2025. amikor Orbán választási pogromot hirdetett

Forrás: http://www.gandul.info/ (2012)

2025. márciusának idusa bevonulhatott volna úgy a történelembe, mint egyike a szokásosaknak. Mindenki elmondja a maga verzióját az időszerű semmiről. Orbán Viktor azonban elmondhatja magáról, hogy sikeresen áttörte a közöny falát. Nem azért, mert egy igazán előremutató, az országot a kátyúból kivezető, a teljes lakosságot egységbe kovácsoló beszédet mondott, hanem éppen ellenkezőleg. Valójában nyíltan és büszkén előrelépett a fasizmushoz vezető úton. A poloskázásra gondolok? Igen. De ez csak egy kis lépés a diktátornak, ami nagy lépés lehet azon híveinek, akik majd hivatkoznak rá.

De ez nem a semmiből pattant elő. Pár napja történt csak, hogy javaslatot terjesztettek be a hívei és szellemi csatnyomoroncai arról, hogy magyar állampolgárokat lehessen megfosztani állampolgárságuktól, és kitoloncolni. Leginkább azért, mert nmm értenek egyet Orbánnnal, az általa meghirdetett sötétséggel. Ám ez sem a semmiből pattant ki. Alig több, mint egy évtizede már megtörtént, hogy a Fidesz egyik, akkori, udvari történésze, bizonyos Szakály Sándor egy laza kis idegenrendészeti eljárásnak minősítette a tömeggyilkosságot előkészítő akciót. A közelmúlt fideszes javaslata tehát nyugodtan tekinthető olyannak is, ami egy hasonló akció előhírnöke. Megfosztani az orbanizmus ellenzékét az állampolgárságtól, majd eliminálni a színpadról.

S itt érdemes Orbán márciusi coming out-jára, a poloskás szövegére visszakanyarodni. Arra a szellemi vonulatra, hogy az, aki nem vele van, az valójában poloska, akiket el kel taposni. Éppen hogy csak nem nem szólította fel a híveit arra, hogy szabad kézzel csapjanak oda nyugodtan, ha bárki kétségbe vonása pannon géniusz zsenialitását, végtelenül demokratikus természetét, és a diktatúra iránti ellenérzését. Mindezt úgy, hogy az egyre kevésbé indokolható, pontosabban egyre inkább csak a személyes hatalomféltési pánikjával indokolható kormányzási modell működik Magyarországon.

Mondhatná persze erre azt is valaki, hogy Orbán csak a híveinek, és persze a szélsőjobbról megszólítandó leendő átszavazóinak mondott programbeszédet. Azonban azzal, hogy miniszterelnökként, állami ünnepségen tette mindezt, valójában nem választási programot, hanem pogromot hirdetett. Miközben vezeti ki az országot az Európai Unióból is.

Olyan szintet lépve lefele, hogy a rá adott politikai reakciók önmagukban is árulkodók lehetnek. Beleértve azt is, hogy ha, és amennyiben Magyar Péter továbbra is megmarad a kedvenc szarosvederje mellett, és elvben is elutasít minden együttműködést, és eltartott kisujjal óellenzékezik, akkor valójában csak azt fogja igazolni, amit sokan amúgy is tartanak róla. A NER termékeként, a NER megbízásából cselekvőn, egy háttéralku mentén működik a fidesz királycsinálóinak megfelelően. Felszalámizva az Orbánt leváltani akaró kezdeményezéseket, és átmenteni a fideszes kisoligarchákat. Ma még csak a szigeteibe, holnap talán a hatalomba.

Andrew_s

Egy mondat Novák Katalinról

Orbánviktoriánus novákkató budaházyzmusa nem más, mint Orbán Viktornak, és körének, a nyílt azonosulása a fasizmussal.

A kis betűk szándékosak. Egy mondat. Többet nem ér.

Andrew_s

Művészi díjat Pócsnak a horrorfilmesnek!

Pár napja röppent fel a hír a korántsem új, közel évtizedes, videóról, amelyen Pócs János, akkor önkormányzati képviselőként az élve-égetéssel „viccelődik”. Majd még meg is magyarázta, hogy a videó tulajdonképpen a cigány férfi kérésére készült. Ami ugyebár legalább annyira életszerű, mint az, amikor az öngyilkos a tizedikről úgy ugrik ki, hogy becsukja maga mögött az ablakot.

