Baka nem nyerít, de nyer itt?

2026. augusztus 7.-én Magyar Péter bejelentette, hogy három a név. A tudósításból kimaradt, hogy kik azok, akik "három államfőjelöltet ajánlanak a Tisza-frakciónak". De nincs is már jelentősége. 2026. augusztus 8. -án már tudhatóvá vált, hogy Dr. Baka András az, aki a tiszások jelöltje arra, hogy a tiszás kétharmad megválaszthassa a tiszás többes ajánlotta jelöltet. Gratuláljunk? Gratulálok!

Gratulálok Dr. Baka Andrásnak, aki Sulyok eltávolításakor szinte az első között biztosította a nagyérdeműt az egyetértéséről a BBC-nek. Valamint azért is, hogy hetvenhárom évesen megkoronázhatja a pályafutását egy kegyelmi állással a tiszások kegyelméből. Mert pontosan tudható, hogy egy korhatár-módosítással azonnal eltávolítható, ha nem seper elég jól.

De gratulálok a tiszás agytrösztnek is, amiért ilyen jól tartják magukat a korábban inkább conteo-nak szántan vélelmezett, illetve spekulációs forgatókönyvhöz. Nem tudom, hogy hány tiszást sikerült megkérdezni előzetesen a javaslatról, de nem is túl érdekes. Utólag szinte biztosan mindannyian egyetértettek vele. Előzetesen is. Mert a személyi kultusz már csak ilyen.

De ezért sem érdekes, mert a tiszás giga-frakció akkor is megválasztana bárkit, ha az valójában egy ló lenne. Márpedig Dr. Baka Andrást senki sem hallotta nyeríteni, esetleg nyihogni korábban. Tehát nem ló. Az, hogy mennyire golyóstoll, az meg majd kiderül. Az, hogy mennyire lesz hiteles, az meg már kiderült.

A kialakult, illetve kialakított körülmények között akkor sem lesz hiteles, ha belefeszül. Egy autoriter rendszert követő teljhatalmi struktúrában ül be a köztársaság-elnöki székbe. Úgy, hogy bármikor elmozdítható. Azaz, ha mindent aláír, akkor golyóstoll. Ha valamibe belefeszül, akkor pedig előre lejátszott látványpékség a választóknak.

Mondhatnánk persze, hogy innen szép győzni. Csak kérdés, hogy kit, és miről tud meggyőzni. Mert egyelőre csak elfogadta a kockacukrot.

Andrew_s

Tiszás teszt tiszásoknak

Magyar Péter bejelentette a pillanatnyilag végleges listáját azoknak, akiket a kormányába szán. Azért gondolom, hogy talán csak pillanatnyi a lista, mert sokkal inkább tűnik egy újabb tesztnek. Korábban egy inkább társadalmi teszt volt az oktatásüggyel kapcsolatosan, és ott vissza is lépett. Az újabb teszt már inkább a saját híveinek szól arról, hogy az önnön korábbi, akár önmeghasonlott, döntésük kognitív önvédelme érdekében, de meddig képesek helyeselni és relativizálva megmagyarázni egy alig magyarázható dobást. Amolyan tiszás teszt tiszásoknak.

Az, hogy kinevezte a korábban általa is fideszesnek címkézett Vitézy Dávidot miniszternek, az csak egy elem abban a sorban. Abban, hogy Magyar Péter rendre felkért olyanokat, akik korábban a Fidesz-kormányok egyikében-másikában szerepet töltöttek be, vagy ismert fideszes, esetleg NER-es kötődéseik vannak. Az igazi nagy tesztet a végére hagyta, mint egy vacsora ínyenc főfogását. Megnevezte a belügyi és igazságügyi tárca pillanatnyi várományosát. Pósfai Gábort nevezné ki belügyérnek, illetve Melléthei-Barna Mártont igazságügyért felelős miniszternek. Elvégre egy sportszerkereskedő nyilván a legjobb választás egy belügyminiszteri posztra. Azon az alapon, hogy majd a sportért is a belügy lesz felelős.

S persze a nagy dobás a sógor megnevezése igazságügyi miniszternek. A net közösségei meg is mozdultak erre. Miként természetesen megjelentek az első védőbeszédek is. Antall Józsefig visszanyúlóan. Mint olyanig, aki szintén a sógorából faragott minisztert. Nem mintha az jó lett volna, de legalább alkalmas lehet a relativizáló elmaszatolásra. Kis szépséghiba, hogy a relativizálás nem ment fel senkit a döntései alól. Ahogy a hazugságai alól sem. Mert az a tétel, miszerint Magyar Péter szakít az "uram-bátyám" nepotizmussal nyilvánvalóan végképp megbukni látszik.

Ráadásul ez már akkor is ráég, ráéghet, ha a immár a saját hívei nyomására is, de meghátrálásra kényszerül. Mert a korábbi kádermentő ki-, és megnevezései után itt már a szándék is jelzi, hogy a Tisza valójában egyfajta "vatikáni ösvény" a fideszes körökből és családból igazolt kádereknek. Az, hogy Magyar Péter bíróként dolgozó húgát mennyire fogják ezt követően elfogulatlannak, korrupciós alanynak tekinteni az ügyefelek, az persze legyen a családi belügyük.

Andrew_s

Update: Magyar Péter bejelentette, hogy húga felfüggeszti bírói tevékenységét.

Tiszás oktatási közvéleménykutatás?

Magyarország a szekuláris Európa része. Állítólag. Magyar országa ideológiasemlegesen mindenkié. Állítólag. A valóság, ami most szembejön az, ami történnik, és történni fog. Ennek egyik pontja annak a meglibbentése, hogy Rubovszky Rita, a Ciszterci Iskolai Főhatóságnak Zirci Ciszterci Apátság által kinevezett igazgatója, lehet a Tisza oktatási minisztere.

Természetesen tudom, hogy még nem nevezték ki. Természetesen tudomásul tudom venni, hogy Magyar Péter egykori iskolája módszertanát is követheti. Elvégre Orbán is sokszor bedobatott előzeteseket a köztudatba azért, hogy felmérje a várható fogadtatást. Emlékezzünk az "internetadós" eseményekre. Így simán belefér, hogy a hölgy kinevezését egyelőre csak megjáratják a köztudatba.

Így egyáltalán nem biztos, hogy valóban ő kapja meg a köztudatmódosítási generációs főfelügyelet vezetői posztját. Már amennyiben majd valóban alakul oktatási szakminisztérium. Amely a ezek szerint nem egészen biztosan egy világnézetsemleges szervezet lesz. Volt már ilyen. Úgy hívták, hogy Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium. Addig is itt van egy ötlet, hogy egy, hitelvű szervezet vezetője, feleljen az oktatásért. Bár, szerintem, a kifejezetten vallásalapú ideológiának, hitelvi alapokon egyáltalán nincs helye az állami iskolában.

