Jézus, Debrecenben, mennyi helypénzt fizetne?

A bitek jöttek, és pihegve szóltak: Debrecenben, mint egy jézusi tanokat hirdető vallás kis hazai fellegvárában, megadóztatnák az ételosztást. Azt követően, hogy a pápa ugyanennek a hónapnak a 19. napját tette meg a szegények világnapjává, igazi emberbaráti, és politikailag is telitalálatnak tekinthető gesztust üdvözölhetünk a kezdeményezésben. Kétséget sem hagyva afelöl, hogy a hatalom ott rúg bele az elesettekbe, illetve az azokat támogatókba, ahol csak képesnek érzi magát erre.

De Debrecen vezetése hagyományosan ilyen emberbarát. Még emlékezhetünk arra, hogy a Pannon Géniuaz már 2015 januárjában egy várható menekülthullámról beszélt Párizsban. Most hagyjuk azt, hogy az erre való felkészülés első hulláma kimerült a magyar nyelvű plakátok kihelyezésében. A Debrecenhez kötődő menekülügyi hír az volt, hogy bezárták az év végével a menekülttábort. Nem bővítették, nem tolmácsokkal erősítették meg, nem humanitárius beruházásokkal tették kezelhetőbbé. Bezárták. Mert arrafele, Kósa városában már csak ilyen volt akkortájt a humanizmus a jelek szerint. De ez van. Meg emléktábla a falon. Mármint a Református Kollégium falán. 2012 óta. Horthynak, aki a saját bevallása szerint is antiszemita volt. Mondjuk valaki szólhatott volna az avatóknak, hogy Jézus is arrafele élt, ahol az antiszemiták által utált népcsoport. Meg azt sem ártana tudni, hogy a Biblia alapján Jézus az emberiséget váltotta meg, és az álala tartott ételosztásnál sem kért helypénzt senkitől. Ahogy, alkalmasint, tőle sem kértek.

De az régen volt. A most meg most van. Debrecenben is. Itt a helynek ára van. Töltöttkáposztában is kifejezhető ára. A Pallás György, az MSZP Hajdú-Bihar megyei szóvivője által jegyzett szövegből csak az nem volt világos, hogy négyzetméterenként vagy összességében kell egy töltöttkáposztányi baksist fizetni az önkormányzatnak? De szerencsére az előterjesztőként Pacza Gergelyt említő internetes oldal elérhető, és az előterjesztés szövege is letölthető, elolvasható. De nem hibáztatom a főosztályvezető urat. Lehet, hogy neki pont annyira hiányzott ez az egész, mint egy jó kis hanyattesés a tizedik emeletről. A csukott ablakon át.

A tervezetthez tartozó táblázatból kiderül, hogy annyian tényleg nem diszkriminatív, hogy az egyházi rendezvényekkel azonos díjszabást említenek az ételosztáshoz is. Azt is világossá téve, hogy az önkormányzat számára sokkal értékesebbek a karitatív tevékenységek, és köztük az ételosztások, mint a például az önkormányzati rendezvények, illetve a virágkarnevál. Amennyiben három és félszer annyit kell fizetni a szegények támogatására igénybe vett területért, mint amennyit a Virágkarnevál kóstál. De csak akkor, ha étkezés előtt, esetleg utána senki nem akar kezet mosni, és egyéb dolga sem akad. Mert a táblázat egy másik sora alapján kiderülhet, hogy a hulladék összegyűjtése, a kézmosó-, illetve illemhely egy külön díjtétel alapján fizetendő.

De teljesen megértem az előterjesztőket, illetve az ötletgazdákat. Tényleg! Akkor is, ha ez „csak” egy módosítás pillanatnyilag. Az, aki nem hiszi el, hogy az ország maga a Kánaán, miközben nem veszi észre, hogy Debrecen csatornáiban is mézes tej csobog, az pukkadjon meg. Ha pedig ennek a figyelmetlenségnek az illusztrálására még sorban állókat is képes toborozni, akkor fizessen! Elvégre sosem lehet tudni, hogy mikor kell nem-közpénzből elutaznia valakinek Floridába.

Andrew_s

Tompika a szalámifelelős

Prága '89. Orbán nélkül
Forrás: Prágaclub

Orbán Viktor megérkezett a svájci kirándulásról. Dagadó atyai kebellel, és kisebb pénztárcánkkal. Rögtön neki is állt megtartani a rendes pénteki orbánia-félórát a rádióban. S mi másról is nyilatkozhatott volna, mint például az internetadóról is. Amely nyilatkozatot a tüntetést szervezők mindjárt vissza is igazoltak.

