Folytassa a listázást

Ketten már megvagytok
Forrás: Fidesz

Balatonalmádiban, lakossági fórumban is jobban teljesített a kormánypárt. Tartottak egyet. Annak jegyében, hogy ott folytatnák, ahol még abba sem hagyták. A kormányzat részéről ez az Orbán Viktor királyi arcéle által meghatározott legújabb kampányszlogen. Ezért ez önmagában legfeljebb mínuszos hírecske lenne. Azzal együtt, hogy Bóka István fideszes országgyűlési képviselő szerint azért is lenne szuper, ha mindenki Kontrát Károlyra szavazna, mert az utóbbi kötődik a Balatonhoz.

Ami miatt az ember szeme megakadhat a Balatont övező mondatokon, az némi áthallással a visszhangra való asszociáció is lehetne. Amennyiben nyilvánvaló, hogy a Fidesz-székházban meghatározott gondolatok szinte torzításmentesen kerülnek tovább a helyi politikusok kampányáig. Márpedig talán a helyi politikában, a helyiek sorsában nem mindig csak a visszhang számít. Nem biztos, hogy a helyi ügyeket, sorsokat az érti legjobban, aki a centrális direktívát legjobban felmondó csinovnyik. Jól látszott ez azokon a helyeken a rendszerváltás előtt, ahol egy, a pártközpontban csereszabatosnak hitt párt-titkárnak a lojalitása volt a legnagyobb szellemi értéke. De szakítsunk a visszhang-politikusokkal. Megtanulták a leckét, Dr. Kontrát Károly például annak idején a Tanács-ban, és kész. Az vesse az első követ, aki Siófoktól Tihanyig tudja azt elkacsáztatni.

A Balaton környékének politikai élete azonban egyéb emlékeket is felidézhet. Alig több mint egy éve volt hír, hogy a balatonfüredi Református Általános Iskolában bevezették a tanári minősítések közé az áhítat látszatát. Néhány tanárnak minden esetre azért mondtak fel, mert ebben az értékmérőben az elvárás alatt teljesítettek. Egy olyan iskolában, amelynek felügyeletét a Horthy-rendszert istenítő ifj. Hegedűs Lórántnak is beszédhelyet adó egyház látja el. De erről a mostani lakossági fórumot felvezető Bóka István fideszes országgyűlési képviselő nyilván többet tud. Füred polgármestereként kutya kötelessége is lenne többet tudnia. Már akkor, ha kapott a pártközpontból engedélyt arra, hogy többet tudjon a helyi áhítat-politikáról. Meg arról, hogy a rendezvényeken mindig lesz ezek szerint valaki, aki a másik arcának rezdüléseit figyeli. Majd jelenti.

Talán még az almádi fórumon is. Elvégre sosem lehet tudni, mikor lesz jó, ha valakiről igazolható: nem tapsolt elég lelkesen. Erről pedig lehet listákat is készíteni. Amely listakészítésnek viszont Balatonalmádiban van hagyománya. Még 2012-ben derült ki ugyanis, hogy a helyi alfő-csinovnyikok egyike listázgatásba kezdett. Iskolaigazgatóként megtehette. Meg biztos úgy gondolta: jó tudni előre, ki a megbízható végzős diák. Most, a kampány miatt pedig talán azt lenne jó tudni, hogy az azóta szavazóképesre öregedettek akkori listájának mi lett a sorsa. Mert a listák esetleg nem vesznek el, csak gazdát és olvasót cserélnek. De az említett lakossági fórumnak ez nem volt a témája.

Csak az, hogy a Fidesz folytatná, amit elkezdtek. Áhítat-agymosással és listakészítéssel vegyítve. S félő, hogy nem csak a Balaton környékén.

Andrew_s

Tantestvéri jegyzőkönyv és listamánia

A listák nagyon hasznos képződmények akkor, ha valamit gyorsan számba kell venni. A jegyzőkönyvek pedig szintén jók, ha egy megbeszélés rögzítése, egy megállapodás folyamatának megörökítése a cél. Azonban amikor a hatalom, vagy annak látszólagos képviselője kezd zárt körben listázni, illetve vezetői irodákban jegyzőkönyvezni annak van egy rossz mellékíze. Mert mindig felmerül a későbbi diszkrimináció, a visszaélés lehetősége.

