Demagógisztáni napló - Magyarpéterizmus hatalomnézetből

Forrás: Flickr.com / Chris Bainbridge

Mi tagadás, kisebb szentté avatni Magyar Pétert kényelmes mainstream-állapot. Nem mellesleg sokaktól látom is a közösséginek nevezett, de valójában egyre szűrtebb médiában. Az a legutóbbi vita, hogy megvakarta-e a tökét vagy sem a zsebhoki-bajnokkal való kézfogás előtt vagy sem, az legfeljebb szellemi pótcselekvésnek jó. A különböző fórumokon megjelenő magyarpéterista kisegyház szószólóinál sokkal zavaróbb az a nem egyszer elvtelen lózungköteg amit előadnak. S amiben a vakaródzás kezelése a leginkább huszadrangú tényező. Miközben dúl a deja vu.

Magyar Péter hívei között ugyanis láthatóan megindult az a fajta hitharcosi kiállás, amit korábban a Fidesz, és igen, nem egyszer a DK hívei körében is tapasztaltam. Igaz, más szerveződéseknél is. Talán mert természetes reakció, hogy amikor valakinek komoly kognitív disszonanciát okozna egy tévedés, illetve tökéletesség hiányának a belátása, akkor megindul az a fajta önigazolási mechanizmus, amelyben a tények legfeljebb zavaró mellékzöngék. Esetleg azok sem. Mi akkor tehát a deja vu. Az, ahogy a hívek megnyilvánulnak.

Kezdve a "kékfideszezés" átvételével, melyet Magyar Péter talán blikkfangosnak gondolt, de nem az. Nem azért nem az, mert a DK tökéletes lenne, és ezért Magyar Péternek és hitharcosainak szeretni kellene. Hanem azért, mert alapvetően egy gyűjteményes dehumanizálása a politikai konkurenciának. Akkor is, ha az erősen vesztett a súlyából. Illetve főleg akkor. Mert egy közösség lenézését, egy közösség tagjainak a kirekesztését is üzeni. Miközben árulkodik arról, hogy nincs valós mondanivaló, hiszen akkor hivatkozhatna egy új, a NER-nek nevezett, de valójában inkább szómágiát takaró, hatalmi szövedéket leváltó, társadalmi szerződés programjára. Amelynek a pontjai amúgy a kékfideszezéstől függetlenül sem igazán körvonalazódnak. Ahogy sajnos másnál sem igazán az ellenzék esetében, de Magyar Péternél sem.

Ez azért gond, mert valójában Magyar Péter politikai kínálatát egy vezércserére redukálja. Orbán Viktor lecserélésére Magyar Péterre. Valamint legfeljebb üres ráncfelvarrásokat a hatalom burkának sorjáinál. Alkalmasint ezügyben elég árulkodó egy másik erős vonulat is a magyarpéterista szekértábor-lakók esetében. Csont nélkül benyelték, és és azóta lelkesen lóbálják a gyurcsányozás zászlaját. Ami azt üzeni, üzenheti, hogy Magyar Péter, illetve a hívei valójában Gyurcsány Ferencet akarják leváltani. Egy másik párt vezetőjét, egy másik párt éléről, amely párthoz tagságilag semmi közük. Egy eset kivételével. Ha egykor tagjai voltak, és pálfordulásuk őszinteségét legalább a saját gerincük előtt szeretnék egy intenzív gyurcsányozással megerősíteni. Ebből a szempontból ez a csapat alig különbözik az országos politikában fényesen leszerepel Botkától, akinek szintén Gyurcsány volt a problémák origója az Orbán Viktor pártjával szembeni kiálláskor.

Ebből így egy olyan kép kezdhet kirajzolódni, hogy Magyar Péter, és hívei számára valójában a DK, és annak vezetője az a bizonyos szálka. Amelyre a maguk deszkája mögül kipislogva minden más elhomályosul. A hívek a nagy részénél még annak a lehetőségét, de a lehetőség felvetésének a lehetőségét is kizárva, hogy esetleg egy nagy átverés statisztái. Mert azt nehéz lenne tagadni, hogy Magyar Péter mindaddig nem számított az Orbán-rendszer kárvallottjának, amíg a neje, igazságügy-miniszterként falazni tudhatott neki. Nem állítva, hogy megtette, de személy szerint nem lepne meg, ha majd az unokáim unokái számára kiderülne. Mert ebbe túlságosan is beleillene egy hangfelvétel, amivel az asszony fogható. Amíg az érdekek azt kívánják. Ami túlmutat a feltevéseken az a néhány aláírás némely közbeszerzéseken, és a tesó szereplése némely sajátos fizetési listán.

Erre mi a hívek általános reakciója? Nagyjából a sablonos szövegek. A "parancsra tette", a "mások sem tették máshogy", és persze a neristák általában is. Csakhogy ugyanezek a bevédők, aligha mentenének fel egy betörőt a saját lakásukban azon az alapon, hogy mások is törtek már be, és egyes körök szerint ez normális dolog. Miközben a feltevés szintjén kezelve Magyar Péteren is lehet még fogás ezeken a pontokon kívül. Így az orbánizmus olyan haszonélvezője rajzolódik ki, akinek oka, és lehetősége is lehetett egyfajta alkut kötni a Fidesz királycsinálóival. Miközben valójában a Fidesz korábbi leghatékonyabb ellenfelét, a DK-t tekinti valós, akár dehumanizálható ellenfelének. Nem vitatva, hogy a DK elleni kirajzása hatékonynak tűnik.

