Cave Hominem Unius Libri

Forrás: Wikipedia

Abban a pillanatban, amikor győz már az ismeretszerzésben is az öncenzúra, vagy a „mi kutyánk megmondója” szemlélete, akkor a szellemi autonómia vesztésre kezd állni. A mérlegelés képességével, a saját vélemény megalapozottságával, és így az érveléssel szemben. Maradnak az előítéletek, az olvasottaktól függetlenített, nem egyszer előítéletekre épített, ha tetszik „lábon kihordott” trollizmusok. Enyhébben fogalmazva: nem kevesen előre megfontolt szándékkal, és komoly erőfeszítéssel képeznek szemellenzős, szellemi igavonót magukból. Amely csak egy irányt, a választott vélemény-szektája irányát ismeri, követi, védelmezi.

Ez arról jutott eszmbe, hogy a minap kedélyes, egy fenét, de legyen az, vitát olvashattam az egyik vitafórumon arról, hogy mekkora királyász dolog, hogy Zelenszkij fellép az oligarchák ellen, és mindenki, aki szerint ez finoman szólva is árnyalható, az „természetesen” részben putyinista, és üres óráiban dezinformációt terjeszt. Ahogy ez a vita mellékszálában az Azovi csibészekkel kapcsolatban is felmerült.

A két történet egyébként ott kapcsolódik össze, hogy vita kiindulópontját egy olyan cikk szolgáltatta, amelyben egyébként világosan leírják, hogy miközben Zelenszkij oligarchátlanítási akciói elsősorban az orosz, illetve orosz-kötődésű milliárdosok ellen irányul, az egyik ilyen szereplőt cserélték ki az SS-jelvényt használó Azovi gárda tagjaira is. Mely gárda, SS-jelvényestől kooptálva lett az ukrán hivatalos erők közé. Ékesen igazolva, hogy az ukrán vezetés nem xenofób, köze sincs a szélsőjobbhoz, és a fasiszta eszmék a közelükbe sem érhetnek. „Csak” a Waffen SS egyik csapatjelvénye.

Miközben egyrészt Zelenszkij választási győzelme mögött is némi lokál-oligarchikus támogatást sejtettek annak idején, és a háború előtt felmerültek némi gyanúk némi offshore-ügyletek kapcsán is. Mely utóbbiról különben a The Guardian írt, mely médiumot még nem igazán vádoltak putyinizmussal, vagy azzal, dezinformációs bázis lenne.

Alkalmasint mindezen fentieknek bárki utána nézhet az interneten. S akár cáfolhatja is. Mely tényszerű cáfolattal semmi gondom. A gondom ott van, amikor egy-egy csoportban gyakorlatilag kommunikációs lincshangulat uralkodik el. Azzal, hogy aki nem azt fújja, amit az admin, vagy néhány informális hangadó elvár, az menjen máshova, mert itt csak a tisztafajú, izé tisztára öncenzúrázott „véleményeknek” van helye. Holott valószínűleg sokkal önállóbb lenne az a vélemény, amit különböző, és akár különböző előjelű források, hírek, vélemények kohójában finomít a saját szellemi autonómia.

Mert keretismétlésként. Abban a pillanatban, amikor győz már az ismeretszerzésben is az öncenzúra, vagy a „mi kutyánk megmondója” szemlélete, akkor a szellemi autonómia vesztésre kezd állni. Egy könyvet ismerve. Vagy csak egy lapot abból is.

Nem vitatva, hogy megismerni a másik oldal részigazságait, hozzátenni a saját részigazságokhoz időt rabló, illetve fárasztó. Vagy akár riasztó, ha a puzzle egésze csak részben fedi le a habos-babosan rózsaszín elvárásokat. Ellentétben azzal, hogy egy félig emésztett kölcsönvélemény viszont kényelmes, langyos lábvizet kínál. Valamint nem konfrontálódik semmivel, és senkivel, az adott babaház falain belül.

Legfeljebb néha a realitásokkal. De az meg úgyis csak zavaró tényező lenne.

Andrew_s

Kéne mégiscsak a cenzus? Esetleg valami más?

Úgy tűnik valakinek nem tetszett, mert a Blogger csapatával kicenzúráztatta. Szomorú, végtelenül szomorú. De ez persze nem változtatja meg a magyar közjogi viszonyokat, amelyek alapján a választásokon NEM szavaznak a miniszterelnökre. Igaz, a Blogger csapatára sem. Kedves trollok, futunk még egy kört?

