2016. szeptember 29., csütörtök

OVi a nemzeti oviban

A népszavazás témája még jó darabig kifogyhatatlan forrása lesz a találgatásoknak a népszavazás előtt. A magyarázatoknak meg utána. A közvéleményt kutatók fújtak már érvényességi hideget, és érvénytelenségi meleget is. Valószínűleg fognak is. Valami minden esetre lehet az orbáni bizonytalanságban, mert maga a miniszterelnök is beszállt a kampányba. Holott ez nagyon nem az ő terepe.

Valamiért azonban a környezete meggyőzhette, hogy szép és okos lesz, ha elmondja a maga verzióját bojkottról. Nagyjából az óvodaudvari szociológia szintjén. Amit kár lenne lebecsülni. A zsigeri populizmus demagógiájáról pontosan tudható, hogy nagyjából ezen a szinten, vagy ezt alatt, az indulati gyíkagy szintjén képes megszólítani az embereket. A sorok közt megüzent naturális félelemkeltést, illetve megfélemlítést a hétköznapok meggyőződésévé racionalizálva. S lehet azt mondani, hogy Orbán Viktornak az MTI révén szerte kürtölt mondandója infantilis. Talán igaz is. De ettől még lehet hatékony. Az említett okokból. Miközben persze kellően fel van puffasztva olyan szólamokkal, amelyek paneljei már nagyon régóta ismertek a Fidesz retorikájában.

Abban a fordulatban, hogy „kivonulni nem lehet, ennek az országnak vagyunk a polgárai” nehéz nem észrevenni a „haza nem lehet ellenzékben” frázisának újrahasznosítását. Mely utóbbiból szinte egyenesen levezethető Orbánnak az a becsípődése, ami a francia királyi házból ismert „az állam én vagyok” fordulatára rímel. Azzal a felturbósított, korábban Rákosi pajtástól is ismert, de most kimaxolt kiegészítéssel, hogy mindenki automatikusan ellenséggé, akár hazaárulóvá bélyegezhető, aki nem ért egyet I. Feltsúthy Orbán Viktorral, Pannónia géniuszával, és (legutóbb) Európa keresztes vezérével. Ugyanakkor Orbán természetesen mellé tesz egy olyan fél mondatot, aminek ehhez semmi köze, de átsegíti az ingerküszöbön.

Amennyiben, ha „nem veszünk részt a döntésben, bejelentjük, hogy elfogadjuk a többiek részvételével született döntést”. Ami kétségtelenül igaz. De igaz volt akkor is, amikor a szavazásról távolmaradókat a Fidesz híveiként próbálták aposztrofálni. Azon az alapon, hogy aki nem szavazott senkire, az Gyurcsányra sem szavazott. Aki pedig nem szavazott Gyurcsányra, az valójában Orbánra akart szavazni. Miközben az említett szólam igazságtartalma azóta sem változott. Jó néhányan szívnak most azok közül, akik annak idején távol maradtak a szavazástól. A jelenlevők kezébe téve a döntést, hogy Magyarországot a diktatúra felé vezető vágányra lökdössék. A miniszterelnök azonban joggal bízik abban, hogy az ország lakosságának jelentős része ezt elfelejtette. Különösen joggal bízik akkor, amikor a valóban minden szögletbe eljutó plakátok mindenki portáljához elviszik a magyar nyelvű gyűlölethullám csatakos habját. Ahogy a királyinak is csúfolt média minden szögletbe elviszi Orbán szólamait. De az internet csak kicsiny szeglete az, ahol mellé tudják tenni: a Fidesz féligazságának másik fele a korábbi választások eredményének értelmezését jelentő hazugság.

Annak a kijelentésnek az igazát azonban kár lenne elvitatni, hogy „inkább érzelmi jelentősége van annak, hogy érvényes lesz-e a népszavazás”. A parlamenti, és a decibelhungarizmusban lelkesen segítő jobbikos szavazatokkal akár kétharmados, többség birtokában Orbánnak legfeljebb morális gátat jelenthetne a népszavazás akármilyen eredménye. Politikailag valóban semmi. Ahogy a kormányfő is kifejtette: „politikai értelemben a részvételnek nincs jelentősége”. Aki azonban azt hiszi, hogy egy érvénytelen népszavazástól farokbehúzva lemond, és bőszen elkezd elnézést kérni bárkitől, az rossz anyagra szokott rá az utóbbi időben. Orbán egyrészt a morálról csak annyit tud, hogy látott már olyan embert, aki ismerte azt a könyvet, amiben le volt a szó írva. Másrészt nem olyan személyiségű legény ő, aki bevállalja bárminek a következményét. Különösen a számára negatív következményét. Különösen nem akkor, ha semmi nem kényszeríti rá. Márpedig a jelen ellenzék kényszerítő potenciálja az alig valamivel egyenértékű. Az ugyanis alig valószínű, hogy az a társadalom, amelyet a pedagógusmozgalmak kapcsán éppen a napokban köptek szemközt, spontán tömegként fogja követelni Orbán lemondását.

