A megfizetett semmi adója

Most éppen az RTL-klub kapcsán illik állítólag a sajtószabadságról értekezni, míg korábban, joggal, az Origo főszerkesztő-reptetése adta erre az okot. Akkor Lázár János duzzogott, míg most L. Simon László került ízléspánikba. Mármint ízlésének nem felel meg a reklámok túlburjánzása.

Megjegyzem, ebben kivételesen egyet értek a Vezért annak idején birtokán pálinkáztató költőimitátorral. A magam részéről jó ideje a távirányítón végzett újkoordinációs gyakorlattal viszonyulok a reklámokkal agyontűzdelt műsorokhoz. Pártoktól függetlenül. Valamint politikától is függetlenül. Az, hogy a televíziós bulvár mégis érdekli az embereket, azt azonban mutatja, hogy a „nesze neked fogyasztó mosópor” adásszüneteiben mégis sokan nézik az aktuális sorozatokat, vércsapolásokat és hasonlókat. Ahogy azokat a tehetségkutatókat is, ahol a beugró feladat talán a banán elfogyasztása volt. Ha a jelölt alkalmas a meghámozására, akkor be van válogatva. Ha nem képes meghámozni, de a banán és héja közül képes kiválasztani a héját, és az attól eltérő darabokat megenni, akkor tartalékpályára kerül. Őket a közönség szavazhatja be az újabb, talán narancsokkal is súlyosbított fordulókra.

Most azonban az RTL szakított ezzel a koncepcióval. Mégpedig azért, mert a narancsokkal súlyosbított fordulónak a TV-adó lett a szenvedő alanya. Reklámadó formájában. Alkalmasint a koncepcióváltásban nem hiszek. Ahogy a reklámadó hiábavalóságában sem. Az utóbbi egy nagyon alapos hatalomdemonstrációs eszköz. Különösen azért, mert a reklámidőben alapvetően a néző idegi terhelését váltják aprópénzre a TV-adók. De ez legyen annak a gondja, aki nézi az adott csatornákat. Amelyek közül most a híradó-perceket a szerkesztőség is hatalmi demonstrációra használta fel. Bízva abban, hogy fenemód demonstrálja a hatalmát azzal, hogy Mészáros Lőrinc, különben régóta közismert, vagyonosodását „leleplezik”. Nem feledve persze azt, hogy ez a megvilágosodás nem kicsit hiányzott akkor, amikor a Klub rádiót szívatta a hatalom. Ahogy nem az RTL-klub szervezte monstre tiltakozás, akár digitális tiltakozás, jellemezte az Origo főszerkesztőjének menesztése utáni napokat. Miként is volt azzal a drezdai pappal? Az RTL-lel lassan már nem lesz senki aki szolidáris lehetne. Miközben személy szerint zavar az a kognitív disszonancia, hogy nem tudom: kellene-e szolidárisnak lennem. A reklámidő eladása ugyanis igenis extra-profit. Az értelmes műsorpercek elől ellopott idő profitja. Amit csak az tesz kétségessé, hogy az „értelmes” műsorpercek minősítése erősen szubjektív. Hol is a távirányító?

Nem, valahogy nem tudom a szegény meggyötört törpe szerepébe képzelni az egyik legnagyobb TV-csatorna gazdáját. Legalább annyira nem, ahogy Mészáros Lőrincet, vagy Lázár Jánost sem. S még sokakat másokat sem. Furcsa módon, mivel nagyjából ugyanabban a vagyoni helyzetben állnak, még azt sem teljesen zárom ki, hogy pusztán a hatalmi status quo átrendezésének vagyunk kollektív szemtanúi. Ahogy a kollektív, és TV-adásokkal asszisztált IQ-csökentés, néphülyítés teljesen megfelelt a kormányzatnak. Így az sem kizárt, hogy a reklámadó tulajdonképpen az a lépés, amikor az isiben úgy indul a verekedés, hogy visszaütöttek. Ezúttal a kormányzati oldalról indítva a jobbegyenest. Ha ugyanis feltételezzük, hogy eddig is volt valami, a közönség elől titkolt hátér-megállapodás a TV-csatorna és a Fidesz között, akkor is értelmezhetők a történtek. Akkor, ha most, különben akármiért, az RTL nem teljesített valami informális szívességet.

