Röghözkötögetési kormányötletelés

A hatalmi pozícióból elkövetett napi politikai froclizás legújabb ötletének a túlmunka környékén kavarták fel az állóvizet. Az Index-en megjelentek szerint mind a túlóráztatás mértéke, mind a munkaidőkeret kezelése megváltozna. A Szatmáry Kristóf és Kósa Lajos által benyújtott javaslat társadalmi üzenete összefoglalható azzal, hogy „coki”.

Illetve nem is annyira. Sokkal inkább azt sugallja, hogy a motiváció a munkaerőhiány valamiféle kényszeres áthidalása olyanok által, akik a munka világából leginkább csak a világot látták. Míg mások a tényleges, a politikai pótcselekvéseken, túlmozgásokon túlmutató, munkával foglalkoztak. Az utóbbi kérdéssel, Kósa munkavégzésével nem is foglalkoznék többet. A politikus valószínűleg úgy érzi, hogy beleszakad a munkába. Mások pedig talán úgy éreznék, hogy beleszakadnak a röhögésbe, ha munkának akarnák tekinteni a politikus teljesítményét. Igaz, ez igaz lehet más politikai szereplőkre is. A beadott beadvány lényege nem is ez, hanem a munkavégzők egyfajta röghöz kötési szándéka.

Akkor ugyanis, amikor a munkaidőkeret, és így túlmunka javadalmazásának kérdése is, három éves időszakra számítható, akkor kialakulhat egy igen sajátos állapot. Az, hogy a munkavállalót 1-2 éven keresztül annyit túlóráztatják, amennyi időt csak lehet, majd a harmadik évben vagy kifizetik, vagy nem. Azt ugyanis aligha lehet garantálni, hogy a munkahelye a harmadik évben még egyáltalán létezni fog. Miközben a túlóráztatott dolgozó nem biztosan engedheti meg magának azt, hogy felmondjon a rabszolgatartónak mielőtt kifizetnék. Illetve, amíg bízik benne, hogy esélye van a pénzéhez jutni. Eközben persze fizetnie kell a számláit. Így a munkahelyén is kiszolgáltatott helyzetbe kerül, és egzisztenciálisan sem lesz biztosabb az élete. Tulajdonképpen három éves ingyen hitelt nyújt a munkáltatónak, és az is nyilvánvalónak tűnik, hogy ez a helyzet nem annyira lesz jó a munkavállalónak.

Ha azt tekintjük, hogy a munkaerőhiánnyal azok a szakmák leginkább érintettek, amelyekből a legnagyobb az elvándorlás, akkor a még itthon dolgozó személyzet kerül a legszorosabb satuba. Az elé a választás elé kerülve, hogy fokozottabb kimerülési tünetekkel, esetleg nagyobb hibaszázalékkal, egy elvi ígéretben bízva még jobban kizsigereli-e magát? Ha pedig a kérdésre megengedheti magának a nemleges választ, akkor mégis marad-e, illetve távozik. Arról a pályáról, illetve akár az országból is. A gazdasági exodus kormányának nagyobb dicsőségére. Amely folyamat végén könnyen előfordulhat, hogy nem a legalkalmasabb, legjobb személyi állomány marad a munkahelyen, hanem az, aki szakmai, illetve magánéleti okokból képtelen a váltásra. Azt nem kívánom, hogy a beterjesztőket, illetve bárki mást olyan műtsön, majd ápoljon, aki éppen hogy átment a vizsgákon, és túlóráktól fáradtan szúrja be valahova a tűt, majd vágja azt, amit sejteni vél. De attól, hogy nem kívánom senkinek, azért még előfordulhat, hogy megesik majd. Ha nem is most a magángéppel röpködő, kiemelt ellátást elváró politikai elittel. Egyelőre.

