Soros-licit: Recsk felé félúton?

A választásokhoz közeledve a Soros Györgyöt kampányarcnak felhasználó Fidesz-kommunikáció újabb spirálfordulatra állt rá. Ezen lehet ártatlan szemekkel megleődni, és költői kérdésekkel látszatmeglepődőst játszani. De felesleges. Gyakorlatilag egy, a történelem által agyongyakorolt forgatókönyvet játszik végig Orbán és csapata.

A legújabb ötlet különben az, hogy visszatették a rezsóra melegedni az ötletet: tiltsák ki Sorost Magyarországról. De legaláb a lehetőségét szeretnék keresztülhajszolni az országházi gombnyomogatókon. Az Origo szerint. Az ezt megszellőztető szövegben felsorakoznak az olyan agyonhasznált fordulatok, mint álcivilek, megvásárolt baloldaliak, és hasonlók. Arról nem szólnak, hogy a jobboldaliaknak mennyi volt az árfolyama. Amikor még Orbán is Soros egyik alapítványának pénzén járt, tanult külföldön. Amely árfolyamon lehet, hogy érdemes lenne a nagy sorosozóknak is elgondolkodni. Mert az már korábban is világos volt: ha a milliárdos valóban az ország ellen spekulálna, akkor „Orbánnak és kormányának a támogatásánál keresve sem találhatott volna jobb végrehajtót”. Sokkal célszerűbb lenne ugyanis egy cezaromán vezető megvásárlása, mint a bizonytalan jövőjű ellenzéké. Ebből a szempontból, ha létezik egyáltalán Soros-terv, akkor lehet, hogy a Fidesz környékén sem ártana, ha néhányan elmesélnék a saját verziójukat.

Mert a nagy füstöt eregető lózungok azok röpködnek össze-vissza. Gyakorlatilag folyamatos harci stresszt kiváltva és fenntartva. Évek óta. Egyre emelve a tétet. Ami azért törvényszerű, mert az azonos izgalmi állapot fenntartásához a korábbi, hasonló célú, szövegek által megemelt ingerküszöböt kell átvinnie az újabb, és mégújabb, megszólalásoknak. Az, aki beül egy ilyen csónakba, az mindaddig folytatni kénytelen a licitet, amíg „megmondóemberi” pozícióban hagyják. Ez magyarázza azt, hogy egyre újabb ellenségek kerültek elő a hatalmi retorikában, és az egyre irreálisabb ellenségképekhez egyre körmönfontabb összeesküvés-feltevések kezdtek párosulni. Amely feltevések azért is lehetnek szimpatikusak, mert az igazi összeesküvés-elméleteket csak erősítheti a bizonyítékok hiánya. A Fideszért akár vallásháborút is hirdetni kész híveket meg egyébként sem feltétlenül befolyásolják a tények. Nekik a vezér fél, negyed, majd huszadigazságai is a messiási megnyilatkozás szintjére emelkednek.

Ugyanakkor az ellenségképekhez szinte természetszerűleg kerülnek egyre közelebb a belső szabotőrök, a hon kijelölt ellenségei, akiket megvettek. Ez a retorikai fordulat a történelemben nem egy esetben vezetett leszámolásokhoz. Fel lehet tenni a költői, és persze álnaív kérdéseket, hogy: „Mit terveznek a sok sorosisztával? Büntetőtábor? Kényszermunka? Illegalitás?” De alig valószínű, hogy szükséges megjátszani az ostobát. Elég visszagondolni az orbáni szövegekre az elmúlt évekből. Már elég régóta felbukkannak azok a motívumok, amelyek alapján mindenki ellenség, és hazaáruló, aki nem nyalja fényesre Orbán tomporát. Ez már 2015-ben, a tusványosi melldöngetéskor is meg lett izenődve. Ami a táborokat illeti: az is tudható a történelemből, hogy Dachau első lakói nem zsidók, hanem ellenzékiek voltak.

Amely ponthoz az orbanizmus is eljuthat. A koncepciósnak is tekinthető eljárásokkal voltaképpen a határhoz ért a hazai hatalomgyakorlás. A választások célja a kiteljesedés megakadályozása is lehetne. Akár.

Andrew_s

Fidesz-meglepődés az ellenzéki ellenzéken

Németh Szilárd megmagyarázza
Forrás: Csepel.info

Németh „Rezsifelelős” Szilárd vészjósló bejelentést tett a Fidesz nevében. Azt követően, miután a kristálygömbbe nézett, és a gyógyszere is hatni kezdett. Kifejtette, hogy a Demokratikus Koalíció (DK) a kormány megbuktatására tör. Rémes! Egyébként tényleg az. Igazán. Ha nem is azért, amit ez a szegény, a közelmúltban vidaildikósat zakózó, politikus mondott.

Habár azért az is jelenthet valamit, ha minden kilométerkőnél ott van Németh Szilárd. Hol parlamenti bizottságot, hol a kormánypárt frakcióját képviselve a mikrofon előtt. Lehet, hogy a nála szellemdúsabbak inkább kitérnek a roppant felelősségteljes feladat elől. Tehát nyilatkozik: Németh Szilárd. Felkészül Kósa Lajos. De mit is mondott ez a jóember? Ja igen. A DK a kormány megbuktatásán munkálkodik. Annyira, hogy már talán az USA kormányát is lefizette. Mert különben hogy a viharba képzeli ez a szegény sorsú agytekervényekkel ellátott jóember, miszerint „André Goodfriend is Gyurcsány Ferenc kottájából játszik”. Habár lehet, hogy Vivaldit, amennyiben tud zongorázni. Ha pedig az improvizativ műfajt kedveli, akkor kotta sem kell neki. Anélkül is zongorázhatja a különbséget a magyar és az amerikai felfogás között.

