Gazdasági exodus: Kósa-prizma

Kósa Lajos a maga sajátos módján készülhetett elő a Halloween-re. Vagy a tök árthatott meg, vagy más. Például az, hogy azt mondhatták neki: „Most kiállsz kedves Lajos, és a rádióban beszélsz a mi zseninkről, kedves Lajos”. Lajos pedig nekidurálta magát, és beszélt. Reálbérről és nemzetközi helyzetről. Ami szerinte mind habos torta.

Holott már a klasszikusból is tudjuk, hogy minden nem lehet egyszerre habos torta. Különösen, ha az egyik fokozódik. Márpedig a mi kedves Lajosunk szerint a reálbérek annyira növekednek, hogy maholnap nem látjuk majd az eget a sok helikoptertől. Csak az emberek ne lennének. Nem igaz, kedves Lajos? Zavarják a képet, és képesek látni az ételosztáson kígyózó sorokat. Ahol persze nyilván kalandvágyból állnak az emberek sorban. Nem is lehet természetesen másként. Mert a mi kedves Lajosunk, és még egekbe magasztalódott Viktorunk szerint itt maholnap a bele kell a Dunát vezetni majd a Balatonba, hogy legyen hely a tejnek. A mézről nem is beszélve. Amivel tele a Tisza-tó. Mert a méz onnan jön, kérem szépen. A Tiszán. Mészáros már talán a koncesszión gondolkodik. Arra nézvést, hogy a Tiszából érkező mézet, miként tudja majd a Balatonba gyűjtött tejjel keverni, és elszállítani Felcsútra. Ahonnan majd teríti a mézes iskolatejet, a rossz szokásból éhező gyermekeknek. Akiknek a szülei egyre magasabb reálbért keresnek. Lajosunk szerint.

Csak rohadtul nem találnak. A mindennapok tapasztalata szerint. Mert hiába beszél a mi kedves Lajosunk, azok az élhetetlen emberek, akiknek egy mészárosuk sincs a zsebükben, a boltba járnának vásárolni. Már akkor, ha van némi pénz a zsebükben. Meg olyan munkahelyük, amely nem rész-fabatkában mérhető éves jövedelmet biztosít. Mert hiába mondja a mi könnyes szemmel csodált Kósa Lajosunk, hogy „a foglalkoztatottak száma a korábbi 3,4 millióról 4,3 millióra nőtt”, azért tudjuk: ebben nem kis részben benne vannak a közrabszolgák is. Az ő „mindenre elég” jövedelmükkel. Amelyből egyébként még egy képviselő, illetve miniszter sem próbált megélni. Pedig igény volna rá. Mármint arra, hogy élénk érdeklődéssel kísérve mutassák be, hogy évi három-négy hónapnyi, de akár folyamatos közmunkából is miként vesznek helikoptert. Esetleg cipőt és kenyeret. Nem vagy! És! Mert különben fogja a maradék cipőjét, és elballag az országból, aki teheti.

Habár a mi kedves Lajosunk szerint ez sem egészen így van. Hanem amúgy. De lehet, hogy még emígy is. Mert imigyen szólt: belesimulunk az európai országok közé. Azzal, hogy nálunk a lakosság kevesebb, mint egy tizede párolgott el az országból. Ellentétben Bulgáriával, ahonnan Kósa szerint az emberek harmada távozott. Egyébként Kósa a számok bűvölésekor nagyon ott van a szeren. Mert hol munkavállalókról, hogy a lakosságról, hol arányokról beszél. Igazi „itt a piros, hol a pirost” játszik. Annak érdekében, hogy a csúnya ellenzéknek ellent tudjon mondani. Annyiban, hogy szerinte nem az ellenzék által felhánytorgatott életkörülmények, illetve az egzisztenciális kilátástalanság a mozgások oka. Elvégre szerinte a legnagyobb, nem a hazájában dolgozó népesség a németeké, akik több mint másfél millióan teszik ezt. Igen ám, de Németország lakosságának létszáma mintegy 82 millió fő. Ez azt jelenti, hogy a lakosságának legfeljebb két százaléka dolgozik külföldön. Ami a lakosság arányát tekintve ötöde a külföldre távozott magyarokénak. S ez akkor is jelentős, ötszörös különbség, ha kihagyunk a számításból két másik tényezőt.

