Posványüzenet a bálványosi bálványtól

Elindult az a szabadegyeteme a Romániának, amit Magyarországról szerveznek Bálványoson. Itt szokott Orbán Viktor alias Pannónia Géniusza, a Stadionok Császára, jelmezes politikai főpróbákat tartani az aktuális idiotizmusokból. Amivel egyébként a legnagyobb baj az, hogy ezt nem a megfelelő helyen teszi. Ott ugyanis megkapná a soron következő kezelést, és nem gyakorolhatná a gyakorlatban az illiberális állam, alias önkényuralom, kialakítását. Aminek az egyik új vezérszólam a fajkeveredés megakadályozása lesz a jelek szerint.

Legalább is a lendületből-migráncsozás során valami olyasmit mondott, hogy "Egymással hajlandóak vagyunk keveredni, de nem akarunk kevert fajúak lenni". Ami, tekintettel a helyszínre is, világos üzenet a potenciális szövetségeseinek a politikai paletta jobb-szélére. Akik kedvéért még a vármegyésítést is meglépte. Nehogy kilógjon a vármegyés mozgalmár a Fideszhez vezető sorból. De ettől eltekintve a faj-mantra elég sajátos szövegnek tűnik.

Tudományosan nézve a fajokat, egyre több érv szól amellett, hogy a mai ember valójában inkább faj-, de legalább alfaj-hibrid. Miközben a faj, némileg egyszerűsítve, ugyebár az, ami önálló, és izolált szaporodási közösség. Igen, elismerem a biológiai pongyolaságát az előbbinek. Annak megvilágítására azonban alkalmas, hogy Orbán Viktor szerint ennek alapján a Fideszre szavazók izolált szaporodási közösséget alkotó, csak egymás között házasodó csoportot alkotnak. Az emberiség egy külön alfajaként vajon? A KDNP ebben nem játszik, mert ők legfeljebb színvariánsai az előzőeknek. Az a beszédből ugyan nem derült ki, hogy a Fidesz szavazói mikor lesznek kötelesek narancsfoltot tetováltatni a homlokukra, de majd csak kiderül. Mert nekem ugyan mindegy lenne, de a szaporodási aktus során mégsem hordhatnak karszalagot. Bár ki tudja. Viszont valamiről csak meg kell ismerniük majd egymás. Alkalmasint a fentiek szigorú betartásával is kellhet pár ezer év, amíg jól látható különbségek kezdenek kifejlődni az egymás közti nemzések során. De pár szelekciós hatást, mint amilyen a hosszú nyelv és beszűkült látótér már most is világosan felismerhetünk.

Miközben persze pontosan tudjuk, hogy sem a vallás, de még a földrajzi elkülönültség sem okoz fajszintű eltéréseket az egyes embercsoportok között. Így maradnak azok a történelmi párhuzamok, amiből az látható, hogy az ilyen eltérésekre célzó faj-ideológiák általában egy cezaromán vezető szellemi vergődései során, nem egyszer egy bukópályán álló ország élén, a politikai pótcselekvések, a valós problémakezelést kiváltó bűnbak-képzések során szoktak felszínre bugyogni. Függetlenül attól, hogy Orbánon már egy évtizeddel ezelőtt is világosan látszottak a vezérkór tünetei.

Miközben Orbán esetében is érdekes lenne látni azt a vállalkozást, hogy az elmúlt ezer évből elősorolja valamennyi biológiai ősét. Ami, elnagyoltan nem is olyan sok, mindössze negyven generációt ölel fel. Így az a 2^39, azaz 549.755.813.888 ős igazán semmiség. Egy olyan nagyonokos, és nagyonbátor, embernek mint Orbán Viktor. A mormogó-kórusba nyugodtan társulhatna hozzá valamennyi decibelkeresztény, és ököl-hungarikum. Legalább egy darabig el lennének foglalva. A közös ősök közt pedig hátha megtalálnák azt a génhordozót, akitől ők emberebbek mindenki másnál. Mert addig nem többek egy zárt, ideológiailag elembertelenedő, a politikai kátyúban az idegengyűlölet szalmaszálába kapaszkodó csoport tagjainál. Mely csoport szellemi elődei között eddig több tömeggyilkos volt, mint az emberiséget előbbre vivő szellemiség. Ami akkor is igaz, ha olykor zseniálisan hatékony tömeggyilkosok is voltak az illetők.