De ez csak példa. Annak alapján, hogy az egészségügyi ellátórendszer erősen érintett az elvándorlástól. Ha nem is kizárólag. Mert szinte biztosan számosan tudnának sorolni olyan eseteket, amikor informatikai rendszerek adják meg magukat, illetve szakmunkák válnak gányolássá annak következtében, hogy nem a legalkalmasabb, hanem az éppen még megtalálható munkavállaló kezébe kerül a kérdés. Azonban azt sem vitatom, hogy Kósa és pártjának további elittársai ezzel a kérdéssel sem találkoznak. Ahogy számos más kérdéssel sem. Olyan kérdéssel, amit nem a megfelelő káderek tesznek fel nekik a megfelelően szűrt közönség előtt. Amíg biztosítani képesek a hatalmukat. Úgy is, mint a hatalmat birtokló pártvezér hűbéresei. Amíg megfelelően nyalnak, és csak halkan szuszognak hozzá.

Ugyanakkor persze érdekes lehet, hogy az előterjesztést az előterjesztők azzal indokolják, hogy az egy uniós irányelvnek, az Európai Parlament és a Tanács 2003/88/EK irányelvének való megfelelés szolgálja. Az irányelv elérhető az uniós forrásból, és elolvasását a https://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/?uri=CELEX%3A32003L0088 címen csak ajánlani lehet. Mert abban igencsak eldugták azt a kitételt, hogy a túlmunka szervezését, illetve elszámolását három éves időszakra kellene megállapítani. Annyira eldugták, hogy meg sem sikerült találnom. De talán bennem van a hiba. Nem is lehet más az oka a látszólagos hiánynak. Elvégre komoly, rengeteget dolgozó politikusok, Szatmáry Kristóf és Kósa Lajos állítják, hogy ott van az. Tehát biztosan ott van az valahol. Számos más, a munkavállaló érdekét szolgáló olyan iránymutatás mellett, ami ellenben a magyar törvényekből nem látszik számomra visszaköszönni.

Miközben az egész ötlet inkább egy következő kísérletnek tűnik a közvélemény kifárasztására, illetve az emberek cukkolására. Hátha sikerül már végre valami komolyabb okot találni a nyílt diktatúra bejelentésére.

Andrew_s

Lázártalanítás

Lázár János jobbra el. A hírek alapján szinte ez az egyetlen biztos információ. A többi jórészt találgatás. Fel lehet tételezni azt, hogy kellően megszedte már magát ahhoz, hogy békésen elvonuljon a vadászkastély kies magányába. Ebben is lehet valami. Ha nem is csak a tele a zsák effektus. Miközben hatalomtechnikai, kremlinológiai okai is lehetnek a távozásának.

De sorba haladva, először azt a teliputtony, telizsák effektusra vessünk egy pillantást. Azzal, hogy Lázár kevésre tört volna, aligha vádolhatnánk a nemzeti főkaparnokot. Az alacsonyról felkapaszkodott suttyóra hajazó reakciói alapján az sem valószínű, hogy ne kaparna még egy kicsit, ha tudna. A hatalomvágya tekintetében sem érheti szó a háza elejét. Mégis gondolhatta úgy, hogy ideje megállni. Mégpedig akkor, ha Orbán rendszeréből már nem sokat néz ki. Sem anyagilag, sem annak túlélését tekintve. Esetleg egyikből sem. Így eljuthatott ahhoz a racionális megfontoláshoz, hogy ezt követően behúzza a féket.

Ezzel egyrészt lehetőséget teremt magának arra, hogy a már megszerzett javakat akár a piacon megforgatva fialtassa. Tekintettel arra, hogy Kósánál jobb kvalitásokkal rendelkezik, még ennek a hatásossága sem kizárt. Aztán már ő is hivatkozhat arra, hogy minden bevétele teljesen reális, és morálisan is rendben van. Legfeljebb az első milliókat, netán milliárdokat pedig ne kérdezze, feszegesse senki. Különösen, mert az azokhoz való hozzájutás kisebb-nagyobb stiklijei el is avulhatnak időközben. Így csak azt az időt kell kibekkelni, amíg ez az idő eltelik. Ennek alapján elég lenne az egyes tételek elévülését nézni ahhoz, hogy kiszámolhassuk a Lázár által Orbánnak becsült hatalmi időt.

