Megjegyzés - 2024. 08. 03. - Interszexileg és doppingilag

Forrás: Trust My Science

Imane Khelif, majd most Lin Ju Ting ügye felszínre dobta a versenysport szövetségeinek a viszonyát a fenotípusos nők "Y" kromoszómájához. No meg a sportot szemlélők viszonyát ahhoz, hogy a kimutathatóan magas tesztoszteronszinttel, és ennek köszönhetően fiús izomzattal, ütőerővel, csontozattal bírók női versenyzőként vegyenek részt a versenyeken. Úgy, hogy az érintetteknek aligha a versenyekkel kapcsolatos viszgálatok szolgáltatják erről életük első adatát, mert Imane Khelif is került már kizárásra emiatt korábban.

Az, hogy mi a személyesen morális viszonyuk a saját győzelmükhöz, az nem igazán érdekel. De azok véleménye lehetne érdekes, akik szerint ez így rendben van, és üres gyűlölködésnek gondolják az "Y"-os nők kizárási gondolatát is a női versenyekről. Természetesen nem arról érdekelne a véleményük, hogy mi zajlik az illetők hálószobájában, mert az engem sem érdekel. De a doppingolásról alkotott véleményük már annál inkább.

Arról, hogy szerintük rendben lenne-e egy olyan "XX"-nő szereplése, aki szteroid-doppingokkal ér el férfias ütőerőt a ringben, futásteljesítményt a stadionban, vagy bármi mást, amivel veri a doppinggal nem élő versenytársakat? Mert az izomzatnak, alkatnak esetleg mindegy, hogy például a tesztoszteronszintről injekció, vagy genetikailag beépített adagoló gondoskodik.

Mert a női versenyeken való részvétel mellett most kiállók esetében az egyetlen következetes válasz az lenne, hogy igen, a szteroid-dopping is megengedett innentől. De valahogy nem akaródzik ilyen nyilatkozatokkal kiállniuk, ha jól látom. Vajh, miért?

Andrew_s

2024. 08. 01. - A sportszerűtlen pofátlanság napja Párizsban

Az önmagára nagyon büszke Imane Khelif

A 2024-es Olimpia nem csak a bakihegyekkel terhes megnyitó, a mocskos Szajna miatt lesz valószínűleg emlékezetes, hanem egy olyan ökölvívó mérkőzés miatt is, aminek létre sem kellett volna jönnie. Történt ugyanis, hogy Imane Khelif az algériai kiválóság, a női ökölvívás nagy reménysége feladásra kényszerítette olasz ellenfelét. A dolog kis szépséghibája, hogy Imane Khelif biológiailag nem nő. Így ereje, izomzata, de akár ütésállósága sem a nőkre jellemző. Míg az ellenfele valóban nő volt.

Aki pedig azt hinné, hogy Imane Khelif valami titkos megoldást alkalmazott, az tévedne. Elvégezték rajta a nemi vizsgálatot, és ott meg is bukott. Az, hogy ennek ellenére a női versenyzők között léphetett a ringbe, az a szervezők, illetve a NOB egy sajátos döntése. Szerintem a lábon kihordott agyhalál nevében. Nem azért, mert Imane Khelif a magánéletben ne választhatna olyan identitást, amilyet akar, illetve olyat, amit a genetika csapongása kisorsol. Amely magánéletben, amíg nem közveszélyes, annak gondolja magát, aminek akarja, és azzal a partnerrel él, aki elviseli. Amikor azonban egy világversenyről, illetve egyáltalán, bármilyen versenyről van szó, akkor már nem a magánéletének a szentségéről van szó.

Angela Carininek pedig azért is a legnagyobb elismerésem, hogy a szervezők sportág-alázó döntése dacára egyáltalán kiállt. Bebizonyítva azt, hogy a mérkőzésen legalább egy igazi sportember megjelent a ringben. Miközben ellenfele nem a szabad identitásválasztással, hanem a sportszerűtlen pofátlansággal tüntetett. Gúnyt úzve az Olimpiából, a versenyből, a sportból. Mert a genetikai felépítéséről, a kromoszómkészletéről nem tehet. Az olyan, amit a természet kisorsolt. De az, hogy kinek, illetve hol húzódik a morál határa, az már nem igazán kromoszómatérkép kérdése.

Imane Khelif azért láthatóan nagyon büszke volt magára. Illetve arra, hogy az inkább férfias fizikumával meg tudott verni egy tisztán "XX"-nőt. Magam azt hiszem ez az a pillanat, amikor a teljes sportolói, de az ökölvívói mindenképpen, közösség kiállhatna egy kollektív bojkott-felhívással. Mindaddig, amíg Imane Khelif, vagy akár az egész algériai küldöttség kizárása nem történik meg. Különben esetleg még a szervezők is nagyon büszkék maradnak arra a rendszer-abúzusra, amit létre sikerült hozniuk, és ami valójában nem segít az biológiaitól eltérő indentitásukat megélők társadalmi elfogadottságán, hanem inkább ront rajta. Rengeteget. Mert az egybites szájtépők nem igazán foglalkoznak az esetleges interszex jelleg genetikájával, fenotípusos jellemzőivel, és hasonló árnyalatokkal.

