Karácsony Gergely behódolt a személyi kultusznak

Május 8. Magyar Péter közjogilag még csak jelöltje a miniszterelnökségnek. Bármilyen potens, bármennyire is kizárólagos jelöltje, akkor is csak a jelöltje. Karácsony Gergely pedig Budapest beiktatott is regnáló vezetője, képviselője. Május 8. Karácsony Gergely egy fővárosi rendezvény megszervezését szervezte erre a napra. Magyar Péter a Facebook-on pedig összevonta erre a szemöldökét. Mert szerinte nehogy már egy fővárosi bulit szervezzenek az Ő NACCSÁGOS BULIját megelőző napra.

Karácsony Gergely végül lemondta a sajátját. Bocs, áthelyezte. Látszólag ezzel minden farok visszakerült a gatyákba. Valójában sokkal inkább a főváros vezetésének a behódolása a személyi kultusznak. Mert ez azt jelenti, hogy ezt követően Magyar Péter egyéni ízlésvilága fogja megszabni a fővárosi rendezvények megtarthatóságát? Nem pont egy ilyen berendezkedés felé haladást akartak megállítani a Tisztára szavazók? Mármint azok, akik nem a Fideszt cserélték le a cetlin a Tiszára?

Ugyanakkor azt is megértem, ha az derülne ki, hogy Karácsony Gergely rájött a rendezvényét illető ürességre. Alapvetően a rendszerváltást, illetve az orbáni rendszer megszűnését ünnepelte volna. De kétségtelen, hogy a rendszer megváltoztatása egyelőre csak ígéret. Egy ígéretet pedig ne ünnepeljen valaki. Különösen, ha az ígéret egyelőre inkább üres, mint teli. Mert Magyar Péter engedte azt hinni magáról, hogy mellőzi az fideszes kádereket a kormányzása során, ahogy szakít a sógorkomasági rendszerrel. Ez a jelöltjei alapján már bukott.

S ezért kellene hálásnak lenni? Ennek fényében Karácsony Gergely inkább ne rendezzen semmit úgy, hogy aznapra helyezi át, amikor Magyar Péter szándékozik ünnepeltetni önmagát. Olyan címmel pedig különösen ne, hogy "Hála nektek!"...

Mert ez május 8.-án még jelenthette azt, hogy hála azoknak az embereknek, akik eltakarították Orbán kormányát. Május 9.-én, a miniszterelnöki eskü napján már hála Magyar Péternek, aki eddig csak üres ígéretekkel állt elő. Május 8.-án a főváros vezetőjének önálló rendezése volt. Május 9.-én ez már behódolás a kialakuló, már a Magyar Péterről készült filmmel megágyazott, személyi kultusznak.

Karácsony pedig nem kizárt, hogy elkezdheti a hangolást a politikai hattyúdalra. Addig is jelentkezhet a puhapöcs díjért és egy közös kalásznézegetésre Magyar Péternél.

Andrew_s

Magyar Péter következő fagyija - Pride 2025

Mintegy három hete nyalt vissza a passzivitási fagylalt Magyar Péternek az ellehetetlenítési törvény kapcsán. Valami ahsonló történt a Pride esetében is. Miközben a számok feletti viaskodás zajlik, abban mindenki egyetért, hogy Orbán Viktornak sikerült elérnie az egyik legnagyobb ellenzéki, illetve politikai ellenállásról szóló összejövetelét. Önmaga ellen. No meg Magyar Péter távolmaradásával. Igazolva azt, hogy az embereknek nem okvetlenül hiányzik egy hatalomra rágörcsölt önjelölt vezér a tömeges jelenléthez.

Budapesten legalább is biztosan nem. Budapesten, ahol a kormány igyekszik a vezetést lehetetlen helyzetbe hozni. Budapesten, ahol a kormánypárt törekvéseinek csendes vagy hangos támogatzói között ott található a működést inkább lehetetlenítő, mint minden esetben támogató Tisza-frakció. Budapesten, amelynek polgármestere meg is üzente a sorok között Magyar Péternek, hogy nyaljon sót, ha politikai teljesítmény nélkül, puszta lózungászattal akar operálni. Azt követően, hogy a tiszás, illetve fideszes frakció együtt bojkottálta a fővárosi közgyűlést.

Azzal, hogy Karácsony Gergely mögé állt az Orbán-döntést ellenző, és annak dacára szervezett rendezvényenk, és meghirdette a távolságtartást az üres populizmustól kétségtelenül kibújt a főpolgármasterből a politikus. A nem is túl rossz politikus. S ezt annakellenére állapíthatjuk meg, hogy a fővárosi teljesítményét továbbra sem tartom sokkal többre, mint egy hete.

Azt elég erős szkepszissel kezelném, hogy ennek a megmozdulásnak lesz-e komolyabb hozadéka. De könnyen lehet, hogy nem csak a Fidesz 1.0, hanem a Fidesz 2.0 is vesztes napnak könyvelheti majd el hosszabb távon a 2025. évi Pride-napot.

Andrew_s

Karácsony tovább erősíti a Fideszt a fővárosban

Kitört Budapesten a járatritkítás. Mármint a közösségi közlekedés járatainak ritkítása. Az, hogy nem csináltak ennek nagy előzetes reklámkampányt talán magyarázható a főváros kasszahelyzetével. A járatritkítás meg talán a kaszahelyzetével fog összefüggeni. Ezt nem tudom, de azt igen, hogy nosztalgikus állapotba jutottam általa. Amikor a ritkuló járatok listájára bátorkodtam pillantani.

Annak idején a Gellért tér környékén úgy cseperedtem, hogy két buszjárat márpedig volt. Az egyikük az 1-es busz volt. Kellemesen összekötötte a város két igen távoli pontját, és ez gyerekként, már csak az állatkert kapcsán is jó volt. Aztán, akkor már a kelenföldi lakótelepen élve megéltem a megszüntetését. Akkor is sokat emlegettem az állatkertet. Csak akkor már nem az állatokét, hanem az Istenét. Miközben kifejezett érdeklődéssel szemléltem volna, ha a döntést meghozókkal megváratják a következő 1-es buszt. A Bartók-Tétényi sarkon. Térdig betonban, hogy stabilan álljanak.

Most, hogy a másik ifjúkori emlék, az időközben számos át-, össze-, és visszaszámozást megélt 7-es busz lett a járatritkítás áldozata feltört a nosztalgia. Az is, hogy ezzel a busszal annak idején átszállás nélkül tudtam a zuglói iskolám közelébe jutni. Meg az állatkerti nosztalgia is. Az isteni állatkertté. Melyben, bizonyára a kialakult létszámhiány miatt, megint kevesebb ápoló van, mint kellene. Mert persze nem csak szívemnek, és „gerincjáratokra” fogékonyaknak, kedves 7-es busz, hanem a nagy kört leíró 1-es villamos, és számos más olyan járat is ritkul, ami aligha a város peremén körbe-csalinkázó útvonalon ballagó pangó ürességről volt közismert.