Ugyanakkor van abban is valami groteszk, hogy a Fidesz frakciója nevében megszólaló politikus kiáll a nyilvánosság elé, és felháborítónak tartja: egy ellenzéki párt a kormány megbuktatására törekszik. Most elképzelem, milyen mértékű szellemi mattot kaphatott azáltal, hogy a DK részéről elismerték: valóban kormányváltásra a rezsim megbuktatására törekszenek. Lehet, hogy az egész frakciónak vasárnapi összetartást és ezzel kapcsolatos brain-stormingot hirdettek a vezéri biliben. Mert az mégis csak tűrhetetlen, ha egy ellenzéki párt ellenzékként működik. Nincsenek kérem ehhez hozzászokva. Pozsgay elvtárs is biztos mesélte nekik, hogy annak idején a csak olyan névleges ellenzékiség létezhetett, amire a pártbizottság előzetes engedélyt adott. Legalább is szabadlábon. Azok után pedig, hogy Orbán Viktor főpolgártársnak csak a diktátor személyével volt gondja, nyilván ő is így gondolta felállni őfelsége ellenzékét.

Aminek önkijelölt vezető ereje különben tényleg úgy is viselkedett, mintha őfelsége előre lezsírozott ellenzéke lett volna. S ezért elszólásgyanús Németh Szilár legújabb remekelése. Ha ugyanis a választások környékén valami háttéralku köttetett, s még az önkormányzati választásokig is kitartott, akkor teljesen érthető a Fidesz frakcióban bekövetkezett értetlenkedés. Ebben az esetben ugyanis joggal nem várták el egy ellenzéki párttól, hogy rezsimtelenítésre adja a fejét. Németh Szilárd esetleg tényleg úgy tudta, hogy az ellenzék névleges szerepre van kárhoztatva. Néhány akadékoskodó ugyan kaphat mikrofont az LMP-ből, vagy talán máshonnan is, hogy neve legyen a gyereknek, de aztán semmi komolyabb ugatás ne legyen. A világ meg szépen elketyeg a Shiffer-Tóbiás-Juhász tengely mentén. Éppen csak annyira mozgatva meg az állóvizet, ami még alkalmas demokratikussá hazudni a közéletet. S akkor most jön valami párt, és homokot szór a szépen kicsiszolt tengelyen mocorgó fogaskerekek közé.

Igazán nem szép tőle. Meg is értem a Fidesz-frakció rosszallását. Elég kínos lehet nekik már az is, hogy kiderült: létezik egy fecni a kitiltási botrányban. Mégsem lehet azt elhitetni a továbbiakban senkivel, hogy senki nem tudott semmiről. Az is kínos lehet, hogy a személyeskedésen, illetve az egész lelki megtagadásán kívül semmilyen érdemi ellenérvet, korrupcióellenes cselekvés-sort nem képesek felhozni. Azonban mégis az érdekelne jobban, hogy miért is a nagy meglepődés a kormánypárti frakcióban? Csak nem volt tényleg valamilyen háttéralku annak idején? Lehet, hogy nem véletlenül tűnt úgy, mintha az „ellenzék” előre megfontoltan bukná el a választásokat?

Andrew_s

Szódáslovat a CÖF-nek

Van egy régi mondás azokkal kapcsolatban, akik a valós problémák helyett a pótcselekvéses önmegvalósítás útjára lépnek. Nem dakota, bár lóról szól. Az a mondás, ami már egy szakállas viccben is visszaköszön: „nem volt itt a szódás, de jól megvertük a lovát”. Valami ilyesmi juthat eszünkbe elsőként arról, hogy a CÖF kitiltaná az országból az amerikai ügyvivőt André Goodfriend-et. Aztán az ügynek van még legalább egy olvasata is.

De először maradjunk az említettnél, a pótcselekvésnél. A CÖF létrejötte önmagában is inkább nagyon pótcselekvés-gyanús. Azt a célt szolgálva, hogy amennyiben a Kedves Vezetőnek nem tapsolnának elegen a megfelelő helyen és időben, akkor legyen egy szervezet, amelyik ezt a problémát megoldja. A megfelelő helyen és időben akár közönséget, akár felvonulókat szállítva oda, ahova éppen igénylik. Ha kell, akár talán busszal is. Ha kell, akkor talán külföldi toborzással is. Meneteltek már gyarmatellenes jelszavakkal, és ott voltak Orbán Viktor nagyobb fellépéseinél is. Talán még olyan fényképeket is tudnak prezentálni, ahol a CÖF egy emberként épít gátat a gumicsizmás Vezér lába nyomában. Egy ilyen szervezetnél szinte magától adódik, hogy amikor a vezéri banda körül szorul a hurok, akkor megjelenjenek valami frappáns, kommunikációs trükknek is beillő kezdeményezéssel. Amit aztán, a nép szavára hallgató bölcs vezér majd felkarolhat. Esetleg felkaroltathat kedvenc híveinek egyikével. Frakcióvezetővel, KDNP-elnökkel, másokkal. Mikor kivel.

Egyébként még azt sem vitatva, hogy tényleg lehetnek akár szép számmal is olyanok, akik komolyan hisznek abban, amit a CÖF képviselni látszik. Esetleg később jutottak el arra a pontra, hogy már maguk is elhiszik a kezdetben csak brahiból vállalt szerepet. Ahogy a bélyeggyűjtők között is biztos vannak olyanok, akik egykor csajozással kezdték, és filatelistákká váltak. Így az sem kizárt, hogy vannak olyanok is, akik valóban azt hiszik, hogy hazai nyomozóhatóságok hiányosságairól André Goodfriend tehet. Egy olyan nyakatekert indoklási láncon végighaladva, hogy nem azért van közszolgálati korrupció, mert szemet hunynak felette, hanem azért, mert az USA ügyvivője közölte az érintettekkel a kitiltás tényét. Amit aztán ők maguk kürtöltek szét. A botrány ugyanis nem egészen úgy kezdődött, hogy az USA bejelentette a rádióban a névsort. Vida Ildikó is, ha tetszik, ha nem, de maga igazolta vissza a kitiltás tényét. A Civil Összefogás Fórum (CÖF) azzal operál ebben az ügyben, hogy az amerikai ügyvivő magyar területre tette a lábát, s így kutya kötelessége lett volna a magyar hatóságoknak átadni mindenféle bizonyítékokat. Továbbra is elfeledve azt az „apróságot”, hogy az amerikai beutazás joga magánembereknek nem alanyi jogon járó jog, hanem akár a washingtoni reptéren is megtagadható lehetőség. Alkalmasint amikor az „Egyesült Államok budapesti ideiglenes ügyvivője saját bevallása szerint magyarországi korrupciós bűncselekményekről szerzett tudomást”, az lehetett akár egy telefon is otthonról, hogy egy adott névsort közöltek vele, és indoklásként vele is közölték a korrupció tényét. De alig hiszem, hogy a CÖF szóvivőjét, ifjabb Lomnici Zoltán alkotmányjogászt, akár ilyesmi is zavarná.