Tekintettel arra, hogy a kazánba zárt férfi azóta halott, Pócs is azt mondhat, amit akar. Mondhatja azt is, hogy vicc volt az egész. Holott viccnek még akkor is morbid lenne, ha elhisszük, hogy az. Amellett aligha olyan akcióról van szó, amit épeszű ember külön kér. Mármint akkor, ha nem egy erre kiképzett, és alapvetően az ilyen szituációkra „gyúró”, abból élő kaszkadőrről van szó. Márpedig ilyen információnk nincs az esettel kapcsolatban. Bár még előfordulhat, hogy holnaptól az azóta szintén meghalt Andy Vajna megbízásából készült, profi kaszkadőrrel forgatott horror-vígjátékká válik a történet. A mindig igazat mondó fideszes képviselők csalhatatlan mikrofonállványainak külön ajánlásával. Pócs János esetleg még külön kitüntetést is kap. Netán egy művészeti alap különdíjával cizellálva.

Addig azonban nyugodtan emlékezhetünk arra a történelmi korszakra, amikor az élve elégetés a keresztény egyház ténykedésének az egyik védjegye volt. Úgyhogy az sem kizárt, hogy Pócs Jánost csak a keresztény történelmi nosztalgia hatotta át annyira, hogy idáig fajult. Valószínűleg komoly frusztrációt is átélve eközben. Elvégre a nagy elődöknek főtereken, önmagukat a gyíkagy kizárólagos uralma alá üvöltő tömegalkotó hittestvérek előtt lehetett elégetniük azt, akire sikerült valami agyhalott vádat rábizonyítani. Pócsnak azzal, hogy sutyiban, és szinte csak félmunkát végezve kellett ezt filmeznie akár fájdalomdíj is járhatna az így elszenvedett frusztráció miatt. Azért persze annak idején sem volt Jézus tanításai szerinti az inkvizíció ténykedése. De egy igaz decibelkeresztény nem hagyja magát Jézus tanításaitól zavartatni. Az különben is csak egy csóró menekült volt. Nem úgy, mint azok, akik rá hivatkozva birtokot, hatalmat hazudoztak, üvöltöztek össze maguknak.

Egy kicsit később aztán százezrek semmisültek meg speciális kemencékben. Igaz, előtte gondosan megölték őket. Ami kétségtelenül egész humanista megoldásnak tűnhet az élve elégetéshez képest. Mindenesetre kicsit kínos lenne az, ha kiderülne: Pócs szerint a hitlerista hominida biomorfok tulajdonképpen humanista elhajlók voltak. Habár a jelenlegi kormányhatalom elég erőteljes léptekkel próbálja meg a szélsőjobbos térfoglalást ahhoz, hogy már talán nem is lenne kínos egy ilyen helyzet sem. A Fidesznek. Mert azért az országnak már az is elég kínos lehetne normálisan, hogy a videó felszínre-bukkanását követően nem percei vannak a jelenleg parlamenti képviselő Pócsnak a parlamentben. Igaz, ehhez kellene némi morális érzék abban a házban.

De a moralitás is valószínűleg olyasmi a kormánypártok környékén, amit felesleges keresni ott, ahol az nincs. Mert a gerinceket leadták a ruhatárban, és a helyét is megtöltendő zsebnek nyilvánították.

Andrew_s

Orbán szerint a magyarság: fasiszta

Az, hogy mennyire érdemes a hazai politika kiskatonáival foglalkozni, az lehet kérdéses. De az aligha vet fel kétségeket, hogy komolyan illene tudni venni azt, amikor Pannónia önjelölt vezére ugat valamit. A baj valószínűleg éppen ott kezdődik, ha véletlenül komolyan veszi valaki. Így van ez a legutóbbi, fajelméleti káming ótjával is.

Pár nappal ezelőtt az bírta mondani a Hagyományok Házának átadásán, hogy „az a magyar, akinek az unokája is magyar lesz”. Amely kijelentésnek az egyik triviális baromsága, hogy a jelenleg itt élők nyilvánvalóan nem tehetnek jognyilatkozatot arról, hogy mit fognak tenni az unokáik. Esetleg akkor, amikor már a jelenlegi, hite és érzése szerinti magyar ember már porlad. Ellenben, ha ettől eltekintünk, akkor van a kijelentésnek egy másik, sokkal nyilvánvalóbb olvasata. Nevezetesen az, hogy akinek az unokája csak egy kicsit is külföldi, az nem magyar. Illetve az is nyilvánvaló, hogy aki nem tudja a felmenőiről egyértelműen igazolni, hogy magyarok voltak, az sem magyar.

