Demagógisztáni napló: Választási ketyereügynökség

A népszavazások kapcsán a jelenség egyik olvasata, hogy ne zavarjuk az országot a békétlen fasizálódásban. A változatosság változatos. Gyönyörködjön benne Goebbels és Himmler szelleme. De azért még változatos. Elsőre. Aztán, amikor a most közönyösek kerülnek a névsorra, már nem annyira. Addig viszont élhetnek az ostobasághoz való emberi jogaikkal.

Azon az úton, amelyre a kopaszok lökték az országot, lassan máshoz úgysem lesz jog. Próbálva. Németországban. A múlt században. Egyébként nem is most lökték az országot, és nem is a kopaszok. Erőszakos, mások nyomorából, megalázásából erőt merítő, és a gyengébbek megtaposásával a saját kisebbrendűségi nyomorukat enyhíteni vágyó hominidákkal tele a történelem. Innen tudható, hogy ezek a csökötten szocializáltak alapvetően egy valamiben mutatnak sorsközösséget. A végtelen gyávaságban. Nem véletlen, hogy előfordulásuk legtöbbször csoportos, és olyan korszakokban gyakoribb, ahol a hatalom hallgatólagos, vagy tevőleges támogatását bírják. Tehát: még véletlenül sem kockáztatják, hogy hatékonyan, erőarányosan fellépnek ellenük. Jól látszott ez a gárdacsökevények Pintér-legényekkel felügyelt eskütételén éppen úgy, mint legutóbb a NER demokrácia-flepnijénél.

Mert, mint kiderült, azért megjelentek a rend őrei az NVI-nél. Ott meghallgatták a Pálffy Ilonát a Nemzeti Választási Iroda vezetőjét, majd távoztak. Különben igazságtalan vagyok, azt hiszem. Nagy lehetett annak a parancsnoknak a dilemmája, aki ott felelősen döntött. Az egyik oldalon ott állt a nyilvánvalóan fenyegető tömegalkotásra alkalmas kopaszok bandája. A másik oldalon pedig az iroda felkent vezetője, aki szerint nincs ott semmi látnivaló. Középen meg nyilvánvalóan nem folyt vér. A feje felett meg ott voltak a korábbi tapasztalatok, amelyek alapján nem kell okvetlenül erősködni a kopaszokhoz hasonló társasággal. Elvégre a Fidesz-székháznál is hasonló szellemi kvalitással sorakoztak fel a véderők. Meg aztán Kubatov mégis csak a Fidesz pártigazgatója. Még akkor is, ha az embereinek semmi közük hozzá. A Fidesz szerint. Meg aztán a kopaszok mégis csak egy Fidesz-támolygatta polgármester feleségét segítették. S azért mégis ott volt Pálffy Ilona, aki szerint nincs ott semmi.

Pálffy Ilona szerint meg minden rendben volt. Elvégre ő többször is szólt, hogy a blokkolóóra, az blokkolóóra, és mindenkinek hozzá kell tudni férnie. Tulajdonképpen Nyakó a hibás, amiért nem lökdöste félre a kopaszokat. Pálffy Ilona világért sem felel semmiért. Az irodája jogszerű működéséért sem talán. Elvégre miért pont azért felelne. Azért persze pár kérdésre érdekelne a válasza. Arra például, hogy megpróbálta-e személyesen megtudakolni a kopaszoktól, hogy akarnak-e blokkolni? S amennyiben kiderült, hogy nem, akkor elküldte-e őket? Ha ugyanis nem kérdezte meg őket, el sem küldte őket, és kopaszék mégsem blokkoltak, akkor az iroda vezetője nemhogy minden tőle telhetőt nem tett meg, de alapvetően a minimumot sem tette meg. Az nem kifogás, hogy gyáva volt megkérdezni! Neki hivatalból kötelessége az iroda működését biztosítani. Valószínűbb tehát, hogy pontosan tudta: ha megkérdezi, rögtön lett volna látnivalója a rendőröknek. Az egészen antidemokratikus feltételezés pedig az lenne, hogy megfelelő helyről származó pontos információja is lehetett: ne kérdezzen, és tovább marad irodavezető. De ez csak feltételezés, és így tételezzük fel, hogy a jelen vezetés a lehető legjobb, legszebb és legdemokratikusabb vezetése az NVI-nek. Mióta a világra tojta a húsvéti nyuszi.