Andrew_s

Megjegyzés - 2023. 03. 12.- A genderideológiához

A genderideológiához:

A genderideológia, mint fogalom, úgy tűnik felkapott lett. De mi is az? Mármint azon kívül, hogy politikai hívószóvá tették hülyegyerekeknek. Nem vitatva, hogy a társadalmi mozgásokhoz gyakran szükségeltetik ideológia. Szerintem azonban nem is feltétlenül több az említett hívószónál. A "gender" a társadalmi nem. Pont az, hogy a biológiai nem felett a társadalmi létben nyilvánul meg. De az egyik olvasatban sem ideológia szerintem. Akármennyire divatos most ez a szóösszetétel. Nekem legalább is, úgy állt össze miközben a diplomákat, okleveleket összeszedtem.

Alapvetően adott egy biológiai nem. X és Y izékkel, és némi extrákkal, mint amilyen az XXY is olykor. Mely utóbbit sem mostanság, ha figyelembe vesszük, hogy már közel hatvan éve fellelhető tudományos dolgozatokban. Biológiailag, mert az ember úgy van összerakva, tehát két nem létezik. Genetikailag a fenotípusosan, az akár szinte teljesen lányszerű gyermekek is fiuk. Ahogy genetikailag azok a nőies szereppel bíró, sok szempontból nőként viselkedő férfiak is fiúk, akik a gyerekneveléstől, a szülésen kívül gyakorlatilag mindenben nőként fordulnak elő egy-egy közösségben. Ilyen sem kevés van. Ahogy genetikailag Farinelli vagy Moreshi is fiú volt. S ez akkor is igaz, ha vannak génhibák, amik a fenotípust befolyásolják, vannak kromoszómarendellenességek, mint amilyen a korábban említett is.

Ez volt a genetika. A társadalmi szerepek, a társadalmi transzneműség sokkal, de sokkal sokrétűbb. Ennek az ismerete sem napjaink gyümölcse, Szociológusok, néprajzkutatók elég sok adatot összelapátoltak az múlt sok-sok év alatt. Ez az a társadalmi nem (gender), ami egy, a biológiaitól eltérő, a "nemi jelleges" társadalmi szerepvállalástól nehezen elvonatkoztatható "nem". Ebbe elég sok minden, gyakorlatilag a társadalmi hatások mindegyike "játszik". Az inprinting-hatástól, a szerepelvárásokig. Alkalmasint, és éppen ezért valójában az is genderológia, amit kőkonzervatívék hangoztatnak, amikor teli torokból írják azt, hogy a "nő helye a konyhában van".

S létezik egy adott személy nemi, párkapcsolati orientációja, ami ugyan sok szempontból felülírhatja a biológiai képet, és kapcsolódhat a társadalmi "szerep-nemhez", de nem okvetlenül.

Példaként vegyünk egy hipotetikus esetet. Adott egy fiúcska szabályos XY felállásban. Gyerekkorában beleszeret az óvónénibe, és mert a családi inprinting erre ráerősít (mondjuk pedagógus szülők, megértő dédi, tök mindegy), ez a fiú óvóbácsi lesz. Pelenkáz, ha kell, illetve gitározik a csemetéknek, ha szükséges, és vodka nélkül is tud énekelni. A mindennapi személyiségébe beépül néhány, társadalmilag feminim vonás, amitől remek óvóbácsi. S mert az óvóbácsi ritka, mint fehér holló, genderileg női szerepet tölt be. De különben példás családapa, a felesége XX -es nőből van. Tehát a nemi orientációja a konzervatívok minden ízlését kielégíthetné. Na jó, nem veri a feleségét, nem tart vak komondort, és nem tekinti népnemzeti tragédiának, ha a saját csemetéjét kell pelenkázni, vagy netán mosogatni.

Ebben az esetben hol a retekben van az ideológia? Sehol. Ugyanakkor azok politikai lobotómián átesett idióták, mint például Orbán és vidéke mindezt összemossa. Mert az emberek nagy részének nagyjából fogalma sincs. Így eladható nekik, hogy ha egy férfi óvóbácsinak áll, az biztosan meleg, és szabad idejében pedofil. S amikor találnak egy barmot, aki tényleg pedofil, azt mutogatják nagy serényen a józanul is szellemlágyult nagyérdeműnek. Feltéve, ha nem NER-káder az illető.

Andrew_s

Emberek és jogszabályok

Az elmúlt pár napban a „gender” tematizált elég sok vitát. Az internetes fórumok olvasgatásának tanulsága az, hogy eredményesen. Ugyanakkor van két másik hírcsokor, amely mintha kicsit kevésbé lett volna „érdekes”. Valószínűleg azért, mert lényegesen megosztóbb, a politikusok egy része már régen nem konfrontálódik. Legfeljebb a fizetésével.

A genderre visszatérve egyébként a tanulságokhoz tartozik, hogy kifejezetten szélmalomharcnak tűnik, hogy Orbán vak hívői legalább kicsit kitekintsenek a bili peremén túlra. Alkalmasint tisztázandó, a fogalom valós jelentését is. Számukra az, hogy „gender” továbbra is azonos a buzival. A nő pedig szopjon, dugjon, szüljön és kussoljon. A furcsa legfeljebb az, hogy Orbán nőnemű hívői is lelkesen csatlakoztak ehhez. De talán mégsem furcsa. Ha figyelembe vesszük, hogy annak idején a Fidesz nőtagozatának is megfelelt, némi egyszerűsítéssel, a családon belüli erőszak lerendezése azzal, hogy „ted szét a lábad és nem lesz pofon”. Ezzel ezt a kérdést el is engedném a jelen írásban.

