Vasfüggöny, vasfüggöny, te csodás

Forrás: 24.hu

A magyar országgyűlésben új menekültügyi rendelkezések felett nyomkodták a gombokat az erre még képes, illetve alkalmas megbízottjai a társadalomnak. Ki így, ki úgy. A retorika szerint az illegális migráció ellen. Ami nyilvánvalóan leginkább attól illegális, hogy maholnap illegális lesz beszélni, tudósítani róla. Magyarországon legalábbis.

Mert legutóbb Máltán borult félre a bili. Amiből olyasmi folydogált elő, ami alapján kampányokban, konzultációban és általában is szembehazudta az országot a kormányfői csapat. Előre kíváncsi lennék, hogy amikor legközelebb kiderül hasonló, akkor egy külföldön dolgozó külföldi újságíróval szemben miként gondol majd fellépni a Fidesz élcsapata. A hazai határok környékén ez nem fog gondot okozni. A legújabb törvényötlet szerint gyakorlatilag bárki meggátolható, hogy tudósítson a menekültekről. Vagy akár csak a közelükbe jusson. Nehogy beszélgetni tudjon velük. Mert a végén még kiderülne: a sorsuk kicsit sajnálatra méltóbb, mint a letelepedési kötvényekkel az unióba csempészett figuráknak.

A magyar állampolgárokat távol tartó korridor tervezete nyolc kilométer. Ami vészesen hasonlít azokra az időkre, amikor a vasfüggöny közelébe se lehetett eljutni. Ha pedig valaki megpróbálta, akkor a hirtelen veréstől a tartósabb leültetésig terjedő következményekkel számolhatott. Ugyanakkor a jelenlegi intézkedési ötletelés csak egy további lépés azon az úton, ami korábban a menekülteknek segítséget nyújtó ételosztást tiltották meg. Ahogy a jelenlegi távoltartás vasfüggöny-korszakot idéző volta pedig komoly jelzés a társadalomnak. Jelezve azt a tendenciát, ami már két éve is felvillant.

Azt a tendenciát, hogy a kerítés valójában nem annyira a menekülteket zárja ki az országból, mint amennyire az embereket zárja be. Amire a menekültáradat miatt lehet, hogy szüksége is lesz az országnak. Tekintettel arra, hogy a gazdasági exodus során egyre többen menekülnek el az országból. Nagyságrendekkel többen, mint ahány ember itt akar maradni a keletről érkező háborús menekültek közül. Mely szándékkülönbség önmagában is jelzés értékű. Jelzi, hogy még a háborús övezetből érkezők számára sem túl vonzóak a hazai körülmények. Mert nekik valószínűleg nincs annyi pénzük, hogy Orbán szomszédságába vásárolják be magukat.

Andrew_s

Rogán vajon feljelenti, ha ismeri, a provokátorokat?

A menekültekkel kapcsolatos legújabb gazdasági lózung-irány az EU által nem kért kerítés költségeinek ellejmolása az EU-tól. A kormánypárti kommunikáció szerint legalább a felének. Amit Orbán legalább annyira komolyan szeretne vetetni a híveivel, hogy a kötsei szövegelésbe is belevette. Amiből egy valami egészen nyilvánvaló. Semmire sem tartja a híveit.

Ami nem újdonság. Mert a Fidesz pannon géniusza már annyiszor tekintette egy jó képességű amőbával egyen-szellemiségűnek a híveit, hogy azoknak talán már fel sem tűnik egy újabb eset. Vagy eddig is azért tehette meg, mert valóban azon a morális és szellemi színvonalon vannak. Mert lehet ugyan azt mondani, hogy a „rendszerváltást” követő kormányok között a hülyének nézés fokában volt legfeljebb eltérés. Mármint a támogatóik felé való megnyilvánulásuk során. De ezen a téren Orbán valószínűleg rekorder. A kerítés kapcsán több szempontból is. Azért is, mert az EU valójában sosem kérte annak felállítását. Legalább is 2015-ből nem rémlik olyan publikussá tett uniós direktíva, megrendelés, kötelezettség, ami a kerítés felállítására adott volna fel megrendelést.

