Az orbanikánusok esete a karanténnal

A nagy magyar plakátháborúban kétségtelenül az internetes paródiák a legszórakoztatóbbak. A plakátok paródiái, amelyekkel kifigurázzák a nemzeti inzultációra buzdító vezéri jelszavakat. A jelek szerint az internet sem maradhat ki ebből. Annyira, hogy ott terjednek leginkább a paródiák, míg az ellenviccek is.

Miközben a Kétfarkú Kutyapárt, illetve a Vastagbőr megkezdte a netes plakátparódiák manifesztálására gyűjteni a pénzt, a Fidesz-gyűlések káderutánpótlásáért felelős orbanikánusok sem maradhattak tétlenek. Semjénhez a sínylődőhöz,zárkózva, a CÖF-CÖKA Vezetősége által jegyzetten közleményt tettek közzé. Elvégre egy közlemény arra való, hogy közhírré tegyék. Nem túl stílszerűen az interneten, hiszen tulajdonképpen kisbírókkal kellett volna kidoboltatni. Aminek egyik közvetlenül ható következménye lenne, hogy a dobpergés elnyomná a röhögést. Az illiberalizmus felkent menetszervezői zárógondolatukban foglalják össze világszemléletük lényegét: „Röviden: lementek kutyába, a kutyafáját!”. Ami tényleg rövid és velős kifejezése annak, hogy csak a behódoló talpnyalást hajlandók elviselni. Talán azért, mert felfele tekintgetve, a vezéri latrinából freccsenő cseppek után sóhajtozva maguk sem ismernek más pozitúrát. Miközben a gravitációval is csak a baj lehet. Mert a CÖF-től nem messze eső Széles Gábor például olyan közel pottyant le a szélsőjobbhoz, hogy maga osztott meg egy rasszista írást. Hacsak nem törték fel a profilját.

Amely feltörés különben a CÖF honlapjáa esetében is gyanús lehet. Még az sem kizárt, hogy a kétfarkú kutyák kényszerítették az oldalt kutyába. Kutyába véve a békétlen békemenetelőket, és a nevükben egy közleményparódiát osztottak onnan, Kikezdendő a hithű orbanisták tisztánlátását. Ilyet, egy szuszra, ugyanis csak paródiából lehet összehordani:

„Álnok módon hárítják a felelősséget másokra. Nyakunkba húzzák a tömegekből kiszűrhetetlen terroristákat, a zöldhatáron átkelők által behurcolható afrikai betegségeket, elveszik a közlekedő emberek napi biztonságérzetét, és felkínálják az idegen gazdasági bevándorlóknak a véges számú munkalehetőségeket.”

A bekezdés alanya, különben nem a Fidesz, hanem az ellenzék. Csak a tisztánlátás végett. Mert különben még azt hinné esetleg valaki, hogy a mindig másban ellenséget látó, és a komoly szavazatoktól rendre távolmaradó, a felelősséget az államtitkáraira, minisztereire és szóvivőire hárító Orbán Viktort pécézte ki a CÖF. De nem. Szerintük minderről is az ellenzék tehet. Talán még arról is tudni vélnek, hogy Gyurcsány Ferenc személyesen vuduzza Orbán Viktort. Aztán meg ott vannak a nyakunkba húzott terroristák is. A tömegekből kiszűrhetetlenül. Ez világos. A CÖF minden esetre nincs nagy véleménnyel a nemzetbiztonsági apparátusról. Valamint a közbiztonságot szavatolni hivatott egész szervezetről. Falusi közrendőrtől belügyminiszterig. Szépen fejlett, az ellenzéknek is becsületére váló kritika. De vajon Pintér Sándorral is megbeszélték? Akivel az utolsó pont kapcsán is egyeztethetnének.

