Az árvíz hullámai alatt

Forrás: HVG/Fűrész Zsolt

Az árvíz, most úgy tűnik, mindent visz. Szó szerint is, mivel a dübörgő hullámok ellen csak nagyon komoly védművek kellenek. Már akkor, ha az ember akarja szabályozni a természetet minden áron. De visz átvitt értelemben is, mivel számos olyan hír meglapulhat a háttérben, ami „békeidőben” bőven megszaggatná az ingerküszöböt. S még azok a hírek is csökkent értékkel kerülnek kezelésre, melyek akár az árvíz kapcsán is értelmezhetőek.

Tulajdonképpen ezek egyike a miniszterelnök személyes kotnyeleskedése mindenhol, ahol az ég és a hullám zeng. Irányít személyesen védekezési munkálatokat, beolvas vízállásjelentést, sajtótájékoztatót tart, és vízügyi adatokkal dobálódzik. Mindezt jogászként, karrierpolitikusként és hatalmi centrumként. A pátoszos szövegek mögött világossá téve, hogy arról beszél, ami adatot elé tesznek, és ott van jelen, ahol a jelenlétből kommunikációs hasznot remél. Orbán Viktor, a pártja, a kommunikációs szakértői. Együtt, vagy külön-külön. S ebben az esetben a kommunikációs hasznot nem csak a választások közeledtével egyre érdekesebb népszerűségi adatokban kell keresni. Noha természetesen azok is számítanak. Miközben ugyanis egyre visszatetszőbb lehet a miniszterelnök jelenléte minden kilométerkőnél, és az olyan szerepek kommunikációs betöltése, mely különben egy szóvivő segédjének lenne a feladata, van ennek egy nagyon nagy haszna. Amíg a slapajosodó Orbán Viktorról beszélnek, addig nem beszélnek másról. Márpedig ez égetően fontos lehet bizonyos körökben.

Például azokban a körökben, ahol a háttérben azért tovább izzó trafik-ügyi zsarátnok fűtené a légkört. Már akkor, ha papíron független ügyészség vizsgálni valót találna benne. De, mint a lassan mínuszossá váló hírekből tudjuk, az ügyészség nem lát kivetni valót a trafik-tenderben. Szerintük ez így szép, és teljesen megfelelő, ahogy van. Jobban se lehetett volna. Persze, most ne feszegessük, mert jön a víz. Ahogy talán az adományvonalak sorsát sem kellene feszegetni. Azokat, amelyek éppen állami lenyúlás tárgyát kezdik képezni. Azokat, amelyekkel kapcsolatban annyira bízik a kormányzati kommunikációban, hogy már a kommunikációs apróságokra sem figyelnek. Arra például, hogy gyors egymásutánban jelentek meg a hírek az Emmi vezetőjének teljes alkalmatlanságáról, az Emmi-hez csatornázott adományvonalról, és az Emmi által adományozott futball-pénzről. Az alkalmatlanság ékes bizonyítéka volt Balog Zoltán esete a kitüntetésekkel. Az adományvonal államosítása tényként kezelhető. A Felcsúti Utánpótlás Neveléséért Alapítvány pedig ötszáz milliót kapott Balog Zoltán minisztériumától. Cseppet sem csökkentve azt a látszatot, hogy az adományvonalakon befolyó pénz valahova egészen másfele fog elcsatornázódni, mint ahova szánnák a felajánlók. De ezek az apróságok kit is érdekelhetnek a kormányzat szerint. Hiszen az árvízi hírek pedig szinte mindent elmosnak.

Árvízi segítség by HeliForce

Az árvíz pedig akár településeket is. Például Győrújfalut is, melynek lakosságát nagyrészt, vagy teljesen kitelepítik. A bejelentést maga Orbán Viktor tette. Ez esetben talán a saját személyében és szerepében. Elvégre egy település közel teljes evakuálása olyan módon, hogy csak a férfiak maradjanak, tényleg lehet miniszterelnöki szerep. S még azt sem hánytorgatnám fel, hogy ez a „csak a férfiak” kitétel zűrös időket idézhet. Ebben az esetben akár logikusnak is tűnik, hogy a gáton azok maradjanak, akik ott dolgozni is képesek. Vagy szemmel verni a vizet legalább. Azonban az is zűrös időket idéz, ami közlés az interneten kezdett kerengeni Győrújfalu kapcsán. A Facebook-on is olvasható szöveg a következő:

”László Medgyes:

Győrújfalu

Mese a hősies védekezésről és mindazokról, akik az önkéntesek áldozatkész munkáját semmibe véve a siker fényében díszelegnek... Történt, hogy tegnap megcsúszott a védmű oldala, s ezzel olyan helyzet teremtődött, amely előre vetített egy komolyabb katasztrófát. Ekkor önkéntesek hada a hivatásos védekezőkkel karöltve, fáradtságot nem kímélve dolgozott azon, hogy ne következhessen be a legrosszabb forgatókönyv. A segítők között volt és magánkézben lévő helikopter és annak pilótája Imre Lajos is, aki a fáradtsággal és az éjszaka sötétjével mit sem törődve, hajnali fél kettőig hordta a zsákokat a gátra. Ekkor is csak azért szállt le, mert a gépen karbantartás kellett végezni... A hajnali nap sugarai már ismét a levegőben találták, fáradhatatlanul szállította a zsákokat a megfelelő helyre.

Igen ám, de közben érkezett a hír, hogy a honvédelmi miniszter meglátogatja a helyszínt. Mit lehet ilyenkor tenni? Gyorsan oda kell vezényelni az egész éjjel pihenő honvédségi helikoptereket, s ezzel olyan színben feltüntetni a dolgokat, mintha ők lennének a helyzet kulcsai. Ne feledkezzünk meg a gáton dolgozó önkéntesekről sem! Természetesen ők sem mutatnak jól a hivatalos beszámolókban, ezért mindenkit leparancsoltak a munkák helyszínéről. Már előre várom mit fogunk látni, olvasni a különböző médiumokban...

Magyarország én így szeretlek...

Ezúton is üzenem azoknak, akik erőn felül teljesítettek az éjszaka folyamán, hogy mi tudjuk, ha ők nem lettek volna akkor, ott, ma merőben más helyzetre ébredtünk volna!!! Köszönjük!”

Az eset hitelességét csak a jelenlevők igazolhatják, vagy cáfolhatják. Akik azonban most alighanem mással vannak elfoglalva. Igazolhatósága esetén kifejezetten a Kádár-korszak kezdeteit idéző képet fest a kialakult kommunikációs közállapotokról. Sajnálatos módon beleilleszkedve az Orbán Viktor körül véletlenül megjelenő média-munkások, felvételvezetők, dokumentátorok, nyújtotta képbe, amint mindenhez értve megnyilatkozik, jelen van, és intézkedik. Miközben alighanem a személyes biztonságát felvigyázókat is kerülgetnie kell azoknak, akik különben, ott és akkor, a mentéssel lennének elfoglalva. Az utóbbi megállapítás sajnos akkor is igaz, ha az internetről másolt szöveg végül hoax-nak, álhírnek bizonyulna. Az esetleg feltűnő cáfolatot szintén igyekszem majd közzé tenni. Nem feledve azt, hogy problémát az jelenti, hogy akár el is hihetnénk a mindennapok történései, a rendszerváltás előtti időkre való visszarendeződés nyilvánvaló tünetei, közepette.

Ugyanakkor az is kétségtelen, hogy lehetne pozitív hatása is a rekordméretű árhullámnak. Az, hogy sokan ráébredjenek az adott helyen közössé váló sors okozta közös felelősségre. Sajátos módon ennek kiemelésére kicsit kirándulnunk kell, mivel az AFP közleménye az, ami kiemelésre fontosnak tekintette ezt a jelenséget. Holott barackfácskákról éneklésre való felhívás helyett akár a hazai kommunikáció főcsapás-iránya is szólhatna erről. Sajnálatos módon az bír jelzés értékkel, ami nem folyik a vízcsapból ez esetben. Valahogy azt az érzést keltve, mintha ciki lenne, amikor nemzetiségtől, iskoláktól, bőrszíntől függetlenül egymás mellett lapátolnak az emberek. Azt az érzést keltve, mintha még véletlenül sem akarnák azt a látszatot kelteni, hogy gajdolási szintet meghaladó valódi nemzeti összetartozás igenis létezhet ebben a honban, és hazában. Így sajnos könnyen lehet, hogy a hullámok dübörgése csak ideiglenesen teszik halkabbá azok hangját, akik a megosztásban, a kinevezett bűnbakok hátán csattogó bakancsokban látják a közös problémák megoldását.

Andrew_s