Csak csendben jelzem meg, hogy vol már ilyen a magyar történelemben. Akkortájt, amikor az akkor éppen aktuális nagy magyar vezető a fasizmus, illetve a nemzeti szocializmus iránymutatásai alapján vélte megtalálni a saját ideológiai sorvezetőjét. Így Orbán, talán a saját felmenőiről már előre biztosítva a tetszőlegesen előállított kimutatást, alapvetően felzárkózott a népirtásokhoz vezető eszmékhez. Amellyel nyilvánvalóan széles gesztust tett a decibelmagyarsággal melldöngető szélsőjobbnak. Valószínűleg abban bízva, hogy a különböző paramilitáns gárdák megvédik majd. Csatlakozva azokhoz a csapatokhoz, amelyek majd a várbeli rezidenciát lesznek hivatottak megvédeni. Mert kár lenne arról megfeledkezni, hogy a miniszterelnökség hegyre költöztetésének nyugodtan lehet az a stratégiai oka, hogy a keskeny utcákkal feldarabolt vár-körzet a stratégiailag jobban védhető körzetek közé tartozik. Nem feltétlenül azért, mintha okkal kellene polgárháborútól tartani. Azonban Orbán valószínűleg már régen túl van a realitásokon.

Ugyanakkor a mostani kijelentéssel egyértelműen hadat is üzent mindenki ellen, akinek a gyermeke külföldre távozott. Az ugyanis elég nyilvánvaló, és évekkel ezelőtt világos tendenciaként rajzolódott ki, hogy a jelenleg is felpörgött gazdasági exodus felér a magyar társadalom szociális abortuszával. Márpedig az, akinek a gyermeke külföldön ismerkedik meg valakivel, majd ott születik meg az illető unokája, az Orbán szerint automatikusan elveszti a magyarsághoz tartozása jogát. Ami elég egyértelmű társadalmi zsarolást jelent. Annak, akinek jelenleg a gyermeke külföldön van, valójában két lehetséges választást kínál. Az egyik, hogy tagadja meg a gyermeket, ha az unoka nem Magyarországon születik. A másik, hogy azonnal kerekedjen fel, és távozzon maga is. Amely társadalmi zsarolással kapcsolatban talán érdemes lehet azokra is emlékezni, akiket az ország akkori vezetése kiüldözött az országból. Ahogy azokra is ezek közül, akikre ma büszke magyarsággal emlékeznek azok, akik a kiüldözők lelki, illetve szellemi örökösének tekintik magukat.

A külföldön született gyermekek hazai családján kívül automatikusan kirekeszti Orbán a magyarságból azokat is, akik gyermekei az ideérkezettekkel kötnek házasságot. A kijelentésből fakadó belső karantén ugyan jelentős magyar sportsikereket elérőket is érintene, de ez a sportot egyébként fetisizáló vezért nyilván nem érdekli. Mert számára csak egyetlen igazság létezik. Mindig egyetlen. Mindig az éppen aktuális, abban a pillanatban létező igazság.

Azért persze érdemes figyelembe venni, hogy ez Orbán esetében lehet egy kórtünet. Ez szinte részletkérdés. Társadalmi problémává az avatja, hogy a pártjának láthatóan van olyan tömegbázisa, akinek ez tetszik. Valamint a társadalomban is van annyi fasiszta hagyomány, hogy nincsenek tiltakozó százezrek az utcán. Miközben a lábukkal tiltakozó százezrek hagyják el az országot. Ahol, a jelek szerint, csak a szélsőséges középszer, illetve az az alatti szint maradhat.

Andrew_s

Belügyi becsületpuccs?

Arra emlékezve, hogy a németek, illetve a velük szövetséges magyar csapatrészek vissza akartak csatlakozni a náci csapattestekhez ismét rendeztek megemlékezést. Az alaposabb szélsőjobbos agymosás érdekében egyre kiterjedtebb eseménysorozattal. Közte emléktúrákkal. No meg várbéli összejövetellel.