A két másik hírcsokor ugyanis nem kevésbé lehet érdekes. Különösen, ha megpróbálunk párhuzamokat keresni. Az egyik az, hogy nyilvánossá váltak a kilakoltatási statisztikák. Jelentős felívelést mutatva a kilakoltatások számában. Amiért a kérdés kétségtelenül síkos politikai pályát jelenthet, az az, hogy a kilakoltatottak nem képeznek homogén csoportot. Talán nem csak szerintem van különbség az egyes esetek között. Aközött, például, ha valaki feltör egy lakást, majd beköltözik, és a tulajdonost esetleg fizikailag is bántalmazza, ha az ezt rossz néven veszi, illetve aközött, ha egy krízis miatt bedől a család egzisztenciája. A skála egyébként nyilván finomíthatő a két véglet között. De a hatalmi kommunikáció sem szokta túlbonyolítani a kérdéseket. Nagyjából a középsúlyos értelmi fogyatékosok szintjén kommunikál, és láthatóan bejön a Fidesznek. Ahogy annak idején számos más történelmi esetben is bejött.

Az egy más kérdés, hogy azok, akik a másik életébe nyernek beavatkozási jogot, azok miként élnek ezzel a joggal. Milyen mérlegelések mentén döntenek. Valamint az is, hogy milyen mérlegelések mentén cselekszenek. Mert a kilakoltatásokkal kapcsolatban azért nem árt figyelembe venni azt sem, hogy nem csak döntések születnek a kérdésben. Megjelennek azok is, akik odamennek egy lakásba, nyakon fogják a kisgyermekes szülőket, és kirakják az ajtón kívülre. Esetleg a saját ajtajukon kívülre. Felülemelkedve azon, hogy a másik oldalon is emberek, gyermekek vannak. Olyanok, akiknél alig jobb a saját lehetőségeik tárháza. Mert azt ugye csak igen kevesen gondolják, hogy a kilakoltató fogdmegek a milliomosok, az ingatlanügyletek haszonélvezői közül kerülnek ki. Igaz, mondhatják: a törvények alapján járnak el.

A másik hírcsokrot tematizálja az, hogy a hazai menekült-ügyi sorskezelés az éhezést sorsolta a menekültek egy részének. Azoknak, akiknek ugyanaz a hatalom dobta kukába első fokon a menedékkérelmét, amelyik megtagadja ezt követően az élelmet. Bevándorlási és Menekültügyi Hivatal (BMH) jogértelmezése szerint ilyen esetben csak a gyermekek ehetnek. A szüleik nem. Cserébe arra biztatnak mindenkit, hogy menjenek vissza Szerbiába. Ha gondolják, akkor a gyermekeik nélkül. A jogszabály a BMH szerint így szól. Akinek nem tetszik, az forduljon a nemzetközi bírósághoz. Esetleg fel. De akkor, ha a nemzetközi bíróság számukra kedvezően dönt, az továbbra sem fogja azt jelenteni, hogy a sorstársaik megússzák. Mármint az éhezést. Különösen azt követően, hogy a civil szervezeteknek gyakorlatilag lehetetlenné tették a segítségnyújtást. Melyre a parlamenti fizetésvadász szakcsoport nyilvánvalóan megteremtette a törvényi környezetet. A rendszerben egyébként itt sem a jogi döntést hozók dolgoznak. Ami akkor is igaz, ha talán volna Fidesz parlamenti frakciójában is olyan, aki saját kezűleg csavarná ki a kenyeret a menekült gyermek kezéből, ha az a szülei felé nyújtja. Esetleg anélkül is. Aki megteszi, legalább elmondhatja, hogy a jogszabályok alapján cselekedett.

Ahogy a jogszabályokra hivatkozott annak idején Erdő Péter is, amikor megtagadta a segítséget a menekültektől. Ami részéről egy teljesen érhető gesztus. A Bibliára nem hivatkozhatott. Abban ilyen passzus ugyanis nem igazán van. Ahogy a hatalom oldaláról megnyilatkozó decibelkeresztényeknek sem nyújtanak megnyugvást. Az lehetne persze egy másik kérdés, hogy mennyire tekinthető kereszténynek az, aki a hatalom gyakorlását szolgáló törvények nevében alapvetően embertelenné válik. Azonban alig hiszem, hogy ez különösebb személyiségi konfliktust okozna bármelyik politikusnak. Elvégre a fizetésük megvan. Ameddig nyalnak, addig meg is marad. Márpedig csatakos nyelvcsapásokat bőven láthattunk a politika, illetve az erdőpéter-osztályú egyházfik részéről eleget. Nem véletlen talán, hogy ettől a bagázstól a pápa is elég világosan elhatárolta magát annak idején. A végrehajtási jogalapot ugyanis ez a politikai csürhe teremti meg a mások meghurcolásának. Végrehajtók meg szoktak akadni. Akik aztán a jogszabályokra hivatkoznak.