Azonban, ha ilyen alapon hatalmat kap, akkor könnyen előfordulhat, hogy nem több a pók kicserélésénél a már meglevő hatalmi hálóban. Amelyet a Fidesz hatékonyan kiépített, és amelynek a lerombolása nem feltétlen érdeke annak, aki a háló felett hatalmat kap. Különösen akkor, ha tényleg történt, vagy történik néhány háttéralku is a jelen hatalommal.

Van bármilyen garancia az ellenkezőjére? Nem igazán. Vannak bemondások, várakozások, remények, illetve vannak hitek. Ezek azonban azok a tényezők, amelyek pont nulla politikai garanciát nyújtanak. Különösen olyan esetben, amikor a hatalom megragadásakor kiváló kifogásként jelentkezik annak a megtartására az a szólam, hogy a meglevő hatalmi hálót csak a totális hatalom birtokában lehet lebontani. S mire a reménykedők rájönnek, hogy a lebontás csak átépítés, addigra ott ülnek ismét a hálóban. Amire esetleg felkerült pár cicoma, ám attól még háló maradt.

Andrew_s

Tiborczi listára várva

Valami lehet a levegőben. Mármint az esőben jogos párán kívül. Némi jogtalan anyag lehet, mert többféle víziók támadtanak az ember gyarló gyermekére. Nem vizilók, illetve-lovak, mert azok már leszerepeltek, Most, például, olyan képzetek teremtettek, hogy Orbán Viktor Ráhel nevű lányának férje nem férfi. Nem a biológiai értelemben, hanem az orbánviktori átvitelben.

Arra talán még emlékszünk, mert annyira nem kemény a levegőben cikázó híranyag, hogy Orbán Ráhel erőteljesen megmagyarázta a maga önköltségű tandíjának saját lábán való megkeresését. Aztán kiderült, hogy nem annyira a saját, mint férjeura lábán keresi meg, aki bősz közbeszerzési nyerőgép képében látszott feltűnni. Annyira, hogy az LMP vezetője némi elszámoltatási eljárást is kilátásba helyezet. Lassan lehet, hogy szerencsésebb lett volna bevállalni a pletykákat a svájci nőgyógyászattal kapcsolatban, és agyonhallgatni az ügyet. Mármint ezt a fránya tandíjat. Mert erősen zörögni hallatszanak a csontvázak a szekrényben. Aztán a végén még megszállnak minket a zombik. Rögtön azt követően, hogy az információs zombikat kihevertük.

A 444 ugyanis azt közölte, hogy a Orbán Viktor nagyobbik lányának férjeura által vezetődő cég ki kérte magának a gyanúsítgatásokat. Onnan idézve azon mód, hogy „Érthetetlen és rosszindulatú az a megközelítés, hogy amennyiben egy cégnek bármiféle köze van a Miniszterelnök bármely rokonához kétségbe vonják munkájának tisztaságát, becsületességét és szakmaiságát”. Ami felveti az említett orbánviktori nemiségi válságot. Nem is olyan régen, Orbán Ráhel férjének apósa ugyanis André Goodfriend kapcsán erőteljesen kétségbe vonta annak férfiasságát. Tette ezt azon az alapon, hogy holmi jogszabályok, nemzetközi egyezmények alapján, és a kitiltási botrányban pusztán a postás szerepét alakítva, nagy ívből tett Vida Ildikóra, és annak lelki konfliktusaira. Meg a nyelviekre is. Márpedig most az a helyzet, hogy Tiborcz István a felesége szoknyája, és a cége közleménye mögé bújva próbál elsunnyogni a surranó pályán. Ami ugyebár egyenesen magára vetíti azt a kitételt, hogy nem lesz férfi az apósa szemében.

Ami azért elég ciki lehet. Mert amennyiben Tiborcz István megszűnik férfi lenni Orbán Viktor szemében, akkor ezentúl rózsaszín tütüben lesz köteles megjelenni a családi ebédeken? Még elképzelni is rémes. Ennyire nem kemény a légköri melegfront. Nem beszélve arról, hogy amennyiben Orbán Ráhelnek gyermeke fogan, akkor egy orbániai nem-férfi vajon alanyi jogon lesz közröhej és gúny tárgya az apósa beszédeiben? Vagy csak simán megvárja, amíg a faluban kiröhögik? Ha addig élnek is. A nevetők. Lehet, hogy az Elios Innovatív Zrt. helyett inkább a miniszterelnök vejének kellett volna megszólalnia. Tisztább, és legalább a gerinc emlékét megőrző gesztus lett volna. Orbán Ráhel legalább megpróbálta. Kicsit butaságokat mosott össze némi valótlansággal, de legalább megpróbálta. Azonban abban a környezetben, amiben a papa helyett a frakció szavaz, valamint a férje helyett egy cég ad ki közleményt, nem lehetett könnyű.