A mostani költségbenyújtás kapcsán különben érdekelne a kerítésépítést minden fórumon népszerűsítő, illetve pártoló figurák reakciója arra, ha valaki az ő költségükre építene valamit, amit köszönettel nem kértek. Alighanem tiltakoznának. Mármint akkor, ha nem az ő házi szentjük, Orbán próbálná ezt megtenni. Mert akkor még a maltert is hurcolnák. A saját pénzükön. Mert a híveknek minden pénzt megér az ország zsenijének minden egyes szusszanása. Így aztán az is érdekelne, hogy milyen reakciókat szülne, ha a kerítés költségét Orbán szavazóinak kellene összedobni. Elvégre egy hitvilágot tápláló médium hóbortjait fizessék a hívei. A kerítés után rögtön elkezdhetnék a stadionok költségeit is összedobni. Az egészségügy és az oktatás valószínűleg egész jól járna az így összegyűlt pénzzel.

Ugyanakkor az is elég nyilvánvaló, hogy Brüsszel sem fog első szóra fizetni. Nem a felét, hanem esetleg egy petákot sem. Így kilométer-hosszan lóg ki a kommunikációs lóláb az egész ügy alól. Orbánnak valószínűleg nem elsősorban a pénz kell, hanem a kommunikációs tőke. Ahhoz, hogy ismét brüsszelezhessen egy kicsit. Valószínűleg azt is beleszőve majd, hogy az EU tulajdonképpen Soros pénzéből simán fizethetné a nagy nemzeti szarvas-csapda egész költségét. Ami a Fidesz szavazóinak a választások alkalmából alighanem elég lehet ahhoz, hogy leadják, ködösre pillogott szemmel, a szükséges papírmennyiséget az urnáknál. De nem csak kellő tompán-látással, hanem kellő amnéziával is. Mert az, ahogy a menekültkérdést kezelte a kormány, Orbánt már két éve is felemelte a morális árulók panteonjába.

MTI Fotó: Varga György

De amnéziára egyébként is számít a kormánypárt. Mert még Rogánt is reaktiválták annak sulykolására, hogy Brüsszel márpedig fizessen, és ősszel márpedig zavargások lesznek. Na, jó! Lehetnek. Valószínűleg ez a szerep, a várható hatalmi provokációk kommunikációs előkészítése az a szívesség, amit most kérnek Rogántól. A korábbi jelmezes főpróba után. Talán annak a fejében, hogy még egy kicsit nem feszegetik hivatalosan a helikopteres akciót, és az ingatlanügyeit. Mint az elmúlt évek rogáni eredményeit. Amit meg kell védenie a kormánynak. Leginkább az átláthatóságtól. Ráadásul Rogán azt is tudni véli, hogy a zavargások esetében „vannak olyan külföldi erők, amelyek ezeknek a szervezésében aktívan szerepet vállalnak”. Ami vagy blöff, vagy nem blöff. Ha blöff, akkor nem több egy hangulat-, és félelemkeltő gesztusnál. Ha azonban nem blöff, akkor a miniszterelnök kabinetfőnöke azt is elmondhatná, hogy az információi alapján tett-e már tisztelgő látogatást a belügyminiszternél? Mert amennyiben neki megbízható információi vannak arról, hogy zavargásokat készít elő bárki, akkor ez a legkevesebb, ami egy kormánypárti politikustól elvárható.

Ellenkező esetben még azt gyaníthatná bárki, hogy a zavargásokat az ő tudtával és belegyezésével készítik elő. Ami a beosztása miatt még azt is jelenthetné, hogy a miniszterelnök tudtával és belegyezésével. Ez pedig nem lenne szép dolog. Így várjuk meg türelemmel, hogy Pintér Sándor milyen jelentést tesz le az asztalra a kabinetfőnök bejelentésével kapcsolatban.

Andrew_s

Orbán: A kerítés én vagyok

Forrás: 24.hu

Orbán kiállt a képviselők elé, és kijelentette: a kerítés én vagyok. Nem egészen így, de talán lélekben ezt gondolva. Elvégre, ha a rég porladó Lajos azt mondhatta, hogy ő az állam, akkor egy korlátolt belső felelősségű, ámde felelősségpánikos vezetőnek, egy kerítés csak kijár. Tehát Orbán maga a kerítés. S ezzel le is tudhatjuk a parlamenti szócsatáról szóló összefoglaló nagyját.