Ilyen visszatetsző jelenség volt már a diáktüntetések alatt is az, amikor iskolaigazgató döntött a tüntetésen részt vevők, illetve velük szimpatizálók számba vételéről. De emlékezhetünk arra is, amikor egy iskolában felmondási oknak bizonyult a nem elég ájtatos részvétel az imán. Ahogy arra is, amikor diákokat tenyészértékük alapján listázta a hatalom látszatával, illetve az ösztöndíjak tekintetében akár valós birtoklásával bíró HÖK. S ezek csak felvillantott esetek, hiszen nem is mindig derül fény a formalizált, vagy informális listákra. Azokra, amelyek politikai beállítottságról szólnak, és alkalmasak lehetnek arra, hogy a hatalom zsaroljon velük. Vagy csak egyszerűen egy felmondás alapját szolgálja. Mert jelenleg egy munkahelyvesztés gyakorlatilag egyenértékű lehet a semmibe taszítással. Tehát a felmondással való fenyegetés egy olyan településen, ahol a munkahelyteremtés sehol nem tart, illetve az önkormányzat kegyéből végzett közmunkát jelenti, nagyon hatásos lehet. Fokozottan veszélyessé téve a hatalom szimpátialistáit, és a magánbeszélgetések jegyzőkönyveit.

Nincs ez másként azzal a jegyzőkönyvezési mánia-tünettel sem, amelynek ötletgazdája a pedagógusok nagy részének munkáltatójává tett KLIK (Klebelsberg Intézményfenntartó Központ). A jegyzőkönyveket pedig azokkal a pedagógusokkal kívánják felvenni, akik a „pedagógus életpálya hatálya alá került foglalkoztatottak”, de nem igazán értenek egyet a kinevezésük módosításával. Azzal a módosításcsomaggal, ami többek között csak a béremelések be nem tartott ígéretét tartalmazza, és ami több munkáért sem garantálja a magasabb összeget a „borítékban”. Az ugyanis csak költői kérdés lenne, hogy Hoffmann Rózsa elhíresült életpályamodellje ugyan miféle garanciát jelent jelenleg? Nagy vonalakban ugyanis annyi valósult meg, hogy Balog Zoltán sem képes garantálni a valós béremelést, és még a töredékes béremelést is csak pedagógusok és a „többiek” szembeállítására használja a kormányzat.

S igen, elképzelhető, hogy a hatalom vezetői székeibe delegált nagyságos urak és asszonyok védeni kívánják a hátsójukat. Mert a jegyzőkönyvek többek között erre is nagyon jók. A semmibe vett és lóvá tett kollegákat behívni az igazgatói irodába és informális pressziógyakorlás keretében felvenni a jegyzőkönyvet arról, hogy neki nem tetszik az, hogy hülyének nézik. Erre ugyan lenne más megoldás akkor, ha a pedagógusok valós, és egymással is szolidáris szakszervezetekkel rendelkeznének. De a valóban tenni akarókat megbántani nem akarván, ameddig decibelháború zajlik valós érdekvédelem helyett, addig a szakszervezetekre nem igazán lehet számítani. Nem csak a pedagógusoknál, de náluk sem. Az ugyanis világosan látszik, hogy a kiüresedett életpályamodell, a semmibe vett béremelési ígéretek hatására nem teltek meg az utcák a tüntető, és sztrájkoló pedagógusokkal.