Az egyik igen jelentős tényező a német és magyar munkaerő-kivándorlásban a célmunkakörök különbsége. A német munkavállalók Németországon kívül is ritkán helyezkednek el más szakmában, és az EU területén elismerhető végzettségük szintje alatt. A külföldön munkát vállaló magyaroknál jellemzőbb a végzettségtől eltérő, és a végzettség szintje alatti munkavállalás. A kezdetekben. Mert a későbbiekben természetesen sokan visszakapaszkodnak a munkaerőpiaci létrákra. Elvégre idejük általában van rá. Tekintetbe véve, hogy a magyar munkaerő remigrációja igen alacsony, néhány ezrelékben, esetleg százalékban mérhető, szintű. Ami azt jelentheti, hogy aki egyszer kint megállta a helyét, az többnyire nem települ vissza. Ellenben kihívja a családját, illetve azt az itt megismert kollegát, akinek a tudásában megbízik. Aki majd szintén kiviszi a családját, stb. Egy önerősítő gazdasági exodus-hullámot generálva.

Mely gazdasági exodus könnyen lehet, hogy a jelen kormányzat egyik legjelentősebb „eredményének” tekinthető. Akár ott van Kósa a szeren, akár lejön róla. Akár kinézi a mi kedves Lajosunk az emberekből a négy alapműveletre való képességet, akár nem.

Andrew_s

Kölni előkonteo

A kölni, illetve szélesebben, a német menekült-ügy szilveszteri fejleményei jelenleg is gyűrűznek tovább. A vizsgálatoknak még nincsenek végleges eredményei, de azért több tanulság levonható belőle. Miközben az információ-hiány a különböző alternatív magyarázatoknak is kedvez. Amelyek esetében azért érdemes az érdekviszonyokra is rá‑, és rápislantani. Akkor is, ha néhányaknak ez nem tetsző eredménnyel jár.

Bevállalva, hogy nem fog tetszeni a rasszizmus, a diszkrimináció felkent bajnokainak, a migránsokat cakk-pakk primitív állatoknak aposztrofáló idiótáknak, valamint a menekültek ellen uszulóknak, érdemes visszatérni egy korábbi gondolatra. Arra, „hogy beosztásra, nációra való tekintet nélkül kerüljenek is a vádlottak padjára az elkövetők”. Illetve, hogy: „az adott esetben csak ők”. Ami különben nem ütközik az alapvető demokratikus jogelvekkel, illetve a koncepciós, rasszista indíttatású, illetv a kollektív bűnösséget hirdető eljárások elutasításával. S mielőtt bárki belekötne: a kölni rendőrség közleményei alapján eddig nem bukkantam nyomára annak, hogy ez sérülne. Ezzel szemben az internetes közvéleményben megjelentek azok a vonulatok, amelyek válogatás nélkül elítéltek mindenkit, aki nem árjának születet. A korábban emlegetett arányoktól függetlenül.

Holott, ha a számos más esetben, akkor a szociológiai attitűdök eloszlásában is elfogadhatjuk a harang-görbét modellnek. Ennek alapján tetszőleges nagyobb, statisztikainak tekinthető csoportban meg fogjuk találni azt a tíz-húsz százalékot, aki radikalizált, vagy egybites érvkészlettel radikalizálható. Természetesen ezek jelenlétét a migránsok között ostobaság lenne lebecsülni. Azonban a többiek megítélése rajtuk keresztül, ahogy korábban is írtam, olyan lenne, mint a teljes magyar népességet az ultrák, a könyvégető neonácik alapján minősíteni. Azonban a fórumok hozzászólóinak egy része vagy nem gondol ebbe bele, vagy valóban az említett csoportokba tartozik. Így nem is zavarja őket ez az egyen-azonosítás. Az tehát mindenképpen tanulságos, hogy konkrét ismeretek nélküli vádaskodások keretében megjelennek a diszkriminatív gyűlöletkeltés tükröződései. Aki pedig a menekülteknek is egyforma jogokat kér, és csak az elkövetőkre irányuló eljárásokra koncentrálna, az előlép a „szemétállathordaerőszakolók” felmentőjévé. Függetlenül annak az egyszerű motívumnak a végiggondolásától is, hogy elutasítható-e a szervezett akció, illetve kinek az érdekét szolgálja, ha nem elutasítható a szervezés.