Azonban a fentiek azt tételezik fel, hogy Lázár döntése valóban Lázár döntése. Miközben a pakliban benne van, hogy a döntés Orbáné. Korántsem feledve, hogy többször felmerült Lázár neve azok között, akik a Fidesz élén Orbánt leválthatnák. Feltéve, hogy mindazokat sikerül erről meggyőzni, akik a Fidesz bivalyaiként Orbánt a hatalmában tartják, és bomolni hagyják. Márpedig a kétharmad nem az Orbánt esetleg leváltani akaróknak kedvez. Így Orbán helyzete pillanatnyilag stabilizálódott. Nincs szüksége a trónkövetelőkre maga körül. Ugyanakkor Lázárnak az az erénye sem nyom most sokat a latba, hogy talán a legesélyesebb lett volna egy Fidesz-Jobbik koalíció letárgyalására. A kétharmaddal erre sincs Orbán pártja rászorulva.

Így Lázárra hatalomtechnikailag egyszerűen nemhogy szükség nincs a kormány környékén, de egyenesen problémás lehet a jelenléte. Ezért lehet, hogy fentebbről mondták meg: szereztél már eleget Janikánk ahhoz, hogy most állj egy kicsit takarékra. Már csak azért is mert Lázár a tipikus külső káder. Sem a bibós brancsba nem tartozik, sem Orbán falusi baráti körébe. Elég vaj lehet a füle mögött, hogy zsarolható legyen, és elég információja ahhoz, hogy ne lehessen egykönnyen elsűllyeszteni. De az informális háló ettől még elég likacsos lehetett alatta. Amiért azért aligha kell sajnálni szegény Lázárt, és aligha a főváros aluljáróiba fogja összetarhálni az aznapi felesre valót.

Attól meg Orbánt nem kell félteni, hogy nem fog találni egy szorgos talpnyalót. Aki hülyébb, mint ő, tehát nem veszélyes, és elég korrumpált ahhoz, hogy kézben tartható. Aztán Kósa helyre is majd csak találnak valakit.

Andrew_s

Sajnáljuk kicsit Kósa Lajost!

Olvasom Lendvai Ildikó jegyzetét arról, hogy szabadságot követel Kósa Lajosnak. Nem a büntetés alól, hanem abból a vélhető házi tömlöcből, ahova elzárták a mikrofonok elől. Egy kicsit meg is esett a szívem, és sajnálatban törtem ki. Kósa Lajoson. De tényleg. Mert nagyon kutyául érezheti magát.

Mármint akkor, ha jobban belegondolunk a Fidesz háza táján történő anyagi történésekben. Bizonyítékok nélkül csak a sokat emlegetett gondolatkísérletek eszközeivel élhetünk. Azon ismeretek dagonyájában taposva, amely posványt a Fidesz teremtette a közviszonyok számára. Részére. Nekije bele. Utóbbit azért, hogy rezsisziszi és kósalala is megértse. Úgyhogy legyünk kicsit holisztikusak. Ha nyomozóirodát nem is nyitunk erre a célra. Ami nem is kell ahhoz, hogy a felcsúti gázszerelő új ruhájában észrevenni véljük a rejtett zsebeket. Azokat, amelyek csak úgy dagadnak a milliárdoktól. Ráadásul igencsak okosban. Mert a méltatlanul korán eltávozott Demján Sándor azért épített, szervezett is egy, s mást a vagyonáért. Mészáros Lőrincnek ehhez a más elég volt. Tekintettel arra, hogy az a más’ a miniszterelnök.

Aztán ott vannak a letelepedési kötvények ügye. A közvetítőket aligha fogjuk az éhhalál, illetve a megfagyás szélén üdvözölni az aluljárókban. Legfeljebb a méltó, de valószínűleg sosem kiszabott büntetésük letöltése után. Ráadásul szintén nagyon okosban nyomták, mert a kötvények visszafizetése közpénzből fog indulni. Aminek úgy sincs szaga, ha némely kötvénybirtokost esetleg nemzetközileg körözték. Netán körözik a mai napig. Ki tudhatja? Az úgyis hallgat. Ahogy az a pénz is alszik, amely svájci számlákon landolt esetleg. A feltalálók legnagyobb örömére. Akik leginkább, Rejtővel szólva, magukat találták fel. Meg meg azt a lehetőséget, hogy miként lehet pénzhez jutni a közösnek szánt pénzekből. Az, hogy eközben Rogán egy kicsit helikopterezett? Hát istenkém! Valami neki is jár. Nem lehet mindjárt zacskóragasztással kezdeni. Nem igaz? Van aki, esküvőre propellerezi el magát, és van, aki háziasított rénszarvast megy levadászni. Naná, hogy puskával. Holott Semjént is elnéztem volna egy felvételen, amint pattintott obszidiándárdával befutja és leteríti a szarvast. Ha rén, ha nem a szerencsétlen. A szarvas.