Lassan permanens állóháborúvá nemesedik az a szappanoperákat megszégyenítő cicaharc, amely az ön, vagy pártjelölt miniszterelnökök olykor egymást inkább, mint Orbánt leváltani szándékozó pótcselekvéseit kíséri, jellemzi. Van itt kérem minden. Egykori egyetemi tanártól szebb napokat is látott akadémikusig minden. Igazi ökölrázási bazár-kínálat. Amolyan tessék-lássék, tessék-tessék: itt a soha vissza nem térő alkalom a szinte semmire. Közben meg amolyan vidám-barakk-módon el-elgondolkozhat az ember, hogy milyen kevesen is szavaznának, ha a részvételt mondjuk közjogi vizsgához kötnék. Cenzus-módon meg-megkérdezve a tisztelteket, hogy tudják-e mi a retekre szavaznak egyáltalán?

Mert az is fogós ravasz kérdés lenne továbbra is, hogy hol a fenében van az a közös kompromisszumokkal kiizzadott ellenzéki program, amit a cicákok két egymásba mélyesztett karom között ki tudnának suttogni azoknak, akiktől szavazatot remélhetnének. Könnyen lehet, hogy a „mire?” kérdésére adandó válasz már ezen a ponton élénk hümmögésbe, vállvonogatásba torkollna. Majd a túlkompenzált indulatokkal felülvezérelt kifakadásba, amely „az orbanista bérenc vagy” a legenyhébb kitételek egyike. Olykor olyan barátságos jelzőkkel kiegészítve, hogy „rohadt”, „hazug”, és a le a skálán a bányászbéka ősszája alá. Ami legalább azt biztos iránytűként jelöli ki pontszerűen, hogy nevezett fórumhuszároknak lila fingja sincs, hogy milyen program képviseletére akarnának választani. Akár elő-, akár tényleg.

Van azonban egy másik probléma is. A „kire?” kérdésre adandó válasz. Mert azt pikk- és pakk oda lehet vágni, hogy az előválasztás miniszterelnökről szól. Nos, annak aki ezt komolyan gondolja, talán nagy újdonságot jelentene az eltöprengés egy egyszerű kérdésen. Nevezetesen azon, hogy Orbán Viktorra, mint miniszterelnökre a választások alatt, az urnánál, hány szavazatot adtak le? Na kérem. Pont annyit fognak leadni az ellenzéki miniszterelnökre is. Egyenként is, illetve külön-külön is.

Ugyanis a rendszerváltásnak nevezett izé, illetve folyamat, illetve mutyi (mindenki válasszon magának csillagot) egyik nagy politikai vívmánya volt, hogy a hazai közjog két prominensére nem szavaz senki a választásokon. A köztársasági elnök kirakatába a parlament választja be az éppen aktuális politikai alku erre delegált szereplőjét. Aztán ugyanez a hatalmi csomópötty kéri fel miniszterelnöknek azt, aki szíve szerint a legkedvesebb erre a posztra. Csók, puszi, ennyi. Lehet pöszörögni sokat és keveset egyaránt azon, hogy „szokásjog”, meg „a legtöbbet szerzőt”, de leginkább „akárkit”. Elvileg azt, akiből kinézi, hogy képes kormányt alakítani.

S ezen a ponton avanzsál végképpen szappanhabos operácskává az ellenzék cicaharca. Mert nagyon úgy tűnik, hogy egy nem létező választási párt, ebből kifolyólag sem létező választási listájának meg nem választott miniszterelnökségét lebegtetve megy a kommunikációs csatározás annak a kiválasztására, aki a nem létező programot a közvetlenül meg nem választható poszt-betöltést követően a legjobban fogja képviselni. Így az egy dolog, hogy az, aki azt hiszi, hogy miniszterelnök jelöltre megy előválasztani, egy cenzus-vizsgán bukna.

De talán az egymás csesztetése helyett, ha az ellenzék komolyan többet akar, mint pár jól fizetett, és fűtött munkahelyet az országgyűlésben, egy egészen fura dolgot kellene tenniük. Elkezdhetnének például dolgozni. Nem otthon a kertben, vagy vályogvetőként a szérűn, mely utóbbi szerepben speciel Orbán Viktor is tetszeleghetne. Különösen, ha az általa most annyira megszeretett Horthy-elvtársa rendszere fennmarad. Nem kérem. Mondjuk azon a rohadt közös programon és választási párton. Aminek esélye lehet listát állítani. Mely lista első helyét esetleg felkéri az éppen aktuális köztársasági elnök kormányt alakítani. A többi szerintem nem több kommunikációs szemfényvesztésnél.