A bevándorlók érdekeit például biztosan nem szolgálja. Éppen az előzőekben emlegetett kollektív bűnösség-képzet kialakulása miatt. Ez nem azt támasztja alá, hogy a frissen érkezett bevándorlók tömegei spontán nekiindultak a szilveszteri éjszakának. De adott esetben a helyismeret hiánya is gátja lehet egy soraikból induló spontán szerveződésnek. Alkalmasint a tudatos felkészülés, felkészítés nyoma lehet az egyik letartóztatottnál talált előre megírt cédula-kollekció is. Alkalmasint, ha valaki nem bírja a nyelvet, akkor a legtrágárabb, provokatívabb szöveggel megírt cetlit is a kezébe lehet nyomni. Azzal a szöveggel, hogy „jó csajozós duma van rajta”. Akár gyanútlanul is mutogatni fogja, és mire a reakciók alapján rájön, hogy átverték, addigra már késő lehet. A másik addigra ezt molesztálásnak tekinti, és joggal. Miközben a provokátor, a cetli értelmi szerzője már messze jár. Akkor is, ha egy korábbi bevándorló-generáció heccelődő tagja, és akkor is, ha helybeli politikai provokatőr.

Szintén egyfajta felkészülést sejtet, hogy megjelentek a hamisított, csonkítással módosított videók a neten. Amelyet, tekintettel arra, hogy a migránsokra nézve dehonesztáló, aligha a frissen érkezettek állítottak elő, illetve terjesztettek. De amelyek alkalmasak lehetnek a hangulatkeltésre, illetve a szélsőjobboldali megmozdulások hangulati előkészítésére. Márpedig a szélsőjobb megmozdulása megtörtént, és az egységes német támogatottsági kör esetleges megszerzésével a Pegida egyértelműen haszonélvezője lehet németországi Szilveszter-éjnek. Ahogy másutt is profitálhat a szélsőjobb a különböző hasonló eseményekből. Időponttól függetlenül. De természetesen nem csak a szélsőjobb, hanem a jelenlegi kormányzatot gyengíteni kívánó egyéb helyi mozgalmaknak, politikusoknak is jól jöhetett a nők molesztálása.

De ne legyünk annyira igazságtalanok, hogy mindent a helybeli csirkefogók nyakába akarjunk lőcsölni. Egészen biztos, hogy a migránsok sem egytől egyig angyalok. De még azok sem feltétlenül, akik korábban, akár generációkkal korábban érkeztek. S akik esetleg nem a támogatandó honfitársat, hanem a konkurenciát látják a frissen érkezettekben. Alkalmasint, ahogy erre egy internetes fórum hozzászólása rámutatott, nekik is érdekük lehet a frissen érkezettek lejáratása. S kár lenne leírni az ISIS provokátor-ügynökeit is. Azonban mindezek a lehetőségek még inkább sürgetik a mielőbbi korrekt kivizsgálást és az eredmények transzparens közlését.

Éppen a korábban említettek jegyében: a bűnösöket kapják el, és járjanak el ellenük. De csak a valóban bűnösök ellen, és „érdemeik” szerint. A felbujtók, provokátorok, szervezők ellen is. S persze az erőszakoskodók ellen is.

Andrew_s

Szilveszteri erőszak, etika, arányok

A Németországgal kapcsolatos híreket jelenleg kétségtelenül azok vezeti, amelyek szilveszter éjjelén történtekkel, illetve nem történtekkel. Történt, mert kétségtelenül és vitathatatlanul zaklattak nőket a csoportokba verődött arab, illetve észak-afrikai, vagy ki tudja milyen, illetőségű csoportok. S nem történt, mert legalább ilyen kétségtelenül elmaradt a közmédia általi tájékoztatás az eseményekről. Egyik sem menthető. De...