Közben persze az indoklást is olvastam. Mely például arra a hómoffiszolásra hivatkozik, mellyel kapcsolatban egyre több ismerőstől hallom: kezd megszűnni, és terelik a népeket vissza a munkahelyekre. S amellyel, illetve a COVID-dal kapcsolatban megint elöntött a nosztalgia. Annak idején ugyanis, amikor erre hivatkozva vezettek be korlátozást, és szintén elég ad hoc módon, volt egy kis vitám egy várospolitikus hölggyel. A DK üdvöskéjének felvetettem azt, hogy a pár nappal korábban vásárolt negyedéves bérlet lejárati határidejét is kitolhatnák a hatósági igazolványokhoz hasonlóan. Erre a cinikus válasz az volt, hogy „Honnét tudja, h. nem ad ki [ilyen] rendeletet a főpolgármester?”, de azóta tudjuk, hogy nem adott ki. Viszont most kiadott. Járatritkítósdit. Elvégre miért is ne? Az esetlegesen kialakuló cseppfertőzéses járványhullámnak a biztos megoldási módja a zsúfoltság növelése. Karácsony, Gy. Németh, és a többi nagyonokos szerint. Legfeljebb.

De ezért annyiban köszönettel is tartozhatnék a naccságos főpolgármester csapatának, hogy alkalmat adtak a múlt felidézésére. Meg a rágondolásra az olyan slepp-lózungokra, hogy azért jó biciklire, és tömegközlekedésre szorítani az embereket, mert Budapesten sok az autó. Világos: ha pofán verik a tömegközlekedést, attól kevesebb lesz. Legfeljebb Karácsony, és a slepp szerint. Aki meg eddig sem szeretett volna, vagy fizikai állapota miatt nem is tudott volna biciklizni, az ettől fog rákapni a drótszamárra. Legfeljebb Karácsony, és a slepp szerint. Mert a gyakorlatban aligha. A gyakorlatban valószínűbb, hogy az fog a jövőben is, aki eddig is biciklizett. Egészségesen szlalomozva, vagy az egyéb közlekedők elől lekanyarított kerékpársávokon flangálva, a továbbra is autók által „tisztított” budapesti levegőben. Miközben a ritkított járatokat önfeledt anyázással fogják ünnepelni az arra kényszerülők.

Na, jó. Elismerem, hogy nem igazán kedvelem az ellenzéki előválasztást is meghekkelő, és ezzel is a Fideszt erősítő Karácsony Gergelyt. A margón jegyzett kerekítési hiba pártkatonáját. Van ilyen. Szinte biztos vagyok abban, hogy annak idején báró podmanini és aszódi Podmaniczky Frigyest, vagy Baross Gábort sem mindenki ölelte az ő virtuális kebelére. Van ilyen. Nem gond. Maximum nem megyek el Karácsonyra szavazni. Ez sem lenne önmagában gond. A gond az, ha a teljes ellenzékben egy gerinctelen segghülye gyalog a legjobb várospolitikus. Elvégre nyilván a legjobbat jelölik a készletből, amijük van. Vagy Budapestet is tervszerűen akarja elbukni az ellenzék, mint az országos választást a másik hekk-mester, MZP mellett kitartva?

Andrew_s

Szépségflastrom: Walter Katalinnal, a BKK vezérigazgatójával elvitették a balhét. Igazán karakán kiállás a járatritkítást, első lendületből, élő adásban letagadó Karácsony Gergelytől.

Mikor volt tiltakozás a VB előtt?

Egy viharos késedelemmel, de elrajtolt az atlétikai VB. S hirtelen sokan azonnal sport-közgazdásszá, és hivatásos aggódókká, illetve demonstratívan nem-menőkké váltak. Mondván, hogy az egész beruházás korrupcióktól terhes, nem megtérülő pénzkidobás. A korrupciót nem tudom bizonyítani, tehát elengedem. Ellenben az, aki azt hitte, hogy a Budapestre hozott nagyépítkezéses VB nem borítékoltan ráfizetéses, az egy másik kategória.

Az, akár a nemzetközi példák alapján is, olyan gyenge matekból, hogy még a szomszédját is bukásba rántotta. Ez a történet valószínűbben bukta, mint nem. Nem is okvetlenül csak máról holnapra, hanem hosszabb távon. Az épületeket, miként a korábbi látványsport-pékségeket is, fenn kellene tartani. Ehhez folyamatos bevételek kellenének. S nem, vagy nem csak az állami kasszából. Igaz. Lehet a folyamatos pusztulás turista-látványossága is. Ebből a szempontból Budapestnek aligha hiányzott jobban, mint amennyire egy Olimpia megrendezése hiányzott volna annak idején.

Talán még emlékeznek páran arra, hogy ilyen ötlet is volt. Csak azóta sok víz lefolyt a csatornákban. Akkor volt egy szervezet, amelyik számos párt segítségét, támogatását is élvezve aláírás-gyűjtésbe kezdett az Olimpia ellen. Ez annyira sikeres volt, hogy Olimpia nem lett, és a korántsem párt alapítására gyűjtött aláírások nagy számára, mint nekik szóló támogatásra is hivatkozva párttá trutyizta magát a társaság. Papíron ellenzékiként. De gyanítom, hogy a Momentumnak több problémája van Orbán személyével, mint rendszerével. Azért persze az, aki halott a VB-t ellenző aláírás-gyűjtésről, az ossza meg az információt a nagyérdeművel, mert a fővárost járva nekem elkerülte a figyelmemet.

Ahogy túl hangosan az a párt sem kampányolt a VB ellen, amelyik aztán, előszedve a legszebb lelkét, nem vett részt a megnyitón. Mert ez az eső utáni gesztus nyilván csökkenteni fogja a VB-s ráfizetéseket. Biztos. Csak nem világos, hogy mennyivel. Vélelmem az, hogy semennyivel. Ahogy a politikai jelzés-értékét sem taksálom túl magasra.

Arról se feledkezzünk meg persze, hogy Budapestnek van valami saját izéje. Amit Városházának is hívhatnánk, és polgármester is tartozik hozzá. Állítólag gerinces ellenzéki. Bár nekem az előválasztáson előadott produkciója alapján mindkét fogalmat illetően vannak kétségeim. S az istenadtának sem lehet túl nagy véleményes, ha azt vesszük, hogy a legutóbbi lokálnemzeti konzultációját a helyiek döntő többsége vagy elutasította, vagy magasról szarhatta le a kitöltöttség arányai alapján. Alkalmasint az a Lánchídról konzultálva atomizálta tovább a főváros lakosságát, és Karácsony Gergely mintha óvakodott volna a VB-ről kérdezősködni korábban.

Azt tehát, hogy az Olimpia gigaberuházásaiból elmaradt építési pénzeket legalább részben pótolni hivatott VB nem kecsegtet a recesszió megállításával, azt gyanítom. De a leglátványosabb mégis az, ami nem történt a VB kapcsán. Semmi ahhoz hasonló, ami az Olimpia kapcsán működni is látszott. Ha viszont előtte az ellenzék, és Budapest vezetése egy emberként nem szervezett tömegakciót a VB elkerülésére, akkor most, hogy már itt van, mire veri bárki a habot?

Bocsánat! Olykor elfelejtem, hogy az országot vezető kleptoligachikus kormánynak felelős ellenzéke van. Mert olykor nem tudom, hogy melyik része kinek is felelős.