A sebtében megtartott nagy társas összejövetel, alias tüntetés szónokai ugyanis nagy sikernek, Orbán meghátrálásának értékelték azt, hogy a miniszterelnök belengette a nyilatkozatában: nem lesz a pillanatnyi formájában internetadó. Csak emlékeztetnék arra, hogy annak idején hasonló önvállveregetések a diáktüntetések kapcsán is megtörténtek. Az akkori néhány nyilatkozat, néhány pillanatnyi, kormányzati részen látszó pozícióvesztés kapcsán. Alkalmasint ma ki is emlékszik azokra a tüntetésekre, és a hatalmas „eredményekre”. Orbán kommunikációs csapata simán kivéreztette, ellaposította, és végül kiüresítette a nagy vehemenciával elindult diákmozgalmat. Egyfajta „ilyen is volt, túléltük” záradékkal ellátva az akkori eseményeket. Majd belökve az emlékét a kormányzati sifonérba. A jelenlegi tüntetések, most éppen a netadó kapcsán, önmagukat becsapó résztvevőinek, és persze a rendezőinek sem kellene a túl messzi múltba révedniük az intő példákért. Már akkor, ha akarnának. Látszólag, például a szervezők, nem olyan buta emberek, hogy ne lennének erre képesek és alkalmasak. Ha tehát esetleg nem teszik meg, akkor lehet, hogy illúzióink megőrzése érdekében jobb is nem firtatni az okokat.

Alkalmasint az első tüntetések kapcsán próbáltam firtatni célokat és terveket. Az mindenesetre az orbáni beszédet követően villámgyorsan kiderült, hogy a kormányzatnak, valamilyen szinten, de igenis volt „A”-terve és „B”-terve. Még akkor is, ha az a fajta működés aligha nevezhető túlságosan demokratikusnak, hogy a miniszterelnök helyi kiskirály módjára ad le rendelést törvényekre, illetve visszavonásukra. Az azonban biztos, hogy a mikrofon még ki se szikkadt Orbán után, amikor a Nemzetgazdasági Minisztérium (NGM) már kezdeményezte a törvény visszavonását. Ami azt sejteti, hogy elő volt ez a forgatókönyv is készítve. Talán azért is, mert ismerik a Vezért, és annak viszonyát a felelősségvállaláshoz. Az NGM csapata minden esetre felkészült a jelek szerint. Tehette, mert azt követően, hogy kiszivárgott: Orbán Viktor személyes ötlete volt az internetadó, bizton lehetett számítani a miniszterelnök kihátrálására ebből felelősségből is. Ahogy kihátrált eddig minden olyan más helyzetből is, amik a személyét érintő, valós felelősséggel és kockázattal járt.

Márpedig Orbán Viktor semmi mást nem tett ebben az esetben sem. A személyes felelősségét, ostobaságát szétkeni egy nemzeti konzultációnak nevezett színjáték keretében. A személyes döntését majd azokra fogva, akik majd pártolólag visszaküldik a konzultációs űrlapot. Ami alapvetően kidobott pénz, mivel az eddigi tapasztalatok alapján amúgy is a Vezér akarata döntött. Legfeljebb eltűnnek az ellenző vélemények. S kikiáltják végtelen demokráciának, hogy nem az ellenzők tűnnek el. Holott már stadionok is vannak. Amikre azért persze van pénz. S arra, hogy a nemzeti konzultáció igazán „pártatlan” véleménnyel záruljon mindjárt meg is találták a legmegfelelőbb felelőst hozzá. Orbánia büdösbogár-felelőse, a tüntetőket azon mód leszóló Deutsch Tamás személyében. Ami legfeljebb annyi pozitívumot rejt, hogy rendszeresen megjelenő otromba és bunkó, de internetes beszólásai alapján ő legalább látott már internetkapcsolattal rendelkező számítógépet. Ellentétben a Vezérrel, aki annak idején már a prágai események kapcsán is itthon felejtette magát, amikor D. T. kihozataláról kellett az akkori vezetésnek, közte Horn Gyulának gondoskodnia. Legalább a fideszes mű-netproli Orbán Viktor felelősségtudatáról és bátorságáról is közvetlen tapasztalatokkal bírhat. Úgyhogy lehet: a Fidesz háza táján mégis ő a legalkalmasabb a feladatra. Ennek fényében legfeljebb elképzelhetjük az alternatívaként számba jöhetőket. Egy lidércnyomással gyötört lázálomban.

Minden esetre most már meg van a felelőse annak, hogy az Orbán Viktor szerint zavaros fejekbe rendet teremtsen. Ami röviden azt jelenti: mindenkinek zavaros a feje, aki nem látja Orbán Viktornak, Pannónia géniuszának nagyszerű ötletében az ország, és akár a világ megváltásának csíráját. Deutsch Tamás pedig ezek szerint a zavarmentesség elérésének felelőse. Pintér Sándor helyében aggódnék. Könnyen lehet, hogy az egykor volt stadionkapu-miniszter lesz az utóda. Mert a zavaros fejekben mégis csak a rendvédelmi erők segítéségével lehet rendet tenni. Kipróbált receptje van ennek. Aminek egyfajta előkészítése lehet az is, hogy a netadó szükségességének indokai között felmerült a rendőrök fizetésemelése is. Biztosítva azt, hogy a szabad véleményalkotás, és –nyilvánítás jogáért is fellépő tüntetők ellen kicsit nagyobb vehemenciával lépjenek fel a rendőri erők. Mert lehet nekik azt üzenni: „Látjátok, miattuk nem kaptok több pénzt, Fogjátok meg őket! Csibész!”

