Eső után fotótörvény

Egy kép, aminek témáját nélkülözni tudnánk

A szabad fotózásnak lehet, hogy lőttek. A 444.hu részben az Index-re hivatkozva tette közzé azt a hírt, hogy az új törvényi szabályozás erős korlátozást vezetne be a fényképezésre. Az új Ptk. a cikk szerint 2014. március 15-én életbe lépve tenné minden érdekelt hozzájárulásától függővé egy képnek nem csak a megjelenését, illetve terjesztését, de már az elkészültét is. Ezzel óhatatlanul egy cenzúra-lépést iktatva be a mindennapok eseményeinek dokumentálásába. A dátumra tekintve persze van valami obszcén is abban, hogy a sajtószabadságot is célként megfogalmazó forradalom elindulásának napján fog életbe lépni az újfajta cenzúra. Függetlenül attól tehát, hogy valójában mennyire lesz végrehajtható, vagy mennyire mállik el az eljövendő időben, az üzenet világos: „A nevetek kuss! Mi ezt is megcsinálhatjuk!”.

S tényleg megteheti a parlamenti szavazattöbbség birtokában a hatalom, ha az élet úgy hozza. Alkalmasint hiába keseregnek ugyanis a szakmai szervezetek, rájuk is érvényes az a régi drezdai eset. Nem szóltak, amikor... kellett volna. A MÚOSZ részéről akár csak etikai minősítést adva az olyan esetekben, ami egyértelműen a hatalom túlszolgálatának jegyében valósult meg. Amikor kellett volna szólni, megnyilatkozni, akkor hallgattak, most pedig már a kutya sem kérdezte meg őket. Ez van. Lehet krokodilkönnyeket hullajtani a sajtófotók, a sportfotók, a kordokumentációk felett. Elvégre tiszta sor, hogy a parlamenti vitát átalvó képviselő, a megszólalás közben önmagát a zsebében bíztató közszereplő, a vetélkedők, sportmérkőzések vesztesi letiltják majd a képeket, ha tehetik. Miközben persze akár extrapolálhatjuk is a kialakuló szabályozást. Ugyanis teljesen nyilvánvaló, hogy adott esetben egy irat fényképe is tartalmazhat olyan információt, ami nem tetszik esetleg valakinek. Megállapítva azt, hogy a fényképezés sérti az ő személyiséghez való jogait. Beleértve esetleg a személyes meggazdagodáshoz fűződő érdekeit is. S mert egy okmányról esetleg nem lehet elsőre eldönteni azt, hogy káros lehet a dokumentálása, inkább az összes irat tiltólistára kerülhet.

Analóg módon azzal, amit az átlátszatlansági törvény is szavatol a mutyikban érdekelteknek. Ezt követően azonban már nem csak az adatokra lehet ráülni, hanem még a dokumentum fényképezése is tiltható lesz. Az is nyilvánvaló, hogy ezen az úton eljutunk a fénymásolások tiltásához is. Előzetes engedélyt kérve mindenkitől, akitől lehet. Valamint attól is, akitől nem lehet. Célszerűbb lehet tehát eleve tiltani a fénymásolást, mintsem utólag belebonyolódni egy perbe, vitába. A középkorúak és idősebbek természetesen emlékezhetnek arra, hogy volt már ilyen hazánkban. Olyan korszak, amikor az utcai fénymásoló-üzletek léte utópikus álom lehetett volna, és a céges fénymásolók használatához igen komoly adminisztráció kellett. Ha pedig az utcai fénymásolók szóba kerültek, mi legyen a képnyomtatókkal. Amennyiben egy ilyen helyen dolgozó alkalmazott olyan képet észlel, melyen felismerhető valaki, akkor mit tegyen? Elkérheti-e az illető által aláírt beleegyező nyilatkozatot? Esetleg feljelentési, bejelentési kötelezettsége lesz? Amennyiben az utóbbi, akkor ez azt jelenti, hogy csak állambiztonsági megbízással lehet majd ezeket a munkaköröket betölteni? Talán akár le is tartóztathatják azt a fotóst, aki ilyen képet akar majd kidolgoztatni, de nem tudja bemutatni az említett nyilatkozatokat?

Természetesen nem álltatom magam azzal, hogy egy beterjesztett törvény mindent aprólékosan szabályozni fog. Talán nem is kellene, mivel némi teret talán kell hagyni a mindennapi életnek. Legalább némi látszata maradjon a totális kontroll réseinek. Ha pedig kiderül, hogy valamely mutyi, túlkapás érdekeltjét kompromittálná egy, az aktuális törvény szerint még átcsusszanó kép, akkor majd újraírják a törvényt. A Ptk.-ra még azt sem állította senki, hogy gránitszilárdságú lenne. Ellentétben a gránitmintás zsírkőből faragott, és folyamatosan változó alaptörvénnyel.

Andrew_s