Aztán persze ott lenne az a pusztán magánemberi kérdés, hogy mit reagálna akkor, ha egy kormányhivatalnál, ahol ügyet intézni megjelenik, néhányan serényen félrelökdösik. S egészen az ügyfélfogadás végéig nem engedik oda. Akkor meg közlik vele, hogy így járt, meg van előzve, húzzon el, de serényen. Ne balhézzon, hanem tiplizzen. Alighanem rögtön kiágaskodna Ilonkánkból a hivatalvezető. Mert rá is érvényes: gyávaként csak akkor bátor, ha a hatalmat maga mögött érzi. A tömegben bátor kopaszokkal tehát szinte biztosan megtalálta a hangot. Már csak azért is, mert hallgatólagosan legalább de egy gazdát szolgálnak. A letagadott kapcsolatoktól függetlenül. Szellemiségükben akkor is közös a gazda, ha az életben nem látta egyikük sem Orbán Viktort. Aki egy egész országon éli ki a gyermekként kapott pofonokat, és a fociöltözőben elszenvedett verítékszagú összehasonlítások hatását.

Mert azért számos hatalmi ténykedést nehéz másként értékelni, mint egy végtelenül gyáva, felelősségpánikos emberi senki hatalmi ámokfutását. Egyfajta dinasztiaalapítási felhanggal. Bízva abban, hogy legalább a lefizetett rokonság, nem köp ki a háta mögött. Talán még a veje sem. De addig is, tart egy kis népszavazást. Vajon őt hány kopasz segítette blokkolni? Különben egy sem. Neki ez alanyi jogon jár. A blokkolás. Mindent, ami a hatalmi szeszélyét veszélyeztetné. De különben is. Orbánt nem a kopaszok, hanem a TEK kísérné, ha blokkolhatnékja támadna. De az is lehet, hogy Pálffy elvtársnője maga vinné el a blokkoló ketyerét hozzá. Akár Felcsútra is, ha ő fő sötétsége úgy kívánja. Fényeskedjen neki Tiborcz közvilágítása.

Andrew_s

Vizionáljunk Nemzeti Kampánypersely-Hivatalt!

Most mit nem lehet érteni?
Fotó: Népszabadság / M. Schmidt János

A választási rendszerrel kapcsolatos vitában a választásokért felelős Nemzeti Választási Iroda vezetője megmondta a nemzeti miheztartás nemzeti mércéjének nemzeti aduját: bízni kell az emberekben. Egy látszólag ettől független hír, az ombudsman trafik-állásfoglalása szerint viszont kérdés, hogy a kormányzati politikus, ebben az értelemben, mennyiben sorolandó az emberek közé. Mert mennyiben lehet megbízni a hatalomban akkor, ha kinevezett felügyelője szerint a tisztességtelenséghez van csak alanyi joga sokaknak.

Az Alapvető Jogok Biztosának Hivatala frissen, melegében ugyanis azt közölte, hogy Szabó Máté szerint szó nem lehet arról, hogy felül kellene vizsgálni a trafik-mutyit. A döntés nyilván teljesen független attól, hogy az egykor, a Fidesz által gyakorlatilag kikényszerítetten megválasztott, Sólyom László egyéni döntése alapján hivatalba lépett ombudsman megbízatása hamarosan lejár. Mert igazán csak a bizalmatlanság jele lenne azt feltételezni, hogy a kormányzatnak gyakorolt gesztus mögött egy ismételt jelölés vágya, vagy a leköszönést követően is jól fizető baksis igénye húzódhat meg. Nem lenne egyedül. Különösen annak fényében, hogy a jogi biztos szerint is „a pályázat és pályázati eljárás több szempontból sértette a tisztességes eljáráshoz való jogot”. Ám Szabó Máté szerint ennek ellenére nem szükséges jogorvoslat. Világosan megüzenve, hogy az ország jelenlegi alaptörvénye szerint a tisztességes jogi, gazdasági eljáráshoz való jog nem szükségszerűen biztosított. S a tisztességtelenség nem is igényel felülvizsgálatot. De, mint tudjuk, fő a bizalom. Kondérban. Nemzeti gulyásunk mellett. Apróra vágva. Mint a fermentált dohány.