A belügyér ugyanis éppen a napokban látszott igazolni, hogy a gazdaság annyira gazdag a befektetői szándékban, és a kincstár is annyira van tele, ami már a „közmunkát mindenkinek” mottójú programot sem teszi végigvihetővé. Annak ellenére, hogy a közrabszolgára a jelek szerint volna igény. De a lehetőségek nem hogy véges számúak, hanem valószínűleg erősen korlátosak is. Annyira, hogy jelenleg a nem-bevándorlóknak is az a gondjuk, hogy nincs mit elvenni. Pontosabban van mit elvenni, de az nem a munkahely. Lassan az egészség sem. Mert a magyar egészségügynek nem az Afrikából behurcolt, különben meg nem nevezett betegségek a legnagyobb rákfenéi. Miközben elképzelem azokat a menekülteket, akik előre megfontolt szándékkal, a hamuba sült pogácsa mellé néhány betegséget is csomagolnak. S nem tűnik túl életszerűnek a dolog. Miközben persze nem árt lebecsülni a külhonból érkező vírusokat és bacikat. De eközben arról sem árt megfeledkezni, hogy ezek behurcolásához nem okvetlen kellenek menekültek. Az ismerten illiberális ebola se kutya, De egy alapos HIV-fertőzést például a jómódúaknak szervezett szextúrákon is jó eredménnyel be lehet szerezni.

Miközben gyanítom, hogy ez utóbbiak, hazatértük során, nem kerülnek egy karanténnal is felérő menekülttáborba. A CÖF ennek megfelelően tehát, ha következetes lenne, akkor a turisták által behurcolt mindenfélék miatt is aggódna. De nem, az ő szemükben csak a bevándorlók leprásak. Mindenki más szeplőtelen, és lelkében sterilt. Meg testében is. Holott igen érdekes lenne a titkos küldetésben járó, megismerhetetlen és megnevezhetetlen lényekkel randevúzó Lázár János karanténba utalása. Biztos, ami biztos. Nehogy behurcoljon valamit.

Andrew_s

A Demcsák-ügyről is a net tehet

Az internetet annak idején úgy találták ki, hogy hibatűrő, sokközpontú, és a hibatűréssel kapcsolódva, jelentős mértékben autonóm vezérlésű legyen. Ennek két mellékhatása van. Az egyik, hogy ami kikerül a netre, az gyorsan szét tud terjedni. A másik, hogy ami kikerül a netre, az jó darabig ott is marad. Ezt sokan nem annyira szeretik.

Most éppen talán Demcsák Zsuzsa és Széles Gábor kívánja a fenti két jellegzetességet a pokolba hazánkba. Az a hír, vagy kacsa, vagy kacsa alapú bulvárhír megjelent majd szétfreccsent a bitvilágba, hogy Demcsák Zsuzsa Lázár János társaságában segített az utóbbinak időt tölteni és pénzt költeni. Ezt egy internetes oldal tette először közzé, mint „leleplezést”, és a hivatkozások révén elég gyorsan megjelent a legkülönbözőbb megosztásokon. Lehet különben akár szemen szedett hazugság is, a terjedést ezt nem igazán állítja meg. A népek csámcsogni akarnak egy TV-munkatársnő magánéletén, tehát nagy ívben tesznek az olyan tiltakozásokra, amelyet a szülők, vagy a szülők nevében tettek közzé. Mármint Demcsák Zsuzsa szülei. Mely tiltakozásban tényszerűen próbálják cáfolni az „oknyomozói hírt”, illetve megértést, ad abszurdum sajnálatot próbálna kicsiholni a leányzó iránt. Aki egyébként egész nagykorúnak tűnik.

