Pillantsunk az óvodai erőszak mögé

A nyilatkozók krémjén látható őszinte érdeklődés és figyelem.
Csak bele ne aludjon némelyikük a nagy megoldáskeresésbe

Tegnapi hír volt, hogy egy újbudai óvodában elszabadult a pokol. A beszámoló szexuális brutalitásról, és általában erőszakoskodásokról szól. Mindezt a gyermekek „egymás közt” követték el. A Népszava beszámolója szerint. Amelyben a megtett intézkedés tervének emlegetését szintén ismertetik. Ezek esetében az, ami kimaradni látszik sokkal „érdekesebb”, de inkább elborzasztóbb, lehet.

A gyermekek által elkövetett erőszakos események közül az övvel való fojtogatás sem semmi. Különösen azért, mert egy 3-4 éves gyermek ugyan meg tudja fojtani egy társát, de aligha várható el az, hogy a tett folyamán tudatában legyen a tényleges cselekedetének. Egyszerűen azért, mert ebben a korban még azok a dimenziók nem igazán kifejlettek, amelyek a halálokozás valós súlyát felmérhetővé tennék. Egyszerűen elindul egy cselekvési sor, és nem áll le. Amikor pedig ezt kétségbe szeretné vonni valaki, akkor azért nézzen komolyan körül. Akár a saját személyiségében. A regressziós helyzetek közül pontosan ismert a „vörös köd” effektus. Felnőttek között is. Ilyenkor sincs másról szó, mint arról, hogy elindul egy cselekvési sor, bekattan egy cselekvési minta, és kontroll nélkül végigfut. Alkalmasint ezt, tapasztalatom szerint, a pedagógusoknak elmesélik a fejlődéslélektan című tárgy keretében. Amikor tehát pedagógusok láthatóan kerek szemmel csodálkoznak rá egyes eseményekre, akkor az a képzésük igen komoly hiányosságaira is rámutathat.

Az pedig egy igen komoly szervezési problémára, amikor a valós helyzetre fel nem készített óvodapedagógusokat foglalkoztatnak egy olyan óvodában, ahova tudotta a szocializációs deficittel érkező gyermekeket „iskolázzák be”. Márpedig az érintett óvoda a hír szerint olyan, amelyben „jelentősen nőtt azoknak a gyerekeknek a száma, akik „szociális készségekben” eltérnek a koruknak megfeleltethető szinttől, ők jellemzően hátrányos családi környezetből származnak, legtöbbjük a kerületi átmeneti szociális otthonban lakik”. Így az önkormányzat vonatkozó osztálya(i) igencsak sáros(ak) lehet(nek) az ügyben. A veszélyeztető helyzet kialakulásában, illetve a személyzet felkészítésének, a szülők előzetes tájékoztatásának elmulasztásában. Megoldásként is az olvasható a híradásban, hogy:

„Az említett problémák mielőbbi megoldása érdekében az önkormányzat felvette a kapcsolatot az Újbudai Humánszolgáltató Központ vezetőjével, kérve az Anyaotthonnal való szakmai kapcsolatok erősítésére és segítségnyújtásra a család és gyermekjóléti szolgáltatás területén”

Amely megfogalmazás, ha valaki még emlékszik az egykori párt-hírek nyelvezetére, világosan jelzi: nem tettek semmit, nem tesznek semmit, és nem is terveznek semmit. Majd megbeszélnek. Akkor, ha sikerült a megbeszélés időpontját előzetesen megbeszélni. Feltéve, hogy nem mentek az érdekeltek nyaralni, ráérnek, és kedvük is lesz hozzá. Igazi, régivágású, kádermentegető hozzáállás. Mert azt csak remélni szeretném, hogy azt az érintettek sem veszik komolyan, hogy „pedagógiai asszisztensi jelenlét” megoldja a problémát. Tekintve, hogy nem több tüneti kezelésnél. Ha nem is talán legrosszabb a lehetőségek közül. Ha az agyonhallgatást tekintjük, például, alternatívának.

A tünetek mögött azonban van pár egyéb, nem kevésbé figyelemre méltó mozzanat. Ez pedig azon cselekedetek sora, amelyeket elkövettek a gyermekek. Akik, nem győzöm hangsúlyozni, óvodások. Így, amikor cselekvési mintákról beszélünk, érthetjük szó szerint. Olyan cselekvésekről beszélünk, amelyben nagy szerepe van a mintakövetésnek, az utánzásnak. Miközben aligha tételezhetjük fel, hogy 3-4 éves gyermekek felmennek az internetre, rákeresnek a BDSM-videókra, és azokon élvezkednek. Sokkal valószínűbb, hogy olyan viselkedést mutatnak, amelyet látnak maguk körül, illetve olyat, amelyben, rosszabb esetben, bevonják őket. Szemléljük meg ebből a szempontból azt, hogy „egy kislány arcát és nemi szervét pedig több kisfiú véresre harapdálta a mosdóban”. Nem a vért, hanem a helyzetet tekintve elég világosan látszik, hogy az orális pettinget is magába foglaló szeretkezés imitálását láthatjuk. Óvodáskorra „leforditva”. Amikor a száj még főleg táplálkozásra, ha tetszik „harapdálásra” szolgál. Ahogy a fiuk nemi szervének a nyalogatásáról sem hiszem, hogy minta nélküli viselkedésként jelent meg az ovisoknál.

Ebből a szempontból roppantnagyon kíváncsiak lehetnénk, hogy abban az átmenetei szociális otthonban milyen körülmények között élhetnek a bentlakók. A jóhiszeműbb feltételezés az, hogy olyan, amelyben a szexualitást a gyermekek előtt élik meg a részt vevők. A kevésbé jóhiszemű feltételezéseket mindenkinek a saját fantáziájára bízom. Azonban bármelyik eset áll fenn, akkor is igencsak sürgető lenne egy alaposabb vizsgálat arrafelé. Gyakorlatilag azonnal, mert ezeket a problémákat az idő nem igazán szokta megoldani. Súlyosbítani azonban annál is inkább. Így azzal egyet lehet érteni, amikor a Pedagógusok Szakszervezete (PSZ) Óvodapedagógiai Tagozatának elnöke az azonnali vizsgálatot sürgeti. Függetlenül attól, hogy az illető hány éve dolgozik óvodában, és látott-e már életében ilyet, vagy sem. Az olyan lózungok, mint a szakemberhiány emlegetése már inkább csak töltelék-szöveg. Az meg kicsit furcsa, hogy nem a gyermekek helyzetének azonnali vizsgálatát kéri a szakszervezet kedves képviselője, hanem azt emlegeti, hogy „az óvodának és a fenntartónak haladéktalanul ki kell vizsgálnia, hogyan alakulhatott ki ilyen helyzet”. Mely megfogalmazás igazán politikai szereplőhöz méltó. Gyakorlatilag pontosan ugyanazt a hámozott léggömböt jelenti, mint az önkormányzat senkiben felelőst nem kereső, a helyzetre inkább csak rálegyintő megnyilatkozása.

A szülők részére nyilván a legtriviálisabb megoldás, hogy a XI. kerületi Napsugár Óvodát akkora ívben kerülik el, amekkorában csak tudják. A gyermekeik, unokáik érdekében mielőbb, és szinte bármi áron. Ez azonban pontosan olyan tüneti kezelés, mintha a bántalmazó gyermeket, vagy inkább azok gondviselőjét, egy-egy apuka megvárja, és elülteti a betonba. A tüneti kezelés mellett azért csak ki kellene vizsgálni, a bántalmazó gyermekek körülményeit is. Igaz, akkor intézkedni is kellene, ami sokkal macerásabb, mint nyilatkozatokat közzé tenni. Különösen akkor, ha a témában illetékes minisztérium államtitkára is fontosabbnak tartotta a minap a kirohanást az egynemű párok ellen, mint a berohanást a gyermekek védelme érdekében. Ami a hatalom hozzáállását jellemzi legfeljebb a gyermekek sorsa iránti érdeklődést illetően, illetve a családon belüli erőszakhoz.

