Szánalom a hajóágyúnak

Forrás: Blikk

Annak idején sokan mosolyogtak azon, amikor Orbán Viktor gyorsnaszádhoz hasonlította a hazai gazdaságot. Aztán kevesebbet mosolyogtak bejelentés helyén, a Magyar Biztosítók Szövetségének (Mabisz) konferenciáján részt vevők, amikor a különadókkal megindult a betonba döngölési program. Most mégis ez a hasonlat látszik részben életre kelni. Még ha nem is a gazdaság kapcsán.

A hadihajók egyetlen eszközének erejéig azonban mégis. Ez nem más, mint a hajóágyú. Abból is az elszabadult példánnyal érzékeltethető helyzet. A hajó jelenleg a Századvég nevet viseli, és Zuschlag János vállalta be az elszabadult hajóágyú szerepét. Holott akár még jó ötletnek is tűnhetett talán, hogy a Fidesz által kedvelt szervezet kiadja egy bukott MSZP-s politikus emlékiratait. A bajok ott kezdődtek talán, amikor elkezdték erőteljesen túllihegni a dolgot. Kezdve azzal, hogy a promóciós interjú egyik jegyzője az a G. Fodor Gábor volt, aki köztudottan Orbán Viktor bicaján pedálozik. A pedálról lecsúszott lóláb meg messzire világított a kampányszellemiség sötétjében. A népszerűsítőnek szánt interjú tehát akkorát rúgott vissza, hogy a fal adta a másikat. Amitől aztán elszabadult az említett hajóágyú. Mert a túlteljesítési válsággal küzdő G. Fodor Gábor túlzottan magabiztos is volt. Nem számolt sem azzal a helyzettel, amibe Zuschlag Jánost belevitték, sem a börtön személyiségromboló hatásával. Különösen egy olyan személyiségben, ami talán már előtte is el volt telve önmaga fontosságának kergetésével.

Az interjúban meglebegtetett ötvenmillás MSZP-s ajánlat már ott visszafele sült el, amikor Gyurcsány Ferenc Zushlag saját bírósági vallomását hozhatta fel „mentségül”. A vallomás felvétele alapján Feri nem akar mutyizni. A Századvég csapatának realizmus jegyében talán azonnal takarékra kellett volna állnia. S még az is lehet, hogy megpróbálták. De alighanem már későn. Tehát már nem tudták megakadályozni, hogy ne kürtölje világgá az egykor a Terror házánál gusztustalankodó volt politikus a legújabb Gyurcsány-sztorit. Annak kapcsán, hogy a könyvéből külön dedikált egyet a Demokratikus Koalíció vezetőjének. Azzal a kísérő szöveggel, hogy: „Ha Gyurcsány nem árul el, és számomra kedvezőbben áll az ügyhöz, nem jutok idáig”. Amin rögtön látszik a hajóágyú-effektus. Az ugyanis kétségtelen, hogy amennyiben annak idején Gyurcsány megpróbálja kihúzni a slamasztikából, akkor ma nem a Fidesz-kampány sztárszerzője Zuschlag. Ebben az esetben viszont attól lenne hangos a kampány, hogy a DK vezetője akkor egy bűnöző mosdatásában exponálta magát. Így viszont az említett, börtönből frissen szabadult ex-politikus maga menti fel ismét a DK vezetőjét.

Alighanem annyira, de annyira szeretné fontosnak érezni magát, hogy szinte már meg is sajnálhatjuk. Mert mással aligha magyarázható, hogy nyilvánvaló a józan mérlegelés hiánya a szavak mögött. A Századvég, önmagát politikai gondolkodónak tartó, stratégiai igazgatója igencsak gondolkodóba eshet. Azon, hogy kellett-e neki egy ilyen sztoriba főszerepet ragadnia magához. Az ugyanis teljesen világos, hogy ezt követően a könyv kapcsán felbillenő összes éjjeli tartalma G. Fodorék nyakába fog ömleni. Ami, tekintettel a kezdetektől elég mocskos, és személyes támadásoktól sem mentes kampányt tekintve talán nem annyira szánalomkeltő. De a hazai közélet minősítése révén mégsem örömteli fejlemény. Már csak azért sem, mert azt jelzi: megpróbáltak kihasználni valakit, akinek a börtönévek után talán inkább a pszichiátriai szaksegítség kellett volna. Ez pedig legfeljebb a Fidesz-kapcsolatairól is ismert kiadó gátlástalanságának az illusztrációja.

A hajóágyú meg lövöldöz tovább. Mert ő fontos akar lenni. Olvasott szerző akar lenni. Gazdag akar lenni. Akár azon az áron is, hogy altesti részleteket keverjen bele az alapvetően politikai rizsába. Közhírré dobolva, hogy őt fogdosta egy idősebb politikus a Parlament liftjében. Szinte természetesen széles csóvát generálva a börtönévekre és az említett aktusra vonatkozó megjegyzésekből a neten. Amely kétes érétkű figyelemfelhívásra a homofóbokra, és kapcsolati ókonzervatívokra is építő kormánypárti kampánynak aligha lehetett szüksége. Még akkor sem, ha emberileg, Zuschlag szempontjából érthető. Egyrészt talán arra számítva, hogy a 18+ -os részletek sejtetése növeli az olvasótábort. Másrészt talán egy tudatalatti kompenzációs igénytől hajtva. Azt sugallva, hogy: „Nézzetek rám! Voltam ám olyan, hogy rám még a liftben is buktak!”. De bezzeg most. Amikor gfodoros alamizsnáért kell könyvet írni. Egyszerre két lyukat is ütve a fedélzetbe.