Az ügy nyertese is lehet különben a műsorvezető hölgy, mert igen komolyan ráirányítja a figyelmet. Bármennyire is sajnálandó minden nő, akit megvernek, és minden ötödik fokozottan. Mert őket meg is erőszakolják. Ha tényleg igaz az éveken át tartó zaklatása, azzal sincs egyedül. Ez sem menti persze a zaklatót, de azért alapesetben elég nagy a társadalom toleranciaszintje. Ami szintén nem örömteli, de attól még valós jelenség. S amennyiben igaz, hogy Lázár János ágyában is megfordult, még abban is lehetett némi kényszer. Azt látva például, hogy milyen stílusban, a felzaklatott rinocérosz minő kecsességével és gyengédségével rohan neki minden vélt vagy valós ellenfelének a főminiszter. Ugyanakkor azt is felidézhetjük, hogy a legutóbb botrányt kavart hotelszámlát nem nők társaságában, hanem saját neméből választott útitársakkal hozta össze. S talán az sem teljesen véletlen, hogy Semjén Zsolt is a napokban kezdett fantáziálni az azonos neműek kapcsolatának szintlépéséről. Arról, hogy milyen is lehet három férfi együtt. Lázár János tehát szintén haszonélvezője lehet az ügynek. A saját köreiben még az asszonyverőkkel szemben is toleránsabbak, mint a melegekkel szemben. Márpedig az említett esetben mégis csak egy nővel hozták hírbe.

Talán ezért is gondolta első közelítésben jó ötletnek, szinte baráti gesztusnak Széles Gábor, ha szétszórja az említett hírbe-hozást a népek között. De azt is hihette, hogy Lázár János alapvetően büszke egy ilyen hódításra, és miért ne nyaljon kicsit a milliárdos a miniszternek. A jó kapcsolat pénzt jelenthet. Azonban alighanem mellé nyúlhatott az adott esetben. Könnyen lehet, hogy kapott egy baráti telefont például azzal, hogy „Kedves Gáborom, mikor is járt nálad a NAV utoljára?” Mert bármikor kiderülhet valami, amire Varga Mihály felkapja a fejét. Meg a telefont. Az is lehet, hogy már úton van a javaslat valamelyik képviselő fejében, hogy a NAV-ot át kellene nevezni. Az Állami Vámhatóság például szintén megfelelne. A rövidítése pedig patinás örökséget idézhetne. De ez természetesen puszta elrugaszkodás a valóságtól. Ahogy a CÖF bázis-tagjának telefonhívásairól sem lehet tudni. Még. Az azonban biztos, hogy Széles Gábor villámsebesen leszedegette a Facebook-oldaláról.

S itt lép be az a fránya internet. Széles Gábornak ugyanis ezzel sincs szerencséje. Nem elég, hogy antigravitációs ötletén sokan és hosszan röhögtek, most még az internet is összeesküdött ellene. Hiába szedte le a bátor kiállást és a vélemény karakán vállalását demonstrálandó említett bejegyzést, a net megőrizte. Így járt. A nyájas olvasó pedig immár sokadik példát láthatja arra, hogy nem egy esetben a net bugyrait érdemesebb olvasni, mint azt, amit a hatalom látni enged.

Miközben persze tudjuk: a hatalom oldalán mindenki szent, és csak az internet tehet mindenről.

Andrew_s

Szélessel zuhanva

Forrás: Hallgatói Hálózat

Annak idején volt már olyan az országban, hogy valaki megvette az utolsó vacsora című freskót vásznon, eredeti olajfestményként. Elvégre nem lehet mindenki polihisztor, és nem érthet mindenhez. Ettől még milliárdos is lehet, és a saját pénzét akár el is rulettezheti. Baj akkor van, amikor a politika területén is véleményformálóvá válik.

Mint például Széles Gábor, aki a Fidesz aurájában sütkérezve ünnepelhető média-cézárként és az ország hatodik leggazdagabbjaként. No meg persze a Békemenetek nagy promótálójaként. Mert Békemenet az kell. No nem a tömegeknek, de a Fidesznek, és személy szerint Orbán Viktornak mindenképpen. Mert mi más módon érhetné el, hogy nevével az ajkukon vonuljanak, és éljenezzék a hurcolt transzparenseken is? Egyelőre másként nem. De azért persze ismerjük a történelmet. Az így kezdődő folyamatok gyakran torkollanak olyan rendszerben, amikor az önkéntesség kötelezővé válik. Mint az, amit jelenleg a diákok „élvezhetnek”. Kötelező önkéntes munkát végezve az érettségi feltételeként. Egy országban, ahol a foglalkoztatás alapja a közmunka, és belügyminiszteri szinten folyik kampány az unortodox workfare mellett. S ezek azok a körülmények, melyek felértékelik azokat a mondandókat, melyek látszólag csak Széles Gábor ismeretelméleti szintjét, emberi világlátását jellemzik. Azokat a mondandókat, melyek egy nagyinterjúban jelentek meg.