Na itt kanyarodjunk vissza Kósához. Ahhoz a szegény miniszterhez, akinek korábban kijutottak a floridázó önkorisok, de talán nem járt Floridában. Aki látja Mészáros gazdagodását, neki meg csak a vacak, miniszterként elérhető keret jut. Még helikopterezni, feltalálni sem hagyták. Talán még kötvényezni sem. Néha odaengedték a mikrofonhoz, és szabad volt neki kiinni a vezér szellemi éjjelijét. Meg elviselni a sok kritikát. Nem kicsit a szellemi teljesítményéről. Arról a kicsiről. Most gondoljon bele a nyájas olvasó, hogy a mi szegény Kósa Lajosunknak milyen baromi savanyú lehetett az a szőlő. Ami, ha nem a véka alatt bujdokolt, akkor esetleg meghatotta a pártbelieket. Akik talán egyfajta beavatási szertartást is kanyarítottak az ügy köré.

Mondván:

„Kedves Lajos! Beveszünk a köreinkbe! Hogyne vennénk? Itt van egy facér örökségügy. Ha simán lebulizod, akkor a Tied lehet az, amit hasítasz belőle!” Esetleg egy kis visszaosztást kikötött a Párt magának, de talán még azt sem. Ellenben várták, hogy mit csinál a Lala. Lala nekigyürközött a feladatnak, és hite szerint tök jól játszotta meg a kártyákat. Azonban a végén kiderült. Kósa még egy kis szimpla pénzmosási balhéba is belesül. Annyi támadási pontot nyitott maga körül, hogy az három Rogánnak is elég lett volna. Ráadásul elég sokat tudhat ahhoz, hogy ne lehessen nyilatkozathelyzetbe kerülni. Mert arra sem futja tőle, hogy legalább a száját tartsa szorosan becsukva.

Akkor most kérdezzem? Azt, hogy miért ne sajánhatnánk ezt a szegény minisztert? A képességei szerények, a beavatáson elbukott. Soha nem lesz rendes tagja a közpénzmosodások és strómanok klánjának. Ha pedig a többiek már tutira el-, és szétcsatornázták a pénzt, akkor még oda is dobhatják a disznók elé. A sorosisztaoknyomozócivilpublicisták elé. Legfeljebb Németh Szilárd fogja megvédeni. De tudhatja: azzal kint van az összes vizekből. Mert egy szinten vannak. Szellemileg. Piszok alacsonyan. Elvégre kell egy szint elhinni, hogy egy kisebb városállam költségvetésének megfelelő pénzek csak úgy teremnek, illetve lenyúlhatók.

Andrew_s

Orbán dominói

Az éppen aktuális rettegészeti megfigyelések arra utalnak, hogy a Fidesz vezetőségében kitört a pánik. Kósa, illetve Gulyás megsejtett valamit. Nem Kósa pénzügyeinek intézésekor, mert azzal csak a tehetségtelenségét igazolta. Hanem azzal, amikor valami szervezettséget sejtetett a háttérben. Ha nem is valami sorosgyuribácsis összeesküvésről van szó. Inkább informatikaival.

A hasonlat szintjén. Mert szinte klasszikus mondás az informatikai biztonsággal foglalkozó órákon, előadásokon, hogy a rendszer legveszélyesebb ellensége nem a kívülről érkezett kiber-bűnöző. Neki ugyanis sok védelmi rendszeren kell áthatolnia, számos lebukási lehetőséggel. Ellentétben a sértett rendszergazdával, aki maga állítgatja a biztonsági rendszereket. Na, jó! Erős túlzásokkal. De a lényegileg mindig a motivációját elvesztett szakalkalmazott okozhatja a legnagyobb problémát. Úgyhogy, szerintem, a Fidesz vezetőségében most iszonyú kapkodás lehet. Egyrészt gőzerővel kereshetik a téglát. Másrészt nem kisebb emlékezetleltárazás folyhat arról, hogy a korábban megsértett, azóta kilépett, elüldözött emberek mit tudhatnak, mire emlékezhetnek, miről gyűjthettek bizonyítékokat. Nem Soros, hanem például Simicska.