Andrew_s

Orbán érti a világot, és hazudik

A DK vezetőjének Facebook-jegyzete azt a választást kínálja Orbán legutóbbi, határon túli haknija kapcsán, hogy a miniszterelnök vagy nem érti a világot, vagy hazudik. Szerintem Gyurcsány Ferencnek ebben a választás-kínálatban nincs igaza. Még akkor sem, ha Orbán Viktor szövege hemzseg a látszólagos, vagy akár nyilvánvaló ostobaságoktól.

Orbán ugyebár azt mondja, hogy a liberális demokráciával szakítva megalkotta az illiberális demokrácia képzetét. Alkalmasint szinte már a világ nagy ideológusának állítva ezzel be magát. De ez majdnem mellékes. Mondhatnánk: ez nem más, mint egy felelősségpánikos komplexusgombóc szinte természetes menekülési útvonala a valóságos állapotok elől. Még akkor is, ha a valóságos állapotoknak összehazudozott mesterséges valóságkép haszonélvezője. A baráti körével egyetemben. Mert azt legfeljebb csak igen erős elvakultsággal lehet elhinni, hogy egy alapvetően kívülről finanszírozott, erőforrásaiban nagyrészt kívülről táplált gazdaságban a bemondásra megállapított GDP valós gazdasági állapotokat tükröz. Amelyben a hatékonyságszámítások, illetve összehasonlítások a jövőben sem nagyon fogják veszélyeztetni a statisztikát.

Az ország hosszabb távú túlélőképességét, tényleges tartalékképzését igen. De ameddig a külső forrásból érkező finanszírozások jelentős részét át lehet csurgatni az érdekszféra oligarcháihoz, addig ez a szempont szinte mellékes a kormányfőnek. Akkor is, ha most éppen egy újabb tizenéves uralmat vizionált magának. Amelynek során egy füst alatt az ország fizikai biztonságának a védelméről is ugatott valamit. A magyar határ túloldalán. Úgyhogy még tiszta szerencse, hogy nem üzent hadat, ugyanezzel a lendülettel, Romániának. Akár az illiberalizmus vallásháborúja jegyében. Ha már Orbán, az egykori lelkes KISZ-tag szerint, a kereszténydemokráciának már szinte szinonimája az illiberalizmusa. Holott ezzel súlyos kritikát fogalmazott meg a kereszténydemokráciáról.

Jézus ugyanis kétségtelenül az ember, mint Ember szabadságát hirdette. Ezzel alapvetően liberális elveket vallott. A tanítványai körében egyben a maximális demokrácia felé terelte a mindennapokat. Elítélve a mások hátán való meggazdagodást. Aki nem hiszi, az olvasgassa az evangéliumokat. Amelyek még a császári pamflet-válogatás után sem ennek az ellenkezőjét üzenik. Ahogy az Újszövetség számos más irata sem. Orbán tehát a maga párhuzama alapján nem állít kevesebbet, mint azt, hogy a mai, általa megvédett kereszténységnek semmi köze Jézus tanításaihoz. Így aztán a kereszténydemokráciának sincs köze Jézus tanításaihoz. Ebben Harrach talán egyetért Orbánnal, de ez nem is lenne csoda. Egy névleg önálló, de valójában a Fidesz egyházi lobby-platformjaként működő politikai gittegylettől nem is kell mást elvárni. Ezt Orbán is valószínűleg pontosan tudja. Már csak azért is, mert már vagy négy éve is majdnem eljutott oda, hogy Jézus tanítását is egy őrült ideológiának tekintse.