Azt természetesen ma még nem lehet tisztán látni, hogy hova fajul még a „nagy leleplezés” részleteinek csepegtetése. De az biztos, hogy a kampány gusztustalansága kapcsán már most sem lehet hiányérzetünk. S még hetek vannak hátra. Bőven van még idő a további leleplezők, és visszaemlékezők szolgálatba helyezésére.

Andrew_s

A disznók nem adnak interjút

„Érdekes életük lehet fiúk!” Valami ilyesmi hangzik el a Sötét Zsaruk című film vége fele. S ilyesmi juthat az eszébe annak, aki a kampányban előhúzott Joker-lapokat nézi. Esetleg még a Tanú című hazai klasszikus. Amiből megtudhatjuk azt is, hogy a hatalom olykor „szívességet” kér. Többek között ez az, ami hiteltelenné is tehet megnyilatkozásokat.

Például Zuschlag János interjúját, ami jó időzítéssel érkezett meg a Simon-ügy elhalása környékén. Nyilván teljesen véletlenül. De azért, aki az ilyen véletlenekben hisz, az feltétlenül keresse fel körzeti mesemondóját. Esetleg a központi tündérfelelőst a Nemzeti Bank termeiben. Amitől persze korántsem kell elhinni azt sem, hogy a politika a szentek terepe. De legalább az ellenzéké. Így például Gyurcsány Ferenc sem feltétlenül az angyalok karából érkezett. Ellenben jelzésértékkel bírhat, hogy Orbán Viktor még mindig nem gondolt a vagyonelszámolással kapcsolatos válasz megadására. Alighanem nem is fog. A számok világa veszélyes terep. S az ezen a terepen való ködösítésre is kiváló lehet egy volt MSZP-s képviselő nyilatkozata. Azt követően, hogy letöltötte büntetését. Ami kapcsán könyvet írt.

Vállaltan részt véve ezzel, igaz, egyfajta passzív ágon, a kampányban. Azt követően, hogy a politikában exponált ismerősök „hagyták” megbukni, nyilván nagyon objektíven, és volt pártjával kapcsolatban sem elfogultan. Ellenben nyilván felmérve, hogy éppen a kampány felsrófolhatja a keresletet. S természetesen a nyilatkozatai árát. Akár a politikai árát is. Amit jelez az interjúban is, hogy éppen a Simon-ügy volt az egyik elindítója a megnyilatkozáshoz vezető úton. De legalább az is elmondható, a beszélgetést sajtó alá rendezők legalább egyikéről, hogy nem a flekk-díjért dolgozott. A szöveget jegyzők egyike ugyanis G. Fodor Gábor, a Századvég stratégiai igazgatója. Aki saját bevallása szerint sem elemző alkat. Önmeghatározása szerint politikai gondolkodó, akinek intézménye igen komoly kormányközeli támogatásokat kapott, és a 444 összeállítása szerint személyesen is van mit tejbe és mézbe aprítgatni. S úgy fél éve lehet, hogy maga is interjúalany volt. Mely interjúban azt próbálta artikulálni, hogy a lengőbordáig feltolt nyelvnek semmi köze a seggnyaláshoz.

Tehát a Zuschlag -interjúnak nem csak az időzítése teljesen véletlen a kampány-korszakra, hanem a készítőjét is véletlenszerűen kisorsolásra a munkanélküli újságírók adatbázisából. Természetesen tudom, hogy mindezek alapvetően nem az említett interjú tartalmára vonatkoznak, és még akár karaktergyilkosságnak is tekinthető. Bár, van egy olyan érzésem, hogy G. Fodor Gábor legjelentősebb karaktergyilkosát G. Fodor Gábornak hívják. Az interjú érdeminek szánt részével azért is kár talán foglalkozni, mert a fentiek alapján szinte biztosra vehető a kérdések és az azokban sugallt válaszok sora. Mert ki a Fidesz vezetőjének esélyes személyes kihívója? Gyurcsány Ferenc. Kit kell tehát megköpdösni egy lejáratóra hangolt interjúban? „Természetesen” Gyurcsány Ferencet. S mi sem természetesebb, hogy találunk rászabott felkérdezést, és előre kiszámítható választ a kampány-röpiratnak felérő interjúban. Ahogy megtaláljuk annak a leszögezését is, hogy Mesterházy Attila szintén tudott mindenről.

Amitől továbbra sem kell szentnek tekinteni az ellenzéki vezetőket. De azért egy cseppet engedtessék meg a gyanú az időzítés és a kérdezőbiztos személye miatt is. Különösen, mivel a szöveget olvasva az az érzése lehet az embernek, hogy a következő kérdéssorban már az ellenzéki vezetők személyes pénznyomtatása is szerepelhet esetleg. Aztán már csak keresni kell valakiket, akik egyike megfogalmazza a kabátlopásos kérdést, míg a másikának ott lesz kéznél a semmit sem tagadó, de minden elmaszatoló válasza a szívesség-bankban. No meg elég vaj a füle mögött ahhoz, hogy az említett szívességi tőke rendelkezésre álljon. Kampányidőszakban elengedhetetlenül. Amikor a csúnyagonosz ellenzék elszámolásra meri felszólítani a kormányfőt! Fúj! És abcúg! Elfeledkezve arról, hogy Simon megbukott, és távozott a közéletből.

Miközben Felcsút környékéről meg az emberek látszanak menekülni, és nem azok, akik mástól a trágyát is megfújják. S a nem létező disznóól lakóinak kiutalt támogatás kiutalója valamint a felvevőjének ismeretségi körében előforduló politikusok kapcsán sem a közéleti eltűnés a legújabb hír. Mert még ennek a mérlegnek is két serpenyője kellene legyen. De Mészáros Lőrinc disznai igazoltan nem adnak interjút. Bármennyire is tündérmese Matolcsy György világa.

Andrew_s