Azonban talán érdemes lenne a sok végrehajtónak, és a nekik, lehetőleg arctalanul, az internetes fórumokon, tapsolóknak figyelembe venni. Amikor embereket gázosítottak el, illetve lőttek a Dunába, akkor is jogszabályokat, hatalmi rendelkezéseket hajtottak végre. Az emberséget azok képviselték, akik kijátszották ezeket a hatalmi intézkedéseket. Azok, akik enni adtak az éhezőknek, és fedelet az üldözötteknek. Rájuk ma is sokan emlékeznek. A táborok kápóira, a gázkamrák építtetőire, a másokat üldözőkre jobbára csak a bírósági akták.

Andrew_s

Gulyás a gender-szakokról: nyasgem

Fotó: MTI / Kovács Attila

A gender-szakokkal kapcsolatos kommunikációs lassan igazi gumicsonttá nemesedik. Eközben két dologra talán mégis érdemes figyelni. Az egyik az, hogy vajon miről akarja elterelni a hatalom a figyelmet. A miniszterek fizetésemelése valószínűleg csak az egyik ilyen téma. A másik az, amiről akár az elszólások szintjén közölnek információkat. Ahogy Gulyás Gergely sem biztosan akarta bejelenteni a nyílt diktatúrát.

Nem mindtha érdekelné a szélesebb társadalmat. Az ellenzéket például szinte egyáltalán nem. A parlamentben ülők többségét csak a saját fizetésük érdekli. Ezen kívül talán még az, hogy a társadalom többségét, mert a többség nem Orbánra szavazott, megosztó baromságokért miként tudják egymásra kenni a szart. A megosztott többséget sem nagyon érdekli. Valószínűleg azért, mert a gender-szakoktól függetlenül is van pár egyéb, a pártok vagdalkozásánál lényegesen érdekesebb, illetve élesebb problémájuk az életben. Amely problémák egy részéről valószínűleg éppen azért gondoskodik a hatalom, hogy az emberek egzisztenciálisan zsarolhatók, a napi problémákkal küzdők legyenek. Ne is legyen energiájuk az olyan kérdésekkel foglalkozni, amilyen például az ország valós hatalmi berendezkedése.

Amellyel kapcsolatban Gulyás, alkalmasint a gender-szakokkal kapcsolatban, sommásan összefoglalta a lényeget az ATV tudósítása szerint. A képzéssel kapcsolatban elvileg ugyenis csak tervezet van. Elvileg egy véleményezhető tervezet. Elvileg akár még vissza is vonható a tervezet. Elvileg akár azt is hihetnénk, hogy éppen a visszavonás megalapozására nyilatkozhatták az ELTE részéről azt, hogy mégsem értenek egyet a megszüntetésekkel. Erre Gulyás azt mondja, hogy bár formális döntés nem született a megszüntetésekről, „de tessenek döntésnek tekinteni az elmondottakat”. Mármint azt, hogy a kormány nem ad lehetőséget a gender-képzésre. Az üzenet világos. Simán összefoglalható azzal, hogy „azt ugattok, amit akartok, mert az lesz amit mondunk”. Ennyit arról, ha bárki szakmai, vagy társadalmi érvet gondol átnyújtani megfontolásra. Minek? A falusi suttyó fe’gyütt Budapestre, megkapta a hatalmat, és a hatalom szétrombolta a a talán kezdetektől sem túl komplexosktól mentes személyisége maradékát. Nem Orbán lenne a történelem első olyan diktatórikus vezetője, akivel ez megtörtént.

A képet elvileg árnyalhatná az, hogy a vezér külpolitikai papucsa, Szijjártó, nagy eredményként üdvözölte a gender-tanulmányokat is folytató, illetve reklámozó  indianai Notre Dame Egyetemmel kötött megállapodást. De az annak megvalósulásáig hátra levő közel egy év alatt még bármi történhet. Egyrészt a hívek közül senki nem fogja a vezér szemére vetni, hogy akár percenként másról beszél. Elég ehhez a miniszteri fizetésekkel kapcsolatos reakciókat olvasgatni. Amelyek közül még a fórumok kommentelői között sem nagyon bukkan fel olyan jobboldali véleményalkotó, aki összevetné a jelen állapotokat Orbán korábbi nyilatkozataival. Majd pont a társadalmi kutatások tárgyköréből fog bárki szót emelni bármiért? Ja, nem. Különösen úgy nem, hogy a hatalom részéről megmondják a hívőknek, hogy mit gondolhatnak a kérdésről. Inkább azt csodálom, hogy egyelőre még csak Semjén, Rétvári, illetve Gulyás szintjén szólaltak meg a napokban. De még várhatunk pár napot. Addigra talán megérik a helyzet, hogy megszólaljanak az olyan szellemi nagyágyúk, mint Kósa Lajos, vagy Németh Szilárd.