De a tiszás szavazók biztosan ezt szerették volna. Vagy mégsem? Esetleg felkészül Hoffmann Rózsa? Majd kiderül.

Andrew_s

Damaszkuszi oda-vissza

Forrás: Wikipedia By Enoch Lau

Megvolt a szavazás, és szinte biztosan a Tisza, illetve Magyar Péter alakíthat kormányt. Jól mutatja ezt az, ahogy megindult a zarándoklat a damaszkuszi úton az új vezér farpofái közé. Ugyanakkor egyfajta ellentétes forgalom is körvonalazódik.

Ahogy sorra szóbakerül, illetve erodálódik az ígéretek valósan megtartható része, a teljesülés lehetősége, ideje, úgy hallom, olvasom egyre többször, hogy az illető "csak" protest-szavazatot adott a Tiszára.

Ez szándékában akár igaz is lehet, de valójában orbitális baromság. Mert valójában, technikailag a Tiszának szavaztak gyakorlatilag teljhatalmat. Akármire gondoltak közben.

Aki tehát értékrendje szerint nem azonosul a jobboldali populizmus fedezetlen ígéreteivel, illetve egy vezérnek adott biankó felhatalmazással, esetleg csak szimplán úgy kezdi érezni, hogy hülyére vették, az kihúzta az ÍJ-kártyát. Így járt.

Akármit fog mondani másnak, vagy csak önmagának arról, hogy miért nem másra szavazott. Lehetősége lett volna rá. Még lett volna.

Andrew_s

Demagógisztáni napló: Borítékolok

Pátoszosan mondhatnám, hogy az utolsó szó jogán. De holnap még csak holnap lesz. Azok az emberek, akik szavazás közeli helyzetbe kerülnek, szavaznak. Utána lesz még egy közvéleménykutatási roham, amikor a kijárati kérdezősködések eredményén lehet vitatkozni. Míg az különböző mérések alapján ki-ki megteheti a tétjeit. Előre örülve a medve bőrének, vagy sopánkodva, vagy mindenki mást lehülyézve. Pártmérséklet szerint. Aki akart, már összeveszett mindenkivel. Családtaggal, baráttal. Nekem nem volt szándékomban. Remélem nekik sem.

De maradjunk az eredmények ösvényén. Szerintem a szélsőjobbot rendszeresen alámérik, ami a támogatottságukat illeti. Érthetően, mert az elvárt válasz nem az, hogy "neofasiszta vagyok". Így a "rejtőzködés" az ő esetükben szerintem akár 5-8% is lehet. Ugyanezért, csak a másik oldalon, a tömeghangulat miatt, a vezetőnek hitt pártot rendszeresen felülmérik. Különösen, ha a válaszadó tart attól, hogy mások, a cserevezér hívei is hallhatják, láthatják.

Így személy szerint a két rivális jobboldali résztvevő között egy közel paritásos eredményre számítok. Akkorra, amikorra az összes meccset lejátsszák. Levélszavazatoktól a jogorvoslatokig. Egy ilyen paritásos helyzetben Orbán Viktor simán kaphat akár kisebbségi felkérést, és akkor Magyar Péterrel felváltva fújhat egy tonna tollat. Szerintem.

Mert akkor, ha a DK nem kerül be az országgyűlésbe, vagy a MHM-nél kisebb frakcióval kerül be, akkor egy Fidesz-MHM koalíció simán erősebb lehet. A tiszások meg lendületből állhatnak a fejükre. abban a biztos tudatban, hogy sikeresen kivégeztek mindenkit a Fidesszel szemközti politikai térfélen. Magyar Péter meg elégedetten kukorékolhat, ebben az esetben, a kisebbik domb tetején.

De az is lehet természetesen, hogy a közel-egyenlő helyzet a Tiszának kedvez. Ha Magyar Péter egy alig-többségi kormányt alakít, akkor azonban elég gyorsan cselekvésképtelen lehet egy olyan, akkor már ellenzéki, Fidesz-frakcióval szemben, ahonnan az összes interpelláció úgy indulhat, hogy "ugye emlékszik miniszterelnök úr, hogy ezt mikor is írta alá, nyilatkozta, dugta meg," stb. Persze megteheti, hogy nem vállalja be a miniszterelnökséget, és akkor szakmányban gyávázhatják.

Magyar Péter valójában lehet, hogy jobban jár, ha veszít. Megmarad a mentelmi jogos, jól fizető állása az EP-ben, és eljátszhatja a mártír-hattyú halálát. S az a gyanúm, hogy eredetileg talán így is tervezte. Csak a populista-fagyi visszanyalt.

Andrew_s

Aki visszalépett az semmibe vesz

Lezárult a visszalépések határideje. Aki akart visszalépett, aki nem akart, de rábeszélték az is. A visszalépést követelők, meg körbepisilik a teret örömükben. Holott valójában annak örülnek, aminek nem feltétlenül kellene. Mert a visszalépések ugyanúgy a választók semmibevételéről szól, mint amikor egy pártszédelgő a már felállt országgyűlés frakcióiból ülnek szerteszét. S némi antidemokráciáról.

A visszalépések követelése pedig nem kevés bizalomhiányról is. A saját preferenciákkal kapcsolatban. Mert miről is szólhatott az, amikor egy párt posztjai alatt ott sorakoznak a párt visszalépését követelő tiszás beírások? Vagy amikor a Tisza lelkes hívei szórják tele a netet arról, hogy ki mindenki vissza? Leginkább arról, hogy nem bíznak abban, hogy a Tisza önerőből képes meggyőzni az embereket. Arról, hogy akárhány jelölt közül is a tiszás jelöltet válasszák. Akármit is mondanak a közvéleményt kutatók.

Alkalmasint persze nem is túl demokratikus, amikor az egyik párt szimpatizánsa egy másik párt jelöltállítását akarja befolyásolni. De a Tiszával szimpatizáló hitharcosok ezen attitűdjét megértem. Elvégre sem a párt vezetőjétől, sem az alelnökétől nem esett túl messze ez a demokráciacsonkító alma.