S aztán ott van az a közlemény. Ami szerint mindenki rosszindulatú cudar, aki szerint a miniszterelnök rokona csak hülye, élhetetlen és hozzá nem értő lehet. Minden szakmaiságot is nélkülözve. Ezennel kijelentem, hogy eszemben sincs ilyen előítéletekkel nézni egy kormányzati rokon ténykedését sem. Elfogadom, hogy létezik olyan hihetetlen befektetési zsenialitás, szakmaiság és tettre készség, amitől a 2009-es 8,4 milliós árbevétel 2011-re hárommilliárd fölé tudhatott keveredni. Azt is elhiszem, hogy ehhez semmi köze nincs a kormányfői rokonságnak. A hit ugyanis fontos dolog. A kevésbé hiszékenyek meggyőzését azonban minden sértődött közleménynél jobban szolgálnák a száraz számok. Felmutatva még legalább négy-öt céget, amelyben egy fia kormánytag egy fia rokona sem ténykedik, és hasonló üzleti sikerről számolhatnak be.

A következő tiborczi közleményben minden kommentár nélkül, pusztán ezen cégek listáját kellene közzé tenni. S már el is tűnne minden korrupciós gyanúfelhő országunk tiszta egéről.

Andrew_s

A kitiltási barométer

Az amerikai kitiltások ügye, miközben remekbe szabottan alkalmas lehet a figyelem elterelésére pár dologról, kétségtelenül rejthet még pár gyalogsági aknát. Vagy sem. Szijjártó Péter, aki a lakásügyeivel, vagyonosodásával esetleg szintén sarokba szorítható, meg viszi a balhét. S generálja. Mert aligha van más választása. Számára a közügyektől való távolmaradás nem opció. Mára akkor sem lenne az, ha lenne rá igénye.

Bár nyilvánvalóan nincs. Ellenkező esetben nem vállalta volna be már jóval korábban a Vezér első körös latrinavitézeinek büszke szerepét. Azt, akinek a képébe kenik a végterméket, és rábízzák a nemes feladatot: beszéljenek hosszan, meggyőzőn arról, hogy ez milyen szép, és jó. Valamint ajánlják a híveknek azon az alapon, hogy lehet hozzá üvöltözni, tapsolni. Márpedig a jelen külügyérnek jó néhány ilyen kétes dicsőség jutott. Azóta, amióta felverekedte magát Orbán Viktor elsőszámú személyi csicskásának szerepéből. Forintrontáson, baltás ügyön keresztül felívelve a pályáját. Amikor tehát itt van az amerikai kitiltások ügye, elég orbitális szűklátókörűség kéne ahhoz, hogy szimplán Szijjártónak legyen tulajdonítható az általa előadott magánszám. Beleértve azt a kamikáze-akciót is, amivel mostanában éppen bizonyítékokat követel. Amiket tényleg nem fog megkapni.

Már csak azért sem, mert az amerikai beutazási jog nem alanyi jogon jár. Az adható. S akár a reptéren is megvonható. Mármint a washingtoni reptéren. A nagy vehemenciával előadott követelés tehát világos, hogy a híveknek, és a hazai kormánymédiának szól. Az amerikaiak megvonják a vállukat, és legyintenek. Békésen eltöprengve azon, hogy hol a fenében is lehet a Földön Budapest. Ha egyáltalán elérik az ingerküszöböt azok a légyzöngések, amiket itthon sokan valami abszolút zaj gyanánt akarnak eladni. Abban például szinte biztosak lehetünk, hogy Szijjártó Péter, ha egyáltalán tényleg eljut kedden az USA-ba, és nem mondják le a látogatását az utolsó pillanatban, nagyon kis fiú lesz. Mert ez a történelmi és gazdasági realitás. Marad tehát az, hogy végső soron itthon kellene kezdeni ezzel az egésszel valamit. Akár a kormányzatnak is. Mert lehet például nagy tevehús-bizniszt nyélbe ütni keleten, de azért a valós gazdasági és kulturális kötöttségek mégis nyugatra orientálnák az országot. Hacsak nem valami rezervátumterület kialakítása a kormányzati cél. Nem is annyira egy keleti kultúrkör, mint egy országos OPNI bemutatóterepeként.

Maradjunk, gondolatkísérletként annyiban, hogy nem a nyereg felett puhított aranyér a távlati cél. Ebben az esetben a politikai és gazdasági szereplők kitiltása, a számlák zárolása mégiscsak olyasmi, amin érdemes lehet eltöprengeni. Az egyik irányban nyilvánvaló figyelmeztetésként értékelhető a gesztus. Azt illetően, hogy lehet bárki itthon főbilicsősz, azért nem szeretik, ha az USA-ban próbál baksis-alapú ügyleteket kötni. Amellett azt is jelzi a kitiltás, hogy van ezek ellen eszközkészlet, és nem félnek használni. Akinek lenne esze felfogni a figyelmeztetést, az sürgősen igyekezne elhatárolódni az érintettektől. A gazdasági és politikai lepra ugyanis gyorsan rágyűrűzhet azokra az üzletekre, amelyek érintettjei, egyelőre, kiestek a kitiltások látóköreiből. Amennyiben tehát ez a karantén nem jön létre nagyon gyorsan és nagyon látványosan az a karantén kialakításában érintettek hülyeségének, vagy azok nagyon komoly zsarolásának gyanúját vetheti fel.