Miközben nem látom cáfolatát annak, hogy alapvetően az a baja a társadalmi szerepek, a szerepekhez kötődő sztereotípiák kutatásával Orbánnak, és társulatának, hogy ez nem igazolná vissza, az „asszony főzz, és tedd szét a lábad” mentalitást. Mert egyenrangúnak kellene elismerniük a női vezetőket, illetve általában a társadalom női szereplőit- Holott azt Kövér korábbi megszólalásaiból tudjuk, hogy a NER-kompatibilis nő alapvetően egy hülye lombik. Azért persze érdekes lenne, hogy a Fidesz mikor fogja hivatalosan is pedofilnak bélyegezni azt a férfit, aki óvodapedagógusként dolgozik, illetve minimum lebuzizni az egészségügyben dolgozó olyan férfiakat, akik betegápolással foglalkoznak. A történelemből meg majd csak kiírják valahogy az olyan szereplőket, mint a korábbi írásban is említett Mária Teréziát, Zrínyi Ilonát, az Egri csillagok női hőseit. Nagy Katalin cárnő, Viktória-királynő, és a többiek, sorban állnak addig egy kicsit. Miközben alapvetően nem is a gender-szakokról szól persze a kérdés, sokkal inkább arról a hatalmi demonstrációról, amellyel Orbanisztán vezető kisebbsége be akarja bizonyítani, hogy bármikor megtehet bármit. Olyan területeken is, ahol a hatalomnak nem sok keresni valója van. Mert amikor a tudományt a politika és ideológia játszóterévé tették, az eddig csak olyan nagy eredményekhez vezetett, mint a tudósok megkínzása, megégetése az egyház áldásával, illetve Liszenko elvtárs tündöklése Sztálin kegyelméből.

Andrew_s

Conteo: Az ELTE és a gender

ELTE-ben a csepp, és benne a tenger. Illetve a gender. Illetve a gender-szak. A kormánynak a gender fogalmával kapcsolatban lila gőzöket sem ápoló, de a lelkesen homofób hívőiket megszólítani képes tervezetével kapcsolatban az ELTE reakciója gyakorlatilag a pihe-puha popsipucolás volt. Mára kiderült, hogy mindenki félreértette az egyetemet. Talán ők maguk is önmagukat? Ki tudja?

Minden esetre kiadtak egy sajtóközleményt arról, hogy most éppen miként értik az egészet. Ebben gyakorlatilag azzal indítanak, hogy a szak megszüntetésére hivatalos megkeresést nem kaptak, és az Egyetem különben is kifejezetten kifejti egyet nem értését a megszüntetéssel kapcsolatban. Az indoklás szerint a főhely nem a felsőoktatás autonómiájának a sérelme, hanem az, „hogy az előterjesztés nem tartalmaz indokolást a társadalmi nemek tanulmánya mesterszak megszüntetésével kapcsolatban”. Amit érthetünk úgy, hogy amennyiben kapnak egy vezéri indoklást, akkor szinte már nincs gond a dologgal. Illetve de, mert azért a harmadik lépcsőben emlegetnek valami olyasmit, hogy a rendeleti szakmegszüntetés sértheti az alaptörvényt.

Amelyről tudjuk: nagyjából fél nap alatt fogja a hatalom átszabni, ha kedve van hozzá. Majd beleírják legfeljebb, hogy ezt követően a vezér olyan szakokat hozhat létre, és olyanokat szüntethet meg, ami éppen az eszébe villan. Az ELTE is megkapja a maga indoklását, és helyre is billen a világ orbanista rendje az egyetemi vezetőség számára. Igen, látom. Megpróbálkoztak az ELTE részéről holmi szakmai indoklást is elővezetni, hogy miért lenne ostobaság a nemi szerepekkel kapcsolatos szociológiai képzés megszüntetése. De szerintem talán ők sem gondolták komolyan, hogy ennek bármi értelme van. A gyakorlatban inkább azt hiszem, hogy amennyiben Orbán a homofób híveinek ezzel akar gesztust gyakorolni, akkor meg fogja tenni. Nem azért, mert szakamilag indokolt, hanem mert neki szavazatok kellenek. A sík hülye szélsőségesek, és velük a szavazataik, pedig többen vannak. Orbánnak tehát teljesen megfelelhet a gender-szak megszüntetése, ha az említett híveknek ez szimpatikus. A szakmaiság már a saját szakdolgozatában sem nagyon környékezte meg.

Alkalmasint azt is az ELTE közelében védte annak idején a miniszterelnök. Az egykori konzulense, Fellegi Tamás, egy ideig, különböző pozíciókban, szem előtt volt. Majd látszólag eltűnt, de még 2014-ben is az igencsak befolyásos emberek közt tartották számon. Alkalmasint persze szintén az ELTE volt az, ahol Semjén Zsolt igencsak kérdéses dolgozatát bevédték annak idején. Aztán inkább agyonhallgatták az ügyet. Nem kis gesztust gyakorolva a hatalom felé. Talán kéz-kezet sikál alapon. Ahogy a „Pistának jó lesz” gólyabotrány villámgyorsan kikerült a fókuszból. Ahogy a Kende-eset is. Nem mintha bárki krokodil-könnyeket hullajtana.