Orbán tehát a sorok közt gyakorlatilag megfenyegetett mindenkit, aki nem megy el szavazni. Ugyanakkor világosan megüzente: teljesen mindegy, mi lesz a végeredmény. Ha kell az alaptörvény újramódosításával is odabetonozza magát a kerítéshez. Amelyeket 2010-ben, majd 2014-ben az ellenzéki politikusok is igyekeztek elég alacsonyra faragni Orbán és vazallusai előtt.


Andrew_s

2016. szeptember 28., szerda

Pukli összenőtt...

Pukliról februárban már tudható volt, hogy egy illiberális akarnok. Maga mondta. Soha nem határolódott el élesen a szélsőjobboldali nézetektől, illetve mozgalmaktól. A Tanítanék, nagy késéssel, de a jelek szerint elkezdett kiállni a gyűlölet, a rasszizmus ellen.

Pukli kiszállt a Tanítanékból. Ezzel könnyen lehet, hogy megadta a magyarázatát annak is, amit korábban furcsának találtam, illetve, mi tagadás, nehezményeztem. A mélységes hallgatást számos olyan ügyben, amelyben a gyermekek születés alapján való diszkriminációja kapcsán megszólalhattak volna. Pukli István, mint a mozgalom arca, akár az élről gátolhatta a sorok közt esetleg megbúvó kezdeményezéseket. Nem tudom így volt-e? De ha igen, akkor gusztustalanabb az ügy, mint amennyire elsőre látszik. Miközben persze a szakmai inkompetenciát, a Tanítanék, a CKP oktatásügyi cselekvésképtelenségét nem menti ez sem. A megvezetett tanároknak minden megértésem.

A Pukliban, a valóságra, a közzétett interjúkra is fittyet hányva, messiást látóknak, a mellette elvtelenül kiállóknak kevésbé. Az utóbbiak közül a tanárokat összefogni gondoló Facebook-csoport, biztosan nem hívatlan és kéretlen, de Pukli mellett az utolsó tiltásig kiálló adminjainak, és hangadóinak külön gratulálok. A realitásérzékért, az éleslátásáért, a helyzetfelismerő képességért. Amellyel egy egész, különben jobb sorsra érdemes csoportban eljátszották a szellemi testőr szerepét. Valaki mellett, aki először egy nyilatkozattal, majd most ezzel a kilépéssel szembeköpött mindent, amit emberi értéknek lehetne tekinteni.

Márpedig a pedagógiának nem csak a feldobott alma zuhanásával, hanem a gyermekek emberi nevelésével sem árt foglalkozni. De a puklizmusba ezek szerint a menekülteket embernek tekintő szemléletnek nincs helye. Ezt Pukli ismerte be ezzel a gesztussal a legélesebben. Azt, hogy a szakmailag eddig sem remeklő, a jogos elkeseredésből személyes hasznot remélő vezetőt, az utolsó pillanatig helyén megőrző tanárszervezet milyen jövőnek néz elébe, azt még nem tudjuk.

Miközben Pukli, mint karrier-mozgalmár, legalább nyilvánosan is összenőni látszik azokkal, akikkel összetartozik. S ezek nem okvetlenól a tanárok.


Andrew_s

2016. szeptember 27., kedd

Orbán Viktor kámforságához

Forrás: AFP / Kisbenedek Attila
Miközben a belváros-közeli robbantás igencsak elvitte a közfigyelmet, a háttérben, a média-konzervek mögé settenkedve a miniszterelnök mintha szabadságra ment volna. Úgyszólván eltűnt Bécs környékén. Márpedig ezt akár furcsálhatnánk is. Ha példa nélkül való lenne.