De ott van persze az is, aki visszalép. Ez, mint írtam fentebb a választóik semmibe vétele. Azoké, akik aláírták az ajánlásukat mindenképpen. Mert a választó annak, illetve azoknak írta alá az ajánlását, akiket, vagy akiknek a pártját bejutásra érdemesnek tartotta. Ha nem így lett volna, akkor másnak írja alá az ajánlását. A nevét és adatait is vállalva. Amikor az, akit képviseletére méltónak tartott visszalép, akkor ez a gesztus neki szól. Az ajánlóinak. >

Azt üzeni, hogy magasról tesz az egészre, nem érdekli valójában az őt ajánló képviselete, és az ajánlóit legfeljebb a bizalommal való visszaélésre méltatja. Ebben az esetben kár lenne azon csodálkozni, ha nem csak arra nem szavazna valaki, esetleg soha, aki visszalép, de arra sem, akit ajánl. Magam például biztosan nem. Akármiért, akármennyiért lépett vissza, és akármilyen ideológiát talál ki hozzá. Mert annak az ajánlása, aki visszaélt a bizalommal ugyanúgy nem érne semmit. Vagy még annál is kevesebbet.

Andrew_s

Veszett torta fejszéje

Lezárult a jelöltállítási listák beadási határideje. A csodavárásban önkimerítők kórusa persze már megszólalt, hogy bezzeg a Fidesz támogatta meg mindazokat, akiket nem akartak a palettán látni. Magánügyük. Az, hogy folytatódik a bűnbakok keresése arra az esetre, ha Magyar Péter kisebbségben maradna, az látszik a közösségi médiában is. Holott Magyar Péter, illetve a Tisza nem a DK, és nem az MKKP szavazói miatt fog bukni, ha bukik. Hanem önerőből. Mert Magyar Péter a kezdetektől inkább erre, mint egy tiszta győzelemre játszott.

Sokan, tiszás vezetők is mondogatják, az esetleges lemaradásról a hatalom felé vezető ámokfutásban mindenki más tehet. Magam úgy látom, hogy Magyar Péter masszív fideszes retorikával, heves gyurcsányozással indult, és hívei a mai napig lelkesen kékfideszeznek. Miközben sem Magyar Péter, sem a hívei nem támadták fele olyan vehemenciával a Fideszt, mint az összes többi pártot. Ennek alapján koránt sem a Fidesz 2+ millió szavazóját akarták, illetve akarják meggyőzni, hanem mindenki mást. Ehhez nem kell látnoknak lenni. Magyar Péter is elengedett pár „aki nincs velünk, az csirkefogó” jellegű vezérszlogent és Radnai is beleállt az MKKP-ba. De elég egy pillantást vetni az MKKP posztjai alá a jelöltállítás korszakából, vagy szinte bárhova.

Holott a szavazást nem ez a két párt és szavazói fogják eldönteni. Hiába döntötték már el előre, hogy ők lesznek a hibásak. Az döntheti el, hogy a Fidesz szavazóiból sikerült-e számottevő réteget átszavazásra bírni. S itt kanyarodhatunk vissza oda, hogy Magyar Péter még véletlenül sem a kormánypárti szavazótábort erodálta korábban, hanem az ellenzéki tortaszeletből akarta magának kiénekelni a hatalmat. Miközben egyedüli üdvözítőnek akarta, illetve akarja láttatni magát. Holott ezzel eleve a bukásra, a hátul-maradásra játszott. Egészen egyszerűen belátható módon.

Az ellenzék azért volt ellenzék, mert az övé volt a kisebbik tortaszelet. Bárki, aki ezt a tortaszeletet morzsálta eleve bukásra volt ítélve, ha ebből a morzsából akart nagyobb tortaszeletet összerakni. Eleve nyerhetetlen a helyzet, ha a nagyobb tortaszeletből nem tud számottevő morzsát szerezni. Nem néhány kádert átcsábítva, hanem legalább a szavazói tizedét meggyőzve. Amire Magyar Péter kísérletet sem igazán tett. Márpedig a „csalódott fideszes” mítosza már korábban is üres halmaznak bizonyult. A hithű orbánisták nem szavaznak át. A centrum-közelieknek korábban is ott volt az LMP, illetve a Momentum alternatívaként. A jobbszélen leválóknak a vonagáboros Jobbik, illetve most az MHM. Az LMP és a Momentum ott van a kisebbik kupac morzsában. Az MHM meg közelebb lehet egy fideszes koalícióhoz, mint egy tiszáshoz.

Ebben a felállásban világosan látszik, hogy Magyar Péter, noha saját magának kiharcolt egy jól fizető EP-állást, valójában a kezdetektől sem a biztos győzelemre játszott. Akkor sem, ha a követői bele akarták látni mindazt, aminek a teljesítésére vágytak. Mert a választást nem a vágyak, hanem a szavazatok döntik el. Márpedig ez akkor is kevés lett volna, ha az említett kisebbik tortadarab minden morzsikája átsöprődik a tiszás tányérra. Amit meggyőzéssel talán, az arrogáns sértegetéssel meg biztosan nem lehet elérni.

Magyar Péter tehát, miközben a kormánypártot alig karcolva morzsálta fel az orbánizmus ellenzékét, tulajdonképpen a kezdetektől sem az egyértelmű győzelemre játszott. Az, hogy a hívei vakon szajkózzák a korábbi ellenzéket csepülő, de alapvetően fideszes szólamait, az csak hab a tortán. Mert az, aki fel akart ülni a tiszás árnyéklóra, az már megtette. Aki eddig nem tette meg, az legfeljebb otthon marad. Tovább hangosítva a Tiszán esetleg elcsattanó pofon csattanását. Mely végképpen kifáraszthatja a békés hatalomátvételben még bízók emberi tartalékait, és tovább stabilizálhatja a NER rendszerét. Vezéráldozattal, vagy anélkül.

Az ország reménye lehetne a

• Teljes tévedés;
• Hatalomba kerülése után Magyar Péter szakítása a fideszes káderekkel. A kooptálásuk, és hatalomba-helyezésük helyett;

Az elsőre kicsi, a másodikra, nem kis részben az eddigi legyőzés-retorika okán, alig van esély.

Andrew_s

Tiszás alelnök szavaztat az MKKP visszalépéséről

Beindult a kampány. Azt eddig is sejtettük, hogy ennek során nem, vagy nem elsősorban aranyszájjal előadott szentbeszédek fognak elhangzani, illetve feltűnni a világhálón. Azt is tudjuk, hogy létezik a negatív kampány, mint olyan. S persze tudjuk, hogy van akinek a demokráciaképébe nem feltétlenül fér bele a szabad választás, illetve a más pártok ügyeibe való be nem avatkozás. Ugyanakkor a Tisza elmondhatja, hogy szintet lépett. Alelnöki szintet.