Amiért érdemes volt talán egyáltalán felidézni ezeket, az még csak nem is a felmelegítésük vágya. Inkább csak annak árnyalása, hogy a regnáló orbanizmus, és az ELTE kapcsolata elég baráti is tud lenni. Az egyik oldalon. A másikon az ELTE talán nem is az a tudományos fellegvár, ahol csalhatatlan hitelességgel tudnának kiállni egy hatalmi döntéssel szemben. Márpedig ebben az esetben az igencsak óvatos, elutasítása a rendeleti szakbetiltásnak felveti azt, hogy ezt vajon melyik kormányzati szereplővel egyeztették? Netán az Orbán-csapat egyfajta kommunikációs főpróbát tartott, és most megengedték az ELTE-nek, hogy tiltakozzon? Alapot szolgáltatva arra, hogy majd erre hivatkozva vonhassák vissza az ötletet?

Még az sem biztos, hogy a válaszoktól jobb lesz nekünk. Vagy az ELTE-nek.

Andrew_s

Nem értjük, irigyeljük, hülyék vagyunk, tiltunk

A nyár közepén rendeletet hoztak az egyetemi szakok egy részének elsöpréséről. Megszüntetve, hatóságilag, a gender-szakokat. A képzésben az ELTE és a CEU a fő érdekelt. A CEU elleni hadjárat régóta ismert. Az ELTE meg így járt. A hatalom fogást akart találni, és KDNP által különösen hevesen utált szakok „személyében” megtalálta. Gondolkodni meg nem kötelező. A rendeletek alkotóinak sem.

Mert azt a részét teljesen értem, hogy a hívek nagy részének a kocsmaszociológiai szinten teljesen világos a kép. Számukra a gender, a társadalmi nem, tanulmányozása „buzisimogatás”. Oszt’ jóna’ot. A banánhámozási verseny veszteseinek ez így teljesen jól is van. Megtapsolják a betiltását, és a KDNP néhány politikusa is elégedettebben csobban a hideg sörhabban. Elvégre az olyan zsenik, mint a KDNP ifjúsági szervezetének (IKSZ) az elnöke, már tavaly nyílt levélben támadta be az ELTE ilyen irányú képzéseit. Az IKSZ-től akkor sem nagyon vártunk volna magasabb szellemi színvonalat, és más ügyek kapcsán sem okoztak csalódást. Elég arra a 2016-os ötletre emlékezni, amikor „örömkommandók” segítségével gondoltak adózni a szaporodásnak. Talán a Vesta-szűzekre, esetleg az életforrás-projektre gondolva nosztalgiával. Ha kinézzük a történelmi ismereteket a KDNP holdudvarában nyalakodókból.

Ami a gender fogalmát illeti, arról valószínűleg halvány gőzük sincs. Arról sem, hogy a „társadalmi nem”, az nem azt jelenti, hogy mindenre nemet kell mondani, aminek köze van a társadalomhoz. Márpedig a hatalom nagyjából most ezt a „nem”- mondást gyakorolja. Ami túlmutat a saját szemellenzőiken az nincs. Alkalmasint ez még csak nem is liberalizmus, illetve az annak tagadásaként hirdetett hierarchizmus kérdése. A gender fogalmához, ha mindent bele akarunk érteni, akkor a nemi szerepvállalás, illetve az ahhoz tapadó sztereotípiák vizsgálata is hozzá tartozik. Ami lényegesen nagyobb halmaz, mint amit a KDNP olyan politikusai, mint Rétvári Bence, illetve Harrach Péter kommunikálni képes belőle. A nemi szerepekhez tartozó sztereotípiák például egyértelműen azt jelzik, hogy történelmileg, ha tetszik konzervatívilag, a katonaság, a hatalom „kezének” levés, az operatív utasításrendszer csúcsán trónolás kifejezetten férfi szerep.

Amikor a Fidesz klerikális lobbi-platformjaként működő politikai képződmény néhány prüntyőkéje kirohan a társadalmi szerepek elemzése, tanulmányozása ellen, akkor pár más kérdés kapcsán is érdekes lenne a véleményük. Érdekes lenne tudni a véleményüket a hatalom csúcsán igencsak hatékony Mária Terézia uralkodói szerepvállalásáról, az Egri csillagokban is emlegetett várvédő nők katonai szerepéről, illetve a szintén megfestett, a munkácsi várat a férfiaknak is példát adón megvédő, Zrinyi Ilonáról. Már csak azért is, mert a „szerepcsúszások” mindennapos esetei szempontjából egyáltalán nem lenne érdektelen a hatalom hozzáállása. Ha ugyanis a sztereotípiákat feszegető viselkedésnek már a szociológiáját is elutasítják, akkor elképzelhető, hogy mi a hatalom hozzáállása egy női csúcsvezetőhöz. Miközben gondolhatunk az olyan, nem egy esetben kényszerű szerepbővülésekre is, amikor egy valakinek fel kell vállalnia, legalább részben, a másik nem szerepét is. Például, a gyermekét egyedül nevelő nő, illetve férfi óhatatlanul abban a helyzetben találja magát, hogy számos, a másik nemhez kötődő családi szerepet is fel kell vállalnia.