Miközben a cicák, mármint az igaziak, legalább jó fejek :-)

Andrew_s

Nem értjük, irigyeljük, hülyék vagyunk, tiltunk

A nyár közepén rendeletet hoztak az egyetemi szakok egy részének elsöpréséről. Megszüntetve, hatóságilag, a gender-szakokat. A képzésben az ELTE és a CEU a fő érdekelt. A CEU elleni hadjárat régóta ismert. Az ELTE meg így járt. A hatalom fogást akart találni, és KDNP által különösen hevesen utált szakok „személyében” megtalálta. Gondolkodni meg nem kötelező. A rendeletek alkotóinak sem.

Mert azt a részét teljesen értem, hogy a hívek nagy részének a kocsmaszociológiai szinten teljesen világos a kép. Számukra a gender, a társadalmi nem, tanulmányozása „buzisimogatás”. Oszt’ jóna’ot. A banánhámozási verseny veszteseinek ez így teljesen jól is van. Megtapsolják a betiltását, és a KDNP néhány politikusa is elégedettebben csobban a hideg sörhabban. Elvégre az olyan zsenik, mint a KDNP ifjúsági szervezetének (IKSZ) az elnöke, már tavaly nyílt levélben támadta be az ELTE ilyen irányú képzéseit. Az IKSZ-től akkor sem nagyon vártunk volna magasabb szellemi színvonalat, és más ügyek kapcsán sem okoztak csalódást. Elég arra a 2016-os ötletre emlékezni, amikor „örömkommandók” segítségével gondoltak adózni a szaporodásnak. Talán a Vesta-szűzekre, esetleg az életforrás-projektre gondolva nosztalgiával. Ha kinézzük a történelmi ismereteket a KDNP holdudvarában nyalakodókból.

Ami a gender fogalmát illeti, arról valószínűleg halvány gőzük sincs. Arról sem, hogy a „társadalmi nem”, az nem azt jelenti, hogy mindenre nemet kell mondani, aminek köze van a társadalomhoz. Márpedig a hatalom nagyjából most ezt a „nem”- mondást gyakorolja. Ami túlmutat a saját szemellenzőiken az nincs. Alkalmasint ez még csak nem is liberalizmus, illetve az annak tagadásaként hirdetett hierarchizmus kérdése. A gender fogalmához, ha mindent bele akarunk érteni, akkor a nemi szerepvállalás, illetve az ahhoz tapadó sztereotípiák vizsgálata is hozzá tartozik. Ami lényegesen nagyobb halmaz, mint amit a KDNP olyan politikusai, mint Rétvári Bence, illetve Harrach Péter kommunikálni képes belőle. A nemi szerepekhez tartozó sztereotípiák például egyértelműen azt jelzik, hogy történelmileg, ha tetszik konzervatívilag, a katonaság, a hatalom „kezének” levés, az operatív utasításrendszer csúcsán trónolás kifejezetten férfi szerep.

Amikor a Fidesz klerikális lobbi-platformjaként működő politikai képződmény néhány prüntyőkéje kirohan a társadalmi szerepek elemzése, tanulmányozása ellen, akkor pár más kérdés kapcsán is érdekes lenne a véleményük. Érdekes lenne tudni a véleményüket a hatalom csúcsán igencsak hatékony Mária Terézia uralkodói szerepvállalásáról, az Egri csillagokban is emlegetett várvédő nők katonai szerepéről, illetve a szintén megfestett, a munkácsi várat a férfiaknak is példát adón megvédő, Zrinyi Ilonáról. Már csak azért is, mert a „szerepcsúszások” mindennapos esetei szempontjából egyáltalán nem lenne érdektelen a hatalom hozzáállása. Ha ugyanis a sztereotípiákat feszegető viselkedésnek már a szociológiáját is elutasítják, akkor elképzelhető, hogy mi a hatalom hozzáállása egy női csúcsvezetőhöz. Miközben gondolhatunk az olyan, nem egy esetben kényszerű szerepbővülésekre is, amikor egy valakinek fel kell vállalnia, legalább részben, a másik nem szerepét is. Például, a gyermekét egyedül nevelő nő, illetve férfi óhatatlanul abban a helyzetben találja magát, hogy számos, a másik nemhez kötődő családi szerepet is fel kell vállalnia.