A láthatóan mégis van olyan tüntetési szónok, aki szerint ez eredmény, a kormányzati meghátrálás jele. Sőt! Maga a győzelem. Az immár Tompika által is felügyelt, netadóra is kiterjedő szalámi-taktika nagyobb dicsőségére.

Andrew_s

Tüntetési és kormányzati becsapások

Lezajlott a második tüntetés az internetadó ellen, ahogy a távközlési adó kibővítését közkeletűen elnevezték. Közben beterjesztették a Parlament elé, és módosító indítvánnyal is ellátta a párt igazgatósága, igazgatása, izgatója. Nem kívántat a Fidesz tagoknak kéne törölni. Mi meg a szemünket a vont csövű hazugságok nyomán.

Az egyik a korábban már emlegetett önámítás-csomag a tüntetők részéről. Az egyik az, hogy néhányan alighanem bebeszélik maguknak, hogy nélkülük a felső korlátos adó korlátja nem jöhetett volna létre. Holott a Fidesz háza tájáról már öt napja ismert kezdeményezés volt a felső korlát bevezetése. Ez tehát nem eredmény, és legkevésbé a tüntetés eredménye. Ez tényszerűen akkor is igaz, ha most elkezd bárki fanyalgással vádolni. Bár azt is tudom, hogy az érzelmi viszonyulás alapvetően tényrezisztens. Ezzel különben a Fidesz rendszeresen vissza is él a híveivel szemben. Azzal, hogy elsősorban hittétel szerűen viszonyulnak a világhoz és annak önjelölt origójához. Akivel kapcsolatban szintén felvethető egy tüntetői önámítás. Az, hogy Orbán Viktor első nekifutásra vissza fog vonni bármit is.

Holott nagyon gyorsan belátható lenne az eddigi reakciói alapján, hogy ez nem igazán esélydús következmény. Egy permanens szabadságharcos nem vonulhat vissza. Ha visszavonul, akkor sem vonulhat vissza. Ha visszavonul, azt is offenzívaként fogja megélni. Tehát minél jobban sarokba szorítják, annál hangosabban fogja a győzelmi retorikát nyomatni. Obán számára minden csatavesztés stratégiai visszavonulás, és minden sarokba szorulás csak az agresszivitását fogja növelni. Ahogy a sarokba szorított patkány is felrohan a seprűnyélen. Ezt a jelenséget a bunkerből kiüzent „utolsó töltényig” való harc már jó pár történelmi példával illusztrálja a túlkompenzált személyiséggel megvert diktátorok köréből. A személyes nyaloncok különben jellemzően pont ezt a motívumot használják ki, és erősítik a Vezér esetében. Elég azt az irreális ökörségnek tűnő hírt olvasgatni, ami szerint tízmilliós kárt jelent pár betört ablak a Fidesz székházánál. Ami csak akkor értelmezhető, ha egyrészt a miniszterelnök szemében valami nagy mártíromságként akarják feltüntetni a kiállt borzalmakat, másrészt, ha a tízmilliós kárigényből kilenc és fél milliót tisztán zsebre tesz valaki. Mert arról a tízmillás kárról a Kossuth téri kétmillió juthat az eszünkbe.

S ezzel elértünk a hazugsággyűjtemény kormánypárti vonulatának legújabb morzsáihoz. Amiben az említett tízmilliós Kocsis-közlés csak apró morzsa. Sokkal vaskosabb megtévesztés az, amit Rogán Antal és csapata ad elő. Ráadásul már többedszerre a különböző különadók kapcsán. A reakciók alapján joggal feltételezve azt a támogatókról, hogy a pálcikákkal előadható matematikai műveletekkel is komoly problémáik vannak. A jellemzően felbukkanó vezérmotívum ugyanis az, hogy nem a mezei felhasználó fogja megfizetni a különadókat, hanem a szolgáltató, a bank, az Atyaúristen, és a törzsi varázsló. Mert nem fogják áthárítani. Mert a vezér ott áll a gáton, és azt üvölti a különadóknak, amit Gandalf a hídon. Állítva, hogy nem törnek át.

Holott nem kell hozzá különösebb, legfeljebb a banán meghámozását meghitelező IQ ahhoz, hogy ez az ostobaság tetten érhető legyen. A szolgáltató ugyanis abból él, hogy szolgáltat, és a szolgáltatásért bizonyos díjakat számol fel. Eltekintve attól, ha pénzjegynyomdát üzemeltet, vagy piramisjátékokat szervez, a semmiből nem csinál pénzt. Az fedezi a költségeit, amit a felhasználóktól be képes szedni. Ha növekszenek a költségei, akkor ezt, változatlan szolgáltatási szint mellett a szolgáltatási bevételekből tudja fedezni. Ez különben a sarki cipészre éppen úgy igaz, mint az internet-szolgáltatókra. Úgyhogy ezen az alapon sarokvas-adót is kivethetne Orbán Viktor. Amikor tehát a szolgáltató költségeit mesterségesen növelik, akkor nincs más lehetősége, mint továbbhárítani azokat. Ez lehet közvetlen továbbhárítás is, mint amikor drágul az adott szolgáltatás. Akár úgy is, hogy felmondják a létező szolgáltatási szerződéseket és egy drágább csomag válik csak elérhetőbbé.