Az eddigiekből aztán következne az, hogy miként szeretnék megvalósulva látni azt a bizonyos kitiltást az amerikai ügyvivő esetében. Ha az a gondjuk, hogy kitette a lábát a követségről, akkor nyilván az oda való egyfajta bezárással. Márpedig a magyar közelmúlt törtnetéből érdekes emlékeket meríthet felszínre ez a fajta követségre-zárás. S éppen az amerikai nagykövetség kapcsán. 1956. november 4-én a Parlamentből Mindszenty József, eredeti nevén Pehm József menekült be az USA nagykövetségére, ahol egyfajta őrizeti csapdába került. Jó volna tudni, hogy a CÖF vajon szintén évtizedes házi őrizetet szán-e André Goodfriend-nek? Habár az ügyvivő a CÖF ötletétől függetlenül amerikai állampolgár marad és diplomata. Így a párhuzam az egykori hercegprímással inkább éppen olyan gesztusértékű, mint békemenet-felügyelet ötlete. Ami a gesztusok szintjén az 1956-os eseményeket követő megtorlásos korszakot idézi.

Azt a kérdést is felvetve, hogy bepróbálkozik egy teret-összepisilő területfoglalásos bojkottal is a nagykövetség környékén, vagy megelégszik azzal, hogy az ügyvivő nevét viselő szalmabábut szertartásosan megköpdösik? Bár, ha már munkát fektetnek egy szalmabábba, akkor haladó hagyományként, a korrupciós botrány kirobbanásának évfordulóján nyilvános bábuakasztást is tarthatnak. Az érpataki recept alapján. Ezzel is küzdve a korrupció ellen.

Andrew_s

Vida: A butaság és szorgalom találkozása

Forrás: Facebook

Vida Ildikó kezdi kicsit túljátszani a megbántott igazgatónak írt forgatókönyv szabta szerepét. Vagy azért, mert ez a forgatókönyv nem a sajátja, és így fogalma sincs a kereteiről. De lehet, hogy a forgatókönyvet a sajátjának hiszi, de a suttogó ötletadók nem számoltak az egyénnel. Például a hirtelen megvilágosodások gyakoriságának alacsony számosságával.

Abból a szempontból azonban szinte mindegy, hogy a túljátszott szerep hibákat, rögtönzéseket rejt. Márpedig abban az esetben, ha a kormánypártok és kormánypolitikusok lépést akarnak tartani a helyzettel, akkor szintén hibát hibára kezdenek halmozni. Nem kévén forgatókönyv a buta rögtönzésekre. A hibák pedig őszinte elszólásokat, illetve lebukó hazugságokat szülnek. Vida Ildikó esetében tehát szinte látványosan igazolódik be a butasággal párosuló szorgalom káros hatása. Aminek egyik áldozata kétségtelenül Varga Mihály lehet, akit abba a helyzetbe hozott a sarokba szorult NAV-elnök, hogy alighanem hazugságon fogták. Az MSZP pedig legalább megpróbálta lecsapni a labdát. Nem mintha a gazdasági miniszter lemondana, hiszen Pannóniában vagyunk, de azért legalább megpróbálták az ellenzéki oldalon.

De természetesen nem Varga Mihály az egyetlen, aki áldozatául eshet az elszabadult hajóágyúként ható rögtönzésnek. Ott van például szegény Rogán Antal, akinek a frakció nevében kellett valami ökörséggel előrukkolnia. Közben ráadásul el is szólja magát, és kijelenti: „játszma az egész”. Habár ő az amerikai nagykövetséget emlegeti, de aligha arra gondolt. Az eddigi megnyilvánulásai alapján ugyanis a Fidesz frakcióvezetője eddig többre hivatottnak taksálható, mint aki alkalmas a banán meghámozására. Márpedig ahhoz még csak nem is kell géniusznak lenni, hogy feltételezze valaki: nyomozati bizonyítékokat nem adnak ki utcáról berongyoló bunkók kezébe. Még akkor sem, ha nőből vannak. Még akkor sem, ha köztisztviselők. Különösen nem a nagykövet fogja egy idegenrendészeti nyomozati dosszié tartalmát szórni a nép közé. S ezt Rogán Antal, egy-egy világosabb percében, alighanem pontosan tudja. Márpedig a kirohanása Vida Ildikó berohanása kapcsán született.

A köztisztviseletből továbbra sem felmentett, de hivatali korrupció gyanúja okán az USA-ból kitiltott kartársnő ugyanis fogta magát és odarongyolt az amerikai nagykövetségre némi elszámoltatásra. Előzetes bejelentés nélkül, a látogatás egyeztetése nélkül, és gyakorlatilag az utcáról odapenderülve. Mert nála ez így szokás. NAV-elnökként alighanem maga sem várta el a hivatali órák betartását, a kijelölt ügyintézőhöz járulást, és az előzetes bejelentkezést. Vagy csak egyszerűen úgy szocializélődött, hogy akinek a hatalom karosszéket ad, annak talpnyalók is teremnek hozzá. Ellenben ezesetben lőn nagy pofára zuhanás, mivel az amerikai nagykövetség dolgozói nem a beosztottjai. De még csak nem is Orbán alattvalói. Vida Ildikó tehát fújhat egy tonna tollat ebben az esetben. Amit André Goodfriend amerikai ügyvivő, gondolom a tőle telhető udvariassággal, de tudtára is hozhatott a gesztusok szintjén. Azért gondolok udvariasságra, mert például nem dobatta ki bejelentetlen zaklatóként a biztonsági személyzettel, hanem hellyel is kínálta. S természetesen nem adott át semmilyen ügyiratot.