A figyelmezetésként való értékelés mellett érdemes azon is elgondolkodni, hogy a számlák béfagyasztása, a rokonság hazazsuppolása a zsebek zsárazulatához vezet. Ráadásul a rokonság, megannyi szívességtételre számító ismerős, száma megnő a határokon belül. Kielégítetlenül, és a számlák befagyása miatt kielégíthetetlenül. Az, hogy a kitiltottak nem fognak koldulni, az borítékolható. Azonban az is biztos, hogy megpróbálják majd a kieső számlák jövedelmét pótolni. Ami nyilvánvalóan megnöveli az itthoni mutyik, lenyúlások jelentőségét, és számát egyaránt. MInd számosságukban, mind várható értékükben. Annyira, hogy akár a hazai ingerküszöböt is elérhetik. Annyira, hogy feltűnőbbé válnak azok számára is, akik még nem teljesen vakultak meg az Orbán Viktort körbevevő kommunikációs glóriától. Habár legutóbb Rogán Antal is beszállt a glória mentegetésébe, és az amerikai kormány számonkérésébe. De nyilván van az a vagyonmutyi, amiről tudva valamit a frakcióvezető is mikrofon elé küldhető.

Végső soron, közvetetten, de nagyon magas labdák sorozatára is számítani lehet. Olyan magas labdákéra, amit nagyon lecsapni sem kellhet az ellenzéknek. Elég lenne lefele pöckölgetni. Ami talán még a jelen magyar ellenzéknek is sikerülhet. Ha képes legalább annyira hiteles embereket megszólalásra bírni, akinek elhihető a kisebb mutyi-érintettség, és kilóra való kormányzati megvétel hiánya. Ha ezek a lecsapáskák is elmaradnak, akkor alkalmasint azon is érdemes lehet elgondolkodni, hogy az egész politikai elitet le kéne cserélni. Szélsőjobbtól baloldalig. Akár vodkára is. Vagy nemzeti pálinkára. Élősúlyban. Az, hogy Szijjártó egyáltalán ki mer állni egy mikrofon elé parádézni, illetve a mögöttes erők az ő képességeivel ki merik küldeni egy mikrofon elé, aggodalomra ad okot. Arra nézve, hogy a Fidesz gazdasági motorját fűtők tudhatnak valamit. Az ellenzéki politikusokról.

Andrew_s

Meghívással védett kaszinókkal a Fideszért

A játékgépek ügyét már több mint fél éve a szívén viseli a kormányzat. Még októberben érezte úgy Lázár János, hogy irgalmatlanul nagy nemzetbiztonsági kockázatot jelent. Olyan nagyot, hogy akár a rendpártiság kockázatát is be kell a betiltásukkal vállalni. Már akkortájt beszabályozták, hogy csak kaszinókban üzemelhetnek majd a továbbiakban. Ez utóbbival kapcsolatban jelent meg a legújabb hír.

A NOL híre szerint ugyanis Varga Mihály sürgetőnek találta a több milliárdos játékgép-bevételek mielőbbi becsatornázását a költségvetésbe. Ennek érdekében a félkarú rablók, és az egyéb pénzbegyűjtők üzemeltetésére meghívásos pályázatokkal teremtenének koncessziós hátteret. Korántsem fél karral, hanem kettővel ölelve a kormány kebelére a pénzeket. S persze azokat, akik majd elnyerik az üzemeltetés jogát. Ezzel egy időben megszűntnek nyilvánítanák, gondolom, a nemzetbiztonsági kockázatot is. Különösen, mert ennek természetéről nem igazán láttak napvilágot a találgatásoknál komolyabb adatok. A találgatásokban szinte természetesen kaptak helyet kormányzatközeli csemeték, és a nyerőgépek teremtette zsarolási potenciál egyaránt. Mely utóbbit kár is lenne vitatni. Elvégre a játékszenvedélyt nem egyszer énekelték meg a kémtörténetek szerzői sem. Nyilván nem is minden alap nélkül.

Miközben az irodalmi alkotások a kaszinókat nem csak az úri kémek, hanem a szép nők, és nem utolsó sorban a maffia világának is lefestik. Szintén nem teljesen ok nélkül. A kaszinók szerepéről a maffia-pénzek tisztára mosásában az ismeretterjesztő filmek is szólnak. Nem véletlenül, hiszen az ott formálisan elvesztett pénz a kaszinó számára már bevétel, és így szinte szabadon felhasználható. Akár projektek, szervezetek, alapítványok támogatására is. Márpedig a választási kampány közeledte igencsak megemelheti a kormánypárt költségeit. Elvégre azt is fizetni kell valahonnan, hogy molinók készülhessenek a „maffiabaloldalról”. Eltakarandó a kormányzati beépüléseket például a trafikokba. Melyek kellően megemelt hozamígéretekkel szintén remek helyei lehetnek a kampánypénzek előteremtésének. Miközben megemlékezhetünk arról is, hogy a régi trafikok többségére ma éjfélkor sújt le a bárd. Biztosítva azt, hogy a nikotinfüggés adója immár azok kezébe kerüljön, akik nyugodtan és tisztán támogathatják majd azt, amire pénzt kérnek.