Erre meg is jött a lex-RTL a reklámadó formájában. Demonstrálandó a kormányzat elszántságát. Függetlenül attól, hogy a fenekébe papírfecnit őrző L. Simon, vagy a portás terjesztette-e be. Világosan jelezve, hogy: vagy megteszed, vagy megdöglesz. A polip nem aprózza az érveket. Ahogy a TV is megtalálta a felcsúti kisistent. A nagyistennel szotyihéj-köpésben versenyző polgármestert. A helyzet tehát nagyon emlékeztet egy hatalmi patthelyzetre. Olyanra, amikor az egyik kezével, kézfogás gyanánt lefogják az egyik kezüket a felek, míg a másikkal kést szorítanak a másik torkának. Miközben az egyik kés baromi csorba. A szolidaritás nem élezte meg korábban kellően. Ám nem feledve, hogy az anyaországból azért, bizonyos befektetői körökön keresztül, esetleg rálökheti a másikat a mégoly életlen bicskára is.

Amennyiben erről, a hatalmi helyzetek újraosztásáról van szó, akkor meg mi köze az átlagnépnek ehhez? Nem sok. De akár drukkolhat is a valóság-show bármelyik tagjának is. Aztán megvonhatja a vállát, és hámozhatja a narancsot. Ami titokban különben banán. A sajtó szabadságának meg semmi köze a reklámadóhoz. A reklám nem a sajtó tevékenysége normálisan, hanem a sajtómunkások által ki nem töltött idő eladása. Sajtóilag a reklám adója az eladott semmi adója. Azzal, hogy az RTL a sajtószabadság kérdését belekeverte a reklámtörvény értelmezésébe, tulajdonképpen szívességet tett a kormánynak, mert félreviszi a vitát, eltereli a témát. Ki tudja hányadik szívességet.

Andrew_s

Média a banánok között

Forrás: Gépnarancs

Már megint a Fidesz kommunikációja, és legyinthetnénk is rá egy széleset. Nagy ívűt. Miközben a részleteiben szinte mindenben megfelel annak, amit egy jól kidolgozott koncepciós felhajtásnak teljesítenie kell. Még akkor is, ha nem okvetlenül a tényirodalom részét fogja alighanem képezni. S még akkor is, ha egyszer majd a nagy német mester munkásságával egyenrangú szinten fogják tanítani.

Amiért talán nem, az inkább az átláthatósága, a primitivitása, vagy inkább pitiánersége. Annyira nyilvánvalóan az egységsugarú szavazóknak szóló kampányelemként, hogy szinte már bántóan lenéző mindazok számára, akik önerőből átlátják a banán meghámozásának technológiáját. Az ügy ugyebár azzal indult, hogy az MNO hatalmas felfedezést tett a baloldali médiamogulok kampányfogásait illetően. Egy újságcikkben, noha nem árt, ha vannak benne tények, azért persze tág tere van a gondolatiságnak. S akár némi lapja is lehet egy sajtó-összeesküvésnek. Nem okvetlenül a baloldal mellett, vagy a kormány ellen. De például a kritika jegyében. Még akkor is, ha ez a Fidesz kommunikációs igazgatójának számára esetleg tényleg nem látható át. Kocsis Máté ugyanis a korábban említett, nagy leleplezésre, úgy tíz napos késedelemmel reagált azzal, hogy mindenki álljon neki tisztázni magát. S itt van a recept pitiánersége. Felröppentetni egy hithű médiával valami gumikacsát, és amikor senki nem cáfolja a röpképtelenségét, akkor felszólítani az ellenzőket a bizonyításra.

Tehát nem az esetleges összeesküvést gondolják bizonyítani, hanem annak hiányát. Legalább olyan zseniálisat alkotva, mely már Gyurcsány Ferenc szakdolgozata kapcsán is bejött. Alkalmasint megjegyezve, hogy az Orbán Viktor hasonló művével kapcsolatos kérdések azóta sem kaptak megnyugtató választ. Ellenben azt is megjegyezhetjük, hogy már a boszorkányüldözések is ekként működtek. Talán ezért is jelentős vívmánya a jognak az ártatlanság vélelme. Ami azonban szemmel láthatóan nem nagy hatást gyakorolt a Fidesz prominenseire. Noha jó lenne tanulmányt olvasni arról, amiben Kocsis Máté hosszan igazolja, hogy nem tud, és ha tudna, se szokott seprűnyélen lovagolni. Miközben Gyurcsány Ferenc, vagy Bajnai Gordon viaszbábját szurkálja a ködben. Addig is, azt olvashatjuk, hogy Kocsis Máté nem csak az MNO-cikkből, hanem más forrásokból is tud a hatalmas összeesküvésről. Hogy milyen más forrásból? Más forrásból, és kész. Fogadjuk el. S addig is magyarázkodjon a Sanoma vezetője, de sebesen.