Történt ugyanis, hogy Radnai Márk alelnök ura a Tiszának a közösségi médiában jó ötletnek tartotta szavazást indítani a visszalépések ügyében. No persze nem a Tiszának, hanem a Magyar Kétfarkú Kutya Párt (MKKP) ügyében. Elvégre nyilván tagja az említett pártnak. Ja, nem. Nyilván illetékessége van a másik párt döntéshozatalában. Ja, az sincs. Marad tehát az, hogy a szolgálatba helyezett trolljainak gondolt egy nagyot virítani. Mert egy kis beleugatás más ugatnivalójába mindig jól jöhet. Mond ez valamit a Tisza demokrácia-képéről? Természetesen mond. Pont annyit, mint amikor az MSZP színeiben indult Botka annak idején a DK elnökét akarta inkább leváltani Orbán helyett. Bár Botka legalább nem bújt egy szavazás álcája mögé. Ez is valami.

Radnai Márknak egyébként kijár a gratuláció. az őszinteségéért. Elvégre legalább nem titkolja, hogy a tiszás demokrácia alapvetően ugyanúgy a mások megvetése, a más pártok önálló politikai cselekvésének, a legalább közvetett, korlátozása köré fonódik, mint Orbán Viktor Fidesze esetében. No meg persze nem azzal akar nyerni, hogy igazolja: jobb, okosabb, szebb, praktikusabb, realistább a másiknál, hanem azzal, hogy a másik lépjen vissza.

Azért persze érdekelne a tiszások reakciója arra, ha a Fidesz róluk szervezne visszalépéses szavazást. Érdekelne? Azt hiszem, hogy inkább mégsem érdekelne. Az szerintem pont olyan antidemokratikus lenne, mint Radnai Márk tiszás alelnök akciója.

Andrew_s

Magyar Péter bejelentett bátrai

Amióta Magyar Péter bejelentette a jelöltek jelöltjeinek a jelölését, azóta egy dolgot biztosan meg lehetett állapítani, hogy ezzel sikeresen tematizálta az Orbán-ellenes közvéleményt. De az, hogy ezen túlmenően volt-e értelme, az több fórumon vita tárgya. Legutóbb a Klubrádióban is ezzel a kérdéssel tematizáltak egy műsorrészletet. Aki ezt szeretné megismerni, az hallgassa meg ott. Maradok a saját véleményemnél.

Szerintem annyi haszna biztosan volt a nyilvánoságnak, hogy több szempontból tisztázó hatása lehet. Akár még a Tisza tényleges programjának a megismeréséhez is hozzájárulhat. De a párt környékén uralkodó szemlélet megismeréséhez szinte biztosan. Ugyanakkor a szokásosan ismételgetett panelek kritikájához is. Mert egyre inkább lejárathatja, unottá teheti azokat az érveket, amelyek közös refrénke: a többiek se, a többinek sem. Elvégre, ha a Tisza egyetlen érve önmaga mellett ez, akkor valójában semmivel sem indokolja, hogy mennyivel, illetve miben jobb. Azon kívül, hogy a vezetőjét nem Orbán Viktornak hívják. De vissza a képviselőjelöltek jelöltjeihez.

Amit biztosan megtudtunk, hogy hány száztalékuk nő, illetve mi az átlagéletkoruk. Ahogy azt is, hogy diplomások, tanárok, mérnökök, valamint rendvédelmisek, és sokan mások. Egy adat hiányzik a sok között. Az, hogy a NER igazgatósági állását is egykor betöltő Magyar Péter mellett hány egykori fideszes, tag, aktivista, szimpatizáns tarkítja a jelöltek sorát? A hazai közéletet nézve az a gyanúm, hogy talán pont a felülreprezentáltság miatt hiányzik ez az adat.

Ugyanakkor pár dolgot mégis láthatunk. Lássuk csak:

• A politikai rutin: gyakorlatilag semmi. Az érv az, hogy majd megszerzik, és ’990 –ben sem volt más a helyzet. Ez akkor sem volt teljesen igaz, de mára egészen biztosan nem igaz az, hogy csak a nulláról lehetne indulni.
• A parlamenti tapasztalat: gyakorlatilag semmi. Az érv itt is az, hogy majd megszerzik. Azonban ez azt is jelzi, hogy aligha várható szerintem a parlamenti realitásokat figyelembe vevő megnyilvánulás.
• A személyi kitettség, egzisztenciális foghatóság: szerintem magas. Szerintem belátható, hogy a képviselői fizetés némileg magasabb annál, ahonnan a jelöltek többsége indul. Így a jelölteknek személyes érdekük a pozíciónak való megfelelési kényszer, ami a pártelvárásnak való feltétlen megfeleléshez, a pártvezető személyéhez való feltétlen lojalitáshoz vezet.

Az így kialakuló állapot esélyes, hogy alig különbözik esetleg a jelenlegi fideszes „bátrak” képviselte helyzethez.

Ebben a felállásban szerintem nem civilekre, szakpolitikusokra, hanem valójában pártharcosok csapatára számíthatunk. Ráadásul rutintalan, tehát megvezethető pártharcosokéra, vezérközpontú lojalitással. Ami jellegében nem, csak a pántlikákban, a csomagolásban különbözhet a jelenlegi rendszertől. Akár valós, akár hallgatólagos koalíciót is kötve a jelenlegi állampárti csoporttal.

Mert Magyar Péter alapvető innovációja mégis csak az, hogy Orbán személyével ugyan szemben állva, a kormánypártot alig karcolva építette le, szalámizta fel a rendszert is ellenző ellenzékiséget, miközben a támogatói köre a közösségi médiában jobban hasonlít a vezér szólamait visszhangzó hitharcosok szekértáborára, mint bárkit meggyőzni szándékozó, érvelő aktivisták csoportjára.

Andrew_s

Menet-szám-háború

Látom, a felvonulások óta olvasom, a számháborúsdit arról, hogy melyik menetben voltak többek. Természetesen mindenkinek a szíve joga, hogy oda húzza az "X"-et egy esetleges választáson, ahová szeretné.

Ahogy bárkinek lehet véleménye bármelyik szervezetről, felvonulásszervezőről. A magamé az, hogy ha az egyik felvonuláson meg akarják határozni, hogy ki a magyar, míg a másik már nevében (Nemzeti Menet) is sugallta, hogy csak az a nemzet része, aki ott van, akkor nem érzem a komoly retorikai különbséget.

Egykutya-mód kirekesztő, beképzelt, nárcisztikus mindkettő.

Andrew_s

Lépcsőházi agitprop

Forrás: Facebook

Avagy a „Jámbor András”-jelenség

Az alcím persze annyiban igazságtalan, hogy korántsem Jámbor András az egyetlen érintett, s még csak nem is az első. De most éppen őt kapták fel. Például a HVG is.

