán annak lett volna, ha a, talán húságukban sértett, politikai analfabéták csendben maradnak. De nem. Márki-Zay Péter mondjuk már az előválasztás előtt is fanyalgási rohamokat kapott az ötlettől is, hogy esetleg Dobrev Klára nyerhet. Utána pedig kiömlött, gondolom, az epe, és Karácsony sietett segíteni a hánytállal. Amiből aztán az a megállapodás született, hogy össze kell fogniuk. A Fidesz ellen? Nem. „Abban egyeztek meg, hogy Dobrev Klárát le kell győzni az előválasztás második fordulójában, mert szerintük vele 2022-ben nem lehet sikeres az ellenzék Orbán Viktor ellen”. Mely sommázatot ugyan a Telex adta, de nem olvastam a cáfolatát. Nagyon el sem térhet a lényegtől, mert Dobrev Klárával kapcsolatban Márki-Zay Péternek korábban is ismertek voltak a hasonló becsípődései.

    Az a helyzet, amikor egy verseny két résztvevője futás közben egyeztet arról, hogy azzal segítik egymást a célba, hogy felrúgják menet közben a harmadikat, számomra egy inkorrekt állapot. Elkövetői pedig morális nullák. De ez személyes vélemény, és a szereplők trógeritikus koefficiensét mindenki állapítsa meg önnön nagybecsű moralitása, illetve véleménye alapján. Melyhez csatolhat pár gondolatot arról is, hogy egy ilyen „összefogás” milyen összefogás valójában a három szereplő számára.

    Ugyanakkor mégis köszönetet mondhatunk a Karácsony Gergely és Márki-Zay Péter alkotta párosnak. Mert jelentős mértékben segítik a tisztánlátást az ellenzékkel kapcsolatban. Az egyik ilyen pont az, hogy az említett urak szemében a választói akarat csak addig számít, amíg annak segítségével ők egy zsírosabb hatalmi konchoz, bársonyosabb székhez juthatnak. Ellenkező esetben nem háttérmutyikkal próbálnának közös sültkolbászot a szájukba gyömöszölni, hanem rábíznák a választóikra a döntést. A háttéralku tehát mindenképpen segít minősíteni, felmérni az említettek demokráciaképét. Akármilyen foghíjas is legyen az.

    Ugyanakkor érdemes egy pillanatig elidőzni azon is, hogy szerintük ki az ő valódi ellenfelük. Nem abból a szempontból, hogy Dobrev Klára nőből van. Ekkora, szexista, tahónak egyik említett játékost sem gondolnám. Azonban abból a szempontból igen, hogy a DK-t és nem a Fideszt képviseli. Karácsony Gergely és Márki-Zay Péter számára tehát nem a Fidesz, hanem a DK tűnik a valósabb ellenfélnek. Ez pedig vészesen kezd arra a helyzetre hajazni, ami a 2018-as választásokat megelőzte. Amikor Botka hosszú ámokfutással szerette volna Orbán helyett Gyurcsányt leváltani, és amikor volt az az LMP, amelyik még napokkal, de talán órákkal a szavazás előtt is itt tartott. Mely pártnak, csak emlékeztetőként, akkor vezetőségi tagja volt az a Hadházy Ákos, aki most éppen, A Fidesz, majd az LMP után, a Momentum támogatásával üdvözül.

    Azt, visszatekintve pontosan tudjuk, hogy 2018-ban ilyen, egymást leváltani akaró ellenzékiséggel nem nyert választást az ellenzék. Könnyen lehet, hogy Karácsony Gergely és Márki-Zay Péter éppen most oldotta meg, mérhetetlen szívességet téve Orbán Viktornak, az ellenzéki összefogás felbomlasztásának a problematikáját. Akárhogy fogják magyarázni, hogy ők nem, meg nem is, meg egyébként sem, és mindenki hülye, csak ők helikopterek. Ugyanis sokak számára esetleg éppen ettől születik meg az a döntés, hogy inkább otthon maradnak a választáskor, mintsem politikai ősszáj-fejek civakodásához statisztáljanak. S mert ezzel Karácsony Gergely és Márki-Zay Péter esetleg éppen a társadalom utolsó optimizmus-tartalékát égeti ki, elévülhetetlen érmeket szerezhetnek akár egy dinasztikus orbanizmus kialakításában is.

    Remélem megkapják, ez esetben, a gratuláló levelet Orbántól is.

    Andrew_s