Sajtó-előolvasat. Frissítve

Orbán Viktornak a feltételes beszédei is hírt képeznek. Ezt mutatja, hogy órákkal a sajtótájékoztató előtt kikerült a hír a Portfolio-ra a rendkívüli sajtótájékoztatóról. Azzal a kommenttel, hogy a témájáról nem tesznek említést a meghívóban. Alighanem elővigyázatosságból. Mert micsoda dolog lenne, ha kiderülne: az újságíró felkészültebb, mint a kérdezett.

Már akkor, ha majd lehetőség lesz kérdezni, és nem csak felolvasni az előre összeállított, és gondosan betrenírozott kérdőívet. Amelyen nyilván nem fog szerepelni Orbán Viktor lakhatási problémája. Annak ellenére, hogy a weboldal hirdetési motorjának tréfájának köszönhetően akár arról is szó eshetne. De tudjuk, hogy a miniszterelnök családjának nincs ingatlanszerzési problémája. Akkor sem, ha Gyurcsány Ferenc felhívása mentén érdekes lenne a beszerzési forrásokról is hallani valamit. Az álnaivitás látszatának elkerülése érdekében: szinte biztosan nem lesz szó erről a rendkívüli beszámolón. Hacsak nem abban a formában, hogy ahhoz senkinek semmi köze. Elvégre az már az övé. Az olcsóért kiajánlott magyar munkaerő meg örüljön, hogy közmunkát kap. Ne ugráljon a nemzeti rabszolga, és kész. Tehát erről szinte biztosan nem fog szólni a dolog.

Így, szinte percekkel a hivatalos infók előtt csak az borítékolható, hogy például Simon nem létező útlevele alapján indított eljárásról is hallgatni fog a kormányfő. Ha ugyanis bármilyen belügyi kérdés szóba kerülne, akkor beszélni kellene a különböző gárdaképződményekről is talán, ami azért elég kínos lehet. Ahogy a Welsz halál sem feltétlen olyan téma, amiben villogni szeretne a kormányzat. Így legfeljebb némi maszatolás és sikerjelentés várható. Meg előrevetítése a még sosemvoltabb sikereknek. Amelyeknek nem sok közük lesz a nyugdíjakhoz. Hibába sugallja azt a Portfolio reklámblokkja. Selmeczi Gabriella aligha jelenik meg a védőangyalkák képviseletében. Legfeljebb majd az esemény után tart versenybeszédet, az elmútnyocévezési versenyszámban. Vagy valamelyik kollegája a bukottbaloldalazásban.

A kormányfő ilyen szinten a sleppre bízza a személyeskedést. Hacsak nem gondolja Orbán Viktor, hogy Mesterházy Attilának személyesen üzenjen a mikrofonokon keresztül. Két Brüsszelnek adott saller és keletről kapott koki között. Előrevetítve a választási csalásokat, amelyekkel előre meg lehet vádolni az ellenzéket. Annak ellenére, hogy csak saját hatalmuk védelmében hozott törvényekről van szó. De olyan snassz lenne a választási monomán úgy, hogy: „én csaltam énellenem”. Meg különben is. Ezzel ráérnek operálni akkor, ha esetleg buknak a választásokon. Rögtön meg fog indulni a szövegelés a hamisított ajánlóívekről kezdve mindenért.

Addig várhatjuk az aktuális önbuksisimogató hadvezéri jelentéseket a közhelyfrontokon megvívott demagógiaháborúkról.

Update:

A nagy bejelentés megtörtént. Arról, hogy Magyarország visszaszerezte a Seuso-kincseket 15 millió euróért. Azt kapásból nem tudni, hogy ez jó, vagy sem. Mármint az általánosságokon kívül. Általában jó. Kevésbé általában ettől nem lesz több a nyugdíjalap, és a kormányfő vagyonosodásáról sem tudunk meg többet.

Valamiért pedig ott toporog a kisördög a sorok között, és szerinte, kerül, amibe kerül alapon, már itthon lennének az aranyak, ha korábban lettek volna a választások. Ahogy kibírták volna a kincsek még egy kicsit, ha nem most kellene az urna előtti népvonulásra számítani. Az utóbbi esetben pedig találtak volna egy jópofa megbízást valamelyik ismerős cégnek. Mert ne vesszen addig se kárba az a 15 millió euró.