A trafikok ügye után egyáltalán ne meglepő, ha felmerül a kaszinók egyfajta, közvetve lezajlott államosítása. Pontosabban fideszesítése. Minden esetre érdekes az, hogy miközben a Fidesz-szóvivők felhorgadnak a „maffia”-szóra, és nem győzik ujjaikat összefonva hárítani a rontást, addig Varga Mihály minisztériuma éppen úgy a kaszinók felé nyújtja ki koncesszióit. Védelmet kínálva az általuk meghívott pályázóknak. Erősen csökkentve a szómágia hatékonyságát a maffiamódszerek és a baloldal összemosásában. De legalább Varga Mihály még nem emleget piros pettyeket, mint a nemzetbiztonsági kockázat hiányának biztos jelét. Még. Viszont, Lázár János után, felzárkózott a kormányzati mutyulógusok körébe.

Andrew_s

Trafik-üldözési képzavar a Fideszben

Üldözött? Melyik?
Fotó: EISimay

A trafikok ügyeivel foglalkozó, és tulajdonképpen egyfajta összefoglalást is adó írással lezárni gondoltam a jelen szakaszát a trafikokkal való foglalkozásomnak. Elvégre sok szempontból alulmúlhatatlannak hittem a helyzetet. A politikai mindennapok azonban rám cáfoltak, és a Budapest Pride oldalvizén újabb gyűrűket vetettek a trafik ügy körül is a habok. Például azzal, hogy a vesztesek pályázatait elkezdték visszapostázni a feladóknak.

Erre az aktusra Nemzeti Fejlesztési Minisztérium (NFM), pontosabban a Németh Lászlóné nemzeti fejlesztési miniszter utasítására kerített sort a Nemzeti Dohánykereskedelmi Nonprofit Zrt. Kiverve a biztosítékokat, mivel az ellenzék a bizonyítékmegsemmisítést véli látni a Magyar Posta ebbéli támogatásában. Miközben az NFM véleménye szerint nem áll módjukban megőrizni a vesztesek anyagait. Egy menetben megtagadva a győztesek által beadott pályázatok adatainak kiadását, mivel az a miniszter véleménye szerint nem számít közérdekű adatnak. Mely véleményhez hozzátehetnénk azt is, hogy alighanem azért is titkolják a nyertes üzleti és foglalkoztatási terveket, mert alkalmasnak ítélhetik a köznyugalom megzavarására. Amit már csak azért is érdemes szempontként hozzátenni, mert a korrupciógyanús esetek esetleges tömeges igazolhatósága tényleg megzavarná a miniszter köznyugalmát. Feltéve, hogy a lemondását követelők hangzavarától nyugtalanná válna. Feltéve, hogy a miniszterelnök hatalmi támogatásának árnyékában kell nyugtalankodnia bármitől, míg híven kiszolgálja a dohányosokat. Nem azokat, akik szívják a dohányt, hanem azokat, akik érdekeltek a dohány-, és vele a trafik-lobbiban.

Holott az a kistrafik-tulajdonos, akinek még álló üzlete mellett nyílt meg a 18-as karikával, beláthatatlan kirakattal, és a még beláthatatlanabb háttérrel bíró Nemzeti Dohányda, lehet, hogy kíváncsi lenne. Mert az így kialakult helyzetről, a villamosmegállóból nézve, Hobo egyik számának sorai jutottak az eszembe: „Meztelen emberek sírgödrüket ássák”. Aminek az a koncepció sem sokban mond ellent, amit Orbán Viktor sejtetett. Ígéretének egyik olvasata ugyanis nyugodtan lehet az, hogy a tönkretett trafikosokkal végeztetnék el az új boltok aprómunkáját. Ami lehet ugyan etikátlan és gusztustalan, de az új bolt-, illetve bolthálózat-tulajdonosok szempontjából kétségtelenül praktikus. A kiszolgáltatott ember kussol, és dolgozik. Miközben volt trafikosként érti is a szakmát, ismeri a vevőkört. Márpedig az első milliók, milliárdok megszerzésének módját pár év múlva nem biztos, hogy meg meri kérdezni bárki is. Különösen akkor, ha már most, a startnál sem meri egy miniszter felfedni a tényeket.

A tények helyett ugyanis a figyelő közönség Hoppál Péter szagavatott közleményét kapta. Mely minősítést azok a vélemények alapozzák meg, melyek szerint bűzlött a közlemény a hazugságtól. Hoppál Péter, a Fidesz szóvivője szerint ugyanis a baloldal folytat hajtóvadászatot a kisvállalkozó trafikosok ellen. Ami kijelentés a baloldaltól függetlenül is felveti azt a definíciós kérdést, hogy a Fidesz szerint hány bolt üzemeletetési jogának birtoklásáig kisvállalkozó valaki. Gyakorlatlan szemlélőként hajlamos lennék, a megemelt haszonkulcs-garancia miatt is, 1-ben meghúzni ezt a határt. Miközben az olyan esetekben, mint a már említett szomszédból történő piacról-kimarás, hajlamos lennék azt hinni, hogy sok éve ott helyben működő kisvállalkozó ellen a Nemzeti Trafik intéz vadászatot. Ha ehhez még azt is felidézem, hogy a korábban trafikot üzemeltetőknek kormányzati jogforrás tiltja meg a dohánytermékek árusítását, akkor az az ellenzéki hajtóvadászat sehogy sem jön össze. A kormányzati dohányárusítók, és alighanem potenciális kampánytámogatók piacát, haszonkulcsát ugyanis a parlamenti kétharmad iktatta törvénybe, Kiszorítva a korábbi boltosokat.

