2020. május 22., péntek

Káslert a híveknek, mert megérdemlik

Orbán Viktor kiállt az ő minisztere mellett. Alkalmasint olyan indoklással ami felért volna egy lealázással. Mármint akkor, ha nem tudná az Emmi minisztere éppen úgy, mint bárki más is, hogy valójában a miniszter egyetlen értékmérője a parancs iránti lojalitás. Orbán kinevezi, ha akarja, meneszti, ha úgy dönt. A szakmai indokoktól függetlenül Mondhatni zsigerből, illetve ösztönből. Mely ösztönélet láthatóan kormányfői dicséretet ér a vezér mellett csak gyalogokkal rendelkező miniszterelnöki sakktáblán.

Orbán Viktor egyébként nagyjából ezzel is indokolta azt, hogy kiállt Kásler mellett. Mondván, hogy a miniszter jó ösztönnel hozott intézkedéseket. Ami egy különben orvosból lett ember-miniszter esetében nagyjából azt jelenti, hogy nagy ívben sz@..t  a szakmai véleményekre, a járványügyi realitásokra. Ösztönlényként feltartotta barnás nyállal borított ujját a kormányzati szélbe és intézkedett. Mely intézkedések legjobb illusztrációi az olyan történések, amelyek korántsem a siker egyértelmű mérföldkövei. Ahogy Orbán Viktor megfontoltságát is a legjobban az iskolabezárások körüli határozott határozatlansága mutatja. Mely iskolabezárás különben korántsem kormányzati kezdeményezésként, hanem az ellenzék felvetéseként alapozódott meg. Mely kezdeményezés nyomán megszületett az az iskola-karantén, amelyhez legfeljebb csak az ösztönnel járult hozzá a miniszterelnök. Azzal az ösztönnel, amellyel szinte minden esetben kitér a tényleges felelősség elől.

De emlékezhetünk arra is, hogy miközben a kormány mikrofonközelbe kerülő szócséplői maszkok, eszközök millióiról beszéltek, addig a miniszterelnök kórház-látogatása során egy komoly maszkot láthattunk. Orbánon. Nem a fertőzöttekkel gyakrabban találkozó orvoson. Ezen idő alatt a most éppen szidott ellenzék polgármesterei nem nepperkedtek a maszkokkal, hanem a lehetőségekhez képest megoldották a maszk-osztást. A annak alapján, ahogy most a miniszterelnök megdicsérte a miniszterét, valójában a kormány helyett. Ahogy az utca embere is jobbára fegyelmezettebben oldották meg a karantén-intézkedéseket, mint a járvány akkor ismert "őshazájából", Kínából érkező szállítmány mellett pózoló Orbán Viktor. De persze a kórházakkal kapcsolatban más is eszünkbe juthat. Mint az ágyfelszabadítási kampány is. Amely lakosságarányosan olyan szinten vonta el az erőforrásokat, aminek a tényleges hatását akkor fogjuk ismerni, ha majd egyszer valós adatok lesznek a hazaküldött betegek valós halálozási rátájáról, az elhalasztott műtétek közvetett hatásairól, a tényleges fertőzöttségi rátáról. Mely utóbbi esetében azt láthattuk, hogy a miniszter ösztöne nem terjedt ki rá.

Így azonban az intézkedések eredményessége, hatásossága valójában bemondásszerű számokon, adatokon alapul. Mely bemondásokban a miniszterelnök mindig jó volt. Legalább olyan jó, mint a felelősség-hárításban. Amely keretében most éppen ott tart, hogy amit a kormány helyett elvégeztek az önkormányzatok, a civilek, a lakosság, azért őt illeti dicséret, de amit elbénáztak, azért az ellenzék a hibás. Ami nagyjából az óvodai udvar szocializációs szintje. Igaz, azt a kommunikációs szakemberek is mondják, hogy az emberek tömegben vesztenek az intelligenciájukból. A hangadó trollokkal vegyes birkanyáj pedig valószínűleg azon a szinten indul, ahonnan nem kell sokat veszteni ahhoz, hogy a miniszterelnök jelzett demagógiája a belső énjüket szólaltassa meg.