Ugyanakkor létezik egy közvetlen költség-továbbhárítás is, amiről Rogán Antal és hitsorsosai előszeretettel, és mélységes mélyen hallgatnak. Ez látszólag úgy kezdődik, hogy a szolgáltató a megtakarításai terhére kifizeti a különadót. A Fidesz hülyegyerekei erre elkezdenek örömtáncot lejtetni a szellemileg maximum a fűszoknya alapanyagának szintjén keringőkkel. Holott világos, hogy ezek a „megtakarítások” leginkább elbocsátásokkal járnak. Az elbocsátottak munkanélkülivé, segélyezendőkké válnak. A szolgáltató megtakarít és különadót fizet. Amivel összevethető segélyigény jelenik meg a másik serpenyőben. Ha csak elbocsát, akkor kevesebb, ha csődbe megy és mindenkit szélnek ereszt, akkor több. Ezt az adópolitika okozta „továbbnemhárítást” tehát alapvetően mindenki fizeti. Amíg rá nem jönnek egyszer a népek arra, hogy erre az adópolitikára mindenki ráfizet.

Illetve nem mindenki. A közrabszolgák munkaerejével, illetve befolyásolhatóságával mutyizók nem. De csak ők nem. Míg egyszer a Vezérnek eszébe nem jut, hogy túl erősek, és akkor majd ők lesznek a különadók kárvallottjai.

Andrew_s

Tüntetés volt? Mi végre?

Gyűjtsd a kütyüt, ne sajnáld

2014. október 26.-án lezajlott a tüntetés az internetadó ellen. Kinek mekkora várakozással? Azt a tisztelt olvasókra bízom. A hurráoptimizmus iránt fogékonyak pedig akár tovább se olvassák. S egyáltalán nem azért, mert roppant módon szeretnék adót fizetni valamiért, amiért irrealitás külön adót beszedni. Hanem azért, mert éppen hogy nem szeretnék.

Ellenben a tüntetés előzetese és a zajlásáról csordogáló hírek tükrében azért az sem kizárt, hogy érdemes a nagy rózsaszín vágyfellegek mögé nézni. Legalább gondolatilag. Egyébként a kötözködők kedvéért leszögezem: nem voltam kint a tüntetésen. Leginkább azért nem, mert szinte egész a tüntetés megkezdéséig vártam néhány, korábban megfogalmazott kérdésemre a választ. Ezek, pusztán az ismétlés örömének engedve ezek voltak:

• Milyen cselekvési tervet szeretnének pártfogoltatni a jelenlevőkkel?
• Mi az A-terv?
• Mi a B-terv?
• Mi az elérendő cél, illetve mi a minimálcél, amit mindenképpen el szeretnének érni?

S ne tegye fel a kezét, aki szerint maradéktalan válaszok születtek, hanem tegye rá először a szívére, majd a billentyűzetre. Aztán ossza meg másokkal is a VÁLASZT. Már csak azért is, mert a tüntetésről szóló tudósításokban sem volt túl sok nyoma az említett kérdésekre adott válaszoknak. A cselekvési tervet illetően ugyanis az egész szervezés egész odáig bírt csak eljutni, hogy ha nem mond le a kormány az internet meg-különadózatásáról, akkor kedden ismét összejönnek. Azaz fogalmuk sem volt arról, hogy a puszta elutasításon kívül mit is akarnak. Kedden különben mit fognak mondani? Azt, hogy összejövünk legközelebb is? Aztán legközelebb? Amíg végül jól megérdemelt érdektelenségbe fullad az egész? Ez a forgatókönyv vészesen hasonlít arra, ahogy az „ellenzéknek” sikerült totális érdektelenségbe fullasztania gyakorlatilag minden rendezvényt. Amelyek esetében különben szintén nem volt sem „A”, sem „B”, sem semmilyen terv, Mármint a publikus kommunikációban. Mert a háttéralkuk ebben nem játszanak.

Látszólag volt és maradt egy cél. Az internetadó teljes negligálása. Ultimátummal, felszólalással „nemhaggyuk” előskandálásával. Ahogy kell. A szervező szerint. Alkalmasint persze tudhatóan, hogy az internetadó az adott pillanatban csak tervezet volt. Az életbelépése előtt tüntetni a visszavonásért kommunikációs öngól. Egy meg nem történt esemény elutasítása ugyanis játékteret nyit a kommunikációs értékkel bíró módosításoknak, azaz alapvetően a legélesebb fegyvernek is csorbítja az élét. Amivel már csak azért is kár volt játszani, mert a felülről korlátossá javasolt, alapvetően kádárista trükk előre látható, Rogán Antalnak köszönhetően előre tudható is volt. A tüntetés tehát ebből a szempontból a legnagyobb gesztusokat a kormányzat felé tette:

1. Orbán, különben demokráciával csak erős alkoholos befolyásoltságban vádolható kormányzata megkapta a szépségflastromot, hogy: van itt kérem demokrácia, hiszen tüntethetnek.
   