Természetesen, mert Polt Péter megkeresheti a kinti kollegákat, de a Vida Ildikó nem. Legfeljebb roppant udvariasan kérhet. Ékes angol nyelven. Ha pedig nem bírja a nyelvet, akkor visz magával tolmácsot. A világhálóra is kikerült felvétel tanúsága szerint azonban a NAV elnök az udvariasságtól sem csöpögött, és angolul sem tudott. De legalább tolmácsot sem vitt magával. Ami szintén nem kicsit vall arról, hogy ez az akció igencsak indulati, spontán és öntörvényű volt. Vagy ezt a szerepet szánták most éppen a NAV elnökének. Aki igyekezett jól eljátszani, de nem ment. Valószínűleg, ő vagy küldője arra számíthatott, hogy a távozó-félben levő ügyvivő sebtében lerázza, és akkor elküldött mártírként hagyhatja el a terepet. André Goodfriend azonban megint rutinosabb sakkjátékosnak bizonyult, és hagyta Vida Ildikót teljes erőből nekirohanni a saját ostobaságának tégláiból épült falnak.

S még csak le sem csapta talán azt a roppant magas labdát, hogy amennyiben valaki ilyen szinten suta a beszélt nyelvben, akkor mi a fenét akarhat(ott) az USA-ban magánemberként. Lehet, hogy az egész kitiltott NAV-társulatnak ez lenne az igazán fogós-ravasz kérdés. Különösen, ha kiderülne például Vida Ildikóról, hogy még angol nyelv-vizsgája is van ehhez a remek teljesítményhez.

Andrew_s

Vida Ildikó Salamon Béla nyomdokába léphetett

Salamon Béla: A művész

Vida Ildikó igazi népmesei szereplőnek tűnhet. Hol menekül, hol megvan. Az, azonban szinte biztos, hogy Varga Mihálynak sok országban mennie kellene. Mese nincs. Orbániában azonban van mese, és a gazdasági miniszter szinte biztosan marad. Amúgy nem csak azért kellhetne távoznia, mert a beosztottja hazudik esetleg. Azért is, mert neki, mint a felügyeletet gyakorló miniszternek illene képbe kerülnie a NAV elnökét illetően, mielőtt leégeti magát.

Márpedig a kitiltási botrányt követően azt nyilatkozta a miniszter, hogy a NAV elnöke, Vida Ildikó nem érintett a kitiltási botrányban. Kiegészítve azzal a beismeréssel, hogy ő maga különben nem is tett fel a tárgyban kérdéseket az elnök-asszonynak. Tehát akkortájt már világosnak látszott: Varga Mihálynak valójában lövése sincs semmiről a tárcája ügyeit illetően, ám azért nyilatkozik. S aztán mostanság meg bombaként dübörögve, de csak kiderült: Vida Ildikó igenis rajta van a kitiltottak listáján. Varga Mihály tehát nemcsak blöffölt, de ráadásul a maradék lapokat is kiverték a kezéből. Márpedig érdekes egy miniszter az, akinek a szavahihetősége hetek alatt olvad semmivé, és mint vezető is leírja magát. S ez az, amiért erőteljesen keresni kellene az utódát. Bár Orbániában maradni fog. Hacsak a Vezér valamelyik földije, helytartója, hűbérese nem aspirál a gazdasági minisztériumra. Akkor viszont Varga Mihály ilyen baki nélkül is repülne.

Azért persze nem árt megemlékezni arról sem, hogy a kezdetek kezdetén olyan hangok is felröppentek, amelyek a NAV jó hírét, az adózási fegyelmet és hasonlókat féltettek a botránytól. Mintha egy korrupcióval gyanúsított, és a jelek szerint a kitiltottak körét valóban gyarapító, a nyilvánosság elől pánikszerűen menekülő vezető nem rombolná eléggé az általa vezetett intézmény jó hírét. Mintha az, hogy korrupció gyanú árnyéka, ráadásul a számára biztosított hatalommal való visszaélés gyanújával tarkított korrupcióé az adóhivatal vezetője esetében építő lenne az adófizetői megítélés szempontjából. Valójában az lett volna igazán gerinces megoldás, ha az elnök-asszony a gyanú felmerülésekor vizsgálatot, bizalmi szavazást kér maga ellen, és az intézmény, valamint a teljes vezetés teljes ügyészségi átvilágítását kéri. Csak ugyebár ehhez egészen biztosnak kellett volna lennie abban, hogy a gerince nem vajból van, és a jelzett tejtermékből a füle mögé sem jutott. Utólag perrel fenyegetőzni, alapvetően a közvélemény megfélemlítésére játszani kicsit snassz. Amolyan „hívom a bátyámat” stílus. Holott az országnak alapvetően nem egy falusi kocsma színvonalán kellene működnie. Még akkor sem, ha a first-girl milliókért tanulja a kocsmatudományt Svájcban.

