A pofon esete Gulyás Mártonnal

Forrás: HVG

Pásztor Albert miskolci jelölése szépen felkavarta az állóvizet. Szinte mindenkinek lett véleménye. Akár Miskolcon él, akár a nyóckerben, akár a másutt. S mert a média megkapta vele az éppen esedékes muníciót, ez rendben is van. Amellett a pártok kapcsán is elmondható ugyanez. A DK tüntetést szervezett, s meg is született az esedékes botrány.

Nevezetesen az, hogy megverték Gulyás Mártont a Demokratikus Koalíció „Ellenállás napja” című rendezvényén. Az első hírek szerint DK-s aktivisták, és azért, mert elővett egy táblát „Cigányozás helyett baloldali megoldást” felirattal. Most tekintsünk el attól, hogy egy pofont vagy hármat kapott, mert egy pofont kiosztani is galádság. Pontosan úgy ahogy a Budapest Pride kapcsán sem éreztem aszerint súlyozandónak az eseményeket, hogy egyszer, vagy többször rúgták meg a kamionra felmászó véleménynyilvánítót. Még akkor sem, ha az a helyzet elég egyértelmű volt. Ott és akkor, a kamion tetején semmi keresnivalója nem volt az illetőnek. Gulyás Márton esetében kicsit kevésbé egyértelmű a kép, mivel akár szent küldetéstudattal is vallhatja a DK-t neofita cigányozós pártnak. Ami ellen fel kell lépnie a belegebed is. Az, hogy előtte esetleg megbeszélte az Együtt-PM megjelent képviselőjével? Na és? Biztos a labdarúgó VB-ről csevegtek. Az, hogy nem a táblát magasra tartva érkezett a rendezvényre? Na és? Akkor jutott eszébe, hogy: „Nédd má', hát itt egy tábla”. Feledékenynek lenni is joga van. Ezek egyike sem ok a pofozkodásra.

Egyébként a hír hallatán az első gondolataim egyike volt, hogy immár csőcselékből is jobban teljesítünk. Mert azért kétségtelen, hogy eléggé kocsmatempó szó szerint kipofozni valakit egy rendezvényről. Aztán a fórumhozzászólások azért árnyalták annyiban a képet, hogy azok alapján esetleg Gulyás Márton is kicsit önmagától elszállt stílusban reagált a tábla lerakását célzó kérésre. Ami különben szintén nem indokol egyetlen pofont sem. Sem Gulyás Márton, sem az őt elkísérő többi ellentüntető esetében. Az erőszakos akciót egyébként maga Gyurcsány Ferenc is elítélte, és a DK feljelentését is figyelembe véve, megindult a rendőrségi vizsgálat is. Az Együtt-PM pedig visszautasít minden provokációs gyanút. (Naugye, hogy biztosan a VB-ről beszéltek.) Ezzel aztán a botrány nyugodtan el is ülhetne. A pártatlan rendőrség, a befolyásmentes ügyészség, és a független bíróság majd teszi a dolgát, és végül kiköpi a gépezet az eredményt.

Azonban természetesen az ügy maga nem válik ettől meg nem történtté. Pásztor Albert jelölése sem, ami kapcsán olyan vélemények is elhangzanak, hogy a DK szavazatoptimalizálási célból elindult a Jobbik retorikája felé. Rájővén arra, hogy a baloldaliak is úgy látják állítólag a cigánykérdést, ahogy a Jobbik. Amiben két marha nagy csapda látszik körvonalazódni. Az egyik annak a de facto elismerése, hogy cigánykérdés márpedig van. Holott valójában már az 1970-es években is világos volt, hogy nemzetiségi, értelmiségi, és szójatermesztési kérdés akkor van ha csinálják. Ellenkező esetben szóját ott termesztenek, ahol megterem, és az emberek spontán, azt hiszem, hajlamosabbak globálisan ellopott biciklikkel, repülő korsókkal, és megerőszakolt lányokkal foglalkozni. Mármint abban az értelemben, hogy konkrét esetekkel. Konkrét, a saját "életterükben" előforduló ügyekkel. Még nem láttam a telefon-tolvajok jobb, vagy baloldaliságáról szóló statisztikákat sem. S itt fordul vissza a "cigánykérdés" elismerése. Valójában ugyanis sokkal inkább közbiztonsági, szegénységi kérdésekről lehetne, és kellene beszélni. A minap már emlegetett élet-, és vagyonbiztonsághoz való jog kapcsán.

