2021. február 28., vasárnap

Az ellenzéki összefogás, mint népmese

Forrás: www.fanpop.com
Az ellenzéknek, ha már beszáll egy kérdésesen legitim választási rendszer szabta csatába, nem igazán lenne más választása, mint készülni egy olajfa-szerű koalícióra. Ami természetesen nagyon komoly kompromisszumok megkötését követelné meg. Amellett némi korrektséget is. Példát mutatva ezzel a választóknak is. Akiktől támogatást, megértést, és nem utolsó sorban voksokat szeretnének kapni.

Ez az én olvasatomban azt jelenti, hogy kialakítanak egy olyan, kompromisszumokkal, de közösen képviselt programot, ami az egyes pártok által delegáltan, nevekhez, arcokhoz köthető. Akár annak kommunikációjával is, hogy melyik párt mit engedett, illetve miért cserébe a közös program kialakításakor. Ebből a szempontból, alig egy évvel a választások előtt, baromira indifferens, hogy az egyes pártok a saját honlapjukon, a saját táboruk számára publikálnak egy saját programot. Ugyanis, ha az összefogás nem kamu, akkor közösen, és egy közös programmal fognak indulni. Ilyen, egységesen képviselt, ismert kompromisszumok mentén kialakított programnak kellene lassan az ellenzéki vízcsapokból folyni.

Már csak azért is, mert a szavazóktól szintén nem kevés kompromisszumot, ha kell megalkuvást várnak el. Elvégre olyanoktól is elvárnák, hogy a Jobbikból indult jelöltre szavazzon, aki a Jobbikra önszántából sosem szavazna. S viszont. Ilyen esetben az a legkevesebb, a választókat is embernek tekintve, hogy elmagyarázzák: alapvetően a közös programra kérjük a szavazatodat. No igen, az a közös program... Ellenben ez nem jelenti azt, hogy ne lehetne előszedni olyan érvelési technikákat, amelyek semmivel nem jobbak a jelenlegi kormányerők érveinél. Esetleg Rákosi elvtárs ajánlásával is. Ebből a szemponból kedvencem az, hogy „aki nem szavaz az összefogásra, az Orbánra szavaz”. Mert gyakorlatilag ugyanaz a retorika, mint a valamikori „aki nem velünk, az ellenünk van”. Ellenben ugyanazt kínálja az ezt visszhangzóknak: „nem kell gondolkodni, csak tapsolni”. Mármint az „összefogásra”. Ami csak egy szólam.

Mert a mögöttes tartalmat sajnos olyan kiszólások, gesztusok jellemzik, amiről leginkább a kutya és szalonna viszonya juthat az ember eszébe. Annak idején, amikor a nem éppen pártalapításra adott Olimpia-ellenző aláírásokra hivatkozva a Momentum Mozgalom párttá hazudta magát, Fekete-Győr még Gyurcsány ellenes kirohanásokkal házalt a politikában. Idáig még nem jutott el, de a Fideszből, az LMP-n is át, taktikai kanyart vett állatorvost azért már szembe-indítja az MSZP-s jelölttel. Nyilván az ellenzéki jelöltek erősítése érdekében. Mert mi másért. Ahogy a hódmezővásárhelyi, Jobbikból a Fideszen át kanyargó polgármester is szükségét látta simfelni kicsit Dobrev Klárát. Mert nyilván igen korrekt előválasztási felkészülést sejtet, ha már előtte minősítgetik a partner jelöltjét. Amúgy, mert azért csak összeér, ami össze akar tekeredni, azért Márki-Zay Péter azt is kifejtette, gondolom a Mindenki Magyarországa Mozgalom (MMM) nevében is, hogy „Zuglóban Hadházy Ákost támogatják, aki az MMM alapító tagja”.

Úgy tűnik tehát, hogy az elvileg talán lehetséges összefogás jó néhány képviselője, továbbra is azt a tendenciát látszik inkább képviselni, ami már az előző választáso(ko)n biztos záloga volt az előre látható kudarcnak. Az ellenzéki tortát szerenék még kisebb darabokra, és lehetőleg minél élesebb késekkel feldarabolni. Egymást már nagyon jó hatásfokkal fikázva, de leginkább semmit nem téve a hihető, illetve hiteles kompromisszum érdekében. Azért persze jó lett volna, ha még időben rájönnek: nem egymást, hanem a Fideszt szeretnék leváltani. S bár tudom, a Fidesznek sem volt bemutatható kormányprogramja a választásokon, azért nem tartanám ördögtől valónak, ha az ellenzéknek lenne. Nem egyenként, hanem közösen. Nem a választások előtti estén, hanem egy kampány alapvetésénél. Mely kampányt ezzel kellene tudni indítani. Az előválasztás így arról szólhatna, hogy ezt ki tudja legjobban képviselni. Nem pedig arról, hogy ki melyik bokrot vizelte körbe, mint a saját szemétdombjának ékét-virágát.

S ezek kedvéért hozzak választóként kompromisszumot a fülkében? De, tényleg?

