Az MI gyűlölve dicsért a Hegyalja út miatt

A Tabán a lebontása előtt.
Forrás: Budapest Anno

Alighanem valami túlétkezéses gyomorgörcs álmatlan hányódása közepette születhetett az ötlet a Hegyalja út átnevezéséről. Elvégre az út földrajzilag is meghatározó helyen van, és generációk nőttek fel úgy, hogy nem valami percéletű politikai szellentés görcséhez kell igazodniuk. Aztán mégsem lett Mádl Ferencről elnevezve. Alighanem az ott, és a környéken lakók nagy többségének megelégedésére.

Mert azért a közterület mégis csak azé a közé, aki használja. Ha a köz szerint jól van úgy, ahogy van, és nem sért az elnevezés egyetlen méltánylandó közösségi jogot, akkor elég masszív diktatórikus szemlélet kell az erőltetett köztérelnevezésekhez. Függetlenül attól, hogy Mádl Ferencet szerette-e valaki, vagy nem szerette. Holtában már csak igazat szabad róla írni. A szeretet ellenben szubjektív. Így alighanem értelmetlen lenne azon polemizálni, hogy elődjéhez képest milyen lemaradásban volt elismertség tekintetében. Már csak azért is, mert az elnöki székét olyanok is megörökölhették, mint a nemzeti plagizátor. Úgyhogy köztársasági elnökként legfeljebb csak láncszem volt a lefele szaladó láncban. Borítsa tehát megítélését a méltó homály. Az útelnevezésektől függetlenül.

Már csak azért is, mert az út megmaradt Hegyalja út. Az útvonalat érintő három kerület polgármesterének, Hoffmann Tamás a XI., Nagy Gábor Tamás az I. és Pokorni Zoltán a XII. kerület polgármesterének, köszönhetően. Akikről érdemes tudni, hogy mindhárman a Fidesz képviseletében ülnek a helyükön. Amiért aztán a Magyar Idők címet viselő izé tollnokától meg is kaptak minden fejberúgást. Szikszai Péter ugyanis felhatalmazva érezte magát, hogy végigpróbálgassa a gyűlölködő bunkók teljes stílustárát abban az írásában, amiben a keresztvizet is leszedni volt hivatott a három polgármesterről. Mintegy mellékesen fontos ismeretterjesztő munkásságot folytatott. Ami minden bizonnyal hiánypótló lehet a sajtóetika mocsarában vergődők számára. Mondván, illetve írván, hogy: „A javaslatot viszont nem a gyűlöletfüggő liberálisok vagy az amőbák intelligenciájával rendelkező szocialisták fúrták meg, hanem három fideszes kerületi polgármester”.

Amiből teljesen nyilvánvaló információként leszűrhető, hogy aki nem illiberális Fideszes, hanem a szabadságot hirdeti, az gyűlöletfüggő. Világos, mint a Nap. Az mondjuk kérdéses, hogy a gyűlölködő mennyire gyűlöletfüggő. De, ha elfogadjuk, hogy a permanens szabadságharcban gyűlölködő Fidesz-vezér gyűlöletfüggő, akkor ezzel azt is kinyilvánítottuk, hogy Orbán Viktor, Szikszai Péter szerint liberális. Namármost! Azt tudjuk, hogy Orbán Viktor annyira liberális volt, hogy pártjának főkomcsizója, Kövér, annak idején az SZDSZ támogatásával lett képviselő. Így a most éppen az MI-nek írkáló betűvető nyomán már fel is oldottuk azt a dilemmát, hogy miként lett az egykor magát liberálisnak mondó Fidesz-vezetőből habzó szájú ellenségkereső, ókonzervatív diktátor. Megmaradt ugyebár gyűlöletfüggőnek. Mondjuk, az senkit ne zavarjon ebben, hogy a liberalizmus pont az ellenkezőjét jelentené. A sajtóetika fennkölten bérutálkozó, és most éppen fideszes polgármesterekre acsargó tollnokát ilyen pitiségek nem zavarják. Ahogy az sem, hogy a szocialistákra tett dehumanizáló megjegyzés elég rokon azzal, amit retorikájában a fasizmus használt. De gyűlölködőnek mindenképpen az. Tehát Szikszai Péterről is megtudhattuk, hogy gyűlöletfüggő.

Ugyanakkor akkorát rúgott a három polgármesterbe, hogy tulajdonképpen megdicsérte őket. Ami, például Hoffmann esetében talán tényleg túlzás. Már akkor, ha a Zöld Pardon bezárása körüli hercehurcát, a Móricz Zsigmond körtér elhúzódó felújítását idézem emlékeimbe. De most ezzel az útelnevezéssel kapcsolatos ténykedésük során mindenképpen kiérdemelték az MI cikkszerzőjének dicséretét. Mert azt írja az intelligencia felkent apostola, hogy az a polgármester, aki a környékben, a körzetében élők véleményét képviseli nem több „voksfetisiszta” hőzöngőnél. Ami valószínűleg azt jelenti, hogy az esetleges újraválasztásához felkészülve a szavazatokat, a voksokat tartja szem előtt. Melyeket nyilván egyszerűbb megszerezni, ha figyelembe veszi a szavazók érdekeit, véleményét.

