2021. április 27., kedd

Statfagyi

Mostanság a statisztikák felett illik polemizálni. Legyen. Statisztikánk. Mondá az egyszeri kommunikátor. S lőn. Statisztikánk. Amiről van olyan mondás, hogy a legmegbízhatóbb az, amit az egyszeri halandó magának, illetve híveinek alkot. Bármiről. Valamint az ellenkezőjéről is. Aztán a statisztika időnként visszanyal. Esetleg körbenyal. Esetleg körbekaszál. Ha halottakról szól. Mint a napi horror-híradó. Amiben rendszeresen közlik az elhaltak számát. S amivel kapcsolatban jó régóta ütik a kisebb ördögök a tam-tam dobot.

Az egyik oldalon ugyanis kétségtelenül nem a hosszú élet kizárólagos záloga egy vírusos tüdőgyulladás. A másik serpenyőben azonban az van, hogy az örök élet vízét sem osztogatják minden sarkon. A kettő között van egy sor olyan betegség, illetve betegségügyi állapot, amikor az első lázrohamnak, szinte októl függetlenül lehet gyilkos hatása. Ilyenkor aztán lehet módszertani vitákat folytatni, hogy a strigulát hova húzzák. Mielőtt bárki elkezdené megmagyarázni, feltételezem, hogy van erre egyfajta módszertan. Miközben hosszasan el lehetett eddig is szemlélődni az alapbetegségnek nevezett rublikán a COVID-halálozási számsoroknál. Igen, tudom, erre is van biztosan módszertan. Azért nem irigylem azt sem, akinek döntenie kell egy ismerten szívproblémákkal küzdő, majd infarktusban elhalt betegnél, hogy hova húzza a strigulát, ha a boncolás során vett vérminta ugyan COVID-pozitív, de a beteg nem mutatott korábban betegségtüneteket. Igen, tudom, erre is van biztosan módszertan. Ami mentesít a felelősség alól. Azért mégsem irigylem.

Talán a nem-irigylés egyik mellékhatásaként, de volt egy olyan érzésem korábban is, hogy a felhatalmazási törvényig, majd az azon túl vezető politikai kommunikációban a napi horrorral fenntartott pánik akár nem kis szerepet is kaphatott. Aztán ez a fagyi is visszakaszált, mert az így kapott számok alapján a hazai járvány-halálozások előkelő helyet biztosítottak a csont-létrán. Amiről azért a legmaflább kormányszócső is kénytelen-kelletlen, de elismerheti: nem az egészségügyi életvédelem egyik legbiztosabban pozitív mérőszáma. Miközben magas labdát dobott az ellenzék felé. Amit az meg is próbál lecsapni. Amiért viszont az ellenzéket nem irigylem. Korábban ugyanis olyan sikeresen beleállt egy alapvetően negatív kampányba a vakcinákkal kapcsolatban, hogy az meg nekik nyal vissza. A legsanyarúbb számok esetén is felemlegethető, hogy igen, de még több lett volna, ha mégsem kezdenek el oltani a kínai, orosz, netán marsi vakcinákkal. Ami ugyan lehet kommunikációs lózung az egyik oldalon, de ezt a korábban, általam legutóbb márciusban is emlegetett negatív attitűdből elég nehéz megkontrázni. Mert a „mi lett volna” nem statisztikai mérőszám.

Amivel kapcsolatban persze érdemes a történelemkönyvhöz is fordulni. Ami azt mutatja, hogy az idő nem a járványoknak kedvez. A járványok általában spontán letörnek. Vagy azért mert védetté válik a sokaság, vagy azért mert annyian meghalnak, hogy a fertőzési láncok megszakadnak. A COVID nem pestis, és így remélhetőleg nem az utóbbira kell számítani. De a nyájimmunitás is „játszik”. A kormány kimaxolta a felfutó szakasz biztosította pánikot a hatalmi célokra. Ennyi. De azt azért kétlem, hogy az ellenzék környékén senki ne lett volna, akiben kigyulladt a piros lámpa, és sosem hallott a történelem nagy járványairól. Legfeljebb nem kaptak mikrofont. Mert azt nem szeretném feltételezni, hogy az egyes vakcinákon keresztül történt kormány-körberugdosási szándék felülírta a szakmaiságot.

