2013. június 28., péntek

Végképp eltörölni...

A kísértő múlt egy plakáthármasa
Fotó: EISimay
Még egy hónapig, 2013. július 28.-ig lehet megtekinteni azt kiállítást, mely a rendszerváltást megelőző pártállami korszak köz-propagandáját mutatja be a fenti címmel. A kiállítás színhelye az OSA Archivum az Arany János utcában (Budapest, Arany János u. 32.). A kiállítás anyaga pedig a korábbi korszak plakátjaiból történt merítés.

Bár nem számoltam össze, de a hivatalos adatok szerint a kiállításon mintegy 300 plakát, illetve hirdetmény látható az 1949 és 1989 közötti évekből. Mivel tényleg soknak, tűnik, elhiszem, hogy ennyi. Miközben természetesen tudható, hogy ez sem lehet más, mint egyfajta reprezentatív válogatás. Alighanem komoly feladat elé állítva a rendezőket. Álljon is itt a kiállítás kurátorának neve: Kende Tamás, történész. Már csak azért is, mert tényleg a közélet szinte teljes keresztmetszetét képviselik a kiállításon látható színes papírok. Láthatóak azok a plakátok is, mely színházi előadásokat, filmeket népszerűsítettek. De látható olyan is, mely az érettségi megszerzését volt hivatva népszerűsíteni. Amin, abban a hiszemben, hogy ma már az szinte alapkövetelmény, ma talán sokan mosolyognának. Azonban érdemes lehet elgondolkozni azon a szemléleten, mely az emberfők kiművelésében még a jövő zálogát vélte megtalálni. S persze azon is, hogy vajon ma érettségije valóban jelent-e akkora érdemet, mint amit a neve sugall. A kiosztott alaptörvénykötetektől is függetlenül.

Maga a kiállítás egyébként sem titkoltan a mának való üzenet szándékával is került közszemlére. A kiállított dokumentumok mellett ugyanis a 2010-ben elfogadott Nemzeti Egyetertés Nyilatkozatának, valamint a 2011-ben elfogadott Nemzeti Hitvallásnak a részletei tarkítják. Mintegy párhuzamot jelentve azokkal a brossúrákkal, szónoklatokkal, melyek az egykori, még Rákosi beszédeiben visszaköszönő, sztálini alkotmány szellemét idézik. Azt a szellemet, ami többek szerint ismét előmászott a palackból, és kissé visszafele is kúszott az időben. S amely szellemet mintha egyre többet etetné a napi hatalmi politika. Számos történelmi áthallást eredményezve. Akár a Rákosi-korszakkal is. Talán erre utalhat az is, hogy magában a kiállításban is számos olyan momentum bukkan fel, ami kicsit hasonlít arra, amit az informatikusok „easter egg”-nek neveznek. Ezek azok az apróságok, melyek egy program tényleges funkciójától függetlenek, de bizonyos billentyűkombinációk hatására előbukkannak.

De tulajdonképpen ilyennek tekinthető az a jelenség is, amikor az információt a ténylegesen leírt mondatok mögötti tartalom hordozza. A sorok közti üzenés, melyet az említett korszakban a profizmusra kellett fejlesztenie annak, aki valós információkat is be akart csempészni a hivatalos közlemények soraiba. Ahogy annak is, aki ezeket az információkat ki akarta olvasni. Annak érdekében, hogy kicsit magasabbra lásson a futószalagon készült sikerpropaganda kerítése felett. Amely korszakot, az információ, a gondolkodás szabadsága érdekében, tényleg nem ártana végképp eltörölni. Talán ezt a korszakot is fel kívánta idézni a rendező, amikor néhány speciális plakátsorrendet vélhetünk felfedezni. Akár ennek letesztelésére is javasolható lehet a kiállítás megtekintése. De annak, aki nem kíván ebben a meg nem hirdetett játékban részt venni, annak is élvezetes lehet a hirdetmények, mint kordokumentumok világa.

Andrew_s

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Comments on Facebook