Andrew_s

A vagyon-sakk új lépései

A jelek arra utalnak, hogy a vagyonosodásokkal kapcsolatos szólamok igen jelentős helyet kaphatnak a kampánykommunikációban. Ha pedig így lesz, akkor Gyurcsány Ferenc igen jó taktikai érzékkel szólította meg Orbán Viktort. Különösen, mert egy szóval sem védte Simon Gábort eközben.

Aki különben lemondott parlamenti mandátumáról, ami igazán udvariatlan húzásnak tűnhet elsőre. Mert egyfelől valóban megússza a mentelmi bizottság eljárását, de óhatatlanul a menekülés látszatát kelti. S bár anyagilag is nyerhet ezzel a lépéssel, egyébként sem biztos, hogy rossz húzás volt. Mert így kivonja magát a politikai csatározások frontvonalából, és az ügyészséget is könnyebben késztetheti színvallásra. Ahhoz, hogy ilyen körülmények között politikai tőkét kovácsoljanak a számláiból, innentől kevés lehet egy-egy szóvivő kirohanása. Minden támadásra ott lehet a kész válasz, hogy az ügyészség álljon elő a bizonyítékokkal. Különösen akkor, ha Simont egyfajta stróman-szerepben szeretnék láttatni. Ami természetesen nem jelenti azt, hogy a Fidesz oldaláról ne próbálják meg legalább a törzsközönség érdeklődését felcsigázva tartani.

Egyben az újabb hívószavakat is pörölyözve bele a köztudatba. Mint a Gyurcsány-koalíció fogalmának ismételgetése. Annak kapcsán, hogy egy igen vérszegény közleményben azt dobolták ki: „Egyedül a szocialistáknak van elszámolnivalójuk a magyar emberek felé”. Ami egy nagy marhaság. Ugyanis minden politikusnak kutya kötelessége lenne pontosan elszámolni tudni a vagyonával. Gyurcsány Ferencnek ebből a szempontból alighanem nagy szívességet tett Polt Péter hivatala. Mert nem lennék meglepve, ha a Sukoró-ügy mellékszálaként a legjobban feltárt vagyonmérleggel rendelkező politikusok egyike lenne. Talán ezért is merte bevállalni Orbán Viktor kihívását. Aminek a Fidesz berkeiben meginduló kapkodáson túl máris újabb hajtása sarjadt. Egyelőre, kivételesen, ellenzéki oldalon. Kivételesen, mert eddig az ellenzék nem a koherens akcióiról volt nevezetes.

Most minden esetre ringbe szólították Orbán Viktor egykori házi-kedvencét, Szijjártó Pétert. Az MSZP és a DK szóvivői ugyanis felkérték, meséljen arról a nettó tízmilliócskáról, amely megtakarítására nem látszik fedezetet biztosítani az igazolt bevétele. A százmilliárdos összegek röpködésének közepette ez szinte aprópénz. De azért egy közmunkás néhány életen át dolgozhatna annyiért, ami Budai Bernadett és Gréczy Zsolt szerint „csak úgy” termett. A külügyi és külgazdasági államtitkár annyira piti ügynek tekinti ezt, hogy sajtófőnöke, Fülöp Judit számára biztosította a magyarázkodás jogát. Holott senki nem vádolt a jelek szerint azzal, hogy a tárca pénzét tette volna a tárcájába. Így a különben elég öngólgyanús magyarázatot jobb lett volna saját szájával közzé tenni. Mely magyarázat szerint az indokolja a gyarapodást, hogy Szijjártó Péter befektetési portfoliója ilyen jól hozott a konyhára.

Márpedig nagyon kínos lehet, ha valaki feldobná a gyanút a bennfentes információk felhasználására, és ezt az államtitkár nem tudná hitelt érdemlően cáfolni. Például azzal, hogy bár külgazdasági államtitkár is, de még véletlenül sem kaphat előzetes információt a valutaárfolyamokkal kapcsolatos döntésekről. Még akkor is, ha nem maga járul hozzá a forint árfolyamának alakulásához. Mint annak idején, amikor Kósa Lajossal, a devizahitelesek számára máig ki nem hevert drágulás kavicsát elindította a hegytetőről. Még 2010. nyarán. De olyan messzire nem is visszatekintve nagyon kínossá válhat, ha kormányzati emberekről derülne ki, hogy az árfolyammozgások haszonélvezői. Így a vagyongyarapodására adott enyhén nagyképű magyarázatra lehet, hogy az államtitkár úrnak nem ártott volna aludnia egyet. Nem vitatva természetesen Orbán Viktor egykori szóvivőjének gazdasági zsenijét. Habár még emlékezhetünk az egzotikus valuták iránti, államkötvény-kibocsátó, lelkesedésre. Azonban ez is már a múlté. A jelen mégis inkább arról szól, hogy nagyon zavarba lehetett a jelek szerint hozni azzal a tízmilliós kérdéssel.