A vakcinák körüli polémiák kellő megkoronázására a kormány közzé tett egy hatékonysági statisztikát. Amire aztán felhorgadtak a szakmaiság összes vértjét előkaparó szószólók. A Pfizer eladásokban nyilván cseppett sem érdekelt Karikó Katalin pédául felhozta, nyilván okkal, a módszertani hibákat, az oltási stratégiákból következő torzításokat. Nyilván igaza van. Elvégre, ha egy magas kockázati csoportot tekintünk, akkor ott az oltás dacára is magasabb lesz a halálozási ráta. De ez minden más vakcinára is igaz. Ahogy minden módszertani problémára is igaz, hogy általános hatásúak lehetnek. Miközben azért az emlegetett kisördögök olyasmiket is kidobolnak, hogy alapvetően sokak szemében ez az egész vihar az éjjeliben. Nem a járvány, hanem a táblázatok táblázatai feletti ellenzék kontra kormány vita. Amely viták, merő szakmaiságtól áthatva, s ki tudja miért, az említett strigulahúzásoknál, mintha nem lángoltak volna annyira.

Sokaknak a realitás a meghalt családtag, szomszéd, ismerős. Akinek a mortalitás száz százalékos volt. S akoről esetleg tudta, hogy „de úgyis beteg volt szegény”. S akiknek az is a relaitás, hogy a kormánykommunikáció az oltások erőltetése volt, miközben az ellenzéki felütés egy elutasításnak csapódott le. S akiknek a kevesebb meghaló ismerős a közelében lesz, akkor is, ha a járvány spontán letörésének, és akkor is, ha az oltásoknak köszönhetően. Akkor pedig az oltásokról szóló kommunikációk felütései visszaüthetnek.

Andrew_s

2021. április 20., kedd

Tényleg csak egy egyetem?

A Fudan Egyetem kapcsán olyan kavarodás zajlik mostanság, mintha annak budapesti kampusza egy manapság ébredt krampusz lenne. Holott a történet majd' három éve indult. Még 2009-ben. A kétségek megfogalmazására tehát lett volna három éve annak, akinek komoly kétségei támadtak. Mert azt csak nem akarja senki elhitetni, hogy az illető egyetem a napokban került Kínában állami befolyás alá? Netán most derült ki, hogy egyetem létesítése nem a levegőben lebegtetett épületekben fog megvalósulni? Vagy csak most jutott el a politikai haszonszerzés a reklamációs ponthoz?

Miközben racionális, és kevésbé racionális kétségek kétségtelenül lehetnek. Személy szerint a kém-filmek nosztalgiáján szocializált kétségeket kicsit kevésbé reálisnak gondolnám jelenleg. Valószínűleg azért, mert a magam részéről ésszerűbbnek tartanám kipróbált és kiképzett elvtársak delegálást, illetve beépítését a társadalom különböző pontjaira, mint képzetlen diákok képében, koncentráltan alapozni a bizonytalanra. Ugyanakkor kétségtelenül lehetnek ennél racionálisabb kétségek, ellenérzések is.

Az egyik kétségcsomagot legutóbb Róna Péter feszegette, bontogatta a Klubrádióban. Nevezetesen a területszerző rabló-hiteles konstrukciót a finanszírozásban. De a képzés volumenét sem érzem meggyőzőnek. Magyarországon aligha kihasználható egy ilyen mértékű képzési koncentráció. Ha pedig ezt nyomásgyakorlással, aszimmetrikus támogatásokkal próbálják egyensúlyozni, akkor a szakmai elszívó hatása lehet túl nagy. A tanárok és diákok körében egyaránt. Hogy aztán az így kiüresedett egyéb felsőoktatást felügyelő alapítványok, mint céljukat vesztett vagyontárgyakat, eladhassák az egyetemi ingatlanokat. Mert azért akár belvárosi, Duna-parti, vagy gellérthegyi ingatlanokra tekinthetünk, ha nullától jelentősen különböző értékeket keresnénk.