Ettől kicsit ellépve a liberalizmus sok szempontból maga a demokrácia. Illetve, viszont. Ha demokráciának valóban azt tekinti valaki, hogy mindenki, mint ember egyenlő szabadságjogokkal születik, és így egyenlő szabadságjogok illetik meg, akkor mindenképpen. Még akkor is, ha Orbán szerint a liberalizmus azt jelenti, hogy neki mindent szabad, és mindenki másnak: Kuss! Amikor tehát meghirdette az „illiberális demokráciát”, akkor nem tett mást, mint kihirdette: neki és haverjainak alanyi jogon mindent szabad, a többiek pedig demokratikus egyenlőséggel kinyalhatják. Ez viszont lehet illiberális, de alapvetően nem demokratikus szemlélet. Így egyet lehet érteni Orbánnal, amikor új fogalmat, nevet keres az illiberális demokráciájának. De azért nem kell olyan nagyon keresni. Az oligarchikus diktatúra teljesen megfelel. Ha már nem akarja neo-kádáristának tekinteni magát. Melynek népi demokráciája nem kevés rokonságot mutatott a már hat évvel ezelőtt is kirajzolódó, Orbán-féle, nemzeti demokráciával.

S éppen a már múltban is kirajzolódó tendenciák mutatják, hogy Orbán egy meglehetősen jól kirajzolható ív mentén alapította meg a maga kis nemzetképét. Gondosan megosztva, és ezzel cselekvésképtelenné téve a társadalmat arra az időre, amíg a hatalmát nem sikerül valamennyire konszolidálni. Amely konszolidáció ma is zajlik, de már nem szükséges leplezni sem a valós helyzetet. Elég híve van ahhoz, hogy a megosztott társadalomban megtartsa a hatalmát mindaddig, amíg ki nem épülnek azok a formális, illetve informális hatalomgyakorlási rendszerek, amelyek már valós támogatottság hiányában is biztosítják a hatalmat. A recept ismert a történelemből. Beleértve azt, hogy ehhez olyan nemzetközi tendenciák jelenléte kell, amelyek a külső környezetet legalább annyira megosztják, mint amennyire a diktátor a belső környezetet lépes kontroll alatt tartani.

Gyurcsánynak tehát abban nincs igaza, hogy Orbán ne lenne tisztában a világgal. Másként meg sem merne mukkanni. Jól mutatják ezt a korábbi gyávaságai, illetve az ezeket leplező hazugságok, hamisítások. Orbán tehát valószínűleg tisztában van a világgal, és éppen ezért hazudik. Mert megteheti.

Andrew_s

Orbán császári szék(let)foglalója

Orbán az erdélyiek előtt elhintette a demagógia morzsáit. Sok üres mondatot bírt kiejteni a száján. Az üzenete azonban több szinten is világos:

Orbán továbbra is csak az ellenállások szításában látja a hatalma zálogát;

Orbán gyakorlatilag Európa vezetőjeként vizonálta magát, bár orvosai véleményét erről nem tudjuk. Azért még lehet világszinten jelentős politikus. Elvégre Hitler is senkiházi majdnem-tizedesként (Gefreiter) kezdte;

Orbán meghirdette a határrevízió programját. Azzal, hogy visszahonosításról beszélt olyanok esetében, akik többségében talán legfeljebb a szomszéd házig csak mentek el. Nem ők jöttek Magyaroirszágra, hanem helyben vágtak hozzájuk egy állampolgárságot, és ezzel a jogot a mások életébe való beleugatásra, illetve a mások választásával való csalánverés jogát. Még jó, hogy nem üzent hadat Romániának, ha már arra járt;

Azért nincsenek kétségeim, hogy a híveinek tetszett Orbán beszéde. A neki dedikált, és fia által gründolt egyház is talán sok hívőt toborzott. Elvégre bőven lehetnek olyanok, akik most Orbánban és dinasztiájában láthatják azoknak a fenekeknek a tulajdonosait, amelyeket fényesre kell nyalni.

Andrew_s

MSZP go Tusványos

Valahol az orrom elé keveredett egy hír, ami arról szólt, hogy az MSZP szeretne elmenni a fideszes agymosásra. Aztán azt is láttam, hogy a hír közel egy hetes. Nem nagyon dobogtatott meg semmit. Még az asztallapot sem. Egyszerűen azért, mert kiválóan belesimul abba a kirakósba, ami Botkától Szélig bontakozik ki. Szegélymintaként a képviselői fizetésemelés megemelésével. Amit azért csak sikerült a magát ellenzéknek emlegető politikai alakulatok jó részének is megszavazni.