Elmar Theveßen a ZDF részéről elismerte, és cseppet sem szépítette azt, hogy mulasztást követtek el, amiért a híradóban nem tájékoztattak az esetről. Ami azt jelenti, hogy a sajtóetikai hiba elismerésével nem várta meg, amíg erre egy etikai bizottság, vagy bíróság határozata kötelezi. Ami azért némileg eltér néhány más ország gyakorlatától. S ezen a ponton azok, akik hazánkban a német sajtó ezen mulasztása felett édelegnek, és cenzúrát, meg hasonlókat emlegetnek, nem ártana a hazai médiumok világában sem szétnézni. Valószínűleg találnának néhány esetet, amelynek kapcsán azt a bizonyos gerendát láthatnák a tükörben. Ami nem menti fel természetesen a ZDF-et, de kicsit árnyalja a hazai visszhangokat.

Amelyben azért a hírek interpretációja sem teljesen torzításmentes. Ami ugyanis a Blikk címe szerint úgy szól, hogy „Elhallgatta a német köztévé, hogy menekültek támadtak a nőkre”, az a kifejtés során korántsem ilyen egyértelmű. Még akkor sem, ha ez a címválasztás tükrözi az esettel kapcsolatban netre került videók olyan címszövegeit, mint például, „Germany Cologne - 1000 Migrants riot - 2016 Jan 04”. S egy percig sem vitatva, hogy menekültek is szép számmal lehettek a nőkre támadók között. Ahogy azt, a német rendőrség részéről nyilatkozó Wolfgang Albers –re hivatkozva, a BBC tudósítója is közölte: arabnak, illetve észak-afrikainak látszó fiatalemberekről van szó. Kölnben, illetve Hamburgban. Nyolcvan nőt inzultálva. A történtek kapcsán mintegy ezres résztvevői kört említve meg az elkövetői oldalról. Az egész országra nézve. Annak ellenére, hogy a híradások Köln, illetve Hamburg városát emelik ki.

S annak ellenére, hogy semmi nem menti, és nem mentheti fel a nők elleni erőszakot, a menekültekkel szembeni kiélezése a helyzetnek mégis felvethet legalább egy kérdést. Azt, hogy hány erőszak, illetve erőszak-kísérlet történt összesen Németországban? Illetve azt, hogy hány menekült férfi található jelenleg Németországban? Mert a menekültekkel szembeni hangulatkeltést azért egy kicsit árnyalná, ha kiderülne: az érkezettek többsége nem érintett a bűnelkövetésben, illetve az említett nyolcvanas szám nem a teljes halmaz. Különösen annak figyelembe vételével, hogy az ilyen jellegű cselekmények áldozatai nem minden esetben fordulnak rendőrhöz. Például akkor, ha az elkövető egy családtag, vagy a főnök a vállalati rendezvényen. Mely esetek elkövetőit ugyancsak a vádlottak padján illene üdvözölni. Amíg ezek az adatok nem válnak publikussá, addig kérdéses marad a menekültek közül kikerült bűnözők aránya. Ami abból a szempontból lenne érdekes, amiért a menekültek ellen az esettel kapcsolatban hazánkban megszólalók sem mind örülnének, ha az ultrákkal azonosítanák őket. S persze abból a szempontból is, hogy beosztásra, nációra való tekintet nélkül kerüljenek is a vádlottak padjára az elkövetők. De az adott esetben csak ők.

Az olyan komolytalan, néhány internetes kommentből kiszűrődő ötlettel, ami ezer ember által megtámadott pár tucat nőt vizionál, talán foglalkozni sem érdemes. Elég szadisztikus képet nyújtana ugyanis az ezer ember által megerőszakolt pár tíz áldozat képe. De szerencsére a netre felkerült képanyag sem ezt a képzetet támogatja.

Andrew_s

Merkel és a gazdasági satu

A menekültügyben Németországnak szava van. Nem véletlenül. Erős gazdaság hírében áll. Ugyanakkor már NSZK korában is híresen sok vendégmunkást alkalmaztak arrafele. Talán az sem teljesen véletlen, hogy a menekültek elsősorban ezt az országot célozták meg. Az sem véletlen, hogy a vezető ott kapta a legélesebb támadásokat. Alighanem méltatlanul. Gazdasági okokból is.