Az utóbbiról szóló tudósításban van egy ugyanakkor egy utalás a miniszterelnök megnyilvánulására, ami mellett nem érdemes szó nélkül elmenni. Mindjárt a tudósítás elején: „Megint megtartották az úgynevezett becsület – más néven: kitörés – napját, pedig Orbán Viktor is a rendezvény megakadályozására kérte a Belügyminisztériumot”. Az esemény megtartása azt jelzi, hogy a Belügyminisztérium nem tartotta szükségesnek meggátolni a paramilitáns erőkkel kapcsolatot tartó, és ezt egyenruha-jellegű öltözettel is kinyilvánító szélsőjobb felvonulását. Amiből a paritás elve alapján az is következik, hogy amennyiben a volt munkásőrségre kíván valaki megemlékezni, és ehhez a pufajkásokra emlékeztető ruházatban jelenik meg, azt is lehetővé kellene tenni. Utána már csak tippelni lehetne, hogy ez mikor vezetne nyílt utcai összecsapásokhoz. Amennyiben az utóbbi ellen fellépne a rendőrség, abból az következne, hogy a Belügyminisztérium egyértelműen a szélsőjobboldal pártján áll.

Így legfeljebb csak sejthetjük. Amennyiben a miniszterelnök kívánságát komolyan vesszük. Még akkor is, ha az is billeg a gyülekezési szabadság határán. Bár valószínűleg van egy emberiességi minimum, amin állva értelmezhető lenne az óhaj. Már csak azért is, mert a budapesti civil áldozatok nagy részének a haláláért is felelős az a hitleri direktíva, amely feláldozta a magyar fővárost. Addig hátráltatva a szovjet csaapatokat, ameddig csak lehet. Aki ezt, illetve a rasszista népírtásokat, követően, a nácikkal hallgatólagosan, illetve tevőlegesen együttműködő csapatokra, politikusokra pozitív példaként tekint, az alámegy az emberiesség látszatának is. Aki pedig becsületről beszél ennek kapcsán, az egyszerűen hazudik. Talán még önmagának is. Mert szeretném remélni, hogy nem mindenki lenne képes a szomszédja gyermekének a szemébe nézve meghúzni, a gyermek homolákára célozva, a ravaszt. De lehet, hogy ez meg önáltatás a részemről, és a túrasorozaton, a Várban megjelentek mindegyike képes lenne bárkit, hidegvérrel, kivégezni.

De kanyarodjunk vissza a kormányfői kérésre, ami a látszat alapján süket fülekre talált. Amely látszat, tekintettel Orbán korábbi, az önbevallása szerint is antiszemita Horthyt méltató, megszólalásaira, akár a kérésre is vonatkozhat. Amennyiben így van, akkor a belügyi vezetés nyugodtan hagyhatta figyelmen kívül. Pontosan tudva, hogy Orbán Viktor valójában, számítva a szélsőjobboldali szavazatokra, valójában nagy ívben tesz az egészre. Illetve, ha mégsem, akkor hallgatólagosan pártfogásába veszi az embergyűlölőket. A miniszterelnöki szándék dacára. Ebben az esetben hamarosan várható lehet a belügyminiszter menesztése. Ha ez a menesztés elmarad, és kísérlet sem törénik rá, akkor mindennél világosabbá válik, hogy Orbán Viktor minden, a fasizmust, a rasszizmust elítélő nyilatkozata nem más, mint egy lépés pávatáncban.

Miközben a másik olvasat sem feltétlenül jobb. Mert az azt jelentené, hogy valójában egy belügyi puccs zajlott le az országban. Amikor a belügy már nem felelős a miniszterelnöknek. Ebben az esetben meglehetősen leleplező lehet a helyzet. Arra nézve is, hogy Orbán Viktor mennyiben egy báb a háttérben igazgatók kezében. Az oligarchikus gazdagodásokat nézve, megvásárolva. Kilóra. Ami a választások előtt sem tűnik túl vígasztalónak.

Andrew_s

Németh Szilárd helyett: Részvétem

Forrás: Standard Republic

Németh Szilárd megnyilatkozott a charlottesville-i erőszakkal kapcsolatban, és ez nagy megnyugvással töltött el. Mert ékes bizonyítéka annak, hogy a Fideszben igenis állandóság van. Mert az egykori rezsibiztos, illetve alig valamivel korábban Kósa kijelentése meggyőzhet bárkit arról, hogy az IQ-összeg egészen biztosan állandó. De az, hogy nem növekszik a kormánypárt vezetőségében az szinte biztos.