De tudjuk, hogy nem teljesen az. Még annak tudatában sem, hogy néhány nyilatkozat erejéig esetleg előkeveredett. S biztos, ami biztos kiadta a vadászati engedélyt a szombati robbantás elkövetőjére. Ami kínossá válhat abban az esetben, ha esetleg szó szerint veszi valaki, és intézkedés közben szólásképtelenné teszi a gyanúsítottat. Megfeledkezve arról, hogy Orbán egy másik félmondatban elvárja, a teljes körű vallatást. Annak érdekében, hogy kiszedjék belőle a motivációs motívumokat. Márpedig ismerünk még a viszonylagos közelmúltból is olyan esetet, amikor a rendőrségi kérdezősködés a gyanúsított halálával járt. Ennek fényében különösen könnyelműnek tűnhet Orbán Viktor mondandója. Ha ugyanis a gyanúsított nem mondhatja el a maga verzióját arról, hogy miért egy csőbombában látta a jövőt, akkor sokkal nehezebb lehet a hatósági önprovokációt vizionáló verziók ellen védekezni. Okkal. Mert a miniszterelnöki nyilatkozat még azt a kétfenekű olvasatot is nyitva hagyja, hogy egyfelől, természetesen, nem adhat tűzparancsot a feltételezett elkövető ellen, de a sorok közt mégis ezt üzeni az elfogásában részt vevőknek. Csak remélhető, hogy nem az említett conteok igazolása, hanem a szokásos felelősségpánik munkál csak Orbánban.

Amely, legalább részben az említett pihenőt is indokolhatja. A hazai közélet a bomba következtében is könnyen elérkezhetett egy mérföldkőhöz. A népszavazás kapcsán azonban egészen biztosan elérkezett egy olyan ponthoz, ami később egy válságpontnak bizonyulhat. Márpedig Orbán már 2012-ben is tanújelét adta annak, hogy egy jelentős pillanatban ő inkább az akkumulátorait igyekszik tölteni. Akkor a gazdaságpolitikában látszott egy töréspont. Most inkább a kormányzati politika kerülhet válságba. A kormányfő, aki a maga kezdeményezte szavazások elől is inkább menekül, nem az a fajta vezető, aki ilyenkor kiáll az erkélyre, és szembenéz a világgal. De legalább az alattvalókkal. Így teljesen belefér, sajnos a képbe az is, hogy most is egy ilyen időszak következett be.

Egy olyan időszak, amikor Orbán Viktor el-el tünedezik a világ nyilvánossága elől. Biztosítva magának a kommunikációs egérutat. Esetleg arra az esetre is, ha egy érvénytelen népszavazás mond ítéletet a keresztény konzervativizmus nevében meghirdetetett, még csak nem is konzervatív, de mindenképpen emberellenes kérdezősködésről. Amellyel valójában éppen a kereszténységgel, Jézus tanításaival megy szembe a jelenleg uralkodó rezsim. Különösen azért, mert ahogy Harrachtól tudjuk, a háborús menekültek között érkező keresztényeket is megtagadják. Önmagában ez a tény is jelzi: az orbáni gyűlöletipar alig jobb, mint az, amelyiknek egyik állomásaként hosszú késeket rántottak elő1934. júniusában. Hogy aztán négy évvel később betört kirakatok csörömpölésétől legyen hangos az éjszaka. Természetesen aligha tételezhető fel a történelem ismeretének totális hiánya attól, aki valaha az ELTE padsorait koptatta. Ahogy azok a történelmi példák is ismertek kellenek, hogy legyenek, amelyek igazolják: a felkorbácsolt gyűlölet önjáró, bárkire „ráfogható” fegyverként kezelhető. A minden felelősségtől menekülő kormányfő pedig valószínűleg nem érzi magát elég felkészültnek, hogy szembe nézzen a palackból feketén kigomolygó belpolitikai helyzetből rá jutó felelősséggel.

Természetesen lehet, hogy Orbán jelenlét-hiányának egészen más okai vannak, mint az, hogy akkumulátorokat tölt. Például a netes közösségek találgatásainak megfelelően, Grazban. De valószínű, hogy a kétségek eloszlatásában nagy szerepet játszhatna a valós szellemi állapotának nyilvánossá tétele. Miközben ennek hiánya felértékeli a korábban feltett kérdést: Miért köz-lelettelen Orbán? Mely kérdésre tudjuk, hogy nincs hivatalos válasz. Holott a találgatások nem újak a miniszterelnök „pályaalkalmassága” körül.


Andrew_s

2016. szeptember 26., hétfő

Teréz körút: sajtótájékoztató után

A szög az tényleg valami egészen más. A szombati robbanás kapcsán tartottak egy sajtótájékoztatót. Így most már legalább két alternatív történetünk van a robbanásról. Az egyik szerint egy használaton kívüli üzlethelységben, a másik szerint az utcán a rendőrök ellen merényeltek.