A regnáló hatalom, amikor a társadalmi nemhez, a nemi sztereotípiákhoz kötődő képzéseket gondolja korlátozni, illetve magát a „társadalmi nem” létét is tagadja, akkor valójában állást foglal a női vezetők, a gyermeküket egyedül nevelők vagy akár az „óvóbácsik” ellen is. Nem mintha ez túl nagy újdonság lenne a kormány, illetve annak vezetője részéről. Az utóbbi péniszirigy pitiánersége már négy éve előrevetítette a szellemi langyosvíz iránti nemzeti vágyakozást. Ez azóta csak kiteljesedőben van. Akkor írtam, hogy a „kisstílű, fantáziátlan, állatias indulatokkal operáló, szellemi semmittevésbe süllyedő uralkodás az, ami nemzedékeket tesz tönkre, üldöz el, kényszerít szellemi pangásra”. Azóta már tudjuk, hogy zajlik az exodus az országból, hogy az oktatáspolitika nem szolgálja a fejlődést, hogy Orbán valójában csak a populizmus keretei között képes szerepelni. Két akkumulátortöltés között. Ahogy valóban a senkik hatalmát, a kisszer diadalát hozta be a kontraszelektált mindennapokba.

Andrew_s

Kormányinfó: Bunkók vagyunk, és büszkék vagyunk rá

Lázár János többször felmerült, mint Orbán Viktor lehetséges leváltója. Valószínűleg Orbán Viktor környezetében is. Ami az egyik lehetséges magyarázata lehetne annak, hogy most mintha a kilövési engedély-listára került volna. Arra azonban aligha magyarázat, hogy a legutóbbi kormányinfón Kovács Zoltán a teremből való kivezetést is kilátásba helyezte egy újságírónak. Arra az esetre, ha kérdezni mer.

A Guardian budapesti tudósítóját, Daniel Nolant, illetve kérdéseit azzal az érvvel gondolta leseperni, hogy a kormányinfón csak magyarul lehet kérdezni. Ami több okból is nevetségesnek tűnik. Leginkább azért, mert a Guardian tudósítójáról alighanem a regisztrációjakor is tudni lehetett, hogy angolul fog valószínűleg kérdezni. Ezt jobb helyeken egyébként meg is szokták kérdezni. Személy szerint olyan megoldással is találkoztam annak idején, hogy a szinkrontolmács rádiós fejhallgató segítségével közvetített a különböző nyelveken beszélők között. Ha tehát a kormányzat szereplői, illetve a sajtót tájékoztatni szándékozók nem készültek fel, akkor az nem feledékenység, hanem bunkóság. Amit persze el lehet majd adni a híveknek azzal, hogy aki innen tudósít, az tanuljon meg magyarul, de ez a bunkóságot nem menti. Legfeljebb eladhatóvá teszi majd.

Az, hogy az európai sajtódíjas (European Press Prize) tudósítóba belefojtották a kérdést az azonban már nem is bunkóság. Valójában sokkal közelebb áll a nyílt cenzúrához. Világosan jelezve, hogy a nemzetközi sajtó, Orbánt, illetve rendszerét esetleg kritikával illető képviselőjétől már a kérdést sem állják ki a kormányinfó hivatalos szereplői. A sajtó más, szintén jelenlevő, képviselői pedig a minimális sajtóetika talaján álló szolidaritásból vizsgáztak le. Az utóbbit nem, az előbbit, Kovács Zoltán reakcióját legalább részben megértem. Amennyiben Daniel Nolanról a Twitter-oldala alapján is tudni lehet, hogy nem tekinti észrevétlennek a regnáló magyar kormány pénzégető elleségkép-gyártását. Márpedig az OLAF-jelentés, illetve Lázár kastélyának árnyékában aligha vágyott Orbán Viktor magyar hangja egy, a pénzeltüntetéseket firtató kérdésre. Amely kérdés, tekintettel arra, hogy a Guardian tudósítója nem tehette fel, csak feltételezés.

Az azonban nem feltételezés, hogy Kovács Zoltán, a kormány honlapján olvasható önéletrajza szerint, felsőfokú angol nyelvismerettel rendelkezik. Amely nyelvtudást a kormány által szintén támadott CEU-n szerzett fokozat is igazolhat. Ha az angol nyelvű kérdés ellen nem a cenzúra-vágy, hanem a nyelvtudás hiánya miatt berzenkedett, akkor egy másik kérdést tehet időszerűvé. Azt, hogy mennyi igaz az önéletrajzában állított nyelvtudásból? Mert, ha minden, akkor akár fordíthatotta is volna a tudósító kérdését. Igaz, akkor talán kevésbé ragasztotta volna magára a kormány számos más megszólalója által képviselt normaszöveget. Miszerint: Bunkók vagyunk, és büszkék vagyunk rá.