Kósa egyébként azt fejtegette, hogy a Velencei Bizottságban is Soros György által pénzelt emberek vannak. Ami valószínűleg önmagában is megérne egy alaposabb vizsgálatot. Mondjuk, Kósa kivizsgálását ott, ahol a kóros összeesküvés-elméletekkel, üldözési mániákkal és hasonlókkal foglalkoznak. Alkalmasint, felnőtt kíséret gyanánt, a miniszterelnök is elkísérhetné. Legalább választ kapnánk a kormányzatban és körötte sepregetők alkalmasságának kérdésében. Ártani egészen biztosan nem ártana. Elvégre a negatív lelet is legalább igazolná, hogy nekifutás nélkül, helyből is képes, például Kósa megugrani ezt a szellemi mélységet.

De maradjunk Németh Szilárdnál. Elvégre ő mégiscsak a Fidesz istenét követő második vonal. Alelnők. Így megnyilatkozása maga a párt megnyilatkozása. Különösen akkor, amikor a miniszterelnök jól kiérdemelt akkutöltése zajlik. Aki azt hinné különben, hogy a kormánypárt alelnöke részvétét fejezte ki a halálos áldozatot követelő merénylet kárvallottjainak, az téved. Dehogy süllyed ő idáig. Különösen akkor, ha fröcsögni is lehet.

Ezért, mert ugyanúgy nem szeretném, ha Németh Szilárd Facebook-beszólása alapján ítélnének meg, ahogy az ultrák kultúráját sem tartom védendőnek:

A magam nevében mindenképpen, de remélem a magyar Emberek nevében is, részvétemet fejezem ki az elvesztett életért, és mielőbbi gyógyulást kívánok a sérülteknek.

A Fidesz második legokosabb embere eközben azt bírta leírni, hogy: „Idevezet a liberálfasizmus! A csendes, nyugodt és normális többség kárára, hol együttműködnek, hol összecsapnak a szélsőbalos, szélsőliberális és szélsőjobboldali megszállottak!” Amiből egy dolog egészen biztosan kiderül. Halvány hámozottan lila fingja sincs az olyan fogalmakról, mint liberalizmus, vagy fasizmus. Valamint az olyan árnyalatokról, hogy szélsőliberális nincs. Mert nem is lehet. Még akkor sem, ha szélsőségesen liberális valaki. Mert lehet szélsőjobbos a paletta jobboldalán. Szélsőbalos a túloldalon. De liberálisként? Középszélső? Marha!

Azonban nem az a baj, hogy Németh Szilárdnak erre futja. Sőt! Fussa! A nagyobbik baj az, hogy a pártjának szimpatizánsai láthatóan ezt várják el. Mert ez jelenti számukra az iránymutató szellemi maszturbációt. Amivel igazolják Orbán stratégiáját. Aki úgy gondolja megszólítani a híveit, hogy a banánhámozási verseny veszteseinek szintjén kommunikál velük. Láthatóan sikerrel. Ami feleslegessé teszi, hogy alelnöke néhány ezredfikarcnyit is elgondolkodjon arról, amit le bír írni, illetve olykor ki tud ejteni a száján. Már csak azért is, mert még így is van az igazság egy pici morzsája abban, amit írt. A sérüléses, illetve halálos áldozattal járó akció ugyanis az volt, hogy egy teherautóval belehajtottak a szélsőjobboldali, náci karlendítésektől sem mentes, tüntetés ellen tüntetők csoportjába. Azt pedig az európai történésekből is tudjuk: ez az elkövetési mód a terroristák egyik kedvenc módszere.

2015: Ultrák a Planetáriumnál

Ami világosan jelzi, hogy a szélsőjobboldal módszertana terror-gyanús. Így elképzelhető az is, hogy Németh Szilárd következő nyilatkozata a hazai radikális jobboldal ellen fog irányulni. Mert ellenkező esetben, az elítélés hiánya is, igencsak leleplező lehet. Ékesen bizonyítva, hogy a szövegek ellenére a Fidesz a szélsőségesek segítségével, szavazatival kívánja biztosítani a hatalmát. Márpedig könnyen lehet, hogy ebben az esetben nem a gyíkemberektől kellene félteni a hazai társadalmat. Hacsak hitelt érdemlő orvosi igazolást nem tudnak felmutatni, hogy a kormánypártot megszállták az említett faj példányai.

Andrew_s

Honnantól neo a náci?

Margit körút anno 1945 (Fotó: MTI/Hadtörténeti Múzeum)

A Népszava tudósítása alapján olyan társulat gyűlt össze a Városmajorban, a templom mögött, tegnap, amelynek tagjai nem kérik ki maguknak, ha újnyilasnak, illetve neonácinak nevetik őket. Ez a társaság nyilván nem vitatja, hogy a fasiszták ünneplése azonos a becsülettel. Ezen tehát, ezen a szinten, kár is polemizálni. Máson azonban ettől még lehetne.

