2021. november 29., hétfő

Apu, hogy megy le... , a DK torkán

Pthirus pubis
Forrás: Pinterest
Jelenleg van egy ellenzéki vezető, aki:
  1. Megosztja és nem gyarapítja az ellenzéki szavazókat;
  2. Politikájának alappillére, hogy ő nem csak beszél egy keresztény(katolikus) kurzuspolitikáról, mint Orbán, hanem meg is akarja valósítani;
  3. Nem csak ellehetetleníteni akarja az ellenzéket, hanem le is váltani;

Gyakorlatilag számos pontot előkészít, teljesít abból, ami már 2012-ben is azt vetette fel, hogy az ellenzék forgatókönyvét a Fidesz-központban írják. Néhány "ellenzéki" szervezet esetében ez még nem is lep meg. Azt is értem, hogy mára túl sok energia és idő ment el ahhoz, hogy kikukázzák MZP-t. Az viszont érdekelne, hogy miként nyomták le az ebben nem igazán érdekelt ellenzékiek, pl. a DK torkán.

Addig is. 2012. október: azért összefoglalnám, hogy a kormányzatnak milyen ellenzéki fellépés, „eseménynaptár” lehet a szimpatikus:
  1. Legyen belülről megosztott, és lehetőleg a pártjain belül is legyen megosztottság;
  2. Az ellenzéki rendezvényeken ne alakulhasson ki olyan hangulat, ami a hangoskodáson túlmenő tevőleges akciókhoz vezethet;
  3. Az ellenzék ne alakíthasson ki olyan egységfrontot, ami alkalmas lehet összehangolt cselekvésre;
  4. Az előző pont értelmében ne alakulhasson ki olyan ellenzéki rendezvény, melyen a kormányzatot elutasító szervezetek tagsága „összeadódó” tömegként jelenhessen meg;
  5. A mégis megrendezett ellenzéki események létszáma elegendő legyen a demokrácia meglétének valószínűsítésére, de az előzők teljesülése miatt alapvetően tehetetlen legyen;

Andrew_s

2021. november 12., péntek

MZP üzenetei

Azoknak, akik szerint a kis lovat a gólya hozza - Lovak.
Csak úgy, állnak, barátságos arcot vágnak,
és nincs előttük mikrofon. Forrás: Wikipedia
Volt egyszer egy ellenzéki összefogás. Könnyen lehet, hogy hamarosan ez fog szerepelni azt követően, hogy Márki-Zay Péter (továbbiakban MZP) végképp leszerepel. Egyelőre ugyan még azt olvasom, hogy Dobrev Klára is kiáll az összefogás, és ezzel a nevezett egyed mellett. Tudom, tudom. Úgy szokták emlegetni, hogy az ellenzék miniszterelnök jelöltje. Nekem viszont egyre inkább úgy tűnik, hogy vagy sík hülye, vagy sokkal inkább a Fidesz jelöltje. Az ellenzéknek.

Nem. Nem állítanám, hogy a legszimpatikusabb jelölt volt. De kétségtelen, hogy nem kávézni kell vele. Szerencsére. Így aztán akár esélye is lett volna, hogy elérje legalább azt a szintet, ahol az ember ugyan vállvonogatva, de leadja egy olyan listára a voksot, melyen szerepel. Aztán jöttek az ámokfutás futamai. A két előválasztási forduló között már egész elszabadultan. Amikor Karácsony Gergellyel, a másik csigagerinc-díjassal összefogva nekiálltak személyre szabni az előzetes megállapodásokat az előválasztásról. Aminek azért csak ott volt az a sorok közti üzenete is, amelynek szemléleti megfelelőjét Orbán Viktornál is látjuk. Nem tetszik a játékszabály, mert annak alapján nem vagyok Isten? Hát átszabjuk. Oszt jónapot.

Ez az átszabás nem sikerült teljesen, és kérdőjelekkel kísérve ugyan, de azért csak sikerült az első helyen végeznie MZP-nek. Olyan kijelentésekkel, és gesztusokkal kísérve, amelyek kevés pártolót hoztak valószínűleg ahhoz képest, ahány potenciális választót elidegeníthetett. Az emberek jó része ugyanis nem igazán szereti, ha akár csak közvetve leárulózzák. Pusztán azért, mert a véleménye, és ezzel a szavazata nem azonos azzal, akinek ideiglenesen nagyobb hordó jutott. Az már csak hab volt a tortán, hogy MZP már az egész ellenzék leváltásáról is hadovált. Amit alighanem félkézzel, vagy szemöldökráncolással gondolt megvalósítani.