Mely címke jól kiegészíti a kormánybarát sajtó, csendes részvétellel tüntető tagjainak a viselkedését. Holott...

„Als die Nazis die Kommunisten holten,

habe ich geschwiegen,

ich war ja kein Kommunist.

(Mikor a nácik elvitték a kommunistákat,

csendben maradtam,

hisz nem voltam kommunista.)

Als sie die Gewerkschafter holten,

habe ich geschwiegen,

ich war ja kein Gewerkschafter.

(Amikor a szakszervezeti tagokat vitték el,

csendben maradtam,

hisz nem voltam szakszervezeti tag.)

Als sie die Sozialisten einsperrten,

habe ich geschwiegen,

ich war ja kein Sozialist.

(Amikor a szocialistákat bezárták,

csendben maradtam,

hisz nem voltam szocialista.)

Als sie die Juden einsperrten,

habe ich geschwiegen,

ich war ja kein Jude.

(Amikor a zsidókat bezárták,

csendben maradtam,

hisz nem voltam zsidó.)

Als sie mich holten,

gab es keinen mehr,

der protestieren konnte.

(Amikorra engem vittek el,

nem maradt senki,

aki tiltakozhatott volna.)

”

(Martin Niemöller 1892. január 14. - 1984. március 6)

Andrew_s

Cenzné férjének látogatása az MSZP-nél

Az MSZP-nek, mint tudjuk, van Facebook-oldala. Az is természetes, hogy a DK megválasztott elnökének az elutasítása kikerült, állásfoglalásként, üzenetként erre az oldalra. Az is természetes, hogy ez, kommentekben megnyilvánuló, vitát generált. Sok szempontból azt is értem, hogy van egyfajta moderáció a hozzászólásokon.

Amit nem értek az az, hogy az egyik hozzászólással, ami a reggeli órákban még olvasható volt, és válasz volt egy másik hozzászólásra, mi volt a Cenz-né férjének a problémája. A hozzászólás ez volt:

„A DK elnökét ma Gyurcsány Ferencnek hívják. Nem szeretni kell, hanem kompéromisszumot kötni. Aki erre képtelen, az miniszterelnöknek is alkalmatlan. Mert akkor sem csak a saját tábor elnöke. Olyanunk már ugyanis van. Orbánnak hívják.”

A törlést előidéző momentum talán a „kompéromisszumot” szó elírása volt. Ebben az esetben nagyon dicséretes, hogy ennyire vigyázzák az oldalon a magyar nyelvet. Mert ellenkező esetben fel kellene tételeznünk, hogy a lényegibb gondolatokkal van az MSZP-nek problémája. Azzal talán, hogy egy miniszterelnök minden állampolgár, és nem csak a saját híveinek miniszterelnöke? Esetleg azzal, hogy Gyurcsány Ferencet a DK tagsága elnöknek választotta? Mármint az MSZP erre vonatkozó külön engedélye nélkül? Netán azzal, hogy egy tárgyalás, demokraták között, kompromisszumok árán, és nem diktátumoknak a másik torkán való lenyomásán hoz közös eredményt?

Igazán kár, hogy a cenzor nem írta ki a véleményét. Mert mégis csak jó volna tudni a miheztartást egy demokratikus párt oldalához hozzáfecsegve. Már akkor, ha a beírás tényleg eltűnt. S nem csak a képernyő káprázik.

Andrew_s

CEU-cenzúra

A CEU-n a hírek szerint öncenzúra uralkodott el. Amennyiben az Közép-európai Egyetem (CEU) rektora az ott oktatóknak egyfajta iránymutatást adott, hogy mire ne is gondoljanak, ha tehetik. Kicsit emlékeztetve azokra az időkre, amikor teljes volt ugyan a szólás szabadsága, de erősen korlátozott a szólás utáni szabadság biztosítottsága. Mely viszonyrendszer bevezetése egy egyetemen nyilvánvaló feladását jelenti az egyetemi autonómiának.