Tudom, tudom. Az ezt érintő hírek többsége sem friss. Tényleg nem az. Ahogy az amerikai rabszolgatartás sem lenne mai történet. A következményei azonban máig hatnak. A hazai politika azért nem olyan nagy ívű. Inkább földhözragadt. A posványba tapadva ott vannak a sokak által megtiport, lenyomott korábbi gondolatok is. Arról, hogy a Fidesznek nem előnyös egy összefogó ellenzék. Így pénzt, paripát, illetve szólamokat nem kímélve próbálta megosztani az ellene indulókat. Valószínűleg a vártnál nagyobb sikerrel. Az LMP belső cirkusza a legékesebb példa erre. Azzal, hogy jószerével mindenkit bűnösnek kiáltottak ki, aki szóba mert állni bárki mással. De azért tényleg nincsenek egyedül.

Ugye még emlékszünk az ellenzék soraiból felhangzó, programhelyettesítő gyurcsányozásokra. Tudomásul véve azt, hogy Orbán Viktor, okkal, vagy ok nélkül, de Gyurcsányt tekinti valós kihívójának. Így évek óta próbálja a DK-elnök vélt vagy valós erejét annullálni. Látható módon, szinte bármi áron. Amikor az MSZP jelöltje, miután Szegeden beszélt a vezérrel, teli tüdőből akarta leváltani a DK elnökét, azért egy kicsit gyanússá vált a háttér-egyeztetések lehetősége. Ahogy az LMP prominensei úgy mentek el tárgyalni a DK-hoz, hogy valószínűleg előre eldöntötték: nem tárgyalnak. Az csak hab volt a tortán, hogy utána elmentek egy benzinkúthoz, hogy megpróbálják a lehetetlent. Szalonképesnek eladni, amint felszopják a Jobbikot. Összességében azért szépen rakosgatták a kirakós darabjait az asztalra. Azt a kirakóst, ami az egykori NDK többpárt-rendszerére emlékeztető parlamenti párt-színkőrt ábrázolja. Amiről lehet azt mondani, hogy nem olyan. Mondani lehet. De attól még az.

Masninak pedig, mint emlegettem, ott, illetve itt, van a képviselői fizetésemelések kérdése. Őfelsége fizetést megszavazó ellenzéke, a szavazás után nem arról nyilatkozott először, hogy az emelést jótékony célra fogják használni. Ó nem. Az első megszavazói reakciók azok voltak, hogy: „a cúna fidessz zsarolt”. Amire már akkor az volt az első gondolatom, hogy: a kedves felmenők hogy vannak? A tollas hátukkal, ami miatt mindenkit madárnak tetszenek nézni. Egyszerűen azért, mert a kormánypártoknak, hála őfelsége ellenzékének, kétharmados többsége van a parlamentben. Így azt szavaznak meg, amit akarnak. Helyre, tétre, befutóra. A frakciófegyelemben nyugodtan lehet bízni, mert egyik hülye sem lesz olyan ostoba, hogy a munkát válassza a képviselőség helyett. Pláne, annyi pénzért.

Ezért aztán enyhén nevetséges azt feltételezni, hogy beveszi bárki, hogy nem azt szavazták meg, amit akartak. Teljesen felesleges arra hivatkozni, hogy ellenkező esetben a frakciónak kevesebb pénze lett volna. Ugyanis a Fidesz-frakcióra is igaz. Annyira meg ők sem a zsebük ellenségei, hogy bukni akarjanak a szavazáson. Valószínűbb tehát, hogy senki nem zsarolt senki. Volt egy „A” verzió, ami helyett elővettek egy „B” verziót. Az sem kizárt, hogy eleve azt is akarták. Ezért aztán az az érzésem, hogy amelyik képviselő azt mondja, hogy csak az erőszaknak engedve tesz zsebre több pénzt, az vagy hülye, vagy a választókat nézi hülyének. Ahogy a Fidesz kommunikációja is az utóbbit teszi. Nagyüzemesítve.