Andrew_s

Nagy Bandó András esete a véleményekkel

Nagy Bandó András bocsánatot kért. Azért, hogy személyes megerősítettség nélkül idézett egy állítást. Amikor mondta, a felvételt eltávolító ATV-t lehordva, aranyba foglalták. Most, ahogy olvasom a reakciókat, szintén aranyba foglalnák. De most már inkább olvadt aranyba. Mert úgy látszik, mintha ebben az ügyben is csak túloldala lenne a magyar hátasnak.

Azon persze lehet vitatkozni, hogy Bayer Zsoltnak érdemes-e bármit írni. Néha az az érzésem, hogy írnia is felesleges. De a túlpezsgő, túlteljesítve habzó gyűlölködéseire válaszolni elég értelmetlen. A megélhetési gyűlöletkeltőket, a pártvezért túlteljesíteni akarókat a múltban sem érdekelték a reakciók, és ma sem hiszem, hogy érdeklik. Akkor sem, ha csak a pártbizottság háttérben szorgoskodó hangulat-bejelentői, vagy az éppen aktuális vezér-eszme előtérbe tuszakolt publicistái. Azonban ez egy másik történet, amelyben Bayer Zsolt majd elmondja a maga sínylődés-történetét. Egy következő rendszerváltás után. A jelenlegi reakciók jórészt nem róla, hanem Nagy Bandó Andrásról szólnak.

Azt mondta az ATV-ben, hogy egy hallomáson alapuló pletyka szerint a kecskeméti kórházban szokták összetákolni Orbán Viktor feleségét a családi „nevelések” után. Tekintettel arra, hogy Nagy Bandó András közszereplő, ismert ember, és a korábbi munkássága a gerinc meglétét mutatta, a mondandójának óhatatlanul súlya van. Különösen egy TV-csatornán. Lényegesen nagyobb, mint egy magánbeszélgetés esetén. Mondjuk, egy sör mellett. Függetlenül attól, hogy mi az általános közvélekedés Orbán feleségét illetően. Akiről már akkor pletykák keringtek, amikor napszemüvegben közszerepelt annak idején.

Az azóta eltelt időket, híreket figyelve természetesen bárki leltárt csinálhat, illetve bárki szubjektív véleményt alkothat. Leltárt például arról, hogy más first lady-khez képest Orbán Viktor felesége mennyit közszerepel. Akár egyedül, akár a férje kíséreteként. Fogadásokon, vezetői látogatásokkor, vagy csak úgy általában. Valamint szubjektív véleményt arról, hogy a közszereplések alkalmával milyen benyomást gyakorol, mennyire látszik boldognak, vagy mennyire bátran adhatna korához pár évtizedet. Ez a szubjektív leltár azonban az lesz, ami: személyes vélemény. Mindaddig, amíg orvosi látleletekkel nem lehet igazolni, addig nem célszerű azt híresztelni, hogy a családcentrikus Orbán veri a feleségét. Már csak azért sem, mert a mai közviszonyok közepette különösen zűrös történet lehet egy személyiségi jogokat éritő per megvivása a kormányfővel.

Így, szerintem Nagy Bandó Andrástól egy teljesen ésszerű lépés volt a bocsánatkéréssel elébe menni az említett pernek. Amely valószínűleg az ATV ellehetetlenítésével is járt volna. A humorista, tehát, a TV-csatorna felé is gesztust tett a nyílt levelével. Amelyben, egyébként, a kibeszélésért és nem annak tartalmáért kért elnézést. Érthetően, hiszen sem magától, sem mástól nem kívánhatta elvonni a saját vélemény jogát. Ez valószínűleg fáj azoknak, akik szerint Nagy Bandó András lett volna a következő messiás. Az, aki fejjel megy a falnak helyettük is. Szerintem, ezzel a látszólag megalkuvó gesztussal legfeljebb az éppen ráerőltetés alatt levő, faltörő kos szerepét utasította vissza. Amit, apaként, teljesen megértek.

Miközben nem szeretném azt sem eldönteni, hogy Nagy Bandó András mire gondolt. Legfeljebb arra van ráhatásom, hogy magam mit gondoljak. A magam részéről nem látom indokoltnak, hogy a „gerinces” jelzőt megvonjam tőle. Ahogy azokról is fenntartom a véleményalkotás jogát, akik naponta képesek ide-oda hajlongani a másokról alkotott véleményeik közplatformokra tűzködései során.

Andrew_s

Orbán beszéde Pistának jó lesz?

Fotó: MTI / Koszticsák Szilárd

Azt olvasom, hogy Orbán Viktor elment Bulgáriába, hogy hangoztassa: a nőket meg kell védeni az erőszaktól. S igaza is van. A nőket tényleg meg kell védeni az erőszaktól. Ahogy meg kellene tulajdonképpen mindenkit védeni az erőszaktól. Akárki is az elkövető. S akárki az áldozat. Ennek megállapításáért nem kellene Szófiába elutaznia Orbán Viktornak. Ha pedig problémát lát ezen a téren, akkor a belügyminiszterével kellene értekezni.

Aki még nem Európa egyesített belügyeiért felelős. Ahogy Orbán Viktor sem az Európai Császárság felkent uralkodója. Akármit is mondanak a hangok. Amelyek megsúghatnák neki azt is, hogy a nők elleni erőszak ellen akkor is lenne tennivaló, ha mindenki maradna a kies hazájában. Mert valami azt súgja, hogy egy olyan magas látenciával bíró bűncselekménycsoport, mint a nők ellen elkövetett fizikai, illetve pszichikai erőszak nem kifejezetten a menekültkérdéshez kapcsolódik. Még Németországban sem. Még akkor sem, ha a kölni eseményekben valóban részt vettek a frissen, vagy korábban érkezettek. S akkor sem, ha természetesen eszemben sincs felmenteni az elkövetőket pusztán azért, mert bevándorlók. Ahogy a hazánkban elkövetett nők elleni erőszakért is bűnhődjön az elkövető. Fajra, vallásra, beosztásra, és igen, nemre való tekintet nélkül. Ez azonban, mintha nem lenne teljesen konform azzal a nézettel, ami sokkal közelebb állónak látszik a jelen, szélsőjobb felé hajló politikai világképpel.

Azzal, amely egyenlőségjelet kíván tenni a nemi erőszakoló és a „migráns” közé. Ugyanúgy, ahogy hazánkban korábban is próbálkoztak a nemi erőszakot a cigányok privilégiumaként feltüntetni a fasisztoid bulvárszemetek. S ezen az sem változtat, ha a menekülthullám nyomán éledő rasszizmussal Magyarország nem számít egyedül levőnek Európa térképén. Annyira, hogy az összeesküvés-hívők nyugodtan felállíthatnák a teóriát: a menekülthullámot a szélsőjobboldali világ-összeesküvés uszította rá Európára, és a kölni erőszakhullám is az ő művük. Mert a szélsőjobb, a rasszizmust hirdető önbezárt mozgalmak kétségkívül haszonélvezői a kialakult helyzetnek. Nem kicsit, hanem alaposan. Ahogy a gyűlöletkeltésnek, melynek kezdete messze a kölni események előttre datálhatók, ugyancsak haszonélvezője a hazai szélsőjobb ugyanúgy, mint a permanens népvédelmet hirdető miniszterelnöki fun-klub. Amelynek szájalása arra vonatkozólag, hogy a németországi eseményekkel visszamenőleg indokolják meg tetteiket és döntéseiket az időutazás gyanúját veti fel. Vagy a puszta kifogás-keresést.