Azon például, hogy ki mindenki nem szólalt meg az esemény kapcsán. Olyanok sem, akik akár az ország vezetésének felelőssége, akár az emberség okán is megszólalhattak volna. Illetve, megszólalásuk elvárható is lett volna. Ugyanakkor, az előzmények ismeretében mégsem egészen meglepő a hallgatás. Elvégre miért pont most ítélte volna el a kormány bármely tagja a neonácik gyülekezését, ha eddig is jól el voltak egymással. Annyira, hogy a déli szarvas-csapda építésekor még az is felmerülhetett: nem egy most felvonuló szervezet egyfajta „stratégiai tartaléka” a miniszterelnök gerjesztette, plakátokkal közhírré ragasztott gyűlölet-cunaminak. Így aztán aligha meglepő, hogy a miniszterelnöki hivatal például hallgatott. Nem ítélte el az eseményt. Talán még csettintgettek nagy titokban. Megállapítva, hogy igazán fasza gyerekek ezek a kézközeli sötétingesek. Elvégre Orbán nem hogy nem határolódott el például Borosstól, hanem annak idején még hurcolta is magával. De legalább is köszönte, elviselte a jelenlétét az antiszemita tengernagyban erkölcsi mércét látó, de annak idején a hungarofasiszta Szálasi-kormány felügyelte haderőhöz csatlakozó egykori igazgatónak és vicekormányfőnek.

A kormány részéről történt hallgatólagos eltűrés és hallgatólagos biztatás ellenére azért még lett volna talán tere annak, hogy legalább a belügyminiszter megszólaljon. Ha másért nem, akkor azért, mert a paramilitáns társulatok már okoztak párszor belbiztonsági problémát a történelemben. Igaz, a hatalom számára is hasznosak voltak párszor a civil lakosság megfélemlítésével. S ezen a téren szinte mindegy is talán, hogy a ma divatos egyletekről, seregekről, egyebekről, vagy az egykori munkásőrökről, illetve a nácik tornaszövetségéről van-e szó. De azért emlékezhetünk arra, hogy annak idején, a Hősök terén Pintér legényei milyen szépen felvigyázzák az esküdözőket. Nehogy valaki megzavarja véletlenül azokat a szegény utógárdistákat. Ezért valószínűleg ahhoz is erőteljes csodavárás kellhetett volna, ha valaki azt hiszi: pont idén fog a belügyi vezetés ki kelni magából, vagy az asztal mögül emiatt.

De még mindig lehetett volna szó arról, hogy az egyházak, illetve képviselőik felszólalnak a fasizmus eszméi ellen. Még akkor is, ha nem a városmajori templomban, hanem mögötte gyűltek össze az idén. Ám még emlékezhetünk arra, hogy egy református lelkész leplezte le a Horthy fétist egy templomhoz köthető helyen. Úgy, hogy a templom közelében nem az egyházak tiltakozó küldöttségeitől voltak hangosak az utcák. Ahogy azóta is váltakozó módon vitatható az egyes egyházi személyek viszony a rasszista alapú gyűlöletkeltéshez. Amely akkor sem áll messze a fasiszta, illetve náci eszmékhez, ha tudjuk: a koncentrációs táborok első lakói nem a zsidók, hanem az ellenzékiek voltak. De a magukat kereszténynek beállító politikusoktól az ellenzék iránti gyűlölet sem mindig áll távol. Úgyhogy ez is egy szemétdomb. S majd pont attól az Erdő Pétertől várt volna bárki felszólalalást a fasiszta gyilkosokat éltetők ellen, aki a menekülteknek sem nyújtott volna menedéket? Alkalmasint a pápa intelmei, és kérései ellenére. Komolyan ezt várta volna bárki? Kétlem. De legalább nem is cáfolt rá az elvárásokra.

S akkor, amikor a hatalom, és a hatalom által annyit emlegetett, de aligha betartott elveket valló nagy egyházak kussban vannak, akkor meglepő, hogy nyugodtan gyűlik a fekete iszap? Valójában nem. Elvégre bíztatást kapnak olyanoktól, akik valós vagy szellemi vezetői az országnak. Ahelyett, hogy étlen-szomjan állva várnák vissza a Don-kanyarból hazatérőket. A becsület nevében. A komplexusaik pátyolgatása helyett

Andrew_s