Nekik, a tényrezisztens hithűeknek az is teljesen jó, ha egy szakminiszter ösztönből cselekszik, ha a hatalom valós munkásságáról nincsenek megbízható adatok, ha akár óránként fordul az állítólag felelős miniszterelnök.  Orbán valószínűleg nekik dicsérte Káslert. Mert ők megérdemlik.

Andrew_s

2020. május 16., szombat

Vezérmese a disznószerelésről

A sertések, alias disznók, élete érdekes területe lehet a biológiának. A haláluk azonban a jelek szerint már szín tiszta politikum Magyarországon. Függetlenül attól, hogy természetesen ismertek azok a mondások is, amelyeket emberekre alkalmazva kifejezett sértést szimbolizálnak. De egy politikus nem alacsonyodik le odáig, hogy „lebüdösdisznózza” az ellenfeleit. Amiből azért persze nem következik, hogy nem üzenhet a sorok közt a híveknek.

A disznóvágások körüli politikum kapcsán még emlékezhetünk arra, amikor egy fideszes képviselő gondolta jó viccnek az aktuális sorosozáshoz való csatlakozást megüzenni egy halott disznó felett. Jogilag szinte biztosan támadhatatlanul, de egy hithű orbanista számára szinte biztosan megfejthető formában. Legutóbb pedig maga a miniszterelnök gondolta a disznók csodálatos halálát felhozni az ő sajátos példabeszédeinek egyikében. El tudom képzelni, hogy a beszédírói mennyit agyalhattak a végül Orbán Viktor által előadott baromságon. Aminél csak az a rosszabb, ha a saját kútfőből pattant elő a Karácsony Gergelyt lejáratni akaró sületlenség.

Egy olyan szövegkörnyezetben, amelyben többek között kijelölte az őslakosokat is Gyöngyöspatán. Amolyan rámutatásos módon. Elfeledkezve kicsit arról, hogy a biológiai üknagyapja biológiai dédapjáról valószínűleg halvány lila gőze sincs. Ahogy most éppen kedvenc decibelhungaristáit sem hiszem, hogy fel tudnák sorolni az elmúlt évezred összes felmenőit a családban. Legfeljebb azt lehet megállapítani, hogy Orbán Viktor, és pártja, igen nagy utat tett meg a választásokon az egykori SZDSZ-el több körzetben is szövetségben induló liberálistól a szélsőjobbal kiegyező, a széljobb kegyeit kereső rasszista uszításig. Talán azért, mert valószínűleg arra a következtetésre jutott, hogy a lappangó rasszizmust szítva biztosabb lehet a hatalmában, mint a demokrácia játékszabályait nem csak formalitásokban, hanem lényegében is betartó módszerekkel.

De a legutóbbi disznóvágásos szövegére visszakanyarodva, az ugyebár elsősorban Karácsony Gergelyt szándékozott tetemre hívni. Disznótetemre. Olyanokat emlegetve, hogy a főpolgármester az az embertípus, aki nem „keccsöl” a disznóvágással, hanem csak a vacsorára érkezik. Mely szöveggel kapcsolatban most tekintsünk el attól, hogy Orbán Viktor hány hektárt tudna lekaszálni egy nap alatt, ha véletlenül ténylegesen a „kecsölésből” kellene megélnie. Melyet kiválthatna esetleg kapálással egy krumpliföldön, vályogvetéssel a tanyavilágban, vagy esetleg cementhordással a kedvenc stadionjainak építkezésénél. Mert azért a disznóvágás nem a leszúrás napának reggelén bevágott pálinkával indul. Még akkor sem, ha Orbán Viktor esetleg azt hiszi, hogy a hízott disznó az ólban „teremtődik”, és azért, hogy ő aztán reprezentatív fotókon tölthessen kolbászt, nem kell megdolgoznia senkinek.

