2013. május 15., szerda

Pedagógusok SzOT-kara

Forrás: tozsdeforum.hu
A jelenlegi kormányzati, kormányfői ténykedések történelmi párhuzamairól már magam is írtam korábban. Most a Történelemtanárok Egylete, elnöke, Miklósi László emlegetett ilyeneket a pedagógusok karának létrehozása kapcsán. Holott a kötelező, vagy gyakorlatilag kötelező kamarai tagságok korántsem mostanság kerültek először bevezetésre. Nem vitatva természetesen, hogy minden esetben kérdéses lehet az, ha a hatalom hoz létre, felülről lefele gyakorolva nyomást, egy olyan szervezetet, melynek a tagok érdekeit kellene képviselni.

Ugyanakkor ez az iskola világában érthetően jobban kiveri a biztosítékot, mint sok más területen. Ha ugyanis a tanárnak írnak elő mintegy gondolkodási mintát, akkor ez óhatatlanul generációkra kihatva fogja meghatározni a kimeneti oldalt. Ráadásul olyan szinten, ami később az egyén személyiségében fog tükröződni, és családi kapcsolatain keresztül öröklődni. Nem véletlen, hogy a diktatúrák mindig is komoly gondot fordítottak az ifjúságpolitikára. Elvégre a gyermekekbe belenevelt eszmék nagyon mélyre ágyazódnak be. Beleértve akár az állam feltétlen hatalmának feltétlen tiszteletét, és a csak kivételezettnek kijáró kivételt az elvárt szervilizmus alól. S természetesen annak elvárását is, hogy az állam gondoskodjon mindenkor, mindenről, és mindenkiről. Nyilvánvalóan nem közvetlenül, de a „gondolkodunk is helyetted” szemléletének iskolai megvalósítása kapcsán mindenképpen.

A fentiek egyébként jól lemérhetőek a jelenlegi negyvenes-ötvenes és idősebb korosztályok esetében. Tömegek rettegnek a döntési, cselekvési felelősségtől, és ülnek mereven a kondérban, miközben alulról Orbán Viktor melegíti lelkesen. Ugyanakkor csak a kocsmába morogva várják el, hogy a kormányzat oldjon meg olyan kérdéseket, melyek közül számos esetben csak akkor lehet a hatalomnak döntési kompetenciája, ha az egyén szabadságfokaiból számosat kisajátít magának. Az a hatalom, melynek akár nyilvánvaló korrupcióját is bénultan figyeli a társadalom jó része. A családon belüli öröklődést pedig mutatja az, hogy sok diák tulajdonképpen a családjával is szembe cselekszik, amikor kimegy az utcára. Miközben sokan nem a közös sorson akarnak változtatni, hanem kitérnek a közös döntési felelősség elől. Arra is jó lehet emlékezni, hogy az a kollégium, mely a Bibó nevét viseli, annak idején korántsem az ellenzék számára került létrehozásra. Sokkal inkább a pártkáderek, a kiválasztott réteg újratermelését szolgálta. Belenevelve az MSZMP-tagok gyermekeibe, hogy ők a kivételezettek, akik szinte mindent megtehetnek. Egyben azt a szemléletet is örökül hagyva, hogy „egy a zászló, egy az eszme”. Függetlenül attól, hogy milyen cédulkákkal is fedik be a kilógó lólábak egy-egy darabkáját.

Attól ugyanis, hogy a gondolkodási sablonokat nem párthatározatok végrehajtási utasításainak hívják, hanem etikai kódexnek, attól még azok, amik. Nem azért, mintha nem lennének ildomosak egyes szakmákban az egységes etikai ajánlások. Azonban ezeknek a különböző, alulról építkező szakmai szervezetek kompromisszumai alapján, egy közös metszetként kellene előállnia. Nem egy központilag létrehozott egyetlen szervezet által kialakítva. Különösen nem úgy, hogy a szervezetet és a kötelező tagságot is törvénybe égetik. Olyan kitételekkel, amit Miklósi László is kiemelt a Magyar Pedagógus Kar (MPK) kapcsán: „A Kar tagja a tevékenysége során tudomására jutott információkat csak a Kar jogos érdekeinek, működésének, a közszolgálat érdekeinek, működésének veszélyeztetése, valamint a személyhez fűződő jogok megsértése nélkül hozhatja nyilvánosságra.” Melyből világosan látszik ugyanaz a centrális momentum, mely annak idején az üzemi kevés-szögek, a Párt-SzOT-Igazgató háromszögek döntési rendszerét idézi. A Kar jogos érdeke lehet például a vezetők, mint személyek politikai mutyija. Amiről a tag a fentiek értelmében nem nyilatkozhat, és nyilvános véleménye sem lehet. Azaz nem fordulhat a nyilvánossághoz, ha esetleg ilyen jellegű hatalmi visszaélést tapasztal. S tulajdonképpen senkihez, hiszen még egy feljelentés is egyfajta nyilvánosságra hozást jelent.

Az ilyen jellegű szabályozás teljesen hasonlít ahhoz, amikor az MSZMP, mint párt, és az egyetlen szakszervezeti testület belügyeit csak a saját körökön belül lehetett megvitatni. Legfeljebb csendben, érdemei elismerése mellett, félreállítva a vétkest. De sosem publikálva a tevékenységet. Márpedig az MPK-nak a centralizált oktatás következtében szinte minden pedagógus valós, vagy potenciális tagja lesz, mint olyan, aki a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ alkalmazottja. Így az MPK előírásai, az az etikai kódex, melynek alapja a „hűség”, világosan visszahozza ugyanazokat a korlátokat, melyek a rendszerváltás előtt voltak ismertek. Olyan körülmények között, amikor az Orbán Viktor által nem támadott, de mindenki által elismert diktatúra egy puha formája létezett a legvidámabb barakkban.

Nem vonva kétségbe természetesen, hogy a hatalom számára ez nagy könnyebbség. Lévén egyetlen érdemi szakmai szervezet, nem kell hosszas egyeztető tárgyalásokkal bajmolódni. S mert ezt a szervezetet a hatalom maga hozta létre, nagy ellenkezésre sem kell számítani. Az persze egy másik kérdés, hogy egy ilyen fordulat esetén mit reagál a jelenleg létező érdekvédelmi szervezetek vezetése. Nem feledve természetesen, hogy pont a pedagógusok rendszerváltó szervezetének egyik prominense volt a Fidesz egykori frakcióvezetője, Pokorni Zoltán is. Galló Istvánnénak, a Pedagógusok Szakszervezetének elnökének a reakciója arra szorítkozott, hogy reménykedik, az MPK kizárólagos szakmai tevékenységébe. Ami a fentiek alapján gyakorlatilag az orbanista embertípus kinevelésének elősegítése. Amennyiben ez a reakció az egyetlen, és a Nol ezt idéző tudósítása pontos, akkor tulajdonképpen az is kérdés lehet, hogy a PSz elnök-asszonya még meddig kívánja betölteni az említett posztot. Mert amennyiben tényleg ennyire úrrá lett rajta a hatalom kiszolgálásának vágya, akkor remélhetőleg hamarosan a lemondásával tüntet a demokratikus értékek védelme érdekében.

Andrew_s

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Comments on Facebook