Forrás: Fixabay

Márcsak azért is, mert aligha tekinthető véletlennek, hogy a Kósa-dossziét éppen most fújta be a szél a médiába. Ahogy a következő dominó, Szita Károly is igencsak billegni kezdett. „Véletlenül” szintén a Fidesz-ellenes kampányt erősítve. Ráadásul elég jó időzítéssel. Akkor dobva be a függöny mögül, mire Kósa ügyeire lassan már csak legyintene valaki. Mert mi mást lehetne tenni egy olyan balfékkel kapcsolatban, aki a saját nyolcvan évesnél idősebb anyját teszi meg strómannak, és még egy kis pénzmosást sem tud rendesen megcsinálni. A volt debreceni Döbrögi a felmentést nem, de a sajnálatot megérdemli. Akkor is, ha abban a naív hitben ringatta magát, hogy a hatalom megvédi. Akár a sajátja, akár a pártjáé. A sajátját ugyanis már régen elvették. Kapott egy uli-buli miniszterséget, amivel kitörölheti. A pártja, illetve annak vezetője, és ezt tudhatta volna, simán odadob bárkit az oroszlánok elé. Bármilyen kínos is.

Már csak azért is, mert a választási adok-kapok során egyszerűen nem engedheti meg magának Orbán, hogy kiálljon az embereiért. Nem mintha eddig a bátorságáról lett volna híres a hívek előtt is golyóállóban makogó vezér. Az Elios-ügy, illetve a közvetlen környezetének viselt dolgai megbénítják. Nem nagyon mehet a napra a pártemberek ügyében, mert elég sok rokoni vaj van a füle mögött. Marad az a lehetősége, hogy csendben nézi a dominók eldőlését, és közben imádkozik, reménykedik, fekete kakast áldoz, vagy viaszbábút szurkál. Ízlése szerint. Azért, hogy a dominók elég sokáig billegjenek az eldőlés előtt, hogy kihúzza a választásokig. Ez tehetetlen kivárás azonban nem feltétlenül erősíti a párton belüli bizalmat.

Így Orbán valójában igencsak csőbe húzott helyzetben érezheti magát. Egyrészt folyamatosan erodálja a pártját a lassan adagolt dosszié-sorozat. Másrészt nem állhat ki az emberiért, ami a párton belül rendítheti meg a pozícióját. Márpedig elég régóta sejthető, hogy Orbánt a párton belülről lehet a legeredményesebben leváltani. Ez 2013-ban már világosan látszott. Azzal együtt, hogy ez a belső váltás, nagy valószínűséggel, egy „emberarcúbb” pókot jelentene csupán a hálóban. Kicsit kisebb személyi kultusszal, de alig kisebb hatalmi ambíciókkal. Nem véletlenül merült, és merül fel rendre Lázár személye. Mint olyané, aki elég technokrata akarnok ahhoz, hogy Vonával is meg tudjon egyezni.

Ebben a helyzetben Orbán leszámolós üzenete valószínűleg legalább annyira szólt a párton belüli ellenzékének, mint a „külsősöknek”. De leginkább valószínűleg azoknak szólt, akiknek a kialakult, a személyes tehetetlenségéhez vezető helyzetért felelősek. Szerinte. Talán nem is ok nélkül. Mert ezt a forgatókönyvet csak olyan(ok) állíthatta(ák) össze, akik nemcsak a dossziéról tudhattak, de Orbán Viktor gumidominóiról is. Így a vezér személyiségével is számoltak. Azzal a szétesőfélben levő állapottal, amelyet nagyon régóta jellemez a felelősségpánik, illetve a nyomás alatti racionalizmus-hiány.

Andrew_s

Kósa a pácban! Egyedül?

A hírmorzsák alapján Kósa Lajos benne van a slamasztikában. A gödör legfeljebb mélyül csak azóta, hogy a Magyar Nemzet közölte azt a közjegyzői okiratot, amely alapján Kósa aktívan részt vett egy, finoman szólva is zavaros, ügyletben. Az egy másik kérdés, hogy olyan, több mint ezerháromszázmilliárd forintnyi, összegről van szó, ami alkalmas lehet egy bankot is megrendíteni.