2. A különben szinte semmiben nem engedő kormányzat úgy tüntetheti fel magát, hogy meghallgatta a nép szavát, és mérsékelte az adóprést; Az utóbbival némi gesztust gyakorolva a tüntetés szervezői felé is, akik így bebeszélhetik maguknak a nagy machinátorság üdvös önámítását. Abban ringatva magukat, hogy elértek valamit.
   
3. A nyilvánvaló szervezési hiányosságok miatt a Fidesz-székház minden lehámlott vakolatmolekuláját, és üvegcserepét úgy mutogathatják, mintha nyílt színen zajló lincselés zajlott volna.

S alkalmasint a szervezési hiányosságok közé tartozik nem csak a gyűlés biztosításának, hanem magának az időzítésnek és helyszínnek a kiválasztása is. Az ultrákkal közel egy időre szervezéssel lehetőséget adni a „buli van” hangulatban törpülő szellemiségek tobzódásának azért persze könnyelműségnek tűnik. Még akkor is, ha persze utólag lehet azon vívódni, hogy ki provokálta ki a Fidesz-székház molesztálását. Azonban a tüntetés előtt is olvasható volt a felhívás arra nézve, hogy mindenki vigyen magával használt számítástechnikai vickeket és vackokat. Ha tehát a szervezők a Hősök teréig szervezték a szervezendőket, akkor vajon ott akartak ebből gúlát emelni? S ha ott akartak, miért nem emeltek? Az ugyanis jól látszik a közvetítések során, hogy egész a Lendvay utcáig nem kerültek felhasználásra. Ott meg ultra-módra.

Egy biztosan kóbor palack a biztosnál
Eredeti fotó: I. Szonja / Gépnarancs

Azon persze lehet polemizálgatni, hogy az a hat ember, akiket előállítottak kinek a buzdító hatására kezdte a székház piszkálását. Az azonban biztos, hogy a fentebb említett okokból nagy szívességet tettek a kormánynak. Miközben persze lehet azon is sopánkodni, hogy a rendőrség mit bénázott össze az objektum védelme kapcsán. Habár a TV székház egykori védelmét alulmúlni azért nem igazán sikerült. Habár a vasárnap estéről készült képriportok egyikében olyan kép is látható, amit nehéz másként magyarázni, mint azzal: a rendőrség bizony bevetésre kész gázpalackkal várta a tüntetőket. Amiből az is következhet, hogy parancsra nem léptek közbe. Például, mert kiszámított volt a székház mérsékelt megrohanása éppen úgy, ahogy a kommunikációs haszon érdekében a minimális károkozás engedélyezése is. Amit aztán ki is használ most a Fidesz.

Így talán érdemes mérleget vonni a „kinek az érdeke” szempontjából is a vasárnapi tüntetés kapcsán. A Fidesz egyértelműen kommunikációs hasznot zsebelhet be. Ráadásul nem kényszerül valós, előre ki nem számítható engedményre. Ráadásul a civil ellenzékiséget ismét egy lépéssel tovább terelhette a fásultság országútján. Ráadásul továbbra sincs egységes ellenzékiség. Ráadásul megkapta a demokrácia flastromát. Ráadásul..? Ráadásul nem tudom, hogy vajon szimplán ostoba módon lett szervezve ez a tüntetés, vagy előre megfontoltan látszik ilyen ostobának a szervezés? Mert a jelen felállásban akár Orbán Viktor is szervezhette volna. Ahogy a választások előtti „ellenzéki” történések jó részét is akár a Lendvay utcában is tervezhették volna. Ráadásul szeretnék meggyőzetve lenni, és nem pofonok útján, lehülyézéssel érvelve, hogy nem így volt.

Andrew_s

Tüntetés, internetadó, kormányflastrom

Az eredetileg talán elterelésnek szánt internet-adós ötlet lassacskán önálló életre kel. A felröppentet digitális csalimadár szép lassan hozzászoktatja az embereket a bevezetés tudatához. Annyira, hogy hamarosan csak a mértékéről lesz vita. A kádárista nosztalgia jegyében. Az ellene szervezett tüntetés előzetese alapján ez a kép mit sem változik.

