Kimúlóban a látszatdemokrácia is

A nap süt, az országgyűlés alakul. Ülésileg. Miközben az ellenzők tüntetnek. Az egyes nemzetileg együttműködő kormányzati tisztségviselők meg beszélnek a házban. Köztük Orbán Viktor is. Mondja a magáét. A Kúria döntései nyomán a sértett nagycsoportos panaszait is előadva. Miszerint a Kúria beavatkozott... Cúna Kúria!

Le is ragadnék itt. Jobbára azért is, mert a napi ténykedések nyomán úgyis napi információ lesz arról, hogy ki mit mond, illetve nem mond az Országházban. Az őszinteség jegyében: az érdekel legkevésbé, hogy ki milyen alternatív esküt mondott el. Erősen zárt körben, és alig érdekelve bárkit is. Az ellenzékiség ugyanis baromira nem ezen múlik. A kétharmad árnyékában pedig különösen. Voltaképpen, valószínűleg, az se tűnne fel a kutyának sem, ha be se mennének a Parlamentbe. A hatalomnak semmiképpen. A Fidesz gombnyomogatásra szocializált országgyűlési bérmunkásait aligha zavarná a társas magányuk. A szavazásokban sem sok fennakadást okozna parlamenti minoritás hiánya.

Szóval: Kúria. A Kúria néhány helyen megkifogásolta a választás szabályosságáért felelős hivatal néhány döntését. Így néhány szavazat státuszt váltott. Amelyre, pontosabban a választások manipuláltságát is emlegető egyéb hangokra a Fidesz részéről az első reakció az volt, hogy ők a legnagyobb vesztesei az manipulációknak. A szférikus világmodell pedig ezzel a legbiztosabb cáfolathoz jutott. Ha ugyanis az, valamint a lapos Föld elmélete helytálló lenne, akkor a szférák ráomlottak volna Föld-tányérra. Ami alól kirohantak volna az elefántok. Azért, hogy a különösen vastag bőr receptjét elkunyerálják a magyar kormánypárt szószólójától. De ezen jelenségekből semmit sem tapasztaltunk. Így a Föld mégsem lapos, és a szférák sem léteznek.

A Kúria döntései ellenben léteznek, és a miniszterelnök vérig is sértődött. Elkezdett ördögöt kiáltani. Meg beavatkozást a választások eredményeibe. Ha tényleg azt mondta Orbán, hogy a „testület intellektuálisan nem nőtt fel a feladatához”, akkor ezzel sértett szellemi kiskorúság igen jellemző érvét használta. Amely érvelés akkor is egyfajta szegénységi bizonyítvány, ha nem Orbántól, hanem a sleppjétől származik ez a megfogalmazás. Ugyanakkor nem ez a megfogalmazás a legnagyobb probléma ezzel a fajta hatalmi reakcióval. Az már inkább, hogy ez a retorika közvetlenül támadja az egyik legmagasabb, hazai, bírói testületet. Márpedig a bíróságoknak, bírói szinteknek addig van elfogadottsága, amíg legalább nagyjából függetlenek tudnak maradni a hatalmi befolyástól. Ha ez a a látszat ugyanúgy semmivé foszlik, ahogy a Polt-féle ügyészségről sem hiszi már senki el a politika-mentességet, akkor végső soron a lovak közé kerül a gyeplő. Egyfelől ugyan a félelem kezdhet kormányozni, de a másik oldalon akár a köztörvényes bűnösök is politikai mártírrá válhatnak. Némi cinizmussal persze azt is mondhatnánk, hogy ez is ott lehet a célok között. Arra az esetre, ha a hatalom tagjai a vádlottak padjára kerülnének. Előre biztosítva a politikai mártír-szerepet, és ezzel egyfajta tárgyalási pozíciónyerést a kesztyűsebb kezű elbírálás érdekében.

Ugyanakkor kár lenne azt hinni, hogy Orbán, illetve holdudvara először próbál politikai megrendelést adni a bíróságoknak. Rogán már öt éve, mintegy, házhoz rendelte a bíróságokat. Még ugyanabban az évben, 2013-ban amelynek márciusában Orbán már világosan megüzente: ő akarja eldönteni, hogy ki a bűnös. Ami már akkor sem a demokrácia legbiztosabb jele volt. Immár a Kúriának nekitámadva már csak egy üzenete van a gesztusnak. Immár a látszatát is kerülni meri az Orbán-klán, hogy diktatúra van.

Andrew_s

Lesz-e, és milyen Kúria-pecsét a választásokon?

A 2018-as választások valószínűleg úgy fognak bevonulni a közeljövő történetébe, mint az, amelyet alapvetően a kommunikációs harc jellemzett. Ebbe az egyik oldalon simán benne van az a fajta kríziskommunikáció, amivel a Fidesz szavazóbázist szerzett. De az is, amely a választások előtt, illetve most, azt követően jellemzi az ellenzéket.