Ahogy a szófiai hakni sem szolgál mást. Ha ugyanis feltételezzük, hogy a nők elleni erőszak a menekültekkel jár, akkor például a vak-komondoros Balogh állampolgárságát is felül kellene vizsgálni. De erről gondolom szó sincs. Egyikről sem. Sem az említett felülvizsgálatról, sem a kizárólag menekültekhez köthető erőszakról. Ellenben az tudható, hogy a nők elleni erőszak szignifikáns hányadát a családon belül követik el, illetve ismerős az elkövető. A családon belüli erőszak megítélése kapcsán pedig még emlékezhetünk Varga István akkori fideszes képviselő elhíresült fellépésére. Aki jószerivel azt fejtegette, hogy az egészről a nők tehetnek, mert nem szülnek eleget. Ahonnan csak egy kis lépés eljutni odáig, hogy a családbarát párt képviselője szerint az asszony pofonnal is ágyra teríthető, ha nem „szolgál jól”. Holott 2012. szeptemberében még nem volt menekülthullám. Csak Fidesz.

Ahogy a szíriai, illetve afrikai menekültek 2013-ban is messze jártak még. Holott akkor robbant a Jobbiktól nem túl messze hullott Pista listájának a botránya. Amikor azért megszólalhatott volna a vészcsengő: a pszichikai nyomással, csoportnyomással kialakított szexjáték-helyzetek akár könnyed erőszaknak is felfoghatók. Majd jött a vak komondor esete Terikével. S bár Baloghot kizárták később a Fideszből, a parlamenti fizetése azért megmaradt. S ahogy 2012-ból, úgy 2013-ból sem emlékszem Orbán Viktornak a nőket, illetve a gyengéket általában védeni szándékozó, gyújtó hangú szónoklatára. Pedig megtehette volna. Szinte biztosan kapott volna hozzá mikrofont. Ha kell, élő mikrofonállványt is. S talán megérte volna, ha felszólal. Talán kevesebb alapja lett volna azoknak az internetes pletykáknak, amelyek háztáji vitákat vizionáltak a felesége napszemüveges fellépései mögé. De nem! Orbán Viktornak menekültek lettek, és szófiai fellépés, hogy hirtelen megtalálja a témát.

Elfogadva persze azt is, hogy az elesettek védelme egy miniszterelnök alapfeladatai között szerepel. Ott kell, hogy szerepeljen. Az elesettek nemétől, származásától, vallásától függetlenül. Ha ugyanis a védtelenek egyik rétegét kommunikációs pofozó-bábúnak használja a védtelenek másik rétegének látszatvédelmét emlegetve, akkor kilóg a lóláb. A kifogásokat kereső, pusztán hatalomtechnikai hóhányást folytató kommunikációs luftballont tartó patás lába. Még akkor is, ha a szöveg főpróbáját külföldön tartják meg. Bár az is lehet, hogy a nőknek is addig jó, amíg nem Orbán és csatlósai védik meg őket.

Andrew_s

Balogh önvédelme és a fideszes lojalitás

Annak idején Balogh József rommá verte az élettársát, majd a vak komondorra fogta az esetet. A komondort felmentették, mert a képviselői bőrbe csomagolt hulladék csak beismerésbe került. Lehet várni azt a pillanatot, amikor Selmeczi Gabriella, összhangban a korábbi nyilatkozatával, felszólítja a távozásra a közéletből. Balogh József azonban nem tűnik egyelőre olyannak, aki távozni akarna.

Az eset pályaíve nem is ilyen egyszerű talán, hiszen a Fidesz köreiben nem is annyira probléma talán a családon belüli erőszak. Annak idején egyik jeles képviselőjük ugyanis gyakorlatilag az ágybazavarás releváns eszközének tekintette azt a néhány pofont, ami kijárhat a nem eleget szülő nőnek. Rá egy évre pedig a KDNP vélte megtalálni a nőkben minden frusztrációjuk okát. Miközben azért igyekeztek erős distinkciót család és család között. Attól függően, hogy láttamozta-e pap az eset jegyzőkönyvét vagy sem. Kiszorítva az élettársi kapcsolatokat a perifériára és lehetőleg a világból is. Márpedig, mint emlékszünk, a vak komondorban nem a feleség, hanem az élettárs botlott orcára. Márpedig ez esetleg enyhítő körülmény lehet a párttársak és a KDNP-s kollegák szemében.

Balogh József élettársa akkortájt feljelentést is tett az ügyben. Később azonban sajátos módon arról érkeztek a hírek, hogy megszünteti az élettársi viszonyt és hozzámegy feleségül a helyiérdekű Döbrögihez. Eközben a képviselő hallgatott, és a Fidesz is megelégedett azzal, hogy kiült a frakcióból. Aztán csak teltek a hónapok, mígnem elérkeztünk a jelenlegi beismerő nyilatkozatához, melynek alapján részben ököllel verte az akkor még csak élettársat. S a hatékonyabb gyerekre-beszélés érdekében a korlátba is beleverte néhányszor a nő fejét. Talán egy általa kicsit abnormálisan értelmezett leánykérési ceremónia részeként. Melynek végső sikere mögé utálnám azt hinni, hogy egy még nagyobb verés lett kilátásba helyezve. Az élettársnak, vagy valamely családtagjának. Arra az esetre, ha komolyan ellene vallana a nő, vagy nem menne hozzá feleségül. Törvényes feleségként ugyanis nehezebb lehet a férje elleni vallomásra kényszeríteni.

Ez a nem is annyira mellékes körülmény tompíthatja az élét a beismerő vallomásnak is. Egy jó ügyvéd alapos feljelentés és közvetlen bizonyítékok hiányában esetleg egy harmadfokú ejnye-bejnyévé teszi a képviselő elmarasztalását. Amennyiben ez lenne a végső forgatókönyv, akkor Balogh József végső soron egy komoly önvédelmi játszmába kezdett. A végén még ki fog esetleg derülni, hogy a nő öncsonkítást hajtott végre, és a beismerő vallomásban csak magára vállalta a képviselő a verést. Mármint azt, amit adott. Illetve azt, amit ezek szerint nem is adott, csak magára vállalt a fránya korlát helyett. Mert még a végén a korlát lebontására kényszerítenék. Azt pedig még a vak komondor is láthatja, hogy korlátoltan áll a világ egy párt színeiben, ahol az erőszak elfogadott. Annyira, hogy még a tömegek haláláért felelős vezető szobra kapcsán sem a szoborral van gond, hanem az arról hírt adó sajtóval. A kormánypárt végül is megteheti, a végén legfeljebb hoznak egy lex-Baloghot annak érdekében, hogy tovább öregbíthesse a jobboldal hírnevét.

Arra az esetre, ha a józanul legalább a saját érdekeit védeni képes képviselő önvédelmi reakciói nem lennének elegendőek. Ha az ügyészség megalapozottnak tekintené a beismerő vallomást. Ha a feleség mégis leporolná a memóriáját, vagy bátorságát. Ha Parlament kiadja majd a képviselőt, és nem talál olyan ügyvédet, aki egy ilyen morális buktát ne tudna megkenni édes-narancsos ízzel. Elérve azt a korábban említett, sarokba állítással egyenértékre súlyosbított büntetést. Mely enyhe megítélést előre vetíti a Parlamenti tiltakozás és annak fogadtatása. A tiltakozást, a korábbi kijelentése ellenére nem Selmeczi Gabriella szervezte, hanem a Demokratikus Koalíció (DK) hölgyei. Az immár feleségét meggyepáló képviselő társasága ellen tüntetők azonban ezzel, az elnöklő Latorcai János (KDNP) szerint, súlyosan veszélyeztették az ülés rendjét. Holott az időközben történtek alapján akár az elnök is elébe mehetett volna talán a problémának. Kérdés lehetne persze, hogy amennyiben a Fidesz nem csak olyan nőket jelölne képviselőnek, akik elég mazochisták a verések elviselésére, akkor is ez lett-e volna a reakció? Bár, azt hiszem, a veréstűrés nem, csak a feltétlen engedelmesség és gondolkodásmentes lojalitás lehet a felvételi követelmény.