A tüntetést a Facebook-on kezdték szervezni, és e sorok leírásakor, délelőtt 11 óra körül, még csak a szervezés, a jelentkezők toborzása zajlik. Oldal letiltással, Facebook-reakciókkal tarkítva. De zajlik. Olyan felhívással is tarkítva, ami szerint: „Ha vasárnap 18 órakor mind eljöttök a József nádor térre, akkor meg tudjuk akadályozni az internetadót!” Ami azért felveti legalább annak kérdését, hogy maguk a szervezők elhiszik-e ezt. Az ugyanis világos, hogy a tüntetésnek önmagában még demokráciában sincs nagyobb hatása, mint a jelenlét megmutatása. Diktatúrában még annyi sem. A hatalom képviselői ugyanis egy laza legyintéssel intézhetik el. Mindaddig, amíg nincs valószínűsíthető cél, és látszata sincs a cselekvésnek, addig mindenképpen. Utána még mindig erőből lefújható a tüntetés, és vádhatóság elé citálható a résztvevők egy része. Addig azonban nagy szívességet gyakorol a tüntetés a kormányzatnak. Valós és látható cél nélküliséggel legitimálják demokratikus flastromukkal a diktatúrát.

Márpedig az eddigi tüntetéstörténet igen szkeptikus nézőpontokra predesztinálhat. Az Operaháznál lezajlott, és végül semmibe hullott tüntetésen sokan voltak jelen. Számosan akkor még komolyan vették, hogy ennek van értelme, de a szervezők között ezek a hangok nem igazán zengtek. Ellenben, mire valóban értelme lett volna a tüntetésnek, addigra fegyelmezetten levonultak. Nehogy zavarják az Operában önmagukat ünneplők hangulatát. A Bajnai-féle visszatérésnél szintén sokan voltak. Az ott még meglevő tömeges szimpátiát hosszú és kemény munkával zilálták szét. Alig másfél év alatt. Nem mintha a flaszterhajigálás nagyon hiányozna. Azonban ez is egy helyén maradt kockakő volt azon az úton, ami mélységes érdektelenségbe ejtette az ellenzék, vagy az ellenzék által felkarolt szervezők szervezte tömeges megjelenéseket. Mert amikor a szervezők sem tesznek mást, mint kipipálják a rendezvényt, majd elsunnyognak a kertek alatt, akkor mi várható a támogatóktól.

A hosszas felvezetésre azért ragadtattam magam, mert nézem azt a tüntetést, ami egy különben nyilvánvaló baromság ellen szerveződik. Az internetforgalom adóztatása ugyanis kétségtelenül az. Eltekintve a véleményszabadság és információcsere korlátozásának szándékát. Mert ez egy nyilvánvaló, megfogható hatalmi cél lehet. Olyan, aminek védelmében akár tüntetni is érdemes. Ha az internet adóztatása elleni felszólalás keretében, akkor akképpen. Ez azonban azt is jelenti, hogy a toborzó oldalon leírva, pontokra szedve lenne értelme kifejteni azt, hogy mi végre is a tüntetés. Olyan kérdésekre is választ adva, mint:

• Milyen cselekvési tervet szeretnének pártfogoltatni a jelenlevőkkel?
• Mi az A-terv?
• Mi a B-terv?
• Mi az elérendő cél, illetve mi a minimálcél, amit mindenképpen el szeretnének érni?

Az ugyanis kevés, hogy „el kell jönni”, mert csak. Ha tépelődsz, akkor is el kell jönni. Miért? Csak. Ezen az sem segít, ha a szervezési evolúció immár használt kütyük elvitelére is sarkal, és kéri a pártjelvények otthonhagyását. Amely utóbbi érthető törekvés, ha a kölcsönös békesség jegyében akarnak maradni a részt vevők. Feltéve, hogy a szervezők feltételezik: a megjelentek a B-közép szellemiségében, a másikon vizsla szemekkel keresett pártjelvények okán gerjedő indulat és gyűlölet jegyében képesek csak előfordulni. Ez azért egyfajta önkritika is a szervezés részéről. Azért mégis érthető a törekvés. Még a szervező pártpolitikustól is. S bár a szervezők szerint nemzeti és uniós zászlók rendben vannak, kérdéses, hogy kellenek-e oda? Mert alapjában véve az is egy marhaság.

Az internet, a szólás szabadságának megadóztatása ugyanis alapvető felhasználói érdekeket sért. Nem zászló kérdése, hogy kiét. Mindenkiét. Ezért akár azt is megérhetné, megérhette volna kommunikálni, hogy mit is szeretnének elérni. Túl azon, hogy „ne legyen adó, wazze”. Megérhette volna azért is, hogy kétség se férjen a tüntetés célját illetően az egészhez. Eszébe se jusson senkinek, hogy egyfajta pszeudo-ellenzéki gesztus az felvezetőben említett flastrom kiragasztásával, és a valós cél nélküli hazasunnyogás záró-gesztusával.

Andrew_s

Ki hazudik ma?

Varga Mihály, az internet-adóval mostanság elhíresült nemzeti pénzbehajtó alighanem haragban van Szijjártó Péterrel. Annyira, hogy talán legfőbb ideje lenne rendet tenni abban a közóvodában, amelyben Misike és Petik már beszélő viszonyban sincsenek. Viki-bácsinak igazán közé kéne mennie a nagycsoportnak és újraültetni a bandát. Akármennyire is fülének kedves az a tapsos ricsaj, ami olykor felhangzik az ő magasába.