Különösen azért, mert már a KDNP is felháborodott ezen a borzasztó összeesküvésen. Kicsit megfeledkezve például az olyan apróságokról, hogy az eladósorba került, esetleg kényszerült, Sanoma kérői között Simicska Lajos cégcézár is ott lehet. Miközben még abban is lehet valami, hogy a politikai akciónak éppen az lehet az egyik célja, hogy a vétel előtt leverjék a médiabirodalom árát. Így a politikai koncepciós eljárások receptkönyvét követő akciónak végső soron egy nagyon is egyszerű gazdasági oka lehet első körben. Minél olcsóbban átjátszani Orbán Viktor haveri körének a médiát. Utána nyilvánvalóan már beérik a politikai hozadéka is az ügynek, de a hirdetési piac mégiscsak megérheti. Ebből a szempontból a Heti Válasz akciója már csak színesíti a képet. A melegfelvonulások kapcsán a magát szinte a közröhej szintjére leküzdő médiaszereplő, némi utánlövéssel, ugyanis szintén állást foglalt. Roppant meglepő módon hatalmas baloldali túlsúlyt emlegetve a kereskedelmi médiában. Holott éppen ez az a médiaszegmens, amelyben, mint neve is mutatja, a bevételekben való érdekeltség az alapmotívum. S valamilyen módon a nézettség a bevétel meghatározója. Ezért is szinte az egyetlen lehetséges szakmai magyarázat az, hogy a Sanoma vezetője hisz a média függetlenségében.

A kereskedelmiség miatt aztán kicsit gagyi érvrendszerré válik az, ami szerint „a saját nézhetetlen kormánypropagandánk a tuti, míg az, aki mást kínál az baloldali összeesküvő”. Holott szinte biztosan van a jobboldal szellemiségéhez közelálló, ám tehetséges médiaszakember is. Nem okvetlenül Kocsis Máté, illetve a Fidesz szóvivői karának többi tagja, de azért még lehet. Igaz, ők csak olyan esetben kaphatnának támogatást, ha nem a sértett gátőr kocsmai panaszai szintjén kellene nyomni azt, ami a vezér szerint az aktuális szellemi maszlag. A jelen helyzet tehát aligha médiaháború. Legfeljebb egyfajta gazdasági pozíciószerzésért indított koncepciós eljárás a politikai pitiánerség jegyében. A banánhámozók szellemi szintjén levezényelve a nagyérdemű tapsoncok kedvéért.

Andrew_s

Rezsicsökkentéssel a békavéka alá

Úgy tűnik a hatalom közelében fokozottabb a kitettség a komplexusképzésre. Valami ilyesmivé válhatott a rezsicsökkentés és a „mindenre új adót találunk ki” politikája. Megértve persze azt is, hogy a kormányzatot a hiánycsökkentési elvárások kellően nyomaszthatják. Azonban a fenyegető médiacsőd illetve például az RTL-csoport kivonulásának fenyegetése a reklámadó miatt, azért jelzi, hogy az út nem biztosan jó. Ahogy a rezsicsökkentéssel is baj lehet hosszú távon.

Ugyanakkor a rezsicsökkentés egyszer már hozott a népszerűségen, és ezért joggal érezheti úgy a hatalom, hogy fokozása, fenntartása biztosíthatja a választási győzelmet. Pontosabban azt, hogy a választási győzelem mögé, melynek keletkezését egyre többen előre borítékolják, felsorakozzon egy ügydöntő tömeg. Mely, a 2002-es recept nyomán, nyilvánvalóan ismét utcára vihető egy vereség esetén is. Így a gazdaságilag aligha indokolható rezsicsökkentés óhatatlanul felértékelődik a politikai piacon. Olyan felárral, melyet egyébként mindenki megfizet. Az is, aki most aláírja a megvédésére irányuló íveket. Amely aláírásgyűjtés önmagában is morbid. Lényegében felér ugyanis a Vörös téren annak idején felvonultatott spontán összeverődő május 1.-i felvonulással. Lévén, hogy akkor is a hatalom igyekezett demonstrálni a hatalmi önigazolást a tömeges jelenléttel. A rezsicsökkentés megvédésének említett gesztusa is ilyen. Nehéz lehetne megfogalmazni, hogy mit ér az aláírás. Ha az ellenzék gyűjtene aláírást a kormányzat ténykedése ellen, annak valós demonstrációs értéke lenne. Amikor a kormány hoz egy intézkedéscsomagot, majd aláírásokat gyűjt mellette, akkor az kevésbé érthető.