Ebből a szempontból Balogh József esete lehet egyfajta indikátora annak, amilyen belső viszonyok uralkodhatnak a kormánypártok környékén. Amikor még a saját köreikből érkezett korábbi kijelentések is elszállnak a semmibe. Abban a pillanatban, amikor az ellenzék részéről kérnek hasonlót. Ekkor szinte automatikusan elutasítanak mindent. Ennek következtében még az a faramuci helyzet is előfordulhat, hogy Balogh József nem csak a büntetőügyet ússza meg, hanem éppen az ellenzéki fellépések miatt, akár örökletesen is képviselő és fideszes polgármester maradhat. A korlátos házába várva szeretettel továbbra is a hölgyeket egy kis lojalitás-tesztre. De nem kell aggódniuk, mert Selmeczi Gabriella majd megvédi őket.

---

Update (2013. november 06): Az Index híre szerint Fidesz kizárta Balogh Józsefet tagjai sorából. Ez azonban nyilvánvalóan nem jelenti automatikus távozását a Parlamentből, vagy a polgármesteri székből. Lemondani nem mond le, és szerinte nem úgy történtek a dolgok, ahogy közzé lettek tevődve. Mindenkit az ügyvédjéhez küld. Ennek alapján nagyon úgy tűnik, hogy lesz olyan jogi helyzet, amikor mégis csak a komondor tehet majd mindenről.

Andrew_s

A KDNP-s frusztrációról is a nők tehetnek

Ekkora bakot lőttem
Forrás: Magyar Narancs

A parlamenti felszólalások kapcsán olykor az az érzése lehet az embernek, hogy némelyekben valamilyen nőgyűlöletben csúcsosodik ki a saját problémájuk. Vagy csak egyszerűen bunkók a képviselők. Ez utóbbira, a vegytiszta tahóságra volt példa Illés Zoltán pár nappal korábbi esete a környezetvédelemmel és Szél Bernadettel. Miközben a belső feszültségek lehetnek az okai annak, amikor a nők válnak minden probléma gyökerévé.

A gyökerek szemében például, amit jól mutatott annak idején Varga István elhíresült esete a családon belüli erőszakkal. Aki, mint emlékszünk az ágyi készségtelenségben vélte megtalálni az okát, hogy verik a nőket. Világosan megüzenve annak idején: „szülj, kussolj, vagy pofon lesz”. Aminek manifeszt megnyilvánulás lehetett Balog József vak komondorának támadása. Azonban természetesen nem csak a Fidesz képviselőinél jelenthet problémát a nőkkel kapcsolatos kognitív disszonancia. A Fidesz katolikus lobbi-szatellitjének, a KDNP-nek a képviselői esetén ráadásul akár súlyosabb is lehet a probléma. Elvégre a keresztény egyházak némelyikében dívik a papok formális nőtlensége, melynek valós megvalósulásáról számos és számtalan magánvélemény kering. Akár Boccaccio „Dekameron”-ját is hozhatnánk példaként, mint az elvárt, de a valóságban meg nem élt cölibátus elhíresült forrásművét.

Talán ennek az egyik tünetét mutatta be Lukács Tamás, aki a hajléktalanság kapcsán lőtte fel a sziporkák sorát. Első körben a liberálisokat téve meg minden bajok forrásává, akik szétverték szerinte a családmodellt. Előidézve ezzel, lehetőleg előre megfontolt szándékkal a hajléktalanságot. Pár nap gondolkodási idő után azonban rájöhetett a KDNP hajléktalanügyi szóvivője, hogy ez mégsem magyarázhatja meg kellőképpen a hajléktalanságot. Vagy csak nem sikerült szóba állnia egy hölggyel, akivel pedig nagyon szeretett volna. A valós okokat talán sosem fogjuk megtudni. Miközben a tünetek tekintetében sikerrel tette burkoltan bár, de törve nem, a nőket felelőssé a hajléktalanságért. Annak a reprezentatív felmérésnek az alapján, hogy ellátogatott egy egész hajléktalanszállóra, és ott a vele szóba állók nagy részét a válóper indította el az utcára. Lukács Tamás fejében a nők hajléktalanságának az oka alighanem a liberalizmus, mivel ezek szerint csak és kizárólag leszbikus kapcsolatból elválva kerülhettek az utcára. Esetleg ők azok a nők, akik magukon viselve a bélyeget, önhibájukból, mondhatni alanyi jogon, oda is valók. A KDNP nőgyűlölő képviselője szerint.

Miközben sikerrel feledkezik meg arról, hogy a hajléktalanok, aka csövesek, problémájának nagy csúcsát a rendszerváltáskor elkövetett érzelmi gazdaságpolitika okozta. A keleti piacok tudatos felszámolása ugyanis olyan szintű és struktúrájú munkanélküliséget eredményezett, melyre sem a társadalom, sem a döntéseket hozó kormányzat nem volt felkészülve. S bár sokszor valóban a válóperrel indul az út a hajléktalanság felé, a válóper oka nem egy esetben a szegényedés, az egzisztenciális bizonytalanság okozta frusztráció, az ennek kompenzálásaként is megjelenő agresszió. Mely utóbbit nem okvetlenül menti természetesen a szegénység, de vakon és süketen botorkálni a problémák között értelmetlen. Még akkor is, ha egy képviselő, a keresztényi szeretetet hirdetve, ezt megengedheti magának. Miközben természetesen nem vitatom, hogy szinte minden válóper, és minden életút egyedi. Ezért aztán fokozottan ostobának kell lenni ahhoz, hogy valaki univerzális okokat akarjon találni. Még akkor is, ha nyilvánvalóan vannak szociológiai típus-utak az említett pályák között.

A Lukács Tamás által elkövetett leegyszerűsítések természetesen nem állnak itt meg, mivel a már említett családon belüli erőszak fonalára is sikerrel fűzte fel a hajléktalanság problémáját. Mondván: „Amikor külső társadalmi nyomásra vagy más csoportok nyomására a családon belüli, hozzátartozókon belüli erőszakról szóló törvényt megalkotjuk, úgy alkotjuk meg a törvényeket, hogy nem gondolunk arra, hogy megoldunk egy problémát, amivel egy másik problémát idézünk elő, és akkor most csodálkozva állunk, hogy itt van a hajléktalanság kérdése”. Tehát a helyzet a KDNP képviselője szerint roppant egyszerű. Amikor az erőszakoskodó férjet kipenderítik a kékeszöld foltokkal ellátott családtagok közül, akkor ezzel tönkreteszik az életét, és így az a nő a hibás, aki nem tűri szó nélkül a pofonokat. Pontosabban, és a vargaizmus jegyében: Mivel nem teljesít jól az ágyban, és nem szül kellő számú gyereket, végső soron megérdemli az ütlegeket. Ha pedig így áll, akkor igazán milyen jogon kéri ezt ki magának.

S igen, a most írtak, és a korábban a szegénység járulékos hatásairól írtak némileg üthetik egymást. Szándékosan hagyom meg ezt a fogalmi rést a részletek között. Jelezve ezzel is, hogy a hajléktalanság, az erőszak, a szegénység, valamint a társadalom szociológiája lényegesen komplexebb probléma, mintsem valaki a személyes előítéleteitől, frusztrációitól, kielégületlenségétől, butaságától, politikai haszonszerzésétől vezérelve egy parlamenti felszólalásban lesöpörje az asztalról. De azt érdemes lehet tudni, hogy Lukács Tamás az emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottság tagja. Úgyhogy még számos társadalmi területen megtalálhatja az eredendő bűn visszatükröződését az érdemi vizsgálatok elvégzése helyett.