Mint az az említett portál felvezetőjében is olvashatjuk, Jámbor András korábban úgy döntött, hogy nem indul a jövő évi választáson. Azaz kiszáll a történetből, és másra bízza az indulás fáradalmainak az elviselését. Nem lépett be másik pártba, nemjelentette be egyéni indulását, hanem kiszállt. Mint amikor a maratoni futó visszavonja a nevezését.

Ahogy az utóbbinak is sok oka lehet, egy politikus visszalépéshez is több ok vezethet. Családi, emberi, bármi. Akára kudarctól való megrettenés, vagy akár egy önáltató mártíromság. Az ő vállalása, az ő döntése. Ha akarja, akkor megindokolja a visszalépéskor. Ha nem akarja, akkor nem. De tételezzük egy politikusról, hogy nagykorú, a döntéseit vállalni képes polgára az országnak. A döntése meghozatalával ennek a történetnek vége, mint a botnak.

Ezt követően elég visszaás, amikor öles szövegeket kezd kiírogatni magából, amiben nem a döntését indokolja, hanem másoknak akarja megmagyarázni, hogy milyen nagyszerű dolog lenne, ha ugyanúgy döntenének, mint ő. Ismert jelenség? Igen. Az utólagos önigazolás keresése egyáltalán nem ritka. Leginkább olyankor, amikor az érintett, a helyzetet végig gondolva nem igazán tud azonosulni a saját döntésével.

Ilyenkor akár természetes is lehet, hogy abban keres feloldozást önmaga számára, hogy többeket próbál meggyőzni. Egyfajta térítői munkát végez. Oldandó a saját kognitív feszültségét, azzal, hogy „mégsem vagyok olyan hülye, ha mások is követnek”. Ezzel több probléma mellett a legzavaróbb talán az, hogy felveti: politikusunk korántsem megfontoltan, a következményeket vállalva döntött. Ezzel alapvetően kiállítva a bizonyítványt a saját alkalmatlanságáról. Mert egy dolog az iskolai igazodás az osztály hangadójához, és más egy kicsit a politikai térítés.

Nem azért, mert nem lehet változás bárki személyes véleményében. Még akkor is, ha ezzel esetleg beszántja a saját korábbi követőinek a szervezetét. Ahogy, például a Momentum vezetése tette. De akkor legalább ezt a változást vállalja fel. Lépjen be abba a politikai mozgalomba, amelynek térít. Ne a pályán kívülről, feloldozást keresve, térítsen másokat, hanem emelje fel az új táblát, és hajrá. Vagy annyira mégsem nagykorú? Vagy csak az utólagos agitprophoz, ha tetszik mások csőbe húzásához, elég bátor? Vagy mégsem tudta már önmagát sem meggyőzni a döntése indokoltságáról? Netán pontosan tudja, hogy olyan könnyű, hogy sehol sem lenne, Jámbor András esetében még a Tisza meg sem nevezett jelöltjeihez képest? Akinek egyelőre a legfőbb ismertetőjegye, hogy meg nem nevezett senkik a politikai futópályán.

Akkor meg különösen gyáva dolog a kívülről folytatott agitáció. Tényleg amolyan lépcsőházi gondolkodás nyomán született egyszemélyes agitprop-irodaként. De ebben az esetben legyen olyan jó, és ne alakítsa a térítő szerzetes decibellovagi szerepét.

Az alcím persze annyiban igazságtalan, hogy korántsem Jámbor András az egyetlen érintett, s még csak nem is az első. A Momentum esetében egy egész politikai gittegylet adta fel indulás előtt a versenyt. Azonban az összes utólagos Tisza-térítő egyetlen mondata sem magyarázza meg, hogy miért nem mernek tiszta vizet önteni a fejükbe, és nyíltan belépni a Tiszába. Nem a folyóba, hanem a pártba. S nem Jámbor Andrástól, de másoktól sem találtam erre érvet. Noha, legalább legközelebb nem egy pártaktívás lózungpufogtatást, hanem a tényleges tagság összejövetelét lehetne eladni pártkongresszusnak.

Andrew_s

Megjegyzés - 2025. 07. 12.- A Tisza-kongresszushoz

Mostanság sok reakciót olvasok a Tisza kongresszusáról. Legyen nekik. Az összes tagjuknak. A reakciók között vannak, amelyek a mennybe menesztik, és olvastam olyat is, ami Magyar Péter ígéreteinek a nagy részét egy alapvetően szociáldemokrata programnak tekinti. Ami teljesen érthető reakció. Miközben teljesen érthetetlen a komolyan vétele ebben az esetben. Tekintetbe véve azt, hogy Magyar Péter ön-definíciója az, hogy ő alapvetően jobboldali.

Ami rámutat arra a gyengeségre, hogy valójában a baloldali értékekre fogékonyak szavazatinak megszerzése lehet az elpufogtatott frázisok mögött. Amit már csak azért is könnyedén ignorálhat, mert a jelenlegi támogatóit is ki kell majd fizetnie valamivel. Szerintem az üveggyöngyök felfűzésénél kicsit komolyabb erősebb lehetőségekkel. Magyar Péter ebből a szempontból, nem tett mást a baloldali értékekre vágyóknak, mint előadta az üres lózungok populista fanfár-szólamát.

Ugyanakkor volt a felszólalásában egy érdekes kitétel arra nézve, hogy miből szeretné működtetni a rendszerét. Mert ugye megvan, hogy a törvénytelenül szerzett vagyonok nagy részének a visszaszerzését emlegette? Anélkül, hogy bármit mondott volna arról, hogy ez mit takar, vagy miként képzeli. Ha általános jogelvként elfogadjuk, hogy a vagyon szerzésekor érvényes jogrendszer "játszik", akkor a strómanoknál, beszállítóknál képződött vagyon esetében először az akkor érvényes törvények táján kell keresni egy megoldáscsomagot. Majd, miután ezt pár év alatt körbejárták, akkor még mindig lehet vitatkozni, hogy mekkora a törvénytelenül szerzett rész, és annak mekkora a magy része. Az már csak a bónusz-kérdés, hogy a nevesített vagyonelemek visszaszerzését vajon miként gondolja? Államosítással és elkobzással? Netán már megvannak azok, hogy ezután kinek a nevére fognak kerülni?