Az, hogy menekültügyben nyugvópontra látszik jutni Németország, és a Merkelt bírálók egyelőre kicsit visszaültek a helyükre nyilvánvalóan csak az egyik oldala az éremnek. A másik oldal egy másik tudósítás sorai közül látszik elővillanni. Különösen, ha az előzményekről szóló híreket is megpróbáljuk emlékünkbe idézni. Az említett hír szerint a német gazdaság kibírja a menekültek okozta nyomást, mert a nagyjából hatszázezer üres munkahely képes felszívni a nagyságrendileg ugyanennyi érkezőt. Ennek fényében különösen felértékelődhet az a lehetőség, amit a magyar kormány eldobott magától. S azok a hírek is, amelyek szerint Németország mégis visszatoloncolja a menekültek egy részét.

A magyar lehetőség az lett volna, ha januártól nem a gyűlöletkeltésre, a perc-hatalmi mikro-célokra koncentrál a vezetés. Ebben az esetben lehetett volna olyan tranzit-táborokat kialakítani, ami lehetővé teszi az érkező szakemberek, potenciális munkavállalók kiszűrését az egyik, a potenciális provokátorokét a másik oldalon. Nem feledkezve meg arról, hogy a rendezettebb viszonyok emberséges ellátást biztosíthattak volna az érkezőknek. Talán esélyt teremtve arra is, hogy a gazdasági exodus kormányának ténykedése nyomán várható visszaesést csökkentse. Tekintettel arra, hogy egyre több magyar munkáját nem itt, hanem külföldön lehetne legfeljebb elvenni. Ahogy az már a plakátkampány hajnalán is világos volt. Orbán azonban hagyta ezt a hajót elmenni, továbbvándorolni. S ez az a hajó, amelynek Angela Merkel kikötőt ajánlott.

Amely kikötő természetesen nem kevés emberiességi értéket is hordoz. Valószínűleg sokkal inkább megfelelve Jézus tanításai szellemének is, mint a gyermekéhezést is életviteli szokáshibának kezelő KDNP-s politikus ténykedése. Ugyanakkor a reálpolitika, a gazdaság területére is átpislanthatunk. Ha „odaát” közel félmillió olyan munkahely volt, amelyet strukturális okokból külföldiekkel lehetett feltölteni, akkor ez mást is jelent. Azt, hogy a menekültek nagy tömege nélkül ezek a munkahelyek üresen maradnak. Olyan szolgáltatási réseket hagyva, amely betöltetlensége a gazdaság működési nehézségeit idézhette volna elő. Merkel-nek, és a németeknek általában, talán, nem igazán volt más választása, mint a gazdasági visszaesés és a menekültek befogadása között választani. Mert előfordulhat, hogy a menekültek ellen nagy boldogan felvonulók igencsak fintorogtak volna, ha a menekültek kitiltása fejében a szaros-lapátot nyomják a kezükbe. Azzal, hogy „munkára árja”.

Így miközben kétségtelenül jelentős anyagi áldozatot hoz az EU gazdaságilag legerősebb hatalma a menekültek befogadásával, jórészt pont rájuk alapozva maradhat esetleg később is vezető gazdasági hatalom. Okozhat problémát a későbbi generációk megjelenése? Nyilván. De a gazdasági erő most tartható fenn Merkel vezetésével. Azon a hídon meg majd átmegy később Németország. Vagy Merkel-lel, vagy nélküle. Ez azonban mit sem von le abból, hogy Merkel a mai Németországnak biztosítja a nagy számú, és nem utolsó sorban olcsó, valamint nem is okvetlenül képzetlen munkaerőt. Valószínűleg felismerve azt, hogy az unió versenytársai, bármennyire is politikai mezben jelentkeznek, elsősorban gazdaságiak. A zászlókkal meg remekül lehet takarózni, csak nehéz belőlük jól lakni. Hacsak nem zászlógyártó valaki.  

Andrew_s