Ami nyilvánvalóan nem jelent kirívó jelenséget egy diktatúrában, illetve azoknak az iskoláknak az esetében, amelyek kiszolgálói, illetve eltartottjai a regnáló hatalomnak. Márpedig ebből a szempontból nézve azt a kérdést is feltehetjük, hogy az egyébként Soros György által alapított CEU esetében melyik állítást tekintsük a bejelentett öncenzúra elsődleges okának. Vajon csak és kizárólag egyfajta szervilista gesztusról van-e szó, vagy a CEU olyan mértékben függ a kormány fizetőképes jóindulatától, hogy a rektornak megéri gesztusokat tennie a hatalomnak? Illetve, a korábban felröppent hírek nyomán ennyire megtelt-e a nadrág a félelemtől, hogy a CEU-t esetleg kirakják az országból? Az idő talán még ezekre a kérdésekre is meghozza a választ. Ahogy arra is, hogy miként fog reagálni a sorosozó átlagfideszes, a dolgok ilyetén alakulására.

Miközben jelenleg annyit lehet tudni, hogy az oktatóktól elvárt szájzáron túl a CEU-n láthatóan nem lehet boncolgatni a Fidesz és civil fórumok viszonyát. Mert esetleg a narancsköd ónos cseppjei odafagynak az arcokra. Mosoly helyett. Ahogy a budapesti olimpia-bizniszt megtámadó Momentum Mozgalom fórumát is eltanácsolta az egyetem fura ura. A mozgalom párttá szerveződésének hírére hivatkozva. De a párttá szerveződést megelőzően. Ami az időrendiséget tekintve szintén fura. Ámbár az is lehet, hogy pusztán csak beleillik abba az összképbe, hogy a jelenlegi rektor sokkal inkább tekinthető politikai játékosnak, mint tudósnak. Mely megállapítást Sorostól idézték a jelenlegi rektor beiktatásakor. Mondván: „John Shattuck vezetése alatt egyedülálló, globális intézménnyé fejlődött az egyetem, Michael Ignatieff pedig tudós, de jártas a politika világában is”. De nehéz is lenne nem politikai játékosnak tekinteni a kanadai származású professzorra úgy, hogy tudjuk: tagja volt kanadai parlamentnek, és a liberális pártban sem akárkiként sertepertélt.  

Egyébként önmagában a politikai jártasság sosem árt egy rektor esetében. Nem egy esetben a saját karrier záloga is lehet. Így a korábbi kérdések mellé az is felsorakoztatható, hogy Michael Ignatieff-nek milyen politikai érdeke fűződhet az említett gesztusokhoz? Rá még valószínűleg egy államtitkárság sem vár, amiben egy hazai akadémiai karrierre rászoruló rektor bízhat. Ami például szép baksis lehet, akár hosszú távon beváltva, ha egy rektor a saját egyetemének szétdarabolásához, megzúzásához segédkezik. A CEU rektora azonban államtitkár valószínűleg nem lesz. De ettől még lehet politikai szakértője a kormánynak.

Már csak azért is, mert egy jól csengő névvel bíró egyetemről érkezett a CEU élére annak idején. A Harvard Egyetem Kennedy Kormányzástudományi Iskolájának volt professzora. Meg aztán olyan publikációkkal a háta mögött, amelyek címe szerint a politika és a bálványimádás közt vívódik az emberi jogok kapcsán, még jól is jöhet a Fidesz körül. Még akkor is, ha a cím lehet csalóka. Ahogy annál a műnél is, amelyik a címe alapján politikailag kisebbik rosszat boncolgatja valaki a terror korszakában. Azonban a cím csalókasága aligha jelent sokat. Alig valószínű, hogy a Fidesz háza táján, mondjuk, egy Kósa-osztályú versenyző túl jutna egy tudományos értekezés esetén a címnél. Legfeljebb akkor, ha kinyitva, és így vékonyabb papírréteget alkotva is elég egy billegő asztal lába alá az említett mű. A híveknek pedig bőven elég egy név, és a vezér szava adott esetben. Úgyhogy a CEU rektora akár kiváló jelölt is lehet az említett szakértői megbízatásra.

Azért jobb lenne a későbbiekben azt olvasni, hogy a CEU-n vélelmezett felhívás az öncenzúrára csak valami félreértés következménye. Mert rendezvények elmaradását ugyan nehéz lenne félreérteni, és megtartottnak gondolni, de a rektori vélemény értelmezése azért még félre is csúszhat. Ha meg nem? Hát istenkém. Annyira zavarna, adott esetben, valakit egy új szakértő a kormánypárt körül. Sokkal többe nem kerülhet a jelenlegieknél. Legfeljebb majd kiplakátolják, hogy Magyarország nem csak államtitkárokban, hanem szakértőkben is jobban teljesít.

Andrew_s