Az első verziót látszik erősíteni az, amit a HVG írt korábban, szemtanúkra hivatkozva. Az olvasóját idézve ezt írta: „A nő szintén eszméleténél volt és amikor el akartuk látni a nő sérülését a földön fekvő kollégája szólt, hogy nem súlyos, és inkább mentőt hívjunk”. S egy korábbi állítás arról szólt, hogy a nő a fején sérült meg valami repesztől. Papp Károly már azt a történetet fűzi tovább, amely egy zacskós férfivel indult. Akiről később kiderült, hogy valamit utána dobott a rendőröknek. Itt már szöges bombáról beszélünk, ami nyílt terepen, utcán robbant.

Valamiért meg bevillannak azok a képek a szögesbombás terrorakciókról, amelyek alapján nem könnyebb sérültek hevernek a robbanás környezetében. Nem véletlenül volt a kartács az ágyús hadviselés legrémesebbje. Mindent visz. S ami marad, az roncsolódik. Személy szerint örülök, hogy a rendőrök túlélték. De azért úgy gondolnám, hogy akin keresztül siet egy marék szög, az nem igazán beszélget mentőhívásról. Ha pedig ez a szög a fején keresztül használja a légteret, akkor az eszméletnél levése is kétséges.

Nem szeretnék a kéretlen és felkészületlen utcai szakértőkhöz csatlakozni, de a a két alternatív történet több ponton ütni látszik egymást. Mintha még nem egyezették volna, hogy honnan fognak ráfordulni a „migránsok vadásztak rendőrökre” szöveg országútjára. Azért alakul. Talán a parlamenti Grimm-bizottság összehívása segítene.

A rendőröknek jobbulást!


Andrew_s

2016. szeptember 25., vasárnap

Népszavazás előtti robban(t)ás

A szabálysértő
A szög az valami egészen más. Éjjel meg robbantottak. Jószerivel már mindent. Van verzió arról, hogy gázrobbanás volt a Teréz körútnál, és arról is, hogy szögekkel töltött csőbomba. Ami biztos, hogy két rendőr súlyosan megsérült. Minden emberi sajnálatom, és együttérzésem az övék. De...

A „De” nem a rendőrökkel kapcsolatos. Akkor sem, ha csak rosszkor voltak rossz helyen, és akkor sem, ha odaküldték őket járőrözni. S akkor sem, ha óvatlanul lehajoltak valami gazdátlan csomaghoz. Mert ez utóbbi esetben a kiképzőké a felelősség. Ha pedig esetleg az a verzió igazolódik be, hogy a környéket előbb kezdték lezárni, mintsem a robbanások bekövetkeztek volna, akkor pedig az őket odaküldő tisztté. Különösen, mert Simicskó úr már valamelyik nap megígérte: terrortámadás márpedig lehet. A színpadon levő pisztoly márpedig el szokott sülni. Egy kormánynak nagyon jól jövő terror-ígéret pedig már szinte olyan, mint a pisztoly a színpadon. Azzal a különbséggel, hogy a színpadi játéknál mindenki tudja, hogy csak színház. Mint az egész világ. Esetleg Mátrix. Az egész világ. S benne a számítási hibák okozzák a lebukást.

A robbanás kapcsán már születtek összefoglalók, és elég szomorú, hogy számos reakció nyitva hagyja a lehetőséget: a kormány monománja is lehet a robbanás mögött. Amennyiben ők robbantottak az ő érdekükben, a nagy semmi ellen. Ez nem csak akkor szomorú, ha beigazolódik. Tulajdonképpen sokkal rosszabb, hogy a hazai hatalom honosaiból simán kinézhetőnek tartják többen az ilyen jellegű provokációkat. Ha beigazolódik, akkor morális tekintetben akkor is hazaárulás, a haza polgárainak biztonságérzete ellen elkövetett árulás, ha majd csak sikerül néhány szerencsétlen nyakába varrni. Tulajdonképpen a kormány azzal jár a legjobban, ha sikerül bebizonyítani a gázrobbanásos elméletet. Beleértve azt is, hogy a gázrobbanás szórt szét néhány szöget. Mely elmélet mellé felsorakoztatható érvként, hogy a két rendőr megsérült. Súlyosan megsérültek, de élnek. Amit a kartácsaknák, mint ami a szögesbomba is, áldozatai elég ritkán mondhatnak el magukról.

Azt meg befele szakadó rácsok mondhatják el magukról ritkán, hogy a belül robbanó gáz detonációjától rohannak a lökéshullámok befele. Ahelyett, hogy kifelé igyekeznének. Viszont van olyan beszámolómorzsa, amely több robbanást is hallani vélt. Egy kicsi itt, egy kicsi ott. Középen meg a rács, amelyik azt sem tudja már szegény feje, hogy merre is görbüljön. Megátkozván a napot, amikor odarakták. Különösen, mert akkor, ha a hatalomnak nem érdeke valamiért a teljes nyíltság, akkor az a bizonyos rács tehet majd mindenről. Ami még mindig jobb, mint az, ha a két sérült rendőrt tenné majd mindenért felelősnek valaki. Esetleg a szögeket. Elvégre azok garantáltan ott voltak. Valószínűleg a vallomást is megtagadták a terhükre róható szabálysértés, az illetéktelen légtérhasználat, ügyében.