Egyébként, visszakanyarodva az említett átvilágításhoz, az sem jelentett volna talán komoly kockázatot Vida Ildikó számára. Állítólag ugyanis, noha ő nem kérte, a sajtóhírek alapján az ügyészség szemlélődött, majd hunyódó pillákkal, nyugodtan hátradőlt. Közölve, hogy semmi gyanúsat nem találtak, és a NAV környékén számukra nincs ügy. Ahogy, a hírek szerint sikkasztásért feljelentett, Orbán Viktor esetében sem lesz ügy. Nem kizárva persze a lehetőségét annak sem, hogy a kormánypárttól ismert távolságra elhelyezkedő főügyész vezetésével esetleg hangulati előkészítést tartottak a NAV-elnők esetében. Ismét arra húrra próbálva meg a hangolást, hogy: Amerika nem ad bizonyítékot. Mert világos, hogy a budapesti ügyészség és a budapesti NAV-központ között Washingtonon keresztül vezet a legrövidebb útvonal. Talán ezért is gondolat Németh Szilárd a szilárd rezsiharcos, most éppen az amerikai kitiltásokkal foglalkozó parlamenti bizottság alelnökeként, hogy gyüjjék már oda André Goodfriend is. Elvégre, ha már a NAV elnöke nem jelenik meg, akkor az amerikai követség ügyvivője mennyen má’ oda. Alighanem azt remélve tőle, hogy a magyar Országgyűlésnek nem elszámolni köteles diplomata esetleg elmondja azt a bizottságnak, amit a beszámolási kötelezettséggel bíró, a bizottságra ennek ellenére fittyet hányó közalkalmazott elhallgat.

Még tiszta szerencse, hogy Németh Szilárd egy cseppet sincs szerepzavarban, és teljesen képben van a hatáskörét illetően. Valószínűleg továbbra sem teljesen felfogva azt, hogy egy ország azt tilt ki, akit kitiltani gondolnak a vonatkozó hatóságai. Nem egy követségi ügyvivő, hanem a hazai hatóságok. Ez, ellentétben a Fidesz kedvenc tömeggyilkosság-mentegetőjének szólamaival, valóban idegenrendészeti kérdés. Érdemi válaszért tehát nem egy követségi diplomatát, hanem az amerikai nyomozóhatóság vezetőit kellene a bizottság elé idézni. Ha tudnák, ha mernék, ha tényleg feddhetetlennek hinnék a NAV elnöknőjét. Akinek távolmaradásáról, illetve az ezzel kapcsolatos azonnali felmentés hiányáról Salamon Béla juthat az eszünkbe.

Nem, nem adóhivatalnok volt, csak színész. De az általa játszott egyik örökéletű jelenetben hangzik el az a sokra érdemesült szólás: „Ha én egyszer kinyitom a számat, ha én egyszer elkezdek beszélni”. S aki alighanem ki kérné magának az összehasonlítást.

Andrew_s

Zavar a NERőben?

A kitiltások ügyében megszólalt, immár Brüsszelben, a miniszterelnök. Rögtön meg is nyugodtam. Bizony meg. Elvégre egy ország miniszterelnökének a megszólalására illik odafigyelni. Ha már ő nem figyel oda a beosztottak megnyilvánulásaira, akkor talán majd azok. Ha már előre nem egyeztettek a mondanivalóról.

Talán ezért is kellhet olyan nagyon az információáramlás megrendszabályozása a Varga-féle adósítással. Az a sok renitens ne próbáljon könnyelműen logikát, morált, igazmondást keresni ott, ahol nincs. De azt azért elkönyvelhetjük, hogy a kormánypárt honlapja talán mégis azt írja, amit később nem kérnek ki maguknak. Legfeljebb átírják, leveszik, vagy valami ilyesmi. Addig azonban ott pompázik a nemzeti igazmondás gurujának, az ezoterikus NER-csakrának, Pannónia géniuszának gondolatisága és üzenete az USA által elkövetetett kitiltásról. Aminek első mondatai nyomán azt hihetné a gyanútlan honlap-látogató, hogy valami realitásérzék-szerűség kezd kicsírázni a felhagyott mélyművelésű bányákat is fényárban fürdőnek láttató kormányzati sötétségben. Az ugyanis kétségtelenül igaz, hogy „az Amerikai Egyesült Államok döntése, hogy kiket enged be az országba, azt Magyarország csak tudomásul veheti”. Így aztán idáig rendben is lennének a dolgok. Valójában különben Orbán Viktornak ennél többet nem is kellett volna mondania. Feltéve, hogy az internet-adó megvédéséért felelős minisztere legalább a csillagok egy részét az égen hagyta.

Ebben az esetben az immár letartóztatásokig is eljutott önerős nyomozás olyan eredményekkel zárult, hogy ihaj. Meg csuhaj. Meg bilincs, és cseppet sem koncepciósan odadobott áldozati koncok. Varga Mihály szerint ugyanis zömmel rendben mentek a dolgok. Egészen Orbán Viktor megszólalásáig. Ezt olvashatjuk ugyanis a brüsszeli hakniról szóló közleményben: „A kormányfő szerint lényegében egy vádról van szó, a bizonyítékok ugyanakkor az amerikaiaknál vannak, állításuk szerint hiteles információik vannak”. Hofi erre talán azt mondaná, hogy „Hoppá!”. Más esetleg azt, hogy „hoppácska”. Mert amennyiben a bizonyítékok azoknál a fránya jenkiknél vannak, akkor mit tárt fel a Varga Mihály által emlegetett nyomozás. Arról már nem is beszélve, hogy ezek szerint a letartóztatottakat bizonyítékok nélkül tették hűvösre? Lehet, hogy a NAV elnöke és elnökhelyettese ezért fogta menekülőre? Először csak a kérdések elől. De mit lehet tudni, hogy miért lett ilyen sürgős a bécsi reptéren lenniük. Lehet, hogy ők sokkal jobban tudják, mint Varga Mihály, hogy bizonyítékok márpedig nincsenek? Mármint nem ellenük, hanem a pénzügyminiszteri sajtóanyagban emlegetettek ellen.

Mely utóbbi esetben Orbán Viktor szimplán elszólta magát? Arról, hogy bizonyítékok híján az a bűnös, akire két focimeccs közt rámutat? Ami csak azért furcsa, mert látszólag ugyanarról a történetről, a Bunge Zrt. által tett bejelentésről beszélt, amit Varga Mihály is emlegetett. S még azt is említette a kormányfő, hogy „kormány szerdán jelentést hallgatott meg, amelyet a nemzetgazdasági miniszter nyilvánosságra is hozott”. Ami alapján ugyebár odanyilatkozott: „Eddig 16 személyt gyanúsított az ügyben. 8-an már vizsgálati fogságban vannak költségvetési csalás gyanúja miatt, 4-en előzetes letartóztatásban. Négy személyt pedig közokirat-hamisítással gyanúsítanak”. Miközben, visszakanyarodva az elejére, a bizonyítékok a jenkiknél vannak. Orbán Viktor szerint.