Andrew_s

Balogh József veszélyes üzeme

Fotó: Neményi Márton /hir24

A falusi esküvő, különösen, ha másnap falunap is van, veszélyes üzem. Ezt eddig lehet, hogy nem tudtuk, de most már ezt is tudjuk. Annyira veszélyes, hogy az ember lánya könnyen összetörheti magát, ha van egy vak kutyája, és egy részeg élettársa. Elvégre egy részeg élettárs nem nagy támasz, amikor úgy átzuhan valaki egy kutyán, hogy az közben fellöki, és egyszerre töri össze az orrát,és kap agyalapi törést.

Mert agyalapja annak is van, akinek az agyi képességeiben lehet talán kételkedni. Bár általában nem a sajátját szokta eltörni az, akinek kétségeket lehet támasztani a képességeibe. Ha valaki ezen kiigazodik, akkor egészségére. Noha nem is ittam. Ellentétben Balogh József fideszes képviselővel, aki saját bevallása szerint is erősen ittasan keveredett haza a falunapról. Ez teljesen világosan kiderül abból az interjúból, amit a képviselővel az élettársát ért sérülések kapcsán készítettek. Az ügy előzménye, hogy képviselő élettársát a korábbi hírek szerint, többek között, orrtöréssel kellett kórházi kezelésben részesíteni. Ugyanebből a korszakból származik az a részinformáció, hogy az élettárs a család vak kutyáján eshetett át. Ami minden esetre furcsa esés lehetett, mivel estében önkéntelenül a fejét védi az ember. Aki esett már át vak kutyán, vagy akár egy küszöbön, az tudja, hogy ritkán érkezik az orrára. Már akkor, ha nem Rejtő Jenő írta a forgatókönyvet.

Az átesős történetből az interjú elkészültére már az élettárs kutya általi fellöketése lett. Az sérülésről pedig kiderült, hogy koponyaalapi törés. Ami nem tartozik az enyhe sérülések közé. Viszont tényleg lehet elesésből szerezni. Már akkor, ha valaki vagy olyan részeg, hogy elhullik, mint az állított gatya, vagy akkora pofont kap, hogy gyakorlatilag félájult az eséskor. Azt maga a képviselő úr állítja, hogy Terike, az élettárs is iszogatott. Vele együtt. Ahogy Szabika, a harmincegy éves gyermek, és sérülésdiagnoszta is. Ha ezt követően a történet úgy indul, hogy hazaértek a kocsival, akkor ki vezette azt a fránya autót? A vak komondor alighanem kiesik. Balogh képviselő úr tehát kezdhetne gondolkodni, ha sikerül, hogy miként mászik ki az ittas vezetésből. Miközben persze tudja, hogy a kutyán részben átesett az élettársa, részben a fellökte a nőt az eb. Szinte kár, hogy szerinte eközben aludt, és már csak ezért sem verhette meg az asszonyt.

Legfeljebb félálomban, vagy fél-öntudatban, amikor a nő matatott. Mert ezek a nők a Fidesz képviselője szerint, már csak ilyenek. Viszik a húsos tálat, miközben átesnek az őket fellökő vak komondoron, és eközben a telefonjukat csak viszik, és még matatnak is a szobában. S talán még gyereket sem szülnek eleget, ami önmagában ok lehet egy kis családon belüli erőszakra. Ezt Varga Istvántól tudjuk, még az ezt, a családon belüli erőszakot, vitató parlamenti ülésről. Igaz, ott nem volt szó arról, hogy mit kell tenni, ha a szülésre való rábeszélés nyolc napon túl gyógyul. Ahogy nem volt szó a tüneteket félrediagnosztizáló Szabikáról, és a kutyákról sem. Hacsak annyiban nem, hogy a Fideszben a kutyát sem érdekli az ilyesmi. A párt ugyanis arról tett nyilatkozatott, hogy minden erőszakot elítél, de megvárja az ügyészi vizsgálat végét. Tehát az erőszakot elítéli, az ittas vezetést nem. Merev részegen vezetni lehet, de úgy verekedni, hogy az illető kórházba kerüljön, azt nem. Selmeczi Gabriella tulajdonképpen még elítélhette volna a komondort. Kocsis Máté is kifejthette volna, hogy a szocik, illetve a DK, és különösen Gyurcsány, kevertek a kutyát megvakító adalékot a kutyatápba.

Elvégre az nem lehet, hogy az erkölcsösség mintapéldányait magába gyűjtő párt bármely tagja akkorát sózzon oda, hogy eltörje a másik orrát. Aki ettől félájultan olyan szerencsétlenül esik, hogy súlyos nyaksérülést szenvedjen. Ilyen a kormánypárt képviselőjével nem történhet. Mert akkor, ha mégis, akkor a képviselőnek minimum önként le kellene mondani a mandátumról, illetve a vizsgálatok végéig a felfüggesztését kérnie. Egy időközi választáson pedig esetleg nem átallanának azok a rémes libsik nyerni. Azok, akik olyan gyenge legények, hogy esetleg nem isznak mielőtt vezetnének. S a népességszaporulathoz sem járulnak hozzá az asszony ágyba verésével is akár. Puhányok azok, tehát alkalmatlanok. Akkor már inkább maradjon a Balogh. Az ügyészség meg hátha nem tudja kifaggatni a kutyát. Meg aztán talán az élettárs is visszavonja a pofonra vonatkozó állítást.

Mert kinek is hiányozna az akadékoskodás, ha a visszavonásra való rábeszéléstől esetleg ismét át kéne esni a kutyán. De még a dobhártyája is beszakadhat. Nem a kutyának.

De, mielőtt a kutya, vagy a komcsik kerülnének a vádlottak padjára, tényleg jó lenne egy valós ügyészi vizsgálat. S bűnösség esetén jó lenne, ha a Fidesz végre tudomásul venné, hogy a képviselői székbe csomagolt bélhulladék pont olyan agresszíven büdös, mint az árnyékszékben. Ha el is végzi olykor azt a piszkos munkát, amihez egy helybeli Döbrögi kell.

Andrew_s

Kék zokniban fehér rózsa.

Engesztelő rózsaosztás, körbe móka, kacagás
Forrás: HVG

A Rogán Antal által bejelentett, és valószínűleg terelési kísérletektől sem mentes meghátrálást követően családon belüli erőszak parlamenti nyugvópontra látszik jutni. Azonban, ahogy frakcióvezető mindenféle meghajlásokról, és ezzel mintegy az erőszaknak való engedésről beszélt, az emberi erőforrások főmestere sem tudott kiállni azzal, hogy „elnézést, tévedtünk, és levontuk a konzekvenciákat”. Miközben Varga Istvánnak valószínűleg közben többen elénekelték, hogy „Egy rózsaszál szebben beszél”. Ami persze nem baj, és a rózsák hallgatagságát ismerve valóban jobb lett volna, ha a képviselő úr csöndben marad. Azért persze az is valami, hogy az Origo szerint beszerzett egy szál rózsát a civil kezdeményezés elindítójának Halász Pálmának.