Mert a kongresszuson mintha ez nem igazán domborodott volna ki. A tudósítások szerint sem. S akkor még mindig ott van az az "apróság", hogy ha a vagyonszerzés szerződéseken alapult, számlák kifizetésével történt, akkor ki ült a "túloldalon", aki befogadta a számlákat, engedélyezte a kifizetéseket? Mert elég gyenge moralitást jelezne, ha ezeket a Tisza, és a frissen támadt utcai-, és fórumtámogatói támogatói sokasága feltétel nélkül a kebelére ölelné. Ha pedig az akár naponta átírt törvényi környezetről bizonygatják majd a tisztességtelenséget, akkor mi a helyzet Orbán bátraival? Mert el lehet rajtuk verni a port, de attól egy fillérrel sem lesz beljebb a történet.

Márpedig, amíg a sok pelyvából nem kezdik körvonalazni a hogyanokat, a mikénteket, addig legfeljebb a NER rendszerének finomításáról, illetve egy komoly háttérmutyi-rendszer felvillantásáról beszélhetünk a kongresszus kapcsán. Akármennyi mézzel is kenegetik azt a madzagot, amit le akarnak nyomni a potenciális szavazóik torkán.

Andrew_s

Az "ó-ellenzék", mint árulkodó szóhasználat

Magyar Péter egyre beképzeltebben hiszi, hogy igen bensőséges viszonyban van a passzát-széllel. Amit a hívei kétségtelenül segítenek felkavarni, és a porfelhőböl lovat is kreálnak a maguk fölé emelt ősszáj alá. Ezen a ponton engedjük el, hogy maga Magyar Péter egy igazi NER-katonához illő gyurcsányozással, kékfideszezéssel coming out-olt a politika színpadán. Maradjunk egy, szintén abból a korból itt maradt fogalmi innovációnál. Ez az "ó-ellenzék", mint fogalom, és amibe a tiszás fórumhősök is beleértenek mindent, ami nem Fidesz, illetve nem Tisza. Ám mi lesz, ha nyer a Tisza?

Ebben az esetben a hatalom a Tiszánál lesz, de hogy fogja hívni a Fideszt? Netán koalíciós partnernek? Vagy szintén ó-ellenzék lesz? Vagy úgyis kooptál onnan mindenkit, aki nem Orbán közvetlen környezetéből boldogul be a Tiszába? De még érdekesebb lehet a viszonya a többi párthoz. Az ó-ellenzék jelenleg szitokszóként működik. Magyar Péter, ebben legalább következetesen, nem is áll velük szóba. Ellenben bízzunk abba, hogy a Dunába-lövés, érdeklődés hiánya miatt elmarad, és akármekkora jelenléttel, de megmaradnak ezek a pártok. Ez esetben lesz egy ó-ellenzék, és a többi néma csend?

Vagy Magyar Péter, az ősdemokrata úgy gondolja, hogy majd ő eldönti, hogy milyen ellenzéke lehet? Megalakítja majd az a bizottságot, ami eldönti, hogy mit tekintsenek ellenzéknek? Ebben az esetben lesznek az ó-ellenzékiek, akikkel nem beszél, mert az ő köztársaság képében csak az van, akit ő bele gondol? Aztán lesznek az új-ellenzékiek, akik elég pihe-puhán képesek nyalni Magyar Péternek ahhoz, hogy a nép demokratikus vezére is partnernek tekintse őket? Ez esetben ők lesznek őfelsége ellenzéke?

Az, hogy Magyar Péter meg sem karcol ilyen kérdéseket, azt még talán meg is értem. Elvégre ő a nagy machinátor, aki ilyen apróságokkal nem igazán ér rá foglalkozni. Azonban az már kicsit kevésbé érthető, hogy a saját híveinek sem add egy kis szellemi municiót arra nézve, hogy milyen demokráciakép az, amiben a hatalom megválogatja az ellenzékét, és töretlen lelkesedéssel címkéz, mint állat.

A történelem azt mutatja, hogy az ilyen demokráciaképet hívják diktatúrának.

Andrew_s

Tisza-Leltár 2025. 04. 26

Forrás: Facebook

Magyar Péter egyik nagy teljesítménye, és ezt kár lenne elvitatni tőle, az ellenzékkel foglalkozó média témaellátása. S természetesen a közösségi média egy részét is nyugodtan ide sorolhatjuk. Azt a médium-típust, ahol továbbra is elsősorban hitharcosok jelentkeznek arra a szerepre, hogy elmagyarázzák, hogy miért kellene mindenképpen és bármi áron Magyar Péterre szavazni.

Nagyjából ugyanazt a szekértábor-logikát, illetve -érvrendszert követve, ami arról is meggyőzhet sokakat, hogy a tiszás gőzhenger valójában egy szektás hozzáállást mutat. Ezen az sem változtat, ha egy internetes rádió betelefonálós műsorának a vezetője tart magyarpetriánus térítést, és biztosítja a rendszeres megszólalást a többi hitbuzgalmárnak. Amiért nem változtat a hitharcos hozzáálláson, az pont az, hogy nem tesz hozzá sokat ahhoz a keretrendszerhez, ami jelszavakkal, lózungokkal, illetve hámozott lufikkal való feltöltöttséggel büszkélkedhet.

De vegyük sorra, részben az ismétlés kedvéért, azokat pontokat, amelyeket előszeretettel ismételgetnek. Az egyik az a rendre felbukkanó kommunikációs húzás, hogy Magyra Péterre kell szavazni. Holott világos, hogy nem kell rá szavazni, és minden ellenkező híresztelés ellenére itt áll meg a történet. Aki nem rá szavaz, az nem rá szavaz, és pont. Ha több szavazatot szeretne, akkor győzze meg az embereket. De ameddig ugyanazt a troll-offenzívát folytatja, szervezi, bátorítja a Tisza, amit a Fidesz is gyakorolt, illetve gyakorol, addig nem meggyőzésről, érvekről szól a történet, hanem legyőzésről, illetve izomszagról.

Az nem érv, hogy már ennyi, vagy annyi támogatója van Magyar Péternek. Már csak azért sem, mert az akárcsak vélt győzteshez húzás önerősítő folyamatként vonzhatja azokat, akik csak segget akarnak cserélni a hatalomhoz közel, vagy vezért a hatalomtól távolabb. Akiknek elég együtt üvölteni a falkával, és annak megkérdőjelezhetetlen vezérével. Amúgy ezek köre jól felmérhető a közösségi médiában, mert számukra mindenki ellenség, aki megkérdőjelezi a falkavezér vezetői, netán morális alkalmasságát. Az, hogy az ellenségképüket ezt követően mivel azonosítják, az már egyéni attitűd kérdése lehet, illetve lehetne.