Az, hogy a tudósítás szerint a szokásosnál is durvábban brüsszelezeett? Na és. Jönnek a választások, és a Fidesz már jó régen rákanyarodott arra a vágányra, amely mellett csak a folyamatos önmagára licitálás tartja meg a magabiztosság látszatát. Ettől egyrészt egyre hangosabb, harsányabb megnyilatkozások születnek. Másrészt pedig egyre durvábbak. Az út végén, az addigra teljesen bezápított agyú hívek talán még egy pogromot is bevállalnak majd. Mármint úgy, hogy ők vernek másokat. Mert azt természetesen még egy szélsőséges sem mondta, hogy ő szeretne a megvertek névsorában lenni. A tömegben bátor decibelhősök ebből a szempontból pont olyanok, mint Pannónia Géniusza. Iszonyúan meg tudják mondani, hogy ki iszonyúan nagy hazafi. Leginkább ők maguk, meg azok a haverok, akikkel összefogva elég martalócok, és merészek. Az önmagára licitáló Orbán tehát aligha kuriózum. A lélektesók ott vannak minden kocsmai verekedés kirobbantói, majd a helyszín első elhagyói között.

S ebben az olvasatban teljesen felesleges a konzisztens gondolkodást számon kérni egy beszéden, ami a népképviselet szimbólumát jelentő házban hangzott el, de már régen nem a népnek, hanem a szavazóknak szól. Annak a kemény magnak, akiknek a szavazata kisebbségből is parlamenti többséget biztosíthat a választási törvényt önmagára szabó párt számára. Így azon is kár lenne hosszan pörögni, hogy Orbán mondandója szerint „Brüsszel nyíltan a terroristák pártjára áll”. Miközben tudható, hogy több terror-felbujtó is hazánkon keresztül érkezett Európa nyugati felébe. Annak a miniszterelnöknek köszönhetően, aki 2015-ben gyűlöletplakátokkal seftelt az ide érkező menekültek regisztrációja, illetve megszűrése helyett. Majd ki tudja hány busszal szállították a ki tudja hány, ellenőrízetlen, bevándorlót az osztrák állam közelébe. Így aztán Orbán, mint morálisan mindenképpen áruló, nem igazán vethetne semmit az unió szemére. De ez aligha tartja vissza bármitől. Különösen a választásokhoz közeledve.

Amikor még a nemzeti konzultáció felmagasztalása is benne van a pakliban. Holott teljesen nyilvánvaló, hogy a népszavazás sokkal inkább jelenti a demokratikus véleménynyilvánítás eszközét, mint a belterjesen gyáva pótléka. Amelyekből állítólag minden idők legsikeresebbike a mostani. A Fidesz szerint. Mely véleményhez „természetesen” csatlakozott a kormánypárt klerikális lobbi-platformja is. A választáson, önállóan, meg nem mért támogatottságú, de jogilag párt, gittegylet „értékelése szerint a nemzeti konzultáció Magyarország jövőjét szolgálja, a magyar emberek pedig jól döntöttek a feltett kérdésekben”. Ami mindennél jobban leleplezi a nemzetinek hazudott konzultáció antidemokratikus és manipulatív jellegét. Egy valódi népszuverenitáson alapuló döntési helyzetben a nép mindig jól dönt. Nem abszolút értelemben, hanem önmagához képest. Éppen azért, mert a népet tényleg nem lehet leváltani. Az „ott és akkor” körülményei között a nép döntése annyiban mindig jó, hogy demokráciában kötelezettséget ró a politikusokra. Demokráciában, nem egy politikus dolga megmondani, hogy a nép „jól döntött”, vagy sem. Egy népszavazáson kialakul egy helyzet, és politikus dolga nem a minősítése a helyzetnek, hanem az alkalmazkodás a helyzethez. Alávetve magát a döntésnek. Vagy lemondva. Akár új választást is kiírva.

Ehhez képest Harrach ökörsége Soros túlélőképességéről egy no-go zónában szinte halvány füstöcske csupán. Jelezve csak, hogy a KDNP politikusa ég, mint a rongy. Mert ő az, aki szerint az éhezés csak rossz életviteli szokás. S ő az, aki nem egy no-go zónában nem próbált a büdös életben túlélni egy napot, de talán egy valósan szegénysorú ember valós jövedelmi viszonyai között sem élne túl hosszasan. Nem egy teoretikus zónában, hanem Magyarországon. Akkor, ha nem a képviselői fizetésért nyalná fényesre Orbán hátsóját.