Márpedig az sem teljesen kizárt, hogy az FHB-nál elhelyezett összeg esetleg a bankkal szembeni hatalmi zsarolás potenciálnövekedésének elősegítését is szolgálta volna. Amellyel kapcsolatban még emlékezhetünk a hatalom és az FHB-csoport, illetve Spéder Zoltán közötti, karhatalmilag is támogatott, mosolyszünetre. De talán csak véletlen, hogy a kormánytól nem túl messze esőnek pletykált bankba került az említett, cseppet sem kis pénzmag. Amellyel kapcsolatban az ingovány csak egyre inkább trutymósodik. Felvetve a pénzmosás elősegítésének, a bejelentési kötelezettség elmulasztásának a gyanúját. Meg azt is, hogy Kósa Lajos olyan helyzetbe került, amelynél kisebb politikai ballépéséért is mentettek már fel minisztert. Alkalmasint olyan helyzetet teremtve, amely közvetlenül Orbán fejére hullhet vissza. Mert a magyar közjogi helyzetben a miniszterelnök felelőssége egyetemleges.

Így minden perccel, amelyet Kósa a hivatalában megtartva tölt, annak a valószínűsége növekszik, hogy a miniszterelnök tudtával, illetve hallgatólagos beleegyezésével történt, ami történt. Egy pillanatig sem vonva kétségbe, hogy a Fidesz internetes troll-serege már talán kézhez is kapta az esedékes szellemi muníciót. Azt, amelynek szétszórásával lehetőleg ballibsi összeesküvésnek kellene tudni beállítani a kialakult helyzetet. Elvégre egy olyan kormányban, amelynek törvénykezése egy kiemelt oligarcha gazdagodásának érdekében nyomogatja a gombokat, igazán nem lehet bűnös az, aki milliárdokkal nem tud esetleg elszámolni. A hibás az, aki feltárja, közzéteszi. De remélhetőleg a Magyar Nemzet munkatársai túlélik ezt. Ellentétben egy szlovák kollégájukkal.

Az persze egy megint más kérdés, hogy a trolloknak már maga Kósa is előénekelte a soron következő traktát. Amely szerint tulajdonképpen ő egy nagyon hazafias tettet hajtott végre. Amennyiben baromi nagy üzletnek tekinti a hazai befektetést, és az is szemét, aki ezt kétségbe vonja. Csakhogy! Ha bárkinek azt tanácsolta, illetve ma is azt tanácsolná, hogy akár számolatlanul fektessen itt be, akkor ő személy szerint mit keresett az ügyletben? Nem anyagilag, hanem a személye. A befektető gyámság alatt van? Pont Kósa lenne a gyámja? Esetleg egyedül nem intézkedésképes? Ugyan miért nem? Vagy csak egyszerűen nem kockáztathatja meg azt a kérdést, hogy honnan van a pénz? Ha így van, akkor Kósa milyen garanciát adhatott a kérdés elhanyagolására? Bár most éppen egy ajándékozási történetet is forgalomba helyezett Kósa.

Ugyan kérem! Akár az is lehetne egy kérdés, hogy a miniszterelnök tudott-e erről az egész ügyletről? Erre a saját szubjektív vélelmét mindenki fogalmazza meg nyugodtan. Különösen annak a fényében, amely képet az eddigi nyilatkozatai alapján kialakíthatott Kósa kezdeményezőkészségéről, illetve intellektusáról.

Andrew_s

Kósa, aki tud

Az országgyűlési munka szellemi fenegyereke, mint azt az Index is kiemeli, igencsak elemében lehetett. Kósa Berci, izé, Bertold, izé, Lajos, mindenesetre nagyon zavarba jött, hogy van egy képviselő a teremben, akinek van pofája egy Bertalan nevű másik képviselő után felszólalni. Ráadásul olyan névvel, ami majdnem ugyanúgy kezdődik. Ráadásul még nő is.