A regnáló hatalom, amikor a társadalmi nemhez, a nemi sztereotípiákhoz kötődő képzéseket gondolja korlátozni, illetve magát a „társadalmi nem” létét is tagadja, akkor valójában állást foglal a női vezetők, a gyermeküket egyedül nevelők vagy akár az „óvóbácsik” ellen is. Nem mintha ez túl nagy újdonság lenne a kormány, illetve annak vezetője részéről. Az utóbbi péniszirigy pitiánersége már négy éve előrevetítette a szellemi langyosvíz iránti nemzeti vágyakozást. Ez azóta csak kiteljesedőben van. Akkor írtam, hogy a „kisstílű, fantáziátlan, állatias indulatokkal operáló, szellemi semmittevésbe süllyedő uralkodás az, ami nemzedékeket tesz tönkre, üldöz el, kényszerít szellemi pangásra”. Azóta már tudjuk, hogy zajlik az exodus az országból, hogy az oktatáspolitika nem szolgálja a fejlődést, hogy Orbán valójában csak a populizmus keretei között képes szerepelni. Két akkumulátortöltés között. Ahogy valóban a senkik hatalmát, a kisszer diadalát hozta be a kontraszelektált mindennapokba.

Andrew_s

Novák választási halandzsája

Forrás: Mandiner

Egy társadalomban a családok helyzete kétségtelenül fontos tényező. Nem csak a pártvezetőké, hanem általában is. Bár valószínűleg sokan szívesen látnák, amint Orbán családja évekig eléldegél egy BAZ-megyei zsákfaluban az ottani átlagos jövedelmekből. Novák Katalin azonban ilyesmiről nem beszélt.

Mármint abban az interjúban, ami a Mandiner portálján látott netvilágot. Abban a bevezető ígérete szerint minden másról szólt, és már a cím is ígéretes. Mert aszerint hazánkban mindenki a saját vallási és szexuális meggyőződése alapján élhet. Amihez persze érdemes emlékezni az egyéb megnyilatkozásokra. Köztük arra, hogy a kormány a vallásszabadságot leginkább a kereszténység „szabad” kötelezőségeként, legfeljebb a felekezeti szabadság tudomásul vételével értelmezi. Novák pedig a mostani interjúban is védelmébe veszi Kövért, aki gender-őrületről beszélt. Egy füst alatt, finoman bár, de kétségbe vonva az azonos neműekből álló párok gyermekvállalási jogát. Alkalmasint megemlítve, hogy a gender-témánál sokkal fontosabb társadalmi problémákkal, illetve kisebbségi élethelyzetekkel kellene foglalkoznia az aktivistáknak.

Mely megállapítással nagyjából megerősítette azt, hogy a társadalmi nemiséggel nem kíván foglalkozni az emberi laposelemekért felelős minisztérium államtitkár-asszonya. De azt is, hogy számos más dologgal sem kíván érdemben foglalkozni. Ami kellően összecseng azzal, ahogy a menekültekkel kapcsolatos humanitárius segítséget is átutalták azokhoz a civil szerveződésekhez, amelyeket aztán minden erővel próbáltak gátolni. Jól jelezve azt, hogy a szólamokban keresztény kormánytól igen messze van a valós emberség. Amely különbségnek köszönhetően, lassan nem hogy a menekültek nem akarnak tartósan Magyarországon maradni, de az itt születettek közül is igen sokan elhagyták már az országot. Nem ezrekben, hanem százezrekben mérhető számossággal. Amely kivándorlás korosztályi összetétele azt is jelzi, hogy az Orbán-kormány keltette gazdasági exodus gyakorlatilag a társadalom szociális abortuszával ér fel. Generációkat elveszítve.

Ezt a következményes lakosságvesztést figyelembe véve erős kétségekkel kezelhető Novák Katalin véleménye arról, hogy több magyar állampolgár jön be, illetve jön vissza az országba, mint amennyi távozik. Az állampolgári bevándorlást illetően természetesen kár lenne kétségbe vonni a letelepedési kötvény-ügyletekkel bekültözők létét. Ez azonban akkor sem százezres nagysáégrend jelenleg, ha sokszorosa azoknak, akikkel szemben a menekültügyi eljárás lefolytatását is megtagadná a kormány. Így Novák Katalin valószínűleg a határainkon kívül élő, korábban talán turistaként sem Magyarországra látogatók, szavazati tartalékra gondolhatott. Talán Semjén szólamaitól is megvezetve. Noha kérdéses, hogy mennyire szeretnének tartósan Magyarországra költözni, ha a határon átlapátolt pénzből így is részesülhetnek, szavazhatnak is, de a szavazás következményeinek csalánosába már nem kell gatya nélkül bemenniük. Alkalmasint a számos területen kialakult szakemberhiány sem azt mutatja, hogy tódulnának be azok a bizonyos százezrek.

A visszatelepedés eredményei is kétségesek. Annak ellenére, hogy a Brexit hatásaként valóban lehetett egy remigrációs szándék-hullám. Azonban a szándék megváltoztatásáért, az ottani szakember-gondok miatt, az angolok is igen sokat tettek. Miközben aligha valószínű, hogy az Orbán-kormány olyan nagyon szeretné a kiköltözött, velük nem is feltétlenül szimpatizáló százezrek megjelenését a hazai határokon belül. A korábbi programok „sikerét” jelezheti a „Gyere haza fiatal!” program lezárása, és az, hogy a lezárást megelőző évben, 2015-ben az addig kivándoroltak 0,0042% -a tért haza. Ha ez az arány azóta a tízszeresére nőtt volna, akkor is azt jelentené, hogy minden ezer kivándoroltból mindössze négyen jönnének haza.