Ugyanezen okból próbáltam beszélni, vagy ha tetszik ugatni, arról lassan háromnegyed éve, hogy a Jobbiknak igenis meg vannak a maga féligazságai. Ez nem köztetszés-hajhászás kérdése a részemről, hanem a várható fanyalgás dacára is igaz. Ahogy akkor írtam, fenntartom, az ellenzéknek a felelőssége abban állna, hogy erre egy olyan válaszcsomagot adjon, amely esetében a féligazságokra nem a gazság a válasz. Ez az, amivel különben az ellenzék adós a mai napig. S ez független attól, hogy Pásztor Albert szerint a bolti lopások, vagy akár a telefontolvajok elkövetői között mely népcsoport van szerinte Miskolcon többségben. Mert azért a most leporolt nyilatkozata annak idején meglehetősen helyiérdekű volt. Mert a jelölt "cigányozása" azért jobbára erről szólt, a szintén leporolt tudósítások szerint. S amennyiben azt mondta volna, hogy a banki sikkasztók zöme nem cigány akkor vajon a Jobbik szervezett volna tüntetést? Esetleg Gulyás Márton egy anticigányozós táblát húzott volna elő a tatyójából? Romák hada indult volna szimpátiatüntetésre a nem-romák globális leszólása miatt? Valamiért erősek a kétségeim ezügyben. Ahogy abban az ügyben is, hogy a széplelkűen ki nem beszélt problémák maguktól megoldódnak.

Igen! A szegénység ellen tenni kell! Nem közrabszolga-programokkal, és nem pogromokkal. Igen! A kirekesztés ellen tenni kell! Nem nyilatkozatokkal, hanem valós, akár évtizedeken átívelő szociológiai programokkal. Igen! A "cigányozás" ellen tenni kell! Meg a zsidózás ellen, meg a szervezés, a románozás, vagy akár a kirekesztő értelmű "magyarozás" ellen is. A kettő különben nem független egymástól. Nem véletlen, hogy a szegénység, a gazdasági összeomlás már sokszor vetetett nászi ágyat a szélsőséges rasszizmus erőinek és az ezt ki-, és felhasználó hatalomnak. Attól, hogy erről szemérmesen és öntudatosan hallgatnak, attól még ez így van a történelemkönyvek szerint.

Mindez persze szintén nem menti azokat, akik egy transzparens elővétele miatt pofon ütötték Gulyás Mártont. Azonban lehet, hogy érdemes lenne leültetni egy szociológiai szimulátor elé és felajánlani neki: legyen kedves levezetni az általa hiányolt "baloldali" megoldásokat a miskolci körülményekre visszavetítve. Esetleg felajánlani, hogy a transzparens hátoldalára skiccelje fel az ezeket megalapozó hatástanulmányokat. Amúgy "anticigányozósan". Pozitív, másokat negatívan érintő diszkriminációk nélkül, mindkét oldalt figyelembe véve. Már csak az utóbbi miatt, mert mindkét oldalon emberek vannak, jobb szeretnék olyan megoldásokat, ami nem "cigánykérdést" és "baloldali  megoldásokat" emleget.

Jobban szeretnék olyan megoldáscsomagokról olvasni, hallani, amelyek a generációkon át ható deprivációs satut kifele kezdik tekerni. Nem cigányoknak, vagy nem-cigányoknak, nem jobboldaliaknak vagy baloldaliaknak, hanem azoknak, akiket érint. A gyakorlatilag kútban hagyott embereknek. Oldaltól, bőrszíntől, kocsmafilozófiától függetlenül. S akkor, ha majd a rendőrség befejezte a magáét, és Gulyás Márton is ki-haszonélvezte a kapott pofon politikai előnyét legközelebb erről a megoldáscsomagról szeretnék transzparenseket látni. Addig ugyanis nem a baloldalt, vagy jobboldalt, vagy a középoldalt kell félteni a válságtól, hanem az emberséget.

Andrew_s

Borítékolt integráció-bukás?

A miskolci polgármester-jelölés kapcsán, úgy tűnik, glaszékesztyűvel kezdik a porréteg vastagságát vizsgálni néhány egykori megnyilatkozáson. Mármint Pásztor Albertnek, többek között a cigányság integrációjával kapcsolatos, vélemény-nyilvánításáról. A témát többrendbelileg csepegtetik a vízcsapból, tehát bárki bőséggel fanyaloghat, vagy csapkodhat azzal kapcsolatban.

A vélemények széles skálán mozognak. Beleértve azt is, hogy globálisan fasiszta, lokálisan meg vállalhatatlan alak. Ahogy ennek az ellenkezője is hallható. A Varánusz szerzőjével jobbára egyetértve ezt a helyiekre lehet és kellene bízni. Már csak azért is, mert pár száz kilométerről mindig baromi egyszerű megmondani azt, hogy kit kell akár akarata ellenére is boldogítani. S miként. Nem vitatva, hogy vannak olyan általános emberi értékek, amelyek mentén meg kell húzni bizonyos határokat. Alkalmasint ilyen emberi érték, illetve jog az élet-, és vagyonbiztonsághoz való jog is. Amit a bűnözők, nemre, fajra és életkorra való tekintet nélkül megszegnek. Az tehát szinte biztos, hogy a „cigánybűnöző” kifejezés megcímkéz és diszkriminatív. Ami, remélem, csak kevesek számára jelenti azt, hogy amennyiben egy törvényszegő cigány, akkor alanyi jogon mentelmi jogot kell biztosítani. Mondjuk a pozitív diszkrimináció jegyében.