Így a KLIK joggal számíthat arra, hogy nyugodtan felvehetik azokat a bizonyos jegyzőkönyveket, melyek nyomán természetesen a kárvallottságába bele nem törődő tanár lesz a hibás a nyomorúságáért. Azokat a jegyzőkönyveket, amelyeket majd fennen lehet mutogatni akkor, amikor a felmondólevelet is a kezébe nyomják az „illetékesnek”. Elvégre milyen alapon is mert ujjat húzni a hatalommal, amelynek önkorlátozása gyakorlatilag elmúlt mint egy futó napszúrás, és a gátlásai is bele tűntek. Azzal a Hoffmann Rózsával az élen, akinek legfeljebb a kötelező hittan körüli sűrű nyelvcsapásokra telik. Ha akarja azt az egyház, ha nem. Elvégre az MSZMP-ből jövet neki bizonyítania kell. Például a feltétlen hűséget a hatalom felé, és a neki beosztottak semmibe vételét akár. Bár ebben aligha élhetett át nagy lelki törést, mivel a jelenlegi hatalom működése meglehetősen hajaz a valamikori állampárt pártállami hatalomgyakorlására. Arra a korszakra, amikor a pártirodák homályában születtek meg azok a listák melyek a megbízhatósági indexekkel kerültek súlyozásra. Nem egy felmondásnak szolgálva alapul.

De legalább azok, akik a valamikori pártállamból, vagy annak ifjúsági szervezetéből ültek át a jelenlegi hatalom polcaira otthon érezhetik magukat. A jól megszokott módszerekkel biztosíthatják hatalmukat, és a jól megszokott „érdekvédelemmel” állnak csak szembe eközben. Azzal, amelyik morog, de kushad, ha csettintenek. A hatalom talpa alatt élők közül az idősebbek alkalmazkodnak a régi reflexek alapján a túlélésért. A fiatalabbak pedig vagy megtanulják a túlélést a centrális nyomás árnyékában, vagy menekülnek az országból. Addig pedig megtanulják, hogy a jegyzőkönyvek és listák alkalmasak arra, hogy informális, vagy nem is annyira csak informális fenyegetést jelentsenek, és életekről döntsenek. Egy országban, ahol az életpályát a pártalálástól a szociális temetésig az állam akarja a kezébe tartani. Egy országban, ahol:

„Sok vastag toll sok sorsot ír, sok könyvbe sok nevet,

kövér pecsétet ütnek rá különböző kezek,

még azt se mondod, hé, itt vagyok, vagy azt, hogy mi újság,

még meg se éltél egy napot, s már kapsz egy cédulát.”

(Adamis Anna: Hány cédula az élet)

Andrew_s

A lista Pistának jó lesz

Szávay István a tanár
Forrás: ATV

Az ELTE keretei között működő Hallgatói Önkormányzat (HÖK) vezetője által is elismert módon listázták a hallgatókat. Az ELTE BTK-t érintő listabotrány ügyében az egyetem rektora a rendőrséghez fordult. A rendőrség vizsgálódott, majd megjelent a vizsgálat éppen aktuális eredménye. Eszerint minden nagyon szép, és minden nagyon jó. Tehát Pistának jó lesz ez a jelentés.

Ahogy a gólyatáborok kapcsán készült listákban is volt olyan megjegyzés egyes leányoknál, hogy „Pistának jó lesz”. Szávay István, akiről teljes képsorozat jelent meg korábban, ugyan nem tagadta, hogy ő az a Pista, de teljesen rendben levőnek találta az ügyet. Elvégre mégis csak a Jobbik utánpótláscsapatáról volt szó. Így nem kell fennakadni az olyan apróságokon, hogy némelyik kép alapján a nevelőtanári beosztás is megkérdőjeleződhetne. Már akkor, ha valaki fennakadna az erkölcsön. De a péniszpumpás kép alapján Pistának ez az erkölcsiség teljesen jó lesz. A listázás is teljesen jó lesz. Sőt jó is. Immár a hivatalos jelentés szintjén is rajta a pecsét, mely alatt ott maradnak az adatok. Azok, amelyek alapján éveken át listázták a hallgatókat.

A vizsgálat tehát elfogadta azt a HÖK-elnöki állítást, hogy „kényes részleteket utólag hamisította valaki”. Amely állítással kapcsolatban azért érdekes lenne a digitális írásbeliség írásszakértőinek véleménye. A „lista” ugyanis jól láthatóan egy elektronikus dokumentum. Az eredeti, meg nem változott, és a kínos adatokat nem tartalmazó példány azonban nem került elő. A vizsgálatról szóló hírben sincs utalás arra, hogy a származásra, szexuális céltárgyként való alkalmasságra, és hasonlókra utaló megjegyzéseket tényleg utólag vezették-e fel a táblázatba. A rasszizmussal összemaszatolt lista tehát így teljesen rendben van. Elvégre Pistának, és a Jobbiknak jó lesz. Felértékelve a későbbi, és alapvetően magánéleti kérdést arról, hogy a Nemzeti Érzelmű Motorosok vezetője kamera előtt maszturbált. De a, Hoffmann Rózsa által diákok fejébe is beleverendő, konzervatív erkölcsiség jegyében ez is jó lesz.