Lehet, hogy mégis csak le kéne ülniük a fiuknak olykor beszélgetni. Egy kupica hazai pálinka mellett, és a vele bevett nyugtatók hatására, talán sikerülne megbeszélni, hogy ugyanarról lehetőleg ugyanazt haluzzák be mindahányan. Esetleg mindegyik mellé oda kéne állítani egy olvasni képes közrabszolgát, aki sietve bokán rúgja az illetőt, amikor a többi kormánytagot leleplező simlizésbe kezd. Esetleg akkor is, ha véletlenül elszólja magát. Ha azonban a NAV-vizsgálat bizonyítékok nélküli koncepciós jelentést adott Varga Mihály kezébe, akkor lehet, hogy a vezetőt nem a távozásáról kellene megkérdezni. Érdekesebb lehet, hogy visszajön-e a helyettesével? S autózni fog-e? Mert ha visszajön, és autózik, akkor lehet, hogy jobb nagy ívben kerülnie a traktorokat.

Andrew_s

Ki hazudik ma?

Varga Mihály, az internet-adóval mostanság elhíresült nemzeti pénzbehajtó alighanem haragban van Szijjártó Péterrel. Annyira, hogy talán legfőbb ideje lenne rendet tenni abban a közóvodában, amelyben Misike és Petik már beszélő viszonyban sincsenek. Viki-bácsinak igazán közé kéne mennie a nagycsoportnak és újraültetni a bandát. Akármennyire is fülének kedves az a tapsos ricsaj, ami olykor felhangzik az ő magasába.

A nagy népi haragra azért gondolhatunk, mert ugyebár még csak napok teltek el azóta, hogy állítólag kormányzathoz közeli népeket is kitiltottak az USA-ból. Akkor Petike kiállt és nagy garral követelte a csúnya amerikai bácsiktól az okokat, és bizonyítékokat, amiért ez a folt eshetett a NER makulátlan testén. Annyira, hogy Rogán Antalt, alias Tónit is megkérte, hogy erősítsen rá erre a követelésre. S még legutóbb is azon nyöszörgött a szegény pór-gyerek, hogy az amerikai diplomaták nem túl készségesek, amennyiben rajtuk kérik számon a hazai gazdasági bűnözésről szóló bizonyítékokat a vonatkozó hatóság helyett. Lehet, hogy Szijjártót mégis fogadnia kellett volna az amerikai külügyminiszternek. Akkor talán elmesélhette volna neki, hogy magyar földön a magyar külügyminiszter forduljon a magyar hatóságokhoz. Bár ehhez lehet, hogy az első sarki rendőr is elég lett volna Washington-ban. Azonban a lényeg nem is ez, hanem az, hogy Szijjártó Péter szerint adják már neki elő a bizonyítékokat. Mert ő tudja, hogy ott van a dobozban az építőkockák mellett, csak nem éri fel. Ésszel.

Erre aztán mit nem mer elkövetni a pénzügyekért felelős nagycsoportos? Hát nem ment el a kúthoz. Viszont tartott egy sajtótájékoztatót. Ezen bejelentette, „hogy a Vénusz étolajat előállító amerikai vállalat (Bunge Zrt.) vezetősége 2011. szeptemberében a magyar adóhatóságoknak információkat adott át a költségvetést károsító különféle jelenségekről”. Elismerve ezzel azt, hogy tényleg amerikai cég volt a bejelentő, és részben tényleg étolajon csúsztak el a kitiltásban érintettek. Egyben azt is elismerve, hogy legalább három éve tudhattak az illetékes vezetők az ügyről. Azt is mondta továbbá az „internetért-pénzt” akcióért is felelős közhivatalnok, hogy „a NAV saját felderítő tevékenységének eredményeként idén februárban 50 helyszínen tartott házkutatást az érintett cégeknél, könyvelőknél és ügyvezetőknél”. Tehát két és fél évig latolgatták az ügyet, nyomozgattak, saját hatáskörben felderítgettek, majd hirtelen házkutatási lázban kulminált a vizsgálat.

Igazán cinikus vélemény lenne az, hogy a két és fél év alatt megpróbálták a lehető leginkább baksisra orientált forgatókönyveket, majd amikor ezek nem jöttek be, akkor akcióba léptek. Hasonlóan cinikus vélemény lenne, hogy ott tartottak házkutatást, ahol nem sikerült érvényesíteni a „nyugalomért-pénzt” elvet. Az se tévesszen meg senkit, hogy februárban a választási kampány finisében, a talán leginkább pénz-égető fázisban voltunk. Ez nyilvánvalóan a véletlenek gonosz összejátszása. Az azonban nyilvánvaló, hogy amennyiben Varga Mihálynak tudomása volt a nyomozásról, akkor Szijjártó Péter csak abban az esetben játszhatta a pökhendi bizonyítékvadászt, ha

A: teljesen hülye;

B: teljesen hülyének néz mindenkit;

C: Annyira nincs beszélő viszonyban Varga Mihállyal, hogy még a botrány kirobbanása után sem közöltek vele semmit.

S mindez független attól, hogy Varga Mihály azért szintén kérte az amerikai követségtől az esetleges további neveket. Miközben persze az is lehet egy alternatíva, hogy a gazdaságért felelős adóügyi miniszter egyszerűen blöffölt. Megpróbálva védeni valamelyest a mundér becsületét, most hirtelen kitálalt valamiről, aminek egy részét kitalálta. Vagy kitalálták számára. Ami talán azért nem valószínű, mert elég sok ponton támadható, ha ez szimpla blöff. S olyan kemény anyaghoz sem illene hozzászoknia, amitől ilyeneket kitalál.