De még ehhez is kapnak segítséget. Mert legutóbb Bruck Gábor fejtegette ugyan a Facebook-on, majd a Klubrádióban, hogy Magyar Péter gyűlölet helyett közös hitet kínál, ez csak félig igaz. Mert Magyar Péter politikai coming outja, emlékeim szerint felölelt egy markánsan gyurcsányozós, kékfideszezős vonulatot is. Ami kijelölte az utat a hitharcosainak is. Amennyiben az elsődleges célpontot a DK-ban, és nem a Fideszben nevezte meg. Az, hogy a tiszás beszólogatók meg vannak sértődve, amiért Gyurcsány Ferenc nem hagyta magába törölni a NER-csemete lábát, az ebből a szempontból részletkérdés. Ellenben abban igaza van Brucknak is, hogy leginkább hitet kínál egyelőre a Tisza. Mert programot alig. Legfeljebb szabadidőset, ha valakinek jó program, az „összejöttünk öklöt rázni” mottójú dzsembori.

Egyébként, szerintem, pont az ilyen legyőzés-módszertanos szekértábor-harcok miatt veszíthet könnyedén Magyar Péter. Mert mondhatják a hívei, hogy rengeteg követője van. Azt is megértem, hogy a tiszás térítők, akár a saját kognitív megnyugtatásuk érdekében kitartanak azon véleményük mellett, hogy annyi a követőjük, hogy rengeteg.

Ámde! Ha a Tisza követői köre tényleg annyi, hogy elég a sima győzelemhez, akkor miért is kell a legyőzés-módszertanos, sértegetős-címkézősen informális kampány? Miért is kell akár rádióműsorban megmagyarázni, hogy a politikai véleménytelenség Magyar Péter részéről nem más, mint stratégia? Hiszen, ott van a rengeteg követő állítólag. Tehát pipa. Esetleg még sincs ott az a rengeteg követő? Mármint rengeteg, de mégsem elég? Vagy rengeteg, elég is, de lehetőleg senki ne maradjon, aki nem az ő dalukat énekli? Ha ez az utóbbi a helyzet, akkor mennyire is demokratikus a csapat?

Ugyanakkor az világos, hogy azok a fideszesek, akik bizonytalannak érzik a jövőjüket a pártjukban, azok csatlakozhatnak valamelyik tiszás szigethez. Akár a valamikori polgikörös rutin alapján. Az is világos, hogy akik eddig valamelyik ellenzéki pártban látták a saját előre jutásukat a fideszes karrierlehetőséggel szemben, azok szintén átszavazhatnak. Különösen, ha a korábbi szimpátiájuk tényleg a karrierlehetőséggel és nem az értékválasztással motiválódott. Mindezen választók köre azonban egy elég zárt halmaz szerintem. A valójában ellenségképzésen alapuló, mindenki mást kirekesztő kampány aligha a többséghez vezető királyi út.

Az pedig egy külön kérdéskör, hogy mennyiben lehet rendszerszintű változást remélni akkor, ha egy ellenségképző, kirekesztő, mindenki mást lenéző hatalom vált le egy ellenségképző, kirekesztő és mindenki mást lenéző hatalmat. Már akkor, ha leváltja. Mert a pakliban továbbra is benne lehet egy, a Fidesz második-harmadik vonalával kiegyezett egyfajta koalíció. S ebben az esetben csak vezér és zsebcsere fog történni.

Andrew_s

Megjegyzés - 2025. 04. 13.- Kollár Kinga öngóljához

Kollár Kinga szövege kétségtelenül kavicsot dobott az amúgy sem túl nyugalmas politikai pocsolyába. S Orbán kommunikációs gépezete kétségtelenül rámozdult. Ez is lehet persze kontraproduktív, ha a tiszás közösség összezárásához vezet. Miközben lehet hatékony abban, hogy gátolhatja a tiszás szimpátiakör jelentősebb bővülését. Azt a jövő fogja megmutatni, hogy melyik, vagy milyen más hatás lesz a jelentősebb.

Eközben két másik megnyilvánulásra kezdtek hivatkozni a különböző oldalak. Melyek ugyanakkor nem igazán összemérhetőek. Az egyik Gyurcsány beszéde a hazugságól. Annak idején Gyurcsány egy zárt, kifejezetten a saját pártjának szervezett rendezvényen mondta azt, amit mondott, és szövegösszefüggéséből kiragadva építettek rá kampányt. Ami ott és akkor nem is volt túl hatásos. A Fidesznek valójában kemény kommunikációs munkájába került, hogy a társadalmat gyurcsányozással impregnálja.

A sokat emlegetett Orbán-szöveg is egy párt, a Néppárt megbeszélésén hangzott el. Miközben nem is közvetlenül a pénzek elzárását kérte a Európai Parlament néppárti frakciójának strasbourgi tanácskozásán. Még akkor sem, ha akár joggal ruházták fel ilyen tartalommal. Ugyanakkor nem emlegette a saját hatalmi igényét. Még akkor sem, ha nyilvánvalóan hazaüzent azzal a beszéddel is.

Ezzel szemben Kollár Kinga egy már megtörtént állapotról beszél, s annak folyamatos fenntartását kéri. Nem egy párt gyakorlatilag üresben futó beszélgetésén, hanem a támogatások kezelésében kicsit fajsúlyosabb EP Költségvetési Ellenőrzési Bizottságának (CONT) a meghallgatásán. Az kétségtelen, hogy az EU-s pénzek elvonásában Orbán nyakig sáros. Ebben a helyzetben a tiszás képviselő kommunikálhatta volna azt, hogy egy új társadalmi szerződést kötve, az általuk tervezett változtatásokkal módosítani akarják ezt a helyzetet. De Kollár Kinga nem igazán ezt kommunikálta. Joggal és alaposan sorolta fel, hogy milyen károkat okozott a társadalomban a pénzek elvonása. S akkor, ha itt visszaadja a szót, akkor valószínűleg akár jól is kijöhetett volna a történetből.

De ezt követően egyetlen szófűzéssel agyonverte az egészet. Mert leegyszerűsítve azt mondta el, hogy az ellenzék mekkorát kaszált ezen. Tegyük hozzá úgy, hogy a Tisza nyilvánvalóan egyedül önmagát tartja ellenzéknek, ami már önmagában is sokat elárul a totális hatalomvágyról. Azaz Kollár Kinga azt emelte ki, hogy azért tekint pozitívan a 2026-os választások elé, mert ők ekkorát kaszáltak politikailag az emberek nyomorán politikailag.