Érdekes lenne tudni ebben a kérdésben Pálffy Ilona véleményét. Arra nézve, hogy akkor kell-e bízni az emberekben, ha azok politikusok, vagy sem? Bár könnyen lehet, hogy azt a véleményt hallhatnánk tőle, amit egy másik Pálffy sugallt megoldásként. Azt, hogy ő sem ért trafikul. Elvégre egy választási szakembernek miért éppen a trafikokhoz kellene értenie? Neki a bizalomhoz kell érteni. Mondhatni: bizalomügyi népbiztos. Ebben a minőségében pedig nyilván arra nézve sem kell állást foglalnia, hogy a politikusokban érdemes-e megbízni. A Fidesz, illetve a kormányzat szóvivői úgyis megmondja majd, hogy éppen akkor kiben kell megbíznia. Amennyiben a külföldiek szavazását érinti a kérdés, akkor például világos, hogy most éppen az ellenzékben nem szabad megbíznia. Baloldalt azért nem írnék, mivel a baloldaliság meghatározása és értelmezése kapcsán a kormányzati politikusok fejében uralkodó erőben is zavar lehet olykor. Azonban nem szeretnék igazságtalan lenni a hölggyel kapcsolatban.

Valójában teljesen mindegy, hogy kivel szemben gondolja egyetlen garanciális pontként az ősbizalmat. Ugyanis az ország következő éveit meghatározó szavazás kapcsán más szabályrendszer érvényesül, mint a szobából távozó anyuka visszatérésre. No meg nem is Erik Erikson pszichoszociális fejlődéselméletének a részeként kerül megrendezésre. Azonban személy szerint eszembe sincs Pálffy Ilona alapvető bizalmát megingatni az emberekben általában. Míg ennek kiterjesztését a politikára kicsit inkább az ősnaivság kategóriájába sorolnám. Már akkor, ha ez tényleg független attól, hogy a kormányzat centrális erőtere most éppen milyen irányba állítja a tisztségviselők belső iránytűit. Miközben persze a globális bizalom eufóriáját megosztva még lehetne néhány javaslat, amire ezt ki lehetne terjeszteni. Az alacsonyabb szinteken például talán nincsen többé szükség jegyvizsgálókra, és –ellenőrökre. Tulajdonképpen a közlekedési eszközökön meg lehetne valósítani a becsületkasszás fizetést. A perselypénz mintájára.

S amikor ez már teljesen bevált, és trafikhoz nem értő Pálffy István pártjának is elnyerte tetszését, akkor ki lehetne alakítani a nemzeti perselypénz-felügyeleti hatóságot. Természetesen az adóhatóság helyett. Elvégre az emberekben meg kell bízni, és egészen biztosan mindenki befizetné az adót. Talán még Selmeczi Gabriella is. Az adótörvények betartását felügyelő hivatalra, Pálffy Ilona szellemében, semmi szükség nincs. Persze, tulajdonképpen, az adótörvényekre sincs szükség. Elvégre a kormányzat bejelenti a költési igényét, és az emberek, belátva annak égető szükségszerűségét önként szaladnak a sarkokon, a Nemzeti SzexDohányboltokban felállított perselyekhez. Szaporán dobálva bele azt a pénzt, amit a Fidesz kampánypropagandájára önként felajánlanak. Bár lehet, hogy a bizalom ilyen teljes kiterjesztése csak akkor hozna a nemzeti perselylovagok zsebébe némi pénzt, ha az önkéntes felajánlás mellé a lakossági bizalom is meglenne. Az, ami a megélhetés tekintetében jelenleg sokaknak ahhoz is kevés, hogy az országban maradjanak.

Márpedig ez elég sokakban hiányzik akkor, amikor kérdésessé teszik a Fidesz számára, hogy bevonásukkal a választásba mennyire láthatják biztosan az újraválasztásukat. Ahogy a hét szépének megválasztása kapcsán is legfeljebb a hozzászólásokban megnyilatkozó keserű anyázásokra futja a távozni készülővel kapcsolatban. Mert a fentiekből pár pont megvalósul azért. A kormány bejelenti a költési igényét, és azt szinte bármi áron behajtja. Akár a pályázati tisztesség megsértése, a jogbiztonság megszüntetése, a diktatórikus rendszer bevezetése árán is. S talán ez az, amiért a Nemzeti Választási Iroda vezetője is inkább valami homályos, bizalmi rizsát tálal fel a jogi garanciák helyett. Az utóbbiban ugyanis talán maga sem hisz. Szabó Máté üzenetének szellemében: joggal.

Andrew_s