Ahogy az is jó lesz, ha megfogad az egyetem néhány javaslatot, amit a jelentés mellé csatoltak. Például azt, hogy ne lehessen az egyetemi infrastruktúrát politikai agitáció céljaira használni. Ami, magánemberként azért is meglephet valakit, mivel korábban mintha létezett volna arra irányelv, hogy az iskola ne legyen politikai színtér. De ezek szerint az egyetem nem iskola. A vizsgálóbizottság csak nem valami finom célzást tett az ELTE BTK oktatói munkájára? Mert az erkölcsiségéről nyilvánvalóan megállapította, hogy etikai kódex márpedig nincs. Különben miért most kellene javasolni annak megalkotását a HVG híre szerint. Mi tagadás eddig azt gondoltam, hogy az egyetemi oktatáshoz kapcsolódik valami leírt etikai normagyűjtemény. Ha a korábbi állítás igaz, akkor tévedtem, és az ELTE BTK-n ilyen nincs. De a Jobbiknak, és Pistának talán ez így teljesen jó, amikor az utánpótláscsapatot nevelik. Elvégre milyen gárdapornós is lenne az, akinek esetleg erkölcsi problémái támadnak, amikor a nevelőtanár simogatja a lábát?

Bár a vizsgálóbizottság nem állapította meg, hogy a listák között, és a HÖK által felügyelt kollégiumi helyelosztás, illetve a szociális ösztöndíjak között összefüggés lenne. Ahogy a vizsgálóbizottság szerint annak ellenére nem zajlott pártagitáció, hogy a HÖK tisztségviselői között a Jobbik képviseltette magát. A nyájas olvasó pedig nyilván elhiszi. A nyájas olvasó ugyanis nyilván fantáziaszegény, és negyven év alatti. A nyájas olvasó elhiszi, hogy az elosztásoknál szóba sem kerülnek az olyan szubjektív faktorok, hogy az aktuális Pistáknak ki, vagy inkább kivel mennyire (volt) jó. A nyájas olvasó elhiszi, hogy egy pártagitátor nem használja ki a politikai prostituálódásra azt a remek lehetőséget, hogy a listák, és az elosztáskor élvezett hatalom létezik. A nyájas olvasó természetesen azt hisz, amit gondol. Miközben szinte biztos lehet abban, hogy sehol nem lesz leírva, kizárólag a vizsgáló bizottság kedvéért, a lábsimogatások és ösztöndíjak közti váltószám. A HÖK tehát a vizsgálóbizottság szerint az egyetemnek tulajdonképpen jó lesz.

Hallgatóból meg úgyis egyre kevesebb lesz. Annak, aki nem kerül be az egyetemre, vagy más országba lépve iratkozik be az iskolába, mindegy. Annak, aki itt marad, annak nem lenne mindegy. De úgy tűnik a hátakat tollasnak néző bizottság által pártolt, a diákokat kihasználó, listázó erkölcsiség valakiknek jó lesz. Főleg, ha egzisztenciális, vagy nem csak egzisztenciális megfélemlítéssel is párosul. A Pistáknak, Dolfiknak, Józsiknak a mindent elmaszatoló, és mindent az ellenkezőjével együtt is szabályosnak elismerő vizsgálóbizottságok meg teljesen jók lesznek. Miközben békésen zajlanak a háttérben a cenzúrakísérletek.

Andrew_s

Akárhányaskák a listarendszerben.

A vélemény fontos, és jó, ha valakinek van véleménye. Még jobb, ha azt ki is nyilváníthatja. De az autonóm vélemény, mégiscsak jó. Mert jelzi a gondolkodási autonómiát. Jelzi, hogy nem egy formális vagy informális gondolati háló akarat nélküli végrehajtója valaki. Nem csak akárhányaska a szellemi Borg rendszerében. Neve van, és felelőssége. Személyes neve, és adott esetben önállósága egy adott pozícióban.