A rózsaszál átnyújtására azt követően került sor, hogy a Fidesz vezérhangyaságával, végül megszavazták azt, hogy a családon belüli erőszak önálló tényállásként kerülhessen be a Btk.-ba. A HVG-n megjelent képek szerint nem egy szál rózsa volt, hanem kettő, amit LMP-s képviselőnők kaptak, és ők adták át a kezdeményezőnek. A nagy tudósítási kapkodásban elkövetett eltérés ez esetben sem sokat számít abban az értelemben, hogy Varga István nyugodtan vehetett volna minden képviselőnőnek egy szál rózsát. De elfogadom, hogy a Fidesz képviselőinek a 16%-os adóval agyonvámolt jövedelme nem tette lehetővé a tapasztaltnál nagyvonalúbb gesztust. S ehhez képest az, hogy egy vagy két szál fehér rózsa cserélt-e gazdát, és hányszor, tényleg nem számít. Ha úgy tekintjük, a végeredmény szempontjából sem. Amennyiben végül tényleg érdemi megtárgyalására kerül sor a családon belüli erőszak, akkor ugyanis szintén nem az akciós rózsák számára fogunk emlékezni. Ha a képviselő úr ettől tud nyugodtabban belenézni a tükörbe, a felesége, vagy bárki más szemébe nézni, akkor legyen így.

Ami inkább érdemelhet még pár gondolatot az inkább az a szómágiaszerű megközelítés, amivel Balog Zoltán Emberi Erőforrások Minisztériumában felállítandó, és a már 2012. 09. 15.-én bejelentett kezdeményezésben említett, munkacsoportot munkájáról beszélt. Annak részletei kapcsán a tudósítás is kiemeli, hogy Balog Zoltán szerint az előzetes tárgyaláson megállapodtak abban, hogy „a család szó olyan értéket képvisel, amelyhez nem szeretnének „negatív töltetet” társítani”. Ami így kapásból olyasmit idéz, hogy tulajdonképpen, ha nem családon belüli erőszaknak hívják, akkor családi erőszak már nincs is. Azt persze nem lehet tudni, hogy vajon kevésbé szakad-e a bőr, ha a pofont „együttélési” vagy „kapcsolati erőszak” néven hívják majd a Btk.-ban. De személy szerint azt gyanítom, hogy nem. Ahogy arra is csak tippelni lehet, hogy vajon miért nem a különben szintén elfogadott „párkapcsolati erőszak” fogalmával kerül megjelenítésre. De ennek alighanem igen komoly kommunikációs okai lehetnek. Egyet értve részben azzal, amire a Varánusz posztjának a címe utalt pár nappal korábban: „A kormánynak fontosabb a párt PR, mint a népakarat”. Részben, hiszen a Fidesz látszólag megtört a népakarat nyomása alatt. Feltéve persze azt, hogy a munkacsoport nem az agyonhallgatás és elmaszatolás szervezete lesz a végén az Emmi kebelén belül.

De visszatérve a szavak erejére, a jelenleg Btk.-ba javasolt fogalmi megközelítés egy kiterjesztett értelmezést látszik sugallni. Ami különben nem feltétlenül az ördög műve ebben az esetben, csak pontatlanságokhoz, félreértésekhez vezethet, mint látni fogjuk. Az általam említett párkapcsolati megközelítés egyébként szintén nem lenne teljesen megfelelő. Az utóbbi például azt is sugallhatja, hogy csak párok közti erőszakcselekményeket tenne kriminalizálttá. Márpedig köztudott, hogy a jelenség sajnos szélesebb körű. Érinthet gyermeket, de akár szülőket, illetve más rokonokat is, akik az adott fedél alatt élnek. Ezt például az „együttélési” erőszakkal való megközelítés jobban lefedhetné, miközben az alternatív „kapcsolati erőszak” talán túlzottan kiszélesítheti. Az „együttélésre” korlátozással a probléma alapvetően az lehet, hogy az erőszak elszenvedői olykor már nincsenek együttélési állapotban. Elvégre aligha tekinthető együttélésnek az, ha a megoszthatatlan lakáson kényszerűségből osztozók közt van erőszak. Még kevésbé akkor, ha a jog szerint távoltartottnak tekintett családtag, fütyülve a jogszabályokra, rátöri a lakásajtót a gyermekekre, és kórházba pofozza az ott találtakat. A „kapcsolattal” való megközelítés értelmezése azonban erősen függ attól, hogy ki mit tekint kapcsolatnak.

Egy rózsa az igazi kékharisnyák emlékének

Forrás: palatineroses.com

Így kezdetben nehéz szabadulni attól a gondolattól, hogy Balog Zoltán miniszter úr kicsit előkészítette a terepet annak, hogy az érdemi vitát egy kicsit félrevigye a munkacsoport ténykedésével kapcsolatban. Ha azonban a Népszava tudósítását olvassa valaki, akkor az sem zárható ki, hogy egyszerűen személyes butaságról van szó. Aszerint „fenébe a nemi megközelítéssel, a kékharisnya-hozzáállással, és véletlenül sem szabad családi erőszakról beszélni, mert a família az szent, úgyhogy a kapcsolati erőszak a helyes kifejezés” Balog Zoltán felszólalása alapján. A kapcsolatiságról már szóltam korábban, tehát azt nem ismételném. Az azonban érdekes, hogy az Emmi vezetője szerint kékharisnya-hozzáállás lenne az ügy mögött. Mert egyrészt valóban nem csak a nők lehetnek az elszenvedői ennek, míg másrészt azonban érdemes lehet megjegyezni, hogy a Blue Stockings Society a nők önképzőköre, egyfajta tudományos ismeretszerző mozgalom volt. Olyan résztvevőkkel, akik nélkül ma szegényebbek lennénk. Így aztán a számítástechnika egyik atyját Charles Babbage-t is felkaroló Ada Byron Lovelace emlékének ezúttal nyújtok át egy rózsát a miniszter úr helyett. Bár kétségtelen, hogy az említett mozgalom hölgytagjai aligha pártolták volna a nők, a gyerekek, vagy a szülők verését a családban. Sőt arról sem találtam adatot, hogy a férjüket verték volna. Így tényleg marad a feltételezés, hogy Balog Zoltánnak halványkék gőze sem volt a kékharisnyás mozgalomról az indulatok vörös köde mögött.

Annak az indulatnak a függönyén keresztül látván csupán a világot, aminek fontos alkotórészét alkotja a pártlojalitás, és a pártelvek szem előtt tartása. Azt ugyanis más viták alapján sejthetjük, hogy a kormánypártok családnak csak a házasságkötéssel jóváhagyott kapcsolatot tekintik. Kirekesztve az azonos neműek együttélését ebből a kategóriából, és csak fenntartásokkal családnak tekintve az élettársak kapcsolatát. Amikor tehát Balog Zoltán azt mondja, hogy a „família az szent”, akkor ő alighanem az egyházi esküvővel megszentesített házasságot érti család alatt. Amit világért sem szabad olyan szennyes dologgal együtt emlegetni, mint az erőszak. Elvégre egy ilyen házasságban elő nem fordulhat erőszak. Az ilyen házasságban a nők csak szülnek és mosogatnak, a férjek példamutatóan hazajárnak, és pusztán akkor kerül sor a miniszterelnök által a félázsiai származékoknak kijáró erőszakra, ha az asszony könyvet mer a kezébe fogni gyerekszülés helyett. S a gyereket is csak nevelő célzattal verik félholtra. Tehát ezek a szent családok nem azok, mint azok a „többiek”, amik keretében dúl az erőszak, a nők csak kényszerből a tagjai, és gyerekek is csak úgy vannak. Azokon az apróságokon, hogy a házassági szertartás koronként, kultúránként eltérő igazán kár fennakadnia majd a kormányzati munkacsapatnak. Azon is kár elgondolkodni ennek kapcsán, hogy nem a beszerzett papír, hanem az emberek egymással szembeni viselkedése inkább a lényeg. Az meg tényleg kékharisnyás-önképzős megközelítés lenne, hogy a család jelenleg az életközösségben, illetve rokonságban állók legjobb megközelítése. Márpedig a kormányzati szereplőknek sem kék harisnyájuk, sem kék zoknijuk nem lehet. Mert mivé is válna a hatalom, ha lenne.