A három politikai megnyilvánulás között tehát érezhető némi különbség. Akkor is, ha a vérbő tiszás fórumdroidok ezt nem veszik tudomásul. Ahogy azt sem, hogy Kollár Kinga egy alapos politikai öngólt lőtt ezzel az egyetlen mondattal. Ha ugyanis Magyar Péter leveszi a sakktábláról, akkor Orbán győzött, mert a Tisza meghátrált. Ha nem veszi le, akkor összekollározza magát, és a Fideszben van elég gyakorlat erre, illetve ennek a kihasználására. Ezt, mint a NER neveltje, Magyar Péter tudhatja legjobban.

Andrew_s

Magyar Péter az újfideszes jó király

Sokszor hallom, hogy meg akarják fejteni a „Magyar Péter-jelenséget”. Minek? Nem tudom. Egyrészt azért sem, mert szerintem egy messiásvárásra szocializált társadalomban egyszerű a jelenség, mint a faék. Másrészt, meg nem a jelenséget kellene fejtegetni, hanem a kialakult helyzetet. Ha már. Az viszont eléggé újfideszes. De nézzük csak.

Magyar Péter sokáig igen keveset szerepelt a politikában. Tegye fel a kezét az, aki sokkal többet tudott róla, mint azt, hogy az igazságügyi miniszter férje. Gyanítom, hogy sokan azt sem. Békésen ült a munkahelyén, és olykor aláírt néhány szerződést. Azt, hogy ezek egy része túlárazott volt, azt sem tőle tudjuk. Holott közszereplésének indulásakor kezdhette volna akár ezzel is. Valami olyasmivel, hogy „Tisztelt hölgyeim, uraim! Eddig ott ültem, és parancsra ezt, meg ezt tettem, miközben megvezettek!” Nyilván egy ilyen gesztus egy kicsit gerincesebb lett volna, mint elsunnyogni addig, míg ki nem derül.

Utána rögtön jött a szöveg, hogy őt megtévesztették.

Kedves Péter!

Hány milliós fizetésért tévesztettek meg? Netán elküldted legalább az egy éves megtévesztési díjadat jótékony célra? Iványiék biztos tudtak volna vele mit kezdeni. Ugye megtetted, és csak a szerénységed tiltja, hogy ezt nagydobra verd? Aztán mesélhetnél arról az ominózus hangfelvételről is!

Azt gondolod, hogy majd elsepergeti a decibeljeid-, illetve a hitharcosaid hulláma? Lehet. De előtte mesélj róla valamit! Úgy történt, hogy a feleséged mesélni kezdett a munkahelyi gondjairól? Aztán megállítottad azzal, hogy „Jucus, innentől felveszem, ha nem haragszol”, és bekapcsoltad a mikrofont? Nekem ez így nem tűnik életszerűnek. Ez esetben azonban rendszeres sportot űztél abból, hogy a házasságod hangjait felvetted? A híveidnél a családi hangfelvételgyűjtés elvárás, és vamzerképzőt üzemeltetsz, vagy csak nálad szokás a digitális kukkolás? Mert az, hogy ettől gerinctelen szar alaknak tartalak, az nyilván magánvélemény. Ám aligha túl etikus viselkedés szerintem.

De persze ez nem izgatja a híveket, illetve a közösségi médiában is feltünedező hitharcosokat. Nekik ez nem tétel. Nekik az újvezér így is jó. Esetleg csak így jó. Nekik mindegy az is, ha nem mond semmit. Érdekes kérdés lenne persze tudni, hogy a közösségi médiában feltünedező, olykor bunkó, olykor személyeskedő, olykor „csak” másokat címkéző, lenéző szektások ezt önerőből, vagy napidíjért produkálják? Bár, tulajdonképpen mindegy. Elvégre Orbánnak is spontán szerveztek imaláncot, vagy mit annak idején. A hordóról igét hirdetőknek spontán is lehet követő tábora.

Jelenleg azonban, magánvéleményként, adott egy vezér, akinek a politikai megtévesztődése a Fideszben, illetve az ebből való eszmélése, akkor kezdődött, amikor a felesége megszűnt miniszternek lenni. Így megszűnt az a védelem, amit egy miniszterként működő feleség biztosítani tudhatott. Ugyanakkor némi vajjal a füled mögött azt az előre-menekülést választottad, hogy felcsaptál politikusnak. Ezzel minden számonkérés, lebukás eladható ugye, mint a politikai üldözött kacsameséje. Kihasználva a társadalmi csodavárást bemásztál egy jól fizető EP-parlamenti állásba, ami akkor is kitart még, ha a 2026-os választásra elolvad a varázsod, mint a viasz a kazánban. Eközben igyekszel semmi olyat nem mondani, ami személyesen számon kérhető program lenne, vagy ami súlyosan károsítaná a Fidesz rendszerét. Nem Orbán Viktort, nem a hatalmi oligarchákat, hanem a rendszert.

Nem ráncfelvarrásilag, hanem lényegében. Cseppet sem oszlatva el a gyanút, hogy az új vezér valójában egy újfideszes agitátor. Akár egy, a viselt dolgaival fogható ember is lehet, akinek legfőbb küldetése Orbán valós ellenzékének a szétbarmolása. Aztán az újfideszben majd csak átmentődik, akit arra érdemesnek találtok. Illetve vállalható figurának bizonyul. Esetleg az is, akinek ezzel fogjátok majd be a száját.

Miközben legutóbb előjött a ronggyá koptatott hülye, másokat végképpen lenéző retorikai lózung is. Lényegében az, hogy aki másfél év múlva nem a Tisza-pártra és benne Magyar Péterre szavaz, az Orbánra szavaz. Nem kedves Péter! Aki nem rád és a pártodra szavaz, az lehet az is, akit nem sikerült meggyőzni arról, hogy a TER (Tiszai Együttnyűglődés Rendszere) jobb, mint a NER, és Te jobb vagy, mint Orbán. Miközben előre leköpöd, lenézed, illetve kirekeszted mindazokat, akik nem Veled, a nagy Vezérrel értenek egyet. Akár most, akár a jövőben.

Ahogy a hitharcosaid is teszik. Akiknek minden szemétséged, gerinctelenséged erény. Akiknek az üres lózungjaid a megváltó üzenetei. Akik azt hiszik, hogy meggyőzés azonos a legyőzéssel. Akiknek a demokrácia ugyanúgy üres szólam, mint Orbánnak és Neked. Akik valójában csak vezért akarnak maguk fölé váltani. Lehetőleg szélesre nyitható farpofákkal, hogy mind odaférjenek a nyelvükkel. Akiknek egy Orbán Viktori vödör szar, és a Magyar Péteri vödör fos közül az utóbbi a méz maga.

Andrew_s