Hideg és fagyhalál: oldják meg a civilek

Fotó: Harald Hoyer from Schwerin, Germany
Forrás: Wikimedia

Nagyon hideget ígértek, és eljőve a fagy. Aki még emlékszik Hofi egykori műsorára a téli felkészülésről, annak könnyedén bevillanhatott az egykori komikus a salgótarjáni eset kapcsán. De a hideg kapcsán nem csak az újra megindult távhőszolgáltatásról szólnak a hírek. Szerencsére, vagy sajnos. Híre válogatja.

A majdan megérkező leltár az utcán, illetve otthonukba megfagyottakról remélhetőleg nem fognak százas nagyságrendű sokaságot mutatni. De minden emberért kár. Így egy megfagyott ember is pont eggyel több, mint jó lenne. Ezért, például, jó dolog, hogy több szervezet is igyekszik elébe menni a tragédiáknak. S szeretnék nagyon biztos lenni, illetve szinte biztos vagyok abban, hogy még a vallási indíttatású segélyszervezetek sem fogják a hidegtől haldoklót a hitvilága felől kifaggatni, mielőtt életet mentenének. A humanista segítség alapvetően az embert kell, hogy mentse. Már akkor, ha nem hivalkodó pótcselekvés, hanem valós a segíteni akarás. Ezért aztán a hideg helyzet kommunikációja leleplező is lehet. Még akkor is, ha nyilvánvaló: nem a kormány hozta zsákban a mínuszokat. Ahogy más politikai szereplőkről sem tételezem fel ugyanezt. Még Rétváriról sem.

Ugyanakkor nehéz elvonatkoztatni attól, hogy kifejtette: a kormány nem kér segítséget a rászorultak részére a templomoktól. Azaz, nem kéri, hogy nyissák meg a fagy elől behúzódni vágyók előtt a kapukat. Ez a klerikális lobbi-platform által delegált államtitkár szájából még akkor is gusztustalan(?), és furcsa(?), ha az egyházak sem tehetnek a hidegről. Különösen abban az összefüggésben kirívóan embertelen az államtitkár kijelentése, hogy közben azt fejtegeti: „Az éjszakai szálláshelyek mellett a nappali melegedők alakíthatók át, civil szervezetek tudnak a számukra biztosított forrásból többletkapacitásokat megnyitni, amelyek eddig is elegendőek voltak”. Mert még emlékezhetünk a kormányzati kirohanásokra a civil szervezetek ellen. Ahogy arra is, hogy a menekült-krízis kapcsán sokkal inkább a források befagyasztására, mintsem bővítésére törekedtek. Rétvári tehát hiteltelen. Nagyon hiteltelen. De az, ha hitelesnek fogadjuk el, akkor a helyzet még rosszabb.

Az utóbbi feltételezéssel élve ugyanis azt láthatjuk, hogy a kormányzat gyakorlatilag minden humanitárius krízis megoldását egyszerűen a civil szervezetekre testálja. Így volt ez a menekültek esetében is, és a jelek szerint a fagyos halálok fenyegetésének időszakában is. S ez a kormány ugat keresztényi etikáról, keresztényi gyermektípusról. Beleértve a „kormányba”, illetve az állampártba azt az említett frakciót is, akiknek a kereszt csak egy, a piálást és jól fizetett biztosító flepnit jelent a jelek szerint. De azért kár lenne elfelejteni, hogy Rétvárinak van azért egy miniszteri rangú főnöke is. Balog Zoltán pedig maga is egyházi ember, református lelkész. Amikor tehát a „kedves Bence” nem repül másnap a fűtött államtitkári irodából, akkor ez tényleg kormányálláspont. Ráadásul az eddigi tapasztalatok alapján olyan álláspont, amit az egyházi intézmények egy része be fog tartani. Ahogy Erdő Péter a menekültek ügyében is biztosította a kormányt a meleg nyelvéről. De szerencsére akkor is voltak papok, lelkészek, akik szerint az emberség közelebb áll az egyházi küldetéshez, mint a kormánytagok talpán végrehajtott nyalakodás. Így talán, amikor mínusz tíz fok alatti hőmérsékletek várhatók, nem a két évvel ezelőtti tél bonyhádi példája lesz ragadós.