Most hogy indul a tusványosi izé, az MSZP öndelegálása a látszatkifogásoktól függetlenül is furcsa. Azért persze nem árt tudni, hogy legutóbb az LMP képviseltette magát a vezéri tapsolók csapatában. Az eredményt ismerjük.

Andrew_s

Tusványosi diktátorív

Forrás: http://www.gandul.info/

A miniszterelnök tusványosi szereplésének egyik „hozadéka”, hogy többen megemlékeznek a hazai szólásszabadság korlátozási szándékairól. Tekintve, hogy Orbán Viktor, a jelek szerint végképp eldöntötte magában: aki nem ért vele egyet, az hazaáruló. Felemlegetve Soros hazai médiabirodalmát, és mindent, ami az eszébe jutott. Vagy a beszédíró eszébe. Miközben a komplexus korántsem új keletű.

Az sem, hogy Orbán Viktornak baja van Sorossal, a civilekkel, az ellenzékkel, és jószerivel az egész világgal. Inkább az lehetne meglepő, hogy a média némely szereplő rácsodálkoztak az idei beszédére, mint az a bizonyos borjú. A csodarombolás jegyében is, érdemes lehet tehát kicsit visszatekinteni. Ha nem is olyan messzire, amikor először kiáltotta ki az Európai Uniót a leküzdendő ellenségei egyikévé. Mert lehetne természetesen olyan messzire is visszamenni. Megemlítve azt is, hogy 2013-ra már kirajzolódtak a közerőszak-tevés körvonalai. De nem szükséges a kórtünet teljes ívét felvillantani. Maradjunk a közvetlen előzményeknél, és menjünk először csak 2014 -ig vissza. Az akkori Bálványosra. Az akkori hő-sokkra.

2014-ben például már beszélt arról, hogy szerinte egyes civilek nem mások, mint „külföldiek által fizetett politikai aktivisták”. Amelynek értékeléshez érdemes figyelembe venni az évszámot. Szó nincs még „migráncsozásról”, és hasonlókról. Ráadásul egy megnyert választás után mondta mindezt a korábban Soros pénzén kiképzett politikai aktivista. Így utólag sokkal inkább arról lehetett szó, hogy Orbán felmérte: a politikai ellenzék nem, de az utca megdöntheti a hatalmát. Gőzerővel elkezdett tehát félni, és megosztani az embereket. Amelyhez remek alanynak kínálkoztak a civil szervezetek. Miközben az évszám azért is lehet érdekes, mert jól mutatja: a több éves gyűlölet és feszültségkeltés valójában a miniszterelnöki program része. A mostani helyzet nem több ennek egyik állomásánál. A mostani bejelentése csak azt jelzi, hogy Orbán elég előkészítettnek tekinti a terepet a nyílt megfélemlítéshez.

Azon az úton haladva, amelynek egyik állomása a 2015-ös, ideihez hasonló rendezvény volt. Amikor már jól látszott az a tendencia, hogy az ellenzéket, jelesül a baloldalt a magyarok ellenségének kezdte kikiáltani. Az egy évvel korábbi szövegével teljesen koherens képzavarban. Elkezdve összemosni az utca ellenzékét, mint külföldről pénzelt aktivistát, és a baloldalt, amelyet olyan politikusok vezetnek, akik „egész egyszerűen nem szeretik a magyarokat”. Gyakorlatilag megágyazva annak a baromságnak, hogy csak az a magyar, aki Orbán Viktornak tapsol. Egyben felidézve azt a korszakot, amikor az első koncentrációs táborok épültek a fasizálódó Németországban. Amely táboroknak nem a zsidók, hanem az ellenzékiek voltak az első „lakói”. Akiben pedig kétségek merültek volna fel a 2015-ös nyár után, hogy kit kell alanyi jogon tisztelni, annak Balog tartott ismertetőt, novemberben, a tisztelet kultúrájáról.