S itt van a dicséret elhantolva. Ez a fajta „voksfetisiszta” szemlélet tehát azt jelentheti, hogy a polgármester az őt megválasztók érdekeit, véleményét előbbre helyezi az esztelen pártpolitikai lojalitásnál. Márpedig, a küldő párttól függetlenül, ez valószínűleg alapvető elvárás lehetne bármelyik polgármester esetében. De akár a képviselők esetében is. Netán még a miniszterelnök esetében is. Úgyhogy azt nem bánom, hogy a Hegyalja út neve megmaradt. De az szinte biztos, hogy a parlamenti képviselők és a kormánytagok is lehetnének annyira szavazatfetisiszták, hogy az országban lakók érdekeit az oligarchikus hűbérrendszer kialakításának szándéka elé helyezik.

Andrew_s

Hoffmann Tamás kapanyele

Fotó: Facebook / Molnár Gyula

Egy ember és egy kapanyél kapcsolata nagyon sokrétű lehet. Lehet például a kemény fizikai munka egyik jele is ez a kapcsolat. Az újbudai polgármestert azonban eszembe sincs meggyanúsítani azzal, hogy ilyesmire vetemedett volna. Ahogy a neveltetésére sem szeretnék célozni.

Az előbbiről úgyis tud majd sajtófotókat közölni, ha szükségét érzi, míg az utóbbi sok, költséges és felesleges bírósági procedúra szelét lengeti a lágy estében. Amúgy is egészen máshonnan, az előző polgármester viselt dolgainál gondoltam kezdeni. Nem részletezném ezeket, mivel barátai és haragosai úgyis megteszik. Most, és az önkormányzati kampányhoz közeledve egyaránt. Egyvalamivel kapcsolatban, a hivatali visszaéléssel kapcsolatban azonban ma a Kúria is döntést hozott. Jogerősen felmentve Molnár Gyulát és Lakos Imrét a vád alól. Ezt követően egy hivatalban levő polgármester igazán akkor marad úriember, ha hallgat. Különösen akkor, ha a jelenlegi bársonyszékét talán éppen a jól időzítve elindított eljárások melegítették elő az előző kampány finisében. De akkor is hallgathat, ha úgy érzi: sokkal jobbat, többet tett az adott településrészért, mint az elődje. Korrektebben, és átláthatóbban. Ám hallgathat akkor is, ha pusztán jogkövető magyar állampolgárként szó nélkül tudomásul veszi a Kúria döntését. Fenyegetőznie és gúnyolódnia teljesen felesleges.

Különösen felesleges nyilvános közlemény formájában. Márpedig Hoffmann Tamás ez utóbbiaknak látta égető szükségét a felmentő hír hallatán. Az egyik irányban megjegyezve, hogy Molnár Gyula és Lakos Imre pusztán ügyesen papírozta le a dolgait. Míg a másik irányba további feljelentéseket, folyamatban levő ügyeket emlegetett. Az utóbbiak fenyegető volta aligha szorul indoklásra. Talán majd az önkormányzati választás környékén ismét hallhatunk, egész véletlenül éppen akkor, letartóztatási, illetve vizsgálati, netán vádemelési szakaszba jutott újabb ügyről. Ahogy azt Koncepcisztánban kell. A másik, a papírozásra vonatkozó megjegyzés a maga gúnyos üzenetén kívül is igen figyelemre méltó. Tegyük fel ugyanis, hogy a Kúria nem a felmentés mellett dönt. Akkor Hoffmann Tamás, miután kidoboltatta, hogy „Győzött az igazság!”, vajon mit mond? Azt esetleg, hogy: „lám, ezek már csak azért is alkalmatlanok, mert még lepapírozni is hülyék egy kis korrupciót”?

S itt már vészesen közeledünk ahhoz a bizonyos kapanyélhez. Bár továbbra sem abból az aspektusból, hogy a kerület zöldterületén kerülne Hoffmann Tamás kezében bevetésre. Ellenben egy mondás szerint egy kapanyél is elsülhet olykor. Ha pedig elsül, akkor visszafele is elsülhet. Tegyük fel, de tényleg csak tegyük fel, hogy valami ördögi machináció folytán Hoffmann Tamás elveszti a választásokat. Ha ezt követően vizsgálat indul a kerület ügyeit illetően, akkor a vizsgálat vajon mit, illetve kit fog találni? Egy okos Hoffmann Tamást, aki mindent jól lepapírozott, vagy egy butát, aki erre sem volt képes? Rábukkan-e különböző sáros ügyek lábnyomaira a fiókok mélyén? Ha pedig a vizsgálatból a polgármester makulátlanul jön ki, mint a hipózott gólya, akkor vajon tényleg olyan becsületes volt? Vagy csak jól le tudott mindent papírozni? Mert az nyilvánvaló, hogy mindkét esetben alkalmatlan polgármesternek.

Az egyik esetben azért, mert csibész. A másik esetben azért, mert még papírozni is ostoba. Addig pedig azért, mert képtelen felmérni, hogy mikor lenne jobb inkább hallgatni. Akár egy kapanyélre támaszkodva. Ott, a körtéri Gomba mellett.

Andrew_s