Ami azt is jelezheti, hogy az ellenzék csikorogva bár, de talán sikerrel fordult rá egy olyan sínre, amely mentén a kormányzati politikusok is a szellemvasúton érezhetik magukat. Hatalmi tényezőként nekik lehet kínosabb, ha nem tudnak elszámolni a vagyongyarapodással. Ahogy az is kijátszható kártyalap lehet, ha látszólag az általuk hozott törvények szerint jártak el, de morálisan aránytalan vagyonfelhalmozást hajtottak végre. Akár egyedileg, akár családilag. A baj nem akkor fog különben bekövetkezni, ha egy-egy ellenzéki politikus is elbukik eközben. Sokkal jobban visszaüthet akkor, ha nem mernek időben lépni. Ahogy Simon Gábort is akár már decemberben leléptethették volna, és hiba volt megvárni, míg a kormánypárti szájtépők veszik a szájukra. S persze leginkább akkor üthet vissza, ha az úton nem mernek végigmenni. Abban az esetben ugyanis, ha itt buknak el a következetességgel vívott csatában, akkor az ellenzékre az megsemmisítő erejű lehet. Olyan látszatot keltve, hogy a saját ügyeik miatt állnak le a kormányzati politikusok gyarapodás-vizsgálatával.

Márpedig csak az ellenzéki következetesség fogja csak megmutatni, hogy a Gyurcsány Ferenc által megkockáztatott kezdőlépés eljut-e a mattig? S kinek az oldalán?

Andrew_s

Rezsiharc a társasház-államosításért

Németh Szilárd megmagyarázza
Forrás: Csepel.info

A miniszterelnök által meghirdetett szlogenháború jelenlegi fordulója a rezsiről szól. Ennek szünetében volt egy kis mizéria Simon Gáborral kapcsolatban, de azért a kormányzat mégis csak a vezér lemezéről énekelt. Amibe a minap kicsit fals hangok is vegyültek, de ezen elegánsan átsiklottak. Érthetően. Mert nagyon ciki, ha egy államtitkár nyilvánvalóan ostoba az általa ellátott poszthoz.

Az említett Simon-intermezzo, mint olvasható volt, arról szólt, hogy be nem vallott pénzek ausztriai bankszámlákon való landolására derült fény. Az MSZP azonnali hatállyal kirakta a szűrét az elnökhelyettese, és ez rendben is van. Rogán Antal felszólította az MSZP-t, hogy adjon tisztázó választ Simon Gábor vagyonosodásáról. Ez is rendben van talán. Talán, mert a kormánypárti képviselők kedvenc szófordulatával élve: tegyen feljelentést, ha valami nem tetszik. De különben tényleg illene tisztázni a kérdést. Ha ugyanis Simon Gábor az ellenzéki hatalmával visszaélve vagyonosodott, akkor tegyék hűvösre. Ahogy akkor is bűnhődjön, ha bármi más törvénytelenség róható fel neki. Rogán Antalnak nem is ezért kellene kicsit visszavenni az arcából, hanem egészen másért. Például azért, mert Simon Gábor, vagy bármely más ellenzéki politikus bármilyen galádsága nem teszi meg nem történtté a Fidesz képviselőinek, talpnyalóinak, és baráti körének egyik tettét sem. Akkor sem, ha a parlamenti erőfölénnyel sikerül ezek mögé jogszabályt is illeszteni. Akár törvényessé is téve Rogán Antal budapesti tanyafejlesztési mutyiját. Legfeljebb ők is mehetnek a levesbe az ellenzék törvénysértőivel együtt.