Tudva, hogy alighanem sokan fogják valamilyen szinten kommentálni, hivatkozni a milliárdos szavait, talán nem is gond, ha inkább csak kiragadott tézisekre hivatkozom. Ilyen például az, hogy Széles Gábor nem indul a választásokon, mert nem akar politikus lenni. Ez érthető, mivel akkor egyértelműen ki kellene jönnie abból a homályzónából, ahonnan azért pénzzel, befolyással, kapcsolatokkal, együttszotyizásokkal de facto mégis politikusként, a politika háttérirányítójaként tud beleszólni az ország mindennapjaiban. Nem véletlen tehát, ha saját bevallása szerint is elsősorban csak a saját újságíróinak szeret interjút adni, és lehetőleg írásban. El tudom képzelni, hogy amikor írásban kap interjúkérdéseket, akkor milyen sajtóapparátust tud megmozgatni, a Magyar Hírlap és az Echo televízió környékén. a válaszok megszüléséhez. Ha másért nem, akkor azért, hogy kiszűrjék azt a kommunikációs csapdát a válaszokból, ami veszélyeztetné a Széles-birodalomnak jól fialó orbáni kétharmadot.

Amit alighanem az energiacella néven elhíresült találmányi kezdeményezés is megtámogat majd. Annak ellenére, hogy Széles Gábor szerint anélkül is meglesz az újabb kétharmad. Hozzáfűzve ehhez, hogy a Jobbikkal és az LMPvel koalícióban akár a négyötöd is meg lehet. Biztosítva a természetvédelmi demagógiát az egyik, valamint az embereket kordában tartó gárdát a másik oldalon. Miközben nyugodtan lehet rezsicsökkentős demagógiát harsogni középen. Akár az energiacellára hivatkozva. Ami azért nem annyira titkos projekt, mivel egy Joe X nevű ausztrálra hivatkozva másutt is olvashatunk róla. Bár lehet, hogy a Széles-féle cella nem ugyanaz, mint a Joe-féle. Az utóbbi ugyanis vízzel működik, míg a magyar verzió a naprendszer rejtett energiakészletével. Amire azért kétségtelenül igaz, hogy a földi forrásoknál nagyságrendekkel nagyobb lehet. Nem véletlen az, hogy a Nap energiájának megcsapolása évmilliárdok óta jó „üzlet”. S még technikai viszonylatban is sok olyan megoldás került a megvalósíthatóság küszöbére, ami évtizedekkel ezelőtt legfeljebb a sci-fi kedvelők olvasmányaiban került megtárgyalásra. Nincs ezzel semmi gond. Azért, amikor valaki az elvi kérdést elüti azzal, hogy „Hihetetlenül keveset tudunk a világmindenségről”, akkor azért felveti egy komoly gyanút a nyilatkozóról. Azt, hogy neki magának meg az általa támogatott megoldásról nincs haloványan lila gőze sem. A nagyképű mondatfűzések dacára. Talán önmagától is félve bevallással kapcsolatban: átverték.