Ugyanakkor mégis van a szövegének egy sajátos, mondhatni sorok közti olvasata. Ami nem is biztosan dehonesztáló Karácsony Gergelyre. Egy pillanatig sem vonva kétségbe, hogy a hithű hívei egészen biztosan oly módon értik el a mondandóját, hogy a főpolgármester egy értelmiségi figura, miközben a miniszterelnök a kompetens cselekvő. Holott pontosan tudható, hogy Orbán Viktor nem egyszer még a saját kezdeményezéseinek a szavazásakor is gyáva volt a jelenlétével tüntetni, és most, hogy az általa teoretikusan annyira vágyott felhatalmazási törvény kapcsán egyértelműen az övé minden felelősség, nem győz bűnbakokról gondoskodni és szétmaszatolni ezt a felelősséget. Azonban ez a híveket, illetve az interpretátor trollokat ez aligha zavarja meg a ködös látásban.

Tehát a miniszterelnök szerint Karácsony Gergely egy értelmiségi. Szemben azzal, hogy a hívei ezek szerint nem azok. Alkalmasint persze Orbán és a Fidesz vezető köreinek nem egy tagja szerzett diplomát annak idején. Amely azt is jelzi, hogy egyfajta beismerésnek is tekinthető az említett szöveg. Beismerése annak, hogy a miniszterelnök sok mindennek tekinthető, de értelmiséginek? Nem. Elvégre az egy lenézett embertípus ezek szerint. Azonban egy város vezetéséhez valószínűleg inkább az értelmiségi, akár a filozófiai, szociológiai, illetve humanisztikus megközelítés visz közelebb, mint a kamerák előtti téblábolás a gát tetején. Személy szerint egyáltalán nem bánnám, ha a gazdaságpolitikát is inkább közgazdász értelmiségiek irányítanák, és nem a párthűség lenne az, ami mindent visz. Azért még lehetünk persze hálásak Orbánnak a bátor beismerésért. Miszerint az említett szociológiai, illetve humanisztikus, tehát értelmiségi megközelítés igen távol áll tőle. Ami egy füst alatt egy keretbe foglalja a főpolgármester felé megnyilvánuló kritikáját, és a cigányságot semmibe vevő megnyilatkozásait.

Így annak ellenére, hogy Karácsonynál talán volna alkalmasabb főpolgármestere a fővárosnak, azért nem biztos, hogy nem inkább dicséret az, amit Orbán előadott. Ami ugyanúgy visszafele sülhet le, mint a híveitől elhangzó „ballibsizés”. Amiről tudjuk, hogy az azt pejoratívnak gondolók az alapvetően a szegényeket, betegeket, elesetteket felkaroló baloldaliságot, a mindenkinek liberálisan megváltást hirdető zsidó Jézust becsmérlik. Azok, akik állítólag nagyon keresztények.

Andrew_s

2020. május 11., hétfő

Budapest sárga-fekete zászlajára

Az regnáló kormány láthatóan kommunikációs főpróbát tartott a korfa-lefejezési, illetve beteggyérítési szándékok terén. Mert lehet ugyan más célja is annak, hogy elkezdtek megmondogatni a budapesti kórházak vírus-ellátására vonatkozó tervekről. Amelyek alapján a vidéki betegeket Budapestre kellene szállítani. Esetleg akkor is, ha addig élnek. S néhány szakmai megszólaló szerint nem kizárt, hogy valóban addig is élnek.

De decibelkresztényéknél ez így rendben is van. Amúgy meg mindenhol másként csinálják. Sofia hercegnő például önkéntes kórházi munkát vállalt a járvány idején. Hazánkban még királyság sem kell ahhoz, hogy még véletlenül se gyakoroljon az oligarcha valamely ismertebb hölgytagja hasonlót. Ellenben a nemzeti gázos gazdagodása zavartalanul zajlott. Egyébként hazánkban is előfordult, hogy királyi hercegnő ápolónői ruhát öltött. Ám az sem ma volt. Manapság inkább az látszik hazánkban divatba jönni, hogy egy kis szemétség minden pénzt, esetleg életet megér. Ezzel pedig vissza is értünk a betegszállítási kérdéskörhöz.