Nem mellesleg azt a hatását sem becsülném le a zárt játszmáknak, hogy alapot adhatnak a fiók nem túl éles bicskáinak a címkézésre. Ami a rasszizmus előszobája. Márpedig azt nem tudom, hogy a hazai közellátás hol lenne a kínai, vietnami, vagy más Távol-keleti beszállítók, illetve szolgáltatók nélkül. De aligha örülnék annak, ha akár az egyetem mellett, akár az ellene állást foglalók ténykedésének a hatására a hazai bűnbak-keresőknek adnának muníciót. Miközben persze komoly amnézia, és politikai csőlátás kellhet ahhoz, hogy bárkik az orbanisták privilégiumának higgyék a beteges xenofóbiát, és az idegenek utálatát. Az pedig különösen szomorú lenne, ha a kanócot egy egyetem gyújtaná be a hazánkban amúgy penge-élen táncoltatott lőporos hordón. Függetlenül attól, hogy az adott egyetemre mekkora társadalmi igény van. Mert erre társadalmilag valószínűleg akkor sem lenne szükség, ha a területe véletlenül sem kerülhetne külföldi tulajdonba, és ingyen építenék fel.

Andrew_s

2021. április 19., hétfő

Színlelni boldog demokratát?

Folyamatosan hallom, olvasom, hogy majd 2022, meg majd az összefogás... Mintha az egy varázsszó lenne. Lehet, hogy az. De kérdés, hogy nem-e az a rosszabb, ha azzá válik?

Többször, több helyen leírtam, hogy ez így nem fog menni szerintem. Márpedig egy közös kompromisszumos program kialakítása mellett egyre jobban elmegy a gőzös. Egy vállalkozásnál, ha eredményre számítanak, akkor először meghatározzák a célt, aztán az eszközt és és módszert. Majd ehhez kiválasztják az ezt képviselni, végrehajtani legjobban, leghitelesebben képes vezetőt.

Jelenleg ilyen, minden résztvevő által képviselt, mindenki, és senki programját megvalósító, közös kompromisszumos program nincs. Vagy nincs kommunikálva, ami egyre megy. Ha holnap közölnék, amire esély sincs, akkor sem lenne már idő országos, és eredményes kommunikációs kampányt folytatni. De akár lehet, ebben tévedhetek. Azonban akkor, ha az előválasztásnak úgy akar a szövetség nekifutni, hogy ilyen nincs, a választókat nem szólítják meg, akkor az előválasztás nem programokról, nem azt hitelesen képviselni képes személyekről, hanem szimpátiákról, párthitekről, illetve közös utálatokról fog szólni. Azzal, hogy az előválasztott személyhez majd csak hozzáalakítanak egy programot. Esetleg továbbra is csak egy Orbán elleni ötperces ökölrázást ajánlva.

Azt a rendszert, ami ökölrázást ígér, ami előbb választ vezetőt, majd ahhoz programot, ami vezetőben, vezérben gondolkodik anélkül, hogy a kijelölése előtt ismert, majd számon-kérhető programja lenne... Azt a rendszert nevezhetjük például személyi kultusznak, vagy annak bármely enyhe, illetve eufémisztikus megfelelőjének. De egyrészt kevésbé gondolnám demokratikusnak, másrészt ilyenünk már van. Éppen most.

Andrew_s

2021. április 17., szombat

Hány mutációt fut be napok alatt a vakcina?

A COVID-19 kapcsán az a biológiájából következik, hogy hajlamos új törzseket képezni. Már csak azért is, mert korántsem kizárt a több komponensű vírusoknál egyfajta hibridizáció (valójában inkább keveredés) sem. A különböző fórumokon számos, de inkább számtalan, olyan szöveg született, amelynek a mélyén majdnem több volt a politikai lózung, és egy adott gyártmány promóciós szándéka, mint a puszta tények emlegetése. Ami azért is érthető, mert a tényekkel áltunk talán a legrosszabbul. Bár azért gyanítható volt, hogy a vírus nem olvas reklámszövegeket, politikai felajánlásokat, illetve -kijelentéseket, és még karórája sincs.