Andrew_s

Amikor Karácsony elbukta a fővárost

Forrás: Wikipedia

Karácsony eredményt hirdetett. S ezzel lehet, hogy elvesztette Budapestet. Hiába hivatkoznak a benne még hívők arra, hogy anno egy zöld programmal nyerte meg városvezetést. Karácsony Gergely nem egy zöld programmal nyert, hanem Tarlóssal szemben. Azzal a tahó taplóval szemben, akivel szemben, mint azt valaki megfogalmazta egy szobrot is megválasztottak volna. Az, hogy neki milyen személyes hobbijai voltak, alig érdekelt valakit. Nem azzal nyert, hogy meghirdette: járdáitok szignifikáns részét elvesszük bicikliútnak, és nem adjuk vissza, amit már elvettek.

Az, hogy Lánchíd legyen műemlék-mutatvány, mint a prágai Károly-híd, az rendben lenne. Csakhogy a Lánchíd a két városrész egy-egy csomópontját köti össze. Ergo: azt is meg kellene ezzel oldani, amiről egy hang nincs. Na jó! Erős túlzással. Holott éppen a felújítás miatti lezárás remek alkalom lett volna egy nem-ideiglenes jellegű kommunikációval kialakítani a tényleges, és végleges, alternatívákat. Ez az egyik oldal.

A másik az, hogy a célzatos, demagóg konzultáció Orbán esetében világosan a gyávaság, a népszavazást pótló, alapjában véve a felelősségpánik eszköze. Ezek után mit csinál Karácsony? Szervez egy konzultációt, ami demagóg, célzatos, a helyi népszavazást pótló, de a felelősséget porlasztó. Ezt az orbanista receptet Budapest jól láthatóan büntette. A lakosság közel 90%-a eldobta. Ez önmagában egy erős üzenet.

Majd Karácsony mit tesz? A 10% -ra hivatkozva döntő többségről beszélve jól megmondja a "többségi" véleményt. Akárcsak Orbán. A lakosság megosztásával. Akárcsak Orbán. Na ez attitűd, illetve kommunikáció az, amivel gyakorlatilag csak veszíteni lehet szerintem. Megtehette volna, hogy szakmaiságra hivatkozva testületi döntést hoz a lezárás miatti forgalomszervezési rend fenntartására? Simán. A műemlékiségre, Prágára, akármilyen más szakmai okra hivatkozva? Simán. De ehhez gerinctelen, illetve gyáva volt.

Mit tett? Az amúgy is feszült viszonyra rátett még egy lapáttal, és gyakorlatilag kihegyezte a kommunikációt biciklisekre.

Andrew_s

Karácsony konzultatív pótcselekvése

A hosszú hétvégén gondoltam lakógyűlök egyet. Amúgy budapestileg, mert az igazi lakógyűléseket hét közben tartják. Jól megnéztem a kérdéseket, és eszembe jutottak azok a játékok, ahol a virtuális karakter egyes tulajdonságait külön is támadja az ellen. Egy ilyen játék mágusaként komoly támadás az, ami a karakter IQ-ját támadja. Na ilyenek ezek a kérdések is.

Nem idézem ide a kérdéseket, mert azt bárki fővárosi alanyi jogon kiélvezheti. Valójában persze az is alkothat képet róluk, akik az orbáni konzultációk bármelyikét látták. Karácsony csapatának sikerült egy pont olyan demagóg, célzatos, és alapjában véve primitív kérdésfeltevési megoldást kiagyalni. Biztos piszok nehéz volt. Mert spontán felindulásból, magától, ilyet nem alkot senki. Ehhez, kérem, felkészülés kell. Csapatmunka. Egy pocsék csapat olyan rossz munkája, ami már szinte művészet.

Lehet persze, hogy paródiának, az orbáni konzultációk kifigurázásának, szánták. De nem az. Nem vicces. Szánalmas. Annak, amit Karácsony főpolgármesterként kihozott abból a helyzetből, hogy akár dacból is, de megnyert egy karosszéket, ez a fővárosi konzultáció az szinte biztosan egy lokális mélypontja. Miközben maga a műfaj a tragikomikum maga.

A nemzetinek hazudott orbáni konzultációk sem többek, mint egy valós népszavazáshoz gyáva pótcselekvés. Alkalmasint a fővárosi konzultáció kérdései is többet érdemeltek volna. Ennél mindenképpen. Igaz, akkor Karácsony Gergelynek ki kellett volna állnia és egyetlen komoly kérdést feltenni. Nagyjából azt, hogy Budapest legyen-e önálló elszámolású városállam, és kiebrudalja-e a kormányzatot fizikailag is a fővárosból?

Mert az, ha a válaszokat erre a szellemi mélyrepülésre komolyan akarná venni, akkor az is ezt jelentené. De ezt illetően erős kétségeim vannak. Mert egy népszavazás adott esetben kötelezettséget is jelentene. Egy ilyen konzultáció lerendezhető némi vállvonogatással, és jelenteni legfeljebb bevételt jelent. A kipostázott papírt előállító nyomdának, illetve a postának.

Remélem, Karácsony Gergelynek van ebben érdekelt ismerőse. Mert ha már a konzultációt ilyen jól eltanulta Orbántól, akkor igazán kár lenne másnak hagyni egy ismerősnek is adható nyomdaköltséget. De van egy olyan érzésem, hogy Karácsony ismét nagy lépést tett abba az irányba, ahova Tarlós elért. Hogy lassan helyette is megszavaznának egy lovasszobrot is, ha jelölnék.

Andrew_s

Mikor csalódtunk Karácsonyban?

Karácsony Gergely megnyilatkozásával most sokan foglalkoznak. Kár is lenne kilógni a sorból. Lehetne nyílt levelet írni. Karácsony Gergely nyilván nem olvasná. Legfeljebb valamelyik "még indult" osztályú sajtófigyelője. Lehetne méltatni a választásokban betöltött szerepét. Utólag ezt is sokan megteszik. Teszem hozzá: olyanok is, akik korábban szügyig belemerültek, teljes erejükkel beleálltak a főpolgármester által manipulált előválasztás eredményének védelmébe. Nekik nyilván van tükrük. Beszéljék meg azzal.

Egy azonban biztos. A fővárosban nem az ellenzéket, hanem Karácsony Gergelyt minősítették a szavazásokkal. Egyszerűen azért, mert az emberek többsége számára főpolgármester ellenzéki léte jelenti az ellenzéket. Lehetne mondani, hogy a választásoknál is így volt, de ez nem igaz. A választások kapcsán volt egy jól-rosszul szervezett országos kampány. Ez óhatatlanul kihatott az Orbán Viktor által amúgy is büntetett főváros általános attitűdjére. Az időközi választásokon azonban ez az országos felhajtás, hátszél hiányzik. Marad az ellenzék budapesti arca. Még akkor is, ha olyan párt képviseletében tolja, amely párt támogatottsága a hibahatárok körül mozog.

Márpedig Karácsony Gergely, mint főpolgármester, és szigorúan magánvéleményként, már akkor elvesztette az arcát, és akasztotta vállfára a gerincét, amikor egyáltalán elvállalta a miniszterelnök-jelöltséget. Ahogy már akkor is írtam: "Budapest szinte biztosan bukta a főpolgármestert az előválasztások során. Ha Karácsony Gergelyt, a jelenleg nem létező, választási párt, a jelenleg nem létező, pártlistájának első helyén miniszterelnöknek jelölik, akkor azért. Mert nem lehet egyszerre miniszterelnök, illetve Budapest polgármestere. Ha az előválasztások során kiesik a jelöltségből, akkor pedig a morális helyzete lehet tovább tarthatatlan. Elvégre egyszer már semmibe vette a rá szavazókat. Azokat különösen, akik esetleg csak Tarlós ellenében, és orrcsipesszel adták rá a voksukat. Miközben viseli a bukott jelölt bélyegét is."