Elvégre elég komédiába illő jelenet lenne, ha valaki az indulati megnyilvánulásait szerepként közvetítené. Például egy kocsmai szóváltás során moderátor jelezné, hogy ki mikor emelkedhet anyázásra. Mikor is papírról olvasnák be a pontosan megkomponált szöveget arról, hogy éppen akkor, kinek a kedves felmenőit. Természetesen csak azt követően, hogy először gondos felkészülést folytatnának a végszavak tekintetében arról, hogy ki milyen végszó mentén háborodhat fel, csitulhat le, vagy léphet működésbe. Így aztán érthető Hiller István nehezményezése abban a tekintetben, hogy Halász János államtitkár, még az indulatiságot közvetíteni szánt mondatokat is olvasta. Sugallva azt, hogy az államtitkár még haragudni is csak felsőbb engedélyre és a beszédíró cenzúrázott szövege alapján képes. Ezt nem felkészületlenségnek, hanem inkább megfélemlített szervilizmusnak hívják.

De az ELTE vezetése is alighanem rászorult egy kis külső segítségre ahhoz, hogy legyen saját véleménye, vagy cselekvési bátorsága. A Jobbik által alig burkoltan támogatva, de mindenképpen kérdésesen hatalmat kapott HÖK-vezetőtől meg is kapta. Alighanem teljesen véletlenül azt követően nyújtották át ELTE BTK HÖK-elnöke által írt feljelentést a rektornak, hogy Vona Gábor a fiatalok Jobbik-ra szavazását gyakorlatilag tényként jelentette ki. S még véletlenebbül azt követően, hogy a Jobbik által nem annyira elítélt ultrák megtartották a maguk egyetemi konzultációját. Amihez képest a frissen kinevezett államtitkár fenyegetése tényleg csak sorok közti üzengetés. A helyzet azonban nagyon azt sugallja, hogy az ELTE HÖK-vezetőjének egyrészt valaki, vagy valami igencsak zöldre állította a cselekvési irányító-lámpát. Azaz beindította nála azt a cselekvési sort, ami a feljelentéshez vezetett. Ugyanakkor azt is jelezheti, hogy talán nem is annyira a feljelentésben szereplő ok az igazi ok, hanem sokkal inkább az, hogy egyfajta casus belli-t szolgáltasson az egyetem vezetése felé.

Olyan jogalapot, melynek nyomán a szintén nagyon autonóm gondolkodású egyetemi vezető, a feljelentésben nevesített Dezső Tamás dékán úr, elindíthatja hivatalosan azt, amire szíve szerint talán már régóta vágyik. A diákok mozgalmának kitiltására az egyetemről, és általában a tevőleges hozzájárulást ahhoz, hogy felszámolja a diákok „lázongását”. Különösen azért, mert néhány tanár is nem átallott melléjük állni. Megsértve így azt a kellemesen langyos hierarchikus szamárlétra-cipelést, melyben az egyetemi vezetés felnőtt és nyugodt jövőjét is elképzelte. S mert önmagában nagyon snassz és árulkodó lett volna a cselekvés, kellett a HÖK-feljelentés. Ahogy kellett Klinghammer István zöld utat adó kijelentése is arra nézve, hogy a lázongó diákokat az egyetemek környékéről, az értelmiségi pálya árnyékából is ki kell takarítani. Ha nem megy szép szerével, akkor bekeményítve. Amihez az egyetem megkapja, ha kell akár az NNI támogatását is. Nem vitatva persze azt, hogy hidakat lefoglalni, és a belvárost közlekedésileg korlátozni nem szép dolog. Arról persze ennek megítélésekor érdemes elfeledkezni, hogy annak idején mennyi ideig volt elfoglalás tárgya a Kossuth-tér, és hogy voltak, akik szintén járhatatlanná tettek hidat. Az Erzsébetről elnevezett hidat.