Andrew_s

Conteo: Kell a felkészületlen határvadász

Tuzson Bence bejelentése nem mai darab, de azért csak felcsigázhatta a kíváncsiságot, ha szinte conteo-gyanús találgatások születtek a háromezerre nagyobb határvédelmi létszám „előállítása” terén. Nem véletlenül. Mert a fegyveres testület tagjai aligha fognak csettintésre előpattanni Orbán Viktor fejéből. Legfeljebb az ötlet a bevetésükre. Akár felkészületlenül is.

Mely ötlet korántsem feltétlenül újdonság. A katonasággal biztosított, felkészületlen rendőrállomány bevetésének víziója már közel egy éve is napirenden volt. S már akkor felmerülhetett, hogy alapvetően egyfajta előkészületi mérkőzésről van szó. Annak előkészítésére, hogy miként is lehet megmérkőzni a realitásokkal, és a nyílt szükségállapot-kihirdetést esetleg nem virágesővel köszöntő városi lakossággal. Alkalmasint persze azt sem feledve, hogy az elégtelennek bizonyuló katonai jelenlét, és a vele, vagy akár az őket támogató, rendőri állomány kiváló válságok lehet másik szempontból is. Az önkéntesek spontán segítségét lehet kérni. Amely legalizálná a paramilitáns önképzőköröket. A torna- és sportegyelteket, valamint az izomagyúak klubjait. Mind a határon, mind a városi járőrözésben. Ami persze még mindig elég sokaknak nem tetszhet, de ezen úrrá lehet lenni egy olyan határincidenssel, amely az ország mélységében is hatással bír.

S mielőtt bárki félreértené: nem Orbánon, hanem a menekülteken múlt eddig is, hogy erre nem került sor. A hatalom provokálta már 2015 nyarán is a menekülteket. Felduzzasztották a fővárosi pályaudvarokon, átverték őket a szállításukkal kapcsolatban. Vagy, például, hosszas gyalogútra kényszerítettek tömegeket. Az, hogy ezen közben, és a menekültek szinte folyamatos, és tömeges szívatásának hatására nem alakultak ki olyan állapotok, amelyek a rendkívüli állapot kihirdetését megokolhatták volna, azt alighanem Orbán sajnálja legjobban. Akármilyen rizsát szór a nép erősen megválogatott, és tapsra kész képviselői közé. Mert a szemforgatás valósága a határzónából kitiltott segélyszervezetek, az egyes hírek szerint fizikailag is bántalmazott menekültek idősíkján zajlik. Amely idősíkon, az említett hatások alkalmasak a feltorlódott, és dehumanizálódó tömeg frusztrálására. Mely dehumanizálódásért nem kis részben felelős a hazai kormányzat.

A másik oldalon éppen a fizikai bántalmazások jelzik, hogy milyen mértékben alkalmatlan erőket vetnek be „határvédelem” címén. Amelyen mit sem változtat, ha néhány ezernyi kényszer, akár csak informális kényszer, hatására odavonult friss hús kerül a darálóba. Az azonban szinte biztos, hogy minél kevésbé jókedvükben mennek oda az új határvadászok, és minél kevésbé felkészültek, annál könnyebben alakulhat ki bennük fellépési kényszer. A növekvő frusztráció, és a hatalmi kommunikáció hatására akkor is kialakulhat megtámadottság-érzés, ha erre racionális ok különben nincs. Innen pedig már minden mehet, mint a karikacsapás. Egy aránytalan, vagy indokolatlan fegyveres fellépés hatására a robbanásig frusztrált menekülttömeg bizony robbanhat. A felkészületlen határvédelem pedig esetleg nem képes megállítani a tömeget.

A hatalom ebben az esetben megkaphatja, amire régóta vágyik. A háromezer felkészületlen határvédő árán esetleg sikerül végre elérni egy olyan állapotot, amikor a tömegek elviselik azt a különleges felhatalmazásukat, amelyre különben éppen a tömegek ellen lenne szükség. Ha nem is a menekülttömegek ellen, hanem az orbáni ámokfutást ellenzők ellen. Akár néhány, homokzsáknak kiszemelt kényszer-újonc feláldozása árán is. S szinte biztos, hogy ebben az esetben számítani lehetne az egész jobboldali politikai holding összezárására. A Jobbiktól jobbfele lemorzsolt, és a cukisági optikát jelenleg veszélyeztető figuráktól, a sokszor most is a Fidesz középszárnyaként működő LMP-ig.