Andrew_s

2021. február 5., péntek

A gyáva vezér járványkérdései

Az ember olykor beleéli magát, hogy a gyávaságnak, illetve trógerizmusnak vannak határai, illetve lejjebb már nincs is. Aztán jönnek Orbán Viktor nyilatkozatai. Igazolva, hogy valószínűleg olyan vezéri magasságokban van, ahol mindig van lejjebb. Nem mintha a járvány kapcsán pont egy konzultációra lenne szüksége az országnak. Mert az élet enélkül is elég csikorogva zajlott. Sokaknak annyira, hogy a csikorgás már kisiklás kísérő zenéje volt.

Miközben az utóbbi hónapban sem volt mentes az élet a vakcinák körüli kommunikációs hullámoktól. Voltaképpen jóval több indulati véleményt lehetett olvasni, mint amennyire a szakmai megközelítések kezdtek volna dominálni. Beleértve azt is, hogy akár orvosi diplomával, de politikai szerepkörbe tévedt megmondók mondták meg az éppen aktuális zsigeri tutit. Miközben a közel tízmillió fotelvirológus országa lettünk. Ha ebben bárki bizonytalanná vált volna akkor Orbán Viktor ezt megerősíteni látszik.

Az egyébként már önmagában árulkodó, hogy egyfajta kremlinológiai rutin kell az információk összegyűjtéséhez. Mert aki azt hiszi, hogy Orbán Viktor kiáll, és miniszterelnöki sajtótájékoztatót tart, akkor téved. A pénteki Orbán-félóra, amikor az aktuális vezérgondolatait hinti az általa a cseppet sem nagyérdeműnek tekintett alatvalói kör közé, azt nem igazán lehet sajtótájékoztatónak tekinteni. De a kormányfő már sok-sok éve csak a számára gondosan megszűrt hallgatóság előtt mer nyilvánosan megszólalni. Ahogy a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara gazdasági évnyitója sem tekinthető olyan eseménynek, ahol komoly ellenzéki kérdésekre lehetett számítania. Nem is okoztak csalódást. Ám nem is ez a lényeg. A lényeg valószínűleg a fél, és egészmondatok távoli szövedékében, illetve az alatt van.

Azt számos helyen látom kiemelve, hogy új nemzeti konzultációt akar indítani. On line formában. Rendben. Ezzel önmagában nem is lenne baj. Illetve, ez sem igaz. A nemzeti konzultációval önmagában az a baj, hogy igencsak árulkodó. Arról, hogy a minisztrelnök milyen mértékben fél egy valós népszavazástól. De ez régen lerágott csont. A hatalom nyilvánvalóan nem kockáztat semmi olyan gesztust, ahol esetleg cselekvési kényszert jelentő, közvetlen felelősséggel járó következmény lehetne a végeredmény. A konzultáció az ugyebár nem ilyen. Az egy olyan műfaj, hogy „mondtok, amit akartok, én meg csinálom azt, amit éppen merek”. Meg ugyebár azt jobbára azok teljesítik, akik hithű orbanisták. A többiek ugyanis pontosan tudják, hogy mennyi értelme van: semmi.

A járvány elleni védekezést konzultációs alapra helyezni azonban mégis egyfajta szintlépés. Valami olyasmit mondott, hogy ha „lebonyolítja a kormány a koronavírus-járvány miatt elrendelt korlátozások alóli "nyitásról" a februári nemzeti konzultációt, akkor "döntések születhetnek március 1-jével és április 1-jével, vagy április 3-ával, ami a húsvét". Amiből pár dolog elég nyilvánvaló. Az például, hogy a miniszterelnök egy alapvetően biológiai, immunológiai, orvosi kérdéskört gyakorlatilag kizárólag politikai kérdésként kezel. Ez, túl azon, hogy az említett szakmák művelőinek totális lenézését jelenti, azt is mutatja, hogy a döntéseinek pont semmi köze semmihez, ami nem a hatalmi poziciójának az őrzését szolgálja. Függetlenül attól, hogy az egyes emberek mennyire tekintik az aktuális járványintézkedéseket indokoltnak vagy sem. Társadalmi szinten ugyanis vagy indokoltak orvos-szakmailag, vagy nem. Az egyes emberek szerint, például szerintem, lehetnek indokolatlanok. A társdalmi szolgák elnökének azonban nem a saját ötletrohamai, hanem a társdalom szolgálati szempontjai szerint kellene dönteni. Ha mer.

Orbán nem mer. Ahogy eddig sem, most sem. Az egész konzultációsdi valószínűleg most sem szól másról, mint az eddig elcseszett politikai és gazdasági döntések összes felelősségének a szétporlasztásáról. Mert a gyávaság és trógerizmus valószínűleg mégis csak egy olyan vezéri szintmérő, ahol mindig van lejjebb. Most éppen az emberek életével játszva. Mert vagy eddig is értelmetlen volt az intézkedések jelentős része, vagy a jövőben is indokoltak lehetnek. Amikor Orbán a fotelvirológusok közé dobja a gyeplőt, akkor nem tesz mást, mint kimenekül a döntési felelősségi helyzetből. Még akkor is, ha a felhatalmazási törvénykéje kapcsán ebben partnert talált a nem kevésbé, de jobban se nagyon, felelősségtudatos ellenzékben.

Andrew_s