Az, hogy az egyik aktivistát a metró területéről szállították el kihallgatásra, nyilvánvalóan még véletlenül sem kezelhető megfélemlítési kísérletnek. Aki tehát a „mi úgyis tudunk rólad mindent” jellegű, és például az egyetemi klubmozgalomban való részvétel során sokszor hallott szlogennel vél párhuzamot látni, az téved. Ahogy az is téved minden bizonnyal, aki az annak idején tudottan irkált hangulatjelentések, és csoporttársi jellemzések, valamint a most kipattant listázás között vél párhuzamot látni. Téved is, mivel az ATV által közölt listázás tényleg nem az a listázás. Annak idején ugyanis lehet, hogy hangsúlyt fektettek a politikai megbízhatóságra, és ideológiai stabilitásra, beállítódásra, de nem igazán foglalkoztak senki származásával, vagy azzal, hogy melyik KISZ-tagnak ajánlható esetleg partnerként. Az a fajta listázás, melyre a jelzett tudósítás hivatkozik, és amelyről képernyőképek is felkerültek az internetre alighanem az egykori KISZ-titkároknál is kiverte volna a biztosítékot. Mert ez a fajta listázás, például az esetleges zsarolási pontok ismerete miatt egészen más jellegű. S nyilván csak a véletlen műve, hogy az NNI-bevetésnek színhelyet biztosító ELTE-n, a feljelentgető HÖK-szervezet berkeiből szivárgott ki.

Mely HÖK vezetője nem tagadta a listák tényét, de a tartalmukra nézve hamisítást vélelmezett. Ezzel kapcsolatban azért érdemes lenne tudni, hogy a listák puszta ténye mennyiben felel meg a törvényességi feltételeknek. Azaz hány diáknak bírják az írásbeli beleegyezését arra nézve, hogy egyáltalán szerepeljenek bármely belső listán. Függetlenül azoktól a személyes megjegyzésektől, amelyek nevükkel kapcsolatban felmerültek a közlemények alapján. Az persze külön pikantériája lehet az ügynek, hogy a nyilvánvalóan pártpreferenciákat, származást is nyilvántartó listák nem sértik annyira az egyetemi vezetés politika-allergiába szenvedő vezetőit, mint a Hallgatói Hálózat ténykedése. Bár, mint az ATV közli: „Az ELTE rektor helyettese elképzelhetetlennek nevezte a listázást, ám ha mégis történt volna ilyen, az szerinte a rendőrség hatáskörébe tartozik”. Tehát annak ellenére nincs szó feljelentésről, vagy bármi, a HÖK-öt érintő tevékenységről, hogy annak vezetője, mint jeleztem, elismert a listázást. Ellenben beindult a csinovnyik-reflex. A felelősség el-, illetve hatóságra hárítása. Nyilvánvalóvá téve, hogy az autonóm cselekvési hajlandóság igencsak komolyan deficites az ELTE vezetésében. Talán, többek között, ezért is lett egy egykori rektora államtitkár. S ez még akkor is igaz, ha a jelenlegi rektor a jelek szerint elhajtotta a HÖK-öt.

Bár Péterfalvi Attila is megnyilatkozott a listákkal kapcsolatban, több más kérdés is felmerülhet. Így az is felvethető, hogy amennyiben ilyen egyszerű volt kiszivárogtatni, akkor mennyire lehettek védve? Mikorra készül el egy független szakértői vizsgálat az esetleges változtatásokról? Ha bárki által hozzáférhető helyen, változtatható tartalommal voltak tárolva, akkor a HÖK mikor kerül elmarasztalásra gondatlan adatkezelésért? Mikor kerülnek bemutatásra a listázással kapcsolatos hallgatói beleegyezések? Mikor válik nyilvánossá azok személye, akik az adatokat összelapátolták a listákhoz? Mikor tesz feljelentést az ELTE vezetése a listák puszta ténye miatt? Mikor válik hivatalosan megtagadottá az egyetem vezetése részéről a hallgatólagos együttműködés a jelek szerint rasszizmussal kokettáló HÖK-vezetéssel? Mikor nőnek ki a tudósítói mikrofonerdők az egyetem és a felügyelő miniszter leváltását firtató sajtótájékoztatókon? Mikor jut el oda egy miniszter, hogy ilyen esetben legalább felajánlja lemondását? S lehetne még azt hiszem hosszan folytatni a manapság inkább költőinek számító kérdések sorát.