Simay Endre István

Rogán kiszámított engedékenysége.

A családi erőszak körüli vita meglehetősen felkorbácsolta az indulatokat. Az őszintétlenség vádjának elkerülésére megjegyzem, hogy a sajátomat is. Gondolom ez teljesen érthető mindazok számára, akik szerint nem a félázsiai származékokkal szemben alkalmazandó erőszak a problémák egyedüli eszköze. Ahogy a feszültség levezetésének sem egyetlen eszköze kell legyen az akár erőszakkal elért szexualitás. Bár kétségtelen, hogy a szex stresszt csökkentő hatását már a bonobók is felfedezték. Tehát Varga István Fidesz-es képviselőnek a KDNP-s vokál előterében előadott magánszáma érthetően verte ki a biztosítékokat. S persze meg is nyugodhat talán ebben az ügyben mindenki, hiszen a Fidesz látványosan meghátrált.

Ennek a meghátrálásnak adott hangot Rogán Antal frakcióvezető a 2012. 09. 14. –én tartott sajtótájékoztatóján. Az persze kérdéses, hogy amennyiben a Fidesz Női Tagozata szerint az, ami az ominózus éjszakai vitán történt megengedhetetlen, akkor Varga István meddig maradhat a frakció, vagy akár a Fidesz tagja. De ezt majd megmutatja a jövő, és bár a képviselő távozásában a Fidesz-ből nem hiszek, alighanem a továbbiakban fajsúlytalanná válik. Amit ugyanis előadott olyan szinten hiteltelenítette el a személyét, hogy legfeljebb a hentesek húscafatolását szabályozó törvénytervezet kapcsán szólalhat fel hitelesen. Végső soron tehát a családi erőszak kapcsán eljátszott egy randa, és hálátlan szerepet, melynek az őt érintő felvonása az említett sajtótájékoztatóval lezárult. Ráadásul úgy, hogy sikerült Orbán Viktor megszólalását az ügyben a partvonal körül tartani. Tehát a miniszterelnöknek nem kellett éremben hozzászólni a történtekhez. Így aztán az sem túlságosan zavaró, ha a különböző források eltérően írják le szerepét. A HVG szerint például „Orbán Viktor pártelnök-miniszterelnök is tárgyalt a Fidesz női tagozatának képviselőivel”. Miközben a Fidesz honlapján azt olvashatjuk, hogy „Czunyiné Bertalan Judit hangsúlyozta: önmagában az, hogy a Btk.-ban önálló tényállássá teszik a gyermekek és nők bántalmazását, kevés, ezért tartották szükségesnek, hogy Orbán Viktort tájékoztassák”. De, mint írtam, az árnyalatnyi eltérés a végeredményben alig számít.

Azokhoz a kommunikációs fogásokhoz képest semmiképpen, amivel Rogán Antal megpróbál úgy adni, hogy az ne tűnjön jelentős engedménynek. Ha ugyanis valaki azt mondja, hogy meghajlik valaki akarat előtt, az kérdésessé teheti a döntés őszinteségét. Amikor tehát a Fidesz frakció vezetője meghajlott a hölgyek akarata előtt, akkor végső soron gesztust gyakorolt a baltát, bocsánat, sulykot elvető felszólalók felé. Valami olyasmit vívén be a sorok közé, hogy „muszáj most ezt meglépni, de látjátok ugye, hogy csak a kényszer hatására teszem”. Tulajdonképpen felzárkózva a főnökéhez, és egyfajta kommunikációs pávatáncot lejtve el sajtó előtt. Ami önmagában természetesen még nem zárja ki a törvényalkotás valós eredményét, és a civil kezdeményezés sikerét. Elvégre attól még eredményesen foroghatnak a parlamenti malmok, hogy kezdetben kicsit csikorognak a fogaskerekek. S erre annak sincs önmagában eredménycsökkentő hatása, hogy miközben a családon belüli erőszak körül csapkodtak a felkorbácsolt hullámok, volt pár egyéb hazai vonatkozású történés is.

Például voltak olyan fejlemények az azeri baltás gyilkos ügyében, melyek Martonyi János székének megingását, és Szijjártó Péter előretörését is felvillantotta. Ez azonban lassan szintén a gumicsont szerepére kárhoztatódó eseménnyé kezd válni. Jól érzékelhetően belesimulva abba a kormányzati kommunikációs vonulatba, hogy vagy megpróbálnak agyonnyomni valamit, vagy olyan szinten agyontárgyalni, ami információs fáradtsághoz vezet. A baltás orgyilkos esetében kétségtelenül az utóbbi mellett döntöttek, miután a kiadatás aprósággá radírozása nem sikerült. Nagy vonalakban el is érve azt, hogy sokan már csak legyintsenek az azeri problémák hallatán. Így aztán, miközben nem szeretném lebecsülni annak valós hatását, következményeit, magam is legyintek, és az elhessentett baltás történet helyett inkább egy olyat ajánlok megtekintésre, ami szintén a családi erőszak vitájának idejére esett.

Aki a Kossuth téren zajló éhségsztrájkra tippelt, nyert, mivel az egy olyan kormányzati intézkedéssorozat kapcsán indult, aminek hosszú távú hatása lehet. A következő évekre, vagy Orbán Viktor és Matolcsy György vágyai szerint évtizedekre meghatározva a parlamenti döntéshozás alapját, az abba való bekerülést. Márpedig ez olyan téma, amiről annak ellenére érdemesnek látszat elvonni a közvélemény figyelmét, hogy magát a választási törvényt persze nem okozhatott gondot megszavazni. Gyurcsány Ferenc akciója ugyanis alkalmassá válhatott arra, hogy akár az őt kedvelőknek, akár az ellenzőinek a látóterébe hozza például a regisztrációt. Vele pedig azokat a kérdéseket, melyek az előzetes regisztráció kapcsán felmerülnek, felmerültek. Márpedig ezekre a kérdésekre a kormányzati oldalnak nem igazán vannak innovatív válaszai, mert szinte állandóan ugyanazt a külföldösen karcolt bakelitet teszik fel újra, és újra. A feladat tehát nagyon egyszerűnek tűnhet kommunikációs szempontból a kormányzati kommunikációkezelés számára. A közszemeket, és –füleket olyan porral kell teletömni, ami elég erős ahhoz, hogy elfedje a DK elnökének akcióját, és amiből a végén akár látszatengedményekkel is ki lehet táncolni. Kettős kommunikációs sikert aratva.

Ebből a szempontból a forgatókönyv leegyszerűsíthető arra, hogy Gyurcsány Ferenc elkezdi az éhségsztrájkot és éppen, hogy megindul a választási rendszerrel kapcsolatos kommunikáció. A kormányzat az amúgy is napirendre tűzött vitán a családi erőszakról elviszi a vitát egy olyan irányba mely kiszámíthatóan nagy zajt csap. Az, hogy ennek kapcsán babakocsis tüntetés szerveződik a Kossuth térre, az csak tiszta haszon, mivel az ott sétálókat is megosztja az ott zajló két párhuzamos akció. Természetesen szó nincs arról, hogy a Fidesz tartaná befolyása alatt mindazokat, akik megszólaltak Varga István felszólalás nyomán. De valószínűleg elég akár egy folyosói bíztatás Vargának, ha különben ismerik a véleményét, hogy nyugodtan mondjon, amit akar, mert hétfő éjjel úgysem figyel oda a kutya sem. A többi már megy magától, mert az erőteljes provokáció erőteljes kommunikációs hullámot gerjeszt. Gyurcsány Ferenc akciója pedig annak ellenére háttérbe szorul, hogy még a Jobbik is megpróbál egy saját bőrt lehúzni róla. A Fidesznek ugyanis nem érdeke az, hogy a figyelem a választási rendszerrel kapcsolatos akcióra irányuljon. Még akár közvetve sem.