Elfogadva azt, hallgatólagosan, hogy az ellenzék, illetve annak egyes személyiségei valóban ellenzékiek. Mert azért, például, Botka előkerülése, majd rombolása nyomán azért rezgett a léc rendesen. Nem kevésbé az LMP és a az olyan törpe minoritások, mint Fekete-Győr András, vagy  Gulyás Márton utolsó pillanatig kitartó „nem egyezkedünk senkivel” akciói, hozzáállása esetén. Amely felsorolt esetek egyébként beleférnek abba, amit a választások előtti kommunikációs harcba sorolhatunk. Az LMP is határeset, de a másik két mozgalmár valós tömegbázisa jelenleg szinte szóra sem érdemes. Akkor sem, ha a jövőben akár jelentős párttá is alakulhat a már megalakulásakor is inkább az átverést választó Momentum. Átvéve a generációs stafétabotot a Fidesztől, amely már se nem fiatal, se nem demokrata, és még csak nem is szövetség a szó politikai értelmében. Mert elmekórtani, hatalomtechnikai, illetve büntetőjogi értelemben, többek szerint, a mai napig szövetség.

De vissza a kommunikációhoz, amelyben a legutóbbi dobás nem is a tüntetések szervezése. Noha az is megérne egy külön társadalom-lélektani fejezetet. Abban a hatalmi kézikönyvben, amelynek a „hogyan vezessük le a semmibe a jogos feszültséget” lehetne a címe. Azonban kétségtelen, hogy ennél talán lényegesebbek, ma már, azok a lépések, amelyek a választási eredmények megélését, utóhatásait illetik. Eltekintve most azoktól a sebnyalogatós szólamoktól, amelyek utólag nagyon bölcsen állapítják meg a „vidékre” ható ellenzéki kommunikáció hiányát. Noha ez már 2013-tól egy létező, ismert, leírt, és a baloldal részéről intenzíven letojt állapot volt. Illetve maradt. Maradjunk a választások utózöngéinél, amelyek között kifejezetten érdekes lehet az, hogy tervei szerint a Demokratikus Koalíció a Kúrián támadja meg a választás eredményét. Alkalmasint új szavazást követelve.

Amely új szavazás követelése legalább túllép azon, hogy a szavazatok újraszámolását követelnék. A jegyzőkönyvek újra beolvasásáról nem is beszélve. Mert azért az elég gyorsan belátható, hogy egy kiterjedt választási csalást rendszerszinten, az alapadatok manipulálásával lehet csak elkövetni. Ez egyébként azt is jelenti, hogy ugyanabban a rendszerben, ugyanazokkal a manipulációs hatásokkal kifejezetten kétséges lenne az előzőtől jelentősen eltérő eredményeket várni. Márpedig ezt, szerintem, a DK-nál is tudják. Ráadásul a párt nincs is rászorulva arra, hogy ezzel érje el a média-ötpercet. Ha rosszul nem is érinti. Ugyanakkor komoly kommunikációs kezdeményezésként tekinthetjük. Tulajdonképpen annak a vasnak az ütlegeléseként, amelyet a Fidesz kezdet melegíteni, és felkínálni pofozásra.

Az ugyanis mára teljesen nyilvánvaló, hogy Orbánnal a beképzeltségi ló már régen túlszáguldott a reális belátások határain. Jól látszott ez azon, amikor a különben érvénytelen népszavazást kezdte győzelemként bebeszélni saját magának, majd a híveinek. Megüzenve, hogy a törvényi környezet érdekli legkevésbé, és a hatalmi kommunikációtól vár el mindent. Itt azonban könnyedén öngólhoz is vezethet ez a hozzáállás. Ha ugyanis a minimális újraszámolásokat is megtagadják, akkor ennek kétségtelenül van egy olyan üzenete is, hogy a valós csalások lelepleződésétől félnek. Mert akkor, ha tiszta játékot játszottak, és mindenhol a valós adatokat kommunikálták, akkor miért kellene félni egy újraszámolástól?

A mostani kúriás akciótervezet tulajdonképpen csak ezen a területen lép szintet. Tegyük fel, hogy a Kúria nem rendel el, illetve nem javasol új szavazást. Még egyes, érintett körzetekben sem. Ezzel végső soron azt a látszatot erősítheti, hogy az igazságszolgáltatás teljes egésze behódolt a Fidesznek, a regnáló hatalomnak. Beleértve a nyílt kiállást a csalások mellett is. Amelyek meg nem történtét a teljes újraszámolás, illetve egy hasonló eredményre jutó új szavazás valószínűsíthetné legjobban. Egy nemleges döntés, ami Orbán lelkiállapotához valószínűleg közelebb áll, tehát a diktatúra meglétére ütné rá a Kúria pecsétjét. Ugyanakkor a DK kommunikációs patthelyzetet teremtett a Kúria számára. Mert a másik döntési ággal sem jár sokkal jobban.