Így aztán marad az, hogy a kormányzati nagycsoportban nagyon haragban lehetnek egymással. Legalább az amerikai útja előtt szólhattak volna Szijjártónak, hogy ne csináljon teljesen hülyét magából. Valamint az általa ott képviselt kormányzatból, és végső soron az egész országból.

Andrew_s

A kitiltási barométer

Az amerikai kitiltások ügye, miközben remekbe szabottan alkalmas lehet a figyelem elterelésére pár dologról, kétségtelenül rejthet még pár gyalogsági aknát. Vagy sem. Szijjártó Péter, aki a lakásügyeivel, vagyonosodásával esetleg szintén sarokba szorítható, meg viszi a balhét. S generálja. Mert aligha van más választása. Számára a közügyektől való távolmaradás nem opció. Mára akkor sem lenne az, ha lenne rá igénye.

Bár nyilvánvalóan nincs. Ellenkező esetben nem vállalta volna be már jóval korábban a Vezér első körös latrinavitézeinek büszke szerepét. Azt, akinek a képébe kenik a végterméket, és rábízzák a nemes feladatot: beszéljenek hosszan, meggyőzőn arról, hogy ez milyen szép, és jó. Valamint ajánlják a híveknek azon az alapon, hogy lehet hozzá üvöltözni, tapsolni. Márpedig a jelen külügyérnek jó néhány ilyen kétes dicsőség jutott. Azóta, amióta felverekedte magát Orbán Viktor elsőszámú személyi csicskásának szerepéből. Forintrontáson, baltás ügyön keresztül felívelve a pályáját. Amikor tehát itt van az amerikai kitiltások ügye, elég orbitális szűklátókörűség kéne ahhoz, hogy szimplán Szijjártónak legyen tulajdonítható az általa előadott magánszám. Beleértve azt a kamikáze-akciót is, amivel mostanában éppen bizonyítékokat követel. Amiket tényleg nem fog megkapni.

Már csak azért sem, mert az amerikai beutazási jog nem alanyi jogon jár. Az adható. S akár a reptéren is megvonható. Mármint a washingtoni reptéren. A nagy vehemenciával előadott követelés tehát világos, hogy a híveknek, és a hazai kormánymédiának szól. Az amerikaiak megvonják a vállukat, és legyintenek. Békésen eltöprengve azon, hogy hol a fenében is lehet a Földön Budapest. Ha egyáltalán elérik az ingerküszöböt azok a légyzöngések, amiket itthon sokan valami abszolút zaj gyanánt akarnak eladni. Abban például szinte biztosak lehetünk, hogy Szijjártó Péter, ha egyáltalán tényleg eljut kedden az USA-ba, és nem mondják le a látogatását az utolsó pillanatban, nagyon kis fiú lesz. Mert ez a történelmi és gazdasági realitás. Marad tehát az, hogy végső soron itthon kellene kezdeni ezzel az egésszel valamit. Akár a kormányzatnak is. Mert lehet például nagy tevehús-bizniszt nyélbe ütni keleten, de azért a valós gazdasági és kulturális kötöttségek mégis nyugatra orientálnák az országot. Hacsak nem valami rezervátumterület kialakítása a kormányzati cél. Nem is annyira egy keleti kultúrkör, mint egy országos OPNI bemutatóterepeként.

Maradjunk, gondolatkísérletként annyiban, hogy nem a nyereg felett puhított aranyér a távlati cél. Ebben az esetben a politikai és gazdasági szereplők kitiltása, a számlák zárolása mégiscsak olyasmi, amin érdemes lehet eltöprengeni. Az egyik irányban nyilvánvaló figyelmeztetésként értékelhető a gesztus. Azt illetően, hogy lehet bárki itthon főbilicsősz, azért nem szeretik, ha az USA-ban próbál baksis-alapú ügyleteket kötni. Amellett azt is jelzi a kitiltás, hogy van ezek ellen eszközkészlet, és nem félnek használni. Akinek lenne esze felfogni a figyelmeztetést, az sürgősen igyekezne elhatárolódni az érintettektől. A gazdasági és politikai lepra ugyanis gyorsan rágyűrűzhet azokra az üzletekre, amelyek érintettjei, egyelőre, kiestek a kitiltások látóköreiből. Amennyiben tehát ez a karantén nem jön létre nagyon gyorsan és nagyon látványosan az a karantén kialakításában érintettek hülyeségének, vagy azok nagyon komoly zsarolásának gyanúját vetheti fel.

A figyelmezetésként való értékelés mellett érdemes azon is elgondolkodni, hogy a számlák béfagyasztása, a rokonság hazazsuppolása a zsebek zsárazulatához vezet. Ráadásul a rokonság, megannyi szívességtételre számító ismerős, száma megnő a határokon belül. Kielégítetlenül, és a számlák befagyása miatt kielégíthetetlenül. Az, hogy a kitiltottak nem fognak koldulni, az borítékolható. Azonban az is biztos, hogy megpróbálják majd a kieső számlák jövedelmét pótolni. Ami nyilvánvalóan megnöveli az itthoni mutyik, lenyúlások jelentőségét, és számát egyaránt. MInd számosságukban, mind várható értékükben. Annyira, hogy akár a hazai ingerküszöböt is elérhetik. Annyira, hogy feltűnőbbé válnak azok számára is, akik még nem teljesen vakultak meg az Orbán Viktort körbevevő kommunikációs glóriától. Habár legutóbb Rogán Antal is beszállt a glória mentegetésébe, és az amerikai kormány számonkérésébe. De nyilván van az a vagyonmutyi, amiről tudva valamit a frakcióvezető is mikrofon elé küldhető.