A nagy népi haragra azért gondolhatunk, mert ugyebár még csak napok teltek el azóta, hogy állítólag kormányzathoz közeli népeket is kitiltottak az USA-ból. Akkor Petike kiállt és nagy garral követelte a csúnya amerikai bácsiktól az okokat, és bizonyítékokat, amiért ez a folt eshetett a NER makulátlan testén. Annyira, hogy Rogán Antalt, alias Tónit is megkérte, hogy erősítsen rá erre a követelésre. S még legutóbb is azon nyöszörgött a szegény pór-gyerek, hogy az amerikai diplomaták nem túl készségesek, amennyiben rajtuk kérik számon a hazai gazdasági bűnözésről szóló bizonyítékokat a vonatkozó hatóság helyett. Lehet, hogy Szijjártót mégis fogadnia kellett volna az amerikai külügyminiszternek. Akkor talán elmesélhette volna neki, hogy magyar földön a magyar külügyminiszter forduljon a magyar hatóságokhoz. Bár ehhez lehet, hogy az első sarki rendőr is elég lett volna Washington-ban. Azonban a lényeg nem is ez, hanem az, hogy Szijjártó Péter szerint adják már neki elő a bizonyítékokat. Mert ő tudja, hogy ott van a dobozban az építőkockák mellett, csak nem éri fel. Ésszel.

Erre aztán mit nem mer elkövetni a pénzügyekért felelős nagycsoportos? Hát nem ment el a kúthoz. Viszont tartott egy sajtótájékoztatót. Ezen bejelentette, „hogy a Vénusz étolajat előállító amerikai vállalat (Bunge Zrt.) vezetősége 2011. szeptemberében a magyar adóhatóságoknak információkat adott át a költségvetést károsító különféle jelenségekről”. Elismerve ezzel azt, hogy tényleg amerikai cég volt a bejelentő, és részben tényleg étolajon csúsztak el a kitiltásban érintettek. Egyben azt is elismerve, hogy legalább három éve tudhattak az illetékes vezetők az ügyről. Azt is mondta továbbá az „internetért-pénzt” akcióért is felelős közhivatalnok, hogy „a NAV saját felderítő tevékenységének eredményeként idén februárban 50 helyszínen tartott házkutatást az érintett cégeknél, könyvelőknél és ügyvezetőknél”. Tehát két és fél évig latolgatták az ügyet, nyomozgattak, saját hatáskörben felderítgettek, majd hirtelen házkutatási lázban kulminált a vizsgálat.

Igazán cinikus vélemény lenne az, hogy a két és fél év alatt megpróbálták a lehető leginkább baksisra orientált forgatókönyveket, majd amikor ezek nem jöttek be, akkor akcióba léptek. Hasonlóan cinikus vélemény lenne, hogy ott tartottak házkutatást, ahol nem sikerült érvényesíteni a „nyugalomért-pénzt” elvet. Az se tévesszen meg senkit, hogy februárban a választási kampány finisében, a talán leginkább pénz-égető fázisban voltunk. Ez nyilvánvalóan a véletlenek gonosz összejátszása. Az azonban nyilvánvaló, hogy amennyiben Varga Mihálynak tudomása volt a nyomozásról, akkor Szijjártó Péter csak abban az esetben játszhatta a pökhendi bizonyítékvadászt, ha

A: teljesen hülye;

B: teljesen hülyének néz mindenkit;

C: Annyira nincs beszélő viszonyban Varga Mihállyal, hogy még a botrány kirobbanása után sem közöltek vele semmit.

S mindez független attól, hogy Varga Mihály azért szintén kérte az amerikai követségtől az esetleges további neveket. Miközben persze az is lehet egy alternatíva, hogy a gazdaságért felelős adóügyi miniszter egyszerűen blöffölt. Megpróbálva védeni valamelyest a mundér becsületét, most hirtelen kitálalt valamiről, aminek egy részét kitalálta. Vagy kitalálták számára. Ami talán azért nem valószínű, mert elég sok ponton támadható, ha ez szimpla blöff. S olyan kemény anyaghoz sem illene hozzászoknia, amitől ilyeneket kitalál.

Így aztán marad az, hogy a kormányzati nagycsoportban nagyon haragban lehetnek egymással. Legalább az amerikai útja előtt szólhattak volna Szijjártónak, hogy ne csináljon teljesen hülyét magából. Valamint az általa ott képviselt kormányzatból, és végső soron az egész országból.

Andrew_s

Adóval a köztompításért

Forrás: The Midnite Marketer

Az internetadó, ha eltekintünk a figyelemelterelésben betöltött igen komoly szerepétől, akkor igen figyelemre méltó lépés. Nem azért, mert progresszív lenne, hanem éppen azért, mert érdemessé tesz némi visszaemlékezést. Alig több mint évtizedest. Megemlékezhetünk szlogenekre, cikkekre, kormányokra is akár.