Az, hogy a fenti hatást, a bukottság érzését azzal próbálta enyhíteni, hogy a Fidesznek második legkényelmesebb jelöltet nyomta előre, az nem különösebben emeli Karácsony fényét. Amitől még lehetne hatékony polgármestere a fővárosnak. Akár az ellenzék arcaként. Ahogy Demszkyt lehetett annak idején szeretni, nem szeretni, de a főváros működőképességét, a mindennapi működőképességét aligha lehet tagadni. Még akkor is, ha távolság szépítő hatásával is számolok. Még akkor is, ha biztosan van sokaknak, nekem is, olyan emléke, amikor nem igazán tudta szeretni a budapesti vezetést. De ne demszkyzzünk. Régen volt. Szerencsére Tarlós is, akinek sikerült elérnie, hogy vele szemben bárkit megválasztottak volna. Még Karácsonyt is. Az ellenzék fővárosi arcaként.

Márpedig, ha az ellenzék budapesti arcaként megnyilvánuló koncepciótlanság, közéleti ostobaság, városvezetési káoszkép háttere előtt nézzük, akkor az ellenzéki jelöltek szereplése tulajdonképpen pozitív. Mert volt aki elment, és rájuk szavazott. Mert a fővárosban a főpolgármester, mint az ellenzék arca legfeljebb az otthon-maradást támogatta. Azt, hogy aki nem akar a Fidesz-re szavazni, inkább el se menjen. Igen, tudom. Nem vagyok érdekelt annyiban, hogy nem az érintett körzetekben lakom. De abban az esetben, ha nálunk lett volna szavazás, és nem valaki olyan a jelölt, akinek karizmája, szaktudása jól ismert, aligha tudom magam rábeszélni a szavazásra. S igen, az ellenzéket sok szempontból a belső meghasonlás jellemzi. Ezt lehet belső vitaként aposztrofálni, de ez nem vita. Még csak nem is veszekedés. Ez a "nyuszi ül a reflektorfényben".

A pótcselekvéses vita pedig legfeljebb akörül folyik, hogy kit vakít jobban. Holott lehet, hogy elég lenne a helyére tenni a pártokat és politikusait. A pártokat oda, ahova a támogatottságuk alapján sorolható. A politikusait pedig ezzel súlyozva. Talán még Karácsony Gergely arca is összemenne kicsit, ha nem a farkak egyikének hihetné magát. Amelyik a saját hite szerint bőszen csóválja a kutyát. Talán még az is előfordulhat, hogy hobbi-biciklistából főpolgármesterré evolválódik. Ideje lenne.

Andrew_s

Bővebb válasz Jávor Benedeknek (is)

Jávor Benedek, aki Karácsony Gergely pártjának a politikusa, egy Facebook-posztban értetlenkedett az előválasztás előzetes eredményei nyomán született kommentek hangvételével kapcsolatban. Nem állítom, hogy olvasva az időnkénti mélyrepüléseket nem oszthatnám néha a véleményét. Van azonban egy kitétel az írásában, amin talán érdemes alaposabban polemizálni. Mint írja, azt írja, hogy reméli: „bármi is lesz a második forduló végeredménye, aki alulmarad, az, és annak a szavazói - bár jogosan csalódottak lesznek - véletlenül se fogják megkérdőjelezni az eredményt”.

Ami engem illet, nem kérdőjelezem meg az eredményt. Azok az emberek, akik elmentek az előválasztásra, a jelek szerinti láthatósággal úgy döntöttek, hogy vezért szeretnének. Vezető helyett. Ez attól is igaz lehet még, hogy az előválasztás közjogilag annyit ér, mint a mackósajt brummogás-tartalma. Bár, személy szerint kicsit várom, hogy mikor alakul párttá a Márki-Zay -féle mozgalom, ami pont annyira lesz etikus, mint amikor a Momentum párttá hazudta magát az Olimpia-ellenző aláírások mennyiségére hivatkozva.

De valójában nincs jelentősége. Orbán valószínűleg hatalomban fog maradni. Mert Márki-Zay Péter tipikusan egy másnapos politikai futamot folytatott le. Minden másnap elnézést kért, illetve magyarázkodott valamiért, amit tett, illetve mondott. Így azok, akiket Márki-Zay Péter vagy Karácsony Gergely, akárcsak vélten is, de megsértett, és akik nem hisznek a másnaponkénti bocsánatkérésekben, valószínűbb, hogy otthon maradnak, mintsem elmenjenek szavazni egy olyan formációra, amit olyasvalaki vezet, aki beletörölte szerintük a lábát mindenbe és mindenkibe. Legyen az DK-szimpatizáns, nő, baloldali, liberális, vagy bárki, aki szembe jött, és éppen nem a neki(k) tetsző ovációval ünnepelték a puszta megjelenését a porondon.

Úgyhogy nem kérdőjelezem meg az eredményt. Mert minek? Valószínűleg más sem fogja jelentősebben. Mert minek? Ez van, illetve ez lett. Az előválasztáson sikerült a Márki-Zay Péter - Karácsony Gergely ámokfutással felszalámizni az összefogást, sebeket osztani oda, ahol nem várták, árkot nyitni ott is, ahol korábban nem volt (ebben, ahogy elnézem a biciklis vs. nembiciklis árokpolitikát Budapesten, Karácsony Gergely rutinja elvitathatatlan). Ebben egyébként az a legszomorúbb, hogy lehetett volna más is. Nem is okvetlenül a végeredmény, hanem az ahhoz vezető út. Lehet, hogy egy vagdalkozás, és sértegetés, nélküli előválasztás is hasonló eredményt hozott volna. Olyat, amit a közös eredményért tevők fenntartás nélkül elfogadnak, és ezzel tiszta forrása lehetett volna a következő, úgy valószínűleg kormányváltó, választás legitimációjának. Eközben, az említett ámokfutással, valamint azzal a felvetéssel, hogy Márki-Zay Fidesz-aktivistákat gondolt a DK szavazói helyébe, ezt a forrást sikerült megmérgezni. Mert ez az utóbbi fegyver is olyan, ami mind a két oldalra ráfogható, ha arra gondolunk, hogy az MMM szavazói hirtelen sokkal többen lettek. Miközben visszaüthetnek a Barta-baleset mellékkörülményei is, ha igazak.

Végül a kormányváltást egy megoldáskeresés helyetti hatalomkeresés ködébe sikerült burkolni. Így viszont a Fidesz egyértelmű haszonélvezője lehet a történetnek. Akkor is, ha egy kvázi-Fideszt sikerül megalakítani Márki-Zay Péter vezetésével, és a „csalódott fideszesek” részvételével gyakorlatilag újrahuzalozni a NER-t egy következő választáshoz. Akármilyen néven, csak Orbán nélkül. Ha tetszik, egy csendes vezérváltással.