A 2016 pedig már itt van a tegnapban. Februárban már világosan látszani vélhettük a megfélemlítés-ipari háttérszervezeteket. A kormány látványosan ráerősített a határon túl élő magyarul beszélők becserkészésére is. Annyira, hogy Semjén, nyáron, már szinte tervbeszámolót tarthatott az állampolgár-szám duzzasztásáról. Az év őszére ezt sikerült a határ két oldalán élők szembeállításáig fokozni. Talán annak érdekében is, hogy egy esetleges komolyabb utcai affér esetén a hazaiak ne számítsanak a határon túliak segítségére. Mintha a hazai árokásást a pannon kocsma esze nem tartotta volna elegendően megosztó erőnek. Úgyhogy az az idei balogizmus sem minden előzmény nélküli, amellyel talán a hazai szélsőjobboldalnak is gesztust kívánt gyakorolni a miniszter. Amikor felvetette, hogy a határon túliak támogatásából ki kellene zárni a különben magyarul beszélő cigányságot. Világosan megüzenve: a kormány szívének kedves a származás alapú diszkrimináció. Az, hogy ezt az egykor Jézus tanításaira is felesküdött lelkész, Balog Zoltán miként rendezi le a lelki-ismertével, azt inkább talán nem is akarom tudni. Mert könnyen kiderülne, hogy az Emmi miniszterénél nagy ebben a leltár-hiány.

Amiért árulkodó is lehet a cigányság-ellenes miniszteri állásfoglalás az a régmúlt emléke. Annak a helyzetnek az emléke, amikor a talán nem is igen szomjas román bányászokat szállítottak az utcára vonuló erdélyiek, zömmel magyarok, ellen. Akik közül igen sokan talán az életüket köszönhetik az őket megvédő cigányoknak. Márpedig az a mondat, hogy „Ne féljetek magyarok, mert itt vannak a cigányok!” igencsak utálatos lehet egy olyan hatalomnak, amelyiknek igencsak sok félnivalója lehetne, ha az árkokon felülemelkedve egységes lenne az ellenzéke.

Andrew_s

Demagógisztáni napló: kollektívan Tusványos árkaink

Forrás: Gépnarancs

Orbán Viktor, és tapsoncai megtartották az esedékes öntömjénezést az ország keleti határától kicsit keletebbre. Az eseményt mégsem erről jegyezte meg számos médiafogyasztó, hanem egészen másról. Mert Borbáth Áron hatalmas tettet hajtott végre. A Harry Potterben olvashatók nyomán azt mondhatnánk, hogy tahó tettet, de akkor is hatalmasat.

Az eset, mint tudjuk akkor indult, amikor egy fiatal nő ki akarta fütyülni minden magyarok cárját. Ekkor a hajánál fogva tanította móresre a csíkszeredai magyar konzul sajtósának a férje, aki maga is fotózgat. Ezt követően szabadult el a kommunikációs pokol. Napokra lekötve a különböző internetes fórumokat a témával. Borbáth Áron tette ezen a ponton válik jelentőssé. Mert lehet, hogy őt magát pár hónapra parkoló-pályára kényszeríti az eset, de hatalmas szívességet tett Orbán Viktornak és a magyar kormányzó pártnak. Elvitte a show-t az olyan orbániádák elől, amelyek valószínűleg sokkal jelentősebbek, sokkal tartósabb hatásúak lesznek. Mert megszokhattuk már, hogy a tusványosi találkozó általában a jelmezes főpróbája azoknak a szemétségeknek, amelyek az elkövetkező időszakokban meghatározzák majd a magyarországi Fidesz-kommunikációt. Erre azért kezdenek lassan ráeszmélni azok, akik egy hajkoronánál messzebbre is látnak. Zárójelben: tudjuk kinek a haja bánta az esetet?