Persze lehet, hogy Hoppál Péter szóvivői fizetése nem fedezi a tényekbe való elmélyülés költségeit. Ellenben akár külön prémiumkiírás is létezhet számára, ha baloldalizik egy kicsit. Ha pedig Bajnaizni is sikerül, akkor talán még egy vaníliás karikát is kap Selmeczi Gabriellától. Gipsz Jakab, Iksz Ipszilon, Piros Arany és Hát Izsák, mint a Fidesz összefonódás-ellenességi megbizottjai, pedig még a vállát is megveregetik.

Andrew_s

Trafik-zsenikkel tűzön, vízen át

Üdítőt is csak 18 év felettieknek
Fotó: EISimay

A minap egy közeli, immár beüzemelt, új típusú trafik előtt kellően meglepődtem. Nem azon, aki üzemelteti, mivel korábban, talán önhibámból, a környéken sem láttam. Azon azonban igen, hogy a kirakat tele volt üdítőitallal. Nem sörrel, borral, pálinkával, hanem szó szerint üdítőitallal, és ásványvízzel. Felettük a táblával, hogy 18 év alatt haljon szomjan az arra járó. Aztán olvasgatva a híreket, kiderült, hogy nem csak ez, meg az egymás szomszédságában nyíló trafikok jelentik a kizárólagos furcsaságokat.

Az ugyanis tiszta sor, hogy immár csak egy türelmi időszak áll a rendelkezésére azoknak, akik eddig évekig az emberek nikotinéhségének csillapításából éltek. Ami, lássuk be káros szokás. Annyira, hogy Légrádi Petra nem is gyújt rá. A hölgy pedig nem más, mint a Nemzeti Dohánykereskedelmi Nonprofit Zrt. marketing- és kommunikációs vezetője, és mellékállásban parapszichológus. Alighanem azért, mert így könnyebben megérzi kommunikációs széljárásokat is. Ellenben a dohányzás tényleg káros lehet az egészségre. Tehát ne bántsuk a hölgyet. S méltányoljuk azt is, ha másutt közel a segítség majd a dohányosoknak. Például Sárváron, ahol a tüdőgondozó közelében nyílt meg a trafik. Talán azért, mert az egész településen nem volt már több olyan szabad sarok, ahol szívathatják az ott lakókat. Ellenben ehhez képest a nagykorúsághoz kötött ásványvízfogyasztás még szerény megvalósítása a szerény szellemnek. Biztos messze járt a paraizé.

Ahogy azoktól is, akik eddig a dohánykereskedelemből éltek. Kivéve a kivételeknek, mivel az MNO szerint hatvan régi trafikos év végéig ideiglenes fennmaradási engedélyt kapott. Két legyet ütve egy csapásra. Egyrészt ott, ahol végképp megfeneklett a trafikok újraszervezése, ott sem marad cigi nélkül a nagyérdemű. Másrészt viszont a trafikosok megosztására tett kísérletnek is eleget tettek. A hír különben, mintegy mellékesen, talán eme megosztási szándéktól is vezetve, megjegyzi: „A Nemzeti Dohánykereskedelmi Zrt. vezetője a lapnak hozzátette, bíznak abban, hogy a jogalkotó később rendezi a régi trafikosok helyzetét”. Ami nem mellesleg azt is jelenti, hogy Orbán Viktor ígérete arról, hogy a régi trafikosoknak sem szabad elveszteni a megélhetési lehetőségeiket, a blöff határát súrolta. Alulról. Mivel világos, hogy a Nemzeti Trafikok hivatalos startjáig semmi sem történt. Tovább valószínűsítve, hogy alapvetően a régi trafikosok kényszerhelyzetbe hozásával gondolják megoldani a trafik-mutyi nyerteseinek szak-munkaerő utánpótlását.

S annak érdekében, hogy a lojalitás is biztosítva legyen, a hatvan szerencsés kiválasztását is a polgármester végzi. Az, hogy 1417 településen miként fog trafikot nyitni hatvan trafikos, az lehet ugyan némileg problémás így elsőre. Miközben, pozitív hozadékként, megindult a régi trafik-emlékek vizuális gyűjtése. De a Nemzeti Dohánykereskedelmi Nonprofit Zrt. majd csak megoldja a többiek problémáját is. Ha pedig mégsem, akkor majd alighanem mindenki kap egy szép hangzatos sajtóközleményt arról, hogy ők annyira, de annyira akarták. Talán addigra megjön majd a legújabb intenció arról is, hogy miért nem sikerült. Megmagyarázva azt is, hogy a miniszterelnök ígéretét miért érdemes vékony papírra kinyomtatni, mielőtt elhasználnák az arra érdemes célra. Különösen ott, ahol sokan vannak. Például a Szigeten, ahol cigi árusítása márpedig nem lesz. Alighanem a nemzeti párválasztóba való bedolgozás sikere érdekében. Hála ugyanis az ilyen roppant dohányos-barát ötleteknek határozottan jó csajozós-pasizós duma lehet majd, hogy: „Te, figyú, gyere a sátramba, s akkor ott még van egy kis dugi-cigim”. Akár úgy is érthetően, hogy dugás után szívunk, ha már a hatóságok szívatnak.