Ha pedig az Emmi vezetője futólag szóba került, talán az egyházakon túl érdemes egy másik országos rendszert is megemlíteni. Ez az iskolák, immár központosan irányított rendszere. A salgótarjáni, időközben megoldódni látszó esetről ugyanis az egykor volt szénszünetek is eszünkbe juthatnak. Amikor a fűtési problémák miatt kényszerszünetet rendeltek el egykoron. S nyilvánvaló: problémát nem csak az iskolák fűtetlensége okozhat. Az utcákon is hiányos a fűtés, és nem egy szegényebb régióban a ruházkodás sem biztosan tud alkalmazkodni az utcák fűtetlenségéhez. A főváros belterületéről nézve persze csábító gondolat, hogy metrók, busz és villamoshálózatban gondolkodjon valaki. Olyan közlekedési viszonyokhoz tagadva, amelyek akár alternatív, és többnyire temperált iskola-megközelítést tesz lehetővé. De ez korántsem biztosan igaz az ország minden területére, illetve minden iskolájára. Így talán jó lett volna egy olyan minisztériumi állásfoglalás, ami az iskolák hatáskörébe utalja a szénszünet lehetőségének mérlegelését. Mert a hideget nyilvánvalóan nem Balog Zoltán hozta. De a minisztériumi állásfoglalásokhoz azért hátha van még némi köze.

De még az is lehet, hogy van ilyen állásfoglalás az Emmi részéről, csak elkerülte a média figyelmét. Amely aztán oda vezetett, hogy nem verték nagy dobra, nem dobták be elég mélyen a köztudatba.

Andrew_s

Jön a hideg!

Jön a hideg! Szinte óráról órára ezt halljuk. Figyelmeztetésként, vagy a külvilágtól óvó figyelmeztetésként. Azt azonban elfelejtjük sokszor, hogy a víz nem mínusz húsz fokon fagy meg, hanem már jóval melegebb körülmények között is gyárthatunk jégkockát. A kihűléses halálhoz pedig szintén nem kellenek ilyen kemény fagyok. Ahogy az eddig elhunytak példája is mutatja.

Mert eddig nem voltak rekord-hidegek, de fagyhalálban már sikerült jobban teljesíteni, mint egy éve. Ráadásul úgy, hogy a kihűlés miatti halálok egyharmada olyanokat ért utol, akiket a saját lakásukból vittek el temetni. Ami nem éppen annak a járványosan elharapódzó jólét legbiztosabb jele. A közönynek, a szegénységnek ellenben annál inkább jeleként szolgálhatnának ezek az esetek. Míg más hírek arról a társadalmi környezetről szólnak, amelyben a fenti adatok „megszületnek”. Mert rendre olvashatók azok a tudósítások, amelyek a tüzelésre alkalmas gallyak összeszedése elleni heroikus küzdelemről szólnak. Ahogy legutóbb Leveleken sikerült egy hős mezőőrnek megakadályozni azt a gigantikus falopást, amelyet egy magányos nő elkövethetett. Ami, tekintettel a vélhető mennyiségre, és a külső hőmérsékletre, nem is lehetett valami hatalmas mennyiség.

Ettől függetlenül teljesen érthető, ha betartják, illetve betartatják azt a törvényt, amelyet elég egyszerűen fogalmazva, de már Mózes is hurcolt a kőtáblákon: Ne lopj! Mert az nyilvánvaló, hogy önkényesen eltulajdonítani a másét nem illik. Alkalmasint törvényileg biztosítva sem illene. S azt hiszem, hogy itt van az alapvető probléma. Ott, hogy szinte biztosak lehetünk: ha a kormánypárt bármely vezetője faágakat akarna gyűjteni, akkor születne rá törvény. Olyan törvény, ahol ezt bárhol lehetővé tenné. Megmagyarázva, hogy ez csak az ott lakók érdekében történik. Valamint akkor nem egy negyvenes nő jelenne meg a színen, hanem mindenen keresztülgázoló lánctalpas erőgépek, a gallyak mellé pedig a fél erdőt is vinnék. Törvényesen. Ha kell, akkor rendőri segédlettel. Mondjuk, a tűzveszély csökkentése érdekében. Szóvivői nyilatkozatokkal, és a meg nem kérdezett szavazók legnagyobb megelégedésére. Legfeljebb az, aki nagyon hangosan kérdezne, az elindulhatna éjszaka a létráját keresni.

Azzal sem lenne természetesen probléma, hogy parlamenti interpellációk szülessenek az illetékes miniszternek alányalva és alákérdezve. Akár a Fidesz, de inkább a KDNP köreiből. Ahol nyilván van az a mennyiségű pénz és pia, ami ezt elviselhetővé teszi. Mármint a kérdezőnek. Akinek a fogyasztása majd belekerül a nagy kalapba. Abba, amiből az előző elszámolási évben mintegy másfél milliót költött a KDNP frakciója szeszes italokra. Valószínűleg a keresztényi szerénység és az önmegtartóztatás jegyében. S természetesen a választók kizárólagos érdekeit tartva szem előtt. Bár ez utóbbira aligha kell tekintettel lennie egy olyan politikai formációnak, amely egy másik párt szatellit-szócsöveként került be az országgyűlésbe. Amelynek épületét valószínűleg jobban fűtik, mint azokat a lakásokat, amelyekben emberek fagynak meg.

Azért mindenesetre bíztató, hogy még a KDNP-s színekkel leöntött politikusok között is van, aki különvéleményt képvisel. Mint, például, a III. kerület polgármestere.

Andrew_s