Ha ugyanis megsemmisíti a választások eredményét, akkor ez azt jelenti, hogy az újabb szavazásig visszaáll az előző kormány, és a teljes jelenlegi országgyűlés zárójelbe kerül. Egyben egy felsőszintű jogi grémium fekete pecsétjét üti rá a jelenlegi választási rendszerre, illetve a választási eredményekre. Azzal, hogy elismeri a csalások lehetőségét, illetve akár a megtörténtét is. Biztosítva azt, hogy a jelenlegi jogi környezetben is elérhető legyen a választási rendszer megváltoztatása. Amit a tüntetések aligha fognak kikényszeríteni.

Andrew_s

Hoffmann Tamás kapanyele

Fotó: Facebook / Molnár Gyula

Egy ember és egy kapanyél kapcsolata nagyon sokrétű lehet. Lehet például a kemény fizikai munka egyik jele is ez a kapcsolat. Az újbudai polgármestert azonban eszembe sincs meggyanúsítani azzal, hogy ilyesmire vetemedett volna. Ahogy a neveltetésére sem szeretnék célozni.

Az előbbiről úgyis tud majd sajtófotókat közölni, ha szükségét érzi, míg az utóbbi sok, költséges és felesleges bírósági procedúra szelét lengeti a lágy estében. Amúgy is egészen máshonnan, az előző polgármester viselt dolgainál gondoltam kezdeni. Nem részletezném ezeket, mivel barátai és haragosai úgyis megteszik. Most, és az önkormányzati kampányhoz közeledve egyaránt. Egyvalamivel kapcsolatban, a hivatali visszaéléssel kapcsolatban azonban ma a Kúria is döntést hozott. Jogerősen felmentve Molnár Gyulát és Lakos Imrét a vád alól. Ezt követően egy hivatalban levő polgármester igazán akkor marad úriember, ha hallgat. Különösen akkor, ha a jelenlegi bársonyszékét talán éppen a jól időzítve elindított eljárások melegítették elő az előző kampány finisében. De akkor is hallgathat, ha úgy érzi: sokkal jobbat, többet tett az adott településrészért, mint az elődje. Korrektebben, és átláthatóbban. Ám hallgathat akkor is, ha pusztán jogkövető magyar állampolgárként szó nélkül tudomásul veszi a Kúria döntését. Fenyegetőznie és gúnyolódnia teljesen felesleges.

Különösen felesleges nyilvános közlemény formájában. Márpedig Hoffmann Tamás ez utóbbiaknak látta égető szükségét a felmentő hír hallatán. Az egyik irányban megjegyezve, hogy Molnár Gyula és Lakos Imre pusztán ügyesen papírozta le a dolgait. Míg a másik irányba további feljelentéseket, folyamatban levő ügyeket emlegetett. Az utóbbiak fenyegető volta aligha szorul indoklásra. Talán majd az önkormányzati választás környékén ismét hallhatunk, egész véletlenül éppen akkor, letartóztatási, illetve vizsgálati, netán vádemelési szakaszba jutott újabb ügyről. Ahogy azt Koncepcisztánban kell. A másik, a papírozásra vonatkozó megjegyzés a maga gúnyos üzenetén kívül is igen figyelemre méltó. Tegyük fel ugyanis, hogy a Kúria nem a felmentés mellett dönt. Akkor Hoffmann Tamás, miután kidoboltatta, hogy „Győzött az igazság!”, vajon mit mond? Azt esetleg, hogy: „lám, ezek már csak azért is alkalmatlanok, mert még lepapírozni is hülyék egy kis korrupciót”?

S itt már vészesen közeledünk ahhoz a bizonyos kapanyélhez. Bár továbbra sem abból az aspektusból, hogy a kerület zöldterületén kerülne Hoffmann Tamás kezében bevetésre. Ellenben egy mondás szerint egy kapanyél is elsülhet olykor. Ha pedig elsül, akkor visszafele is elsülhet. Tegyük fel, de tényleg csak tegyük fel, hogy valami ördögi machináció folytán Hoffmann Tamás elveszti a választásokat. Ha ezt követően vizsgálat indul a kerület ügyeit illetően, akkor a vizsgálat vajon mit, illetve kit fog találni? Egy okos Hoffmann Tamást, aki mindent jól lepapírozott, vagy egy butát, aki erre sem volt képes? Rábukkan-e különböző sáros ügyek lábnyomaira a fiókok mélyén? Ha pedig a vizsgálatból a polgármester makulátlanul jön ki, mint a hipózott gólya, akkor vajon tényleg olyan becsületes volt? Vagy csak jól le tudott mindent papírozni? Mert az nyilvánvaló, hogy mindkét esetben alkalmatlan polgármesternek.

Az egyik esetben azért, mert csibész. A másik esetben azért, mert még papírozni is ostoba. Addig pedig azért, mert képtelen felmérni, hogy mikor lenne jobb inkább hallgatni. Akár egy kapanyélre támaszkodva. Ott, a körtéri Gomba mellett.

Andrew_s