Andrew_s

Rétvári a forgatókönyvről?

Az ellenzéki előválasztás lassan nyugvópontra jut. Nem azért, mert annyira sikeres, hanem azért, mert az első fordulóban lemaradt önjelölt messiások szép csendben kinyírták egymást. Karácsony Gergely bejelentette lemondását, míg Márki-Zay Péter egyre közelebb kerül ahhoz, hogy végérvényesen kiírja magát a politikai közéletből.

Ez utóbbiban lehet szerepe annak, hogy egy belső karaktergyilkosság egyik lépéseként, a Fidesz jól bevált módszertanát követve egy régi, két évnél régebbi, interjú kiragadott részleteit kezdik páran lobogtatni. Akik között, gondolom, egy sincs, aki a Fidesz 2006-os akciója, illetve gyurcsányozós kirohanásai nyomán azt reklamálnák, hogy az egykori beszédből csak mondatokat ragadtak ki. Ugyanakkor hajlamos vagyok Oszkó Péterrel is egyet érteni, hogy Márki-Zay Péter megnyilatkozásai ettől függetlenül is egyre kínosabbak. Miközben az az érzésem, hogy az egész kialakult helyzetben van valami groteszk. S nem azért, mert nem kellene esetleg hegymozgató erőt tulajdonítani egy modell-értékkel alig, közjogi szereppel pedig alig sem bíró előválasztás fordulóinak.

Sokkal inkább azért, mert akkor, ha megpróbáljuk a helyén kezelni a kérdést, akkor is megbicsaklik a történet. Az előválasztásnak nagyon is helye lenne akkor, ha alkalmas lenne egy választói preferenciasorrend kialakítására. Azzal, hogy a választáson egységesen, egy politikai entitásként megjelenő ellenzéki blokk közös listáján ki, illetve milyen sorrendben jelenjen meg. Ehhez nyilvánvalóan az kellene, az kellett volna, hogy az egyes fordulókon ugyanaz a szereplő-gárda vegyen részt. Akik, az első forduló tanulságait mérlegelve a második forduló eredményeivel ezt a sorrendet végleges formában tudják megalkottatni a választókkal. Ezzel szemben azt tapaszthattuk, hogy két, az első fordulón kevesebb szavazatot szerzett jelölt először összeszövetkezett a harmadik kilökésére a pályáról. Majd azt követően, hogy ez nem aratott osztatlan helyeslést elkezdték egymást lökdösni a homokozóban.

Igen kérem. Nem a vezető harmadikkal közös koalíciós előegyeztetésbe kezdtek, hanem elindultak kézen fogva a politikai önmegsemmisítés felé. Amolyan szövetséget alkotva, hogy ki tud még nagyobb kárt tenni a politikai közéletben. Nagyjából azt a receptet követve, hogy miközben az önkormányzati választáson annak idején rá voksolókat cserbe hagyó fő-polgármester, illetve az egyre kevésbé vállalható polgármester elvonul, még bemennek a porcelán-boltba egy-egy baseball-ütővel. Fura, de ez az önjelölt messiásosdi, amelynek során nem a regnáló hatalomgyakorlót, hanem egymást akarják leváltani, szinte kísértetiesen hasonlít arra, amikor Botka annak idején, 2017-ben, inkább Gyurcsányt akarta leváltani, mint Orbánt.

Arról sem feledkezve meg, hogy a Fidesz részéről Gulyás, noha később elnézést kért, forgatókönyvet, előre tervezett játékot emlegetett. Elszólta volna magát? Aztán ott van a fideszes „stop-kampány”, melynek során a regnáló hatalom gyűjt aláírást az ellenzék ellen. Ezt most egy Rétvári Bence nevű Facebook-profil segíthet helyre tenni. Ahol ez olvasható: „STOP Gyurcsány! STOP Karácsony! Karácsonyt megállítottuk, a munka fele elvégezve. De mi nem végzünk félmunkát!” Felvetve azt a kérdést, hogy ez a Rétvári Bence az a Rétvári Bence? Ha pedig igen, akkor lehet, hogy elszólás arra nézve, hogy Márki-Zay Péter kinek a kottájából játszik?

Andrew_s

Demagógisztáni napló: Jelentés a homokozóból

Azt nem lehet mondani, hogy Karácsony Gergely és Márki-Zay Péter hagyta volna leülepedni az általuk felkavart vizet. Talán tengernek hiszik, de valójában aligha tekinthető annak. Bár egy amőbának egy pocsolya is maga lehet a tenger. Úgyhogy ezt inkább ne firtassuk. Maradjunk egy emberközelibb megközelítésnél. Mondjuk az óvodánál. Mert a mai nap eseményeiről inkább az jutott eszembe.

Karácsony Gergely és Márki-Zay Péter is tartott ugyanis némi beszédet. Természetesen arról a miniszterelnökségről, mely tisztségbe amúgy senkit nem választanak a jelenleg érvényes választási rendszer alapján. De egy vérbeli politikus egy ismérve talán éppen az, hogy nem hagyja magát a tényektől zavartatni. A tapasztalható tények okaitól meg aztán végképpen minek. Aki nem hiszi, hallgasson sokat Orbán Viktort, illetve a kormánypárti mesét az inflációval és keresztárfolyam-csökkenésekkel övezett gazdasági dübörgésről. Aki egyébként azt hiszi, hogy az ellenzék nevezett egyedei ezen esetről szeretett volna beszélni, az téved. Ők egymásról sokkal szívesebben beszélnek. Amikor éppen nem Dobrev Klára ellen kampányolnak. Legalább is a jelek erre mutatnak.

Először Karácsony Gergely, aki már a jelöltség elfogadásával, szerintem, már jó előre biztosította a fővárosiakat arról, hogy jelentős ívben tesz az egykori, őt székhez juttató szavazatikra, közölte a visszalépéstelenségi szándékát. Mármint a közjogi tartalommal alig büszkélkedő előválasztás második fordulójában. Mely bejelentését mély hallgatással ünnepelte a nemzetközi sajtóvisszhang dübörgése. Budapest, jelenlegi leginkább-polgármestere kifejtette, hogy ő nem visszalép, hanem előre. Amiről nekem azok a ma „mém”-nek nevezhető egykori ábrázolások jutottak eszembe, ahol a kapitalizmus a szakadék szélén áll, de a szocialista tábor egy lépéssel megelőzi. Mert az, aki elment a falig, az nem biztos, hogy egy lendületes előre-lépéssel messzire jut. Igaz, a hatalom ígéretével beködlött szemmel nehéz lehet látni a falat.

De a lényeg, hogy Karácsony szerint ő annyira, de annyira alkalmas a programcsírácska megvalósítására, hogy nem lép vissza. Viszont várja a szövetségeseket. Viszont, az én olvasatomban, a szövetségessel beszélgetni, alkotni, közösen tervezni szoktak. Ellentétben azzal, hogy Karácsony kiáll, mond valamit, és ehhez szabad csatlakozni. Bár, ezt is lehet szövetségnek hívni. Hívható lecsónak is. Bár lecsó sem lesz.