Kivéve a legfőbb kérdést. Mert leginkább az a kérdés, hogy mikor múlik el végre az, hogy a diák legfőbb tudnivalóit a sorok közti élettér ismerete jelentse. Mert a fenti kérdések szinte automatikusa megválaszolásra kerülnének, vagy okafogyottá válóak lennének ezt követően. De addig, amíg egy frissen kinevezett államtitkár a vele együtt nem értőkre, a kormányzattal összekacsintva azt mondhatja, hogy „talán kicsit éretlenek is ahhoz, hogy értelmiségi pályára készüljenek, és egyetemre járjanak”, addig ez az alapkérdés az, ami oktalannak tűnik. De persze a hatalomnak ehhez köze se. A Borg tehet mindenről.

Andrew_s

A túlteljesített abnorma jegyzőkönyvei.

Hoffer-traktor izzófejjel.
Forrás: Network.hu

A diákok vezetőinek iskolai adatairól készült kormánybaráti lista botránya éppen csak elköszönőben van a napi krónikáktól. Mondhatni, csak hűlőben van a kilincs utána. Orbán potenciális fenyegetésként is értelmezhető kijelentése a karácsonyi rendcsinálásról meg éppen csak, hogy megérkezett. Tulajdonképpen, akár meg is nyugodhatnának a kedélyek egy napra, mivel a középiskolások csendes sztrájkja csak 2012. december 19.-én lesz aktuális hír. Addig is minden mehetne a már-már szokásossá váló menetrend szerint: A kormányzat újabb embert küld be az értetlenkedő statiszták karába, a rektorok atomjaira szedik a kormányzat ötletrohamait, és a miniszter megpróbálja a szómágia újabb felvonását.

Ennek megfelelően Kósa Lajos ringbe száll, és közli, végső soron belesimulva a zümmögő-kórus keltette háttérzajba, hogy nincs miért tüntetni. De Orbán Viktor hű embereként, a Fidesz alelnökeként, mi mást visszhangozhatna? Mi mást, mint azt hogy szerinte legalább hat pont a tiltakozók hat pontjából okafogyott. A rektorok megírták kritikus levelüket a kormányzatnak, és az előzmények fényében szinte várhatóan meddő miniszteri tárgyalásról távoztak a hallgatók képviselői. Mivel gondolom, a középiskolások előre bejelentett tiltakozásának előkészítése zajlik, tulajdonképpen mindezek a reakciók csak a következő napok eseményei fényében lennének érdemben értelmezhetőek. Keltsenek akár bizodalmat, akár kétséget az elért eredményeket illetően. Akár annak figyelembe vételével is, hogy kinek-kinek más számíthat eredménynek. A tüntetések előkészítését illetően szintén mindenki más-más lépéseket tarthat szükségesnek. Vannak például olyanok, akik a korábbi napok burkolt fenyegetését gondolták kiszélesíteni, megfoghatóbbá tenni.

Talán Gránásiné Bácsi Tünde igazgatónő, vagy az ő főnöke, úgy gondolta, hogy a mai fiatalság nem biztosan ért a sorok közti üzengetésből. Ugyanakkor sajnálták volna, ha a diákok nem tapasztalják meg azt, hogy milyen a burkolt félelemkeltés. Ha ugyanis a kormányzat tényleg egy diktatúra-nosztalgiás irányba halad, akkor az iskolának kutya kötelessége a diákot felkészíteni az életre. Így a HVG-ben megjelent, arról szóló hír, hogy személyes kihallgatásnak vetették alá a diákságot, lehet egy ilyen program része is. Speciális felkészítésként a balatonalmádi Magyar-Angol Kéttannyelvű Gimnázium végzős diákjai számára, akiket a hír szerint egyenként szólítottak be, majd jegyzőkönyvet készítve faggattak ki. Az, hogy a jegyzőkönyvek címzettjének, a Veszprém Megyei Kormányhivatalnak ugyan mi köze lenne ahhoz, hogy a diák kivel beszélt a tiltakozásokról, és hajlandó-e árulkodni a társára, tanáraira, az egy újabb találgatás tárgya lehetne. Még az is lehet, hogy nem közvetlenül kormányzati elvárásra tették az iskola igazgatónőjének feladatává a kihallgatásokat.