Talán még emlékeznek páran arra a korszakra, amikor a hagyományos, betárcsázós modemek korában egy ISDN-kapcsolat boldog tulajdonosa akár király is lehetett a betárcsázós, akár már 56K-s modemek világában. Annyira, hogy az akkor még szinte monopol szolgáltatónál belefért az akár egy éves várakoztatás is egy ISDN-előfizetés élesítésére. Emlékeztetve arra a helyzetre, ami ott alakul ki, ahol csak egy vonalas szolgáltató van. S ahol a D-csoportnak most is belefér olyan indoklást nyújtani az internet-kapcsolat megtagadására, ami enyhén szólva is felveti a hazugság vagy megtévesztés gyanúját. Amúgy az említett ISDN-re várakozás kora nem is volt olyan nagyon régen. Alig több mint egy évtizede, az ezredforduló környékén.

Abban a korszakban, amikor a telefon-előfizetések egy részénél létezett az éjszakai kedvezmény. Amit az internetes forgalomra hivatkozva a szolgáltató el kívánt vonni, illetve meg kívánt szüntetni. Tömeges tiltakozást kiváltva, amelynek hatására a MATÁV bevezetett egy kedvezményes díjcsomagot. Jól időzítve a MATÁV-székháznál tervezett tiltakozáshoz szinkronizálva. Ezzel kapcsolatban most tekintsünk el attól, hogy az akkori Bodoky Tamás inkább gúnyolódni tűnt a civil kezdeményezésből tiltakozókon. Elvégre akkor még nem volt alanyi jogú átlátszó civil. Csak egy szimpla publicista a még indultak kategóriájából. Szóval ne tiltakozók minősítésére, hanem az akkori MATÁV-ra érdemes figyelni. Monopolhelyzetében úgy döntött, hogy eltépi az éjszakai tarifás cukros-madzagot. Cseppet sem hasonló módon, ahogy a Fidesz-indoklás hangzik most az internetadóval kapcsolatban. Nagyjából azt emlegetve, hogy mert az emberek rászoktak a netre, hát most lehet extra pénzt kérni érte.

Mert érdemes a Fidesz-környéki hírekben is visszaturkálni az időben. Most jócskán felemlegetik azt a nyilatkozatukat, amelyben korábban elutasították az internet-adót. Azonban érdemes még mélyebben merítkezni az időben ez esetben is. Akkor ugyanis ilyeneket is olvashatunk: „...az állam és a versenyszféra összefogásával elindult a családi netprogram, amely iránt a vártnál sokkal nagyobb az érdeklődés. A kancelláriaminiszter azért is fontosnak nevezte az információs, illetve a tudásalapú társadalom kialakítását...”, A nyilatkozó nem más volt, mint Stumpf István. 2000. novemberében. Amikor még nem alkotmánybíraként, hanem a Fidesz-kormány minisztereként ismerhette a világ. S amikor a széleskörű netelérés biztosításában látta a Fidesz-kormány a tudásalapú társadalmat. Amikor a társadalom felemelkedésében még a tudást, a képzést gondolták meglovagolni. Azóta ez is változott. Mára a rabszolgamunka-alapú közmunkatársadalmat építi Orbán Viktor. Amihez nem csak nem kell, de egyenesen káros a tudás, az emberi kapcsolatrendszer. Az akkori Fides-szel ma szembemenő Fidesz képe egyenes következménye az orbáni doktrinaváltásnak. Amihez csak bevezető volt talán 2008-ban Zsigó Róbert felszólamlása, amelyben a tanerők számítógépes ismereteinek elvárását kifogásolta.

Amely kollektív agyzsugorítást, mint burkolt célt, az interneten alapuló modern kultúra teljes elutasítását jól mutatja, hogy az adó alapja a megkezdett gigabájtok száma. Ami, ismerve a jelen technológiákat gyakorlatilag pont azoknak a forrásoknak a kiszárítására alkalmas, amely például az interaktív csatornákat táplálja. Amibe például a távoktatást, a digitalizált demonstrációkat is sorolhatjuk. Nem az utcait, hanem a tanulmányit. Igaz, a gyors információcserét, a kormányzati, hatósági ténykedéseket hamarjában lebuktató „streaming”-et is besorolhatjuk a sávszélesség-igényes ineternethasználat keretei közé. Ami a kollektív retardálás mellett szintén komoly súlyt képviselhet, egy szemléletében paranoid, ténykedésében idióta országvezetés esetében. Nem feledve a régi jó kádárista receptet sem. Orbán lesz a megértő vezér, ha a most belengetett idioitisztikus adómértéket, a gigabájtonként százötven forintot leviszik százra, vagy akár tizenötre. De végül is, miért pont ezzel az ócska trükkel ne élne kormányzat. Az első jelek már láthatóak az eredetileg globálisan belengetett, majd hirtelen korlátossá módosuló adóval.

Andrew_s