Így viszont azt is sejteni lehet, hogy a vakcinák közül az adhat, bármilyen esetlegesen is, védelmet a vírus egy-egy fehérjéjének a megváltozása esetén, amelyik nem csak egyetlen fehérjére alapzva immunizál. Különösen, ha az illető alkatrész egyébként is hajlamos lehet változni. Amit az arra szelektív vakcinákkal még szelekciós nyomásnak is teszünk ki a változásokat tartalmazó törzsek terjedését is esetleg elősegítve. Ennek kapcsán januárban azt írtam, hogy „az elölt vírus tartalmazza annak minden fehérjéjét. Így egynek a megváltozása esetén a többi elleni immunitás még adhat némi vldelmet. Miközben a kevés fehérjét kódoló mRNS esetében az adott fehérje megváltozása azonnal újabb üzleti igényt támaszt az új törzs elleni vakcinára”.

Most meg azt olvasom, hogy a legújabb, és igencsak barátságtalannak tűnő törzs pont azért veszélyes mert pont azon a tüske-fehérjén van egyszerre két mutáció is, amire az mRNS vakcina immunizál: „It has two new significant mutations in the spike protein that help it infect cells and evade the immune system”. Ezzel, talán mert tényleg nem olvas reklámszövegeket a vírus, vagy olvas, de nem szereti, a biológia minden esetre meghúzni látszott a startpisztoly ravaszát. Kiderülhet az egyes vakcinák védelmi spektruma, és persze az is, hogy amennyiben az új törzs(ek)re nincs számottevő keresztvédettség a tüskefehérjét célkeresztben hirdető esetekben, akkor a hány mutációt tud befutni, és mennyi idő alatt a technika. S persze a logisztika is. Mert a vakcinának el is kell jutni mindazokhoz, akiket még be kell oltani. Esetleg újra be kell oltani.

Egyébként pedig nem bánnám, ha kiderülne a keresztvédelem léte az egyetlen fehérje elleni oltás esetén is. Elsősorban azért, mert nem kellene többeket újra beoltani, mint akikben egyéb okokból marad el az immunizáció kialakulása. De azért is, mert elképzelem a kínos agyonhallgatásokat, illetve még kínosabb magyarázkodásokat a vakvágányokra tévedt politikai-, és promo-virológusok esetében, és azt sem kívánom nekik.

Andrew_s

2021. április 13., kedd

Meccset Budapestre ezerekkel

Orbán Viktor sportember. Volt. Talán. De maradt. Mármint megmaradt a VIP-páholy iránti érdeklődése. Amennyiben szeret VIP-páholyból vigyorogni a lentebb kiabáló tapsoló tömegre. Ami természetesen nem jelenti azt, hogy a nemzetközi szervezőknek beígért telt-házas focin az istenadta majd tapsolhat az ő focibarát vezérének a Puskás Arénában. Miközben persze Orbán Viktornak az sem nagy kockázat, ha mégis. Valószínűleg sok-sok méteres körzetében nem lesz olyan, akinek a testi és szellemi tisztaságát nem tesztelik előtte alaposan. A lelátók népe meg csinál, amit akar. Meg amit tud. Két-három héttel a meccs után.