Rogán az említett tanyafejlesztésről, és megannyi más dologról nem beszélt. Szólt ellenben, ki tudja hányadszor, a rezsicsökkentésről. Aligha okozva ezzel meglepetést bárkinek is. Minthogy már a vízcsapból is a rezsicsökkentésről gagyogó csobogás kél útra. Amivel kapcsolatban persze ismét el lehetne ugatni, hogy a rezsi nem egészen az, amiről Orbán Viktor és csapata beszél, és a csökkentés fedezete a nemzetközi árváltozás, és nem a kormányzat jóindulata. Mely utóbbi egyrészt nincs, másrészt a semmiből a kormányzat sem tud költeni, illetve kieső bevételeket pótolni. Ahhoz, hogy az istenadta nép ennek ellenére a Fidesz gázmegváltó erejét elhiggye, ahhoz nem csak a Rogán által emlegetett határozott kormány kell, hanem határozottan hülye hallgatóság is. Olyan, aki beveszi a gazdasági perpetuum mobile-vel felérő demagógiát. Függetlenül a kormánypárti frakcióvezető személyi kultuszt idéző talpnyalásától, mai szerint „Orbán Viktoron kívül nincs más, aki ki mer állni és dönteni mer”.

Az, hogy a nemzeti gázóra-leolvasó is letette a maga bélását az ügyben, se nem oszt, se nem szoroz. Németh Szilárd közölte, hogy a gáz-, a villany-, és a távhő ára az uniós átlagra fog csökkenni. Ami természetesen nem jelenti azt, hogy a béreket, például a túléléshez is alig elég közrabszolga-díjakat az uniós átlagra gondolnák emelni. Azonban a kormányzati kézivezérlés kiterjesztését minden esetre megüzente azzal, hogy egy „előterjesztésben meghatározzák a jegyzők társasházak felett gyakorolt törvényességi felügyeletére vonatkozó feladatköreit is”. Ami nem a rezsicsökkentés szempontjából említésre méltó, hanem a sorok közti tartalom miatt. A társasházak ugyanis önálló jogi személyek, melyet a tulajdonosközösségek alkotnak. A bármikor testre szabható törvények keretein belül megvalósuló jegyzői felügyelet nem jelent mást, mint a társasházak önállóságának felszámolása irányába tett lépést. Gyakorlatilag elindítva a társasházak államosításának folyamatát. Ugyanis Németh Szilárd nem a közös képviselők tevékenységéről, hanem az önálló jogi entitásként működő társasházakról beszélt. De még a közös képviselők felügyelete sem jelentene mást, hiszen azok megválasztása és ellenőrzése ugyancsak a tulajdonosközösség dolga. Aligha lenne normálisan a kormányzati tevékenységek közé sorolható. Aligha véletlen tehát, hogy Németh Szilárd a rezsicsökkentéses saláta leveleibe csomagolta a kisebb feltűnés kedvéért. A társasházak közvetlen hatósági ellenőrzése talán a Németh Szilárd által meglebegtetett újabb, immár negyedik, rezsicsökkentő harci táskába lesz eldugva.

Amely újabb, és újabb csomagok fényében Pokorni Zoltán, az emberarcú pártbürokrata megszólalása is új értelmet nyerhet. Az MTI közleménye szerint a Keszthelyen elmondott körmondatgyűjteménye szerint a rezsicsökkentés a nemzeti önrendelkezés visszanyeréséről szól. Ami enyhén szólva is képzavar, mivel önmagában egy ilyen intézkedéscsomagnak aligha van köze a szuverenitáshoz. Legfeljebb ahhoz a kormányzati szuverenitáshoz, ami nagyjából azzal írható le, hogy: „Mi még ezt is meg merjük, és meg is bírjuk tenni! Bibibi!” Ami nem igazán a gazdasági átgondoltságon alapszik. Ellenben összecseng Rogán Antalnak az Orbánról tett megállapításával. Miközben Pokorni tagadja, hogy ezek az intézkedések a gazdagoknak kedveznének. Amivel kapcsolatban a Fidesz alelnöke azt mondta: „ez a kritika akkor lenne indokolt, ha a kormány a beszedett adókból osztogatna támogatásokat”, Holott gyakorlatilag pontosan ezt teszi. A be nem szedett adó, a „az adón kívüli juttatás” pontosan olyan, mintha az adóból osztana vissza.

Andrew_s