Válaszul a másik önmagát nagyon-alkalmasnak tekintő is közölte, hogy ő sem lép vissza, és Karácsony amúgy sem alkalmas Dobrev Klára, illetve Orbán Viktor legyőzésére. Hogy miért pont Dobrev Klára az elsődleges célpont, és miért nem szövetség ennek érdekében az a szövetség, amit annak hívnak? Csak. Még az is lehet, hogy Márki-Zay Péter annyira várja a támogatói közé a szerinte kiábrándult fideszeseket, ami már a retorikáján is meglátszik.

Egy baj van ezzel az egésszel. Az, hogy a két politikai kiscsoportos láthatóan nem tudta eldönteni, hogy a piros lapátkán, vagy a zöld kisautón akarnak-e megosztozni. Eközben a narancs mintha kikerült volna a látóterükből. Viszont egyikük sem enged a sajátjából. Ja, és úgy mellesleg: nem az előválasztás győztesei vitatkoznak ezzel a hogyan továbbról, hanem a két lemaradó marakodik a homokozóban. Azon is megsértődve, hogy az ott elől, hogy képzelte előttük végezni az első fordulóban. Amikor pedig ők sokkal inkább alkalmasak bármire is. Akár Orbán hatalomban-tartására is.

Andrew_s

A kép tisztul. Sajnos!

Az elmúlt napok során megszületett az ellenzéki előválasztás eredménylistája. A helyi eredmények, illetve a miniszterelnök-jelöltre adott szavazatok szülte sorrend szintén ismert. Az utóbbiban jelenleg, az első forduló után Dobrev Klára vezet, illetve, Karácsony Gergely és Márki-Zay Péter is továbbjutott. A legutóbbi hír az utóbbi szereplőkkel kapcsolatos. Ha az újdonságértéke talán nem is nagy.

Az újdonságértéke talán annak lett volna, ha a, talán húságukban sértett, politikai analfabéták csendben maradnak. De nem. Márki-Zay Péter mondjuk már az előválasztás előtt is fanyalgási rohamokat kapott az ötlettől is, hogy esetleg Dobrev Klára nyerhet. Utána pedig kiömlött, gondolom, az epe, és Karácsony sietett segíteni a hánytállal. Amiből aztán az a megállapodás született, hogy össze kell fogniuk. A Fidesz ellen? Nem. „Abban egyeztek meg, hogy Dobrev Klárát le kell győzni az előválasztás második fordulójában, mert szerintük vele 2022-ben nem lehet sikeres az ellenzék Orbán Viktor ellen”. Mely sommázatot ugyan a Telex adta, de nem olvastam a cáfolatát. Nagyon el sem térhet a lényegtől, mert Dobrev Klárával kapcsolatban Márki-Zay Péternek korábban is ismertek voltak a hasonló becsípődései.

Az a helyzet, amikor egy verseny két résztvevője futás közben egyeztet arról, hogy azzal segítik egymást a célba, hogy felrúgják menet közben a harmadikat, számomra egy inkorrekt állapot. Elkövetői pedig morális nullák. De ez személyes vélemény, és a szereplők trógeritikus koefficiensét mindenki állapítsa meg önnön nagybecsű moralitása, illetve véleménye alapján. Melyhez csatolhat pár gondolatot arról is, hogy egy ilyen „összefogás” milyen összefogás valójában a három szereplő számára.

Ugyanakkor mégis köszönetet mondhatunk a Karácsony Gergely és Márki-Zay Péter alkotta párosnak. Mert jelentős mértékben segítik a tisztánlátást az ellenzékkel kapcsolatban. Az egyik ilyen pont az, hogy az említett urak szemében a választói akarat csak addig számít, amíg annak segítségével ők egy zsírosabb hatalmi konchoz, bársonyosabb székhez juthatnak. Ellenkező esetben nem háttérmutyikkal próbálnának közös sültkolbászot a szájukba gyömöszölni, hanem rábíznák a választóikra a döntést. A háttéralku tehát mindenképpen segít minősíteni, felmérni az említettek demokráciaképét. Akármilyen foghíjas is legyen az.

Ugyanakkor érdemes egy pillanatig elidőzni azon is, hogy szerintük ki az ő valódi ellenfelük. Nem abból a szempontból, hogy Dobrev Klára nőből van. Ekkora, szexista, tahónak egyik említett játékost sem gondolnám. Azonban abból a szempontból igen, hogy a DK-t és nem a Fideszt képviseli. Karácsony Gergely és Márki-Zay Péter számára tehát nem a Fidesz, hanem a DK tűnik a valósabb ellenfélnek. Ez pedig vészesen kezd arra a helyzetre hajazni, ami a 2018-as választásokat megelőzte. Amikor Botka hosszú ámokfutással szerette volna Orbán helyett Gyurcsányt leváltani, és amikor volt az az LMP, amelyik még napokkal, de talán órákkal a szavazás előtt is itt tartott. Mely pártnak, csak emlékeztetőként, akkor vezetőségi tagja volt az a Hadházy Ákos, aki most éppen, A Fidesz, majd az LMP után, a Momentum támogatásával üdvözül.

Azt, visszatekintve pontosan tudjuk, hogy 2018-ban ilyen, egymást leváltani akaró ellenzékiséggel nem nyert választást az ellenzék. Könnyen lehet, hogy Karácsony Gergely és Márki-Zay Péter éppen most oldotta meg, mérhetetlen szívességet téve Orbán Viktornak, az ellenzéki összefogás felbomlasztásának a problematikáját. Akárhogy fogják magyarázni, hogy ők nem, meg nem is, meg egyébként sem, és mindenki hülye, csak ők helikopterek. Ugyanis sokak számára esetleg éppen ettől születik meg az a döntés, hogy inkább otthon maradnak a választáskor, mintsem politikai ősszáj-fejek civakodásához statisztáljanak. S mert ezzel Karácsony Gergely és Márki-Zay Péter esetleg éppen a társadalom utolsó optimizmus-tartalékát égeti ki, elévülhetetlen érmeket szerezhetnek akár egy dinasztikus orbanizmus kialakításában is.

Remélem megkapják, ez esetben, a gratuláló levelet Orbántól is.

Andrew_s

De mi lesz veled, Budapest?

Tudom, nincs még végeredménye az előválasztásnak. Ugyanakkor vannak kérdések, amelyeket valószínűleg, szerintem, nem lehet majd megkerülni. Ilyen például egy olyan alapvető kérdés, amit mintha az ellenzék inkább agyonhallgatni, mint megválaszolni szeretne. Azt a kérdést, hogy „Mi lesz Veled Budapest?” Holott a kérdés valójában az előválasztás eredményétől függetlenül ott lebeg a levegőben.

Karácsony Gergelyt, Tarlós István kihívójaként egy igen erős ellenzéki konszenzus, és a budapestiek protest-szavazatai emelték be a vezető pozícióba. Nem a pártjának a hatalmas népszerűsége, és egyáltalán nem a politikai karizmája. Természetesen mindezen lehet vitatkozni, és mindazok, akik Karácsonyban az aktuális „messiást” szeretnék látni nyilván fognak is. Azonban a pártjának a támogatottságát még most is inkább a még indultak között jegyzik. A karizma pedig szubjektív. Számomra Karácsony Gergely ebben is a még indultak kategóriája, ami nem zárja ki természetesen, hogy más másként lássa. Ahogy azt a kérdést is lehet szubjektíven, ha tetszik a kerekek számától függően értékelni, hogy Karácsony Gergely megosztotta-e, és mennyire a fővárosiakat a biciklizős mozgalmárságával.