Addig meg röpködnek tovább a variációk a robbantásra. Jelenleg most éppen egy zacskós alakot keresnek, és a szögekkel töltött csőbomba teóriája is befutó helyre került. A Nol.hu az összefoglalót meg azzal vezeti fel, hogy: „A rendőrség segítséget kér, a TEK és a kormány egyelőre hallgat a szombati budapesti robbanásról”. Amiből a rendőrséget értem, hogy a lakosság segítségét kéri. A TEK-től meg a kormánytól viszont nem tudom mit várnak. A TEK fontos ojjektumokat őriz, és nem ér rá ilyesmire. Meg ők elhárítók, és nem kivizsgálók ugyebár. A kormányból legfeljebb a belügyér mondhatna valamit. De Pintértől a várható reakció: várjuk meg a vizsgálatok végét. A kormány, mint olyan mi a fenét mondhatna? Ha nincs benne a keze, akkor okkal hallgat. Ha benne van, akkor meg pláne. Akkor meg?

Ami biztosnak tűnik. A népszavazás előtt jól jött egy robbanás, amiről egyelőre azt tudjuk, hogy két rendőr megsérült, és szögek használták illetéktelenül a légteret. A menekültek pedig még ettől készülhetnek valami provokációra, az ország meg a szavazásra. Együtt.


Andrew_s

2016. szeptember 24., szombat

Demagógisztáni napló: Pannóniai morálfogyta

Immanuel Kant
Forrás: Wikipedia
A népszavazás közeledik. Egyelőre az érckakas nyugton van, és a déli szél se nagyon dühöng. Csak az éj kezd egyre sűrűbbé válni. Nem is annyira a kora délutánban, mint amennyire némely fejekben látszik kavarogni a fényhiány. Sokszor tradicionálisan.

Az egykori rezsibiztost például a legnagyobb jóindulattal is nehéz lenne gyors helyzetfelismeréssel, konzekvens gondolkodásmóddal meggyanúsítani. Azonban ezek azok a hiányok, amelyek egy kontraszelektált, személyi kultuszos, diktatúrában a biztos túlélés jelei. Amíg nem kell valamiért bűnbakot produkálni. De Németh Szilárd láthatóan nem áll még ezen a szinten. Neki még megadatik, és a nyújtott teljesítmény alapján még jó darabig meg is fog adatni a mikrofonhoz jutás, illetve a megszólalás lehetősége. Legutóbb például azt mondta, hogy a DK plakátjain Brüsszelből üzentek. Ha másért nem, akkor azért, mert ő (Németh Szilárd), illetve Ő (Orbán Viktor) úgy látja. Annak alapján, hogy a plakátokon S&D logója látható. Amire a DK magyarázata az, hogy az EP-képviselőik költségkeretének egy részét költik a kampányra.

Mely utóbbi kicsit zavaros magyarázatnak tűnik, de valószínűleg egyszerűen, és gyorsan igazolható. Az említett költségkeret felhasználásának nyilvánossá, illetve nyilvánosabbá tételével. Mellyel például kapásból vernék orrhosszal a Fidesz legutóbb szolgálatba helyezet kampány-asszonyát. Pelczné Gáll Ildikó, aki a Fidesz alelnöke is, Mezőkövesden gondolta egy kicsit cikizni az Európai Uniót. Valószínűleg azért, mert most ezt kapta pártfeladatnak. Azzal a csatolt véleménnyel, amit képviselnie kell. Ellentétben azzal, hogy viszonylag rövid gondolkodás után rájöhetett volna a kötelező kvóta hiányára. Valamint arra is, hogy Orbán, illetve Szijjártó is simán aláírt mindent, amit az orra elé tettek. Mert egy dolog innen pofázni, és magyar nyelvű gyűlölet-matricákkal kampányolni, és megint más dolog Brüsszelben kockáztatni a haverok pénzét. Esetleg a pártcsinovnyikokét. Mert Pelczné Gáll Ildikóról nem csak azt érdemes tudni, hogy a Fidesz alelnöke, hanem azt is, hogy a fizetését az Európai Parlamentben viselt tisztségéért, alkalmasint Brüsszelből kapja.