Amiről azért nem árt tudomásul venni egy nem is olyan apróságot, amiről szemérmesen szeretnek hallgatni. Politikusok és aktivisták egyaránt. Azt, hogy a zemberek átlagosan csipás szemében bárkinek a pozitív, és megítélése szerint alaptalan, diszkriminációja negatívan diszkriminál. Mindenki mást. Amikor tehát, bárki mellett ebbe az irányba lovagolva szeretne valaki lándzsát törni, akkor próbálkozzon egy helycserés támadással. Képzelje bele magát a kocsmában ingyensört kapó atyafi környezetében szomjazó közönségbe. Bele nekik. Nem véletlen, hogy több kisebb közösségben úgy vannak a pozitív diszkriminációval, mint az ördög a tömjén füstjével. Valahogy nem szeretik. Nem egy esetben azok sem, akiknek a szintén sok-sok kilométerre ülő nagyonokosok kivívják. Nekik ugyanis másnap is ki kell menni az utcára. S ki a fenének hiányzik a kiközösítés. Ami, nem teljesen véletlenül, az egészen szélsőséges megnyilatkozásokig bezárólag, mintha fokozódna az utóbbi időben. Mint a nemzetközi helyzet, amiről tudjuk, hogy nem habos torta, és amúgy is harcolni kell ellene. Amely harcban egyébként a szegények sora kiválóan megfelel céltáblának és talpasnak egyaránt. A recept ismert, mondhatni évszázados.

Amin különben a sok szépen pántlikázott „integrációs program” mintha szintén nem látszana segíteni. Amúgy ezekkel kapcsolatban egy személyes vitám is volt a minap, ahol ezek a programok is szóba keveredtenek. Váltig állítgatván a „túloldalon”, hogy márpedig azok a programok igenis kellenek, és így kellenek. Csendben beismerve azért, hogy milliárdok repülnek a semmibe. De akkor is! Az olyan véleményt, hogy ez így borítékoltan nem működik, simán leseperve az asztalról. Két igen markáns érvet felhozva ennek magyarázatára. Az egyik, hogy „ezt nem hallgatom tovább”. Ami ugyebár mindent visz. Mint a szőke a bárpultnál. A másik már figyelemre méltóbb. Az, hogy Amerikában bevált módszertanok mentén dolgozik a sok integráló-progamos szaki. Tehát működniük kell. Ha nem működnek, akkor talán váltsuk le a társadalmat, illetve az integrálandókat. Holott, ahogy ott, és akkor is próbáltam elugatni, a jelenség annyira nem új, hogy kutatása több évtizedes múltra tekint vissza. Igaz a vezetéstudományok terén.

Magam is ott, egy mérnöktanári képzés során hallottam erről Herneczki Katalintól. Ő a katedrán, én a padokban. A tanárnő minőségbiztosítással, vezetéselmélettel kapcsolatos munkái ismertek, és akár a netről is elolvasható némelyik. Például a Tunkli Gáboral közösen jegyzett munka. Olyan rémes következtetéseket is megfogalmazva, hogy: „Végső soron arról van szó, hogy nem vesszük megfelelően figyelembe az embereket, sem egyénileg, sem csoportként”. Ez különben már csak azért is figyelemre méltó gondolat, mert a populista szájtépők pont ennek a figyelemnek a látszatával operálnak. A tanulmány azonban nem ezért érdemel gondosabb elolvasást. Sokkal inkább azért, mert egy 61 országra kiterjedő szociokulturális vizsgálat eredménye alapján, a grafikonkedvelők kedvéért, számokban is kifejezhető eltérések mutatkoztak az egyes országok mélyen beágyazott és nehezen mozduló mutatói között.

Ami nem azt jelenti, hogy az egyik jobb, vagy rosszabb, hanem azt, hogy nem egy esetben roppant módon más. Így aztán az a vezetési módszertan, ami Észak-Amerikában jól teljesít, simán bukik a szabálykerülésben és bizonytalanságtűrésben egyaránt jó, kiskapukat kereső magyarok körében. A vezetéselmélettel szembeni, látszólagos különbség ellenére, alighanem a drága, de legalább „hatékonytalan” integráló programokra is igaz lehet ugyanez. Mert a nyócker lakói nem harlemiek és fordítva. S akkor még nem is szóltunk arról, hogy a címke, miszerint „téged most jól integrálunk” legalább annyira megkülönböztet, mint a bőrszín, vagy a fekete bakancs. Amúgy akár hatalmi cél is lehet így „integrálni”. A „na látjátok mennyi pénzt költöttünk rájuk, és semmi értelme” populizmusa szavazatot hozhat ugyanis. A fekete bakancsnak.

Andrew_s