A Fidesz elég nyilvánvalóan nyert az előválasztós történettel, mert egy, a fővárosiakat megosztó ellenzéki jelölt nyilvánvalóan a fővárosi szavazatokat is széjjelebb szórja. Ráadásul a vidéki szavazók számára alig felépített karakterként. Ha tetszik, Karácsony a Fidesz számára a legkényelmesebb kihívó. Mert jó eséllyel megbukik magától. Az első kormányválságig meg kibekkelhetik, akár ellenzékben is, azt a pár hónapot.

Ugyanakkor Budapest szinte biztosan bukta a fő-polgármestert az előválasztások során. Ha Karácsony Gergelyt, a jelenleg nem létező, választási párt, a jelenleg nem létező, pártlistájának első helyén miniszterelnöknek jelölik, akkor azért. Mert nem lehet egyszerre miniszterelnök, illetve Budapest polgármestere. Ha az előválasztások során kiesik a jelöltségből, akkor pedig a morális helyzete lehet tovább tarthatatlan. Elvégre egyszer már semmibe vette a rá szavazókat. Azokat különösen, akik esetleg csak Tarlós ellenében, és orrcsipesszel adták rá a voksukat. Miközben viseli a bukott jelölt bélyegét is.

Az ellenzéknek, vagy a fővárosiaknak, tehát itt lenne az ideje, hogy fő-polgármester után nézzen. Nem a Fidesz bugyuta kampányvideói miatt, hanem a kialakult helyzet okán. Mert azt, remélem, az ellenzéki pártok sem gondolják komolyan, hogy a fővárost egyfajta ügyvivő testületként valami pótcselekvéses klikk fogja vezetni. Olyan tagokkal, akiket vagy nem is ismernek az emberek, vagy jobb lenne, ha inkább nem ismernének. Az, hogy még a kérdést sem tették fel az is lehet persze árulkodó. A válasz hiánya nem kevésbé.

Andrew_s

Kertészeti: Nyílt levélként a polgármestereknek

Tisztelt Dr. László Imre, mint kerületi, de első sorban Karácsony Gergely, mint fővárosi Polgármester urak!

Dr. László Imrének köszönettel, hogy legalább jelezte megőrzési szándékát. De tekintettel arra, hogy a hallgatás talán az ismeret hiányának a következménye, a főváros polgármesterének is szeretném jelezni: a főváros XI. kerületében van egy igencsak patinás tanintézet, mely valaha önálló képző helye volt a magas színvonalon képzett kertészeknek. Még van. Ez az, amit rövidítve manapság is csak mint "Kertészetit" emlegetnek, és a Villányi útról nyíló parkolón kívül oktatást biztosító épületekkel, és a Ménesi út felett egy meglehetősen régi arborétummal is rendelkezik.

Ha esetleg a közjogilag kicsit nehezen megfogható, és egy arborétum sorsánál talán Önnek érdekesebb, előválasztás során egy gondolat, egy mondat erejéig szakítana rá időt, akkor biztos van az irodája környékén olyan, akinek a munkaidejébe belefér az információk összeszedegetése a valamikor önálló Kertészeti Egyetem, és arborétuma, sorsát illetően. Ezt követően talán tudna időt szakítani a személyes, illetve polgármesteri véleménye artikulálására azzal a hírrel kapcsolatban, amely a közelmúltban jelent meg a Magyar Narancs jóvoltából. Mely úgy tudja, hogy leporolták azt az ötletet a Villányi úton található egyetem beszántásáról.

Tudom, az ötlet nem új. Igaz, ellenzéki politikusként tett ezen irányú, nyilatkozatairól sem túl sok emléket őrzök. De ez utóbbi lehet az én hibám. Azonban most, hogy polgármesterként lenne lehetősége, illetve hatalma szólni, a hallgatás, ha a csend arat, az Ön hibája marad Karácsony Gergely úr. Ön aki oly előszeretettel beszél a "zöld dolgokról". De egy nagy közigazgatási egység vezetőjeként is lehet súlyos a véleménye. Ha van ereje kiállni legalább a valós, tényszerű tájékoztatás érdekében. Bevallom, nincsenek illúzióim. De örömmel venném a cáfolatát annak, hogy nem csak a nagyobb hatalom felé vezető ugródeszkaként tekint a fővárosra, hanem tényleg érdekli, hogy mi zajlik a bicikliutakon túli világban.

No meg persze az is jó lenne, ha egy "ez kérem az egyetem belügye" típusú, a valós véleményt megúszó semmitmondásnál kicsit messzebbre ragadtatná magát. De természetesen tudomásul veszem a vélemény hiányát is. Az is egyfajta vélemény.

Előre is köszönettel!

Andrew_s

Vezérmese a disznószerelésről

A sertések, alias disznók, élete érdekes területe lehet a biológiának. A haláluk azonban a jelek szerint már szín tiszta politikum Magyarországon. Függetlenül attól, hogy természetesen ismertek azok a mondások is, amelyeket emberekre alkalmazva kifejezett sértést szimbolizálnak. De egy politikus nem alacsonyodik le odáig, hogy „lebüdösdisznózza” az ellenfeleit. Amiből azért persze nem következik, hogy nem üzenhet a sorok közt a híveknek.

A disznóvágások körüli politikum kapcsán még emlékezhetünk arra, amikor egy fideszes képviselő gondolta jó viccnek az aktuális sorosozáshoz való csatlakozást megüzenni egy halott disznó felett. Jogilag szinte biztosan támadhatatlanul, de egy hithű orbanista számára szinte biztosan megfejthető formában. Legutóbb pedig maga a miniszterelnök gondolta a disznók csodálatos halálát felhozni az ő sajátos példabeszédeinek egyikében. El tudom képzelni, hogy a beszédírói mennyit agyalhattak a végül Orbán Viktor által előadott baromságon. Aminél csak az a rosszabb, ha a saját kútfőből pattant elő a Karácsony Gergelyt lejáratni akaró sületlenség.

Egy olyan szövegkörnyezetben, amelyben többek között kijelölte az őslakosokat is Gyöngyöspatán. Amolyan rámutatásos módon. Elfeledkezve kicsit arról, hogy a biológiai üknagyapja biológiai dédapjáról valószínűleg halvány lila gőze sincs. Ahogy most éppen kedvenc decibelhungaristáit sem hiszem, hogy fel tudnák sorolni az elmúlt évezred összes felmenőit a családban. Legfeljebb azt lehet megállapítani, hogy Orbán Viktor, és pártja, igen nagy utat tett meg a választásokon az egykori SZDSZ-el több körzetben is szövetségben induló liberálistól a szélsőjobbal kiegyező, a széljobb kegyeit kereső rasszista uszításig. Talán azért, mert valószínűleg arra a következtetésre jutott, hogy a lappangó rasszizmust szítva biztosabb lehet a hatalmában, mint a demokrácia játékszabályait nem csak formalitásokban, hanem lényegében is betartó módszerekkel.