Németh Szilárd logikáját követve tehát megállapíthatjuk, hogy Pelczné szövegéből Brüsszel világlik elő. Mely következtetés alternatívája lehet még az, hogy a Fidesz-csinovnyik kartársnő értékcserét hajtott végre. Útban Mezőkövesd fele felvette a pártirodából a képviselendő vélemények kötegét, és cserébe leadta ugyanott a gerincét. Így egy cseppet sem zavarja már, hogy ugyanonnan eszik, ahova a dolgát végzi. Elvégre a gondolatszemétben turkáló gerinctelenség gondolatokkal nem fáradó állapotában ez már talán nem is olyan zavaró. Ez a jelenség különben nem annyira új, mert már a 2014-es választások környékén is látszott: van az az EP-fizetés, amiért a Fidesz és a Jobbik EP-képviselői hajlandók elviselni a Brüsszeli elveket. Ott. S szidni ugyanazt. Itt. Alaptörvény-piszkálással. Mert mindez olyan jó fej dolog lehet. Még akkor is, ha a moralitása szinte semmi.

Ha pedig moralitás. Érdekes lenne például azt is megtudni, hogy Németh Szilárd szerint ki szólt a Tiszaszigeten aktívkodóknak. Mert az valószínű, hogy nem az EP intézkedett úgy, hogy hamisított plakátokat kell terjeszteni. Meghamisítva a DK eredeti falragaszait. Amelyekkel ugyanúgy lehet egyet érteni, vagy nem egyet érteni, mint a MKKP kétségtelenül humoros plakátjaival. Azonban egy más szervezet nevében, annak nevével jelzett hamis plakátokat terjeszteni morálisan akkor is irathamisítás, ha a hatalom jogszabályait addig csavargatják, amíg büntetés helyett kitüntetést fognak kapni az elkövetők. Esetleg csak egy kis pénzbírságot, amit összedobnak majd a pártirodán számukra.

Önmagában talán nem is a büntetés, illetve az elkövetők személye az érdekes. Ahogy az MKKP fiatalkorú aktivistáját a minap megütő hiperbátor taxis esetében sem. Sokkal inkább jelzésértékű az, hogy ez előfordulhat. Az, hogy egy politikai nézetkülönbség morálisan alig alulmulható módon való kifejezését megengedhetőnek érzik némelyek. Azt, hogy a másik, akár fizikai megfélemlítése még belefér. Ahogy belefér a hamisítással elért lejáratás is Tiszaszigeten. S ez az, ami jelzés értékű. Az, hogy a hatalom képviselőinek viselkedése a jelek szerint azt a morális üzenetet közvetíti, hogy számukra minden őket szolgáló tett szép, és híveiknek minden megengedhető. Az annyi aggódással őrzött kultúra pedig nem igazán ez lenne. Csak a Fidesz köreiben az a jelek szerint.


Andrew_s

A királylány csatlakozása

Szeptember 30.-ára egy olyan demonstrációra hívják az embereket, mely egy emberséges Magyarországért egy humánusabb hazai jövőért szól majd a tervek szerint a Kossuth téren. „Lásd meg az embert!” címmel, a Facebook-on is lehet jelezni a csatlakozási szándékát annak, aki tud, képes és hajlandó részt venni a demonstráción.

A várható részvétel mértékén nyilván lehetne előre fanyalogni, de az ismert hazai közállapotok között a demonstráció ténye is igen komoly eredmény lehet. Az ország ugyanis lassan leküzdi magát arra a szintre, ahol a demokráciadeficit mértéke már a legkisebb humanitárius szándék-nyilatkozatot is méltánylandóvá teszi. Különösen azon néhány száz, esetleg néhány ezer háborús menekült esetében, akikbe belerúgni, akik nyomorát kampánycélokra felhasználni mostanában trendi a kormányzati oldalon. Annyira, hogy a kormány kötelékébe szegődött lelkész éppen úgy szembeköpi a vatikáni főpásztor tanítás-értelmezését, ahogy a magát kereszténynek nevező párt csinovnyikjai, és a goebbelsi magasságokba szárnyaló pártpublicista. Az utóbbi keresztes lovagnak is kinevezve. Talán csak azért, mert a főinkvizítor címére Erdő tart igényt. Tulajdonképpen csak azt értem egyre kevésbé, hogy miért nem átkozta még ki vagy Erdő, vagy Semjén a pápát.