Mert alighanem az így kialakult neurológiai elektronvihar okozhatta, hogy Szél Bernadettből Szél Bertalan lett. Elvégre majdnem olyan, mint a korábban felszólalt Tóth Bertalan. Jó! Egy kicsit más. De mit számít az egy olyan szellemi géniusznak, akiből az ő nagy vezére nagy minisztert akar faragni. Ha nem is egészen úgy, mint az egyszeri viccben. Se nem géniusz, se nem faragják. Kinevzik. Márpedig annak, akinek a vezér széket ad, annak sámlit és székletet is. Ülni és nyalni.

„Kórház a front közelében. Az orvos sétál a sebesültek között. Csak rámutat a végtagra, amit amputálni kell, a szanitéc már le is csapja a kis bárddal:
- Bal kéz.
Sutty.
- Jobb kéz.
Sutty.
- Bal láb.
Sutty.
- Mondom bal.
Sutty.
- Mondom láb.
Sutty.”
Forrás: Orvosi viccek

Andrew_s

Fidesz: egy ágyban a frakcióval

A népesedéspolitika egyik fontos része az előjáték. Jobb esetben barátságos. Rosszabb esetben, mint arra annak idején a Fidesz padsoraiból rámutattak, pofozkodós. Esetleg egy vak komondorral súlyosbított. Ha pedig ez sem elég, akkor hordószónoklatos.

Az utóbbi, különösen súlyos verzió felvezetőjét a miniszterelnök tartotta. Kiállva egy mikrofonhoz, és ismét megüzenve: „Sokasodjatok”. Ismét, mert már egy éve is megüzente a nagy népi hágatást. Most demográfiai programot hirdetett. Ennek céljaként hirdette meg a biológiai reprodukciót. Ami mindenképpen bíztató. Mert elképzelem az abiotikus reprodukciót, a Patyomkin-embereket, a festett tömegeket, a 3D-nyomtatott szavazókat, a testcafatokból reprodukálódó zombikat, és rögtön vonzóbb a biológiai reprodukció. Mármint személyesen. De a társadalmit sem biztos, hogy pártvezéri iránymutatások alapján kellene megoldani. Még akkor sem, ha a Fidesz-kormányban, illetve annak környékén immár hagyományosak azok a megnyilvánulások, amelyek alapját Ratkó-elvtársnő tette le. Néhány évtizede. Ugyanakkor az orbáni előéneklésre a frakcióülésre készülők refrénje kísérheti.

Erről Kósa közleményezett egy jót. A velencei frakcióülés előjátéka gyanánt. Ahol a beharangozás szerint Novák Katalin, az Emberi Erőforrások Minisztériumának család-, ifjúság- és nemzetközi ügyekért felelős államtitkára fogja vezetni az erre vonatkozó előadásokat. Valószínűleg teljes joggal, mert a család-, és ifjúságvédelem igen jelentős részben jelenthet nemzetközi ügyet. Amennyiben egyre több magyar gyermek születhet, a gazdasági exodus hatására, külföldön. Ami természetesen nem jelenti azt, hogy itthon ne lenne dolog a családok, illetve az ifjúság ügyeit illetően. Ha nem is egészen úgy, ahogy azt a korábbi, a pártajánlásos szolgatenyésztési program alapján gondolták. Ahogy az sem lenne az igazi, ahogy Soltész úr egy éve az egyházi gyermekfaragásról értekezett.

Miközben Kósa úrtól tudjuk: a frakcióülésen másról is lesz szó. Köztük arról is, hogy a jövőben kinek a frakcióvezetői szellemében gyönyörködhet majd a publikum. Orbán Viktor erre a posztra Gulyás Gergelyt ajánlja melegen. Akinek korábbi megnyilatkozásai alapján nem igazán kell majd sajnálnunk Kósa távozását. Igazi minőségi csere történhet, ha teljesül a papírforma. Azonos minőségben. Szellemi minőségben is. Abban az értelemben is, hogy a miniszterelnöki szellemképet láthatja majd a kormányt hőn szerető publikum. Még akkor is, ha ez szeretet egyoldalú. Amennyiben a kormány nem annyira szereti hőn az ország egészét. Csak azt a részét, aki kellően meleg nyelvet tud a farpofák közé szorítani, és kellően meggörnyedve tud gazsulálni. A többi? Az nemi életet élhet a helyzetével. B...hatja. Vagy kivándorolhat.

Andrew_s