Andrew_s

Szemforgató határzárolók

Még van hova „fejlődni”

A különböző hírek arról szólnak, hogy a határon fizikailag bántalmazzák az egyenruhások a menekülteket. Akik nyilván nem ismerik a hazai egyenruhások viszonyait. A kormány és a belügy tagad. Amit azonban nehéz letagadni az az, hogy a legújabb hírek szerint az ételosztást is megtiltották a civilek számára.

Ami az erőszak tagadását illeti, az idegennek a határőrizeti katona, rendőr, és a belügy által hallgatólagosan elviselt paramilitáns hordalék egy kutya. A kormány, hivatalosan, akár tagadhat is. Miközben ugyanez a kormány nem kevésbé hivatalosan kerítést épített. Amelyhez kirendeltek annak idején, egyfajta segédszolgálatra katonákat is. Mintegy előre vetítve, hogy majd csak teret engednek a határ közelében az önkéntes határvédőknek. Akiknek az egész csak ok a személyes frusztráció levezetésére olyanokon, akik kevés eséllyel ütnek vissza. Már csak azért is, mert arra az esetre ott a reguláris erőszakszervezet. A rendszer szépen el is ketyegne talán a hatalom elképzelése szerint. Ám a jelek szerint az emberekben még sincs elég agresszív rasszizmus és nincs elég önkéntes kápó sem talán. Annak ellenére, hogy 2015. vége fele még a CÖF is beszállni látszott ebbe a bizniszbe. Talán ennek köszönhető a kényszerkatonaság toborzása a közrabszolgák köreiben. Hátha sikerül egymásnak ugrasztani a kiszolgáltatottakat és a még kiszolgáltatottabbakat.

Akiknek eddig sem a kormányzat, hanem inkább az önkéntesek segítettek. Már a Keleti pályaudvarnál is. Ahol, valószínűleg demonstratív célokból hagyták felduzzadni a menekültek folyamát. Elvégre másként a büdös életbe nem sikerült volna bemutatni, hogy micsoda tömeg van. Az ultrák, talán némi noszogatásra, rá is ugrottak a témára. Bemutatva azt a hatalmas kulturális szakadékot, amely a menekülteket elválasztja a decibelmagyaroktól. S amely szakadék alján az ultrák rombolták a Planetáriumot. Mint a magyar kulturmisszió élcsapata. A jelenlegi állapotra kanyarodva, a kormányt a jelek szerint már a civil segítségadás is zavarja. Talán azért, mert a menekültek minden tál étellel kevésbé lesznek frusztráltak. Márpedig a hatalomnak más céljai vannak. Nekik konfliktus kell, és pofonok. Ha néhányan éheznek eközben, az a tiszta haszon, mert az éhség nekik, és kedvenc izomagyaiknak dolgozik.

A hír szerint a segítségnyújtás megtiltásának egyik indoka, hogy: „A hatóságok továbbá azzal is érveltek, hogy határsértést is elkövethetnek a civilek, mert a keskeny, két méteres sávban ételt osztva esetleg átérhetnek a szerb oldalra”. Amely szemlélet különben nagyjából a lágerszemléletet tükrözi. A határ ugyanis egy vonal. Egy olyan vonal, amit akár egy bottal felrajzolhatnának a porba. Elvileg tehát mindkét oldalról elmehetnének odáig, és ott átnyújthatnák az adományokat. Amikor azonban átnyúlnak a vonal felett, akkor határsértést követnek el. Amit azonnal büntetni lehetne. Ahogy egy láger kerítésén kinyúlni az ételért is bűnös dolog lehet. Az említett indoklás tehát szemforgató, embertelen, és a fasizmus szemléletét idéző. Amit jelez az is, hogy a magyar segélyszervezeteket a jelek szerint másként kezelik, mint az ENSZ munkatársait. De a hatalom gyakorlóitól a jelek szerint erre az álszentségre futja. A korábbi reakciókra, a menekülteket lelki fegyverként használó demagógiákra gondolva akkor is, ha nem egy tál ételről van szó. Hanem általában. Érthetővé téve, hogy a pápa is fityiszt mutatott annak a kereszténység-képnek, amit a hazai kormány, és a vele szövetséges klerikális lobbi, hivatalosan, képvisel. Miközben Orbánt Európa császárának próbálja beállítani néhány nyalonc.

Andrew_s