Ugyanakkor bárki megteheti, hogy körkérdést tart az ismerőei, az ismerősök ismerősei körében. Arra vonatkozóan, hogy hány olyan fiatalról hallanak, aki elhagyta az országot, és ezek közül hányan tervezik a heteken belüli hazaköltözést. Egy pillanat kétséget sem táplálva azzal kapcsolatban, amiben az államtitkár-asszonynak igaza van: odakint a megélhetés is drágább. Valamint, ahogy korábban írtam, külföldön sem kolbászból van a kerítés. De az is előfordulhat, hogy az, aki a kolbászok magvait elveti, tud, és hajlandó dolgozni, megteremtette a biztosnak tűnő egzisztencia alapjait, az nem annyira szeretne hazajönni. Hacsak nem vonzódik a korruptokráciás kalandpark kínálta lehetőségekhez. Esetleg bevásárolva magát valamelyik oligarchoid nemességébe. De valószínűleg ez a kisebbség.

Azért perzse tudjuk: jönnek a választások. Amit Novák Katalin mondott, az ennek a fényében egy választási rizsa. Nagy nyalással felfele, és kis gesztusokkal a Fidesz számára elveszőfélben levő radikálisabb jobboldalnak. Erre futja. Erre még futja.

Andrew_s

Gender-érettségtelenítés

A gender-elméletet a legfrissebb hírek szerint kivennék az érettségi követelményeiből. Ezzel kapcsolatban olvastam pár kritikai hangvételű hozzászólást. Holott, ismerve a kormánypártot és az annak klerikális lobbi-platformját képviselő „keresztény” politikusok, illetve követőik, ismeretszintjét, tulajdonképpen egy kivételesen ésszerű döntés is lehet a gender-elmélet ilyetén kezelése.

A gender, avagy a tanult nemi szerep, a biológiai nemen túlmutató társadalmi nem kérdésköre nyilvánvalóan olyan kérdéskör, amely erőteljesen megoszthatja a kisebb közösségeket. Az érettségiző osztályokat is. Így akár pedagógiailag is kérdéses lehet, hogy az amúgy is szerepkereső, az érettségivel egyébként is szétszéledésre hajlamos közösségeket érdemes-e megosztásra provokálni ennek a kérdésnek a kritikai boncolgatásával. A mostani tématörlést közlő hír ugyanis arról szól, hogy a tematikából a „gender-elmélet és annak kritikája” című rész került ki. Amelyből különösen az utóbbi az, amit személy szerint be sem emeltem volna a tematikába. A „kritika”, véleményem szerint, egy alapvetően szubjektív, az egyén véleményét tükröző műfaj. Márpedig a jelen oktatáspolitika fő-sodorvonalát, az azt képviselő politikusok megnyilatkozását látva a diáknak két választása van.

Az egyik, hogy szívvel-lélekkel képviseli azt a véleményt a társadalmi, a biológiaihoz képest „második vonalbeli”, nemmel kapcsolatban, amit a hatalom politikusai. Ami valójában lehet a gender-elmélet negatív kritikája, de a feltétel nélküli vélemény-befogadás képességét is takarhatja. A másik lehetőség, hogy a tanuló bebiflázza a kormánypártok véleményének szellemiségét képviselő vezérszólamokat, majd ezek birtokában, de a saját véleményétől függetlenül, ír egy dolgozatot. Abban a hitben, hogy ezzel biztosíthat jó jegyet magának. Ebben az esetben a dolgozat valójában nem több az alakoskodási képesség demonstrációjánál. Míg a végeredmény mindkét esetben értéktelen. A kormánypárti politikusok véleményének visszaböfögése akkor sem takar szellemi értéket, ha valaki hisz benne, és akkor sem, ha a közkeletű hazugság-világnak való megfelelés vágya motiválja az érettségin produkált mondatokat. Különösen, mert gyanítom: az alakoskodás, illetve a szervilizmus a felkészítő tanár részéről is megnyilvánulna.

Ugyanakkor a gender fogalma, illetve a jelenség amit leír, etől még létezni fog. Akkor is, ha az olyan szellemi mélyszint-bajnokok, mint Rétvári, szerint „inkább nevezhető ideológiának, mint tudománynak”. Tekintettel arra, hogy a fogalom csak meghatározása egy jelenségnek, ami évszázadok óta létezik, ezzel az erővel a „székláb” sem több egy ideológiánál. Mert az sem több, mint egy ülőalkalmatosság tartószerkezetének meghatározására alkotott mesterséges hanghalmaz. A társadalomban ismert, és nem egy esetben elismert, nem egyszer a biológiaitól eltérő nemi szerep nem attól lesz létező, hogy a KDNP szemforgató-művészeinek tetszik, vagy sem. Aki nem hiszi, járjon utána az olyan szólásoknak, hogy „ki viseli a nadrágot” egy kapcsolatban. Meg az olyan jelenségeknek, amikor a társadalom kényszerít rá szerepváltásra tömegeket. Mint amikor egy háború alatt, illetve után nőket dolgoztattak az iparban, mezőgazdaságban.

Andrew_s