De a legutóbbi disznóvágásos szövegére visszakanyarodva, az ugyebár elsősorban Karácsony Gergelyt szándékozott tetemre hívni. Disznótetemre. Olyanokat emlegetve, hogy a főpolgármester az az embertípus, aki nem „keccsöl” a disznóvágással, hanem csak a vacsorára érkezik. Mely szöveggel kapcsolatban most tekintsünk el attól, hogy Orbán Viktor hány hektárt tudna lekaszálni egy nap alatt, ha véletlenül ténylegesen a „kecsölésből” kellene megélnie. Melyet kiválthatna esetleg kapálással egy krumpliföldön, vályogvetéssel a tanyavilágban, vagy esetleg cementhordással a kedvenc stadionjainak építkezésénél. Mert azért a disznóvágás nem a leszúrás napának reggelén bevágott pálinkával indul. Még akkor sem, ha Orbán Viktor esetleg azt hiszi, hogy a hízott disznó az ólban „teremtődik”, és azért, hogy ő aztán reprezentatív fotókon tölthessen kolbászt, nem kell megdolgoznia senkinek.

Ugyanakkor mégis van a szövegének egy sajátos, mondhatni sorok közti olvasata. Ami nem is biztosan dehonesztáló Karácsony Gergelyre. Egy pillanatig sem vonva kétségbe, hogy a hithű hívei egészen biztosan oly módon értik el a mondandóját, hogy a főpolgármester egy értelmiségi figura, miközben a miniszterelnök a kompetens cselekvő. Holott pontosan tudható, hogy Orbán Viktor nem egyszer még a saját kezdeményezéseinek a szavazásakor is gyáva volt a jelenlétével tüntetni, és most, hogy az általa teoretikusan annyira vágyott felhatalmazási törvény kapcsán egyértelműen az övé minden felelősség, nem győz bűnbakokról gondoskodni és szétmaszatolni ezt a felelősséget. Azonban ez a híveket, illetve az interpretátor trollokat ez aligha zavarja meg a ködös látásban.

Tehát a miniszterelnök szerint Karácsony Gergely egy értelmiségi. Szemben azzal, hogy a hívei ezek szerint nem azok. Alkalmasint persze Orbán és a Fidesz vezető köreinek nem egy tagja szerzett diplomát annak idején. Amely azt is jelzi, hogy egyfajta beismerésnek is tekinthető az említett szöveg. Beismerése annak, hogy a miniszterelnök sok mindennek tekinthető, de értelmiséginek? Nem. Elvégre az egy lenézett embertípus ezek szerint. Azonban egy város vezetéséhez valószínűleg inkább az értelmiségi, akár a filozófiai, szociológiai, illetve humanisztikus megközelítés visz közelebb, mint a kamerák előtti téblábolás a gát tetején. Személy szerint egyáltalán nem bánnám, ha a gazdaságpolitikát is inkább közgazdász értelmiségiek irányítanák, és nem a párthűség lenne az, ami mindent visz. Azért még lehetünk persze hálásak Orbánnak a bátor beismerésért. Miszerint az említett szociológiai, illetve humanisztikus, tehát értelmiségi megközelítés igen távol áll tőle. Ami egy füst alatt egy keretbe foglalja a főpolgármester felé megnyilvánuló kritikáját, és a cigányságot semmibe vevő megnyilatkozásait.

Így annak ellenére, hogy Karácsonynál talán volna alkalmasabb főpolgármestere a fővárosnak, azért nem biztos, hogy nem inkább dicséret az, amit Orbán előadott. Ami ugyanúgy visszafele sülhet le, mint a híveitől elhangzó „ballibsizés”. Amiről tudjuk, hogy az azt pejoratívnak gondolók az alapvetően a szegényeket, betegeket, elesetteket felkaroló baloldaliságot, a mindenkinek liberálisan megváltást hirdető zsidó Jézust becsmérlik. Azok, akik állítólag nagyon keresztények.

Andrew_s

Tarlós a cirkuszba sem való

Utánakeresve a neten kiderült., hogy már napok óta elindult a Fidelitas örömittas kampánya annak a jegyében, hogy szerintük „Budapest nem cirkusz!”. Nekem ma jött szembe az utcán. Talán mert most volt csak kedvem megnézni a hirdetőoszlopot, amin ott világított a plakát. Aztán láttam, hogy felettébb hiányos plakátról van szó.

Az egy dolog, hogy a főváros mindennapjai nem kellene, hogy a cirkusz jegyében kövessék egymást. Azt sem vitatom, hogy a plakáton szereplő triumvirátus, Karácsony Gergely, Puzsér Róbert és Berki Krisztián, nem minden tagját tartom személy szerint sem alkalmasnak a városvezetésre. Azért Karácsony esetében még ezen is elgondolkodnék. Tarlósnak a helyezkedési képességén kívül ugyanis szintén egy lokális polgármesterség volt az egyetlen referenciája, amikor a Pannon Géniusz fenekéből előviharzott. Ahova volt SZDSZ-esként viharzott be annak idején. Hogy most megpróbálja előadni azt, hogy őt az isten és annak Orbán Viktorja is főpolgármesterségre teremtette. Meg persze azt is, hogy abcúg SZDSZ!. Amit nyilván elhihetünk neki. Elvégre a tagja volt.

Így a plakátról Tarlós nagyon hiányzik. Akár csak a porondmester szerepében is. Miközben persze a mindennapok tapasztalata alapján is nyugodtan felkerülhetne a Fidelitas plakátjára. A rendszeres városlezárásokkal, körúti forgalomzavarásokkal, fairtásokkal, és azok ideiglenes elhalasztásával Tarlós nyugodtan pályázhatna akár címhelyre is azon a plakáton, amin Budapest cirkuszmentesítését gondolja az állampárt utánpótláscsapata meghirdetni. De talán mégsem. Egyszerűen azért, mert Tarlós ténykedése lehet sírnivaló. Lehet sírnivalóan röhejes. Azonban mégsem lenne egyetlen cirkuszban sem porondképes. Feltéve, hogy a fellépők, illetve a közönség is emberekből áll.

Egy cirkuszi előadáson ugyanis lehet, hogy a bohóc elbotlik a cipőjében, és ezen mindenki kacag. Lehet, hogy a légtornász elvéti a fogást, és leesik. Ha mázlija van egy hálóban landolva. Azonban e nézőtéren tudjuk, hogy a bohóc szerepet játszik, és elhisszük, hogy a légtornász felkészült az ugrásra, beleadott mindent, és őszintén sajnálhatjuk, hogy csak erre telik.

A főváros, illetve nem egy kerület, jelen vezetése esetén legfeljebb azt látjuk, hogy a bohóc ugyan elbotlik, de nagyon ügyesen mindig a zsebünkbe kapaszkodva áll talpra. A légtornász pedig úgy esik pofára, hogy tudhatjuk: meg sem próbált felkészülni az ugrásra. Utána pedig még meg is magyarázza, hogy minden olyan légtornász csaló, aki nem esik le. Márpedig egy valós cirkusz porondján sok minden beleférhet az előadásba. Egy azonban szinte biztosan nem. Az öncélú, valóságtorzító, mesterkélt hazudozás.

Így az egykor a milliárdos emberét kereső plakátjával is házaló Fidelitas talán nem is véletlenül, hanem gondos megfontolásból hagyta le Tarlóst a plakátról. Valóban nem is való oda. Ahogy a városvezetésbe sem.

Andrew_s