Ha hiányzik a szükséges önbizalom, akkor az kormányzati tényezőként baj. Ha hiányzik a felelősségvállalási képesség az szintén baj. Baj akkor is, ha Orbán Viktor esetében tudható eme gyarlóság fennállása. Ha bebeszélik az embereknek, hogy például a földgáz világpiaci árát az aláírások száma fogja befolyásolni, az pedig hazugság. Megvédeni ugyanis nem kell a rezsicsökkentést. A kormányzat hozott egy intézkedést, melyre újabb rezsicsökkentési kampányokkal akar ráerősíteni. Ez egy gazdasági adottság, amelyhez a piac vagy tud, és akar alkalmazkodni, vagy nem. Nem az aláírások számától függ ez sem. A nem-alkalmazkodás egyik módja, hogy valamilyen szinten a fogyasztók fogják megfizetni. Ezt lehet hatalmi szóval befolyásolni, de valós kényszert csak diktatórikus eszközökkel lehet alkalmazni. Amikor tehát a kormány azt kommunikálja, hogy az aláírások úgymond a szolgáltatókkal szemben is megvédik a rezsicsökkentést, akkor tulajdonképpen egy diktatúra hangulati tömegbázisát is megalapozhatja. Amennyiben a gazdasági törvényszerűségeket engedik érvényesülni, és tudomásul veszik, hogy a szolgáltató gazdálkodására is érvényesülnek ezek a szabályok, akkor a bevételcsökkentés óhatatlanul kiadáscsökkentést vált ki.

Ennek egyik kísérő jelensége lehet egy fokozottabb elbocsátási hullám a szolgáltatóknál, és minden olyan cégnél, melyek beszállítói a szolgáltatóknál. Ami részben csökkenti a szolgáltatási színvonalat, míg közvetlenül növeli a munkanélküliséget. Amikor pedig ezek a tartalékok is kimerülnek, akkor a következő lépés a szolgáltató likvidálása a piacon. Amennyiben a szolgáltatást a kormányzat ennek ellenére fenn kívánja tartani, akkor nyilvánvalóan saját, vagy baráti kézbe kell adni-venni a szolgáltatókat. A rezsicsökkentés kierőszakolásának tehát egyik következménye, a várt népszerűség-növekedés mellett, hogy nőhet a munkanélküliség, és elősegítheti az államosítást, illetve a politikai korrupciót. Az államosítás pedig nyilvánvalóan növeli a kitettséget a hatalom felé. Ahogy az egzisztenciális veszélyeztetés is. Márpedig a centrális hatalom számára az egy kedvező állapot, ha ott és akkor kapcsolhat ki-be egy szolgáltatást, ahol, és amikor akar. Ahogy bárkit, bármikor manipulálhat a kiszolgáltatottság. Ahogy a manipulációt csak hatékonyabbá teheti, ha az információs monopóliumot is sikerül kialakítani.

S ez lehet az a pont, ahol a rezsicsökkentés összeérhet a különadókkal. Amikor a kormányzattól független, vagy csak lazán függő média cégek kivonulnak a piacról, akkor nyilvánvalóan megnyílik például a csatorna frekvenciája a kormányzat előtt. A formális pályázatok ebben nem sok vizet zavarnak. Erre a trafik-mutyi is jó példát szolgáltatott. Márpedig a közelgő választásokra tekintve erős lehet a hatalmi megszállottság kényszere a hatalmi megszállás szélesebb bázisának kiszélesítésére. Az persze lehet kérdés, hogy meddig lehet ezt elfogadtatni a lakossággal. Azonban erre nézve Orbán Viktortól tudjuk a receptet béka alatti víz langyosítását illetően. Mely békának lassan már csak a hátsóját látják sokan a kondér aljáról, miközben egyre nagyobb erővel gyömöszölik le sokak torkán a béka rokonságát.

Andrew_s