Végső soron, közvetetten, de nagyon magas labdák sorozatára is számítani lehet. Olyan magas labdákéra, amit nagyon lecsapni sem kellhet az ellenzéknek. Elég lenne lefele pöckölgetni. Ami talán még a jelen magyar ellenzéknek is sikerülhet. Ha képes legalább annyira hiteles embereket megszólalásra bírni, akinek elhihető a kisebb mutyi-érintettség, és kilóra való kormányzati megvétel hiánya. Ha ezek a lecsapáskák is elmaradnak, akkor alkalmasint azon is érdemes lehet elgondolkodni, hogy az egész politikai elitet le kéne cserélni. Szélsőjobbtól baloldalig. Akár vodkára is. Vagy nemzeti pálinkára. Élősúlyban. Az, hogy Szijjártó egyáltalán ki mer állni egy mikrofon elé parádézni, illetve a mögöttes erők az ő képességeivel ki merik küldeni egy mikrofon elé, aggodalomra ad okot. Arra nézve, hogy a Fidesz gazdasági motorját fűtők tudhatnak valamit. Az ellenzéki politikusokról.

Andrew_s

Kleptoligarcha-elhárítás

Az amerikai elnök proklamációjára hivatkozva gondoltak egy nagyot a budapesti nagykövetségen és a látszat szerint egy csokorra való magyart sebtében kitiltottak az USA-ból. Holott lehet, hogy nem is tettek mást, mint ami kormányzati szinten most trendi. Korruptnak voltak gyaníthatóak. S azért lehet kormányzatilag trendi, mert vezető tisztségviselők is listatagok lehetnek.

A kitiltottak klubjában. Az egyik forrás szerint titok a kitiltottak listája, míg másutt Habony Árpádot és a NAV elnökét is érinti a kitiltás. Hamarosan meg is jelent az neten az is, hogy Habony Árpád és a Századvég vezetői testületileg kikérik maguknak a gyanú árnyékának vetületét is. Így, megelőzendő a hasbarúgásokat és pereket ezennel helyt adok itt is a cáfolatnak. Habony Árpádnak és tulajdonképpen senkinek semmi köze az egészhez. Az egészet André Goodfriend, az Egyesült Államok magyarországi ideiglenes ügyvivője találhatta ki. Miután megfeküdte a gyenge gyomrát az igazi, nemzeti szürke-marhából készült zsíros pörkölt. Akár el is feledhetjük. A pörköltet. Szolidarításból például. A szegénység elleni küzdelem világnapján. Aki szegényekből legutóbb hazánkban is számosakat találtak állítólag. Márpedig a szegények sokasága legfeljebb korrumpálható egy tál levessel a válastáson. Igazán sehol nincs ahhoz, hogy egy Habonyt korrumpáljon. Tehát nyilván nem is korrumpálták. Szégyelljék magukat az amcsik. Méghogy kitiltás! Pfúj!

Azért az mégis elgondolkodtató, hogy a kormányzati érintettség, és a kormányhoz közeli közéleti humanoidok érintettségének hiányát azzal gondolta Szijjártó Péter tárcája demonstrálni, hogy a nevezett követségi ügyvivőt berendelték a Külgazdasági és Külügyminisztériumba (KKM). De alighanem csak egy teára hívták meg. Meg különben is. Nem sötétített autó vitte, és meg sem verték. A lényeg nem is ez persze, hanem az, hogy Szijjártó Péter várja az amerikai kormánytól a magyarázatokat. Amivel persze fordítva ül az éjjelin. Egy ország ugyanis szuverén magánügyként engedhet be, vagy tilthat ki valakit. Az az amerikai demokrácia egy szintje, hogy indokolják is. S nem csak hazaárulóznak egyet, és szabadcsapatos harcot hirdetnek a vezéri démonok ellen. Amúgy lehet, hogy a külügyér ezért nem tudott mit kezdeni a helyzettel. Nincs ő ehhez hozzászokva. A démonharcot ismeri, és azzal alighanem egyszerűbben megbirkózik. Vesz egy VIP-páholyt, esetleg egy stadiont, és fél kiló szotyit. Oszt jónapot.

Most rögvest nekiállt azt emlegetni, hogy ellenkező esetben az USA „magára vonja annak a gyanúját, hogy csak befolyást akar gyakorolni bizonyos ügyekben”. Még jó, hogy Szijjártó nem üzent hadat. Mert még megteheti! Kicsit nem figyel oda, aztán már hadat is üzen. Esetleg bojkottot hirdet Amerika ellen. Nem azért, mert azt hinném, hogy az USA a szentek gyűjtőhelye. Pusztán elgondolom, hogy jó pár olyan amerikai cég van bent az országban, ami néhány havi pénzforgalmából megvehetné Pannóniát. De minden esetre komoly gazdasági nehézséget támaszthatna. Ha tehát befolyást akarnának gyakorolni, azt tisztábban, szárazabban, kényelmesebben megoldhatnák némi gazdasági nyomásgyakorlással. Egyszerűen nincsenek rászorulva arra, hogy kitiltsanak néhány figurát nyomásgyakorlási céllal. Az legfeljebb a kocsmai összeesküvők szintje, hogy nem találják a szódást, de hadat üzennek a lovának. Elég silány képességekre enged következtetni, ha egy külügyminiszter ezen a szinten bír csak realitásérzékkel.

Már csak azért is, mert ezután a harcos kirohanás után mit fog kezdeni a szotyizásba belezsibbadt szellemiségű főnöke, ha tényleg előkerülnek bizonyítékok, hangfelvételek bizonyos korrupciógyanús ügyekről? A morális lépés persze az lenne, ha azonnal kiiktatnák az érintetteket a közéletből. Ha azonban a listák csak félig igazak, akkor is igen kínos lehet az ügy. Még akkor is, ha tudjuk: azonnal elkezdődik majd a hazaárulózás, a hamisítási kommunikációs kommandó-felvonulás. Megpróbálva legalább a híveknek beadni a keserű pirulát. De mert nem lehet tudni, hogy azok, akikről az amcsik tudnak valamit, mit tudhatnak a többiekről, aligha fog bármi történni. Puszta nyomásgyakorlásra már csak ezért is gyenge megoldás lenne a kitiltási lista összeállítása. Valószínűbb, hogy a lista tényleg arról szól, ami. A kleptoligarchák távoltartásáról. Nem támadásként, hanem önvédelemből. Legfeljebb van rajta tévedés, és nem szerepel rajta mindenki.

Andrew_s