Ugyanakkor egy nem kevésbé édes gyümölcsöt feltálalt az eset. Nevezetesen az árokásás eszköztárának lepókhálózását. Ami azért is lehet zene Orbán füleinek, mert azt a fajta hatalomtechnikát, amit alkalmaz nem más tart életben, mint az, amikor lövész-árkok nyílnak az emberek, embercsoportok között. Márpedig a hajhúzás óta derekasan pengetik ezeket a húrokat. Kezdve attól, hogy az erdélyiek globálisan tahók, odáig, hogy a „túloldal”, a lány megverését helyeslő kommentekből is készült összeállítás.

Alkalmasint figyelmeztetve arra is, hogy korábban már jelezték: ha fütty lesz, pofon lesz. Mert a székelyek már csak ilyenek. A figyelmeztetés szerint figyelmeztetés nélkül ütnek. Amely két vonulat ezen a ponton összeér. Mert kollektivizálja az indulatokat. Holott korántsem hiszem, hogy az erdélyi lakosok körében nagyobb lenne a tahók, illetve és agresszív barmok előfordulási aránya, mint a határ innenső oldalán. Amit a legjobban a 2015. szeptemberi események mutattak. Amikor az ultrák mutattak példát abból a kultúrából, amit nagyjaink féltettek, és féltenek azóta is a menekültektől. Márpedig szinte biztos vagyok, hogy a most „székelyezők” vérig sértődnének, ha az ultrák viselkedése alapján tapló barmoknak tartanák, mind egy szálig, a magyarokat. Ami a hajhúzásos népnevelést egy percig sem teszi elfogadhatóbbá.

Ahogy azt sem, hogy a környékben állók nem a fotósnak osztották ki a „nagy szívlapát-díjat”. De még ennek alapján is óvatosan általánosítanék. Ha másért nem, mert sejthetjük: elég szelektált közönség az, aki jelen volt az eseményen. De azért is, mert tudjuk: az ember tömegben buta állat. A csoport-intelligencia korántsem a részt vevők átlaga. A csoport indulat sem. Az előbbi rendre alacsonyabb, míg az utóbbi rendre magasabb. Ezt az olyan tömeg-manipulátorok, mint annak idején Goebbels is, rendre ki is használják. Amihez hozzá járul az is, hogy kevés magányos hős szaladgál a világban. Az egyén sokszor marad csendben. Mert az, aki tevőlegesen fellép a zsidózás, cigányozás, buzizás ellen, az sokszor magára marad. Nem egy tömegrendezvényen, hanem még egy buszon is. Akkor is, ha az ott őt magára hagyók nagyon pontosan meg tudják mondani az interneten, hogy mit kellett volna csinálnia. Másnak. Nem nekik. Mert a fotelben ülve könnyebb okosnak, és bátornak lenni. Nem Erdélyben, hanem általában.

Amellett indulatosnak lenni is kisebb kockázat. Akár a szavazások kapcsán is. Amelyekkel kapcsolatban ismét leporolásra került a határon túliak szavazásának kérdése. Most éppen egy „bezzeg az erdélyiek” felhanggal. Felhánytorgatva azt is, hogy szinte számolatlanul költ a kormány a határon túli szervezetek, címzetes állampolgárok megtámogatására. Amiben természetesen van valami. A magam részéről nem értek egyet azzal, hogy békeidőben, a magyar adóforintokból, külföldre áramoljanak milliárdok. Annak reményében különösen nem, hogy az abból részesülők majd erre-vagy arra szavaznak. Mert, szerintem, mindenki maga menjen be gatya nélkül a csalánosba. Ne a másikéval próbálja kiegyelni a szúrós leveleket. De ez független attól, hogy hány olyan tuskó él a határok különböző oldalain, akik szerint a nő verve jó. Miközben az utóbbin polemizálva rendre előkerül az erdélyiek szavazása, a legújabban kilátásba helyezett matriarchális pénzosztás, és sok más olyan tényező, amin szintén egyszerűbb otthonról polemizálni, mint egy tényszerű konfliktust vállalva.

Mert azért tudjuk, hogy a sok észosztás és kollektív beszólás dacára sincsenek százezres tömegtüntetések ezekre tematizáltan. Az ellenzék által szervezve sem. Holott lehetne. Nem felülve annak, amikor borbátháronosítják a kommunikációt.

Andrew_s