Jó lenne persze azt látni, hogy a menekültekben a kezdetektől az embert látó Ferenc pápát követve, a kereszténység hazai egyházai egymást beelőzve csatlakoznak az említett demonstrációhoz. De még álnaív sem szeretnék lenni. Fel sem tételezek ilyen tülekedést azoktól a vallási szervezetektől, amelyek a neohorthyzmus bronzfétisének lelkészi avatásakor sem tiltakoztak túl hangosan. A kezdeményezők között ugyanakkor örömmel fedeztem fel a TASZ-t, illetve a Magyar Helsinki Bizottságot. Különösen azok után, hogy B. Zs. kitüntetése után meglepett a hallgatásuk. Ahogy hiányoltam akkor a tanárok tüntetés-szervezőinek a Tanítanéknak a megszólalását is. Azért is, amit korábban írtam: a pedagógia jellegénél fogva a humánus értékeket kell, hogy képviselje. Ahogy az egészségügy is. Ezért talán furcsa lehet, hogy a mostani demonstráció szervezői, illetve első csatlakozói között is hiába kerestük volna a Tanítanék mozgalmat, illetve a feketeruhás nővérkét.

Az igazsághoz azért hozzá tartozik, hogy a Tanítanék esetében megtörni látszik a jég. A mozgalom nevében ugyanis napvilágot látott egy közlemény, amelyben bejelentették a csatlakozásukat a „Lásd meg az embert!” demonstrációhoz. Rögtön az első mondatban azzal indokolva a csatlakozást, hogy szeretnék „felhívni a figyelmet arra, hogy a menekültek ellen folytatott gyűlöletkampány morálisan és pedagógiailag is rendkívül aggályos”. S ezzel csak egyet érteni lehet. Legfeljebb kicsit kerek szemekkel rácsodálkozva arra, hogy eddig miért nem volt számukra világos ugyanez. Amikor hallgattak. Amikor nem határolódtak el a szélsőségesektől. Amikor a Jobbik fórumán vendégszereplő résztvevővel a színpadon szerveztek tanár-megmozdulásokat. De most kimondták egy közleményben, és lehet, hogy ez lesz az a kis lépés, ami az első a korábbi lépések újragondolása felé. Mely első lépésecske hitelességét csak növelte volna, ha a közleménynek, miként a mozgalomnak „arca” van. Ha, mondjuk Törley Katalin, illetve Pukli István is a nevüket adták volna hozzá.

De nem szeretnék telhetetlennek tűnni. Emberileg teljesen elfogadom, hogy az említettek még nem tették meg az említett első lépéseket. Elvégre Pukli februárban még az illiberálisan autoriter eszme embere volt egy akkori interjú alapján. Legutóbb pedig a kormány felé tett egy sasszét. Egyszerűen lehet, mert miért ne lehetne, hogy még nem jutott döntésre. Hezitál még. A Tanítanék által most, mások által jóval korábban felvetett, morális minimum, valamint az igazgatói szék, illetve a megválogatható, a nyelvüket akár farpofák közé is szorítani hajlandó beosztottak kényelme között. Ahogy a tanárok egy Facebook-csoportjában is még kérdés, hogy „Elmenjünk?”.

Egyelőre inkább örüljünk egy kicsit annak, hogy talán tényleg megtörik a jég. Talán. Talán nem törli el a jelen pillanatot egy újabb, a Tanítanék, vagy a pedagógia más szervezetei irányából érkező, interjú, vagy nyilatkozat. Mert gyors egymás utánban kár lenne ennyi hitelességi pofont elszenvednie a tanár-szervezeteknek.

Andrew_s

2016. szeptember 23., péntek

2018 elkezdődött

Lázár János olykor képes meglepetéseket okozni. Sokszor azonban nem. Ahogy aligha lepődött meg azon, amikor azt fejtegette egy konferencián, hogy a Fideszt a 2018-as választások eredményes befutójának tekinti. Miközben Gyurcsány Ferenc szerint az októberi referendum egyik következménye egy előre hozott választás lehet. A népszavazás „megnyerése” után.

Noha belegondolva az országban kialakított helyzetbe, valószínűleg általában is egy előre hozott választás lehet az eredmény. Már csak azért is, mert akkor, akár arra hivatkozva, ismét lehet egy kis sufni-tuningot alkalmazni a választási törvényen. Bár azt alighanem a „szokásos” választás előtt is meg lehet majd lépni. Csak sikerül majd találni egy-két szakértőt, jogászt, és parlamenti indítványtevőt a cél érdekében. Az előre hozott választást tehát ez a változtatási vágy mégsem annyira indokolhatja. Noha Lázár mondott azért olyanokat is, hogy ha „érvényes és eredményes lesz a kvótareferendum, a kormány akár az alaptörvény és az európai jogi keretek módosítását is javasolhatja”. De ettől függetlenül is látható, hogy jelenleg a Jobbik valószínűleg nem elég erős egy koalíciós kényszer kikényszerítéséhez. Különösen azok után, hogy a Fidesz néha jobbról látszik előzni az idő közben közép felé cukiskodó pártot. A KDNP nem számít. Már csak a minap tett Harrach-kijelentések után sem. Sajnos a parlamenti ellenzék sem.