Miközben folyamatosan azt hangsúlyozza, hogy mekkora keresztény. Párhuzamosan azzal, hogy gyakorlatilag politikai erényként emlegeti a gyermekei számát. Bár, ha kellő prüdériával szemléljük a bősz keresztényi önmegtartóztatásokat, akkor ezek szerint hétszer hált a nejével. Ha viszont ez igaz, akkor nem büszkélkedik, hanem panaszkodik tulajdonképpen. Miközben nem tartozik rám természetesen. Ahogy másra sem. Onnantól, hogy magára csukja a lakásajtót, semmi. Ameddig nem ön-, és közveszélyes valaki. S igen. Legyen büszke a gyermekeire. Mint ember. Azokra az eredményekre, amiket már elértek az életben, illetve el fognak érni a jövőben. De ne a darabszámukra legyen politikailag büszke. Mert akkor nem egy büszke apa, hanem egy számító politikus.

De erre a vonulatra mégiscsak Brüsszelben tette fel a koronát. No, nem azzal, hogy össznépi látogatásokat tett. Lelke rajta. Viszont eközben időt szakított arra, hogy meglátogassa az ereszt, amin Szájer József menekült. Közben persze mondott ő olyanokat is, hogy a Fidesz melegei nyíltan vállalhatják majd nemi identitásukat. Hogy akkor miért kellett elmennie az ereszhez? Talán azért, mert a nagy népi fügyizmusban szenvedő tahók szemében ez olyan jópofa ötletnek tűnt. Igazi, nem diszkrimináló keresztényként mondjuk odahívhatta volna Szájert is a gesztusra. Esetleg bekopogtathatott volna abba az ominózus lakásba. Már csak azért is, mert a gesztus amúgy éppen egy meleg ember kifigurázásáról szólt. A háta mögött. Amolyan karaktergyilkos módon. Mintha csak a Fidesz tervezte volna.

S ez akkor is igaz, ha Szájer alaptörvénye úgy álszent, ahogy van. De egy dolog Szájer a politikus, és megint más dolog Szájer, az adott pillanatban bepánikolt, talán nem is teljesen intakt szellemi erővel bíró ember. Politikusként rühellje tőlem MZP is, ha akarja. De egy meleg ember kárára gesztust gyakorolni nemigazán keresztényi. Illetve ez utóbbit nem tudom, mert azt hiszem megrekedtem valahol Jézus tanításainál, és nem fejlődtem tovább a decibelkereszténység útját követve. Viszont emberileg ez a gesztus egyszerűen undorító volt MZP-től. Mint embertől. Ami alkalmasint éppen egy cáfolati gesztus is volt a részéről.

Ugyanakkor, ha sebtében összeszedjük MZP eddigi gesztusait, mondatait, akkor politikai erény, hogy nem impotens, és van hét gyereke. A gyermekteleneknek tehát annyi. Mindenki vállalhatja a nemi identitását, de jobban teszi, ha nem vállalja, mert ki tudja, mikor támad kedve MZP-nek, vagy hit-testvéreinek politikai gúnyt űzni belőle. Miközben állandóan hangoztatja, hogy milyen konzervatív keresztény. Mármint MZP. Ami óhatatlanul felveti, hogy akkor hogyan viszonyul a zsidókhoz, buddhistákhoz, ateistákhoz, és a többiekhez. Mert egy ország miniszterelnöke ne gesztust gyakoroljon azzal, hogy elviseli, netán megvédi mindezeket. Mármint akkor, ha tényleg az ország határain belül élő polgárok miniszterelnöke. S nem csak a keresztény-fundamentalista, több-gyermekes, és heteroszexuális egyedek hatalomvágyó vezére. Mert ilyen, inkább komplexusos suttyónak tűnő, vezér már van egy. Éppen hatalomban. Miközben nem éppen szimpatikus kurzusok alapozódtak a történelem során a különböző fundamentalizmusokra, hitelvi hatalom-megmondásokra.

Viszont a jövőben igyekszem nem foglalkozni MZP-vel. Egyrészt dicsérni egyelőre nincs miért. Másrészt meg minek? A messiásvárókat nem zavarja. Harmadrészt pedig azért is, mert van egy szint, amit nem szeretnék elérni, és MZP egyre inkább túl mélyen, szinte Orbán szintjén, lesz ahhoz, hogy érdemes legyen követni.

Andrew_s