De arra, hogy személyesen mi lesz velük arra, a kormányhoz méltó cinizmussal azt is mondhatnánk: oldják meg maguk. Azonban ez még a cinizmus csúcsán sem ennyire egyszerű. Az egyik szereplője a történetnek ugyanis egy olyan vírus, ami továbbra sem néz térképet, és nem olvas politikai nyilatkozatokat. Ez akkor is igaz, sajnos, amikor az egyes vakcinák ellen megy a politikai hangulatkeltés, míg a másik mellett promóciós nyilatkozatokkal égetik magukat, talán, jobb sorsa érdemesebb tudományos figurák. S igaz természetesen akkor is, amikor a politika akarja napra, vagy akár órára pontosan megmondani, hogy mikortól nem lesz fertőzésveszély. Ami már csak azért is röhejes, mert a vírus biológiájából nem következik, hogy ne keletkezzen bármikor új törzse. Különösen, ha a csak egy-egy, vagy kevés törzs ellen kiemelten hatásos vakcinákkal még szelekciós nyomásnak is kiteszik. Így elég erőteljesen egy kókler-osztályú figura lehet csak annyira ostoba, hogy adott, és jövőbeli, dátumhoz kötve beszéljen egy tömeges megbetegedés majdani helyzetéről. Vagy olyan valaki, aki pontosan tudja: olyan számokat fog kommunikálni, amilyeneket akar. Ha kar sokat, ha akar, keveset.

Maradjunk azonban a Puskás Arénánál. Ahol az egyik szereplőnek pont semmi köze a futballhoz. Ellentétben ahhoz a kiemelt érdekhez, ami a tömeges jelenléthez köthető. Akkor is, ha a COVID-19 továbbra sem az Androméda-törzs. Nem öl ránézésre, és természetesen továbbra sem arról van szó, hogy aki kimegy a meccsre, az másnap meghal. Arról sem, hogy hetek múlva meghal. Azonban vegyünk hatvanezer embert, aki egy nagyjából közös légtérből vesz levegőt. Amikor is minden hézagosan felvett, az izgalomban félre csúszó maszk potenciális fertőződést, illetve vírusszórást jelenthet. A meccs előtt is van nyilvánvalóan mozgás, és közben sem biztosan lesz mindenki a helyéhez bilincselve. Utána azonban egészen biztosan. Mindenki elmegy a saját környezetébe, és viszi. Mindazt, amit kapott. Akár lesz tünete, akár nem. S lehet, hogy csak a ruháján, de viszi. Aki fertőzőképesen, az oltási flepni adta hamis biztonságérzettel eltelve viszi, az úgy viszi. Ráadásul az sem garantálható, hogy akinek továbbadja az esetleg nem lesz tünetmentes hordozó, aki még tovább viszi. Úgy, hogy egyébként fogalma sincs a hordozói szerepéről.

Az sem teljesen kizárható, hogy jelentős számban vidékre fogják elszállítani a vírust a biológiai konténerré átképzett focirajongók. Az azonban szinte biztos, hogy alapvetően Budapest lesz legjobban kitéve egy kis extra fertőzési gócnak. De az ugyebár amúgy is a bűnös város, amelyik még a legnagyobb szemétségek közepette, vagy talán éppen azért, dacol a vezér behódoltatási kísérleteinek a jelentős részével. Gyakorlatilag a főpolgármester személyétől függetlenül. Mert még Tarlósnak sem sikerült betörni teljesen a fővárost. De ez szinte már történelem. Amikor azonban majd egy hónappal a meccs után esetleg azt halljuk, hogy megugrik a főváros fertőzöttségi statisztikája, akkor emlékezzünk a focimeccsre. Amikor esetleg elindul a kommunikációs gőzhenger arról, hogy a fővárosi vezetés tehet arról, hogy nőnek a budapesti ellátási problémák, esetleg a halálozás is aránytalanul nő a fővárosban, akkor emlékezzünk a focimeccsre.

De azok a Fideszre szavazók, akiket ebben a focimeccs is motivál, azok is emlékezzenek a focimeccsre. Amikor ágynak esik az idős szomszéd, akivel együtt teázott a meccs élményeit mesélve, emlékezzen a focimeccsre. Amikor esetleg olyan sci-fi kerül a kezébe, hogy egy mesterséges és célzott járványkeltéshez elég egy tömeges jelenlét alacsony arányú fertőzöttsége, akkor ne emlékezzen a focimeccsre. Mert még elkezdene összeesküvés-elméleteken agyalni, és még olyan meggyőződései támadnának, hogy szándékosan gyűjtik össze a foci-híveket a bűnös fővárosban.

Andrew_s