Amellyel kapcsolatban azzal többé-kevésbé egyetértenek a szakemberek, hogy a járvány elsősorban az idősebbekre, illetve a más kórtünetekkel is bíró emberekre jelentenek nagyobb veszélyt. Így valószínűleg azok számíthatnak szállításra, akik ebbe az embercsoportba tartozik. Ugyanakkor az sem újdonság, hogy súlyos betegek közúti szállítása nem az a fajta beavatkozás, ami a hosszú élet biztos záloga. Így egyrészt azok a betegek számíthatnak szállításra, akik idősek, halmozott kórtünetekkel rendelkeznek, másrészt ugyanez a csoport az, akik folyamatos ellátást igényelnének, és a betegség túlélése esetén is költséget, ápolási költséget, illetve nyugdíj-kiadásokat jelentenének a költségvetésnek. A szállítás hatására ezzel egy időben az sem kizárt, hogy az állapotuk fokozottabban fog romlani. Így nagyobb eséllyel haláloznak el. Mentesítve a költségvetést. Márpedig az esetleg szűkülő EU-s forrásokat pótolni kell valahonnan az oligarcha zsebben tartásához.

Ugyanakkor azt sem érdemes figyelmen kívül hagyni, hogy a szállítási ötlettel akkortájt állt elő a kormány jeles ötletmestere, amikor Karácsony Gergely elkezdte feszegetni a tényleges budapesti járványadatokat. Márpedig korábban a hatalom kihirdette: Budapest a fertőzési góc. Most gondoljunk bele abba, hogy az előbb-utóbb kiadott, kiszivárgó adatok esetleg a lakosságarányosan nagyobb fertőzöttséget nem támasztanák alá. Nyilvánvaló, hogy ebben az esetben a hatalomnak úgy kellenek a budapesti betegek, illetve halottak, mint egy falat penészes, de a politikában feldíszíthető kenyér. Az is világos, hogy a fővárosi intézményeket könnyedén túlterhelheti a vidéki beteg-beáramlás. Csökkentve az itt lakó, renitens lakosság ellátási lehetőségeit is.

Amihez csak hab a tortán a másik légy, amit bele lehet a díszbe fojtani. Tekintve, hogy az idős-otthonok kapcsán nem győz a kormányhű szájtépők hada azon gargalizálni, hogy a fővárosi kezelésű idős-otthonokban milyen a helyzet. Ha feltételezzük, hogy a kormányhű polgármesterek, netán az egyházak fenntartásában levő otthonok vidéken, lakosság-arányosan, több időst látnak el, akkor a hatalom retorikai érdeke az, hogy onnan „kipumpálja” a betegeket. Így egy lépésben lehet biztosítani az esetleg csak behazudott fővárosi statisztikákat, valamint manipulálni az idős-otthonok statisztikáit. Ha kell, mesterségesen megteremtve azt a muníciót, amivel mikrofon-közelbe küldhetők a hatalom közvetlen képviselői, és a fórumok napidíjas trolljai. Mely utóbbiak talán még ahhoz sem kellően felkészültek, hogy mérlegeljék: a vírusnak hiába mutogatják majd alkalomadtán a baksis-kimutatásokat.

Természetesen még így is lehetséges, hogy a döntés meglebegtetése mögött valós járványtani helyzet lelhető fel. Akkor, ha a valós fertőzöttség nagyságrenddel, vagy akár nagyságrendekkel nagyobb annál, mint amit a kormány eddig a lakosság orrára kötött. Ez az ok azonban egy esetben lehetne valós. Akkor, ha kiderülne: a vidéki, részben izomból kiürített kórházak csurig vannak betegekkel, és egész egyszerűen nincs kapacitás a további betegek ellátására. A „csurig” persze lehet relatív is. Akkor, ha üres ágy esetleg akadna, de az ágyat körülvevő rendszer már régen összeomlott. Ebben az esetben a hatalom hívei feltehetnék maguknak a kérdést, hogy a betegek számában vagy az egészségügy felkészültségében hazudtak-e nagyobbat a szemük közé.