Andrew_s

Pálffy sem ért trafikul

Forrás: Wikipedia

A KDNP nagy nehezen megnyilatkozott a trafik-mutyikkal kapcsolatban. Tényleg nehezen, megkésve, de legalább töretlenül. Már amennyiben Pálffy Istvánnak, a kereszténydemokrata párt frakciószóvivőjének a megszólalását tekinthetjük a párt véleményének. Kicsit olyan, mint az elhíresült Dávid Ibolya-féle, a focihoz való hozzáértését fitogtató miniszteri expozé, de hát erre futja.

Ugyanakkor persze azt is mondhatjuk, hogy a KDNP-nek köze sincs az egészhez, mivel esetleg valóban nem indult a trafik-pályázatokon senki az ő klientúrájukból. Azonban kormányzati pártként ettől még lehetne véleménye a szóvivőjüknek. Mármint azon kívül, hogy neki nincs mondanivalója. Holott kell, hogy legyen. Egyszerűen azért, mert a közös kormányzás, és a sokszor emlegetett közös kétharmad okán nem engedheti meg magának egy kormányzatban részt vevő párt képviselője sem, hogy a párt nevében hallgasson. Nem jogilag, mert jogilag természetesen megteheti. Morálisan azonban nem. Különösen azok után nem, hogy éppen az ő unszolásukra kell az általuk felügyelt oktatási rendszerben helyet szorítani az erkölcs és etika pallérozásának.

Nem mintha ez baj lenne. Csak kissé furcsa példamutatás az, hogy éppen az oktatási ügyekért felelős államtitkárt adó párt úgy tekint a trafik-mutyira, mint a szomszéd falu határában levő pöcegödörre. Úgy, hogy: „nem sétálunk arra, nekünk hát nem büdös”. Persze a nyilatkozatból kiragadott kijelentés, a „KDNP nem dohányzik”, önmagában is felér egy aranyköpéssel. Pártot ugyanis aligha látott valaki is a körúton sétálni. Csibukkal a szája sarkában. A tagok nevében viszont aligha nyilatkozhatott a szóvivő úr. Ezt a finom stilisztikai árnyalat talán még ismerős lehetne abból a korból, amikor Pálffy István még újságíróként és nem párt-szócsőként kommunikált. Annak ellenére, hogy ugyanakkor megértem a KDNP nevében megszólaló politikust is. Akkor, amikor immár hangfelvétel, illetve újabb levél, került ki a FIDESZ aktív részvételéről a trafik-elosztásban, nehéz lenne egy olyan párt nevében szembe menni a nagyobbik kormányzati erővel. Annak a pártnak a nevében, mely párt önmagában esetleg a fasorban sem lenne. Illetve ott sem, mivel a Kossuth-téren kivágták a fákat. Talán éppen ezért? Mert azért elég kérdéses lehet a KDNP státusza akkor, ha a választásokon való megméretést kezdenék feszegetni az esetükben. Így aztán a kérdés leegyszerűsödhet arra, hogy:

„

-Szerintetek maffia-korrupció a trafik-mutyi?

-Igen.

-Szerintetek parlamenti párt vagytok? Na ugye, hogy nem korrupció a trafik-mutyi!

„

S Pálffy Istvánnak rögtön nincs is mondanivalója az ügyben, és nem ért a trafikhoz. A trafikhoz sem. Miként annak idején elég furcsa megszólalásai voltak más ügyekben, például az abortusz-törvények kapcsán is. Tanújelét adva, hogy az alapfokú ismeretek hiánya, illetve a biológiailag is érthető tapasztalathiány nem lehet ok akkor, ha véleményt kell mondani valamiről. Egy párt szóvivőjénél aranyat érő képesség. Így aztán teljesen alkalmas arra, hogy az EU-jelentést is minősítse, két „nem értek a trafikhoz” kijelentés között. Egyszerűen a kidobantó, kukaérett hulladék kategóriájába sorolva annak a szervezetnek a jelentését, mely szervezet anyaszövetségéhez népszavazással csatlakozott az ország. Ha tehát a haza nem lehet ellenzékben, és az EU-tagságról népszavazás döntött, akkor a KDNP-s politikusok esetében vajon melyik hazáról, és melyik népről van szó. Már akkor, amikor a fizetési borítékukért cserébe ott szerepelnek a képviselői névjegyzékben.

Bár ez utóbbi kérdést alighanem inkább a markáns kritikát megfogalmazó Harrach Péternek kellene nekiszegezni. Miközben persze számára is adott lehet a dilemma, hogy vagy enged a miniszterelnöki ellenségkeresési játék vonzerejének, vagy keresheti a pártja helyét a frakciótörmelékek között. S ebben a kérdésben az, aki szerint nem tartom a KDNP-t valós frakcióval rendelkező valós pártnak, igazat gondol. Tényleg nehéz egy, csak pártszövetségben megmutatkozó, a miniszterelnöki ötleteket érdemi kritika nélkül támogató pártról önálló politikai entitásként gondolkodni. Pálffy Istvánnak talán nem is kellene a dohány-bizniszhez értenie. Talán nem is az a baj, hogy nincs ebben a kérdésben mondanivalója. Az azonban mindenképpen baj, ha nem érti, hogy a pártjának viszont kellene valami önálló mondanivaló. Ellenkező esetben nem más, mint az orbáni papagáj-kommandó részhalmaza. Egy csücsök a politikai szalámi maradványai között. Erősen megkötve. Viszont időlegesen legalább megfizetve.