Ami, mindaddig, amíg nem egy akár informális politikai szereplőről, és kizárólag a saját pénzéről van szó, alapvetően magánügy. Mindenki úgy hódol kedvenc sci-fi-ötletének, ahogy akar. Van, aki olvassa, van, aki filmmé forgatja, és van, aki finanszírozza perpetuum mobilét. Miközben hisz istenben és az UFO-kban. Amivel kapcsolatban legfeljebb csak annyit tehetünk megjegyzésként, hogy amennyiben megjelenik valami képzet ezzel kapcsolatban, akkor az már nem ismeretlen repülő izé. Azaz nem UFO. De tudom, a közvélekedésben minden UFO, amiből savat prüszkölő alien, vagy nagy szemű szürke léphet ki. Sőt, maguk a LGM-ek is UFO-k. Ettől persze még lehet hinni a kicsi zöld emberkékben, Van olyan jó, mint bármi külső erőben hinni. Olyan erőben, ami majd jön, és megold minden problémát. Például azzal, hogy Orbán Viktort odaszegezi a hatalomhoz. Vagy a hatalmat Orbán Viktorhoz. De leginkább azokat a szálakat szegezi Orbán Viktorhoz, mellyel vezérelhető a hordószónok. S biztosítja azt a kapcsolót, melynek elfordításával bekapcsolható az aktuális harcát hirdető szónoklat felmondása.

Széles Gábornak azzal a kijelentésével pedig nem kell, és nem is okvetlenül lehet vitatkozni, miszerint a gravitáció kikapcsolható. A gravitáció ugyanis igenis kikapcsolható, és létrehozható földi körülmények között is súlytalanság. Olyan repülőgépekben, melyek zuhannak. Mint Széles-pártolta kormányzás színvonala.

Andrew_s

(Át)Látszatlan demokráciánk

Az átlátszatlansági törvény megszavazásával többek szerint mérföldkőhöz érkezett a demokrácia alapjainak felcsákányozása. Holott ez már csak a következménye annak a folyamatnak, aminek csendes szemtanújaként vonogatják sokan a vállukat. Annak a folyamatnak, melynek az ezt megelőző korrupciós botrány is csak egy része. Annak a folyamatnak a része, melyben ott található a szélsőjobboldal csendes támogatása a hatalom részéről, illetve a saját emberek kulcspozícióba ültetése.

A saját emberek beültetése persze nem mindig kockázatmentes, de ezt valahogy majd csak kibekkeli Orbán Viktor pártja és kormánya. Még akkor is, ha a Stumpf Istvánnal is megfűszerezetett Alkotmánybíróság nem biztos, hogy első körben átengedi azt a bizonyos alaptörvény-módosítást. Azt, melyet négyes számmal jelölnek. Módosítandó azt a gránitszilárdságú pacsmagot. Azt, amit az Alkotmány helyet alkottak a saját hatalmukat bármi áron féltők. Azonban könnyen lehet, hogy jelentéktelenné válik a taláros, és olykor talányos jogkörű szervezett tevékenysége. Azon egyszerű okból kifolyólag, hogy a jelenlegi demokrácia-helyzeten alig változtatna egy Alaptörvény-bíróság létrehozása. Közvetlenül Orbán Viktor személyes talpnyalóiból és vazallusaiból. Valamint azokból, akik vért, verítéket, és mások pénzét nem kímélve támogatják a hatalomban maradását. Akár kirakatember csupán, akár tényleg az a nagy machinátor, akinek hiszi magát.

A szélsőségek támogatásáról annak idején maga az orbáni publicisztika nagy harcosának nagy házigazdája nyilatkozott. Széles Gábor a jobboldal egységének megbontására irányuló törekvésként értékelte januárban a fellépést Bayer Zsolt elhíresült publicisztikájának mondanivalója, mások leállatozása ellen. A rasszista kirohanások pedig nyilvánvaló, szélsőséges retorikai fogások. Miközben maga a miniszterelnök is megengedett magának egy burkolt antiszemitizmust üzenő beszédet a Parlamentben.  Ahogy Pintér Sándor sem sokat tett a gárda ellen a Hősök terén. Széles Gábor, aki a Békemenetek szervezésének terén is ismert arca a politikai közéletnek. Tehát inkább csak kimondta januárban azt, ami más jelekből is nyilvánvaló. A kormányzati pártok, valamint a szélsőségek, illetve a Jobbik erői végső soron jobboldali egységfrontot alkotnak. Márpedig a csendőrnosztalgiát, a neohorthysta szemléletet ápoló oldal trágyahalmán igen komoly demokráciadeficit alakult ki. A magyar történelemben sem először.