De nem áltatom magam azzal, hogy egy hithű, esetleg napidíjas, orbanista valaha megkockáztat egy ilyen kérdést. Még magának sem. Sosem.

Andrew_s


Frissítés: Azt, hogy mennyire kommunikációs kísérlet zajlott, azt leginkább az mutatja, hogy alig egy nappal később már csak akkor kell Budapestre szállítani a beteget, ha a küldő kórház úgy gondolja, az új betegek esetében...
A hatalom tehát töretlenül kísérletezik az emberekkel. Ha nem akkor, megfontolatlan, kapkodó, az emberek életével játszó hatalmi játék zajlik. Ami politikailag talán érthető. Az nem érthető, hogy a hatalom mellett kitartó trollok miből gondolják, hogy ők kivételek. Miért gondolják azt, hogy ők, a szüleik különleges elbánásban részesülnek majd. Nem a hatalom, hanem a vírus részéről. Bár az ilyen kapkodó, rögtönzésében is arrogáns hatalomban sem bíznék olyan mértékben, amennyire a fórumokon olvasható a szájlovagoktól.

2020. május 1., péntek

Orbán októberre engedélyezi a vírusok második hullámát

A COVID-19 kapcsán a magyar hatalmi mutyisták számos, de inkább számtalan olyan dobást megengedtek maguknak, aminél kevesebbért is mondtak már le politikusok. Azért itt ilyen veszély nem fenyegeti Otbánt és nacsalnyikjait. Ez egy következmények nélküli ország. Szinte biztosra vehető, hogy mire elmozdíthatók lesznek, addigra már rég a gazdaság torkán fogják tartani az oligarchák a kést.

De lehet, hogy azok, akik azt hiszik: nem lesz semmi háttéralku egy hatalomváltás esetén, azok szintén kereshetnek valami kevésbé ártalmas anyagot. Mert a jelenlegi már nagyon meg látszik ártani esetleg. De azért inkább kanyarodjunk vissza a járványra. Ennek kapcsán ugyebár tapasztalhattuk, hogy a tisztifőnagyi szerint tulajdonképpen nem kell maszk, de azért aztán mégis inkább javasolták. Talán mert közben kiderült: akár jó üzlet is lehet pár millió maszk haveri depózása a pánikkeltések alkalmából. A gondos apuka kormánya meg is rendelte, és apuci el is ment a reptérre átvenni. Maszk nélkül pózolva a keletről, a vírus óhazájából érkező szállítmányhoz. Apuka kedves gyermekei pedig tapsikáltak. Ahelyett, hogy sikítva röhögtek volna.

Ahogy valószínűleg azon sem fakadtak sírva, amikor a vezéri kórház-látogatás alkalmából a betegekkel találkozó orvoson rosszabb minőségű maszk volt, mint a gátlapátolási főfelelősön, aki esetleg semmi keresni valója nem volt a kórházban. Hacsak nem egy azzal egyenértékű média-gesztus, mint amikor őfőméltósága meglátogatta a hadikórházat, vagy mit, annak idején. Igen. A király nélküli királyság tenger nélküli tengernagya. De Orbán egyedül is képes volt a villámgyors gondolatcserére. Elvégre szerinte nem kellett bezárni a gyermek-intézményeket, míg aztán pár órával később mégis bezáratta. Nem mintha kár lett volna a bezárásokért, elvégre a haza parancsolt és lakáskaranténba kényszerített szülőknek mégis csak kellett valami elfoglaltságot biztosítani. Ha már a satufékkel megállított gazdaság nem rendelkezik akkora tartalékokkal, hogy az oligarchák extra pénzei mellett még a robogni hazudott gazdaság fékezésének kárvallottjain is érdemben segítsen. Nem majd egyszer, hanem ott, és akkor.