Az is elég szégyen a kormányzat vélelmezhető politikájára nézve, ha saját hivatalaiban arra gondolhatnak, érdemes az ilyen jegyzőkönyvezéseket elvégezni. Függetlenül attól, hogy ez milyen jogszabályi háttérrel védhető. Mivel alighanem nem védhető. Tehát egy megyei kormányhivatal munkatársi közössége megalapozottnak hiheti azt, hogy akár jogszabályokon is keresztülgyalogolva, de megszerezze a szervilisták narancs-piros pontját a diákok rovására. Részben indokolatlanul adatokat gyűjtve, látens besúgónak próbálva beállítani őket. S nem mellesleg a megfélemlítéssel esetleg elejét is venni a tiltakozó akciónak. Ez utóbbi hatás különben akkor is megnyilvánulhat, ha a megyei hivatal a megkapott jegyzőkönyveket olvasatlanul zúzza be, és törli ki a memóriájából. Már csak azért is, mivel a HVG tudósítása alapján, az igazgatónő nem akart, vagy inkább nem mert hivatalosan nyilatkozni az ügyben. Ha nem is cáfolta a kihallgatásokat, jegyzőkönyvezéseket. Tehát valóban kezd igazgatási normaként szerepet kapni fortélyos félelem. De, bármilyen furcsa is lenne a véleményem, nem kívánnám az iskola igazgatónőjének felmentését a funkcióból.

Nem azért, mivel egyet értenék azzal, hogy a jogszabályilag szavatolt demokratikus normákat bárki is megsértse. Ahogy ugyanis a TASZ is jelzi, a Btk.-ba ütközik a gyülekezési jog, akár iskolai, gyakorlásának megakadályozása. Azonban az is nyilvánvaló, hogy az iskolák igazgatói is emberek. Egy kisebb településen akár egzisztenciálisan megzsarolható emberek. Olyanok, akiknek igenis van, lehet vesztenivalója egy úrhatnám kormányhivatalnokkal szemben. Így csikorgó foggal, és elveit akár szemközt is köpve, de olyan lépésekre is rákényszeríthetően, melyekkel zsigereiben talán nem is ért egyet. Ezt az első mérgük elmúltával a helyi közösség tagjai, a tanárok és a szülők szinte biztosan jobban meg fogják tudni ítélni, mint tehetném azt száz-kilométerek távolából. Nem is teszem tehát. Nem török pálcát, mivel a helyiek akár a sarki boltban megtehetik azt nálam sokkal hatékonyabban, ha az említett hölgy emberként, tanárként is megérdemli a vele élő közösség tagjai szerint. Az esetleges emberi megértés azonban nem jelenti azt, hogy szakmailag ne lenne elítélendő egy iskola igazgatójának ilyen ténykedése. Így, akár a jogszabályok erejével, vagy például a Kettős Mérce javasolta tömeges felszólítással, ne kellene kikényszeríteni a félelemkeltés és az adatgyűjtés befejezését, a jegyzőkönyvek feldolgozás nélküli megsemmisítését. Ugyanakkor, és alapvetően, sokkal bűnösebb az a kormányzati politika, mely egy tanár, egy iskolavezető zsarolhatóságát kialakítja.

Az ilyen esetek persze arra is rávilágítanak, hogy kár azt mondani, hogy a galád baloldal az, aki melegíti az izzófejet, a megmozdulások szüneteiben. Biztosítva a robbanáshoz közeli közéleti hőmérsékletet abban a hengerben, mely a mindennapok motorjának képezi a részét. Zajossá téve azt. Azonban érdemes talán megjegyezni, hogy az izzófejes motorral szerelt régi, zajos Hoffer-traktort hazaárulónak is becézték. Kár lenne, ha az oktatáspolitikai zaj a következő generációk, a haza jövőjének elárulásához vezetne.

Andrew_s