Alapvetően azt, hogy a demokrácia léket kapott, nem is feltétlenül az mutatja, hogy a parlamenten átment az alaptörvényi módosító-csomag, a trafiktörvény, vagy a hatalmi korrupció adatait elleplező legújabb jogi hulladék. Az autokratikus, diktatórikusba forduló rendszert sokkal inkább jelzi, hogy ezeket a törvényeket egyáltalán megfogalmazták. Azt a helyzetet jelzi ugyanis, hogy a hatalom képviselői a „bármit megtehetünk” szemléletre rendezkedtek be. Ellenkező esetben legfeljebb valami fasisztoid kocsmai beszélgetésnek, az alvilág vágyálmait fejtegető zugcsevejnek képeznék a tárgyát. Ezt követően, a törvények gyakorlatilag automatikus életbe lépése csak azt jelzi, hogy a hatalmi centrumban tényleg bármit megtehetnek. Ahogy ezt jelzi az is, hogy Kósa Lajos minden gyakorlati kontroll, és minden gyakorlati következmény nélkül adhatja tanújelét az antidemokratikus megmondó-emberségnek. Ahogy a miniszterelnök is minden várható következmény nélkül sugallhat egyfajta védelmi pénzeket a trafik-ügyletek kapcsán.

Mely pénzek beszedése különben teljesen nyilvánvaló célt szolgálnak a kampányt megelőzően. Az, hogy éppen melyik kormányzati politikus próbálja mosdatni a szerecseneket, az szinte független ettől. A csontvázak, miként a CÖF fideszes támogatásának ügye, szép lassan kimásznak azért a szekrényből. Még akkor is, ha a trafik-mutyit védő legújabb Bayer-publicisztika csak a bennfenteseknek, a Magyar Hírlapon regisztráltaknak olvasható. Noha a regisztráció nem megoldhatatlan, és másutt is olvasható a cikk szemelvényesen. Még akkor is kitántorognak a csontvázak, ha a közérdekű adatok nyilvánosságra hozatalának olykor keresztbe is fekszenek. Arra hivatkozva, hogy az adatigénylések olyan mértékű munkát okoznak a, különben szintén közpénzekből eltartott, aparatcsikoknak, amit azok nem tudnak ellátni. Amikor ugyanis védekezésre kényszerül az egyik politikus miatt a másik, akkor könnyedén kiderülhetnek a sorok között a valós tények, és összegek.

Így jártak a Kósa-féle kirohanással is, melyre Bayer csak rálicitált a saját irományában. Miközben nagy erővel próbálják az MSZP-t megdobálni némi sárral, most éppen Hódmezővásárhely vezetése cáfolta részvételüket az emlegetett akcióban. Ugyanakkor nem árt figyelembe venni, hogy az MSZP megtámadása is lehet egyfajta elterelő művelet. Mivel a folyamatos támadások felértékelhetik a pártot az ellenzéki létben, az ellenzék megosztását is szolgálhatja. Miközben azt is jelezheti, hogy nem a támadásokkal ingyen-reklámot is kapó párt az igazi ellenfél a Fidesz értékelése szerint. De ez már egy másik történet, aminek jelentősége legfeljebb akkor lesz, ha a demokrácia megmaradt, rozsdás, és savmarta pillérein még sikerül egy választást lebonyolítani. S persze akkor, ha egy esetleges vereség nyomán a szélsőségesekkel is egységes jobboldal nem a fél ország szétverésével áll majd bosszút. Ahogy Orbán Viktor egykori vereségéért jelenleg is tart a bosszúhadjárat a hatalmi függőség jegyében.

Andrew_s

<![endif]-->