De állítólag a satuféket indokolta a járvány. Szerintem egy fenét, és inkább a járvány körüli hajcihőt indokolta az amúgy is zajló válság. Ez azonban egy vélemény. Az viszont szinte biztos, hogy a megbetegedések mértékét illetően a hatalom mikrofon-virtuózai elfelejtettek egyeztetni. Miközben még mindig csak pár ezer fertőzöttről rebesgetnek a hivatalos számok, addig Orbán már jóval korábban több százezres ellátási kapacitást emlegetett. Ugyan kinek? Mármint akkor, ha Cili-néne nem hazudik. Meg a hivatalos számok. Amik nem indokolták a Kásler-féle eutanázia-programot sem. Ami kapcsán nem győztek magyarázkodni, hogy magatehetetlen, folyamatos ellátásra szoruló emberek esetében csakis az ő érdekükben tették ki őket a kórházakból. Amiért talán még a gondatlan veszélyeztetés is megállna. Ha lenne olyan ügyészség, ami megállna. A saját gerincét, és nem egy házatlan csigáét, használva belső támaszul.

Már csak azért is, mert világos, hogy miközben több százezres egyidejű megbetegedésre ürítettek ki kórházakat, az érettségit csak meg fogják tartani, és a Orbán bejelentette a szigorítások enyhítését. Ami a kórház-ürítési akciót még jobba átszínezi. Színezheti barnára is, ha feltételezzük: valójában nem a betegeknek, hanem a lakosságot szükség esetén sakkban tartani képes karhatalomnak kellett a hely. Potenciális felvonulási altatóhelyként. De színezheti vörösre is. Amennyiben arra gondolunk, hogy a hazaküldött betegekkel egyszerre több legyet lehetett ütni. Egyrészt, aki járulékos betegségektől szenved, az könnyebben hal bele egy esetleges fertőzésbe. Ha ezt otthon teszi, akkor nem az egészségügy statisztikáját rontja. Ha otthon teszi, akkor nem feltétlenül jön boncolás, amikor esetleg egy vírustesztet is elvégeznek. Így a járvány-halálozási statisztikát is lehet kicsit fényezni. Ha otthon, és pláne korábban teszik, mint ellátva, akkor nem kerülnek annyiba. Megtakarítható az ellátási költség egy része. A nyugdíjé is. Meg bebizonyítható, hogy az ország kevesebb kórházi férőhellyel és kivándorolt orvosokkal is üzemeltethető.

Most pedig bejelentette a vezér, a pannon géniusz, a delfi-osztályú jós, hogy ősszel jön a következő hullám. Valószínűleg neki szóltak a hangok. Esetleg a keleti széllel susogva: várd a következő hullámot és ne mondj le a hatalomról. Habár az kétségtelen, hogy a lakáskarantén lazításával simán jöhet a következő hullám. De alig hiszem, hogy ez Orbán előjegyzési naptára szerint fog bekövetkezni. Jön, amikor körülmények indokolni fogják. Azért persze lehet, hogy a miniszterelnöknek előre súgtak a hangok. Mert a hangok már csak ilyenek. Csak legalább egyeztetnék, hogy ki mit hazudik fedősztorinak. Miközben, ha a gazdaság állapota indokolja, akkor pár dolog ebből is következik. Olyanok, hogy:
  • A dübörgő gazdaságban valójában nincs hosszabb távra működési tartalék;
  • A szociális ellátórendszer képtelen megbirkózni a gazdasági visszaesés áldozatai keltette problémával;
  • A tartalék hiánya nem kis részben annak is köszönhető, hogy a pénzt a hatalom önmagára és látvány-beruházásokra, nem pedig termelő, hasznot hozó célokra költötte;
  • Igaz, ameddig a tömegbázisnak beállított passzív sokaság esetleg sem akar kovácsost játszani a hatalom képviselőivel, addig játszhatnak vezéresdit.

    Andrew_s