Már csak azért sem, mert pont a kvóta-népszavazás mutatja: a Fidesz jelenleg pártosodottan emlegethető ellenzékének számos feje néha önmagával sem látszik beszélő viszonyban lenni. Egymással meg szinte már hagyományőrzésből sem tárgyalnak. Vagy csak nem tudják eldönteni, hogy kivel hányadán is érdemes állni, illetve tárgyaló-asztalhoz ülni. Az LMP-t például kifejezetten nehéz olykor Fidesz ellenzékének, és nem a közép felé kiterjesztetett informális platformjának tekinteni. A liberálisok egyértelműen érvényes népszavazásra, a DK pedig a passzív bojkottra szeretné ráhangolni az országot. Az MSZP talán leginkább az utóbbit szeretné. Már akkor, ha éppen nem az ellenkezőjét sugallja némely megmozdulásuk. Mert ők egy igen határozott párt. Vagy mégsem. S ez akkor is igaz, ha Molnár Gyula törekvését egy önálló arculat kialakítására meg is érteném. De, szegény, kénytelen a hozott, illetve örökölt anyagból, az egyre gyakrabban egy határozott talánnal beérő, vagy a nosztalgikus múltba néző csapattal gazdálkodni. Kívülről nézve. Úgyhogy a népszavazás utáni képlékeny korszakban elég kis kockázatúnak tűnik egy előrehozott választás.

Lázár a HBLF (Hungarian Business Leaders Forum) rendezvényen azonban kifejezetten 2018-ról beszélt. Azt fejtegetve, hogy a közpénzügyek kézben vannak, tehát minden rendben van. Az ország annyira fejlődik, hogy követni sem bírjuk. Mondhatnánk: ahogy a közpénzeket sem. Legfeljebb azt, ahogy az emberek mélységes bizalommal tekintenek a jövőbe. Majd távoznak az országból. S ebből a szempontból szinte részletkérdés a pillanatnyi állapot. Három éve is világosan látszott, hogy fiatalok elvándorlása felér a társadalom szociális abortuszával. A nem hazánkban születő generációk, és a határon kívül boldoguló családok kérdése akkor is összefüggésben levőnek látszott. Az összefüggés azóta sem változott, csak a hatás vált mára sokkal érezhetőbbé. Az említett társadalmi abortusz azonban, a gazdasági exodus kormányának köszönhetően gyakorlatilag folytatólagos.

Arról az MTI nem tudósít, hogy ezt a kérdést Lázás meg kívánta-e vitatni az említett fórumon. De nem is kell. Az üzleti élet vezetői aligha olyanok, akiknek a négy alapművelettel is problémái vannak. A gazdaságról szóló lózungok mögött tehát valószínűleg nyugodtan figyelhettek a politikai üzenetre. Ami nagyjából annyi lehetett, hogy nyugodtan beruházhattok, amíg minket láttok. Mert 2018 után is minket fogtok látni. Legfeljebb megoldjuk „okosban”. Az pedig, hogy ezt hányan tekintik ígéretnek, és hányan fenyegetésnek, aligha érdekel sokakat a kormányzatból. A jelen, jobbára még 2014-ből maradt ellenzéknek köszönhetően nyugodtan lehet ilyen politikai üzeneteket közvetíteni. Amelyek alig látszanak számolni azzal, hogy egy-két generáció lefölöződéses kiesése a gazdaságból nagyon komoly lemaradást okozhat. Tekintve, hogy a képzettebb, innovatívabb réteg vész el a hazai gazdaság számára. Amelyet ezzel gyakorlatilag egy nyugat-balkáni összeszerelő üzemmé silányít a kormányzat.

Ezzel, akár ígéretként is ki lehet állni egy üzleti fórumra. Azok elé, akik esetleg pont ebben érdekeltek. A sorok közt felvetve: támogassatok a választási kampányban, és tietek a hazai rabszolgapiac. Úgyhogy lehet: a kormányzat nagyon is számol kivándorlással. Több generációra előre is akár. Meg aztán az meg is lesz kérem oldódva. Nem az innovatív ifjúság hazavonzása, itt marasztalása útján. Nem kérem. Az oktatás végletes léc alá szorításával. Elvégre akkor, ha gyengén képzettek a magyar ifjak, akkor kevésbé akarnak majd külföldre menni. Vagy ha akarnak, akkor sem tudnak.

2018, tehát, már elkezdődött.

Andrew_s