Ehhez nagyon is megfelel a kormányzó pártoknak, hogy a provokációnak megfelelően a családon belüli erőszakkal kapcsolatos kérdések vigyék el a show-t a médiában. Sokkal megfelelőbb, mintha a költségvetéssel, az IMF-el, a nemzetközi helyzettel és választási rendszer változásaival foglalkoznak hasonló súllyal. Márpedig ez felvetheti azt is, hogy Rogán Antal sajtótájékoztatója talán nem teljesen véletlenül a Kossuth téri éhségsztrájk lecsengésének időszakára került időzítésre. Az ugyanis, hogy a hétfői felszólalásokkal baj van, azt már kedd reggel is tudni lehetett. Azt meg kár lenne feltételezni, hogy a Fidesz frakciójának a tagjai annyira nincsenek a frakcióvezetővel beszélő viszonyban, hogy napokig tart elérniük egymást. Rogán és a frakció engedékenysége tehát lehet egy teljesen kiszámított forgatókönyv része. Annak, amely segíthetett a Fidesz-kommunikátorok szerint abban, hogy éppen csak a felszínen engedjék megjelenni a választási rendszerrel kapcsolatos tiltakozó akciót. Ebben Varga István feláldozása talán nem is tűnik túl nagy árnak. Ellenben lehet, hogy felesleges ár. Amennyiben bejön a DK és az MSZP megegyezése például a demonstráció, mint katalizátor hatására, akkor a Varga-Rogán pávatánc-páros visszaléphet a kezdőpontra.

Simay Endre István

A szülő nő verve...

Forrás: http://www.emergingchristian.com/

A parlament napirendjére tűzte a családon belüli erőszak törvényi elítélésével kapcsolatos népi kezdeményezés napirendre tűzésének a vitáját. A vitára kiválasztott időpont, 2012. 09. 10. -ének éjjele, jól illusztrálja azt, hogy magát a témát mennyire veszi komolyan a kormányzó elit. Beleértve azt a pártot, a KDNP-t is, melynek zászlaján a szeretet vallása szerepel. Kérdés persze, hogy akkor is ez lett volna az időpont, ha a Semjén Zsolt egyik kedvence, vadászat vitája esetleg a népi kezdeményezés tárgya. De tudjuk, a „mi lett volna, ha” nem történelmi kategória. A jelen valósága tehát az, ami.

Ebbe a valóságba beletartoznak mindazok a közhelyek is, melyek eloszlatásának elősegítésére a NANE (Nők a Nőkért Együtt az Erőszak Ellen) Egyesület külön oldalt hozott létre. Az oldalt minden esetre el kellene olvastatni azokkal a képviselőkel, akik szerint ez az egész ügy nem is olyan lényeges. Még akkor is, megállapításai nyilvánvalóan a fizikai erőszakot tekintik erőszaknak. Viszont általában ebbe szoktak belehalni, belerokkanni azok, akikkel kapcsolatban az említett népi kezdeményezés útjára indult. A róla szóló parlamenti döntés, a vitát követő nap hírei alapján pedig az elzárkózás. Miközben olyan kijelentések hangzottak el, amelyek okkal vertek ki a biztosítékokat. Közülük Varga István, röviden bunkónak tekinthető megnyilvánulása körbelengte a világhálót, és meglepő gyorsasággal váltott ki tüntetést az elmondottak ellen. Bár meglehetős cizelláltsággal fejtette ki véleményét, röviden alighanem úgy is összefoglalható, hogy amennyiben a nő nem egy gyerekszülő családi prostiként „működik”, akkor meg is érdemli „párjától” a rendreutasítást. Elvégre Varga szerint: „Az asszonyoknak, a hölgyeknek és különösen a fiatal hölgyeknek a legfontosabb hivatásuk az, hogy gyereket szüljenek”.

Ám, mint a Kettős Mérce gyűjtése mutatja, emelkedett véleményével Varga István képviselő úr nincs egyedül. Ahogy itt olvasható Móring József KDNP-s képviselő remekbeszabott hülyesége is arról, hogy azért nem kell foglalkozni a családon belüli fizikai erőszakkal, mert előfordul lelki erőszak, a férjek gyerekkel való zsarolása. Egyben leszögezve, hogy a baj a féligazságokkal van. Miközben nem veszi észre, hogy maga is egy populista féligazság hirdetőjévé válik. A nők által kétségtelenül alkalmazott eseti lelki ráhatás ugyanis lehet oka egy válópernek, gyerek-elhelyezési vitának, de nem menti az elcsattant pofont, a kivert fogakat. Legalább is szerintem nem menti. Igaz, egyébként is talán nem vagyok elég maradi ahhoz, hogy egy olyan aranyköpéssel egyet értsek, hogy egy nő akkor gondolkozzon önmegvalósításról, saját életről, ha a kormányzat által rárót normatív gyerekszülési kvótát már teljesítette. Ahhoz meg pusztán a gondolkodás alóli felmentést kellene visszavonni, hogy lássuk, nem közvetlenül a rövid távú oktatáspolitika tehet sem a szülői, sem a tanári presztízsről, annak csökkenéséről. Még akkor sem, ha a politika számára sokkal könnyedebb megoldás rátolni a felelősséget az előző, más szemléletet valló kormányra. Lazán elfeledkezve arról az apróságról, hogy a gyermek felnövekedése nem egy választási ciklus „terméke”, és a jelenlegi, különben KDNP-s fő oktatáspolitikus sem kezdeményezett hosszú távú megbeszéléseket. Bár a Fidesz szerint is a ma gyermekei jelentik a jövőt.

Jó lenne persze azt hinni, hogy az emancipációs vitát is magába foglaló, és a lényegi kérdésektől elfele vezető megszólalásokért a késő órák okozta fáradtság a ludas. Ám, ha így lenne, akkor is az tehet róla, aki ilyen kései órára tette a kérdés megbeszélését. Azonban a teljes kép előzményéhez tartozik az a vezéri intenció, miszerint az egész félázsiai bagázs csak az erőszakból ért. Tehát senki ne rója fel, ha az egyik félázsiai megveri asszonyát. Hiszen csak a miniszterelnöki megfontolást ültette át a gyakorlatba. Mert mondta ő a kocsmából hazabucskázva, hogy tegye szét a lábát ő is, meg a lánya is, csak nem értett a szóból, hát értett az erőszakból. Úgyhogy a kérdést lesöprő képviselők tulajdonképpen szintén csak a felsőbb nézetek szerint jártak el. Különösen, mert a gyengébb elleni erőszak akár hőstett is lehet. Elvégre a család gyengébb tagjai alig kevésbé kiszolgáltatottak, mint aki alszik. Márpedig azt tudjuk, hogy a társát álmában megölő azeri orgyilkost hazaadta Orbán Viktor, hogy ott hősként tisztelhessék. Lehet persze, hogy érdekes lenne tudni a miniszterelnök személyes véleményét a családon belüli erőszakról. De félek, akármit kimondana, amiről azt hiszi, hogy ott és akkor elég populista ahhoz, hogy megtapsolják. Ha pedig némi plusz szavazatra számítanak belőle, párt- és pártszövetség-társai bevállalják a gesztust azoknak, akik életmódszerűen vallják, hogy az asszony verve jó. Azonban a teljes képhez hozzátartozik az is, hogy Selmeczi Gabriella és Rogán Antal egyaránt elhatárolódott Varga István sarkos kijelentéseitől. Ez azonban mit sem változtat azon a tényen, hogy a családon belüli erőszak témáját nem hogy külön Btk.-passzusban nem rögzítik, hanem a Parlament a százezernél több aláírással támogatott kezdeményezést napirendre sem hajlandó tűzni.

Simay Endre István