Andrew_s

A mutyi és a hatalmi függőség

Szabó Ákos: Dark madonna

A trafikok ügye új törvényeket is fialt. Az egyik a mutyiban nyertes feleknek a garantált jövedelem. Ez sem semmi persze, mivel menet közben változtatni a játékszabályokat nem illik. Persze, sok mindent nem illik, amit a kormányzat mégis meglép. A leltár sajnos aligha teljes jelenleg. Bár kétségtelenül olyan ponthoz ért a hatalom, ahonnan már nincs visszaút. Most visszakozni annyira a gyengeség jele lenne, hogy gyakorlatilag kizárt.

Lázár János, a híres kaparós beszédével megüzente, hogy a kormány a győztesek kormánya. A győztesek kormánya pedig nem tűri veszteseket. Holott Lázár János akkor még korántsem volt annyira magas szinten megmondóember, mint manapság. A szemlélet azonban maradt, és a kormányzat nem tűri a veszteseket. Az egzisztenciális vesztesek semmiképpen, míg a morális veszteségekkel sem sokat törődik. Olykor ugyan megengednek egy-egy erkölcsre utaló megjegyzést, és kötelező tananyag lett az erkölcs tanítása. Azt sugallva,hogy az könyvből, teljes értékkel megtanítható. Azt sugallva, hogy az aki nem tanulta meg, az erkölcstelen. Holott ez természetesen nem igaz. A gazdasági sorozatgyilkosoknak is van erkölcse. Csak az nem olyan, amit mindenki tanítandónak, következményeiben elszenvedendőnek tart. Amikor azonban a többség tudomásul veszi, akkor onnantól az válhat erkölcsi normává. Ez értékeli fel az ellenzék, de akár az egyes emberek felelősségét. A többség által elfogadott erkölcs ugyanis közerkölcsé válik. Akár fásultságon, akár beletörődésen alapul is ez az elfogadás.

Ahogy az a szemlélet is, ami egy legalább ilyen veszélyes üzenetet hordoz. Az, ami szerint: „a tied az enyém, de az enyémhez semmi közöd”. Holott az adatok megtudakolhatóságának új törvénye ezt üzeni. Szintén a trafik-mutyi által generálva, mivel a kormány a korrupciót esetleg leleplező valamennyi adat kiadását megtagadhatóvá tette. Nem véletlen az, hogy sok kommentben megjelent a szabadrablás, és közlopás törvényesítése ennek kapcsán. Úgy téve, mintha nagyon meglepődtek volna egy ilyen törvényen. Holott az szinte törvényszerűen érkezett. A hatalom ugyanis nem tűri a veszteseket. Márpedig abban a pillanatban, amikor nem csak lelepleződik, de bizonyítható is a korrupció, a hatalom a vesztes oldalon találná magát. Ezt pedig nem engedheti meg magának. Így válhat minden, az átláthatóságot segítő adat visszaélésre alkalmassá. Alkalmassá azzal, hogy a hatalom szempontjából visszaéljenek vele. Lázár János szavainak tartalmát érvényesítve, ebben a szemléletben a hatalom is annyit ér, mint amennyit kapar magának. Ezt pedig veszélyezteti minden, ami a veszélyezteti a hatalmi struktúrát. S mi más veszélyeztetné jobban, mint az információ, az adatokon alapuló vélemény.

Nem véletlen az, hogy a tényfeltáró vizsgálat réme alapjaiban okoz lúdbőrözést a hatalom haszonélvezőinek. A kaparás veszélyeztetése, a hatalmi birtokviszonyok kikezdése önmagával szemben, önmagához képest okozna veszteséget. Az az emberi viszony, amiben a tévedés joga is adott, és az érvelő vita elengedhetetlen érthetően szemben áll azzal a helyzettel, ahol a vesztes semmit sem ér. Az pedig aki korábban mindent megtett azért, hogy hatalmat szerezzen, nem kockáztathatja azt, hogy könnyűnek érezze magát. Még akkor sem, ha ehhez korábbi morális normákat kell felrúgni. Pontosan úgy, ahogy egy drogfüggő is áthág számos olyan morális elvet, amit korábban esetleg maga is hirdet. Prostituálódik, és akár jogsértés árán is megszerezni próbálja a napi adagot. Ha tehetné nyilvánvalóan törvénybe iktatná azt, hogy neki mindenki pénze jár, de az övét senki nem számolhatja meg. Egy átlagos függőségbe szenvedő ezt nem teheti meg.

Egy ország kormányzata, ha előtte kiiktat minden kontrollt, ellenben megteheti, hogy törvényileg szabályozza azt, hogy kit szeret, és kit nem. Foglyokat pedig nem ejt.

Andrew_s